Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Azzel szeretném kezdeni, hogy nagyon köszönöm a segítséget, a Gyermekétkeztetési Alapítvány minden dolgozójának, és mindenkinek, aki segített a családomnak! Cinti versenyen volt, amit megnyert, Sanyi fiam jövő héten, nem a saját korosztályában indul versenyen Szegeden a maratonon, Eszter csapata II. lett a versenyen, és az iskolai versenyen is szép eredményt ért el, a két kicsi sajnos beteg, Evelinnek kiújult az allergiája, Dávidnak begyulladt a füle, és arcüreggyulladása van, nagyon magas lázzal jár. Sajnos a héten így nem tudtam dolgozni, remélem minél előbb meggyógyulnak, hogy tudjak menni takarítani. Mivel az osztálykirándulásokat nem tudtam befizetni, így a gyerekek nem mehettek. Nagyon nehéz, én igyekszem, minden munkát elvállalok, de annyi tartozás maradt ránk, hogy nem tudom, hogy érhetném utol magam, itt van a sok rezsitartozás, a lakbér, és még a hitel is. Mindenre egyedül vagyok, így nagyon nehéz, de erőt ad az öt gyermekem!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elég mozgalmas volt az elmúlt időszakunk. Készülődünk, várjuk, hogy végre költözködhessünk már. Elég nehéz eligazodni, a holmijaink között, mivel nagyrészt zsákokból, dobozokból próbálom elővadászni az éppen szükségessé vált dolgokat.

Úgy tűnik, lesz, aki segítsen a szállításban, mert ez is egy óriási probléma, és nekünk hatalmas kiadás lenne. És a legnagyobb gond, hogy nincs miből.

Már azon gondolkodtam, hogy valami mellékállást kellene keresnem, mert ebből a kis pénzből sehogyan se tudunk kijönni. A férjem állapota nem javul sajnos, de nem kap semmi ellátást, mert még nincs meg a szükséges napja a segélyhez… Így nagyon nehéz. Mindig reménykedünk, hogy jobb lesz, de lelki eredetű a betegsége, és a jelen bizonytalanság, és feszültség semmiképpen nem kedvez neki. A gyerekek járnak óvodába, hála Istennek, most egy hónapot kibírtak betegség nélkül. A múlt héten volt az anyák napi ünnepség, nagyon aranyosak voltak. Itthon sokat "segítenek", a játékaikat pakolják dobozokba, ami éppen nem annyira használatos jelenleg. Örültünk a héten a szép időnek, tegnap voltunk csúszdázni, de ma már sajnos nagyon rossz, esős reggel köszöntött ránk. Mára is terveztünk kis kirándulást, de úgy tűnik, ez elmarad az eső miatt. Bent nehezen lehet bírni velük, örökké kint lennének a szabadban.

Szép hetet kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét eltelt egy újabb hét, és sajnos még mindig beteg vagyok. Nem tudom már, hogy mi a bajom, de sürgős kivizsgálásokra lesz szükségem. Voltam urológián, ahol az orvos kért vizeletvizsgálatot, amiből kiderült, hogy négykeresztes genny van a vizeletemben. Most ismét újfajta gyógyszert kell szednem. Remélem, ettől végre helyrejön a vesém, és nem lesz utána probléma. Enni sem birok semmit már napok óta, és csak fogyok lefelé. Kedden volt az anyák napi műsor az óvodában, a gyerekek nagyon ügyesek, és aranyosak voltak. Könnyeket csaltak minden édesanya szemébe. Emmát is viszem jövőhetén bőrgyógyászatra, mert tele van a teste kiütéssel. Pedig semmi újat nem evett, és nagyon viszket neki. Hétvégén be lett ültetve a másik kert is, mert a szomszédtól megkaptuk, hogy gondozzuk. A palánták is ki lettek ültetve, most már csak a szerencsében és a jó időben bízunk, hogy lesz értelme ennek a sok munkának.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát nem is tudom, hogy mit is írjak, ez a hetünk is csendesen telt. Párom dolgozik, mint mindig, fizetéskor most is mérgelődött, mert keveset kap, és sokat melózik érte. Én mindig nyugtatgatom, csitítom, örüljön, hogy még ez is van, mert sok embernek még állása sincs. Tudom, hogy igaza van, és érzem is, miután kifizetem a számlákat, mennyi marad és mire elég… semmire. Ha nem lenne az Alapítványi támogatás, bizony több volna a margarinos kenyér az asztalon, mint főtt étel. Épp ezért nagyon hálásak vagyunk a Támogatóknak és az Alapítványnak. Barátnőmnek is, aki minden hónapban szán rám időt, hogy elvigyen egy olcsóbb helyre vásárolni, hogy pénzünk egy kicsit többet érjen.
A gyerekek jól vannak, Edinámnak ötös lett a dolgozata a kötelező olvasmányból, nagyon örült neki. Janikám sokat jár a helyi csapattal focizni a szomszédos városokba, mostanában szinte minden héten, kis kikapcsolódás a szürke hétköznapokban. Mesikém épp ma kirándul a csoportjával. Nagyon izgult, már reggel 6 előtt fenn volt, gyorsan öltözött, ami rá nem jellemző, és máris indult volna, hogy le ne maradjon.
Üdvözletem küldöm:

