Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló 2012.08.06.–08.12.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mint megígértem, leírom, mi történt az új melóban és a tanfolyamon. Gyakorlattal kezdtem, mint írtam, mert több mint két hete elindult a tanfolyam, ők voltak már elméleten is.  Most próbálom leírni, amiről lemaradtam. Egy nap csak egy tételre jut időm, mert ugye gyakorlat, meg az itthoni teendők is, és még másolom a tételeket is, kicsit húzós, de kibírjuk. A múlt héten délelőtt mentem, így reggel már fél ötkor keltem, az 5-ös busszal mentem, mert 6-ra benn kell lenni, és más busz nem megy, vissza pedig fél kettő, amikor hazafelé jön busz. Fél egykor végzek, és még utána van időm vásárolni, nézelődni, vagyis, ha lenne miből vásárolni, mert ugye a busz az mindennap 150 Ft. Tudom, nem nagy pénz, de sajnos nálunk sokszor ez is gond. És most még megkaptam a szoc. segélyt, de már szeptember 5-én nem lesz pénz, csak úgy 20-25 körül jön meg a tanfolyam díja, mert még elsején veszik el a munkalapot, azt végignézik, aláírják, kiszámolják, és úgy utal csak a Munkanélküli. Ha van hiányzás, hiába igazolt orvosi, arra a napra nem fizet. Próbálom úgy, hogy ne hiányozzak, mert minden forint számít. Nem kell sok a balesethez, és megtörténik. Szerdán megcsípte egy méhecske a lábamat, és úgy megdagadt csütörtök reggelre, hogy alig tudtam rá papucsot húzni, de még úgy is mentem, mert kell a pénz. Egy nagy ABC-ben vagyunk, ahol félóránként jön az áru, és délelőtt három tanuló, délután kettő. Így megállni sincs időd. Volt úgy, hogy de. 11 órakor ettünk egy szelet kenyeret, mert akkor jutott rá pár perc. Nagyon sokat kell dolgozni és pakolni, takarítani. De mi vállaltuk, így meg kell csinálni. És azt is el kell tűrni, ha megaláznak, ha beléd rúgnak, mert ezt választottad. A dolgozók kinevetik a tanulókat, pedig sok fiatalabb, mint én, és még iskolája sincs annyi. És amikor megkérdezték, milyen iskolám van, akkor csak annyit mondtak, hogy minek vagyok itt. Én megmondtam őszintén, a pénzért, mert van egy fiam, akit nevelni, taníttatni kell. Nem tudom, de én dolgoztam kereskedelemben régen, de nem ilyen világ volt. Most árulkodnak egymásra az emberek, azt nézik, ki mit csinál és hogyan, mindenki mindenkinek ellensége. És egy ilyen közegben kész rémálom letudni a hat és fél órát. És akkor mindig mondom, mi is lett ebből a világból. Mert nem a főnök, vagy a helyettese szól rád vagy parancsol neked, hanem a dolgozó. Sőt van kereskedelmis tanuló, II. osztályos, és még az is parancsolni akarna. Szóval nem nyakig tejfel az élet, főleg, ha olyan közegben vagy, de majd eltelik az a három hónap, és hátha sikerül valami igazi munkát találni.

Köszönöm a támogatást, és a jó Isten áldja meg Önöket a jóságukért! Jó pihenést, jó nyaralást!

Szécsiné Fehér Erika és Bence   

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk a megszokott ritmusban telt. A lányoknak unatkoznak, egyre nehezebben tudom lefoglalni őket. Fiam még mindig a Mamánál. Beszéltem vele telefonon nagyon tetszett neki a keresztanyjánál töltött pár nap, mindig vitte őt valamerre, sétálni, játszótérre, stb. Természetesen a Pesti kirándulás volt a fő élmény. Pénteken már jön haza, Mesi nagyon várja akkor ő mehet. Tervezi, hogy mit visz magával, és már a ruháit is összekészítette. Örülök, hogy van anyósom és legalább ő tud a gyerekeknek egy kis élményt, változatosságot adni avval, hogy elviszi őket nyaralni. Sajnos nem volt felhőtlen a kapcsolatom vele a házasságunk elején, de az utóbbi években megváltozott minden, remélem még sokáig velünk marad! Az én anyukám sajnos már régóta nincs köztünk.

