Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetet úgy kezdtem, hogy mentem a munkanélküli központba lejelentkezni. A hét betegséggel folytatódott, Ádám fiam lebetegedett majd rá két napra Viola is. Így itthon voltak mind a ketten, és nem mentek iskolába. Voltam én is vissza a körzeti orvoshoz, vittem a zárójelentésemet neki. Rá volt írva, hogy szednem kell egy fájdalomcsillapítót, de nem írta fel. Azt mondta, hogy majd Ő eldönti, mikor van rá szükségem. Írt nekem tízszemes Algopyrint. Az is jól jött végül is, mert szedték a gyerekek. A hetünk elég stresszesen telt, mert Pálnak még most sem utalták a fizetést, és már 1 hónapja dolgozik. Még jó, hogy jött az Alapítványos pénz hetedikén, tudtam venni hozzávalókat, amit megfőztem. Kijött az éves elszámolás is az ÉMÁSZ-tól: 44.500 Ft hát nem igazán tudjuk, hogy miből lesz kifizetve.

Ennyi történt nálunk a héten, maradok Tisztelettel és Köszönettel:

Szellő Pálné Éva

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Örömmel értesültem, hogy támogatásban részesül a családom 12 hónapon keresztül. Szeretném bemutatni a családomat. A lányaim ragaszkodtak ahhoz, hogy írjanak Ők is magukról egyenként egy pár sort.

Hajdú-Bihar megyében élünk egy kis településen. 2003-ban vettünk egy lakást 175 000 Ft-ért a gyerekek után járó szociálpolitikai kedvezmény segítségével. A lakás 2,5 szobás, fürdőszoba, folyós és konyhából áll. Amikor a lakást megvettük, akkor még 300 000 Ft-ot költöttünk rá, mert olyan állapotban volt. Egy öreg bácsi az öt kutyájával lakott benne. A felújítást követően tudtunk csak beköltözni. Akkor még minden szép és jó volt, a gyermekek nagyon örültek a szép háznak, főleg a fürdőszobának, mert a régi házunkban nem volt. A vizet a kútról hordtuk kannában, de ez már a múlté. A lakásra 2008-ban OTP-t vettem fel, havi 19 800 Ft-tal törlesztem, mert körbe kellett pucolni.

A számlákkal minden hónapban el vagyok maradva, képtelen vagyok időben befizetni. Nagyon közel vagyok ahhoz, hogy kikapcsolják az áramot a lakásunkból.

Az öt gyermekemet egyedül nevelem. Hátrányos és halmozottan hátrányos család vagyunk, mert az egy főre jutó jövedelmünk nagyon alacsony. Gyakorlatilag a gyermekek után járó családi pótlékból élünk.

Jelenleg ismét közhasznú munkásként dolgozom 3 hónapig az önkormányzatnál napi 4 órában.

A gyermekek tanulnak, nagyon fontosnak tartom a taníttatásukat. Jó képességűek, szófogadóak, szeretnek tanulni, az iskolában a különböző rendezvényeken nagy örömmel vesznek részt. Megértik a gyermekeim, hogy anyagilag nagyon rossz helyzetben vagyunk. Nekem, mint anyának, sokszor majdnem meghasad a szívem, mikor kérnek egy csekély dolgot, de én nem tudom nekik megadni, szerencsére megértik, ekkor nem szólnak semmit, csak néznek rám szomorúan. Nincs olyan rokonunk, aki ebben a nehéz helyzetben segíteni tudna. Minden munkát elvállalok, ami akad a településen, hogy ne éhezzenek a gyerekeim, ilyenkor szoktam kapni cipőket és ruhákat a gyermekek számára, amelyeknek nagyon örülnek. A kertet is művelem annak érdekében, hogy ne kelljen olyan sokat költeni a zöldségekre, hiszen meg tudom termelni.

A gyermekeim vashulladékot gyűjtöttek, hogy veteménymagot tudjak venni. Ezzel a cselekedetükkel nagyon megleptek, nagyon nagy örömöt okoztak számomra. Más gyermek, ha pénze van, akkor elkölti, Ők meg nekem segítenek, ezzel is kimutatják, hogy megértik, milyen rossz anyagi helyzetben vagyunk. Nagyon sokat segítenek nekem a gyermekek, mert tudják, hogy beteg vagyok, a lábam visszeres, sokszor begyullad és olyankor alig tudok járni. Idegileg is nagyon megvisel ez a nehéz élethelyzet.