Varga Jánosné

Napló 2012. 04. 30. – 05. 06.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hosszú hétvégén jó idő köszöntött ránk, így egész nap kinn a szabadban dolgozgattunk. Én kapáltam a kertet, sok minden kijött már. De a karalábé és a káposzta úgy látom, meg is égett a nagy melegben, így újra kell vetni. Megkapáltam a krumplit, kukoricát, kiegyeltem a zöldséget, a répát és a hagymát is. Megkapáltam a paprikát, paradicsomot most hidegágyon ültettem, de még az nem bújt elő. Az uborka is dugdossa már az orrát itt-ott, így azt is megkapáltam. Bence pedig az udvaron szorgoskodott. Lekaszálta a füvet, összeszedte, és takarított. Habár nem sok takarítani való van, mert én mindennap végigsöpröm az udvart. Élveztük a jó időt és örültünk, hogy egy kicsit elfelejthetjük a gondokat. Bencének volt mit enni a hosszú hétvége alatt is, és ez nagy örömmel töltött el. Nem tudta, hogy mihez nyúljon. Vett egy nagy jégkrémet, betettük a hűtőbe és ő minden nap kiszedett egy gombócnyit, és örült, hogy fagyizik. Aztán szerdán ismét elindult az élet. Bencének suli, én pedig belevetettem magam a munkakeresésbe. Jó idő volt, biciklire ültem és mentem, talán majd most. De sajnos hazafelé elfogyott a lelkesedésem, mert nem jártam szerencsével. De majd legközelebb, mindig ezzel biztatom magam. Hétvégén ballagás lesz Bence iskolájában, így szombaton is be kell majd menni díszíteni és megnézni a ballagást. Virágot is kell venni, nekünk most nyílik az orgona és a labdarózsa, de talán a sáskaliliom is kinyílik szombatra, így tud bőven vinni virágot. Kiraktam a mályvákat is, így nagyon szép az udvar. Tele van évelő virágokkal, és az ablakok mályvával. Nagyon szeretem a virágot, és minden centiméterre azt ültetek az udvarra. Amerre jártam, mindig kaptam ilyen-olyan virágot, és azok most díszítik az udvart. A héten nagy volt a meleg, volt olyan nap, hogy bizony 31 fok volt, le is égett a karom meg a hátam, ahogy kapáltam, de sebaj, legalább lett színem. Bence szerint most strandon lenne jó. Mi sose voltunk sehol, se üdülni, se kirándulni, nekünk jó a szilvafa alatt is, a hűvösön, csak legyen mit enni. És hála a jó Istennek van, mert Önök ismét segítettek. Köszönöm. Bence annyira boldog, hogy ma ismét vihetett szendvicset az iskolába, de mi az neki délután ½ 5-ig! Amikor hazajön, farkaséhes. Ma főztem neki sült husit, tésztával és gulyáslevest. Biztosan fog neki örülni, hiszen imádja. Holnapra palacsintát rendelt, a másodikat majd még kitalálja, azt mondta reggel. És én nevetek, mert látom, hogy boldog és nekem csak ez a fontos. Már alig fáj a lába, leesett a régi köröm, most nő az új és a repedés begyógyult.

Minden jót, jó egészséget mindenkinek, jó munkát és jó pihenést!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elnézést, hogy csak most írok, ugyanis zajlik az élet. Vannak új események. Hála a jó Istennek, Árpi fiam jól tanul, bejár az órákra, gyakorlatokon jól teljesít, és így, kap ösztöndíjat amit mostantól feláldoz internet kifizetésre, hisz neki is a tanulásba és a tudományba sokat segít. Tudja, hogy ami kis munka itthon vagy máshol akad, fűnyírás vagy bármilyen munka, azt is szívesen bevállalja. Tudja, hogy evvel is sokat segít a szüleinek a mindennapi ellátásba. Zsani az iskolában elfoglalt, sokára jön haza, de most az Ő segítségével, tudom a pályázatok feltételeit teljesíteni, hisz én nem értek nagyon hozzá, még ismerkedek vele, a géppel.

