Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét valami katasztrófa volt. A középső lányomnak Kittinek csináltak kb. 2 hónappal ezelőtt orvosi alkalmassági vizsgálatot az iskolához. A körzeti orvos beutalt minket az ortopédiára, mert azt mondta, hogy lát valamit. Igaza volt, mert bent *******en is az orvos azt mondta, hogy kell még egy röntgen. Meglett az eredmény. Sajnos nagyon rossz híreket mondott. A lányomnak nem szokványos gerincferdülése van, hanem "S" alakú. Ami azt jelenti, hogy hat éves korban nem szabadna ilyenek lenni (ez általában a kamaszkorban kezdődik el). Neki sajnos már most 20 fokosan el van ferdülve jobbra és balra is.

Most megyünk a Klinikára, mert ott fűzőt fog kapni. Kaptunk fél évet arra, hogy ne romoljon az állapota, ha egy kicsit is rosszabb lesz, akkor gerincműtétet kell csinálni. Nagyon nem szeretném, de mindent megteszünk azért, hogy ezt elkerüljük. Nagyon magam alatt vagyok, rosszul alakulnak a dolgaink, és nem tudom, mi fog még jönni. Most az az első, hogy a lányomnak minél több mindent megadjunk, több esélyt adjunk a gyógyulásra, mert a gerincműtétnél nagy rizikó van és mindent elmondott az orvos, hogy mivel járna, és nem szeretnék már most a legrosszabb dolgokra gondolni!

Reménykedünk és imádkozunk!

Tisztelettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten elkezdtünk a kicsi fiammal logopédushoz járni, nagyon
élvezi, imádja a logopédus nénit. Evelinnel járunk a leendő
iskolájában, előkészítőre. Cinti készül a csapat OB-re, Sanyi heti 9-szer jár
edzésre, Esztinek is meccsei vannak, szombaton és vasárnap is, emellett
tanulnak, járnak tanulmányi versenyekre, amin szép eredményeket érnek el. Cinti
az irodalmi versenyen első, a könyvtári versenyen második lett. Eszter helyesíró
versenyen második, Sanyi pedig biológia versenyre készül. Sajnos még mindig nem
tudok főzni, nagyon félek a karácsonytól, ráadásul előtte itt a mikulás, és a
gyerekek születésnapja, sajnos ajándékot nem tudok Nekik venni. Nagyon rossz
érzés, pedig nagyon megérdemelnék!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szerencsésen telt el ez a hét is. A gyerekek oviba és suliba. Hétvégére Alíz belázasodott, de csak egy napig tartott, ki tudta pihenni. Csak éjszakánként van az, hogy nagyon köhög, de napközben minden rendben van. Fel lett téve Emmának a hinta a konyhában, hát nagyon tetszik Neki, ha tehetné egész nap benne ülne. Felváltva hintáznak mind a hárman, hogy ne legyen belőle vita. De így is sokszor összevesznek rajta, hogy ki is következik. Ma nagyon nyűgösen mentek az oviba, egy kicsit tovább fent maradtak az este, ma meg nehezükre esett a felkelés. Én is egész éjjel fent voltam, egyrészt azért, mert Emma se tudott aludni, másrészt, mert nagyon rosszul voltam. Hánytam, a hideg rázott, és még mindig nagyon fáj a gyomrom. Meghökkentő az egészben, hogy éppen a mai napon volt egy éve, hogy a páromat ugyanezekkel a tünetekkel vitte el a mentő. Remélem, nem ismétlődik meg a tavalyi év, mert akkor nem tudom mi lesz. Józsi is nézegeti az iskolákat, hétvégén hazahozta a pályaválasztási könyvet, csak az a baj, hogy főként ********i iskolák vannak benne felsorolva csak. Egyedül még ami jó lenne, az ******** lenne. Hát bízom benne, hogy hamarosan megtaláljuk a megfelelő iskolát a számára.  

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nekünk minden nap egyforma, mert mi itthon vagyunk, nem megyünk sehova, de a problémák megmaradnak. Nagyon nehéz minden nap, hogy minden meglegyen: reggeli, ebéd, vacsora. Ilyenkor mikor eljön huszadika, akkorra kiürül a hűtő, elfogy a krumpli stb.

Munkalehetőség nincs, majd talán jövő évben lesz felvétel, a településen sok a munkanélküli.

Üdvözlettel:

A Törjék család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyorsan telnek a napok, észre sem vesszük, és elmegy ez az év is. Virág itthon van a héten, megint elővette a csúnya köhögés, és fulladás, ami szokta. Fáradt vagyok, napok óta nem alszom rendesen csak őrködöm, nagyon megijedtem tegnap előtt éjjel, arra keltem föl, hogy szinte fuldoklik, remélem lassan túl leszünk rajta, mint máskor is. Most már én is érzem, beteg leszek, múlt héten foghúzás után voltam, és begyulladt a helye. Egy hétig nem ettem rendesen, gyógyszert is kellett rá szednem. Remélem minden rendbe jön, és aludhatok egy jót, most az lenne minden vágyam, kimerült vagyok. Vikim jól van, énekversenyre fog menni nemsokára, szerepeket is kapott a dráma tagozaton. Örülünk neki, ez mind csak előnyére válik. A templomban is szerepelnek majd Virággal. Vanda pedig a gyerekekkel és óvó nénivel készülnek műsorra, bár nem nagyon beszél róla, azt mondja titok! Sikerült nekik megvenni a csizmákat kisebb vagyonért, de hát nincs mit tenni, hideg van már, és szükségük van rá. Gáz és Víz csekkem maradt már heverőben, remélem minden jól alakul és sikerül jövő héten befizetnem. Egész éjszakákat kattog az agyam, hogy mit, hogyan, miért?! Múlt héten nagyon magam alatt voltam, ezt a gyerekek is észre vették, és szóvá is tették, hogy miért vagyok most ilyen, mindenért kiabálok.  Jól is tették, hogy szóltak, mert észhez is térítettek. És igyekeztem a gondjaimat félre tenni, és több, nyugodtabb időt szánni rájuk, és Péterre, hisz jóformán szegénykém csak aludni jár haza! Üdvözletem küldöm minden család számára, az Alapítvány tagjainak, és mindenkinek, aki időt szán soraimra!

Szeretettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A változatosság kedvéért a héten ismét az orvost jártuk. Először egyik, majd mindkét gyerek beteg lett. Még alig gyógyultak meg, és máris sikerült összeszedni egy újabb kiadós betegséget. Köhögés, láz, fülfájás, szemgyulladás. A hét elején a férjem volt velük, aztán mától már át kellett vennem a terepet. Sajnos ismét táppénzre vettek. Mi még azt a néhány napot is megérezzük, de nincs mit tenni a gyerek az első, minden előtt. A férjem a gyerekfelügyelet mellett szabadidejében a lehulló rengeteg falevelet gereblyézte össze, rakta zsákokba. Mostanában kerti munkában esetleg hétvégén tudok segíteni neki, mert sötétben indulunk reggel, és sötétben jövünk haza délután.

Lakhatás ügyben sajnos még mindig nincsen semmi jó hírem. Voltam bent az önkormányzatnál, de nem tudnak segíteni. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdünk. Az idő telik, és nincs megoldás. Itt már tényleg csak a csoda segíthetne! A héten kaptam értesítést, hogy el kell kezdenem a diákhitel törlesztésemet, mivel lejárt a gyes. Ez a plusz 4100 Ft kiadás havonta teljesen kikészített. De azért ismét ért öröm is minket a héten, egy kedves ismerőstől kaptunk a gyerekeknek ruhákat, harisnyanadrágokat. Nagyon boldogok voltak, szeretnek ruhát próbálni.

Más jelentősebb eseményről nem tudok beszámolni.

