Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A múlt héten elkezdődött a középső gyermekünknek az ovi. Nagyon ellenkezik. Nem akar menni. A bölcsőde augusztus 20-ig zárva van. Így a legkisebb még itthon van. A nagyfiunk sem repdes örömében, hogy mindjárt itt a suli. Én -mondjuk rá- már jól vagyok. Mennem kell Neurológushoz még holnap. Talán mehetek már dolgozni…
Tisztelettel:
Rácz Istvánné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A mai nap, végre hozott egy kis hűvösebb levegőt.
Ami már nagyon kellett. Összeírtuk mi kell az iskolakezdéshez, persze csak azt, ami kötelező, és ami kicsi, nagyon szűkösen, hogy legalább meg tudjuk kezdeni az évet.
Mire befizettem a számlákat, és levonták a lakáshitelt maradt 27.000 Ft (ebből kéne élnünk is és iskoláztatni is)
Ráadásul a Férjem munkahelyén két hét kényszer leállás van, erre semmit nem fizetnek. Így a szeptemberi hónapban még számla felhalmozódás is várható, ami előre láthatóan Decemberre fog talán helyreállni.
Janika szerencsére most jobban van, el sem tudnám képzelni, mi lenne velünk, ha most valami baj történne.
Most kint vannak a gyerekek, labdáznak. Apa elment ajtókat festeni egy házhoz.
Akárhogy is az Állatkertnek lőttek, az idén sem engedhetjük meg magunknak!
Talán jövőre sikerül!
Szép napot:
Lencsés család
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Rosszul indult a hét. Szinte már semmink sincs raktáron. Nagyon hiányzik egy saját kert, hogy meg lehetne termelni a zöldségféléket, és ilyenkor nyáron lehetne friss zöldségekből főzni még akkor is, ha már a pénztárcánk üres. Csütörtökön végre kaptunk egy kis pénzt, kifizettük a lakbért és a rezsit, ami megmaradt, abból vásároltunk a konyhára meg egy kis nasit a gyerekeknek. A hét végén, mivel nagyon meleg van, megismételtük a múltkori kiruccanást és elbicóztunk ****-ra fürödni, remek volt a víz, nagyon jól érezték magukat a gyerekek.
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Először is köszönöm, hogy kapom és részese vagyok annak, hogy családomat is segíti az Alapítvány. Minden napra jut egy feladat: énnekem lejárt a start munka program, most párom dolgozik szeptemberig. Én most nem dolgozok, de nehéz megoldani a gondokat, főleg, ha elromlik az embernek valami, mert újra nem telik. Így jártam, a fatüzelésű bojler is kilyukadt, most venni nem tudok, ami meg a konyhában átfolyós gázbojler van, az sem jó, azt sem tudtam lecserélni. Gyerekeknek lassan eltelik a nyár.
Maradok Tisztelettel:
Bede Mónika
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Egyre csak kilátástalanabb helyzetben vagyunk. Nem tudom mi lesz így a vég. A páromnak még semmi válasz nem jött a nyugdíjfolyósítótól, az állapota viszont napról-napra romlik. Fizikailag is és idegileg is teljesen a padlón van. De még erre az is rátetéz, hogy sajnos az édesanyja haldoklik. Hasnyálmirigy rákja van, és most kórházban van, de az orvosok semmi jóval sem biztatnak minket. A sógorom is hazajött Németországból, hogy mellette legyen. És attól tartok, hogy amilyen idegállapotban van, még a kapcsolatunk is rámegy. De remélem erre nem fog sor kerülni, és megnyugszik. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk. A gyerekek szerencsére nem érzékelnek semmit ebből a helyzetből, de nem is fognak, mert nem engedjük. Most már oviba járnak a lányok, Alíz még kb. két hétig megy, Szilvi meg már mától ott fog aludni. Szerencsére jól vannak, nem betegek. Emmának van egy kis hasmenése, de nem vészes.
