Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten nem sok minden történt velünk.

Kislányom sajnos beteg, torokgyulladása van neki, ezért a héten nem tudott a közelgő „Ki Mit Tud?”-ra gyakorolni.

A fiamnak be kellett fizetni (a mi családi költségvetésünkhöz viszonyítva egy nagyobb összeget) a tablóra és egyéb ballagással kapcsolatos kiadásokra.

A hétvégén rendezik meg a településünkön a gyermeknapot sok érdekes programmal.

Remélem, meggyógyul a gyermek, és el tudunk menni.

Tisztelettel:

                        A Törjék család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét még a csőtöréssel és az azzal járó problémákkal és kényelmetlenségekkel telt.
Lassan készen vagyunk, így muszáj volt a közműre csatlakozni, szegény férjem nagyon ki van, ráadásul, ha nem dolgozik ez a pár nap komoly kiesést jelent nekünk, ezen a munka helyen nincs fizetett szabadság.
A biztosító azt mondta régi volt a cső, ezért nem fizetnek, pedig mi 6 éve 2000 Ft-ot fizetünk nekik. Ezek szerint teljesen feleslegesen, mivel ez egy régi ház.

Félelmetes ez a nagy meleg, mi lesz nyáron? Janika a héten háromszor lett rosszul, haza kellett hozni. Az agyműtétjét húzzák-halasztják, nagyon félek, hogy meddig tart még ki, persze, ha ma megcsinálnák sem lenne jobb, mivel nagyon veszélyes és nagy valószínűleg vak, és néma lesz. Rettenetes úgy élni, hogy bármikor elveszíthetem, nincs egy perc az életemben amit, nem az aggódással töltök, teljesen elpusztít belülről. Mondjuk sokszor azt érzem, hogy az autista kislányommal való foglalkozás, és a gondok legalább elvonják a figyelmemet.
Míg van feladatom, addig biztos tudom magam tartani.
Meg hát ott van még Réka is, szegénykém, olyan keveset tud belőlem kapni, remélem, egyszer megbocsát nekem, ha nagy lesz, és akkor talán mindent jobban át fog látni. Mert reggel az első utam, mindig Janika, bebújok hozzá, és mélyen magamba szívom a szagát és a hangját. Simogatva keltem, és örülök a napnak, de akkor már rögtön megneszeli Detti, és iszonyat féltékeny, azt sem tűri, hogy mellém jöjjön valamelyik gyerek. Nehéz dolgok ezek, nagyon nehezek! Zárom soraim.

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szép napot Önöknek! Megírom a heti naplómat. Négy gyermekem van és így négy Anyák napi műsoron vettem részt. Nem is tudom, melyik volt a legszebb, mindegyik, mindig sírok, mert annyira megható az egész. Büszke vagyok a gyermekimre. Anyukám állapota sajnos nem javult, úgyhogy el kellett kezdenem a leszázalékolását, de nem egyszerű dolog. Az biztos. Pár hétig még bent tartják a korházban. De reménykedünk, hogy javul az állapota. Sok dolog van, amit intéznem kell. Anyunak is nagyon sok mindent kell, ha hazajön, és sajnos nem tudom, hogy hogyan fogom beszerezni…

Üdvözlettel:

                        A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hétfő van, a gyerekek mentek iskolába, oviba. Én az előteret festettem ki, mert már csúnya volt. Mire hazajöttek az iskolából, már kész is lettem. Leventének az írást kell gyakorolni, mert le van maradva. Tamarának most lesz az óvodai ballagása, Ő is fogja búcsúztatni a nagycsoportosokat, fellépnek. Itt két napja esik az eső, nagyon hideg is van. A nagyfiú nem örül, hogy messze jár, mert ma is elázott, mire hazaért. Beteg is szegény, mióta a múltkor is elázott az úton. Így az eső miatt kinti munkát nem tudunk csinálni.

