Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nyílt napot tartottak Mesikém csoportjában az oviban. A bemutatójukat a jövendőbeli tanárnénijeik is végignézték. Örömömre két első osztályt indítanak, így könnyebb lesz a gyerekeknek is az iskolához való hozzászokás, és a tanulás. Ügyesek voltak a kicsik, bár néha-néha a figyelmük megakadt a nézőközönségükön, azaz rajtunk szülőkön. Az anyák napja is meg volt tartva, Mesikém az ˝Orgona ágát˝ énekelte nekem, és egy verset is mondott, nagyon izgult, így elkelt az óvó néni segítsége.
Kis kertünkben szépen nő a borsó, a sárgarépa, és a zöldség is kibújt. A héten már kapálni, gazolni kellett. Míg én evvel foglalatoskodtam Mesikém leszedegette a krumplibogarakat a növényről. Edinám hozzá nem nyúlna, undorodik tőle, így Ő ebben nem vett részt.
Janikám jól van, megyeget neki a tanulás, sokat van kinn esténként a haverokkal, fociznak.
Feladom a számlákat, aztán osztanom- szoroznom kell, mert rövidnadrágot, szandált kell vásárolnom nekik.
A hétről többet írni nem tudok így zárom naplóm.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tomboló hőség, szóval ez se jó az se jó. Szépen alakul a kis kertecskénk, úgy látszik minden kibújik a földből.
A hosszú hétvége gyorsan eltelt, sikerült egy kis plusz pénzt keresni takarítással, 8-6-ig voltam, és kaptam 5000 Ft-ot jól is jött, Rékának lett belőle cipő és egy nadrág.
Meg voltak elégedve velem, így hívnak máskor is. Éttermi konyhát kellett kitakarítani. Na fáj is a kezem még az óta is.
A gyerekek jól vannak, csak nekik is sok a meleg, és sok a lecke. Detti nagyon várja az Anyák napját, hívtunk Nagymamát, de elutasította a meghívást... hát... Én ott leszek!

Mindenki vigyázzon magára, mi is megpróbálunk!
Üdvözlettel:

Lencsés család

Napló  2012. 04. 23. – 04. 29.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehezen telnek a napok így pénz nélkül. Minden nap az a gondolkodás, hogy mit főzzek, mire Bence hazajön suliból. Sajnos ma is csak két szelet kenyeret vitt egy kis parizerrel, de vaj már nem volt rá. Alig várom, hogy induljon a gyümölcsös és menjek. Nincs semmi munka, az önkormányzat se vesz fel senkit. Nem tudok sehová bejutni, pedig olyan nap nincsen, hogy ne kérdezzem, akivel találkozom, hogy nem tud-e valahol munkát. De sajnos nem a válasz. Itt a mi megyénk, B. A. Z. megye a legelmaradottabb, mi vagyunk a legrosszabb helyzetben.

A házat próbálom újra eladni, így legalább megszabadulnánk a tartozástól. A villanynak májusban telik le a részlete, de a többi számlával mindig csúszok. Bencének kezd gyógyulni a lábujja, jár suliba még fájós lábbal is. Most lesz a négynapos ünnep, majd segít az udvart rendbe tenni. Az első szobából eladtam a bútort, így üres, azt kellene lemeszelni, de még festék sincsen. Ez volt az egyetlen kiút, hogy Bence tanulhasson. Bizony a jövő héten újabb bérletet kéne venni, ha megjön a családi, azonnal megyek és megveszem. Az osztálypénzt is be kell fizetni. Így lesz bőven kiadás, de az én kicsikém ennél többet ér. Csak tanuljon, legyen belőle valami és majd akkor ő is segít a szegény embereken. Mindig azt mondom, ha egyszer munkahelyem lesz, az adóm 1 %-át biztosan a GYEÁ-nak adom. Én csak így tudom meghálálni jóságukat, és ha már Bence felnő, biztosan támogatni fogja az Alapítványt. Ez a legkevesebb, amit tehet, ha többet is fog tenni, akkor megteszi!