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagy készülődés van a lányoknál, az iskolához pakolásznak, meg minden. Várják már a könyveket is, és jövő héten már az is meg lesz talán. Végre lehűlt a levegő, ennek örülünk. A kertben vagyunk, amikor csak időnk engedi, mert nagyon sok a munka. Gazolni és a termést is fel szedni. Igaz nagyon rossz lett az idei termés, de hát az is valami. Sok a munka, sokszor azt sem tudom, mivel kezdjem, de hát jó, hogy van munka, örülök. Sajnos nem jutottunk el, még strandra sem, az idei nyáron ez nagyon bánt engem, a lányok miatt pedig ez igazán nem lett volna nagy dolog, de ezt sem tudtam nekik teljesíteni. De hát mindent nem lehet sajnos. A remény az marad, és remélem, majd csak minden jobb lesz és sorban majd mindenre adatik lehetőségünk egyszer csak. Kicsit boldogtalan vagyok, lelkem összetört, sok minden hiányzik, és az fáj a legjobban, hogy ezek kis dolgok, parányok, de annyira fáj nekem. Fizettünk ebben a hónapban az adósságokba, remélem egyszer elfogy. Oly nehéz az élet, és oly nehéz ezt elviselni, néha már úgy érzem elfogy az erő, de ránézek a gyermekeimre, és összeszedem magam, és azt mondom magamban, nem adhatom fel. Nem akarok már panaszkodni, hisz már annyi mindent és annyiszor leírtam a mi sok problémáinkat. Az a baj, hogy a férjemmel is konfliktusok vannak a problémák miatt, amit próbálnék elkerülni, de nem mindig sikerül, és ez a lányokat is megviseli.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan, de biztosan látszik, hogy véget ér a nyári szünet. Most már az unatkozás átcsap némi feszültségbe, és kétségbeesésbe, a gyerekeken már egyre jobban ez figyelhető meg. Természetesen én is nagyon izgulok, de még inkább ideges vagyok, mert nem tudom milyen, és, hogy viszonyulnak a Tanárok és a gyerekek egyaránt a mássághoz, amit Detti képvisel. Nagyon féltem, amiért egyszerre kell szembesülnie a cseppet sem elfogadó  közösséggel.
Egy hete a fülembe jutott, hogy a tanáriba beszéltek rólunk, és nagyon rosszul esett, amit hallottam (enyhén szólva szapultak) és olyan, akiről egyáltalán nem gondoltam volna.
Nagyon feldúlt ez a téma, de jobban átgondolva felül kerekedek a történeten, és eldöntöttem, nem állok nekik, hanem megpróbálok változtatni a véleményükön, ha majd így sem megy, akkor nem veszek róluk tudomást és tovább lépek. Végül is nem ők a fontosak, hanem a gyerekek. Sokan kérdezték, akkor miért nem máshová iratom Őket, váltsunk iskolát.
Azért sem, hisz ők csak emberek, akik csacsognak és sejtésük nincs a dolgokról. Kiállok magamért, és azokért, akiket szeretek.
Van, aki látszat szerint, van, aki látszat alapján ítél, nagy a különbség, előbbi elítélendő, utóbbi erény!
Szép napot mindenkinek:

A Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hétfőn éjszaka megint rosszul lettem. Bevittek ****-ra a sürgősségi osztályra, kiderült, hogy 3 db 1 cm-es epekő éktelenkedik a hasamban és ettől görcsöltem. Kaptam infúziót és utána haza is engedtek, mivel a műtétre várni kell. A diétát nálunk nem nehéz betartani, hiszen mi a férjemmel szinte alig eszünk, hogy több maradjon a gyerekeknek.

