Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A Húsvét csendesen telt el, a gyerekek már várták. Hétfőn a szüleimnél voltunk, ott jött össze a család. Sajnos a szünet nagyon rövid volt a gyerekeknek. A kertbe is elveteményeztünk, már csak a palántázás van hátra. A bajok sorban jönnek, a mosógépünk is elromlott, pedig csak három és fél éves volt. Így nagy nehezen a múlt hónapban kénytelenek voltunk venni egy másikat. Eddig a férjeméknek folyamatosan volt munkájuk, de ebben a hónapban nincsen, így májusi fizetés szinte nem is lesz. Az elmaradásainkkal próbálkozunk helyre állni, de nagyon nehéz, még mindig van elmaradásunk a villanyból, gázból, vízből. A rosszak mellett van jó is. Attilának megjött a levél, bejutott a *********i 6 osztályos gimnáziumba. Nyáron nekem is lejár a Gyet-em, nem is tudom, hogy mi lesz, ha már azt a kevéske 25.000 Ft-ot se kapjuk. Munkahely meg sajnos nincsen, egyelőre semmi kilátás...

Köszönettel:

Gulyás Istvánné és családja

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét nem jól kezdődött, megjött a villanyszámla, az éves elszámoló. 8 ezret fizetek rá a fűtéstől is jött felszólítás, ha nem fizetek ki 51 ezret, jogi ügy lesz belőle. Ez a hét valahogy csak a pénzről szólt, bábszínház az oviba 800 Ft, fényképezés anyák napjára, aztán Dani volt beteg 3250 Ft gyógyszerre, szerdán Dóri hányt, hasmenése volt, 2080 Ft gyógyszerre, végül én is elkaptam, de nekem már nem jutott pénz gyógyszere. A hasmenéstől teljesen legyengültem, erőm nem volt, biztos a szomszédtól jött át valamilyen fertőzött bogár, már nem bírok ilyen helyen lakni két gyerekkel. A sok csótány, szóltam érte, de senki nem csinál semmit!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Napló 2012. 04. 16 – 04. 22.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten az idő sem kedvezett. Nagyon hidegek voltak a reggelek, félek, hogy ami kibújt a kertben, az le fog fagyni. És bizony napközben is be kellene gyújtani, de már nincs mivel. Bence jár suliba, és nagyon örül neki, nem panaszkodik, örül, hogy járhat suliba. Annyira szeret járni, hogy még fájós lábbal is elmegy. Tegnapelőtt megütötte a kislábujját, vérzett, és lejött a köröm is róla, de azt mondta, semmi gond, majd begyógyul, egy férfinak tűrni kell a fájdalmat. Annyira aranyos, úgy szeretem, hogy így gondolkodik. Nem úgy, mint a legtöbb tini, hogy lóg a suliból. Olyan büszkén jön haza, és mondja:

- Anya, megint kaptam ötöst, anyu, sajnos csak hármas lett a matekdolgozatom, és akkor látom, el van kenődve, de megvigasztalom, hogy ez is nagyon jó jegy, csak kettes és egyes ne legyen. Örülök, hogy jól tanul, és szeret is tanulni. Neki is kellene sok különóra, de én azt nem tudom fizetni. És büszke vagyok rá, hogy még így is állja a helyét a gimnáziumban egy falusi iskolából. Sajnos az én fájdalmaim nem csillapodnak, a szememre alig látok, azért írok ilyen nagy betűkkel és csúnyán, elnézést kérek érte.

De sose panaszkodom Bencének, az a lényeg, hogy nem nőtt a csomóm, így bízok benne, hogy nem rosszindulatú. A fájdalmat pedig kibírom.

Bárcsak jókat tudnék írni!

Minden jót, jó egészséget, és jó munkát:

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre igazi jó idő van. Már nagyon szépen sorol a vetemény és a virágos kert is kezd színesedni. Nagyon szeretem ilyenkor kint tölteni az időt, ha tehetem, mindig a jó levegőn vagyok. Szeretem az illatokat is ilyenkor. A virágok, és a frissen nyírt fű illata csakis tavasszal ilyen jó.

Robika beiratkozott focizni. Már két edzésen túl vagyunk. Nagyon élvezi, és úgy látom érdekli is. Most állandóan meccset nézünk a tévében, és a szabályokat figyeli-próbálja megjegyezni; bár az edzésen még nincs ilyen komoly foglalkozás, csak játékosan tanulnak. Az unokatesókat állandóan "zaklatja", hogy focizzanak vele, és próbálja a szabályokat betartani. Remélem a kezdeti lelkesedés megmarad későbbre is.