Nagyon szeretnék hosszú távú munkahelyet, de sajnos a környékünkön nagyon nagy a munkanélküliség. Úgy sejtem, a gyerekek megint meglepetésre készülnek, mert ****** **-án lesz a születésnapom.

Most magamról néhány sort:

Merényi Gyulánénak hívnak, leánykori nevem **** ****

1972. **. **.-án születtem ****-n. Iskolai végzettségem 8 általános, mert nem volt lehetőségem továbbtanulni. Ezért tartom fontosnak a gyermekeim taníttatását, mert hiszem és vallom, hogy a tanulással többre vihetik, mint én. Minden erőmmel azon vagyok, hogy tisztességgel végezzék el az iskolát.

A hobbim az olvasás, szeretek főzni, takarítani és kertészkedni.

A gyermekeim:

Merényi Piroska (születési hely, idő: ****, 1992. **. **.)

Merényi Szilvia (születési hely, idő: ****, 1995. **. **.)

Merényi Mónika (születési hely, idő: ****, 1997. **. **.)

Merényi Tünde (születési hely, idő: ****, 1999. **. **.)

Merényi Gyula (születési hely, idő: ****, 2001. **. **.)

Nagyon örültünk a levélnek, amit küldtek, a gyermekek is boldogok voltak, mikor felolvastam nekik. Azt mondták, hogy anyukám, most valamennyivel könnyebb lesz, így tudsz nekünk süteményt sütni és hús is sűrűbben kerül az  asztalra. Boldogok voltak, mikor látták, hogy mennyi mindent tudtam vásárolni egy nap alatt az Önök pénzéből.

Én magam is boldog vagyok ezért a segítségért, így minden hónapban meg tudom venni a gyermekeimnek azt, amire szükségük van.

Nagyon szépen köszönöm Önöknek ezt a lehetőséget!

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Merényi Piroska vagyok, ****-n születtem 1992. **. **-án.

***-n a ****** utca ** szám alatt élek az édesanyámmal és a testvéreimmel.

Az édesanyám neve Merényi Gyuláné, foglalkozása: közhasznú munkán van május 31-ig. Az apukám neve Merényi Gyula, de sajnos nem él velünk. Négy testvérem van, 3 lány és egy fiú.

Lánytestvéreim Merényi Szilvia, Merényi Mónika, Merényi Tünde, és a kisöcsém, Merényi Gyula.

A 8 általánost a ****       **** Általános Iskolában végeztem.

Középiskolába a **** ****  ****-ba jártam számítógép-kezelői szakra, de sajnos ez a szak megszűnt, így átiratkoztam a **** ****-ba. Ezt az iskolát szeretném befejezni, de később nem tudom, mi lesz.

Ha lehetséges, munkát nézek, vagy valami tanfolyamot keresek, hogy tudjak segíteni édesanyámon és testvéreimen, mert egyedül nehéz fölnevelni anyunak minket.

Szeretek olvasni, varrni, a háztartásbeli dolgokat csinálni.

Kedvenc hobbim a zenehallgatás, a lovaglás és a tánc.

Kedvenc zenéim DJ Andi, Arash, de szeretem a mulatós zenét is.

Kedvenc filmem a Barátok közt és a természetfilmek.

Magamról annyit, hogy barna hajú, zöldes barna szemű, 162 cm magas és 60 kg vagyok. Jó csajnak tartom magam.

Barátom nincs, de nem is szeretnék.

Szeretek ****-on lakni, szeretem az embereket és sok barátom is van ezen a kis településen.

Nagyon szépen köszönöm, hogy tetszettek rajtunk segíteni, nagyon jólesett a vásárlás és az, hogy most már Önök által minden hónapban öröm lesz, mert anyukám most már többet meg tud adni nekünk.

Köszönettel:

Merényi Piroska

Merényi Szilvia vagyok, ****-on születtem 1995. **. **-án.

****-on élet az anyukámmal és a testvéreimmel, apukám sajnos nem él velünk.

****-on a **** **** Általános Iskolába jártam hatodikos koromig, de aztán a 7-8. osztályt  ****-en a **** ****-ban jártam ki, mert itt megszűnt a 7-8. osztály.

Most a **** **** ****-ba járok, a 10/b osztályba. Érettségin és szakmán vagyok. Bejárós vagyok, minden reggel a 7 órási busszal járok be, de sajnos oda is minden hónapban meg kell venni a bérletet.

Először le szeretném tenni az érettségit, azután a rendvédelmi szakmát.

Kedvenc tantárgyam a matek, mert szeretek számolni és a tesi meg az önvédelem.

Kedvenc hobbim a zenehallgatás, a tánc és a filmnézés.