A gyerekek nagyon megijedtek, hogy megint így látnak, sápadtan és erőtlenül, de elmagyaráztam nekik, hogy majd kiszedik azokat a rondaságokat és utána megint a régi anyuci leszek. Hét végére már jobban voltam a gyógyszerektől, mivel a gyerekek egész héten nagyon sokat segítettek a házimunkában, ismét elővettük a bicikliket és elmentünk a ****-be kirándulni. Nagyon jólesett a mozgás, a friss levegő, láttunk nyulat, őzet és hallottunk szebbnél szebb madárhangokat. A gyerekek meg ismét megleptek egy gyönyörű erdei virágcsokorral.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már az új lakásban vagyunk, igaz, nincs semmink, de együtt vagyunk. Minden este együtt alszunk és ettől jobb érzés nincs a világon. Nagyon kellene egy hűtő, mosógép és egy szekrényünk sincs, de ez elviselhető. A legfontosabb, a gyerekek jól vannak, nem betegek. Danin kijött valami, a lábán meg a kezén piros folt. Az orvos azt mondta, túl száraz a bőre, vegyek rá popsikenőcsöt. 11-12-én volt a szülinapjuk, nem mondtam nekik, ők még túl kicsik, hogy számon tartsák a napot. Nem szóltam nekik, mert nem tudtam volna venni nekik semmit.

Az apjuk nem jelentkezik, azt hittem, szülinapra megjelenik, de nem. Jobb is, hogy nem jön.

Jön az ovi, megint ruha, cipő, tisztasági, stb., stb. Most azon töröm magam, miből vegyem meg ezeket. Gyermekvédelmi 5 700 Ft fejenként, ezt most fogom kapni, de az kevés kettő gyereknek, már Dóri most mondja, hogy ha megy oviba, neki fülbevaló kell, mert minden barátnőjének van, csak neki nincs. Fél évig lehetünk a lakásban. Munka kellene, de még a leszázalékolásról sem jött papír. Már egy hónapja, hogy voltam. Nagyon nehéz, de próbálok bizonyítani, hogy talpra tudok állni. Egy biztos háttér kell a gyerekeknek, ahol otthon érzik magukat. Nem akarok vándorolni velük. Bízom és reménykedem, hogy egyszer jobb lesz minden.

Köszönettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon idegőrlő hetünk volt! Gyerekeim nyugtalanok, a nagy gyerekemmel nehezen bírunk. Nem tudjuk, hogy mi az oka, lehet serdül, ellenkezik, egésznap csak ül az udvaron, és csak bámul maga elé és szót ki nem tudunk belőle kihúzni!

Itt nálunk, *******-on kétnapos ünnepség volt, amit itt a városi parkban rendeztek meg. Nagyon jó volt a gyerekek, nagyon élvezték, volt egy pár magánvállalkozó, akik ingyen adtak töltött káposztát, és rétest a gyerekeimnek, mivel nem volt pénzünk arra, hogy vegyünk nekik. Nagyon sok koncert volt.

Ma voltam az iskolában a könyveket átvenni, és nagyon tetszenek a gyerekeknek az új könyvek. Sok érdekesség van bennük, azt mondják. Egész délelőtt nézegették.

Tegnap voltunk egy kis bodzát szedni, de sajnos alig találtunk, nagyon sokat kellett menni utána, amíg tudtunk szedni 40 kg-t. De annak is örültünk! De volt bosszúságunk is, egyszerre két biciklit is elloptak a gyerekektől. A hét elején a könyvtár elől. Kerestük, de nincs meg, úgyhogy most kölcsön biciklivel járunk. Most elég hűvös az idő nálunk, vastagon kell öltöznünk, mert rendesen hideg van. Remélem iskolakezdés után már többet tudok írni, mert akkor több minden történik velünk általában. Most ennyi fért a kis naplómba, de remélem lassan többet fogok tudni írni. És mindenkinek még egyszer köszönünk mindent, saját és kedves családom nevében!

Tisztelettel:

Cseténé Viola és családja

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az élet ismételten rossz felé visz bennünket. A családi béke helyreállt, de sajnos jött vele a betegség. A párom bal keze szombat reggelre csuklótól lefelé lebénult. Szombaton átvittem az ügyeletre, ahonnan egyből beutalták a a neurológiai klinikára. Ott kapott B1 vitamint vénásan és majd csak ma kezdik el kivizsgálni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy így nem kell hónapokat várni arra a vizsgálatra, amire nem kapott még időpontot. Semmi pénzt nem kap még egyelőre, se választ a nyugdíjtól. Idegileg ki van mindenki, a számlák ismét csak gyűlnek, és nem látom, hol van a kiút. Vasárnap megkeresett egy ismerősöm, hogy nem lenne-e kedvem virágot kötni. A válaszom természetesen igen volt, ma meg már hívott, hogy ne kezdjek hozzá, mert lemondták a megrendelést. És majd szól, ha lesz valami. De az is mikor, kérdem én? Úgyhogy most egyedül maradtam mindent nekem kell intézni. Elnézést kérek, hogy csak panaszkodni tudok! Remélem hamarosan vége lesz ennek a lejtőnek, és felfelé haladunk mert már nagyon lent vagyunk!

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan véget ér a szünidő a gyerekeknek, letelt a szabadságom is.

Pihenni nem igazán sikerült, annyi a tennivaló... De nem is ez a lényeg, legalábbis nekünk soha nem adatott olyan igazi, önfeledt nyári kikapcsolódás. Azt azért nagyon sajnálom és szégyellem, hogy az állatkertbe még mindig nem tudtunk elmenni... tettem félre pénzt, de elment gyógyszerre, mint tavaly. Fogalmam sincs, hogy ezt már hogyan magyarázzam meg a gyerekeknek, hogy ha megveszem a belépőt, nem tudom befizetni a villanyt, és kikapcsolják.

A kisebbik lányom most is beteg még. Vissza kellett vinni -vasárnap lévén az ügyeletre- annyira csúnyán köhög. Kapott újabb gyógyszert, csak lenne már jobban! Nem akar sem enni, sem inni nagyon, eléggé le van gyengülve. Készülődök közben a szeptemberre, válogatom , szortírozom a kinőtt és főleg elnyűtt ruhákat. Itt sajnos egyáltalán nincsen hely pakolni, úgyhogy csak a legszükségesebb dolgokat tudom tárolni. Az a legnagyobb gondom, hogy nekem alig van mit fölvenni. Gyerekruhát szoktunk kapni, felnőttet nem. A munkahelyemen valahogyan ki kellene nézni, mivel nincs külön munkaruha. Eléggé szégyellem, hogy ilyen nyomorult csóró vagyok. A gyerekeknek legyen az a lényeg, magamra nem tudok "adni" és kérni se kérek a saját részemre.

Szép napokat kívánva búcsúzom!

Tisztelettel és köszönettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is nagyon jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Hétfőn ostorfonás volt a gyerekeknek a foglalkozáson, csütörtökön más faluból érkeztek vendéggyerekek és szalonnasütés volt. A közmunkán hétfőn felszedtük a dughagymát, és a helyére zöldbabot raktunk. Kedden megkapáltuk a káposztapalántát, és 10 kg sárgarépát pucoltunk és kockáztunk konyhakészre, szerdán bögrés süteményt sütöttünk és 5 liter paradicsomot főztünk. Csütörtökön nem dolgoztunk, szabadnapot kaptunk. Pénteken ****-ba mentünk 500 db krizantémpalántáért, fél hétkor indultunk, és negyed egyre értünk haza. Nagyon szép helyen voltunk, szép virágokat és fákat láttunk. Fél kettőkor visszamentünk elpalántázni a virágokat., 300 db-ot palántáztunk el, a többit vasárnap. De sajnos az idő miatt vasárnap nem tudtuk csinálni, mert esett az eső.