Párom lebetegedett. Egész héten fájt a hasa, és lázas volt. Mire kiderült, hogy vakbél gyulladása van, már nem lehetett várni a műtéttel. Jelenleg is a kórházi ágyat nyomja. Két-három nap még mire hazajöhet. Nagyon izgultunk érte. Robika nagyon meg volt ijedve-ilyen még nem történt mióta megszületett. Érzékenyen érinti apa hiánya főleg így, hogy beteg és kórházban van. Esténként lefekvéskor sokat beszélgettünk erről, és próbáltam nyugtatni, hogy minden rendben lesz, de szerintem csak akkor fog megnyugodni, ha apa itthon lesz, és látja, hogy nincs nagy baj.

Sajnos a betegség most a pénztárcánkat is tovább "soványítja". Így is kevés volt a fizetés, a táppénz még kevesebb lesz. Tudom erről senki nem tehet, hogy így történt, de mégis rosszul érint.

Remélem lassacskán minden rendbe jön, és talán kicsit könnyebb lesz az életünk.

Kívánok mindenkinek szép napokat és sok kitartást a nehéz időkben!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten minden a megszokott kerékvágásban működött. A nagyfiunk mérges volt, hogy szombaton menni kellett neki iskolába, az öccsei meg itthon maradhattak. Kicsit meg vannak fázva a gyerekek. Köhögnek, náthássak stb…. Nehéz kimászni ebből a nyavajából. Oda-vissza adjuk egymásnak.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 04. 13. péntek

Reggel 5-kor keltem, csináltam reggelit a gyerekeknek. Fél 7-kor keltettem anyát, aztán a gyerekeket. Reggeliztek, aztán anya elvitte az oviba a két lányt, majd nekiállt főzni. Én meg elmentem dolgozni. 4-kor értem haza. Meghozattam a fát, majd mentem az oviba a gyerekekért. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk. Aztán lefeküdtünk aludni.

2012. 04. 14. szombat.

Reggel 6-kor keltem anyával, Csináltunk reggelit. 7-kor kelt, Máté, cukormérés miatt, aztán visszafeküdt aludni. Hagytuk is őket. 10 körül keltek fel, reggeliztek, aztán fele a tévé elé, fele a számítógép elé. Közben csináltuk az ebédet. Sütöttem túrósbatyut, meg lett paradicsomleves. 4-kor cukrot mértünk. Elmentünk sétálni. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, s aludtunk.

2012. 04 15. vasárnap

6-kor keltem, csináltam reggelit. 7-kor keltettem anyát és Mátét. De a gyerekek is hamar felkeltek, tévéztek, reggeliztek, játszottak. Főzni nem kellett, mert szombatról maradt bőven. Délben ebédeltünk, tévéztünk. 4-kor megmértük Máté cukrát, majd sétáltunk kicsit. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, de csak 9-kor bújtunk ágyba. 10-kor megmértük Máté cukrát. Elég magas volt, így aztán nem kapott enni.

2012. 04. 16. hétfő

Reggel 6-kor keltem, nem mentem dolgozni – egész héten szabin leszek, így ráérek később kelni. Oviba vittem a lányokat. Főztem, anya takarított és mosogatott. Fát vágtam, majd behordtam, begyújtottam s tettem fel fürdő- és mosogatóvizet. Délben megjött Máté. Ebédelt, majd cukrot neki anya. 4-kor mentem a lányokért az oviba. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, s lefeküdtünk aludni.

2012. 04. 17. kedd

Reggel 6-kor keltem, a két lány nem ment oviba, mert rossz idő volt.

Léda és Máté kerékpárral járnak iskolába. Léda nagyon ügyes az iskolában és okos is. Minden nap hoz egy ötöst vagy egy piros pontot. De van rossz napja is. A hármas is előfordul nála, de általában 4-5-ös tanuló. 4-kor érnek haza. 7-kor vacsizunk, fürdünk, beszélgetünk egy kicsit, aztán lefekszünk. Kicsit unalmasak a napok, de ki lehet bírni.

