Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Talán amitől mindenki már inkább szenved, mint élvezné elég a hőségből.
Nagyon kitartó a nyár, de jó is lenne ebből a melegből télire.
Nagyjából megvannak az Iskolai dolgok, sikerült eladósodni több családtag felé.
Csak a tankönyvek 30.000 Ft volt meg a többi tartozék, és némi ruhadarab, le se írom, rengeteg.
Mára jó, ha naponta egy kenyérre és némi párizsira futja, és ennyi.
Tegnap Janika nagyon rosszul volt, délben elkezdett hányni, és nagyon fájt a feje, jószerivel két órán keresztül folyamatosan kijött belőle minden.
Egyik pillanatról a másikra, persze azonnal csomagoltam a kórházi cuccokat és a papírjait.
Az agy-vérzés emléke felidéződött, minden ugyan úgy történt, csak akkor a hányás miatt agy-vérzést kapott, és a tegnap nagyon ijesztő volt.
Annyira gyenge az érfal az AVM-ben, hogy ennyi is elég a katasztrófához.
Mivel tiszta maradt a tudata, így odáztuk a mentőt, vagy úgyis helikopterrel lehetne szállítani.
Majd lassan jobban lett, igaz alulról felülről távozott minden, de szerencsére agyi-epilepszia nem jött elő.
Elaludt, és csak ültem órákig az ágya mellett, és néztem, figyeltem minden rezdülését.
Még mindig várólistán van, hogy eltávolítsák az agyából a 7 cm átmérőjű Aneorismát, ami hétszer lett embolizálva, és már több mint a felében újra nyitott.
Ma sokkal jobban van, kicsit evett és csakis vizet iszik, fekszik nagyon fáradt.
Az egyetlen segítségünk egy műtét, ami csoda számba megy, ha túlélik a betegek, ebbe kell kapaszkodnunk.
Detti már nagyon menne az Iskolába, nagyon féltem őt is az Autizmus miatt. Vajon mennyit kell harcolnunk értelmes Emberekkel, hogy megkönnyítsék az életünket?
Mert Intézetbe az biztos, hogy nem adom, szó sem lehet róla.
Réka gyakorolgat már, ismétel matematikából a hármas miatt .
Túléltük a tegnapi napot, a gyerekek érezték, hogy nagy a baj, különvonultak a másik szobába, és síri csendben ültek az ágyukon.
Nagyon sajnálták Janikát Réka többször elsírta magát a hangok miatt, amit hallott. Így oda is többször bementem, hogy nyugtassam őket.
Amit Janika tett, engem nyugtatgatott, hogy jól van, miközben tartottam, hogy ne essen el és végig mosolygott.
Semmi baj Anya, már jobb...
Tisztelettel:

A Lencsés család

Napló 2012.08.13.–08.19.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten délután kellett dolgozni. Délben a 11:30-assal mentem és este a 19:30-assal jöttem haza, mert nincs hamarabb busz. Sok mindent tanultunk már, és dolgozni is sokat kell. Minden nap több autó áru jön, azt lepakolni, kipakolni, felmosni, kitakarítani, szóval mindig van tennivaló. Az idő jó, leszedtem egy jó vödör paradicsomot, most hétvégén azt akarom befőzni. Aztán lecsót is kellene lerakni, de még a hosszú hétvége se elég mindenre. Nálunk most lesz a búcsú a faluban, de én nem tartom sose. Nincs rokonság, és sajnos a pénztárcám sem engedné. Főleg már ilyenkor, hónap vége felé örülök, ha annyi ennivaló van, ami Bencének elég. Most itt a kert, legalább ezen tudok spórolni. Tojás az nem nagyon van, mert nem tojnak a tyúkok, valamiért leállnak. Nagy betűkkel írok és csúnyán, mert nincs itthon a szemüveg, és csak homályosan látok, ezért elnézést kérek. De a jó Isten a héten se hagyott gond nélkül. Kilyukadt a hidrofor tartálya, most le kellett zárni a vizet és a kútról hozom. Felhívtam a szerelőt, azt mondta, hoz egy újat, 10 000 Ft, beszerelés 5 000 Ft. Mondtam, most nincsen rá, csak majd a jövő hónap 20. körül, ha megkapom a tanfolyam díját. Előre örültem, hogy több lesz vagy 10 000-rel minden hónapra, de most még kevesebb lesz. Aztán itt a nyakunkon a suli, már előre félek, hogy mi minden kell. De úgy vagyok vele, hogy nem idegesítem magam, majd csak kiteremtem valahogy. A múlt év is húzós volt, és mégis sikerült Bencét kitaníttatni. Reménykedem benne, hogy most is segít a jó Isten, és kitaníttathatom a 10. osztályból is.