Tisztelettel:
Pásztor Józsefné és családja
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Sikeresen túl vagyunk két lépésen a lakásunk ügyében, azaz megtörtént a szerződéskötés, és a műszaki felmérés. Már csak a papírokra várunk, amit postai úton kapunk meg, és Szeptembertől lakbért fizetünk. Nagyon korrekt dolog ez az egész a Nemzetkezelői Zrt. felől. Úgymond jobban jártunk, mintha eladtuk volna az ingatlanunkat, mert minden költséget is az állam fizet, és az APEH felé sem kell fizetnünk, így rászorultsági alapon, tényleg egy nagyon kevés lakbért állapítottak meg számunkra, amit akkor is ki bírunk fizetni, ha minden kötél szakad. Tényleg hálásak vagyunk az Istennek, és mindenki másnak, aki segített ebben, hogy ez létre jöjjön, minden olyan család számára, aki ténylegesen bajban van. Nem kerültünk az utcára, boldogok vagyunk, mert legalább ez a teher lement a vállunkról. Igaz, maradt még nagyon sok, de reméljük, minden meg fog oldódni szép lassan. Annyira ránk fért már egy kis jó is, tudom még sok minden megoldatlan dolog áll előttünk, de remélem elég erősek leszünk és minden megoldódik. A lányok jól vannak, a kisebbik barátnőméknél van egy pár napig, nagyobbik mamánál van. Megvettük az iskolába a füzetcsomagot, ez már meg van, de még sok minden van, ami kell. Igyekszünk megvenni, amit kell.
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon mozgalmas hetünk volt, és hamar el is telt. Megvolt az iskolai bevásárlás. Hát, hogy elmondjam, azért elég szépen bevásároltunk a gyerekeknek az iskolára, alig maradt pénzünk most! De legalább egy gond lement a fejünkről, ruhaneműre már nem telt nekik sajnos. Gyerekek már türelmetlenek, nagyon unják magukat, várják a sulit. Én és a párom eljártunk három napig bodzát szedni, ezzel is pótoltunk valamennyit a háztartásba, mert sajnos alig maradt most egy kis pénzünk. Épp annyi, hogy az alapvető élelmiszereket meg tudtam venni a gyerekeknek, de még a gyógyszereket se tudtam ki váltani. Most igen ám, hogy nagy gondban leszünk, hosszú ez a hónap, még csak találunk valami megoldást. A nagyfiamnak ki kellett a fogát húzatni, mert nagyon fájt neki, és még ráadásul be is volt neki gyulladva. A kisebbik egész nap a tévét nézi, nem bírja ezt a nagy hőséget, mivel immunrendszere kevés, így nem nagyon tűr a melegnek sem, és nagyon feszült. Géza feladott a juhászkodással, Ő sem bírta a meleget, azt mondta majd csak akkor megy ki a mezőre a barátjához, ha esni fog az eső, mert akkor nincs meleg (de azért a kecsketejért le megy minden este hatkor) A kertünkben sem sok minden maradt, mivel a jég levert mindent! Majdnem mindent, most a boltban kell meg vennem! Főleg a dinnyéért vannak oda a gyerekek, sajnos az idén még nem tudtam venni nekik, mivel nagyon drága. Nem jut rá! Na nem baj, majd jövőre pótolom nekik. Ennyi történt velünk a héten, remélem a segítőinknek azért kellemesebben teltek a napjai, és kívánom, hogy Isten segítse továbbra is életüket erőben és egészségben!
Tisztelettel
A Csete család
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezen a héten a férjem délutános volt.
A héten szerdáig az egyik ismerősünk kisfiára vigyáztam, hogy tudjon elmenni dolgozni, mert egyedül neveli a kisfiát. Csütörtökön elmentem bevásárolni, de csak pár dolgot vásároltam, hogy időben hazaérjek, mert süteményt sütöttem, mert pénteken délelőtt meglátogatott minket a lányom és a kisfia. Az egész hétvégén és hétfőn nálunk maradnak.
Szombaton ezért a férjem ment el megvenni azt, amit én elfelejtettem, így a hétvége nagy részét az unokámmal tölthettem.
Vasárnap együtt pihentünk és az unokánkkal voltunk.
Napló 2012.07.23.-07.29.
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A héten az idő nem nagyon kedvezett semminek, mert sokszor esett az eső. Pedig már elég lenne belőle, mert olyan nagy a sár, hogy bele se tudok menni a kertbe. Pedig jó lenne, mert minden kezd dudvásodni, így kapálni, gyomlálni kellene. A héten háromszor is belefutottunk, hogy megyünk szilvát szedni, de az eső mindig hazakergetett. Így jó lesz, ha kerestünk vagy 600 forintot naponta, pedig jó lett volna az a pénz, mert mindenki azért ment, hogy valamit keressen. És még az idő is ellenünk szól. Raktam be uborkát, most szilvát teszek el lekvárnak és befőttnek, legalább ennyi legyen, ha már pénz nincs. Nem sokat lehet hozni, de az is több, mint a semmi. Jó lenne már valami állandó munka, mert a teher egyre nagyobb. Jön az augusztus, és elő kellene készülni a sulihoz. De még semmi sincsen. Talán, ha járnánk, akkor valamit tudnék venni Bencének a suliba. Alig várja már, hogy ismét bevásárlás legyen, mert már semmi sincsen itthon. Próbálom beosztani, hogy csak a legszükségesebbet vegyük, mert bizony a hitelt is kell adni. Nem győzöm a mosóport, mert mindennap mosok, a szappant és Hypot, hogy fertőtlenítsek egy kicsit, mert én szeretem a tisztaságot. Igaz, csak Hypora jut, de azzal is lehet tisztaságot varázsolni. Az élet napról napra nehezebb. Egyre csak sorakoznak a számlák, de sajnos fizetni nem tudok. Most is, ha megjön a segély, ki kell fizetnem a lakáshitelt, mert már el vagyok maradva. Most a villany csúszik, csak így tudom megoldani. Bizony nagy teher, ez a kis segély pedig mire elég, az a havi 22 800 Ft? Még mindig csodálkozom, hogy hogyan tudok megélni belőle, és még egy gyereket is tartani, taníttatni. Mert bizony, ha a jó Isten is segít, akkor most már 10. osztályos lesz. Azt még nem tudom, hogy teremtem elő a pénzt, de igyekszem, hogy minden meglegyen iskolakezdésre, és mehessen az én kicsikém ismét suliba.
Köszönök minden segítséget, és mindig hálát adok az Istennek, hogy megkaptam az Önök segítségét. Hálás vagyok, hogy ebben a szegény világban még vannak jólelkű emberek, akik segítenek. Köszönöm nekik is. Mindenkinek jó egészséget és nyaralást!
Tisztelettel:
Szécsiné Fehér Erika és Bence
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A múlt hét is úgy zajlott, mint az előző. A gyerekek már nagyon unják az itthonlétet. Minden unalmas nekik. Sétálunk, biciklizünk, fagyizunk stb. Lassan el lehet kezdeni az iskolába való dolgok megvételét. Péntek éjjel engem elvitt a mentő. Lezsibbadt a bal oldalam, és nagyon szédültem. Valószínűleg egy kisebb agyér elzáródás volt. Most már úgy ahogy jól vagyok. A gyerekek próbálnak segíteni mindenben. Attól félek lesz még másik is. Próbálok pihenni minél többet. De nem akarok sokáig táppénzen lenni!
Köszönettel:
Rácz Istvánné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
2012. 07. 27. péntek
Reggel 5-kor keltem, kávéztam anyával, aztán anya reggelit csinált, én meg mentem dolgozni. 2-re értem haza. Nekiálltam játszani a gyerekekkel, birkóztunk, ugráltak a nyakamba, aztán hintáztunk. Majd 4-kor jól lefürödtünk. Jó meleg volt. Megvacsoráztunk s aludtunk. 10-kor megmértük Máté cukrát, aztán én is elaludtam.
2012. 07. 28. szombat
Reggel 7-kor keltünk anyával. Reggelit csináltunk, majd megbeszéltük az ebédet és a nagy bevásárlást, közben keltek föl a gyerekek, tévéztek, reggeliztek. Mi meg tettük a dolgunkat. Anya főzött, én meg falaztam Máté szobáját. Úgy elszaladt az idő, észre se vettem. Léda lányom mondta, hogy apu, vacsora, aztán fürödtünk.
2012. 07. 29. vasárnap
Vasárnap elmentünk sétálni az erdőbe. Virágot szedtek a lányok, hol nekem, hol az anyjuknak. Szép, apa? kérdezte Léda, Írisz meg ismételgette a többieket. 4-re értünk haza. Gyorsan tettem fel fürdővizet. Vacsoráztunk közben, majd játszottunk a gyerekekkel, sorban el is aludtak. 10-kor még cukormérés, aztán alvás.
2012. 07. 30. hétfő
Reggel nem kellett dolgoznom. De ugyanúgy keltem, a szokás hatalma. Csináltam reggelit, aztán anya is kelt, s vele a gyerekek is. Fél egykor ebédeltünk, majd kis tévénézés a gyerekekkel este 7-ig. Vacsora a tévé előtt. Fürödtünk s lefeküdtünk. Írisz a hasamon aludt el. Persze én is elaludtam.