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mit is írhatnék, itt a tél, fázunk, hideg van. Tüzelőnk nem sok van, így hét közben csak délután, inkább este gyújtok be.
Foglalkoztat a gondolat, hogy nemsokára itt a Mikulás, az óvodában már árulják az adventi koszorút, hamarosan karácsony. Szép ünnep, de nekünk szegényebb családban élőknek bizony nagy fejtörést okoz, hogy valami kis ajándék is jusson a fa alá, és az ünnepi étel is hiánytalanul az asztalon legyen. Eddig még minden évben sikerült a gyereket valami ajándékkal meglepni, bizony volt még, mikor kicsik voltak csak egy-egy százforintos dolog volt az. Most viszont már mondják, hogy mit "kérnének a Jézuskától". Év közben egyáltalán nem veszünk nekik játékot, vagy olyan valamit, ami nem a létfontosságú dolgok közé tartozik. Így próbáljuk azt adni, amit kérnek legalább egy évben egyszer.
A minap volt épp nézeteltérésem a nagylányommal, miután megjegyezte, hogy egyik-másik osztálytársának már "facebook-os" telefonja van, magyarul internet előfizetéses. Nekünk sajnos ilyenre nem telik, de valószínű, ha lenne rá, sem vennék egy hatodikos gyereknek telefont. Mondtam is Neki, elmagyaráztam milyen költségeket vonna ez maga után, elfogadta, és beletörődött. A másik vágy viszont talán teljesíthető az mp3, imád zenét hallgatni, mint minden 12 éves leány. Fiam kis dolgot kér, focikesztyűt, utána megyek megszerzem Neki, mert itt a faluban nem lehet kapni. Mesi babát szeretne, amihez vannak kiegészítők is. Remélem, tudjuk teljesíteni kívánságukat, hogy ez a szép ünnep még szebb legyen mosolyuktól.
Közös hétvégénk barátainkkal elmaradt, közbe jött nekik valami nem tudtak eljönni. Gyerekek nagyon sajnálták, beleélték magukat. Talán majd egy másik alkalommal.
Üdvözletem küldöm minden családnak, olvasónak és köszönöm az Alapítványnak, Támogatóknak a segítséget, amit nekünk nyújtanak!

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Itt a rossz idő, és már a betegségek is. A gyógyszerekre elég sokat kellett költeni. A lányunk már egy hete beteg, megfázott és valami vírust is elkapott. Én meg két nappal később kaptam el tőle. A fiunk és a férjem még bírják, ők még nem betegek. Még jó, hogy kapjuk az Alapítványtól a támogatást, mert nem tudnánk ételt sem venni, ha a gyógyszereket megvesszük. Így tudunk enni is, és gyógyulni is.

A gyerekek tanulnak, elég jól haladnak. Lehet, hogy még Ők fognak segíteni nekem is tanulni, vizsgákra felkészülni.

Megvannak a különbözeti vizsgáim, így most már tizedik osztállyal folytatom tovább.

Próbálok munkát keresni, de ezen a környéken nagyon nehéz. Már aludni sem nagyon tudok, mert azon jár a fejem, hogy holnap mi lesz.

További jó munkát kívánok mindenkinek:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten mindenki ment a dolgára: Suli, ovi, bölcsi. A nagyfiúnknak a legjobb barátjáék elköltöztek. Dani nagyon nehezen viseli. Bár most már kicsit könnyebb neki. Ábel változatlanul szeret bölcsödébe járni. Itt volt hétvégén a férjem anyukája. A gyerekek nagyon örültek neki. Én nagyon fáradt vagyok. Szaladnak a napok, és nyakunkon az Ünnep.

Megint lehet totózni, hogy kinek mit vegyünk, (és pláne, hogy miből?)

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Brigi vagyok:

Ez a hét hála Istennek jól telt el, az iskolában nagyon sok jó élményem volt. Ezen a héten iskolanapokat tartottak, szabadfoglalkozások voltak, minden nap más osztály adott elő színdarabokat.

Pénteken volt a miénk. Azt még nem tudom, ki nyert, mert a jövő héten lesz csak kihirdetve a végeredmény a faliújságon, és bemondják a Suli-rádióban is.

Nagy izgalommal várom, mert állítólag az első, második, harmadik helyezés a nyáron osztálykiránduláson vehet részt, amiért nem kell fizetni.

Én a Mama vagyok:

A hónap eleje nagyon nehezen kezdődött a Mindenszentek ünnepe miatt.

Mert még mindig öt év után is nehezen élem meg a temetői látogatást, amikor ki kell mennem. Főleg ilyenkor gyertyagyújtáskor, karácsonykor, évfordulókon és szülinapjaikon.