Itthon augusztus 23-ra kaptam időpontot a hasi ultrahangra, Piroskával csütörtökön odavoltunk lucernát gyűjteni. Amit kaptunk pénzt, azt is vásárolni tettük el, mert mindjárt itt az iskola.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt. Ezen a héten nálunk volt az unokám, az egész héten. Így az időm nagy részét neki szenteltem. Mivel elég jó idő volt, főként kint voltunk. A kertből felszedtem a krumplit és a hagymát. Délutánonként elmentünk sétálni az unokámmal, hogy jobban elfáradjon és hozzászokjon a sétáláshoz, mert nem sokára kezdődik az ovi neki is. Szombaton megérkezett a lányom is.

Vasárnap bográcsoztunk és a következő hétre készülődtem a lányom segítségével.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Cintinek megsérült a térde is, sajnos levált a porc, műtét előtt áll, nagyon el van keseredve, mert rengeteg versenyen kellene indulnia! Sanyinak egy hét pihenő van, Eszter jár velem takarítani, a két kicsi jól van. Minél többet dolgozok, annál több baj vesz körül bennünket… Apukám kórházban van, az intenzív osztályon, de annyi pénzem sincs, hogy meglátogassam, mivel 250km-rel arrébb van Debrecenben. Az iskolára sem tudtam bevásárolni, rengeteg adósságunk van!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mostanában nem nagyon történt semmi különleges. Éljük a szürke hétköznapokat a kisebb nagyobb gondokkal fűszerezve.

Megvettem Robika első osztályos füzetcsomagját. A tanító nénitől még az oviban kaptunk egy listát, így tényleg csak azt kell megvenni, amire szükségük is lesz. Mindent egy helyen vettem, úgyhogy kaptunk 10% kedvezményt. Nem sok, de több a semminél.

Sajnos a ruhavásárlást nem úszom meg ilyen egyszerűen. Egyik nap kipakoltuk a szekrényt, és néhány dolgot bizony már kinőtt az én drágaságom. Szegény nagyon unta a sok átöltözést, de azért hősiesen kibírta. Egy pár ruhát venni kell -főleg nadrágot. Volt a védőnőnél ruhaakció, de sajnos egyetlen darabot sem találtam Robika méretében. Majd be kell mennünk a városba körülnézni a turkálókban.

A kert siralmasan néz ki. Nem győztem locsolni, úgyhogy feladtam. A bab leszáradt, fel kellett szedni. A paradicsom bírja még de azt külön öntözgetem. Az idén az éléskamra és a hűtőláda sem lesz tele. Úgy érzem, nehéz hónapok jönnek. Nehezebbek az eddigieknél. Lélekben már készülök rá…

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 08. 03. Péntek

Reggel 5-kor keltem, csináltam reggelit. Közben felkelt a nagylányom. Segítsek valamit, apa, kérdezte. Hát ha akarsz, persze. Segített reggelit készíteni. Aztán anyát is keltettem. 6-kor jöttek értem, mentem dolgozni. 2-re értem haza. Mindenki a szobában volt, nagyon meleg volt kint. 4-kor mértünk cukrot Máténak, 7-kor fürödtünk, vacsiztunk, aztán lefeküdtünk. 9-kor még kivittem Íriszt sétálni. Másként nem alszik el.

2012. 08. 04. szombat

Reggel 7-kor keltem Mátéval együtt. Megmértük a cukrát, megkapta az inzulint, evett. A többiek is sorban ettek. Rögtön a tévén nézték a meséket, reggeliztek. Persze ilyenkor mindenki eszik. Délben ebédeltünk. Aztán elmentünk 3-kor sétálni a gyerekekkel, fél 7-kor értünk haza. Vacsiztunk, fürödtünk s lefeküdtünk. Hamar el is aludtak a gyerekek.