Én még dolgozom a Start munkaprogramban, hetedik hónapig tart a szerződés. Elég nehéz a heti pénzből megélni, ugyanis hét- vagy tíznaponta kapunk bért. Párom az ellátást kapja, ami szintén kevés, hogy a számlákat is, tudjuk fizetni. Most május 12-ét várjuk, ugyanis lesz futóverseny: Fuss az egészségedért címmel. Mind a két gyermekem fut.

Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre megint szép időnk van, meg sem gondolná az ember, hogy ilyen időben is lehet gennyes mandulagyulladása a gyereknek.
Hát lehet! Detti, szegénykém sokat szenvedett magas láza is volt. Vasárnap ballagás, továbbra sem akar senki eljönni, hogy még emlékezetesebbé tehessük neki ezt a nagy mérföldkövet, de már nem is bánom, szépen csendben megünnepeljük, egy pár lufi, rágcsálni való, üdítő és valami apróságot szeretnék Neki venni, aminek remélem örülni fog.
Megjött a levél, hogy fogadják az Iskolában, nagyon örült neki, nem is tudom. Én is elsírtam magam, mert mindig reménykedtem benne, hogy eljutunk idáig, de valamikor ez olyan távolinak tűnt.  Janikának ismételni kell az utolsó vérvételeredményét a máj -funkció nagyon nem jó (magas). Meg várni kell sokat a Kardiológiai és a Tüdő vizsgálatra is.
Aztán nem sokára mehetünk ismét mri-re az OITI-be. Sűrűsödnek a dolgok, és tenni valók, és ezt mind úgy megcsinálni, hogy mosolyogj…
Réka egyre szótlanabb, keresem állandóan a lehetőséget, hogy csak kettesben lehessünk. Nehéz, néha úgy érzem, utálja a beteg testvéreit, és engem is.
Meg kell újra találnom, és Őneki is engem!
Szép napokat mindenkinek:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 04. 27. péntek

Reggel ötkor keltem, fél hétkor keltettem anyát, majd a gyerekeket. Reggeliztek, fogat mostak, felöltöztek, aztán mentek oviba, iskolába. Anya főzött, takarított. Én 4-re értem haza, már mindenki otthon volt. Beszélgettünk, tanultunk, majd 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, közben cukrot mértünk Máténak, aztán bújtunk az ágyba. 10-kor még volt egy cukormérés, és aztán aludtunk.

2012. 04. 28. szombat

Reggel 6-kor keltem, megcsináltam a reggelit, fél hétkor már mindenki fent volt. Ettek, nézték a tévét, közben a nagy kádba tettem ki a napra fürdővizet, déltől benne ültek a gyerekek. 4-kor ettünk, 7-kor már mindenki ágyban volt. Aztán észrevettük, hogy Bettina kiütéses, aztán kiderült, hogy bárányhimlős. Reggelig aludtunk.

2012. 04. 29. vasárnap

Reggelre Evelinen is megjelentek a pöttyök. Mindkettő bárányhimlős lett. 4-kor mértünk cukrot Máténak, aztán anya is panaszkodott, hogy nem érzi jól magát, neki is leesett a vércukra. De ez lehetett a hirtelen időváltozástól. 7-kor vacsoráztunk, fürödtünk,  s aludtunk. 10-kor még megmértük Máté cukrát, sajnos, elég magas volt. Nem ehetett már semmit, el is aludt.

2012. 04. 30. hétfő

Reggel anya elvitte a lányokat orvoshoz. Csak megerősítette a gyanúnkat, bárányhimlősek voltak. Kiváltotta a gyógyszereket, aztán lekezelte a lányokat, főzött, takarított. Én 4-kor értem haza, megkapáltam a kertet. Szépen kél is minden. Csak az uborka nem jött ki, újból elvetettem. 7-kor vacsoráztunk, fürödtünk, majd bebújtunk az ágyba. Én hamar el is aludtam a fáradtságtól.

2012. 05. 01. kedd

Reggel 5-kor keltem, reggelikészítés, előkészítettem Máténak a cukormérőt, az inzulint és a reggelijét, 7-kor meg is kapta. Iskola, óvoda nem volt a himlő miatt. 4-kor érkeztem haza. Ettem, aztán kimentem a kertbe kicsit. 7-kor megmértük Máté cukrát, aztán ettünk, fürödtünk, néztük a tévét. A gyerekek fél kilenckor már aludtak. 10-kor megmértük Máté cukrát.