Mindent köszönök. Sírok, mert Önök olyan jók voltak hozzánk!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nálunk kivételesen csendes volt a hét! Először is kezdem azzal, hogy megkezdődtek az iskolában az osztály kirándulások, amiről sajnos gyermekeim lemaradtak, mivel el vagyok maradva az osztálypénzzel, és nagyon nehezen tudnám be pótolni a három gyereknek, de nagyon aranyosak voltak a gyerekeim, mert megértették. Igaz a kicsi fiam, mivel ő még csak 9 éves, kicsit nehezen tudta megérteni. A hét elején Vincével voltam a *******-i kórházban, mivel ő tartósan beteg! Voltunk MRI- vizsgálaton, és CT-n. Sajnos a betegsége mellett kialakult nála egy nyelőcső fekély, és egy gyomorfekély. Írtak neki gyógyszert rá. Géza kisfiam 12 éves ő aktívan gyűjti a lemezhulladékot, a szabadidejében lejár a mezőre, és kapával keresgéli a földben a vasat. Most jelen pillanatban cipőre gyűjt magának, és testvéreinek. Most kitűztünk magunknak egy célt: szeretnénk kifesteni a lakást, mivel Vince gyermekemnek higiénikus lakásra lenne szüksége, mert neki egy nagyon erős légúti allergiája van, és  sajnos egy sterilebb lakásra lenne szüksége. Ezt a kezelő orvosa mondta, mivel mi egy ólból alakítottunk ki magunknak lakást, azt szeretnénk rendbe hozni, lakhatóbbá tenni, és otthonosabbá. Nekem jövő héten kell visszamennem kórházba, mivel volt egy rosszindulatú daganatom, és megműtöttek, de vár még rám újból egy műtét, és vissza kell mennem az eredményekért, és akkor megbeszéljük az orvosommal, hogy hogyan tovább. Párommal még most se jutottunk munkalehetőséghez sajnos, pedig jó lenne már dolgozni! A kertben ültettek a gyerekek veteményt, ami nagyon szépen kikelt, és szépen gyomlálgatják. A párommal. szerdán voltam vissza a pszichológián, nála is már javulás látható lehet, hogy ez részben  az Alapítványnak köszönhető, mivel így már van esélyünk  a padlóról felállni. Mivel sorsdöntő fordulat történt az életünkben, amióta az Alapítványhoz kerültünk! Ezt szerintem soha nem fogjuk elfelejteni, soha, de soha! És mindent nagyon szépen köszönünk az Alapítványnak, hogy szívükön viselik sorsunkat!

Üdvözlettel:

Cseténé Viola és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Az iskolából a fiú és még pár gyerek elmentek focizni a szomszéd faluba. Igaz, kikaptak, de lesz még visszavágó nálunk. Ki kellett tölteni egy nyilatkozatot, hogy engedem-e a fiút kirándulni. Júniusban mennek a Nyíregyházi Vadasparkba, pályázaton nyerte az iskola. A kirándulás összköltsége 3400 Ft, de a szülőknek 600 Ft-ot kellene vállalniuk, így engedem a fiút. Mónika 4-én megkapta az iskolában az Útravalót, 10 500 Ft a félévi tanulmányi eredményéért. Nagy örömmel jött haza a lány az iskolából, így hét végén megyek ruhát venni Piroskával. A közmunkán szépek a vetemények és a palánták. Megkapáltuk a hagymát és a borsót feltöltöttük – ez a csapat borsó már virágos. A hivataltól kint volt a munkafelügyelő és nagyon elégedett volt a veteményekkel. Azt mondta, hogy náluk még nem tudnak ilyen szép eredményt felmutatni. Nagyon örültünk, mikor ezt mondta. Itthon csütörtökön a gyerekek meglepetést csináltak a születésnapomra, mire hazajöttem a közmunkáról, tortát sütöttek. Pénteken óvodába voltam, anyák napjára hivatalos, nagyon szép műsort adtak elő a gyerekek.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

A 2012.04.23. és a 2012.04.29. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt.

Ezen a héten a lányom és az unokám még maradtak pár napig, vagyis szerdáig.

Mivel ezen a héten is jó idő volt, most is elég sokat kertészkedtünk, mivel a lányom is segített. Mikor elmentek a lányomék, nagytakarítást rendeztem.

A fiúk iskolában voltak.

A hétvégén, mivel jó idő volt, elmentünk négyen túrázni a helyi erdőbe.