2012. 08. 05. vasárnap

Reggel 7-kor keltem. Rögtön keltettem anyát, majd Mátét, cukormérés, reggelizés. Aztán én elmentem fát szedni. Anya főzött, Léda meg Máté segített neki. Máté szakács akar lenni, szeret főzőcskézni. Mindig ott van, mikor én főzök, szeret segíteni. 3-ra értem haza. Ettem, aztán megcsináltam a fürdővizet, aztán vacsiztunk, fürödtünk, aztán Írisszel az esti séta, aztán alvás.

2012. 08. 06. hétfő

Reggel 5-kor keltem, csináltam reggelit, majd 6-kor keltettem anyát. Én 6-kor elmentem dolgozni. 2-re érek haza, eszek, aztán megyek fát szedni. Ilyenkor keveset vagyok itthon. Állandóan szedem a fát, hogy legyen a télre bőven. 7-kor futtában vacsizok, fürdünk, aztán be az ágyba, persze előtte Írisszel az esti séta nem maradhat el soha. 10 körül kerülök ágyba általában.

2012. 08. 07. kedd

5-kor kelek, reggelit készítek. Anyát fél 6-kor keltem, megpuszilgatom a gyerekeket, aztán megyek dolgozni. 2-re érek haza. Segítek anyának mosogatni vagy takarítani, vagy játszok a gyerekekkel. 4-kor eszünk, majd csinálok fürdővizet. Sajnos még mindig melegíteni kell a fürdővizet. De reméljük, nem sokára elkészül a fürdőszoba. 7-kor eszünk, fürdünk, Írisz sétája, aztán végre bezuhanhatok az ágyba.

2012. 08. 08. szerda

Reggel 5-kor keltem, aztán keltettem anyát, mert mentem 7-ig fát szedni, 7-kor meg már dolgozom. Ott, ahol a fát szedem. Oda jönnek a többiek is! 2-kor mentem haza. Ettem, majd csináltam az esti dolgaimat. Közben Írisz hisztizett, hogy vegyem fel. Kis akaratos, mindent ki tud harcolni magának, én meg engedékeny vagyok. Nem úgy, mint anya. 7-kor vacsiztunk, Írisz az én tányéromból akart enni. Aztán fürödtünk és aludtunk.

2012. 08. 09. csütörtök

Reggel 5-kor keltem, anyát is keltettem, mert korán mentem, meló előtti másfél órás kis meló, faszedés. Aztán kemény 8 órás kapálás. Ez így megy minden nap. 2-re érek haza. Csinálom a fürdővizet s a vacsorát, közben játszom a gyerekekkel. És persze tanítanak a számítógépet kezelni, elég nehezen tanulok. 7-kor vacsoráztunk, fürödtünk. Aztán még egy kis tanulás, minden gyerek próbál segíteni. Aranyosak.