2012. 07. 31. kedd
Reggel 5-kor keltem, ittam egy kávét anyával, aztán mentem dolgozni. 2-ig dolgozom. Otthon már vártak a gyerekek, ugráltak a nyakamba. Csinálsz ezt vagy azt, kérdezgették, és adták sorban a puszikat. Főleg Írisz, ő nagyon apás. 7-kor vacsiztunk, s bújtunk az ágyba. 10-kor mértünk még cukrot, aztán alvás.
2012. 08. 01. szerda
Reggel 5-kor keltem anyával, mert nem volt időm reggelit csinálni, 6-kor már dolgozom, 2-re érek haza. Ebédre a két nagyobbik lány tálalt. Aztán anya nekiállt a vacsorának, én meg kőműveskedtem. 4-kor mértük Máté cukrát, evett. Majd vacsiztunk, fürödtünk, néztük a tévét, közben el is aludtak sorban a gyerekek. Olyan jó végignézni őket.
2012. 08. 02. csütörtök
Reggel 6-kor keltem, mivel Írisz is fent volt már, anyát is keltenem kellett, ő csinált reggelit. Közben keltek a többiek is, így meg tudtuk beszélni, mi is legyen a vacsora. Az ebédet az óvodából hordjuk éthordóban. 2-kor már otthon is voltam a munkából, sokat kell kapálni. Vacsoráztunk, aztán jól lefürödtünk s bebújtunk az ágyba. Íriszt 10-kor vittem ki sétálni. Ő így alszik el.
Bezeli Mária Miskó László
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Egész nyugis hetünk volt, a kertet szinte teljesen felkapáltuk, és begereblyéztük. Nincs benne semmi már.
A gyerekeken egyre jobban látszik, és érezhető az, hogy nincs iskola. Unatkoznak.
Javasoltam nekik, esetleg ismételhetnének, de még arra nem állnak készen, tologatják halogatják.
Dettivel a legnehezebb, nehéz neki elfoglaltságot találni, sorolom a lehetőségeket, és Ő válaszol: uncsi, uncsi, uncsi...
Apuka munkahelye annyiban változott, vagyis fog, hogy nincs szabadság, és nincs táppénz, ha hiányzol, mehetsz a...
Ha van munka, keresel, ha nincs, akkor nem. Ma már mindent megtehetnek az Emberekkel.
Szóval kétkezi munkáscsalád, ahol három gyermekből kettő súlyos beteg, így egy keresetből lakáshitel, rezsi stb. -amire általában nem jut. Ha megszakad is az Ember, nem jut egyről a kettőre. Szépen lassan elsüllyedünk, pedig tudunk úszni, de a part egyre messzebb van. Úgy belefáradtunk!
Nem tudtam egy fillért sem félre tenni és itt az iskola is. Nem vagyok nyugodt, egyáltalán nem!
Üdvözlettel:
Lencsés család
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Már csak egy hét és vége a szünetnek, a lányoknak. De Alíz valahogy már nem akar menni az oviba, pedig még két hetet szeretném, ha járna. Alíz a múlt héten anyuéknál volt nyaralni, jól érezte magát egy pár napig egyedül. Szilviéknek nagyon hiányzott, ezért naponta beszéltek telefonon. A párom még mindig nem kapott időpontot a vizsgálatra. De egyre fáradtabb és egy kissé feszült a tehetetlenség miatt. És sajnos nem tudok neki segíteni, de mellette vagyunk. Ez talán nagyobb erőt ad neki ahhoz, hogy ne adja fel. Folyamatosan a kertben van, pedig nagyon nehéz neki. A múlt héten szerdán bodzalekvárt főztünk, de szörp lett belőle, mert kevés lett a cukor, és nem sűrűsödött be. De az is finom lett. Most meg már lassan el lesz kezdve a lecsó befőzés is.
Tisztelettel:
Pásztor Józsefné és családja
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elköltözködtünk nagy nehezen, be is rendezkedtünk, de ma reggel szóltak, hogy nem maradhatnak a holmijaink a raktárban. A lakás nagyon picike, eddig is alig fértünk el, de most, hogy föl kell hordani a cuccainkat még lépni se tudunk majd. Nagyon elkeserítő a helyzet, nem tudom, mitévő legyek. Fontos dolgokat kell kidobnunk csak azért, mert nincsen helyünk.
A gyerekeknek sem túl jól telik a nyár, folyton ügyeket kell intézni, kevés időm van, bárhová menni velük.