Ez a mostani ünnep is ilyen volt.

Nagyon beteg vagyok. A kórházban minden nap a Belgyógyászati osztályról hordanak át a Neurológiára, ahol áramos kezelést kapok, mert nehezen bírok menni, a térdeim miatt nehezen bírok lábra állni, majd talán a jövő hét vége felé mehetek haza.

Még az a szerencse, hogy ezek a lányok minden nap az iskola után bejönnek hozzám.

Egy kicsit ilyenkor megnyugszom, csak ez tart életben, hogy őket még fel kell nevelnem, Őmiattuk akarok még egy kicsit élni. Ha Ők nem lennének, már rég nem élnék, csak Ők tartják bennem az életet. Nem tudom, hogy meddig húzom, nagyon beteg vagyok, a szívem, a vérnyomásom, most a térdem is. Menni csak járókerettel tudok, azt is csak nehezen. Nem tudom, mi lesz, ha hazamegyek. Egyedül, hogy fogom ellátni magam, meg a gyerekeket, ha hazajönnek az iskolából?

De majd csak lesz valahogy, Isten megsegít minket!

Önöket meg áldja meg a jó Isten, mert Önök nélkül teljesen elvesznénk!

Ha Önök nem segítenének, akkor már rég éhen hatunk volna!

Tisztelettel:

                        Özv. Takács Mártonné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem is tudom, hol kezdjem, annyi minden történik velünk. Edinán csúnya kiütések keletkeztek azonnal vittem orvoshoz, és *********án kötöttünk ki. Nagy nehezen a doktornő fogadott minket, és hála Istennek kiderült, hogy csak csípés, és az terjedt. Nagyon meg ijedek, mikor valami ilyesmi történik velük, mert nagyon féltem és szeretem őket.

Folyamatosan keresnek a bankok, hogy egyezzek meg velük a hitelek miatt, de egyszerűen nem tudok, mert olyan sok összeszaporodott, hogy ha mindet fizetném, se ennivalóra nem telne, se semmi másra. Tüzelőnk is alig-alig van, nem is tudom, hogy meddig tudom húzni vele. Nagyon fáj, hogy ilyen helyzetben élünk, és egyszerűen semmit se tudok tenni.

Munkám sajnos még mindig nincsen, és már nagyon év vége felé vagyunk és így télen pláne nem vesznek fel ezen a vidéken semerre sem. Én is sajnos lebetegedtem, és nagyon meggyötör. Epémmel sajnos sokat bajlódom, ki kellene vetetnem, de nem tudom, mert mi lesz akkor a gyerekekkel, maguk nem maradhatnak. Nikinek a suli jól megy, sokat hajt, hogy mindenhol eleget tegyen. Sokat segítenek a gyerekek az udvar takarításban is, és persze bent is nagyon szeretik mikor sütök, főzök nekik, imádják a főztömet. Edina mindig mondja, hogy anya miért nem mentél szakácsnak olyan jól főzöl és sütsz!? A legutóbbi bevásárláskor nagyon meg döbbentünk, hogy milyen nagy áremelések vannak az utóbbi hónapokban, hogy szinte az ember alig vesz valamit, és milyen sokat fizet. Így teltek az utóbbi napjaink. Mindenkinek szép napot és sok egészséget kívánok!

Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyszerű dolog történt velünk, kaptunk az Alapítványtól egy hatalmas élelmiszercsomagot, amit még házhoz is szállítottak hozzánk. Hatalmas segítség ez nekünk, a gyerekek és természetesen én is nagyon örültem. Nagyon hálás vagyok, az adományozóknak és a GYEÁ-nak, a hatalmas segítségért! Nagyon köszönjük! Cinti lányom megnyerte az OB-t, és rengeteget edz továbbra is. Sanyi szintén sokat edz, már elkezdődtek újból a reggeli edzések is. Esztinek is meccse volt hétvégén, amit megnyertek. A két kicsi jól van, Evelin iskola előkészítőre jár, ami hétvégi sportolással jár. Dávid focizik, nagyon szereti. Gáz még mindig nincs. Jövő héten innen folytatom!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ma lett a nagyfiam 14 éves. Hát most elég szerény szülinapja volt, de nem érdekelte, mert tudja, hogy milyen nehéz most mindenkinek. A keresztanyjáéktól a nagyszülőktől és a nagybácsiktól ruhát kapott, összedobták rá a pénzt. Mi meg finom ebédet főztünk Neki, a kedvencét: sárgaborsó főzeléket, pörkölttel.