Vasárnap otthon pihentünk, mivel a férjem délelőttös lesz a héten.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hamar volt az örömünk a férjem munkahelyével kapcsolatban. Sajnos már nem is dolgozik, mert arra hivatkozott a vállalkozó, hogy nincs megrendelés, vagyis visszamondták a megrendelések, így újra munka nélkül maradt. Nagyon nehéz ezen a térségen munkahelyet találni. Én is voltam egy meghallgatáson a múlt héten, de sajnos nem tudtam elvállalni, mert 12 napon keresztül bent kellet volna lennem, úgy, hogy haza sem jöhetek a családhoz. Ezt nem tehetem meg a gyermekeimmel, így ebből sem lett semmi, pedig annyira örültem, mikor behívtak a meghallgatásra. Olyan boldog voltam, hisz azt mondják, ha már behívnak, az egy fél siker, de sajnos nem tudtam bevállalni, ha már nem itthon laknának a gyermekeim, akkor minden zokszó nélkül vállaltam volna. Nagyon meleg van itt mi felénk, nem igazán bírjuk vagy lehet nem szoktuk még meg. Kaptunk egy kertet művelni. Ennek nagyon örültünk, be is vetettük kukoricával, ennyivel is több lesz a családnak. Nagyon nagy problémával szembesültünk, a villanyszámlánk, mint azt írtam, már nagyon sok lett. Már fáj a fejem a sok gondolkodástól, mi tevők legyünk, hogy fizessük ki. Félek, hogy ha nem sikerül, nem lesz villanyunk. A gondok mindig csak jönnek, és mindig csak egyre több van, már olyan fáradt vagyok ilyen téren, annyira jó volna kicsit megszabadulni minden gondtól. Már nagyon ránk férne. Egyébként el vagyunk, nem vagyunk betegek, és ez jó.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Az iskolában pénteken, 17-én roma-magyar fesztivál volt. Tünde cigányul táncolt, Gyulus cigány verset mondott. Zártkörű rendezvény volt. A környező falvakból is voltak nagyon sokan gyerekek. Mi szülők majd májusban nézhetjük meg a műsort. A közmunkán szerdán a brigádvezetőnek a tájházban kellett lenni egész nap. Így én helyettesítettem. Volt egy nő, akinek ez nem tetszett és mást akart dolgozni. Elmondtam mindenkinek, hogy kapáljuk fel az üres földet, ahová majd a zöldpaszulyt rakjuk. Csütörtökön a polgármester megdicsért bennünket, mikor lejött a kertbe és mindent rendben talált. Lefotóztak bennünket, mikor raktuk a paszulyt. Itthon kedden voltam a kórházban a pipajavaslatért, mert lejárt. Megkaptam októberig, majd akkor kell megint mennem vagy panasz esetén. Pénteken tüdőszűrés volt 9-től 14 óráig, csak délig dolgoztunk, és így el tudtam menni.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hogyan is telt a hét? Hát nehezen, mivel még szombaton is dolgozni kellet a Május 30. napját.

Nagyon nem bírják a lábaim, nagyon fájnak az ásózás-, lapátolás- és csákányolástól, de hát ez van. Hat hétre alkalmaznak a hivatalban.

Kaptam kertészmunkás ruhát, csizmát, amiben azt hittem az első pár napban, hogy orra vágódom, mivel még sosem volt ilyen a lábamon.

Dóri lányom kicsit köhög, de hála az égnek nem vészes.

Móni lányom sajnos figyelmeztetést kapott az iskolában, mert bántja, hogy osztálytársa csúnyán ír, és nem is fogalmaz olyan szinten, mint ő és mégis jobb a jegye, mint neki.

Én nagyon meg ijedtem, és másnap beszéltem is az osztályfőnökével, és lányomnak is elmagyaráztam a dolgokat.

Amúgy jól vagyunk, csak az a baj, hogy ezek a munkák nem állandóak, és hol lent vagyunk, hol pedig feljebb!

Egyelőre ennyit tudok írni magunkról!

Tisztelettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 04. 20. péntek

Kora reggel kávét főztem, aztán összekészítettem a horgászszerelésemet, s elmentem a halastóra.  Horgásztam délután 4-ig! Fogtam is 3 darab két és fél kilós pontyot, a gyerekek nagy örömére. Meg is ígértették velem, hogy legközelebb őket is elviszem. Este 9-kor kerültem ágyba a gyerekekkel együtt.

2012. 04. 21. szombat

Reggel 6-kor keltem, gyorsan elrendeztem a halakat, majd összekészítettem a tűzifát a bográcsozáshoz.  Aztán 9-kor már főtt is a finom halászlé. A gyerekek ügyesen segédkeztek, egy pár szem hagymát is megtisztítottak, közben jókat nevetgéltek. Máté volt a tűzfelelős. Délben ebédeltünk. Mindenkinek ízlett. Elég sűrűn bográcsozunk, odavannak a gyerekek érte.

2012. 04. 22. vasárnap

Reggel 6-kor keltem, 7-kor keltettem anyát, majd Mátét. Cukrot mértünk neki, majd evett és leült a tévé elé meséket nézni. közben ébredeztek a gyerekek is. Ahogy keltek, úgy reggeliztek. Máténak minden étkezés előtt cukrot mérünk. Ha magas, kevesebb ennivalót kap, ha alacsony, akkor többet eszik. Este 7-kor van vacsora, majd fürdés, aztán ágyba bújás. A gyerekek általában 8 – és 9 között kerülnek ágyba, addig tévé és tanulás.