Kedvenc zenéim a SP., Pitbull és még pár zene. Kedvenc filmem a Jóban Rosszban és a Barátok közt.

Magamról egy kicsit: fekete, hosszú hajú, kékes, zöldes, barnás szemű, 167 cm magas és 60-62 kg vagyok. Szép, csinos lánynak tartom magam. Barátom nincs, de még nem is szeretnék, mert nekem első a tanulás és a család. Szeretek itt élni, kis falu ez a ****, de barátságos. Sok barátom van.

Nagyon szépen köszönöm, hogy segítenek rajtunk, nagyon jólesett. Így minden hónapban jobb lesz.

Köszönettel:

Merényi Szilvia

Merényi Mónikának hívnak,1997. ********* **-án születtem ****-on, szeretek tanulni.

Kedvenc tantárgyam a testnevelés, a matematika, a történelem.

Tisztelem a tanárokat és a felnőtteket, mert anyukám kiskorom óta erre tanított. Anyukám egyedül nevel bennünket, ezért sokat segítünk neki. Amikor anyukám elmegy reggel dolgozni, akkor a nagyobbik testvérem vigyáz ránk, főz, mos, takarít.

Kedvenc hobbim a tánc, a foci és még más sport.

****-on rendezték meg a Szülőföldem **** elnevezésű vetélkedőt, ahol a versenyben harmadik helyezést értünk el. Sajnálatunkra 3 pont hiányzott az első hely elnyeréséhez, a második helyezésről 1 ponttal maradtunk le.

Nagyon örültem, hogy harmadikok lettünk.

Kaptam egy nagyon szép könyvet, amiből tudok majd olvasni, és még egy oklevelet is kaptam.

Nagyon szépen köszönöm, hogy támogatnak bennünket, most már anyukánk sokkal több mindent tud venni nekünk.

Nagyon szépen köszönöm:

Merényi Mónika

Merényi Tündének hívnak, 1999. **. **-án koraszülöttként születtem ****-ben.

Jelenleg 11 éves vagyok, és a **** **** **** Általános iskolába járok, 5. osztályba. A félévi tanulmányi eredményem átlaga 4,7 lett.

Nagyon szeretek tanulni, kedvenc tantárgyaim a matematika, testnevelés, olvasás. Nagyon nagyra tartom a tanáraimat, szeretteimet, mivel erre tanított anyukám. Anyukám egedül nevel minket, ezért mindenben segítünk neki. Van egy 18 éves testvérem, akinek a neve Merényi Piroska. Amikor anyukám nincs itthon, vigyáz, főz ránk. Szeretek tanulni, sportolni, versenyekre járni.

A családban én járok a legtöbbet versenyezni, és sokszor az eredmény is sikeres.

Nemrég a Szülőföldem **** versenyen vettünk részt. Tizenegy csoport volt, mi és a 7-8.-osok harmadik helyezettek lettünk, három pont híján elsők, egy pont híján másodikok lehettünk volna.

Azt kívánom, hogy el lehessen menni egy családos kirándulásra.

Gyűjtöttünk egy kis pénzt a veteményre anyukámnak, aki nagyon meglepődött és örült. Most is gyűjtünk anyukámnak, hogy tudjunk neki venni ajándékot, mert most lesz ******** **-án a születésnapja.

Amikor hazajöttünk, nagyon boldogan mondta el, hogy megkaptuk a pénzt, aminek nagyon örültünk. Remélem, hogy jobb és szebb lesz az idén a húsvétunk.

Kedvenc hobbijaim: táncolás, olvasás, versenyzés.

Nagyon köszönöm, hogy segítenek rajtunk, mert így szebbek lesznek a napjaink, és anyukánk is több mindent tud venni nekünk.

Köszönettel:

Merényi Tünde

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Cinti lányom az egyedüli az öt gyerek közül, aki nem beteg, ő most egy külföldi versenyen van. Horvátországban, a judo Európa kupán, 4 hétig egyfolytában külföldi kvalifikációs versenyeken lesz, ami után, ha minden jól megy, mehet az EB-re! Annyi szerencsénk van, hogy bekerült a Heraklész bajnok programba, mivel válogatott kerettag, így mivel első helyen áll a ranglistán, mindent fizetnek, mert különben nem tudott volna menni! Ha hamarosan nem találok, két élsportoló gyermekemnek szponzort, aki segítené őket, abba kell hagyniuk akármilyen tehetségesek! Sanyiról levették a fekvő gipszet, de még mindig nem tud járni, Rékának még mindig tart a kivizsgálás a kardiológián, Evelinnek újból kiújult az allergiája, Dávid pedig tegnap belázasodott, szóval szinte mindenki beteg, én is! Minden pénz elment a kórházra és a gyógyszerekre, nem tudom mi lesz, csak gyűlnek a számlák. Kilátástalan a helyzetünk!