Minden jót, jó pihenést. Köszönök minden segítséget, nem tudom, mi lenne velünk az Önök támogatása nélkül. Örökké hálás leszek, és ha én nem is, de a fiam majd viszonozza a jóságukat.

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Peti fiammal megjártuk az ügyeletet, ami sajnos nem itt van, de legalább rendbe jött, mert szegénykém befulladt. Én ismét dolgozom, az előző helyemre visszavettek, és most a férjem mellet dogozom. Most is nagyon fáradt vagyok, tegnap a betonkeverővel dolgoztam és, mint ma is, beton lapokat raktam le egyik munkatársammal

De nagyon dicsérnek, mert én burkolok, és nagyon ügyesen. Nő létemre 22 kg os betonlappal dolgozom. De ez is én vagyok.

Kedden festettük a konyhát, szép lett.

Nagyon sok a munka, még a kertben vár a betakarítás, és nem sokára iskola, de szinte még semmit sem tudtunk megvásárolni.

Tisztelettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A jó kirándulásnak ismét böjtje lett, a kis Ákos fiamnak előjött az allergiája, parlagfűre allergiás, teljesen vörösek a szemei, folyik az orra, tüsszög. Nagyon rosszul érzi magát, még az a jó, hogy most van pénzem gyógyszerekre, hogy enyhüljenek a tünetek A doktornő szerint ez még csak a kezdet, a java még hátra van. Remélem, sikerül enyhíteni neki, hiszen a szünidőnek is lassa vége, ami egyrészt jó, másrészt rossz is. A héten összeválogattuk azokat az iskolás dolgokat, amiket még lehet használni, ennyivel is kevesebbet kell megvenni, így is nagyon sok mindenre szükség lesz. Ebben a hónapban kapjuk az államtól az egyszeri gyermekvédelmi támogatást, abban bízom, hogy befedi azokat a költségeket, ami még kell az iskolára. Mivel hosszú hétvége elé nézünk és az elmúlt időszakban ezek nem voltak igazán jók, úgy tervezzük, hogy pihenéssel fogjuk tölteni, remélem, hogy most már lesz egy kis jobb is. Azt hiszem, megérdemelnénk, főleg a gyerekek.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mesiért jött a Mami pénteken, el is vitte magukhoz. Folyamatosan biztosított neki programot, mégis gyorsan haza kellett hoznia, mert honvágya volt a kislánynak, sírdogált, hogy hiányzom neki. Gyorsan letelt a nyári szünet, lelkiekben már készülünk az iskolára. Bevásároltam nekik, a nagyja megvan iskolakezdésre. Ami meg elmaradt, azt majd fizetés után, így is nagyon sokban vannak, pedig mindenből a legolcsóbbat vettem nekik. Ezt is úgy tudtam megoldani, hogy sakkoztam a számlákkal, de kénytelen voltam. 3-án már megkezdődik, akkor még nem lesz pénzünk. Jövő hónapban pótolhatom az elmaradt befizetéseket. Ruhát, cipőt is vennünk kell, mindent kinőttek, nehéz három gyerekkel…
Köszönöm a lehetőséget a támogatóknak!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Még mindig nagyon meleg van. Alig lehet kibírni ezt a hőséget. Robikát nagyon nehéz bent tartani a lakásban. Igaz bent sincs sokkal hűvösebb, de legalább nem tűz a nap.