Bezeli Mária                 Miskó László

Napló 2012.07.30.–08.05.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Azt hittem, hogy ez a hét is úgy telik el, mint a többi, teli gonddal, bajjal és koplalással. Igaz, a gond, baj megmaradt, és a koplalás is, mert ami jött segély, az villanyra ment, így most a házrészlet elmaradt. De azért valami jó is történt. Értesítettek a Munkanélküli Központból, hogy ha szeretném még mindig a tanfolyamot, akkor beiskoláznak. Igaz, már két hete elkezdődött a tanfolyam, de a 16 fő létszám nincs még meg, így még két hely megmaradt. Igaz, a végén kiderült, hogy ennek a fele se igaz, két héttel ezelőtt 16 fővel elindult, egy fő a kevés pénz miatt visszamondta, egyet pedig időközben kidobtak, mert nem járt be pontosan, és volt még több gond is vele. És mivel EU-támogatott tanfolyam, így 16 főnek kell lenni, így rám gondoltak, ha én elfogadom. És én igent mondtam, gondoltam, hogy nem sok a pénz, olyan 38-39 000 Ft, mivel fognak nyugdíjat és adót is vonni belőle, de nekem ez is jobb, mint a 22 800 Ft, ha még három hónap, akkor is több, mint a semmi. Igaz, meggazdagodni nem fogok, de legalább Bencének a három hónap biztosítva lesz, hogy tudom iskoláztatni. Igaz, az első összeg majd csak szeptember 20-án jön, de az is több, mint a semmi, és akkor is jó lesz. Bencének veszek ruhát. Most megpróbálom valahogy összeszedni a füzetre és a táskára valót, de ruha csak majd akkor lesz, ha megkapom az első pénzt. Jövő hónap ötödikén még nem lesz segély, csak a családi, így az nagyon kevés, az kell a bérletre és a boltban kifizetni a tartozás egy kis részét. Így a villany csak 20-án lesz majd befizetve, és akkor veszek Bencének cipőt, ruhát. Most gyakorlatra kell járni egész hónapban. Aztán szeptember 3-án kezdődik az elmélet. Három nap elmélet, két nap gyakorlat. Elmondtam azt is, hogy van egy csomóm, de azt mondták, ez nem akadály, ha tudok vele dolgozni. Mondtam, én mindent bevállalok, mert van egy fiam, akit el kell tartani, és iskoláztatni kell. Nagyon sajnáltak, és mondták, hogy kevés az ilyen anya, mint én. Nem szeretem eltitkolni, mert ha mégis kiderül, akkor szégyellem. Így inkább előre szóltam a csomóról, nehogy később emiatt kitegyenek.  Szeretném ezt a munkát. Hétfőn kezdődik, az első nap még nem tudom, milyen lesz, de majd részletesen beszámolok róla. Most vennem kell egy szemüveget, egy papucsot, egy táskát. Ez egy kis beruházás, de e nélkül nem megy. Minden nap olyan 120-150 Ft lesz a busz, ezt is nekem kell fizetni, ez havi szinten olyan 3 000 Ft. De nem tudok mit tenni, még így is több pénz, mint a 22 800 Ft!

Jó pihenést mindenkinek, köszönök minden segítséget. A jó Isten áldja meg a jóságukat. Minden jót, jó egészséget. Aki nyaralni van, annak nagyon jó nyaralást, hiszen most jó az idő, és jár egy kis kikapcsolódás. Bárcsak mi is mehetnénk valahová üdülni.

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mérgelődök elkeseredettségemben, nagyon drága minden iskolai felszerelés. Tegnap el voltam vásárolni, alig a negyedét vettem annak, ami kell, máris egy tízezres. Mesikémnek viszont aránylag olcsón kaptam iskolatáskát, szépet, praktikusat remélem egy évet kibír. A nagyok a tavalyival fogják kezdeni az évet, nem mintha annyira jó állapotúak lennének a táskák, de nem tudok újat venni. Így is sakkoztam a számlákkal, csak a legfontosabbakat adtam fel, hogy jusson és maradjon is.

Hétvégén itt volt a Mamánk, hazahozta Esinát, most Janikát vitte egy hétre. Közben megy a keresztanyához is most először pár napra. Elviszi őt Pestre kirándulni, egy-két nevezetességet megnézni. Legalább neki lesz egy kis öröme, ha már a többieknek mi nem tudjuk megadni.

Mesike örült a táskának, a csomagolónak, mert hercegnős, remélem iskolakezdésnél is ilyen lelkes marad. Próbálom ráhangolni, hogy hamarosan kezdődik. A tanárnénije családlátogatáskor hozott neki feladatlapot, azt töltögettetem, színeztetem vele.

Üdvözlettel:

Varga Jánosné