Tisztelettel:

Molnár Család

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk nem jól kezdődött. Dóri beteg lett, hányt és lázas volt, elvittem orvoshoz, írt gyógyszert, de nem volt pénzem kiváltani. Szényen, de a doktornő adott pénzt. Két nap múlva vissza kellett vinnem, mert nem javult, mindent kihányt, és még ment is a hasa. Be kellett vinnem a korházba, a fertőzőre, ott az orvos közölte, hogy maradni kell, mert ki van száradva, infúzióra kell kötni. Most mit csináljak? Gondoltam, Daniért oviba kell menni, sírtam, kit válasszak, maradjak, vagy mennyek haza Danihoz? Senkinek nem kívánom ezt, mikor választani kell két gyerek közt. de Danit nem hagyhatom egyedül. Senkim nincs, aki segítsen, így szóltam bent, hogy csak az infúziót tudom megvárni, aztán visszem haza, mert nem tudom máshogy megoldani. Egy napot maradtunk, addig Dani a szomszédnál volt. Mikor haza értünk, látni kellett volna Danit, hogy milyen boldog volt. Nem tudtam letenni az ölemből, sírtam. Jó gyógyszert írtak fel neki, hála Istenek, mert jobban lett, úgy három nap után láttam a gyereken, hogy jobb neki. Nehéz egyedül két kisgyerekkel, segítség nélkül. De hála Istennek, túl vagyunk rajta, csak azért imádkozom, hogy ilyen többet ne legyen!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten meglátogatott minket a Nagyink. A gyerekek is nagyon szeretik, nagyokat beszélgettünk vele, jó hogy van nekünk még ha ritkán is találkozunk vele. Főztünk együtt, elkísért miket az óvodába is, Mesi nagy örömére.
Vásároltam a gyerekeknek cipőt, elég olcsón kifogtam, igaz végig jártam a boltokat, hogy jó is legyen. Ruhára is nagy szükségünk lenne, kicsi lány nagyon nagyot nőt, minden szűk-rövid rá. A nagyoknak is vásárolni kell, próbálok majd a turiba kifogni nekik, újat nem tudok venni.
A héten újabb önéletrajzokat küldtem, betanított munkára, hátha sikerül. Sajnos a tapasztalatom az, hogy még válaszra sem méltatnak, vidéki vagyok, kevés gyakorlattal.
Köszönjük a segítséget a támogatóknak és az Alapítvány munkatársainak.

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre elolvadt a hó és jobb az idő. Már alig várom, hogy a veteményes kertet beültethessem. Az ásást már elkezdtük, de vannak még nedvesebb részek, amivel várni kell.

Senki nem beteg szerencsére. Robikáéknál megtartották a farsangi bált. A csoportjukból négyen voltak kalózok, így összeálltak "bandába". Nagyon élvezték az egész napot.

Voltunk beiratkozni az iskolában. Nagy izgalommal indultunk, de élményekkel tértünk haza. Éppen óraközi szünet volt, amikor odaértünk és találkoztunk egy csomó ismerős gyerekkel, akik kedvesen üdvözölték Robikát. Ezután már nem volt semmi gond. Ügyesen válaszolt az igazgató néni kérdéseire és találkoztunk a leendő tanító nénivel is. Apró ajándékot is kapott és most már büszke, hogy nemsokára iskolás nagyfiú lesz!

Párom munkahelyén nincs munka és fizetés nélküli szabadságra küldték őket. Reméljük nem tart sokáig ez az állapot, mert így még ennél is kevesebb lesz a családi kasszában. Itt a húsvét, és már most kell gondolnunk a beiskolázásra is. Csak remélni tudjuk, hogy jobb lesz a helyzet!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb hét. Végre feloldották a bankszámlánkat, de mostanára annyi mindennel elmaradtunk, és a kölcsön kapott pénzt is vissza kellett adni, hogy nem maradt semmi abból, amit még le tudtunk venni a számláról. Amit most kapunk pénzt, abból még tüzelőt is venni kell. Meg kaptuk az utolsó havi támogatást az Alapítványtól. Megpróbálunk úgy bevásárolni, hogy még egy darabig legyen itthon belőle, amit tovább tudunk tárolni. Nagyon hálásak vagyunk az Alapítványnak is, és a támogatóknak is. Nagyon nagy segítség volt minden hónapban. Remélem másoknak is tudnak segíteni ezzel a fajta támogatással.

A gyerekek váltva betegek, nem győzünk az orvoshoz járni velük. Sokba kerül a gyógyszer, van, amit ki sem tudunk váltani.

Amúgy jól vannak, lassan itt lesz a szünet, és utána már nem sok marad az iskolából.

További szép napot kívánok mindenkinek.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egy rettenetes héttel a hátunk mögött, szó szerint kis híján oda lett minden.

Lassan egy hónapja hol az egyik, hol a másik gyermek lett beteg, aztán én torok- nyirokcsomó-, homloküreg-, arcüreggyulladással két napig lábra sem tudtam állni, nagyon magas lázzal és iszonyat fájdalmakkal küszködve.

Mára már jobb, csak az volt, vagy lett a baj, hogy egy számlát kihagytunk, mert jószerivel gyógyszerre ment el az ára, így hamar megkaptuk a levelet, hogy jönnek kikötni. Már fel is hívott a szervezet akik elvégeznék a piszkos munkát.

Tehát jól összejött az elmúlt időszakban, volt is nagy ijedség és feszültség.

A gyerekek már mentek iskolába és oviba. Detti megint nem akar enni semmi értelmesnek mondható élelmiszert, megetetem, de már turmixolni nem szeretnék. A Férjemnek a héten telik le a próbaidő az új munkahelyen, nagyon-nagyon szeretnénk, ha maradhatna, ha mégis elküldik oda lesz mindenünk, amit nem akarok. Ez olyan, mint egy szélmalomharc, dolgozunk, neveljük tisztelettel a gyermekeinket, fizetünk minden számlát, lakáshitelt (köszönjük Világválság)! És egyik napról a másikra sem sikerül lassan, de biztosan túlélni az életet, amit kaptunk!

Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telik minden a megszokott kerékvágásban. Gyerekek kelnek reggel, mennek iskolába. Árpit fejlesztik matematikából. Zsani túl van a sok programon, már nagyon el van fáradva, én is el vagyok fáradva, nem volt jó a vérnyomásom, most is fáj a karom a metszőollózástól.

Kaptunk meghívót nőnapi ünnepségre, amit a jövő héten szerdán tartanak.

Tisztelettel:

Bede Mónika

A 2012.02.27. és a 2012.03.04. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt, de mivel kevés a munka a cégnél, így a csütörtököt és pénteket kiadták szabadságra.

Ezen a héten nagyobbik fiam szintvizsgázott és szerencsére jól sikerült neki.

Ezen a héten megkaptuk a villany végszámlát is, ami igen magas lett, ebben az évben 60 000 Ft. Megpróbáljuk egy összegben kifizetni, hogy minél előbb túl legyünk rajta.

A hétvégén elmentünk az egyik ismerősünknek segíteni fát szedni, így nekünk is lett egy kevés fánk.

A vasárnap délután ismét a következő hétre készülődtem.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét elején visszamentem a kórházba, ez az utolsó hetem már, -hála Istennek a családom szerint- én még szívesen maradnék, nagyon jó ott!

Szépen lassan eltelt ez a hét is, csak a családomnak múlt nehezen. Azt mondták, ez az egy hét olyan hosszan telt el, mint az előző három együtt.

De elvoltak, Mariann volt vissza az orvoshoz, sajnos nem múlik el a betegsége, műteni kell, mihelyt anyagilag úgy állunk, megyek vele a *********-i megyei kórházba. Évi maradt itthon már kedd reggeltől, mert bele esett az influenzába.

Pál járogat dolgozni, de már egyre idegesebb, mert már három hetet ledolgozott, és fizetést még nem utaltak. Pénteken jöttem haza a kórházból, elláttak mindenféle tanácsokkal, és gyógyszerekkel. Elég jók lettek az eredményeim.

Már nem fájnak a lábaim, és a lapockám sem. Jók voltak a kezelések, amiket kaptam. A gyógyfürdő nagyon fog hiányozni, de lehet mennem, mint bejáró, és hat hónap múlva ismét befeküdhetek ezekre a kezelésekre.

A férjem intézte a hazajövetelemet, elkérte a hivatalból a Fordot, és azzal jött értem péntek délután. Az unokám is beteg volt a hétvégén, vitték a lányomék az ügyeletre, mert nem tudták levinni a lázát.