2012. 04. 23. hétfő

Reggel 6-kor keltem, reggelikészítés, fél hétkor keltek a gyerekek és anya is. Én 7-re már elmentem dolgozni. A gyerekek iskolába és óvodába mentek, anya vitte őket, aztán nagymosást csinált és megfőzte az ebédet is, ami egyben a vacsora is. 4-kor értem haza, irány az óvoda. ahol meg is kaptam a dorgálást a lányoktól. Mondták is egészen hazáig. Apa, túl korán jöttél, tessék még hazamenni! Ilyenkor megbeszéljük, mi is legyen. Este nyolckor már mindenki ágyban volt.

2012. 04. 24. kedd

Reggel 6-kor keltem, reggelikészítés, majd 7-kor keltettem anyát és a gyerekeket. Léda és Máté 8-kor már az iskolában vannak. Októbertől a legkisebb lány is óvodás lesz. Már most szoktatni kell. Léda reggelente elviszi az óvodába őt is. Alig lehet hazahozni őket.  7-kor vacsiztunk, fürödtünk, majd az ágyban egy kicsit megdögönyöztem őket.

2012. 04. 25. szerda

Reggel 6-kor keltem, reggeliztünk , majd megmértük Máté cukrát. A lánygyerekek elmentek oviba, a nagycsoport az iskolába. Anya főzött meg takarított. Én 7-re mentem dolgozni, 4-re értem haza, ettem, aztán csináltam a dolgom: oviba mentem a gyerekekért. 7-kor cukrot mértünk, 9-re z összes gyerek aludt.  Én még tévéztem egy kicsit, ott is aludtam el.

2012. 04. 26. csütörtök

Reggel 7-kor már készen voltam a reggelivel. Máté nem akart iskolába menni, veszekedni akart. Majd végül mindketten elmentek iskolába, én meg dolgozni, 4-re értem haza. Elhoztam a lányokat az oviból, 7-kor cukrot mértünk Máténak, aztán vacsora, fürdés és bebújtunk az ágyba.

Bezeli Mária                                   Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk elég eseménytelenül telt. A gyerekek jól vannak, köhögésük is alább hagyott.
A hosszú hétvégét kihasználva nekiálltunk a nagyszobát kifesteni. Pénteken kipakoltunk, tegnap festettem. Edina és Jani is örömmel segített a munkálatokban, Ők kenték a fal alsó részét. Mesikém ez idő alatt a barátnőjénél játszott. Párom elfoglalta magát a konyhában, Ő lett a szakács ezen a napon, nagyon finom ebédet készített. Estére nagyon elfáradtunk, de megérte, mert szép tiszta lett a szobánk. Ma még vár ránk a takarítás, bepakolás.
Várjuk anyósomat is, ma jön, meglátogat minket, rég volt már. A gyerekek nagyon szeretik, már előre hallom, ahogy veszekednek, hogy ki megy ki a Mama elé a buszra. Valószínű kiengedem mindhármat, hagy sétáljanak.
Zárom naplóm, üdvözletem küldöm!

Köszönjük a segítséget, az Alapítványnak és a Támogatóknak:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Cinti Romániában van versenyen, tegnap Sanyi is versenyen volt, Eszter rengeteget tanul, Evelinkém készül az iskolába, Dávid pedig imád focizni. Nagyon szégyellem, hogy mindig csak a gondokról, bajokról tudok beszámolni. Annyira el vagyok keseredve, még mindig nem fizették ki a takarítást, hiába dolgozok állandóan, nem boldogulunk, nem tudom a számlákat fizetni, az ajtót már ki sem merem nyitni, mert attól félek, hogy kikapcsolnak a lakásban mindent, vagy az utcára raknak az öt gyerekkel. Nem tudom, hogy mit csináljak, egy rémálom az életünk!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Drága jó segítőink! Hát nem tudok mi jót írni, ez a nagy szegénység, ami minket ér folyamatosan, és nem akar elmúlni, mellé még a szerencsétlenség is!

