Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Rohannak a napok. Szomorúak voltunk, mert minden lefagyott erre, nagyon minimális almaszedés lesz, de remélem engem majd hívnak. Gyümölcsfáink is tönkre mentek sajnos. Viki lányomat szemészeti vizsgálatra vittük, a jobb szeme sokat romlott, ezért erősebb lencsére van szüksége, amit be is adtunk csináltatni. Sajnos egy darab lencse is 6000 Ft de ezt muszáj megoldani, ha nem hordja sokat fáj a feje. Itt vannak az év végi kirándulások, és csak kapkodjuk apjával a fejünket mi tévők legyünk, nem tudjuk. Levásárolgattuk a támogatást, amiért nem tud elég hálás lenni a családunk. Volt egy nagyobb és több kisebb vásárlás is, minden nap kétfélét főzök, mert egy nem elég hatunknak. Szépen kikeltek a vetemények, lassan kezdjük kapálgatni, de eső még mindig nem esett egy szem sem, rettenetes a szárazság. Amit tudunk, meglocsolgatunk, de ez csak a nagyobb vízdíjat vonja maga után. Virág elmehet kirándulni, mert mi rendesen havi szinten fizettük az osztálypénzt, így abból fedezik nekik a busz és a belépő költségét. **********ra mennek a kerámia-múzeumba a kis költőpénzét pedig *******-i mama vállalta. A nagylánynak még megoldódik remélem, hátha lesz neki közelebbi kirándulás, ami csak egynapos. Többnaposra nem is engednénk, meg iszonyú drága is  Ha most nem tud menni, akkor a keresztszülei kitalálnak neki valamit tavaly is magukhoz vitték el *******-be. A kicsi Vanda még nem, szívesen mozdul ki itthonról még a mamánál sem akar aludni! Én pedig sehova nem vágyom, csak napszám lenne, hogy menni tudjak. A páromat alig látjuk, csak aludni jár haza, de remélem, most vasárnap már szabad lesz, és itthon lehet velünk! 

Írhatnék még sok mindent, hirtelen ennyi jutott eszembe! Kívánok mindenkinek szép napot, hetet, minden család és az Alapítvány számára.

Tisztelettel: Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Rettenetes hetem volt, az idegeim pattanásig feszültek, minden napra jutott egy-két káoszos ügy. Dettinek megint begyulladt a füle, de tagadja, mert menni akar oviba, soha nem panaszkodik.
Csak akkor tudom, hogy baja van, ha rajta kapom, valami fájdalom megnyilvánításán, esetleg többször oda nyúl.
Ügyes volt az Anyák napi műsoron, szépen mondta a verset, türelmes és tündéri volt. Ő az autista kislányom, egészen az ünnepig titokban tartotta a versét, mert meglepetést akart. Sikerült Neki, majdnem sírtam, így 6 évesen ez az első ilyen ünnepünk, mert eddig egy mikulás ünnepségre sem engedték, hogy ott legyen, ez egy másik hely volt. A mostani óvodánk, családias, és végtelenül türelmesek, csak hálás lehetek nekik! Dettinek ez nagy mérföldkő!
Ma reggel csőtörésünk lett a fürdőszobában, hát erről nem is írnék, mert még mindig a hatása alatt vagyok, azt hittem agyvérzést kapok.
Apukám eljött, és segít, gyorsan kell csinálni, mert Dettinek gondot okoz a káosz a fürdőszobában.
A hét azért is volt nehéz, mert hol szeles, hol túl napos az idő. Janikának a nap nem jó, Dettinek a szél.
Ma reggel Réka is itthon maradt, mert nagyon hányingere volt és fájt a feje.
Mi jöhet még? Remélem semmi!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az időjárás még nem akarja, hogy tényleg tavasz legyen! A héten még szinte minden nap be kellett fűteni, pláne, hogy a fiam ismét beteg lett. Hétfőn elment iskolába és estére belázasodott. A lányom pedig szerdától szintén beteg lett. Most itthon az egész család. Hétvégére meggyógyultak, így hétfőn suli.

A lányom készül a kisérettségire, sok tanulni valója van.

A fiamnak sikerült a felvételije a környezetvédelmi szakra, így már alig várja, hogy vége legyen a tanévnek és kezdhessen az új iskolában.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét első fele nyugodtan telt. A kertek nagyon szépek. Minden kikelt már és most éppen nem is gazos. Az első udvar is szép színes, a sokféle virágtól. Nagyon szeretem kint tölteni az időt, a növények között. Ha tehetem, mindig kint vagyok a levegőn.

Csütörtökön nagy esemény volt. Ezen a napon tartották az Anyák napját az óvodában. Robika lázasan készülődött és nagyon izgult, hogy jól sikerüljön a szereplése. Szép és megható volt a műsor és úgy láttam velem együtt minden anyuka büszke volt a saját csemetéjére.

Péntekre is jutott izgalom. Kiesett Robika első tejfoga. Nagyon megijedt, amikor az almába harapva mozogni kezdett, de megnyugtattam, hogy ez természetes. A nyelvével addig-addig piszkálta, hogy ki is esett.

Szombaton bementünk a városba, bevásárolni és kihasználtuk az alkalmat egy kis csavargásra is. Fagyiztunk, és sétáltunk egy nagyot, kirakatokat nézegetve.

Vasárnap egész nap esett az eső, de azért összejött a család. Nagyobbik húgom születésnapját ünnepeltük szerényen (de boldogan). Élvezem, hogy ilyen nagy a család és minden korosztály megtalálható benne. Kisgyerekek (5-6 évesek) és nagy gyerekek (13-18 évesek) egyaránt. Mindenki jól kijön egymással, és összetartunk jóban-rosszban. Ilyen az én családom.

Üdvözlettel: Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Véget ért a tavaszi szünet. A középső gyerek sajnos itthon volt pár nap, nagyon beteg volt, megint fulladt  és csúnyán köhögött, de már jobban van. Hétfő este volt az iskolában az anyák napi ünnepség, minden gyerek nagyon szépen szerepelt. Mikor a két nagylányom verselt és énekelt alig tudtam visszafojtani a könnyeimet, de megígértem nekik előtte, hogy nem sírok, mert akkor ők is sírnak. Elvetettük a kerteket, a miénket meg a szüleimét is a nagymamámék után maradt kertet is, amibe kukorica került, hogy tudjunk nevelni pár kis jószágot. Nagyon nehezen tudtunk venni apukámmal közösen két malacot, meg pár előnevelt csirkét, de legalább van, bár sokba kerül az etetése is. A férjem minden nap dolgozik, hála Istennek érte, hogy legalább neki van hová menni, bár szegénykémnek csupa tüske a keze, mert még a kesztyűn is átmegy. De nincs mit tenni az OTP-t időre kell törleszteni, és a számlák sem várnak. Nagylányommal most kellett visszamenni, mert Ő szemüveges és nagyon félek, nehogy megint új szemüveget írjanak neki az megint egy kész vagyon. Lassan telnek a napok, délelőtt igyekszem megcsinálni a  főzést, és a kinti munkát, délután pedig tanulunk a nagyokkal, a kicsi pedig egyedül is el tud játszani. Igyekeznek kicsit javítani, hisz lassan közeleg az év vége. Kívánok mindenkinek szép napokat. Megköszönöm az alapítvány munkáját, hogy a bajba jutott családoknak ilyen nagy segítséget tudnak nyújtani.

Isten áldja meg őket érte!

Őszinte Tisztelettel: Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk telt, úgy ahogy. Esett az eső, ami nagyon jól jött, mert kell a kertre nagyon. Bevásároltunk, a támogatásuk nagyon jó volt, ismét nagyon örültünk neki, mert mindenből sikerült vennünk valamennyit. Ami a legszebb, hogy látom a gyermekeim arcán az örömöt, mikor hazahozzuk a bevásárolt dolgokat a boltból. Kisebbik kislányom első helyezést ért el a görkorcsolyaversenyen, ami nagy öröm volt számunkra is. Na persze főleg Ő volt nagyon büszke. Nagyobbik lányunk nagyon szerelmes a barátjába, és most elég nehéz vele, mindig a barátjával akar lenni, és más nem számít neki. Na de majd csak változik ez a helyzet. Nagyon szomorú a kisebbik kislányom, mert kitűnő tanuló, és pályázaton nyert egy olaszországi utat az iskolában, de 15.000 Ft befizetéssel és ugye zsebpénzzel mehetne el erre az útra. Sajnos nem tudjuk befizetni, és így nem tud menni. Nagyon sajnáltam szegénykémet, és sírva is fakadtam, hogy nem tudom befizetni ezt a kis összeget sem, hogy adjak neki egy lehetőséget, hogy eljusson egy olyan helyre, ahova talán soha nem jutna el. Hát ennyi történ velünk a héten.