Voltunk a városban ruhákat vásárolni Robikának az iskolára. Szerencsénk volt, kifogtunk egy jó turkálót, ahol elég olcsón sok ruhát tudtunk venni. Alig várta, hogy hazaérjünk és megmutathassa a mamának az új ruháit. Még cipőt kell vennünk és "felkészültünk" az iskolára.

20-án sikerült eljutnunk **********-ra strandolni. A karitatív szervezetünk utazott közösen. Autókkal mentünk, és elosztottuk az útiköltséget. A belépő jegyek is olcsóbbak voltak így. Robika nagyon élvezte, rengeteget csúszdázott és alig lehetett kicsalogatni a vízből. Ismételten sikerült lepirulnunk, hiába vittünk naptejet. Most néhány napig ezt fogjuk kiheverni.

Ennyi történt mostanában röviden.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten intéznivalók voltak: közgyógy-kártya igénylés, gyógyszeríratás, mennünk kellett Évivel tüdőgondozóba, és nagy csalódás ért minket, mivel már felnőtt orvoshoz mentünk, így nem töltötte ki neki a tartós betegség papírját.

Bizottság elé kell majd mennie, hogy alanyi jogon igényelni tudja magának a családi pótlékot, amíg tanul.

A hét közepén Viola ment fotózásra, talán elkezdődik az útja a modellkedés felé.

Szombaton falunap volt nálunk, minden jó volt, mindenki jól érezte magát, csak fárasztó volt, én és Pali is dolgoztunk.

Nekem délután kettőtől este hatig a tájházba kellet lennem, vártam a látogatókat, Pali pedig hordta őket lovas kocsival.

Évinek megérkezett a levél ********-ből, hogy felvették az egyetemre, a pedagógiai szakra.

Jött is szépen a levél kíséretében két csekk is egy 15000 Ft-os és egy 8000 Ft-os, amit még e hónapban be kellene fizetni.

Majd még 2000 Forintot regisztrációs díjnak utalni. Mindent interneten kell pályázni, és rengeteg dokumentum kell hozzá.

A malackánkat is levágtuk a hét végén, már szegényke nem bírt ebben a nagy melegben, meg nem is evet már úgy. Azon is sokat agyaltunk, eladjuk,vagy megtartsuk, de a hús is kell, meg a pénz is kéne. De végül nem találtunk vevőt, így megmaradt.

Az Alapítványos pénz is megérkezett a hónap elején, nagyon jól jött, mint mindig, voltunk is vásárolni élelmiszereket.

Az unokám is itt nyaral, nálunk már 8 napja nagyon jól el van, csak néha fárasztó és akaratos.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Köszönjük szépen a támogatást erre a hónapra is!

Maradok Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Brigi vagyok:

Nagyon várom, hogy már vége legyen a szünidőnek, mert már szeretnék iskolába menni, egy kicsit a magam korosztályával is lenni. Mert már itt minden nap egyhangú. Mindig ugyanaz van, felkelünk, kitakarítunk, valamit elkészítünk, hogy tudjunk valamit enni, ami egyre nehezebb nap, mint nap, mert itt, ahol mi lakunk, Északkelet-Magyarországon, ez itt a legdrágább része Magyarországnak. Egy kg kenyér 319 Ft a legolcsóbb. Egy liter tej, a legolcsóbb termék 245 Ft. Nem beszélve a többi élelmiszerről, mint a burgonya, és ilyen árak mellett élünk. Amik itt vannak, ilyen kevés pénzből, amiből mi élünk hárman és a Mama. Nagyon nehéz úgy beosztanunk, hogy egy hónapig valahogy ki bírjunk tartani. Várom az iskolát egyrészt nagyon, de egyrészt meg nagyon félek, hogy meg tudjuk-e venni az iskolához való dolgokat. Vannak olyan, velem egykorú lányok, akiknek vannak szüleik, és őnekik minden évben megvan minden felszerelésük, szép ruhák, táskák, írószerek, szép cipő. Énnekem meg csak olyan van, ami másnak nem kell, és megkapom tőle.