2012. 04. 18. szerda

6-kor keltem, reggeliztünk. Léda-Máté iskolába, Bettina-Evelin óvodába mentek. Anya főzött és takarított, én fát vágtam, meglocsoltam a kertet. Délben hazajött Máté, evett, aztán játszott. 4-kor mentem a lányokért. 7-kor cukrot mértünk Máténak. Vacsiztunk, fürödtünk, aztán tévéztünk egy kicsit. Majd lefeküdtünk. 10-kor még cukrot mértünk Máténak, s aludtunk.

2012. 04. 19. csütörtök

Reggel 7-kor keltünk, nincs óvoda, csak iskola. Kirándulni mentek az ovisok, 8-kor indultak. Léda és Máté iskolába ment. 3-kor jöttek meg az ovisok, hazahoztam őket. Mesélték, hogy vonatot láttak, meg jól érezték magukat. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk,  aztán még tévéztünk kicsit, majd lefeküdtünk. 10-kor megmértük Máté cukrát, s aludtunk.

Bezeli Mária                         Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ma eljött a nap, amikor is megkaptuk azt a papírt, hogy értékesítésre kerül az ingatlanunk, valahol már nagyon vártam, mert nem volt jó ez az állapot. Viszont az igaz, minden rosszban van valami jó. Mégpedig az hogy fel ajánlották, hogy rászorultságunk miatt lehetőségünk van az állam részére eladni, és akkor nem kell azonnal kimennünk az ingatlanból, maradhatunk albérlőnek. Valahol nagyon fáj, hogy itt tartunk, elveszítjük a lakásunkat, de valahol nagyon örülök ennek az új törvénynek, és nem kerülünk az utcára a gyerekekkel. Köszönöm annak, akik ezt ki találták és megvalósították. Remélem nem lesz semmi akadálya, és el is fogják bírálni számunkra. A héten intézzük a papírok beszerzését, és megyünk is a bankba, megkérvényezni ezt a lehetőséget. Nagyon kérem Istent, hogy segítsen nekünk, és remélem, hogy fog is, meg persze az angyalkákról sem feledkezem meg!

A gyermekeim jól vannak, és ennek nagyon tudok örülni. Férjem most megint nem dolgozik több, mint egy hete, mert sajnos ahogy vártuk az esőt, most annyira várjuk, hogy már ne essen. Mert így sem dolgozni, sem a kertünkbe nem tudunk semmit tevékenykedni, pedig már egyre jobban látszik mennyi gaz van. És még van dolog, vetemény, amit már vetni kellene nagyon. Búcsú volt vasárnap nálunk, amire nem tudtunk kimenni, de ez várható volt. Anyagi helyzetünk miatt, nem is igazán mi rólunk van szó, hanem a gyerekekről. A nagyobbik kislány nem is mondta, hogy menne, de én tudtam, hogy szívesen kimenne. A kicsi viszont nagyon ment volna. Nála fájdalmas dolog volt nagyon. Eltelt, túl vagyunk rajta, remélem, majd egyszer megbocsátják nekünk azt, hogy nem tudunk meg adni dolgokat, amiket más gyermek megkaphat!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is nagyon jól telt el mindenkinek.

Az iskolában szombaton egészségnapot tartottak, szülők is részt vehettek. A szülőknek egy papírt kellett kitölteni, amin a betegségekkel kapcsolatos kérdések voltak. A program: szűrések, súly, vérnyomás, vércukorszint-mérés. Orvosi előadás is volt. A lányok pénteken nem tudtak iskolába menni, mert nem jött értük a busz. Az osztályfőnök azt üzente, hogy a szülők biztosítják a bemenetelt. Három óra lett volna megtartva, így a hazajövetel lett volna gond. Ha kocsit fogadok, akkor 1500 Ft-ot kellett volna fizetnem, hogy hazahozzák a lányokat. Hát így itthon maradtak. A közmunkán még mindig tart a veteményezés. Szerdán nem sokat dolgoztunk, mert esett az eső. Csütörtökön a tájházban kellett takarítani, a bútorok lemosása és az udvar felkapálása volt még. Szombaton is dolgoztunk, 11 óráig a kazánházat takarítottuk és az ablakokat mostuk le. Itthon volt ezen a héten egy nap pihenőm, Megkapáltam a veteményemet és a virágos kertet. Elvetettem én is az uborkamagot. Szombat délután nagyon megfájdult a lábam, alig tudtam menni, le kellett pihenjek.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elnézést kérek, régen nem jelentkeztem. Sajnos nagyon nagy bajban vagyunk... Költözködnünk kellene, de egyszerűen nincsen még annyi pénzem se, hogy valakinek a benzint fizessem. Sok a tartozásunk, és fogalmam sincs, hogyan másszunk ki ebből a helyzetből. Az albérletben tartozom több havi elmaradással, van elmaradt banki részlet, diákhitel részlet. Kb. 150 000 Ft-ra lenne szükség ahhoz, hogy picit föllélegezhessünk, de sajnos nincsen. Még ennivalóra se lesz, ha már nem kapjuk a támogatást.

