Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ez a hetünk is eltelt, szépen lassan.
Én voltam a körzeti orvosnál, vittem az eredményeimet, és a Violáét is, hogy írja be a gépbe, továbbá gyógyszert írattam magamnak, és méredzkettem is, mert nekünk nincsen itthon mérlegünk. A körzeti orvosom nagyon meg volt elégedve a méréssel, és az eredményeimmel, annyi változtatást viszont kell ismét tennem, hogy a húst ki kell vonnom az étrendből, (eddig sem ettem belőle sokat, csak 10 dekát, heti két alkalommal, de magas volt a húgysav szintem, és ezt javasolta az orvos). Elég jól betartok mindent, amit mondanak.
A gyomrom, a belső szerveim nem fájnak már, de a lapocka fájdalmam sajnos újra visszajött, egy hete a szúró fájdalom, eddig tartottak az injekciók, kezelések, amit kaptam rá a kórházban.
Van egy gyógyszer, amit szednem kéne rá ,de nem akarja megírni a körzeti orvos, mert az nagyon erős, de néha nagyon elviselhetetlen ez a szúró, égő fájdalom, és akadályoz a tornázásban is. Porckopás van a csigolyáim közt, és az adja ezt a fájdalmat.
A gyerekek jól vannak, örülnek a szüneti napoknak, és várják már a húsvétot is, én megmondom őszintén, nem várom, de így utólag már túl vagyunk rajta.
Mi nem szoktunk nagy felhajtást csinálni a húsvét miatt, most sem volt. Csak szelíden a szokásos húsleves, pörkölt csirke húsból, készítettem még szendvicseket, meg volt egy kis üdítő is. Volt az unokám is de csak egy napra, most sem akart hazamenni, itt akart maradni.
Egyedül Éva lányom nem volt itthon Ő a barátjánál volt, mert ott nyugodtan tudja tanulni, a tételeket, mert érettségire készül.
Voltunk látogatóban a szüleimnél is. Elég jól néztek ki, apukám már bottal jár, és egy műtét vár rá húsvét után, egy daganat nőtt a nyakán, azt fogják leműteni. Anyukám is elég jól nézett ki, jó húsban van, de a menés az nem igazán megy neki, és még sajnos a testvérem pelenkázza, és toló kocsival, kerettel közlekedik.
Végezetül pedig leírnám a számunkra bosszantó dolgokat, a férjem fizetésének utalása már teljesen kikészít minket. Vártunk valami kis összeget a húsvétra, hát mit ad Isten, utaltak is 5-én reggelre 217 Forintot. Jól olvassák, nem írtam el: 217 Forintot.
Hát teljesen fel voltunk háborodva, fel is kerestük az illetékes személyt, akivel kapcsolatot tudunk tartani, néha munka ügyben, de sajnos nem tartózkodott otthon.
Majd 6-án reggelre ismét utaltak 13.250 Forintot, ebből tudtam azt a kis húst, szendvicsnek valót meg üdítőt megvenni.
Sajnos a villanyszámlákat még mindig nem tudtam ki rendezni, de remélem már ebben a hónapban utolérjük magunkat, és befizetem, amit kell, és rendezni tudom a kártyás órát.
Azt hiszem túl sokat írtam erről a hétről, de dióhéjban minden bele fért.
Maradok Tisztelettel és Köszönettel:
Szellő Pálné Éva