Még nem hívtak fel azóta, hogy mi van az unokámmal, mert a lányom éjszakára ment dolgozni.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Maradok Köszönettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos egyre rosszabb a helyzetünk, Eszter lányomról kiderült, hogy azért van állandóan rosszul, mert valami baj van a szívével, most kivizsgáláson van. Sanyi fiamról még nem vették le a fekvő gipszet, talán hétfőn. Cinti versenyen volt megnyerte, pedig Juniorok között indult, a két kicsi meggyógyult, csütörtökön kezdték az ovit, Dávidnak pénteken volt a születésnapja, sajnos semmit nem tudtam neki venni. Evelinnek március 7-én lesz. Sajnos csak gyűlnek a számlák, amik akadtak takarítások elmentek a kórházra és a gyógyszerekre. Lassan a lakásban semmi nem jó, de nem tudom megcsináltatni. Nem tudom mi lesz!

Tisztelettel:

Molnár Család

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tudom a hét elején még bizakodtam abban, hogy most már ne történjen velünk semmi gond, de ez nem így történt. A fiam attól függetlenül, hogy megkapta a tetanuszt a lábbába, volt iskolában. Emiatt kedd reggelre másfélszeresére bedagadt a lábfeje, már aznap nem engedtem az iskolába. Délután a háziorvos elküldte a sebészeti szakrendelőbe, ott már nem tudtak vele semmit csinálni, küldték tovább a kórházba. Még aznap este sürgősen meg kellett műteni, mert már ment neki a lábán felfele a piros csík. Kimetszették Neki a sebet, bevezetek egy csövet amin keresztül tisztult a seb, utána pedig sínbe rakták a lábát. Azt mondta a kezelőorvosa, ha még egy napot várnak vele, akkor még a lábát is elvesztette volna. Pénteken hazaengedték, mivel kezd gyógyulni a sebe és láztalan. Már nincs rajta a gipsz se, és a csövet is kivették már a talpából. Jövő hét pénteken vissza kell vinni a kórházba kontrollra. Ha minden rendben van, és gyógyul, akkor nem kell újra műteni, csak ha úgy látja az orvos, hogy nem javul neki és nem húzódik a seb, akkor viszont újra fel kell vágnia. Most pihennie kell, és nem mehet iskolába sem. Nekem kell adni a trombózis elleni injekciót is. Emma is elkapta a bárányhimlőt, a Szilvi influenzás. Tökéletesen le vagyok terhelve idegileg és fizikailag. Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jön a tavasz, melegszik az idő, süt a nap, a hangulatunk is egy kissé jobb ezáltal. A gyerekek is jól vannak, nem betegek, jó jegyeket hoznak az iskolából.
Mesimnek begyulladt a szeme, gondolom huzatot kaphatott, mert nem volt súlyos egy kis kamillázással helyre tudtam hozni neki. Most, hogy már később sötétedik, a szomszéd kislánnyal együtt játszik délutánonként, főzőcskéznek kinn az udvaron. Janikám a barátaival focizik az utcán ez idő alatt. Edinám más világ, Ő inkább sorozatot néz, zenét hallgat.
Jövő héten családit kapunk, mind három gyereknek cipőt kell venni. A tavalyiak tönkrementek. Na meg nadrágot, pulcsit is kéne, hát nem tudom mennyi fog megvalósulni belőle. Elég sok számlával, kölcsöntörlesztéssel vagyunk elmaradva, amivel utol kéne érni magunkat.
A minap ismét nemet kellett mondanom Edinának, sajnáltam nagyon. Technika órára kellett volna vásárolni néhány apróságot, az egész párszáz forintba került volna, mérlegelnem kellett azt vegyem meg vagy másnap kenyeret.
Köszönjük a támogatásukat!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Bemutatom a családomat:

Szakácsné Kiss Katalin vagyok. Nagycsaládban nőttem fel, öten vagyunk testvérek. Én vagyok a legkisebb. Gyermekkorom szép és nyugodt volt, szegényen, de boldogan nőttem fel. A szülők csak a fiúknak engedték, hogy szakmát tanuljanak, mert szerintük a férfi tartsa el a családot. Két fiútestvéreim ki is tanulta a szakmát, burkoló illetve lakatos lettek, és a mai napig ebben a szakmában dolgoznak. Anyám erre mindig büszke volt. Anyám erre mindig büszke volt. Apám egy fizetéséből kitanítatta a fiait. 35 év egy munkahelyen, Apám erre büszke. A testvérek felnőttek, megnősültek, férjhez mentek. Mind szanaszét vagyunk az országban, de tartjuk a kapcsolatot. Egy kivételével, a legnagyobb nővéremmel. Ő mindig is kivételes volt, férjhez ment, sokáig nem volt gyerekük, jó munkahelyük volt, megszedték magukat. Jól megy nekik, született három lányuk. Saját erőből vettek házat, szóval elég gazdagok. Mi négyen lemaradtunk valahogy. Ezért, mert mi szegények vagyunk, nem tartja velünk a kapcsolatot. A szülők megöregedtek, és olyan helyzetbe kerültek, hogy saját lakásukat otthagyva, most albérletben vannak, kevés nyugdíjból élnek.