Tisztelettel:

Mencsik Piroska

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt hét a fiúk számára izgalmas volt. Szabiék, az elsősök szerdán kirándulni mentek Budapestre, így nagyobbik fiunk ment vele kísérőnek. Az Állatkertben és a Planetáriumban voltak. Kislányunk zokon is vette, hogy ő nem mehetett, de szeptembertől iskolás lesz, akkor neki is lesznek osztálykirándulásai, mondtuk neki nyugtatás képen. Csütörtökön a nagyobbik osztálya ment, nem messze. Pénteken az osztályfőnökükhöz bicikliztek át a szomszédos faluba, ott nyársaltak, sétáltak, játszottak. A férjem kísérte át a gyerekeket, és egész nap ott volt velük. Így Attilának nap nem volt tanítás. Szabi pénteken **********-ra ment tanulmányi versenyre matematikából, Ő még csak első osztályos, ha nem is ér el helyezést, a részvétel a fontos. Mi büszkék vagyunk rá, hogy Ő képviselte iskolánkat. Pankáéknál az óvodában semmi nem volt különösebben, készülődnek a gyereknapra, ballagásra. A férjem csak három napot volt dolgozni, megint kevés volt a munka. Én csütörtökön vizsgáztam megint, ez is sikerült, már csak a szóbeli van vissza. Vasárnap végre megérkezett az eső a kertnek nagyon fontos, szépen nőnek a növények.

Köszönettel:

Gulyásné Krisztina

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk aránylag nagyon jól eltelt, voltunk disznóvágáson unokatesóméknál. Eltelt, igaz nagyon kifáradtunk, mert négy disznót vágtak, kimérésre. De túl vagyunk rajta. Nagyobbik kislányom beteg lett sajna, és most itthon van. Remélem mihamarabb meggyógyul. Volt nagy eső tegnap mifelénk, ami nagyon jól jött a krumplira. Most már fel kell tölteni mihamarabb. A helyzetünk napról-napra egyre felhősebb, sajnos minden összefut a számláktól kezdve a banki tartozásig. Minden hét elteltével egyre közelebb vagyunk a kilakoltatáshoz, és a kikapcsolásokhoz. Szomorú vagyok, és megterhelt. Rengeteg gondunk van, és ez a kör egy bezavarodott. Egyszerűen nem látok kiutat, sem én sem a férjem. A gyermekeim nagyon várják a gyermeknapot, de sajnos se venni sem meglepni nem tudjuk őket. Annyi minden fáj, ha tehetném sokkal többet adnék meg gyermekeimnek. Kisebbik kislányom kézi labdázni jár, és focira most versenye volt, és nyertek nagyon boldog volt. Sokat szoktak segíteni a házi munkában is, és ennek nagyon örülök, mert több helyen egyszerre nem tudok lenni.

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét ismét gyorsan elszaladt. A nagyfiúnk énekkaros. Voltak fellépni és kapott igazgatói dicséretet a szereplésért. Nagyon boldog volt és büszke. Bár azt mondja, nem nagyon szeret járni énekkarra. (ettől függetlenül itthon mindig énekel) A középső fiúnk már nem hisztizik az oviba menés miatt. Már nem piszkálja a másik kisgyerek. A legkisebb egy kis betyár. Sokat sétálunk. Vagy a kertben vagyunk. Nagyon szeretnek kint lenni. Megkaptuk a részletfizetést az E-ON-tól. Mondjuk, nem tudom, hogy miből fogom feladni. Nagyon nehéz így, hogy a férjem nem talál munkát. Remélem, a jó Isten megsegít minket, és átvészeljük valahogy ezt a nagyon nehéz időszakot.

Köszönettel: Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gondolkodtam, hogy megírjam-e naplómban a múlt héten történteket, hisz ez inkább csak rólam szólt, de az egész családomra kihatott. Igen, megírom, így döntöttem, büszke vagyok férjem, gyerekeim gondoskodó szeretetére és szeretném Önökkel is megosztani. Szerdán feküdtem be a kórházba, egy kis műtéten kellett átesnem. Párom a hét második felére szabadságot kért, hogy el tudja látni gyerekeinket, míg én távol vagyok. Szombaton férjem, és barátnőm jött be értem kocsival, busszal biztos képtelen lettem volna rá, igen fájt a hasam, amit két helyen vágtak, szédültem is még időnként. A gyerekek nagy örömmel fogadtak, lesték minden kívánságom, mozdulatom, miben tudnak segíteni. Jani a tűzhely mellé állt, szinte azonnal, hogy nekem húslevest főzzön, és csirkepaprikást, délután kettőre ágyba kaptam az ebédet, és onnantól kezdve egész hétvégén, minden étkezést! Edinám rendezte a konyhát, mosogatott, söprögetett, pakolt. A fiam rendet rakott, porszívózott. Mesikém is édes volt, nagyon finoman mászott mellém az ágyra, nehogy megrúgjon, nagyon hiányozhattam Neki, sok-sok ölelést kaptam Tőle, és puszit. Ha valamiért le akartam hajolni, vagy meg akartam emelni bármit, vagy csak arrébb rakni, mindjárt ott termett egyikük, hogy meg ne  erőltessem magam. Fantasztikus családot mondhatok magaménak, párom féltő gondoskodása, gyerekeim szeretete, többet nem is kívánhatok!
Most zárom naplóm, készülődök, Mesikém anyák napi ünnepségére. Kételkedve kérdezgette reggel tőlem: "Ugye el tudsz jönni?", persze biztosítottam, mindenképp ott leszek!
Üdvözlettel: Varga Jánosné