Sajnálom a gyerekeimet, hogy nekik kell nélkülözniük, hiszen Ők nem tehetnek semmiről. Sokat szomorkodom emiatt.

Egy ideje már csomagolok, csomagolok, és rettegve várom a holnapot, hogy legyen erőm NEM-et mondani a gyereknek, ha cukrot kér a boltban. Igyekszem csak a legfontosabb dolgokat vásárolni, hiszen így se futja fizetésig. Ők ezt nem értik, hogy mindig a pénzzel "bajlódok"…

Örülünk a tavasznak, várjuk a szebb időt, de egy kicsit mindent beárnyékol a bizonytalanság és nincstelenség. Igazán boldog, és önfeledt napunk már régen volt. Szeretnénk eljutni az állatkertbe, ami múlt évben nem jött össze, remélem egyszer sikerül. A Húsvét is csendesen telt. Elmentünk a Szertartásokra, itthon festettek a lányok tojást, csak saját magunknak. Nem jött senki, és mi se mentük csak a játszótérre. Volt egy kis "sonkánk", és jött a munkahelyi nyuszi, így csoki is került az asztalra, nagyon örültek neki a lányok. Örömmel járnak oviba, minden nap új élményekkel térnek haza, sokat mesélnek.

Szép tavaszi hetet kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre egész héten gyönyörű napsütéses időnk volt. A gyerekek jól vannak és nem betegek. Alízt hétfőn beírattam az iskolába, már nagyon várja.  Be tudtam fizetni az utolsó villanytörlesztést is, és már az is végre lement a nyakunkról. A kertben a borsó már majdnem virágzik, nagyon szépen fejlődik. Az eper is virágzik a kiskertben, a gyerekek nagy örömére. Igaz kell is locsolni minden nap, de legalább abból lesz termés is, és van értelme. Szombaton délelőtt Alízékkal voltunk ********-on, néptánc fellépése volt. Ott volt megrendezve az idei néptánc találkozó. Több mint 20 csapat volt, nagyon ügyes volt mindenki. Akiket láttunk, mert hát nem volt idő megvárni mindenkinek a fellépését, és az óvodai busz sem állt egész nap rendelkezésre. Minden gyerek kapott egy kis meglepetést és az óvodai csoport pedig játékot. Ha minden igaz, akkor szeptembertől indul gyerek néptánc itt helyben, és nagyon szeretném, ha a lányok is járnának, mert nagyon jó mozgásuk van.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten igyekszünk elvetni a magokat, és a burgonyát, hogy némileg megkönnyítsük életünk.

A hivatalhoz fel vettek ideiglenesen dolgozni, hogy meglegyen a szociális segélyem.

Nehezen boldogulunk, de túl kell élni!

Kisebbik lányom Dóri most köhög kicsit, nem nagyon van pénzem gyógyszerre.

Idősebbik lányom vírusos, de azon kívül senkinek semmi baja hála az égnek!

Móni lányom, a két kicsi és jómagam is elég fáradtak vagyunk, mert szombaton is suli volt, és munka.

Köszönettel:

Révész Péterné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Azzal kezdeném, hogy Cinti lányom Szlovákiában Európa-kupán van, az a szerencsénk, hogy Heraklészes így mindent fizetnek neki, Sanyinak ma iskola, aztán megy edzésre, Eszter sajnos még mindig nincs jól, a két kicsi jól van most, igaz Dávid kezd köhécselni. Evelint tegnap írattam be az iskolába, szeptembertől négy iskolás és egy ovis gyermekem lesz! Sajnos nagyon rosszul vagyok, nagyon magas a vérnyomásom, kedden annyira rosszul lettem, hogy kihívták a mentőt, de saját felelősségemre hazajöttem, mi lenne az öt gyerekkel?

