Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újra írok, bár nem is tudom, hol kezdjem, mit is írjak, most csak panaszkodni tudnék. Fontossági sorrend lett a csekkjeimből befizetési dátum szerint, mert egyelőre mindre most nem jutott, megint sok a törlesztő részlet a hitelre. Sokat elgondolkodom, vajon jól tettük-e, hogy fölvettük annak idején, de még mindig oda lyukadok ki, hogy jól. Nem sok minden, amink van, a kis lakás a pár bútor, de a mienk, és foggal körömmel harcolok érte, hogy az is maradjon. Azt nézem mi volt régen- kiskoromban, szó szerint semmink nem volt, az alkohol miatt még egy párna se jutott a fejem alá, mindent magunknak kellett összeszedni.

Szeretném, ha a lányaim nyugalomban, szeretetben nőnének fel, és azt is, ha nem hánynák majd a szemünkre, hogy nem kaptak meg mindent, amit Ők szerettek volna. Egész nap egyedül vagyok itthon, csak a második szomszédba megyek át, vagy csak apumhoz, csinálok itthon, amit lehet. Egy idős házaspárral szoktam beszélgetni, átjárunk egymáshoz, a bácsi nagyon sokat segít nekünk a ház körül, Péter is úgy szereti, mintha az apukája lenne. Köszönjük szépen a támogatást, most ez a legjobb dolog, ami történik velünk. Kívánok mindenkinek szép hetet, sokat imádkozom, hogy mindenkinek jobb legyen. Tudom, mikor imára kulcsolom kezem, mindig meghallgatnak, és Isten a szívünket nézi, és nem a szövegeinket!

Üdvözlök mindenkit:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Fizetés volt a héten, első dolgom volt a pici lánynak kabátot venni, nagy kiadás volt most, de jó meleg és szép, remélem két télre jó lesz. Edinának, Janikának használtan kaptam, holnap megyek, megnézem a bakancsot, milyet tudok venni a lábukra.
Hétfőn mentem laborba Mesivel, kiderüljön, mitől lett rosszul az óvodában. Remélem semmi komoly, azóta jól van. Aznap meglátogattuk nagynénémet is, aki elég messze lakik tőlünk, ritkán találkozunk, nagyon örült Ő is nekünk, és mi is neki. Sokszor hiányzik a szülővárosom, szívesen költöznék vissza, de tudom nincs visszaút, akkor a lehetőséget elhalasztottam megragadni.
Hét vége felé megyek vásárolni, nagyon köszönjük az Alapítványnak. Párom mindig bemegy egy nagyobb, olcsóbb üzletbe lisztet, cukrot, ami épp fontos megveszi. Így én ráérek elhalasztani egy héttel.
Hétvégére vendégeket várunk, barátaink jönnek egy kis beszélgetésre. Mi felnőttek is nagyon várjuk, de a gyerekek is, náluk is vannak az enyémekkel egy idős lurkók, jókat szoktak együtt beszélgetni, játszadozni.
Mára zárom naplóm, mindenkinek további szép napot kívánok!

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Múlt héten az őszi szünet miatt itthon voltak a gyerekek. Nagy volt a nyüzsgés. A legkisebb fiunk mostanában nagyon szeret építőkockával játszani. A két nagy legozott, rajzolt, TV-t nézett. Most telik le a villanyra a részletfizetés. Viszont kellett kérnem a Vízműtől részletfizetést. Jó lenne ebből kimászni. A gáznál is van 60.000 Forintos elmaradásunk. Mostanra tudtam befizetni még csak az augusztusi csekket.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten volt az őszi szünet, mindenki itthon volt. Egy kicsit legalább többet tudtam mindenkivel foglalkozni külön-külön. Nagyon jó volt nekik, hogy nem kellett korán kelni és feküdni. Le lett szedve a kukorica is a kertben, és már le is lett morzsolva. Szilvike nagyon szereti csinálni, és állandóan csak azt hallottuk, kérek még kukoricát. A szár is ki lett szedve a kertből és össze lett vágva begyújtósnak. A hét közepe felé jöttek a párom gyerekei is, volt hangzavar a házban. Nem unatkoztunk, volt mit tenni. Egyre korábban kell begyújtani, mert nagyon hamar lehűl a levegő. Szilvike hétvégén nagy butaságot csinált saját magával: felmászott a székre, levette az ollót és belenyírt a hajába. Szerencsére csak elől, a párom nagylánya alig tudta kiigazítani neki. Hétfőn az oviba egyből kiszúrta az óvónő, és mondta neki, hogy látom fodrászkodtál. De hát ezt is ki kell neki próbálnia egyszer…

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az utóbbi időszak elég mozgalmas volt. Robikával háromféle orvosnál is jártunk. Először szerdán megkapta a hat éves kötelező oltását. Szerencsére nagyon jól viselte, nem volt semmi baj. Csütörtökön fogorvosnál voltunk. Mivel régebben már voltunk egyszer, így nem érte meglepetés. Sajnos lyukas foga volt, amit betömtek. Hősiesen tűrte a beavatkozást, amiért a doktornő is nagyon megdicsérte. Szombaton a szemészeten jártunk. Semmi változás nincs, a szemüveg marad. Már annyira hozzánőtt, hogy nem kell szólni, hogy tegye fel, és rögtön keresi, ha valamiért leveszi és nincs rajta. Örülök, hogy ezzel legalább nincs gond.

Sajnos a héten a párom is lerobbant. A dereka fájdult meg nagyon, úgyhogy táppénz lett belőle. Nagyon sajnáltam szegényt, alig tudott mozogni. Amiben tudtam segítettem neki, hogy a lehető legkevesebb fájdalommal legyen túl az egészen.

Kedden voltunk a temetőben. Nagyon szép volt az egész temető, a rengeteg mécsessel és gyertyával. Este anyunál összejöttünk egy kis beszélgetésre. Előjöttek a régi emlékek, és a végére már inkább egy megemlékezésre hasonlított a találkozásunk.

A levelek még mindig hullanak, nem tudom mikor lesz vége. Még az a jó, hogy napközben elég enyhe az idő és jó a szabadban dogozgatni. Az esték viszont már elég hidegek és ez is jelzi, hogy bizony lassan itt a tél.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten megint nem jól alakultak a dolgaink. Sajnos a férjemnek megszűnt a munkahelye, és a legrosszabb, hogy olyan nehezen lehet most munkát találni. Azon vagyunk, folyamatos állásinterjú, önéletrajzokat adunk le sok helyre, stb..

A számlák, és a fizetnivalók csak jönnek. Már sok borítékot ki sem nyitok, mert tudom mi áll benne, és már nagyon rossz, hogy állandóan ezzel kell foglalkoznom.

Remélem, sikerül mihamarabb munkát találni. A hagyatéki tárgyalással sincsen semmi, Anyukámnak a nyugdíjintézetből sem. Minden áll, csak fizetnivalók jönnek.

Iszonyú volt ez a hét. Én pedig olyan rosszul vagyok, hogy már alig bírom a gyermekimet is ellátni.

Tisztelettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt héten bár őszi szünet volt mi mentünk óvodába, dolgoznom kellett, mivel nyáron elfogyott az összes szabadságom. Hála Istennek, most úgy tűnik, túl vagyunk az elhúzódó betegségen, kicsit még köhögnek a lányok, de mindenki tűrhetően van.

Tervezzük, hogy hétvégén elutazunk a Mamáékhoz, mert a négy napos ünnep alatt nem volt pénzünk vonatjegyre. Nem tudtunk menni sehová.

Már nagyon vágyakoznak a gyerekek, régen voltunk otthon. Folyamatosan gondolkodom, hogyan oldjuk meg az életünket, a lakásproblémát, de semmi nem jön össze sajnos. Bele se merek gondolni, mi lesz velünk, ha nem történik valami csoda, aminek az esélye napról napra kisebb... Ideges és türelmetlen vagyok sajnos a felgyülemlő gondok miatt. A héten ismét voltam a fogászaton, lassan elfogynak a fogaim, de nem merem kivárni most már amíg nagyon fáj, a múltkor megszenvedtem vele.

A héten megkaptuk a támogatást is, vettem a gyerekeknek egy kis finomságot, mert így hó végén már alig van valami a hűtőben, és a polcok is üresek. Most egész héten egy új játék után vágyakoztak, amit valakinél láttak: egy puha kis szőrpamacs, ami különböző hangokat ad ki. Nagyon aranyos! Megnéztem a játékboltban...gondoltam jó ajándék lenne Karácsonyra, de nagyon elszomorodtam, mert 9000 Forintba kerül!

Ennyi pénz az egész Ünnepre nem jut sajnos, biztosan nagyon csalódottak lesznek, hogy nem kapják meg a pamacsot, de nem tudom megoldani sehogyan. A boltba megérkeztek a csoki mikulások, és a szaloncukrok, így minden bevásárlás nagyon nehéz. Nem mindig értik meg, hogy nincs rá pénzem. Most készülnek levelet írni a Mikulásnak, hogy időben legyenek.

Talán most ennyit írnék. Szép napokat kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Cinti lányom OB-n van, nagyon izgult egész éjjel nem tudott aludni, pedig már jó
néhány OB van a háta mögött. Ma van az utolsó nap az őszi szünetből, a nagyok
egész héten edzőtáborba voltak, és mellette sokat tanultak. Dávid járt
oviba, sajnos Evelin megbetegedett, sőt még mindig beteg. Már öt hónapja nincs
gázunk, ráadásul fel kell bontani a fürdőszobát, mert dugulás van. Jövő héten van
Eszter lányom névnapja, sajnos ajándék nem lesz, mivel nincs gáz, még egy olcsó
sütit sem tudok sütni. Csak a gyerekek tartják bennem a lelket! Itt a mikulás
és a karácsony, ráadásul a gyerekeknek név és szülinap, igaz a nagyobbak
megértik, de én már nem bírom, hogy hiába dolgozok, soha semmire nem telik!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk azzal kezdődött, hogy itt voltak a nagyobbik lányomék látogatóba. Hozták az unokámat is. Két napig maradtak, mert már szerdán menniük kellett dolgozni.

Mint mindig, az unokám csinálta a fesztivált, hogy Ő nem akar hazamenni, nem akar oviba menni, Ő itt akar maradni nagyinál, meg játszani Ádámmal.

Fialt nekik az anyadisznójuk kismalacokat, már három hónappal ezelőtt tizenhármat, de kettőt nem sikerült eladniuk, így elhozták nekünk. Elég elmaradottak, de majd helyrejönnek.

Hoztak kukoricát is, mert nekünk nincsen mivel étetni. Inkább azért hozták el a kicsike malackákat, mert nem volt nekik már hely. Hát majd meglátjuk idővel mi lesz belőlük.

Az orvoshoz is voltam vissza a héten, már a gyógyszereket beszedtem, de nem vagyok jobban. Voltam röntgenben, készítettek előröl, hátulról, oldalról felvételeket.

Szerdán viszem az eredményt a körzeti orvosunknak.

A héten utalták a családi pótlékot is, hála Istenek már rendesen minden gyermekre küldték.

Számlafeladások után mentünk is meleg holmikat venni a gyerekeknek.

Kinek mire volt szüksége: cipő, sál, meleg zokni - bérleteket vettünk, kollégiumot, osztálypénzt fizettünk- és annyi is a családinak.

Az Alapítvány utalása is megérkezett, aminek nagyon örültünk, és újra utaztunk, mentünk venni élelmiszereket. Ez a hetünk is eltelt, ilyen mozgalmasan.

Köszönjük a támogatást!

Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Most már végérvényesen itt a tél. Reggelente már elég hideg van. A szünet alatt jó, hogy nem kellett menni a gyerekeknek, mert még nem voltunk erre felkészülve, de még egy pár nap és újra kezdődik az iskola. 

A gyerekek tanulnak, a lemaradásokat pótolják, amiket a hiányzások miatt összegyűjtöttek.

A múlt hét nem jól ért véget, szombaton felmondtak a munkahelyemen, még a próbaidőt sem töltöttem le. A munkámmal meg voltak elégedve, de tíz embert el kellett küldeniük. Remélem, mielőbb találok munkát, mert itthon csak a problémákkal foglalkozom.

De legalább a férjemnek van munkája, így a nem várt költségeket és a számlák egy részét tudjuk valamiből fizetni.

Sikerült egy kis tűzifát venni, a férjem fizetéséből megelőlegezte a főnöke, így most ebben a hónapban nem kap fizetést.

De az a lényeg, hogy most egy darabig nem kell idegeskedni, hogy fogunk-e fázni.

További jó egészséget kívánunk mindenkinek:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon szomorú és ideges vagyok, vagyunk. Nem tudunk hova fordulni, kihez is lehet, nem tudjuk?! Végrehajtásra kerültünk, pár hét, és mindent el akarnak árverezni. Voltak kint nálunk a mai napon, hogy fizessünk, de nem bírunk, a tartozásunk már növekedett -sajnos a büntető kamat miatt- oly annyira, hogy az szörnyű! Nem volt millió felett az adósság, és most több mint milliót kellene kifizetnünk, de hogyan és miből, mikor még élni is alig bírunk! Lehet nem a télen, -a hideg miatt gondolom, nem lakoltatnak ki- de tavasszal már nincs, ami meg védjen minket ettől. Segítséget szeretnék kérni, ha bárki esetleg tudna nekünk egy kiutat találni, hogy ne kerüljünk az utcára, kérem írjon!

Sokat sírok, és visszafordítanám az időt, és sok mindent nem így tennék, ahogy tettük. A gyermekeimet sajnálom, nem magunkat, Ők isszák meg a levét az egésznek, pedig mi nem ezt akartuk és mégis ez lett! Fizetnénk mindent, ha tudnánk, de a számláinkat és élelmünket is alig-alig tudjuk megoldani. Amink van, az hitelből van, sajnos nem volt segítségünk soha, hogy másképp csináltuk volna. Mi csak egy normális hajlékot akartunk magunknak, és gyermekinknek. Szeretnénk megoldani ezt a problémát, de hogyan? Pénzünk nincs, az adósság csak nő, és egyre több lesz, az esélyünk a fizetésre pedig egyre kisebb lesz! Lehetőségeink nincsenek, ezen a vidéken ahol lakunk, se munkával se semmivel. Mi tévők legyünk?! Ha valaki csak egy parányi segítséget is tudna nekünk nyújtani, örökké hálásak lennék! Én nem arra gondolok, hogy csak úgy segítsenek, mi tudjuk, hogy ki kell fizetni a kölcsönt, amit felvettünk, de kis jövedelemből nem lehet több százezer Forintot fizetni havonta, amit a Bank akar!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Egy elkeseredett család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten, pénteken tartották az iskolában a nagyoknak a ˝tök jó˝ bulit, amit nagy lelkesedéssel fogadtak. Ilyenkor nem csak az esti tini diszkó a program, hanem a délelőtti tanítási órákat is lazábbra fogják a tanárok. Sajnos most nem tudtam nekik annyi költőpénzt adni, de beérték a kevéssel is, megértették, hogy most nincs.
A hét nagyon lassan telik, sokat unatkoznak a gyerekek, kinn nem nagyon lehetnek, nedves, hideg idő van most. A kicsit ma már elvittem magammal sétálni, őt még annyira sem kötik le az otthoni dolgok, mint a nagyobbakat. Kis barátnője elutazott a családjával egy hétre, oda sem tud menni.
Elmentünk a bálás ruha árushoz, hátha találnánk rávaló téli kabátot, sajnos nem sikerült, pedig jó lett volna, jóval olcsóban megúsztam volna, mint újonnan. Megvárom a családit és veszek neki, mert nincs télikabátja, csizmákat is vennem kell mind a háromnak. Jó dolog, hogy megnyílt ez a bálás, csak az a gond, hogy gyakran kell menni, hogy az ember jó dolgokat kifogjon. Én a héten szinte ki sem mozdultam, Edina megy a boltba vagy ahová küldöm, önállóan, ügyesen vásárol.
Most zárom naplóm, üdvözlöm az Alapítvány munkatársait és a családokat, olvasókat.

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyorsan telt a mostani hetünk. Edina hála Istennek mehetett oviba, meggyógyult várta is, mert már hiányzott neki a nyüzsgés. Nagy erővel készülnek a november 19-i jótékonysági bálra, ami minden évben megrendezésre kerül nálunk. Ilyenkor a gyerekek mindig készülnek műsorral, amit a szülőknek és a vendégeknek adnak elő. Az oviból van a nagy csoport és minden osztály, akik különböző műsort adnak elő. Nikinek is be van minden napjai táblázva a suliban. Jól jött nekik a szünet, mert nagyon kezd kifáradni a terhelésektől, ami most rajtuk van, és persze még e mellett a tanulás. Barátnőivel nagyon készült a ”Halloween” napra, de nagyon jól sült el nekik, mert a jelmezük is nagyon szuper volt, és végül a cukorkákat, amit kaptak, azt közösen elfogyasztották. Jól érzik magukat a szünetben a lányok, hogy aludhatnak sokáig, de az óra átállítással meg vannak egy kicsit kavarodva, ahogy persze én is. Anyukám szombaton volt 54 éves, nagyon örült, hogy a gyermekei, és unokáival töltötte e napot, igaz ajándékot mi nem tudtunk vinni, de neki nem az volt a fontos, hanem, hogy ott voltunk vele, és a lányok köszöntő verset mondtak a mamának, amin annyira meg hatódott, hogy sírva fakadt. Erőt vett magán, és megvendégelte az unokákat sütivel, aminek nagyon örültek, mert a mama sütije a legfinomabb. Edina ismételten rosszalkodott, amíg én főztem a hétvégén. Mindig agyal valamin, pár héttel ezelőtt írtam, akkor a hajába vágott bele, most meg a szemöldökét ollóval, hát nagyon mérges lettem rá, mondtam is neki, mire oviba megy, ki sem nő neki, de ha ki nevetik meg is érdemli. Ő nagyon eleven kislány, olyanokat csinál sokszor, hogy csak csodálkozom, hogy mi is rejlik még benne. A mostani hét amilyen gyors volt, olyan zsúfolt is. Mindenkinek szép napot kívánok!

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten Anyu sok új gyógyszert kapott, és sajnos nem jó. Olyan mellékhatásai vannak, hogy rosszul van tőle nagyon sokat.

A férjemnek sajnos pénteken kellett mennie utoljára dolgozni. Leépítések voltak és sajnálatos módon ő is beleesett.

Nagyon el vagyunk szomorodva, mert így is nagyon nehezen éltünk, de most még az az egy fizetés sem lesz.

Azon vagyunk, hogy minél előbb találjunk munkát, de nagyon nehéz. Leadtunk már rengeteg önéletrajzot, és voltunk is pár helyen, de sehonnan nem szólnak vissza.

Most csak egy jövedelem lesz az, amit a gyerekek után kapunk. Iszonyú nehéz lesz. Egy vigasz van, hogy ez a havi segítség nagyon sokat számit, mert legalább azért ennivaló lesz.

Nagyon el vagyok keseredve, mert így sem tudjuk fizetni rendesen a jelzáloghitelünket, és ha ez így marad, akkor hamarosan még a házunkat is elveszítjük. Nem tudom mi lesz velünk.

Ez a hét nem volt annyira jó, csak gond, és szomorúság.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a  legrosszabb hét, mert ilyenkor megemlékezünk halottainkról, akik mindennap hiányoznak, de ilyenkor érezzük legjobban, hogy nincsenek köztünk. Koszorúval és mécsessel mentünk a temetőbe a nagymamák sírjához. Volt az őszi szünet, ami gyorsan eltelt, főleg, hogy program is volt. Falevelet gereblyéztünk a gyerekekkel, sütöttünk, főztünk együtt. Jó hogy van ez a segítség így volt otthon egy kis alapanyag. 

Tisztelettel:

A Törjék család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hamar elment az ünnep voltak vendégek is, jó volt egy kicsit együtt lenni, beszélgetni. Pénteken voltak a nagybátyámék, Vasárnap pedig Péter nővéréék. Kicsit nehézkes volt a főzés, hiszen hónap vége van igen-igen csak üres már a szekrény, de megoldódott minden, hiszen a támogatás vásárlásakor gondoltam rá, hogy legyen egy kis sütibe való is, és persze hús is. Nem volt nagy lakoma, de ők nem is várták el. Megkezdődik egy új hónap, aggodalom, hogy mennyit is kell most is fizetni, mindig félek a hónapok negyedik napjától. Vikikém nagyon köhög, még ünnep előtt voltunk orvosnál, de nem találta betegnek, még csak a torka sem piros, kapott rá szirupot, de nem igazán jó. Sokat teázik amúgy is, mindenki azt iszik, a hónap elején vásárolt 10 kiló cukor is jócskán elfogyott, de hát mindent azért veszünk, hogy elfogyasszuk. Kaptam a támogatott Juhász családtól kabátot, amit a nagylány kinőtt már, de mi nagyon örültünk neki, és hálás vagyok nekik, hogy ránk gondoltak. Mindennek nagyon tudnak örülni a lányok, és örülök neki, hogy igyekszenek mindent megbecsülni. Sógornőm is hazahozta a lánya kinőtt ruháit, abban is volt már, ami jó rájuk. Együtt sétáltunk ki a temetőbe, megemlékeztünk mindenkiről, sajnos Péter még ilyenkor is dolgozott. Tököt faragtunk a lányokkal egyik este, apa is segített, nagyon szeretik nézni, ahogyan világit benne a mécses. Most már a mikulást várják, bár már a nagynénitől megkapták a kis babákat, amiket arra szántak nekik, pedig még van pár hét mire ide ér a ”nagyszakállú”. Nehéz lesz a december, mindent megoldani, hogy ne csalódjanak, és legyen ajándék is, és még a kis Vanda szülinapja is lesz, a 6-ik. Kívánok mindenkinek szép kellemes napokat, együtt töltött estéket, jó egészséget.

Tisztelettel:

Rinkóné Emese