Drága kis unokám, Brigitta, a minap elindult az iskolába és vissza kellett neki jönni, mert nem érezte jól magát. Elmentem vele az orvoshoz, ahol kiderült, hogy epegyulladása van. Írt neki az orvos többfajta gyógyszert, cseppeket, de nem tudom kiváltani. De Ő a nagy fájdalmakban olyan beteg, hogy az ágyból se bír kijönni. Pedig mindent megtennék érte, hogy jobban legyen, ha lehetne, átvállalnám róla magamra, csak ne szenvedjen az a gyenge kis ártatlan lány. Mellette a két lány is és én is benne vagyunk az influenzában. Étel sincs, ezért nehezen gyógyulunk. Nem tudom, mitévő legyek, kitől kérjek segítséget, de magukon kívül nincs is más nekem ezen a nagy világon. Maguk nélkül már rég elvesztünk volna, ha maguk nem segítenek, már éhen haltunk volna. Pedig nem bírom már ezt a nagy szegénységet. Sokszor már arra kérem a jó Istent, hogy hadd hunyjam le örökre a szememet, de akkor mi lesz az én három árva kis unokámmal és azzal a kis dédimmel, akit inkább az oviba hordunk betegen, mert ott legalább eszik, mert itthon sokszor a puszta kenyér van magában, vagy sokszor még az se. Ha már itthon nem, legalább ott lakjon jól. De a jó Istennek nagyon szépen köszönöm, hogy ebben a nagy szegénységben mégis egyetértés és szeretet van ebben a kis házban. Igaz, hogy már a tüzelőfánk is elfogyott, úgy húzgáltak a lányok gallyakat, de azért is megszólták őket a falubéliek. úgyhogy már este se bírunk egy kis meleget csinálni, legalább míg megfürdünk és elalszunk. Összebújunk, összetologatjuk az ágyakat, és ruhákat teszünk a takaró alá, így melegítjük egymást.

De nem baj, átvészeljük ezt is a maguk és a jó Isten segítségével, de nagyon kérem magukat, hogy ne hagyjanak el minket, segítsenek minket, mert maguk az utolsó reményünk!

Mindannyiukra a jó Isten szeretetét és irgalmát küldöm és kívánom!

Mama

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyönyörű napsütéses időnk van. A héten csaknem minden délután a játszótéren voltam a gyerekekkel. Vasárnap délután a kukoricát is sikerült elvetni. Segítség az volt bőven. Ezért előtte mindenki megebédelt és kezdték a munkát. Igaz lecsót főztem, mert még van belőle, de mindenkinek nagyon ízlett. Jó hírt kaptunk szerdán, jött az értesítés, hogy a fiamat felvették az iskolába asztalos szakmára. Nagyon örült neki, és bízom benne, hogy jól ki fogja tanulni a szakmát, és el tud majd helyezkedni. A párom rosszul volt a héten, és az orvosnál kötött ki. Valószínűleg az étel elakadt a bélrendszerében és ez okozta a rosszullétet nála. De egy jól irányzott erős nyomástól, megszűnt a fájdalom. A biztonság kedvéért elküldték ultrahangra, és mindent rendben találtak.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

A 2012.04.16. és 2012.04.22. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt.

Mivel ezen a héten jó idő volt, és a férjem délelőttös volt, ezért délutánonként kertészkedtünk. A fiúk iskolában voltak.

A hétvégén átjöttek a lányomék, és így bográcsoztunk.

Mivel az unokám szombaton töltötte be a 3. évét, ezért már pénteken nekiálltam tortát sütni neki.

Vasárnap elmentünk sétálni és kimentünk a játszótérre, mert jó idő volt.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehéz volt a hétvégénk és a hetünk is Janikának romlott az állapota, fájt a szíve és valami nincs rendben a tüdejével sem. Voltunk egy pár vizsgálaton, RTG, Belgyógyászat, vérvétel, ami nem jól végződött. Tíz percet ültünk, majd szólt, hogy egyáltalán nincs jól kapkodta a levegőt, lesápadt, mondta mosdjunk meg, de csak a folyosóig értünk, ott összeesett. Szerencsére volt ott egy nagy férfi Ő segített behúzni a központi szobába ahol ágy volt, de már nem tudtuk felrakni, tartottam a lábát, és sokan jöttek segíteni, zavart lett, felakadtak a szemei és a kezével hadonászott. Kis idő múlva nagyjából magához tért, de egyfolytában vonatokról beszélt. Nagyon megijedtem. Félve indultunk haza biciklivel a város másik végére.

Hátra van még egy Tüdő vizsgálat, és egy Kardiológia az Agyi-AVM-re tekintettel megnézik az ereket a szívben és a tüdőben is.

Mindig van valami, mindig történik valami, de miért soha nem valami jó.

A többiek jól vannak.

Rettenetes, amikor szóba elegyedik valakivel, és mondja, Ő számítástechnikával szeretne foglalkozni, összeszorul a szívem, és hagyom, mélyen hallgatok, és kimondhatatlanul szenvedek, el sem tudom mondani menyire.

Tisztelettel:

Lencsés család