Én 2001 nyarán mentem férjhez. *********-on dolgoztam, ott ismertem meg a férjemet. Fél év után megvettük a gyűrűt és összeházasodtunk. Így visszagondolva nem voltam szerelmes, nem volt meg az az érzés. Mai napig nem tudom miért mentem hozzá, talán a bosszú. Volt egy nagy igazi szerelmem, akit a mai napig nem tudok elfelejteni, és nem is akarok. Jó érzés visszaemlékezni a régi életemre, mikor még nem volt semmi gondom, csak épp annyi, hogy mit vegyek fel a hétvégén. Szerettem őt, de nem engem választott, hanem a halált. Öngyilkos lett. Meghalt, még a mai napig, ha rá gondolok, a hasamban érzem azt az érzést. Senki nem tudja miért, nem hagyott hátra levelet. Így hát férjhez mentem ehhez a valakihez, akit nem is ismertem. Anyósomék nagyon tiltakoztak, beszedett egy marék gyógyszert, mikor megtudta, hogy megvettük a gyűrűt. Én bementem hozzá a kórházba, vittem egy doboz gyógyszert, és azt mondtam, hogy vegye be ezt is, mert akkor is a felesége leszek! Most már tudom, hogy hibáztam, de az ember előre nem tud semmit, sajnos...

Nem volt nagy esküvőnk, csak egy kis vacsora. A nászéjszaka az nem volt, mert már akkor leitta magát. Anyáméknál laktunk, teljesen addig, míg szét nem mentünk. Nem volt jó már a kezdet sem. Már két héttel az esküvő után válni akartam. Folyton veszekedtünk, először az apróságokon, ki alszik az ágy szélén, kinél legyen a távirányító este. Aztán a szülőkön, neki nem jött be az én anyám, nekem meg az ő anyja. Az anyja, ha átmentünk, mindig éreztette velem, hogy nem szeret. Nem is szerettem oda járni, de Peti miatt néha elmentem. Tőle meg mindig ezt hallgattam: Anyád így, anyád úgy, miért jön a mi szobánkba? De az én anyámnak sem tetszett, hogy ő mindig akadékoskodott. Aztán terhes lettem, nagyon örültem neki, de nem sokáig. Elvetéltem három hónaposan, aztán jött, hogy ez kinek a hibája volt. Anyósom telebeszélte a fejét, hagyd ott, ennek úgysem lehet gyereke, gyere haza. A fia összepakolt és hazament az anyjához. Négy hónapig voltunk külön. Aztán addig járt utánam, még vissza nem fogadtam. Bár ne tettem volna, mert folytatódott minden úgy, mint azelőtt. Szinte minden nap részegen jött haza. Anyám kiabált, Peti úgyszintén, két tűz között voltam. Aztán még kétszer lettem terhes, min a kettőt elvesztettem. Ez annyira fájt és fáj a mai napig. Mindig égetek rájuk gyertyát, mert ők az én gyerekeim voltak. Lelkileg megviselt, és ő nem állt mellettem, nem jött be egyszer sem a kórházba. Én még jobban szerettem volna gyereket, imádtam őket. És mikor én elvetéltem, mindig akkor jelentette be valaki a közeli testvér, vagy barátnő, hogy terhes. Látni őket nagy hassal, az nagyon rossz volt. Már rögeszmém volt a gyerek, minden áron, csak gyereket akartam. Minden vetéléssel úgy éreztem, egy darab szakad ki a szívemből. Felvetettem az örökbefogadást, utána kérdeztem, és megbeszélve Petivel, beadtuk. Csak azért maradtam vele, mert egyedülálló nem vehet ki babát. És reménykedtem, ha lesz gyerek, megváltozik minden és minden más lesz.