A héten mennek a lányok vidékre a nagyszülőkhöz, addig én legalább pakolhatok, rendezkedhetek ismét, vagy tovább. Jelenleg még szabadságon vagyok, elmegy az egész nyár a kínlódás és szenvedés szellemében.
A férjem továbbra sem kap munkát, pedig folyamatosan a munkaügyibe jár. Semmi értelme nincs.
Nem is tudom, mi lenne velünk e támogatás nélkül, amit nem győzök elégszer köszönni az Alapítványnak.
A hétvégén voltunk a Margit szigeten, ez egy kicsit feledtette velünk a gondokat. A lányok simogatták az őzikéket, a lovakat. Lovagolni sajnos nem tudtak, mert az nekünk sokba kerül, de így is nagy élmény volt. Most elköszönök, próbálok valami megoldást találni erre az áldatlan állapotra...
Szép nyarat kívánva, tisztelettel:
Füredi Tiborné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Az elmúlt hét viszonylag nyugalmasan telt.
Robikával feladatokat gyakoroltunk az iskolára. Van egy felkészítő füzetkénk, amit még az óvodában kaptunk. Egy darabig csinálta, aztán megunta. Nem tudom, hogy fogja a 45 percet kibírni majd.
Amikor már nagyon nem bírt magával, gondoltam jó lesz kicsit mozogni. Átbicikliztünk a szomszéd faluba az ismerősökhöz. Ennek nagyon örült mert így tudott játszani az ottani gyerekekkel. A barátnőm megragadva az alkalmat meghívott bennünket hétvégére a falunapra. Robika alig várta a szombatot. Nagyon jó kis nap volt Volt motoros találkozó is úgyhogy látnivaló is volt elég. A fiúk kiélvezték az egész délutánt. Sötétedés után utcai motor show-val kedveskedtek a látogatóknak. Nem mindennapi látványban volt részünk. Robika nagyon élvezte, nekem meg könnybe lábadt a szemem, amikor a csillogó szemeit láttam.(Ilyenkor eszembe jut, hogy mi mindent nem tudok neki megmutatni, mert nincs rá pénz.) Olyan boldog volt, hogy ilyet láthatott testközelből. Egyébként is szereti a motorokat, és a tévében sokszor néz ilyen műsort. De azért élőben mégis csak más.
Éjszaka az utcabált a tűzijáték koronázta meg. Addigra a gyerekek jól elfáradtak. Ott aludtunk az ismerősöknél, mert éjjel már nem akartunk biciklizni.
Vasárnap, amikor hazaértünk Robika azonnal rohant anyukámékhoz, és egész estés élménybeszámolót tartott. Nagyon aranyos volt!
Úgy látom neki ezek az apróságok is hatalmas élménynek számítanak, és remélem eljön az az idő amikor majd messzebbre is eljutunk.
Üdvözlettel:
Bíró Klára
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Hát sok érdekes dologról most sem tudok beszámolni. Mesikém sokat unatkozik, nincs vele egykorú társasága sajnos most. Nehéz lefoglalni, a TV-t csak 1-2 órát nézi, rajzolni, színezni csak mértékkel szeret. Janikám kis barátja most táborban van, így az én fiam elég sokat van a TV és gép előtt, sokszor úgy kell kizavarni előle. Edinának van most a legjobb dolga, nyaral a nagyinál egy hétig. Bár ott nincs gyerektársaság, mégis jól érzi magát.
Párom kipihente magát a héten, bár nem így tervezte de az időjárás nem sok itthoni munkálatot engedett, sajnos. Na meg a pénztárcánk sem, pedig volna mit. Az idén semmit nem tudunk csinálni a lakáson. Elszomorító hogy mi már sose leszünk olyan helyzetben, hogy legyen például egy csempézett fürdőszobánk… Nagyon bánt mindkettőnket. Nem haladunk semmivel, ha kifizetjük a számlákat, a tartozást, már huszadika táján nincs pénzünk, mit akarunk mi?! Hamarosan itt az iskolakezdés, téli ruháztatás, utána a fűtésszezon, páromnak lejár a szerződése decemberben. Ismét csak eltelt egy év…
Ne haragudjanak, hogy jót nem tudok írni, de nem jó a hangulatom, valószínű a beiskoláztatástól tartok, az húzz le.
Kellemes nyári napokat kívánok mindenkinek, és köszönöm a Támogatóknak és az Alapítványnak a lehetőséget!
Varga Jánosné