De remélem, ez az időszak egyszer el fog múlni, leszek még egyszer önálló felnőtt, elvégzem az iskolát, lesz állásom és majd akkor nekem is lesznek kedvemre való szép cuccaim.

Én a Mama vagyok:

Nem sokára el fog menni a nyár, sajnos itt lesz az ősz. Amitől nagyon félek előre. A téli tüzelő miatt. Még annyi tüzelőfánk sincs, amit egy kis madár elvinne a kis csőriben.

Nagyon félek a fűtési időszaktól, nem elég, hogy a mindennapi betevő falatunkkal küszködünk. Itt az iskolaidő is nem soká, csak legyen miből ezeknek a gyerekeknek venni a dolgokat. De sajnos nincsen, mert ha Önök nem lennének, már rég éhen haltunk volna.

De hála az Istennek, Önök vannak, áldja is meg magukat a jó Isten minden adományukért, amit adtak és tettek értünk.

Köszönettel: a Mama, Timi, Brigi, Dóri

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos kórházba kerültem, saját felelősségre jöttem haza, nagyon magas a vérnyomásom. Még mindig remegek, hogy mi lesz a lakással. Nagyon félek, hogy utcára kerülünk az öt gyerekkel, mert még az önkormányzat nem értesített! A gyerekek jól vannak, sokat edzenek, és várják az iskolát, Dávid pedig az ovit. Még semmit nem tudtam venni az iskolába, már kétségbe vagyok esve. Egyre nehezebb, a gyerekek minden ruhát kinőttek, már nem tudok mit rájuk adni. Nem tudom mi lesz a gyerekekkel, ha újból kórházban kötök ki. Egyik napról a másikra kínlódunk!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos a párom édesanyja kedd reggel meghalt. Bár már várható volt, de nagyon nehéz elfogadni azt a tényt, hogy már nincs közöttünk. A gyerekek vegyes érzelmekkel fogadták a hírt. Alíz majdnem elsírta magát, Józsi meg elviharzott biciklizni. A Párom az pedig egész héten a kórházban volt a keze miatt. B1-vitamin injekcióból két ampullával kapott egy nap. A vérképe, és az MRI vizsgálat nem mutatott ki semmit. Még az ENG és az EMG vizsgálat van hátra, de arra még nem kapott időpontot, mert nincs orvos. Ha lesz, akkor majd értesítik. Addig is fizikoterápiára kell járnia, és itthon tornáztatni a kezét. Tökéletes már soha nem lesz a keze, de reméljük, hogy nem is fog romlani. A gyerekek a hétvégére betegek lettek, egy kis orrfolyás, és köhögésen kívül szerencsére nem nagy a probléma. Hétfőn az augusztus 20-ai ünnepségen verset mondanak, nagyon szépen megtanulták.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek nagyon várják az iskolát, nagyon nehezen, megpróbáltam a fontos dolgokat megvenni nekik, mert most volt egy kis napszámos munka, szedrezni jártunk napszámba. Hát így egy kicsit jobban jutott. Nagyon fontos lenne, egy mindennapi munkahely, de sajnos nincs lehetőség rá errefelé. Nagyon nehéz így a megélhetőség. Semmi egyéb dolgokra nem jut, pedig már kellene egy hűtőszekrény, mert elromlott a régi, és nem jut venni. Ha tudna valaki segíteni, az nagyon jó lenne. Ezt előre is megköszönném és továbbra is köszönöm a segítségüket!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek jól vannak hála Istennek, mennek újra oviba. Hosszú volt a szünet, nyaralni nem voltunk sehol, miből is mentünk volna el. Sikerült ruhákat, elég jókat turkálnom nekik, mert újat nem tudtam volna venni rájuk. Az apjuk adott 10 ezret, sok, mi? Az cipőre ment el, három párat kellett vennem fejenként, benti, udvari meg amiben járnak. Amit kaptunk, az jó lett volna az udvarra Dórinak, de kinőtte, Danira nem tudom adni, mert lányos. Már csak a tisztasági kell, de szóltam az óvónőnek, hogy azt csak később tudom bevinni. 2 db éttermi szalvéta, 4 tekercs vécépapír, 100 db papír zsebkendő, fogkrém, fogkefe, pohár, fénymásoló papír, 4 db szappan. Ezt fejenként kell megvenni. A lakás az jó, bár van csótány, irtom, ahogy tudom. Szerencsére a szomszédok csak késő este vannak itthon (és mind siketek), meg van egy házaspár, aki siketnéma. Nagyon sajnálom őket, de a gyerekek szempontjából jó, így tudnak ugrálni, szaladgálni, hangoskodni, amit nem tudtak a másik házban. Mindig csendben kellett lenni. Jól érzem magam itt, kicsit nyugodtabb vagyok. Már csak egy jó munkahely kellene. Még nem jött papírom a leszázalékolásról, ha meglesz az, 40-50 %-kal nagyobb lesz a segélyem, és azzal a papírral már el tudok állni dolgozni. Sokat imádkozok a fentiekhez, hogy segítsenek egy kicsit. Mert ez a fél év hamar el fog repülni, és akkor menni kell. Próbálok nem gondolni rá, de éjszaka mindig ez jár a fejemben.

Köszönettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 08. 10. péntek

5-kor keltem, csináltam reggelit, aztán felkelt Írisz, a legkisebb lányom. Kiverte a reggeli hisztit. Nem is tudtam semmit se csinálni, dolgozni is úgy kellett elszöknöm. Nagyon apás. Bánni nem bánom. Szeretem, ha így ragaszkodnak hozzám. 2-re értem haza, Evelin és Bettina már a kapuban a nyakamba ugrottak. 4-kor megmértük Máté cukrát, aztán elmentünk sétálni a gyerekekkel. Elmentünk a játszótérre. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk s be az ágyba.

2012. 08. 11. szombat

Reggel 7-kor keltem, reggeli hamar elkészült, 8-kor már mindenki útra készen volt, kirándulni mentünk a hegyekbe, de csak ide a ****-i hegyekbe. Bográcsoltunk, a gyerekek kavicsokat szedtek, virágokat. Este 7-re értünk haza, mindenki jó fáradt volt, főleg a gyerekek. Hamar lefürödtünk, vacsizott, aki éhes volt, aztán befeküdtünk az ágyba.  Aztán a gyerekek mesélgették, hogy ki mit látott. Úgy is aludtak el.

2012. 08. 12. vasárnap

Reggel 5-kor keltem, mert mentem fát szedni. De gyorsan megcsináltam a reggelit, csak úgy mentem el dolgozni. Persze anyát felkeltettem. Délután 4-kor értem haza. Ettem, lefürödtem, s nekiálltam játszani a gyerekekkel. Ilyenkor bármit elfelejtek, a gondjaimat. Mert nem gondolok másra, csak arra, hogy milyen édesek. 7-kor megfürödtünk, majd vacsiztunk és bebújtunk az ágyba.

2012. 08. 13 hétfő

Reggel 5-kor keltem, 6-kor jött értem a kocsi. Kapálni mentünk, ilyenkor egy egész 4 hektáros területet kell bekapálni, vagy gazt kell kikapálni, ami tuskóról nőtt csemete, azt is ki kell irtani. úgy, hogy látszódjon, hogy ott fasor van. És ezt nyolc órában kell elvégezni és kemény negyvenhétezer forintért, hegyen-völgyön. De hát ez van. 2-kor hazaérek, eszek és kezdődik elölről minden. Csak most itthoni melóval 7-ig, aztán fáradtan be az ágyba.

2012. 08. 14. kedd

Reggel 5-kor keltem, reggeli és a gyerekeknek a reggelijük. Aztán keltem anyát, majd irány az erdő 2-ig. Aztán házi meló. Segítek anyának, ha kell, ha nem, akkor húzom a kéményt. De kétszer is kell húznom és még egy téglafalat is kell húznom. Úgyhogy megvan a délutáni pihenés! 7-kor vacsizom a gyerekekkel- apa, ideadnád a sót, cukrot, vagy éppen egy szelet kenyeret -, aztán be a tévé elé, és így alszanak el.