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Volt a szerelő, ki kellett cserélni a fűtőszálat, ki sem jött egyben. Viszont nem bántam meg, jócskán jött ki belőle vízkő, úgy fél felmosó vödörnyi. Vigyáznunk kell mindenünkre, mert ha tönkre megy, nem tudjuk javíttatni, újat venni. A vízszámlát is kifizettem.
Gyerekek kicsit meg vannak fázva, olykor nem hallgattak rám, és nem öltöztek fel kellőképp, csalós ez az áprilisi időjárás. Mesikém készül lelkiekben a sulira, itthon és az oviban is beszélgetünk vele milyen lesz, várja nagyon. A nagyok inkább már az osztálykirándulásra és a nyári szünetre készülnek. Tervezgetik, hogy hova szeretnének menni. Sajnos családi nyaralás szóba sem jöhet. Így marad, ha esetleg valamelyik mama elviszi őket magukhoz. Szívesen pályáztam volna üdülési csekkre, de ez is úgy van kitalálva, hogy ne a hozzánk hasonló juthasson hozzá. Soha nem voltunk még együtt kirándulni sem sajnos.
Tegnap füvet nyírtunk a gyerekekkel, szeretnék Ők csinálni, még nem engedem nekik féltem őket, de azért egy-egy részt adtam nekik, hagy gyakorolják. Persze ebből aztán lett nagy nevetés, mikor egy-egy fűszál meredezett kifelé a frissen vágott gyep közül. Most zárom naplóm, megyek és kihúzkodom a rózsák tövéből is a gazt, mert az elmaradt.
Üdvözletem küldöm:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét a gyerekeknek jól telt, de nekem fárasztó volt.

A gyerekeknek szombaton is volt iskola, igaz, nem nagyon tetszett. A közmunka ezen a héten nagyon fárasztó volt. Kedden 54 zsák krumplit kellett elrakni. Igaz, 12 ember rakta 9 órától fél kettőig, így délután nem dolgoztunk. A brigádvezető felhívta a polgármestert, mikor végeztünk, így délután nem kellett visszamenni dolgozni, még meg is dicsért bennünket. Szerdán kapáltunk, a másik csapat borsót rakott, délután szemétszedés. Csütörtökön hagymamag-vetés volt, azt is délelőtt megcsináltuk, 134 sort szórtunk el. Pénteken már laza munkát végeztünk, virágvetés volt. Itthon szépen telt el a húsvét, voltak sokan locsolni. A fiú 6800 Ft-ot keresett locsolásból, nagyon örült neki. Azt monda, anyu, csak egy cipőt vegyél, a többit neked adom. Mónika lázasan jött haza szombaton az iskolából.

Hát így telt el ez a hetünk.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon hűvös az időjárás, de szerintem mindenhol így van most. Janikának napok óta fáj a feje, nagyon bántja a fronthatás. Dettit beírattam az Iskolába, remélem felveszik. 

Rékával minden reggel harcot vívunk, hogy jól öltözzön fel. De hát tini leány, fő a divat nem gondol rá, hogy jól megfázik.

A kertben a veteményes megmutatta magát, itt-ott már kikandikál a földből ez-az.

Már nem is bánnám, ha nem sietne, mert olyan hideg lett, hogy talán baja esne.

A gyerekek szívesen maradtak volna még tavaszi szünetelni, de hív a kötelesség.

Nem jutottunk el sehová a szünet alatt, itthon, egyedül töltöttük. A fiúk meglocsolták a lányokat, engem nem, mert épp még magammal sem voltam jóba (a fiúk kiöltöznek, elviszik a féltett parfümömet) ugye! Az Asszony meg lábbal porszívózik, egy kézzel főz, a másikkal

próbál valami húsvéti hangulatot varázsolni, hátha jön valaki… De soha nem jön senki, viszont muszáj vigyázva állni, mert mit szólnának azok, akik eljönnek, hogy így készült 

ez az asszony?

Szép hetet mindenkinek!

Tisztelettel:

Lencsés család

A 2012.04.09. és a 2012.04.14. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt.

Hétfőn elmentünk a rokonokat meglátogatni itt helyben, míg a fiúk elmentek locsolni.

Hétfőn délután a férjem holmiját pakoltam össze, mivel kedden kezdett dolgozni, szerdán pedig a fiúk is elkezdték az iskolát.

A hét második felében elvetegettem azokat, amiket most kell elvetni.

A hétvégén eljöttek a lányomék, így a hétvége nagy részét az unokámmal töltöttem, mivel igen ritkán tudnak eljönni hozzánk.

Majd vasárnap délután a következő hétre készülődtem, és ebben segített a lányom is.