Aztán terhes lettem Dórival, nagyon féltem, hogy őt is elveszítem. Mikor megmutatta a terhességi teszt, hogy terhes lettem, már akkor pakoltam a ruhámat, nem bíztam benne és nem is akartam bízni, hogy megmarad. Mert tudtam, úgy is nekem lesz rossz. De megmaradt, a terhesség alatt végig rettegtem, hogy mikor szülök meg. Nyolc hónapra, de egészségesen megszületett az én drágám. Mikor a hasamra tették, csak sírtam, sírtam és csókoltam, lecsókoltam a vért, a fehér mázat róla. Én voltam a legboldogabb a világon. Csak a gyerek volt az első, nem számított senki és semmi, csak az én Dórikám. A házasságom még jobban megromlott. Nem értette meg, hogy mit jelent ez nekem. Onnantól fogva mikor hazamentünk, nem voltam hajlandó vele aludni egy ágyban. Nekem már nem számított semmi. Végre volt egy gyerekem, az én vérem, húsom. Ő meg még jobban elkezdett inni. Ha ivott, agresszív volt, kiabált, és sokszor megvert. Amit titkoltam és rejtettem az anyám elől is. Nem mertem elmondani senkinek. Aztán egy este szokásához híven részegen jött haza. A gyerek már aludt. Rám támadt, megvert utána megerőszakolt. Próbáltam kiabálni, de nem jött hang ki, féltem felkel Dóri. Nem tudom leírni, milyen volt és, hogy mit éreztem. Megerőszakolt. Négy hónapos volt Dóri. Terhes lettem. Mikor az orvos közölte, hogy terhes, kiabáltam, hogy nem igaz, én nem lehetek terhes, így nem!

Persze az orvos nem értette, mire mondom, hogy így. Bevallom nem örültem a terhességnek, sírtam és sírtam. Anyám szerint terhességi depresszióm volt. De megtartottam, nem volt szívem elvetetni. Ő akkor is az én gyerekem lesz. Egy terhességem alatt sem foglalkozott velem. Azt mondta, lányt szüljek neki, mert ha fiú lesz, ott hagy a kórházban. Így is lett született egy fiam, Dani, és otthagyott. A tesóm vitt haza. Nem volt könnyű életem mellette és a gyerekeknek sem. Ivott és verekedett, ez volt csak amit csinált. Bírtam tíz évig. 2011. augusztusában hagytam ott. Elszöktünk, és a mai napig nem tudja, hol vagyunk. Meggyűlöltem, utálom, még a nevét is kiejteni! Most albérletben vagyunk. Egyedül két gyerekkel nagyon nehéz. Nem dolgozok, szociális segélyen vagyunk. Bár iskolám van, így nagyon nehéz elhelyezkedni. Járok heti kétszer egy családhoz takarítani. Válásunk jan. 30-ra van kitűzve. Már két éve húzódik, mert nem jön el, vagy kéri a gyerekeket. Szégyellem és már megbántam, de két nap börtönt kaptam lopásért, ennivalót és cipőt loptam a gyerekeimnek. Mert már nem bírtam tovább. Nem kívánom senkinek ezt az érzést, mikor enni kér a gyerek és nem tudok neki adni semmit. Játékkal szoktam terelni a figyelmüket, ha enni kérnek este. Oviba járnak, így nyugodt vagyok, hogy legalább ott esznek. A tulaj ki akar tenni minket a tél közepén az utcára, kaptam tőle haladékot, már öt havi lakbértartozásom van, és fűtés. Nem tudom, hogy fogom kifizetni. De már belefáradtam a gondolkozásba és a sok sírásba. Most, hogy tényleg megkapjuk ezt a pénzt, amit nagyon nehezen hittem el, egy kicsit könnyebb lesz, számíthatok valamire legalább. És a munkakeresést sem adom fel. Egy jobb életet akarok nyújtani a gyerekeimnek. Egy olyat, mint amilyen nekem volt régen. Igaz szegényes, dde boldog. Köszönöm, hogy lehetőséget adtak!

És ne haragudjanak, de még most sem hiszem el. Talán majd akkor, ha már mehetünk vásárolni.

Még egyszer köszönöm!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten -mondjuk rá- minden a szokásos módon történt. Pénteken viszont haza kellett hozni Ábelt a bölcsiből, ugyanis elkapta a bárányhimlőt. Nagyon nehezen viseli. A legnagyobb fiunk már volt, ezért nem kaphatja el, viszont a középső még nem. Sajnos az agresszívabb lefolyásút kaptuk el. A férjemnek még mindig nincs munkahelye. A mosógépem elkezdett folyni. Sajnos sok jót nem tudok írni. Kicsit el vagyok keseredve, jöhetne már valami jó is...

Köszönettel:

Rácz Istvánné