A hetet úgy kezdtük, mint minden hétköznapot: délig dolgoztam, majd Évivel mentünk délután a pulmonológiára a doktornőhöz. Az időjáráshoz képest jók voltak az eredmények de a két spray és az egy gyógyszerhez írt neki egy újabb gyógyszert, mert erősödtek az allergia tünetei.

Violával is voltunk vissza a körzeti orvoshoz, a labor eredményekkel, és írt neki gyógyszert, mert vérszegény. És továbbra is újította az igazolásokat, mert még mindig nem megyen iskolába a műtéte miatt.

Minden estefelé egy-két órácskát töltöttünk a kertben, kapálgatunk, gyomlálgatunk.

Szép a kert, szépen kijött minden, de egy pár dolgot újból kell ültetni a múlt heti fagy miatt.

A hétvégénk ismét sűrű programú volt, mert ilyenkor mindenki itthon van, és az egész heti dolgokat megbeszéljük.

Vasárnapi ebéd után pihenés, tanulás, séta és beszélgetés a következő hétről.
Ennyi történt mi nálunk ez alatt a hét alatt.
Tisztelettel: Szellő Pálné Éva és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten Tamara kirándulni volt az óvodával.
Levi iskola után játszik az udvaron, van egy kiskutyája, azt kényezteti, törődik vele.
Lajos, hogy minden nap bejár iskolába, mindig fáradtan jön haza. A héten füvet nyírtunk, meg ültettünk répát, zöldséget, retket, borsót a kiskertben. A gyerekek is segítettek. Tyúkunk kiköltött tizenhárom kiscsibét, annak is örültek a gyerekek, mindig nézegetik. A héten kaptunk ajándékba egy nénitől törölközőket, ágyneműket, meg a gyerekek játékokat. Ez a hét eseményteli volt!

Tisztelettel:

Mencsik Piroska

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is szerencsére nyugalmas volt. Az élettársam a kertet rendezgette, sikerült palántát is szerezni, és ma kiültette lassan. Én sajnos a kicsiktől nem tudok segíteni Neki, így egyedül van. A lányok egy kicsit betegek, a szokásos megfázás. Aliz két napot nem volt oviba emiatt, szomorú is volt szegénykém. A fiam már számolja a napokat, hogy mikor lesz végre a nyári szünet. Nem hiszem, hogy valami fényes lesz a bizonyítványa, hiszen nagyon nehezen tanul. Voltam a szövettanomért állítólag az orvos szerint semmi baj, hogy nem vészes a dolog. De ennek ellenére utána néztem egy kicsit a diagnózisának és nem nyugodtam meg. Két vérkép van, amit soha nem kért még eddig, és az is kellene a pajzsmirigyhez, hogy el tudjak menni egy másik orvoshoz is megnézetni magam. A háziorvos meg nem adhat beutalót ehhez a vérképhez. A héten egy nap kimentünk egy kicsit a játszótérre a gyerekekkel, nagyon jól érezték magukat. Emma élvezte a homokot a leginkább, ahogy elfordítottam a fejem, hogy ránézek a másik két lányra, már tele volt a szája homokkal. Nem győztem kimosni a száját!

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét izgalommal kezdődött a hét. A Kossuth rádiótól érkezett hozzánk egy riporternő interjút készíteni.

A téma a szegénység volt… Sajnos kicsit gyengére sikerült. Zavaromban lényeges dolgokat hagytam ki a mondandóim közül...

Például, hogy mennyire vágyunk egy biztonságot adó saját otthon után, de segítség nélkül ez szinte elérhetetlen számunkra.

Nem beszéltem "NAGY álmomról" sem. Ha egyszer rendeződne az életünk, sérült kisgyermekeket szeretnék gyermekeink mellé fogadni. Ez a gondolat lassan tíz éve érlelődik bennem, de anyagi okok miatt meg van kötve a kezem. Sok-sok levelet írtam már ez ügyben gazdag- és még gazdagabb embereknek, de szinte válasz sem érkezett.

Talán majd egyszer!

A hét elején a férjem lenyírta a füvet az udvarban, én pedig a szegélynyíróval vágtam le a maradékot. Gyomlálgattunk, locsolgattunk, mert kevés eső esett. Csütörtökön lebonyolítottuk a nagy bevásárlást, összegyűjtöttem az elküldendő számlákat.

Pénteken délután és szombaton mostam... kézzel... sajnos még mindig nincs mosógépünk.

Szombat délután játszótérre mentünk a gyerekekkel, nagyon nehezen lehet őket hazahozni onnan. Vasárnap közösen főztünk ebédet - a férjem és a gyerekek is segítettek - tejfölös csirkét. A szeles, rossz idő miatt napközben nem tudtunk sehová se menni, estefelé kissé javult az idő, így a férjem kivitte a gyerekeket kicsit sétálni.

Szép hetet kívánok mindenkinek!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné és családja

Tovább a család bemutatkozójához  |  Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét a gipszes kéz hete volt. A kislányomnak sajnos nagyon rossz hét áll a háta mögött.

Nagyon nehéz volt Neki is, de nekem is. Semmit nem tudott egyedül csinálni, se fürödni,

se öltözni és még az evés is nehézkes volt. Nem szólva arról, hogy a rengeteg írásos házi

feladat csak gyűlt és gyűlt. Iskolába ugyan járt, de nem sok mindent tudott csinálni, csak figyelt. E hét csütörtökön vették le a gipszet. Látszott rajta, hogy nagyon örül neki, mert végre tud biciklizni.

Igaz, a sok házi bepótolásának nem örült annyira, de ahhoz képest elég kitartó volt.

Árpi kisfiam az óvoda szívtiprója lett. A lányok lelkesen futnak utána egy pusziért.

Nem győzök hálálkodni az Önök jóságáért és segítségéért. Nagyon sok mindent jelent

ez a havi segítség. Ezt csak az tudja, aki szegénységben él. Nagyon hálás vagyok! Mert

nincs nagyobb öröm, mint mikor látom a gyerekeim arcán a boldogságot, hogy kapnak

egy narancsot.

Üdvözlettel:

                        Pethő Brigitta

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt hét nagyon kellemesen telt. Tamás a nagyobbik fiam május 18-án az óvodai évzárón szerepelni fog, egy verset fog előadni Nemes Nagy Ágnestől. Nagyon lelkesen készül, az édesanyjával sokat gyakorolnak. Lilla megkapta a 15 hónapos oltását, és nagyon jól viselte. Egy régi ismerőse a nénémnek meghívott magukhoz hétvégére. Nagyon rég találkoztunk, Ő külföldön él, csak itt ************-on van egy kertes háza, és hazajöttek látogatóba. Bográcsban főtt az ebéd, és a gyerekek nagyon jót szórakoztak az Ő gyermekeivel. Persze minden jóban van valami rossz, a gyerekek összeszedtek valami nyavalyát, de szerencsére hamar túlestek rajta.

Hétfőn Tomi újra megy oviba, és nagyon izgatottan várjuk milyen ügyesen fog szerepelni.

Üdvözlettel:

                        Szász József és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Legkisebb lányom a közelgő „Ki Mit Tud?”-ra gyakorol, ahol táncolni fog. Hétfőn a délutáni órák családi palacsintasütéssel teltek. Ezt a tevékenységet mindhárom gyermekem nagyon szereti. Fordítani feldobással szoktuk, ami a nagyobbaknak jobban megy, a kicsinek még gyakorlásra van szükség. Fontos és örömteli az együtt töltött idő az egész családnak. Kedden szülői értekezletet tartottak az iskolában - a ballagással kapcsolatos dolgokról volt szó.

Szerdán a nagyfiam segített az apjának a ház körüli teendők elvégzésében, füvet nyírt. A nagylánynak korán kellett a héten iskolába indulni, ezért este Ő fekszik le a leghamarabb.

Csütörtökön tanári értekezlet miatt nem volt tanítás, így itthon voltak. Zsani gyakorolta a táncot, Árpi tanult, tévézett.

Ma délután kimegyünk a temetőbe, hisz a Mamát nem régen veszítettük el, nagyon hiányzik.  

Tisztelettel:

                        A Törjék család