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához 

Jó napot kívánok! Heti levelem, naplóm. Sajnos édesanyám rosszul van, nem fogja tudni mozgatni a kezét már soha, a nagypapám is rosszul van. A gyermekeim nagyon jól viselik ezeket a gondokat. A két nagyobbik gyermekemnek volt anyák napja, nagyon büszke vagyok rájuk. Most a héten pedig a két kicsinek lesz. Nem javul nálunk a helyzet sajnos, de nagyon remélem, hogy a következő levélben írhatok jót is.

Üdvözlettel:

                        A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten nem igazán vannak jó hírek a családunkban.
Hétfői napot kezdték a gyerekek a fogászattal, majd én folytattam. Három napig nem mentem közmunkába dolgozni, mert megint elkapott az asztmás allergiám, és idehaza voltam, Nehéz levegővétel, orrfolyás, szájszárasság, és szem-begyulladás kíséretével.

Szerdán Violával is visszamentünk az orvoshoz, még mindig nem engedte az iskolába, elküldött minket laborvizsgálatokra.
Majd csütörtök reggelre nagyon hidegre ébredtünk, és mikor délután fele lementünk a kertünkbe nagy csalódás ért minket, a rengeteg elültetett és szépen ki kelt növényeink 50%-ban mind le voltak fagyva. Pedig már nagyon szépen ki volt kelve mindenünk.
A hétvége tanulással, pihenéssel és tévézéssel telt el.
Ennyi történt nálunk ezen a héten.
Tisztelettel: Szellő Pálné Éva és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekeknek most elég hosszúra sikerült a tavaszi szünet. A húsvét eltelt. Két baráti házaspár és egy rokonom látogatott meg minket. Amúgy nem is vettük volna észre, hogy más, mint a többi nap. Ők egy kis kikapcsolódást hoztak a mindennapos letörtségben. Majdnem sikerült elmennem dolgozni, de mire mennem kellett volna első nap, közölte a vállalkozó, hogy még sincs szüksége alkalmazottra. Pedig már azt hittem, hogy egy kicsit utolérhetjük magunkat a számlákkal. De reménykedem, hogy csak sikerül már valahol munkát találni.

A fiamnak sikerült a tavaszi szünetet meghosszabbítania. Kedd reggelre belázasodott, fájlalta mindenét. A héten még itthon lesz.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten nagy örömünkre megérkezett az Alapítvány által küldött támogatás. Ezúton szeretnénk nagyon szépen megköszönni. Igen nagy szükségünk volt már arra, hogy hónap eleje legyen, és pénzünk érkezzen, ilyenkor egy időben kapunk mindent. A hűtőnk, konyhaszekrényünk nagyon üres volt már. Az én hetem rohangálással telt, postára számlákat feladni, bevásárlás, használt ruháshoz válogatni mentem. Párom építőiparban dolgozik, minden este fáradtan tér haza, sokat követelnek tőlük. Kisfiam minden délután focizik kinn a barátaival az udvaron, estére igen el is fárad. Edinám sokat segít nekem, így amikor tehetem, elengedem kedvenc barátnőjéhez, aki tőlünk háromutcányira lakik, beszélgetni. Mesikémnek most nagy öröme lett, mama nyuszink megellett. Minden nap többször ellenőrzi a piciket, mit csinálnak, először csak a mocorgó fészket mesélte nagy örömmel, most már azt, ha egyet-kettőt véletlen, fészken kívül találja. Pici csirkénk is kelt pár darab, nagyon szeretik a gyerekek az állatokat, sokat nem tudunk tartani az óljaink sem megfelelők hozzá, és sajnos a takarmány árak is nagyon magasak.
A heti naplóm zárom, üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához 