Ma voltam az OTP-ben, mert jött papír arról, hogy lejár a lakástakarék-pénztár. Bevittem a válaszlevelet, amit küldtek hozzá, és megkérdeztem, hogy fog-e csökkenni a törlesztőrészletünket? Hát a jóváírás után nem, hogy csökkenne, de még nőni fog a törlesztő összeg. Én nem tudom meddig tart még ez a válságos időszak, de hogy jó vége nem lesz, abban biztos vagyok. A lányok jól vannak, szerencsére járnak oviba, és nem betegek. De azért nem akarom elkiabálni.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát ez a hét sem volt valami jó. Sajnos a férjem volt a munkanélküli központban, ahol azt mondták, hogy hiányzik egy hónapja ahhoz, hogy kaphasson munkanélkülit. Az önkormányzatnál van álláskeresési támogatás, ami 30 ezer Forint körül van. Nem sok, de a semminél több. Már több helyen is volt állásinterjún, de nem tudjuk igazából, mi alapján döntik el azt, hogy valaki alkalmas-e a munkára vagy sem.

Úgyhogy most nagy erőkkel azon vagyunk, hogy mielőbb találjunk munkát.

A gyerekek iskolába, óvodába járnak. Semmi különös nincsen velük. Nagyon aranyosak, imádni valóak, Ők az én mindeneim.

Ez a havi támogatás nagyon sokat jelent nekünk. Nem is tudom, hogy igazából mi is lenne velünk, ha most ezt nem kapnánk. Mindig, de főleg hó végén nagyon várjuk, hogy megérkezzen. A gyerekek is nagyon élvezik, ha együtt elmehetünk vásárolni.

Sajnos felhívtak a Tigáztól, hogy ha nem fizetjük ki a tartozásunkat, akkor kikapcsolják a gázunkat. Az pedig nagyon nagy gond lenne, hogy őszinte legyek. Sajnos nem tudjuk kifizetni, és félek, hogy nem fogok tudni főzni. A jelzáloghitelünk is az egekbe emelkedett. Ezt nem tudom meddig lehet így csinálni, sajnos nem tudtuk, hogy ez lesz amikor felvettük a pénzt.

Örültünk hogy lesz lakásunk, és most nagyon hamar el is lehet veszíteni.

Próbálunk minél jobb megoldásokat találni a gondokra, de nagyon nehéz.

Tisztelettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hála a jó Istennek, hogy a gyerekem ösztöndíjat kap, tízezer forintot egy hónapban. A szeptemberi, és októberi hónapot egyben kapta meg Zsani, amiből kabátot vett magának, meg téli csizmát, sapkát, a többit bérletre, reggelire költi.

Sokat számít a Fel a fejjel! programban kapott támogatás, meg az ösztöndíj, együtt már háromnegyed fizetés! Szerencsésnek érzem magamat, hogy támogatást nyertem.

Rossz, hogy a gáztámogatást elvették, a számlák csak gyűlnek.

Kaptunk csomagot, nagyon örültünk neki, finom volt a keksz.

Tegnap borsófőzeléket főztem szintén a csomagban található hozzávalókból.

Tisztelettel:

A Törjék család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mindenki megkapta az idei influenza elleni védőoltást annak reményében, hogy az idén megússzuk a járványt.

Nagyon stresszesek vagyunk a deviza ingadozása miatt, mert nem bírjuk fizetni a hiteleinket, nagy a valószínűsége, hogy elveszítjük az otthonunkat, mert már három hóval el vagyunk maradva. Egyszerűen nem bírunk havonta 120.000 Forintot törleszteni egy 8 millió Forintot (sem) érő panelra. Máról holnapra élünk, és még szerencsénk van, hogy egészségileg jól vagyunk!

Szép napot!

Tisztelettel:

Szász József