2012. 08. 15 szerda

Reggel 5-kor keltem, Evelin is felébredt. Apa, fáj a hasam, mondja, miközben közelebb bújik hozzám. Megsimogatom, megpuszilgatom, dédelgetem. Aztán nekem el kell menni dolgozni. Aztán kezdődik elölről minden, csak most itthon, este hétig. aztán vacsizás, fürdés, s be az ágyba, fáradtan. De még előtte jól megdögönyözöm a gyerekeket, kacarásznak, alszanak el. Ilyenkor elgondolkodom, milyen életük lesz.

2012. 08. 16. csütörtök

Reggel 5-kor keltem anyát.  Már nekem óra sem kell, automata vagyok. korán kelek, s teszem a dolgom. Futok ide, futok oda, nekem ez kall, nekem az kell. S mire mindenkit kiszolgálok, itt a kocsi értem, futtában megiszom a kávémat, amit reggel 5 óta iszom. 2-re megjövök, gyorsan nekiállok vacsorát csinálni. Máté sokat segít a főzésnél, meg Léda is. 7-kor fáradtan ülök a kádba, jólesik eldőlni a langyos vízbe. Reggel kezdődik minden elölről.

Bezeli Mária                             Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Hétfőn hímeztek és fontak a gyerekek a foglalkozáson. Csütörtökön ötven gyerek érkezett a tájházba ****-ről, ****-ról és ****-ból, ezeket a gyerekeket látták vendégül a mi gyerekeink. Különböző ügyességi versenyek és bográcsfőzés volt. A közmunkán hétfőn még elpalántáltuk a maradék 200 db virágot. Kedden én és egy másik asszony 180 db dugványt ültettünk. Kedden leszedtük az egész érett paradicsomot és a rosszakat. A jó paradicsomot eladtuk a faluban és a konyhára, a rosszakat kifőztük, majdnem 20 liter lett belőle. Csütörtökön a vendéggyerekeknek pászkát sütöttünk a konyhán. Szombat és vasárnap délután megkapáltuk az udvart, a virágoskertet, a kapu elejét és a felszedett vetemények helyét. Vasárnap ebéd után elmentünk Tündével és a fiúval a folyóra pecázni. Örültek, mert fogtak kis halakat, örömmel mutogatták. Igaz az én lábam dagadt össze, mert messze és gyalog voltunk.

Hát így telt el az a hét is.

Tisztelettel

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a napok. Egyre közelebb vagyunk a szeptemberhez. A gyerekeknek iskola, be kell vásárolni nekik. Füzetek, írószerek, táska, tolltartó, minden tönkre ment a tavalyi éven.

Csak az olcsóbb dolgokat tudtuk megvenni, ezek pedig nem tartanak túl sokáig.

Na meg itt van lassan a hűvös idő is, már azon gondolkodunk, hogy lesz tüzelő télére.

Már előre bele fájdul a fejem, hogy fogunk-e fázni a télen. A gyerekek még élvezik a nyarat, nekik még nincs úgy tétje a napoknak, hónapoknak.

De ez így van rendjén, majd amikor már önállóan kell gondoskodniuk magukról, akkor elég lesz a fejüket törni a mindennapokon.

Addig meg itt vagyunk nekik, és gondoskodunk róluk, a lehetőségeink szerint.

További kellemes nyarat kívánunk mindenkinek!

Tisztelettel:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Van mindig intéznivaló, most intéztem a hivatalnál, hogy jövedelmet kapjak. Közben gyermek-védelmink is lejárt, azt elintéztem, hogy a tankönyvek ne kerüljenek pénzbe. A hatodikos Zsaninak 16.000 Ft lenne a könyv. Nagyfiamnak most már gyakorlatra kell majd járni, szereti ezt a szakmát, nem is volt olyan, hogy ne ment volna iskolába. Már majd megkapom a gyermekvédelmi pénzt, bevásárolunk az iskolába, amint fut a kis pénz. Remélem lassan is, de megoldódik minden, ha nem is egyszerre. Nagyon nehéz!

Maradok Tisztelettel:

Bede Mónika