Ez a hét gyorsan elszaladt. A középső fiúnk mostanában nem akar oviba menni. Kiderült, hogy a csoporttársa piszkálja őt és a többi gyereket. Pedig imádja az ovit. Elég szomorú, hogy 3-4 évesen már szekálják egymást. A nagyfiúnk nem nagyon szereti a sulit. De ennek ellenére jól tanul. Jár sakkozni, ennek nagyon örülök. Hiszen egy nagyon jó szellemi sport. Szereti is. A legkisebb csütörtökön kapott szurit. Fertőző agyhártyagyulladás ellen. Üvöltött, mint a sakál, aztán hamar megnyugodott. Kértem az E-ON-tól részletfizetést. Nem tudom, meddig bírjuk még, kiborító, hogy a férjem nem talál munkát. Remélem lesz most már valami. Rengeteg helyre elküldtük az önéletrajzát, de sehol semmi. Ma lesz a nagyfiúnk énekkari fellépése. Kíváncsi vagyok rá, hogy sikerül.

Köszönettel: Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét elmúlt egy nyugodtnak mondott hét. Minden rendben van, a gyerekek is jól vannak. Az élettársamnak megjött a nyugdíjtól a papírja: 67,5%.-ot kapott. Még összegről nem volt benne szó, hogy mennyi is lesz ez neki. Nekem is kész a szövettanom, csak még nem volt időm bemenni érte. Emma egyre többet lépeget, és gagyog a maga kis nyelvén. Nagyon tündéri. Szilvi pedig folyamatosan tanulja a nővérétől az ovis verseket és énekeket. Most már a színeket is egyre jobban felismeri. Egy időben meg voltam ijedve attól, hogy nem fogja megtanulni, de aztán rájöttünk egy játék kapcsán, hogy csak amikor Ő akarja akkor mondja. Nagyon makacs kislány, és még emellett akaratos is. Három évesen kiáll a saját igazáért. Az óvodában Aliznál hétfőn volt az anyák napi műsor. Olyan szép verset mondott, hogy átöleltem és alig tudtam abbahagyni a sírást. Vasárnap a nagyfiam pedig meglepett egy nagyon szép könyvvel. Anyukákról szóló idézeteket tartalmaz. Imádom őket! Nélkülük üres lenne az élet!

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

*********-án április 30-án részt vettünk a családi vetélkedőn, ahol 10. helyezést értünk el. Főnyeremény egy női kerékpár volt. A vetélkedő után a gyerekek sorversenyen mérhették össze ügyességüket, ahol cukorkával jutalmazták őket. A nap további részében májusfa díszítés, és fáklyás felvonulás következett. Másnap, vasárnap délután a *********-i iskola megrendezte anyák napi rendezvényét és sport bemutatóját, ahol a gyerekeim szerepeltek. Hétfőn az ********-i ******* ********* klub rendezte meg az anyák napi ünnepséget, ahol kislányom verssel és egy szál virággal köszöntött fel. Jó hírt kaptunk a heten, a középső gyermekem felvételt nyert a ************-i szakiskolába, kőműves szakra. A hét további napjai tanulással teltek el, hisz közeleg a tanév vége.

Tisztelettel:

                        A Törjék család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek jól vannak, hétvége van, Örülnek, mert hétvégenként ki szoktunk sétálni a Tiszára. szeretnek ott szaladgálni. Ezen kívül a mesét szeretik nézni nagyon, de most hogy jó idő van, többet vannak kint az udvaron. Nekem is szoktak segíteni az udvaron a kis kerti munkában. Levente fiam focizik, Őt vinni szokta a tanár bácsi ********-ra edzésre, egy héten háromszor. Tamara lányom most kapott mesekönyveket az óvó nénitől, azt nézegeti. A Lajos fiam otthagyta a kollégiumot, így reggel az öt órás busszal jár az iskolába *************-ra , délután négyre ér haza. Itthoni munkában segít, mert tudja, hogy magam nem bírom a sok munkát. Nem jár el sehová, inkább itthon segít a ház körüli munkában.

Tisztelettel:

Mencsik Piroska

Rinkóné Emese vagyok, **********-on élünk a családommal. Férjem Rinkó Péter, gyermekeink: Viktória,Virág és Vanda.