2012. 05. 02. szerda

Reggel kicsit elaludtam, így anya csinálta a reggelit, én siettem dolgozni. 4-kor értem haza, a kertben dolgoztam egy kicsit, aztán 7-kor vacsoráztunk, fürödtünk, s néztük a tévét fél tízig. 10-kor megmértük Máté cukrát, evett pár falatot, aztán aludtunk reggelig.

2012. 05. 03. csütörtök

Reggel nem mentem dolgozni, szabit kértem, mert Mátét vittük a kórházba, s nem lehet vele bírni, ha vért vesznek tőle. De elmaradt a vérvétel. 4-kor értünk haza. Szeptembertől négyszer kap inzulint naponta, mert nagyon magas lett a cukra. 7-kor megvacsoráztunk, fürödtünk, aztán bebújtunk az ágyba. 10-kor még volt egy cukormérés, aztán aludtunk.

Bezeli Mária                                         Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét a nagytakarításról szolt itthon. Eltettük a téli ruhákat, és előszedtük a nyáriakat! A gyerekek nagyon élvezték a rendetlenséget, ami ezzel járt. A nagy fiunk hozott egy beírást, mert nem figyelt az órán. Alig várja  a suli végét. A középső szintúgy. Nem nagyon szereti az ovit. Nem akar ott aludni. A kicsi viszont még mindig imádja  a bölcsit. A férjemnek még mindig nincs munkája, egy kicsit kezdi ez felemészteni. Jó lenne már valami munka neki.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

A 2012.04.30. és a 2012.05.06. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt.

Ezen a héten jó idő volt, így elkezdtem palántázni. Mivel délutánonként mindegyikünk itthon volt, ezért a ház körüli munkáknak is nekiláttunk.

A fiúk a héten is suliban voltak.

Pénteken elmentem az egyik ismerősömnek segíteni festeni. Szombaton meglátogattuk a lányomékat, mivel ők nem tudtak átjönni, mert sok volt a kerti munkájuk, és így segítettünk neki egy kicsit és az unokámmal is lehettem egy kicsit.

Vasárnap itthon voltunk és a kisebbik fiamnak segítettünk tanulni, vagyis matekozni.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk úgy ment el, hogy szaladgáltam a városban. Persze gyalog, ruhákért. Ballagásra voltunk meghívva, nem akartam menni, de annyit beszéltek, hogy bele mentem, mivel sem nekem, sem a gyerekeknek nem volt ruhája, pénz az nem volt, végig jártam a turkálókat 3800 forintért sikerült venni ruhákat. A gyerekek nagyon várták, bevallom én is, olyan rég voltam már szórakozni, hát nem is tudom, mikor, még lánykoromban. Jól éreztük magunkat, a gyerekeknek volt játszópajtásuk. Jó volt egy kicsit beszélgetni, egy kicsit elfelejteni a bajokat, a mindennapi gondokat. Mert csak gondolkodom mi lesz, hogy lesz tovább, hová megyünk, lesz egyáltalán jobb életünk?! Pedig nem vagyok nagyravágyó, megtanultam a leckét. Elindítottam újra a leszázalékolásom, meg van az 50%, de nincs évem. Újra előjött a betegségem, amitől 16 éves korom óta szenvedek.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hosszú hétvégén nem jutottunk el sehová, lent veteményeztünk a kertben. Nem is baj, így legalább el lett ültetve minden. Igaz még a palánták nem lettek kiültetve, már ami megmaradt belőle, az majd csak a fagyosszentek után lesz. A gyerekek jól vannak, de én magamról nem mondhatom el. Péntekre ugyanis 40 fokos lázzal ébredtem, és ez így ment egész hétvégén. Voltam az orvosnál, azt mondta, hogy vesegyulladásom van, hiszen görcsölt az egész oldalam, meg a hasam alja. Mára már egy fokkal jobban vagyok, ezt ki is használom, és nekiállok megcsinálni azt, ami hétvégén elmaradt. A nagyfiam és a párom sokat segített nekem, csak pihenni kellett. Vasárnap kiderült, hogy lomtalanítás van szét is néztek gyorsan a faluban, és hoztak egy csomó faanyagot, amit már csak fel kell vágni, és mehet a garázsba. Hát mi így gyűjtögetjük a fát télire.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja