Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezen a héten a férjem délelőttös volt.
A héten folytattam a savanyúság eltevését, valamint a kertben tevékenykedtem. A férjem délutánonként, vagyis három délután levágta a füvet nálunk. A hétvégén az egyik ismerősünknél is segítettünk levágni a füvet, mivel az ő fűnyírója elromlott és nem volt pénze megcsináltatni.
Vasárnap itthon voltunk és pihentünk, estefelé pedig szalonnát sütöttünk 4-en.
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon nyugis hetünk volt! Elsőnek is kezdeném azzal, hogy itt nálunk nagyon nagy a hőség. Alig lehet elviselni mind a négy gyerek is nagyon nyűgös e-miatt! A két nagy gyerekem a vízparton tölti a napjait. Horgászni járnak, és amit fognak, azt megsütöm nekik paprikás lisztben ropogósra, nagyon szeretik! A kicsi Géza még mindig juhászkodik, és automatikusan hordja a kecsketejet! Lassan be kellene vásárolni az iskolára, hát, hogy elmondjam, nagyon félek a vásárlástól. A nagy fiamnak 44-es lába van, és nagyon nehezen lehet cipőt kapni a lábára, és ruhát is nagyon nehezen tudok rá kapni! Úgyhogy meg beszéltük, hogy most csak az iskola felszerelést szerzem be nekik, és majd akkor veszek nekik ruhaneműt, amikor kapjuk a hivataltól a gyermekvédelmi támogatást! Most nem tudok egyszerre mindent beszerezni nekik, csak ami fontos az iskolába! De nagyon aranyosak, és meg érti mind a három gyerekem. Raktak el annyi kis ruhát maguknak, hogy legalább szeptember első hetében el tudjanak járni az iskolába normális ruhában! Párom nekilátott kerítést festeni. A szomszédtól kaptuk a festéket, csak sajnos belülre már nem nagyon jut. Azt majd később lefesti, ha jut majd festékre! Remélem, szeptembertől már több mindent tudok írni önöknek, és több beszámolóval tudok majd rendelkezni! Minden jót kívánok minden támogatónknak, és Isten áldja meg Önöket!
Tisztelettel:
Cseténé Viola és családja
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezen a héten, már ki kell vennem a szabadságot, hétfőn kedden, dolgoztam, szerdán voltam vérvételen. A betegséggel jár ez, hogy minden hónapban járni kell. Nehéz lesz ezt megoldani, hogy járjak vérvételre. Mert **********-ra már nem lehet menni, vagy ********, vagy ******, vagy ******** , ez a három város, ahová mehetünk és fogadnak. Idáig, ha olyan probléma volt, jártunk, de most már *******-ra sem mehetünk. Így közlekedés szempontjából, nagyon nehéz lesz megoldani. Ezek közül akárhová, nem beszélve arról, hogyha eddig **********-ra mentem, akkor a buszjegy 365 Forintba került, így a jövet-menet 700 Forint. Ilyen messzi helyekre meg rengeteg. És nem téríti meg senki a buszjegyet.
Sajnos már ebbe a hónapba lejár a szerződésem. A Polgármesterasszony kiküldte a nyomtatványt, hogy ki szeretne még maradni. De szinte mind a húszan aláírták, hogy maradnának december 31-ig. Remélem, hogy fönt maradok a rostán, mert nálunk is, amit én kapok fizetést, meg a párom jövedelme, kevés a számlákra. Így csak reménykedni tudok, hogy továbbra is dolgozhatok.
Tisztelettel:
Bede Mónika
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A nyarunk tűrhetően telik. A gyerekek jól érzik magukat, mi pedig napról-napra meg próbálunk gondoskodni arról, hogy mindig kerüljön valami az asztalra. Most úgy néz ki, hogy jobbra fordulhat az életünk. Kedden kell a férjemnek állásinterjúra menni. Jó lenne már, ha el tudna menni dolgozni, mert a számlákkal már eléggé el vagyunk maradva. Már nagyon elkeserítőnek erezzük az egész helyzetünket. Meg mindig nem kaptam választ a nyugdíjjal kapcsolatban, már május óta nem kapok egy fillért sem. Ezért is lenne jó, ha már valamelyikünk dolgozna.
Szép napot, és kellemes nyarat kívánunk mindenkinek!
Tisztelettel:
Márton Zoltánné
Napló 2012.07.16.-07.22.
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A héten semmi nem történt. A kezem kissé javult, de még nem tökéletes. A szemem egyre rosszabb. Most nincs semmi munka, így egy kicsit szomorú vagyok. Gond sajnos a mindennapi ellátás is. A számláim halmozódnak, nem tudom, mi lesz. Lassan vége a nyári szünetnek, ismét suli lesz és még semmit se vettem Bencének. Már ezen töröm a fejem, mi is lesz. Mindig elgondolkodom azon, vajon a sors miért büntet engem, mi rosszat követtem el. Dolgozom, ha van munka, még betegen is, spórolok, koplalok, nélkülözök, de mégse jutok egyről a kettőre. Nem tudom, mi lesz. Most nagyon szomorú vagyok, így ne haragudjanak, ha nem sokat írok. Én nem szoktam ilyen keveset írni, de most valahogy semmi nem megy. Fortyog az agyam, hogy mi legyen. Az ennivaló talán még a héten kitart Bencének, majd a jövő hét lesz húzós, de majd csak átvészeljük valahogy.
Köszönök minden segítséget, Önök nélkül nem tudom, mi lenne velünk!
Minden jót, jó egészséget, jó pihenést. Az Isten áldja meg a jóságukért Önöket.
Tisztelettel:
Szécsiné Fehér Erika és Bence
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Hát felénk nem sok minden történik mostanában. Gyerekek jól vannak, minden nap hasonlóképpen telik. Délelőtt takarítunk, főzünk, délután azt csinálnak, amihez kedvük van. Nem mindig találják fel magukat, van amikor unatkoznak. Én néha megkapálom a kiskertem, egy-két hét múlna tele leszünk paradicsommal, paprikával. Már alig várom, a gyerekek nagyon szeretik.
Edinának a körme szépen helyre jött, igaz még kötés van rajta, hamarosan lekerül róla.
Párom itthon van, kényszerszabadságon, kevés a munkájuk. Most tudnánk a házon is ezt-azt csinálni, de nem tudunk, mert nincs anyagunk hozzá, anyagi keretünk sem. Fontos volna a csúcsfalat lebontani, és újra rakni, mert nagyon görbe, félő kidől. Nagyon öreg ez a ház, sok mindent kellene rajta javítani, nem beszélve arról, mennyit dolgoztunk már benne, és mennyit költöttünk már rá.
Köszönjük a támogatást az Alapítványnak, és a Támogatóknak!
Üdvözlettel:
Varga Jánosné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hét nagyon fárasztó volt a gyerekeknek és nekem is.
Hétfőn a lányok karkötőt készítettek gyöngyből a foglalkozáson. Csütörtökön sportnap volt, sorversenyt rendeztek a gyerekeknek. Közmunkán hétfőn és kedden az utcán és a hivatal környékén a virágoskerteket kellett rendbe tenni. Szerdán az iskolában ablakot mostunk. Két nap 30 kg sárgarépát kellett megpucolni és összekockázni. Itthon sajnos megint orvosnál voltam, begörcsöltem, és azt mondta az orvos, hogy lehet nyombélfekély, vagy epehólyagom van. Írt rá gyógyszert, Palidor 2x1, Ulprix 1x1 szemet igyak, és ha nem javul, akkor beküld hasi ultrahangra.
Volt egy olyan lehetőség, hogy nyárfagallyat lehetett kiszedni, egy pótkocsival 3000 Ft volt. Mi is kaptunk az alkalmon, és a gyerekekkel két délután szedtük a fát. Fárasztó volt, de megérte, igaz, hogy mindünkben volt kullancs, mert az erdőben sok van.
Piroska elmondta a fiúnak és a szülőknek, hogy babát vár. A fiú meglepődött a hírnek, különösebben nem reagált. A fiú apja az nem nagyon örült, azt mondta, hogy hamar ez még. Hát majd lesz valahogy, én nagyon örülök.
Hát így telt el ez a hét.
Tisztelettel:
Merényi Gyuláné
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Az életünk egyre kilátástalanabb és nehezebb. Nem tudom mi lesz így velünk és, hogy miből fogjuk tudni beiskolázni a gyerekeket. A páromnak kiderült a múlt heti vizsgálat alapján, hogy valóban izomsorvadása van. A doktornő elküldte röntgenre, mert azt gondolta, hogy vagy nyaki, vagy gerincsérv okozza ezt nála. Ott minden rendben van, ezért további vizsgálatra küldte el, amire még nem kapott időpontot. Az ereje egyre jobban elhagyja, már szinte alig tud valamit megfogni a kezével. Most az van, ha nem kapja meg a nyugdíjat, mert még arra sincs válasz, akkor én megyek dolgozni. Már el is kezdtem keresni munkát itt a környékben, sajnos eddig sikertelenül. Mindenhol megvan a létszám, és nincs felvétel. Itthoni munkát is kérdezgettem, de sajnos azt se találtam. Már kiírtam a kapura, hogy van használt gyerekruha, amit a gyerekek kinőttek, de még a kutya se jött megnézni. Ha senkinek sem, kell odaadom egy Alapítványnak, hogy ők osszák szét a gyerekek közt. Legalább és is tudok így segíteni másoknak. A gyerekek szerencsére jól vannak, nem betegek. Élvezik a nyári szünetet, sokat játszanak. Még két hét és mehetnek oviba.
Tisztelettel:
Pásztor Józsefné és családja
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Telnek a napok, és így a nyári szünet is. Szinte repül az idő, mindjárt agusztus, és hát lassacskán beiskoláztatás jön, amit a gyerekek nagyon szeretnek, csak mi szülök nem igazán. Mindkét lányomat megkértem írják le egy papírra, mi szükséges az új tanévre, de csak is azt, ami kell. Remélem, így is tesznek, és csak a legfontosabbat írják fel, hogy mit vegyünk meg. Végre ma esik az eső, amit már annyira vártunk, talán még a fűszerpaprikánkra jó lesz, mert már minden másunk ki száradt sajnos. Lassan a tüzelőre is gyűjtenünk kell valahogy, mert nagyon repül a nyár, és nemsokára megint csak tüzelnünk kell. Annyi minden van, amire pénz kellene, de negyede sincs meg, most első, hogy mindent meg tudjak venni a lányoknak az iskolakezdéshez, aztán majd sorban valahogy megoldjuk remélem. Dolgozunk továbbra is, nagyon remélem, nem is lesz ebben változás, mert akkor meg fogunk bolondulni, hogy megint mi lesz velünk, hisz így is nagyon nehéz. Még mindig a tavalyi gáz, és villanyt nyögjük, szörnyű, sosincs vége. Van egy új kiskutyánk, a gyerekek hozták, én nem annyira örültem neki, meg a férjem sem, mint a gyerekek. Aranyos, igaz tényleg, de így majdnem egy szájjal többet kell etetni, és ez nekünk nagy gond. Igaz a gyerekek azt mondják: Anya ez nem nő nagyra, kis növésű, és keveset is eszik. Hát egyelőre annyiba maradtunk, hogy majd meg látjuk, hogy mi lesz vele, meg tartjuk-e vagy nem, de nem volt szívem az örömüket bántani.
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagy munkában voltunk az elmúlt héten. Anyukámnál meszeltünk és festettünk. Azt hittem soha nem lesz kész. Az elején káosz volt minden, de néhány nap múlva már látszott az "alagút vége" . Vasárnapra minden a helyén volt, és a végeredmény kárpótolt az egész heti felfordulásért.
Kedden volt Apu halálának harmadik évfordulója. A nagy munkában nem feledkeztünk meg róla sem. Kimentünk a temetőbe gyertyát gyújtani. A testvérei **********ről ilyenkor el szoktak jönni, de most áttettük a látogatást jövő hétre.
Robika élvezi a nyarat. Állandóan valamelyik szomszédban vagy barátjánál van. Mondjuk most nem bántam, mert nem volt láb alatt a festésnél. Azért segített Ő is néha kicsit.
Készülünk az iskolára. Az iskolatáska kérdése megoldódott. A védőnő szólt, hogy bevittek hozzá egyet, és ha érdekel, nézzem meg. Nagyon jó állapotban van, csak kicsit meg kell takarítani. Pont olyan típus, amit én is szerettem volna és szerencsére Robikának is tetszik a mintája. Ez kipipálva, de van még elég vásárolni való.
A kert most szépen zöldül, így eső után. Szedtem csemegekukoricát és fejtett babot is. Szépen pirosodik a paradicsom, de a paprika nem nagyon akar nőni. Remélem, hogy már nem lesz olyan hosszú szárazság, mint a múlt hónapban és azért még érdemes lesz a veteménnyel foglalkozni. Nagyon sokat tudok ezzel spórolni.
Üdvözlettel:
Bíró Klára
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Végre egy kis friss levegő, de jól jött ez a kis hűvös. Elég volt a nagy meleg, sajnos a kertet teljesen elpusztította minden kiégett, locsolgattuk, de mindhiába.
Mivel nincs kút, így vezetékes vízzel nagyon drága a vízszámlám teli vehettem volna a fagyasztót zöldségekkel .
A gyerekek is jobban érzik magukat a hűvösebb időben, sokkal többet játszanak kint a szabadban.
Mondjuk egyre jobban unják magukat, hiába csak annyi a dolguk, hogy játszanak sokszor vitáznak, amitől már én is kiakadok.
Augusztusban, ha minden igaz, talán sikerül életünkben először eljutni az Állatkertbe is. Mondjuk vonattal, és a belépőjegy ára nekünk egy kisebb vagyon, de nagyon szeretnénk elmenni!
Tehát szerencsére, most mindenki jól van, remélem ez így is marad!
Üdvözlettel:
Lencsésné Tamara