Viki 5. osztályos, jó tanuló, igazi nagylány. Nagyon szeret énekelni, már több énekversenyen is részt vett. Virág 7 éves, első osztályos. Ő is jó tanuló, csendes kislány. Vanda 5 éves, óvodás, hármójuk közül Ő a legcsendesebb, visszahúzódó.

Itthol nagyon virgonc gyerekek, de más előtt meg nem szólalnának. 5 éve élünk ebben a kis lakásban, amit a szocpol támogatásból sikerült megvenni. Még a három gyerek ********-ra született, ott anyósomnál éltünk. Nagy öröm volt, mikor elköltöztünk, mert ott a férjem testvéreinek családjával éltünk, minden szobában lakott egy család. Örültünk, hogy külön élhettünk, de anyósom az nagyon hiányzik a mai napig is. Rossz állapotú volt a lakás, így anyósom a saját házára vett föl nekünk a sógorommal jelzáloghitelt. Abból szépen rendbe raktuk, gázt beköttettük. Sajnos Svájci frank alapú a hitel, és mi sem gondoltuk akkor, hogy ez ennyit fog változni. A férjem nagyon jó ember, nem iszik, nem dohányzik. Minden nap erdőn dolgozik, nagyon nehéz munka, de más lehetőség nincsen.

Szüleim mellett lakunk, úgyhogy itt nevelem a gyerekeimet, ahol én is felnőttem. Sajnos ők sokat italoznak, bár sokkal kevesebbet, mint gyermekkoromban. Ilyenkor sok a konfliktus, de bezárom az ajtókat, lefoglalom a gyerekeket, így ők nem hallanak, nem látnak semmit. Nagyon fiatal voltam, amikor a párom kimenekített itthonról. Haragszom a szüleimre, de azért amiben tudok, segítek. Sajnos közel húsz év kellett hozzá, hogy beismerjék, hogy szükség lehet a gyerekeik támogatására. Minden este hálát adok Istennek, hogy gyermekeimnek nem úgy kell felnőni, mint nekem. Az egyik nagybátyám ide költözött hozzánk. Főzök, mosok rá, bár nagyon kevés a minimál nyugdíja, de nincs neki hová mennie, bár ez saját hibája. A másik nagybátyám viszont nagyon sokat segít rajtunk, rájuk mindenben lehet számítani. Én is elmegyek napszámba dolgozni, amikor csak tudom hagyni a gyerekeket, hogy ne legyen olyan nehéz. Nyáron kispóroljuk őszre az iskoláztatáshoz, óvodáztatáshoz valót, ősszel pedig almát szedek, és abból a napszámból próbálom a családot rendezni, hogy férjem el tudjon rakni pénzt tüzelőre. Nagy segítség, hogy a kertben meg tudjuk termelni, ami kell.

Ha mindazokat is meg kellene venni, nem is tudom, mi lenne velünk.

Kis apró jószágot is tudunk nevelni, bár nagyon drága már a táp és a takarmány.

De nagyon szeretjük a házi dolgokat. Az önkormányzat sokat segít, hogy ebédelnek minden nap a gyerekek, a tankönyvet is ingyen biztosítják. A lehetőségekhez képest segítő kezet nyújtanak. Köszönöm az Alapítvány munkáját, jóságát, minden támogatónak! Ezt a programot, hogy létrejött, remélem, egyszer tudom majd viszonozni a segítséget.

Maradok tisztelettel:

                                   Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem gondoltam, hogy kerülhetünk rosszabb helyzetbe, de sajnos így történt. Nem tudom, mihez kezdjek, és nem tudom, mit csináljak! Sajnos a héten megbetegedett Cinti lányom, és a két kicsi is. Elég kilátástalan a helyzetünk, remegek, mikor kapcsolják ki a villanyt és a gázt, és mikor tesznek ki a lakásból. Sanyi fiam, egész héten a vizsgákra készült, és mellette minden nap edzésre járt, volt olyan nap is mikor reggel is ment, és a héten a gyermekvasúton is volt szolgálatban. Cintinek holnap nemzetközi verseny, de a betegség miatt eléggé le van gyengülve. Eszter lányom is rengeteget tanult és emellett edzésekre járt. Egész héten itthon voltam, ápoltam a gyerekeket, nagyon magas lázuk volt. A héten voltam a családsegítőben az ügyvédnél a válás miatt, bele se merek gondolni, hogy mi vár ránk!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné