Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mit is írhatnék erről a hétről, mint a hőség által kínlódás a nap reggeltől-estig.
Szerintem nagyon sokan vagyunk ezzel ugyan így.
A négy fal közt irigylem azokat, akik el tudnak menni nyaralni, vagy legalább rokonokhoz egy pár napra.
Az igazat megvalva azt sem tudom, Anyukám mikor hívott el magukhoz utoljára, és mikor ettem náluk utoljára, furcsa dolgok ezek, ha le is megyek néha, akkor is az az első kérdés, hogy mi az tán valami baj van? Egyszer mondta, nem tudja elviselni Dettike autizmusát, és a nagy fiam halálos betegsége miatt szomorú lesz, tehát nem értem miért zárkózik el tőlünk. Jó lenne ha kicsit mellém állna, és megpróbálnánk a lehetőségeinkhez mérten mindent megadni Nekik, de együtt! Egy évben 1-2 alkalommal jön el és kb. fél órát marad.
Apukám sűrűbben jön, de a konyhán túl még nem járt, azt sem tudja milyenek a szobák.
Pedig állítom, aranyos gyerekek, tisztelet tudóak és nem szolgáltatnák ki magukat, és nagyon hálásak egy kis odafigyelésért és szeretetért!
Olyan rossz mindig egyedül a félelmeimmel, és az aggodalmammal, nem beszélve a tehetetlenséggel. Van, hogy hetek telnek el, hogy egy felnőtt emberrel tudok váltani egy pár szót. Az is igaz, hogy nincs jogom másokat az én gondommal terhelni, mert hát mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. De  naponta százszor megkérdezhetem a gyerekeket, hogy jól vagy? Minden rendben, mit segíthetek?
A Janika betegsége, sajnos bármikor katasztrófához vezethet, ennek tudatában, nem leszek, és nem tudok soha egy pillanatra sem boldog lenni, mert ha nincsenek fájdalmai, akkor is azon töröm a fejem, vajon mit tehetnék, hogy boldognak lássam?!
A héten elengedtem a TESCO-ba egyedül, vagyis a húgával Ő 10 éves, ennek is nagyon örültek, de szétizgultam magam, hogy ne legyen semmi baj!
Muszáj volt leírnom, köszönöm!
Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hétvégén itt volt nálunk a Papa. Nagyon jól éreztük magunkat vele. Együtt mentünk ********-be a Kakasfőző versenyre fatálcát árulni. Egyre nehezebben viseljük a hőséget. Most orvosnál voltunk beutalót kérni Árpinak a továbbtanuláshoz, mivel hallásvizsgálatra kell vinni. A ******* ******** Klub tagjai a strandon voltak, mi abból sajnos kimaradtunk a főzőverseny miatt. 

Tisztelettel:

A Törjék család 

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon meleg van mifelénk, oly annyira, hogy a szobában telnek el a lányok napjai. Mostanság egyszerűen nem lehet kint meglenni. Viszont mi a férjemmel kint vagyunk a napon dolgozni, és nagyon-nagyon rossz, alig bírjuk, de még kitartásunk van!

A lányok sokat unatkoznak sajnos, de reméljük, hogy legalább egyszer sikerül strandra vinni Őket a nyár folyamán. Nem nagyon tudok most mit írni, és mesélni naplómban, mert nagyon egyhangúak napjaink: munka és unalom ez ami történt velünk.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét Nem volt a legjobb. A hideg, esős idő miatt sokszor bent voltunk a lakásban. Ezt a gyerekek nem szeretik, hiszen nagyon élvezik a friss levegőt. Egyszer-egyszer elmentünk egy nagyobb sétára, de többnyire bent kellett játszaniuk. És ilyenkor unatkoznak. Semmi nem jó, de végre megint jön a meleg. Holnap megyünk az állatkertbe. Nagyon izgatottak. Ábelnél elmúlt a hasmenés. Épp elég volt belőle.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is eltelt, a gyerekek élvezik a nyarat, mi meg annyira nem a nagyon meleget. A hát elején még a vastag pulóver is kellett, a hétvégén meg már ájult el az ember olyan forróság lett. De most van itt az ideje, télen nem lesz ilyen meleg (sajnos, már most gondolkodunk rajta, hogy mivel fogunk fűteni). A hónap első hete nagyon jó, mert ilyenkor kapjuk meg az alapítványtól a pénzt, ilyenkor vesszük meg az élelmiszereket, amire szükség van. Nagyon nehezen jönnénk ki ebből a kis pénzből, amit kapunk. Hálásak vagyunk az alapítványnak, hogy részt vehetünk a programban.

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb hét, olyan gyorsan telnek a napok, észre sem vesszük és vége a vakációnak. Viharok tombolnak estéről estére, de ilyen félelmetesek már régen voltak, szinte megrémít minket. Ma húsgombóc leves, és túrós tészta volt az ebéd, délután pedig zöldbabot rakok el üvegbe, télen nagyon jó lesz, szeretik is a lányok. Remélem nem lesz igazuk az időjósoknak és nem lesz jégeső, had tudjunk mindent elpakolni télire. A pince betonozása félbe maradt, kevés volt az anyag hozzá, így várnunk kel, míg megint tudunk hozzávalót venni. Nagy nehezen megvarrtam az iskolatáskákat, de így most nem kell vennem, bár a lányok szerettek volna újat, de aztán csak belenyugodtak a dologba. A cserépkályhánk a lányok szobájában nagyon rossz állapotban van, át kellene rakatni, de borzalmas drágán csinálják, ez is megoldást vár, én meg úgy érzem, megőrülök. Vásárolgatjuk a gyerekekkel a támogatást, amiért nem győzök hálás lenni, hogy van, és nagyon rossz lesz, ha majd nem lesz.

Péter mindennap dolgozik, és mindennap kullancs mászik bele, amit nekem kell kiszednem, és félek is, nehogy baja legyen, de eddig még elmúltak szépen a helyén a piros pontok. Remélem nem lesz fertőző egyik sem, oltást kellene neki felvennie, de a munkáltató ezt nem fizeti, mi meg nem tudjuk kifizetni. A gyerekek nagyon elevenek, és annyi energiájuk van, alig lehet őket kicsit délután leültetni olvasni, hogy az ajánlott olvasmányokat elolvassák. A medencéjük kilyukadt, így hát azt siratják is rendesen, de feltalálják magukat azért. Ma is az üdítős üvegnek kiszúrták a kupakját, és úgy locsolják egymást: "Ez vizibomba Anya!" mondják nekem, én is kaptam belőle rendesen! Annyira nagyon szeretem őket, ennél jobban talán már nem is lehet. Kívánok mindenkinek szép napokat, minden gyereknek jó nyarat, az Alapítvány munkatársainak pedig kitartó munkát, minden elképzelhető jót! 

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is szeretném megköszönni a támogatásukat, a héten megérkezett! Pénteken mentünk levásárolni. Ismét teleraktam a hűtöm kis fagyasztó részét hússal, elég lesz egész hónapra. Nagy lányom még mindig a rokonoknál, jól érzi magát ott. A két kicsinek felállítottuk a medencét a hétvégén, tegnap tudtak benne már fürdeni is. Tíztől délután háromig nem engedem ki őket az udvarra, tűz a nap a medence felett. Ez idő alatt inkább bent vannak, tévéznek, interneteznek. Párom nehezen viseli a kánikulát, fizikai munkát végez. Kímélem is, ahogy tudom, megcsinálom az Ő dolgát is, hadd pihenhessen.
Hálásan köszönjük az Alapítvány támogatóinak a segítségét!

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egy nehéz hét telt el! Alig vártuk már, hogy meg kapjuk az Alapítványtól a támogatást.
Mikor megérkezet a számlára a pénz, a gyerekek máris készültek ********-ra az Auchanba. Nem bánták, hogy eset az eső, csak az, hogy be vásároljunk.
Ha bele gondolunk, mi lesz, ha nem lesz ez a támogatás, hát nagyon el szomorodunk, és előre félünk. Mert hála az égnek, tele van a konyhaszekrény, a hűtő, és egy jó darabig nem kell kajáról gondoskodni.
Peti fiamnak is kivettem a gyógyszerét, és már jobban van hála az égnek, nagyon virgonc és állandóan hülyül, viccel és nevet.
Dóri lányom tegnap reggel sápadtan kelt, és nem volt valami jól pihent, de már jól van, szerintünk a nagy melegtől volt rosszul, de rájuk szóltam, és egész estig nem voltak kint az egész család pihent, és sziesztáztunk. Mónika lányom nagyon fél az új iskolától, és még mindig tanulgat, hiába van nyári szünet.
Nelli lányommal beszéltem telefonon és jól van, majd dolgozni készül. Hát nagyon sajnálom, mert én azt szerettem volna, hogy tanulja ki a szakmát, de hát ilyenek a fiataloknak sajnos! A többsége. Férjemnek sajnos továbbra sincs munkája,
ami nagyon rossz a családnak. Én a múlt héten nagyon sokszor rosszul lettem. A fürdőkádban, hajmosás közben annyira elszédültem, hogy ha nem lett volna velem ott Dóri lányom, nem is tudom, mi történt volna, és még mikor ki jöttem a vízből, akkor is meg szédültem, és úgy szólt Dóri az Apjának, hogy gyere Apa, Anya újból rosszul van! Férjem vitt ki a fürdőből, szerintem az ideg és a vérnyomásom vacakol, de keményen!

Üdvözlettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét eltelt egy hét és újra itt vagyok. Nagyon meleg volt a héten egész nap, alig lehetett kimenni, csak este. Itt vannak most a párom gyerekei nyaralni, segítenek is, meg bosszantanak is. De találok nekik minden napra elfoglaltságot.

Megkaptam a határozatot a szociális étkezésről is, a felét ki kell fizetnünk minden hónapban, ezért lecsökkentettem az adagok számát három helyett kettőre, és a hétvégét lemondtam. Egy adag 164 Ft-ba kerül. A lakáshitelünket is megemelték 15.000 Ft-tal többet kell fizetni. Nem tudom, de nem, hogy kimásznánk a bajból, még jobban bele megyünk!

Jövő héten a két lányom mehet a suliba ebédelni egy hétig. Ez is nagy segítség. Emmát vittem hétfőn az egy éves státusz vizsgálatra, meg volt elégedve vele a védőnő nagyon szépen fejlődik. Egyre többet megért már, de egyre többet huncutkodik. Állandóan Szilvi nyomában van, és azt lesi, hogy Ő mit csinál, és utánozza. Szerencsére jó testvérek, szeretik egymást, mindnek megvan a saját önfejűsége, de majd ezt is kinövik egyszer. Addig jó, amíg gyerekek, és nincs semmire se gondjuk.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos ez a hét betegséggel kezdődött, előbb Evelin, aztán Dávid lázasodott be, még mindig nincsenek jól. Eszter napszúrást kapott. Sanyi és Cinti továbbra is edzettek minden nap.

Sanyi a hétvégi versenyen egy arany- és három ezüstéremmel gazdagította az éremgyűjteményét. Voltak kisebb takarítások, de sajnos mivel még mindig nincs gáz, így nem tudok főzni, és a hideg élelem még többe kerül, ráadásul már el kellett volna kezdeni a bevásárlást az iskolába. Egyik napról a másikra kínlódunk. Remélem jövő héten kicsit jobb lesz!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vasárnap este a gyerekek elmentek nyaralni az én anyukámhoz. Nagyon szeretnek ott lenni,

ugyanis a mama mindig megenged mindent. Szerdán legnagyobb szégyenemre elfelejtettem

a kisfiam névnapját, és sajnos hiába jutott eszembe, még időben ajándékot sem tudtam Neki

venni. Nagyon szégyellem magam, de sajnos egy bonbonon kívül nem jutott másra. Láttam

a szemében egy kis csalódottságot, de hiába minden erőfeszítésem, ajándékra sajnos nem

futotta. Ilyenkor szakad meg egy anya szíve igazán, amikor tisztában van azzal, hogy akármennyire is akarja, nem tudja megadni azt, ami kellene a gyerekeinek, pont azoknak, akik

a számára a legfontosabbak. Ilyenkor lelkileg én is egy kicsit a béka segge alá kerülök,

és egy kicsit elmegy a kedvem az élettől, de ahogy meglátom őt egy fél óra múlva mosolyogni

és érzem azt, hogy ennek ellenére ugyan úgy szeret, egy kicsit jobb kedvem van nekem is,

és megnyugszom.

Üdvözlettel:

                        Pethő Brigitta