Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egyre többet tanulnak a nagyfiamék a suliban, ami nem igazán tetszik neki. Szerintem hosszú a nyári szünet, mert nagyon elszoknak a kötelezettségeiktől. A két kisebb gyerkőcünk nagyon élvezi az ovit. Imádnak menni. Nincs semmi gond az ott alvással sem.

Kiderült, hogy nincs szklerózis multiplexem. Pánikrohamaim vannak, így kaptam kétféle nyugtatót. Egyenlőre még itthon vagyok táppénzen. Nem tudom, hogy mit szól majd a munkáltatóm,,,

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nekiálltunk a kerti munkálatoknak, sok munka vár még ránk. Ma kukoricatörés, aztán van még egy kis fűszerpaprika, nem sok de egy kicsike még van. Aztán pedig jön a kert rendbetétele, hogy szántásra szépen fel készítsük. Szóval sok munka van, de ez nem baj. Gyerekek jól megvannak, egyelőre még az iskola nagyon lefoglalja Őket, aztán majd meglátjuk. 4-es-5-ösöket hoztak haza a héten, és nagyon örülök, hogy nem felejtettek túl sokat, és ők is nagy örömmel jöttek haza a jó jeggyel. Változás az életünkben nem történt, minden úgy van, ahogy írtam régebbi naplóimban. Arról most nem tudok semmi különöst írni. Kisebbik kislányommal voltam tegnap reumatológián, mert fájlalja a bal bokáját, és minden lépésnél roppan egyet. Most beutaltak minket röntgenre, úgyhogy majd az megmutatja, mi lehet a baj. Persze remélem, hogy nem nagy baj van. Nagyobbik kislányomat meg viszem vérvételre, mert sokat szédül mostanában, így kértük ennek a kivizsgálását. Úgyhogy látszik, meg kezdődött a suli, és máris orvoshoz járunk, mert ez így szokott lenni általában.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sokat dolgozunk, szinte semmire nem jut idő! Még mindig nem festettünk ki teljesen, és még a tüzelőt is be kell hozni az erdőről!

Az iskola jól megy a gyermekeknek, Dórikám már első héten szerzett kis ötöst, és nem régen egy négyest. Móni történelemből négyest, Petike szintén ötöst hozott haza.

Nagyon örülök, hogy a gyermekeim ilyen szépen tanulnak, és meg is dicsérem őket érte.

Nelli lányom tanul, és hol oktatáson van hol pedig gyakorlaton. Közben szomorú is vagyok, mert október 31-ével vége a munkának, és utána nem tudom mi lesz.

Gyermekeimnek nagyon lassan tudom a heti kicsi fizetésből megvásárolni ruhaneműt, lábbelit mert a családi kevés a számlákra, és a heti fizetésből meg a számlákat kell rendezni. 

De mit tegyünk, ez van?!

Üdvözlettel:

A Révész család

Napló 2012.09.10.–09.16

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gondoltam, a sok bosszúság után valami jó is következik, de sajnos tévedtem. Nem elég, hogy minden héten fenyeget a ****, hogy fizessek be 88 000 Ft-ot, amivel nem is tartozom, a héten még olyan dolog is jött, amire álmomban se mertem volna gondolni. Egy közjegyzői díj, amely szerint fizessek meg 8 napon belül 15 800 Ft közjegyzői díjat, a néhai apám szőlője után. Mint már többször is írtam, még alig voltam egy éves, amikor szegény jó édesapám, mert én őt tekintem édesapámnak, aki már sajnos több mint három éve elhunyt, befogadott saját lányaként, nevelt és nevére vett. Amit nagyon köszönök neki, habár már nem él, de tudom, fentről figyel és segít. Mint jó édesapa, Ő sose akart nekem rosszat, ugyanúgy taníttatott, mint a két lányát (nővéreimet), és ugyanúgy szeretett. Ami már édesanyámról nem mondható el, de én így is nagyon szeretem, tisztelem és becsülöm. Köszönöm nekik, hogy magukhoz vettek és fölneveltek, ezért örökké hálás leszek. Habár édesanyám nem jöhet a közelünkbe, mert a két nővérem megtiltotta, én mégis nagyon szeretem. Ami a lényege a dolognak, mire édesapám meghalt, már semmi nem volt a nevén, hogy én nehogy örököljek, intézkedtek róla, míg élt, hogy mindent magukra írassanak a nővéreim. Még ez se lenne baj, hiszen én csak egy befogadott gyerek voltam, nem illetne semmi. De most, több év után édesapám anyai ágon örökölt valami szőlőt, amiről nem tudtak, vagy nem akarták, hiszen olyan kis terület, hogy összesen valami 5 600 Ft-ot ér az egész. Így ők nem hajlandóak kifizetni, most jött a papír, hogy fizessek én, mivel ilyenkor én is családtag vagyok, és bárkivel kifizettethetik az örökösök közül. Amiből nem lehet hasznot húzni, abban bizony én is örökös vagyok. Majd jövő kedden lesz fogadónap közjegyzőnél, bemegyek és elmondom, hogy sajnos én nem tudok fizetni, és nem is kell ez a szőlőrész. Szóval a héten is felment a vérnyomásom. Bence jár suliba, sokat tanul, mert egyre több tantárgy van, és elég kemény a suli. Most kaptak új magyar tanárt, és a biológiai is új. Ez még többet követel. Csütörtökön megvolt a szülői értekezlet is. Összesen két szülő volt a 25 gyerekből. Havi 300 Ft osztálypénzt szavaztak, mert gyűjteni kell a szalagavatóra is, mondta a tanár. Egyre keményebb lesz, de a jó Isten segítségével csak kitaníttatom! Minden jót, jó egészséget, jó munkát, köszönöm a segítséget!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vége egy újabb hétnek, minden rendben volt. A gyerekek sorra hozzák a csillagszeműt és az ötösöket. Szerencsére mindenkiben megvan a kellő lendület.

Hétvégén elkezdtük az udvar Őszi takarítását, sokkal jobb lett, a füvet tönkretette a nap, ki van égve, az idén füvet tán kétszer vágtuk.

Pénteken megbetegedtem, legszívesebben itthon maradnék, hörghurut és bronhitisz gyötör, nagyon csúnyán köhögök, és ez fáj is.

Vége lehetne már a szeptembernek, olyan mintha két hónapból állna, már legfőképp az anyagiakra gondolok, hiába a sok kölcsön visszafizetése még hónapokig el fog tartani, a beiskoláztatás kész rablás. Lassan pedig nadrág, és kiskabát is kellene a gyerekeknek. Remélem, az októberi fizetésből el tudunk különíteni erre.

Persze a szokásos nem tetszik, hanem ezt futja ruházat, amit hallgathatok egy jó ideig. Még én is nyári kis cipőbe járok, amit ma pillanatragasztóval orvosolni kellett, de már fázik a lábam benne. Tervben volt, hogy veszek, de kellett a gyógyszerre.

Szép hetet mindenkinek:

Lencsésné Tamara

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az iskolával kicsit döcögünk. Robika elég eleven és nehéz rábírni a leckézésre. Sokat vitatkozunk ez miatt. Remélem, minél előbb lenyugszik, és akkor majd könnyebben megy a tanulás.

Párom munkahelyén úgy néz ki rendbe jönnek a dolgok. Már dolgozik, és most elég sok a munka. Bízom benne sokáig tart ez az állapot.

Néhány napja levelet kaptam az Önkormányzattól. Felülvizsgálják az ápolási díjakat. Most egy csomó dolgot kell elintéznem és egy rakás papírt kitöltenem. A legnagyobb bosszúságot az orvosnál való várakozás okozza. Ráadásul anyukámat is el kell vinni, úgyhogy valakit meg kell kérnem, hogy fuvarozza el. Szerencsére sok ismerősnek van autója, így biztos lesz valaki, aki délelőtt is ráér. Így telnek a napjaink mostanában.

Kívánok mindenkinek szép napokat és kitartást a megpróbáltatásokhoz.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az iskolában a gyerekek nagyon ügyesek, Józsi és Alíz is egyaránt. Szeretik a társaságot, és hamar beilleszkedtek, remélem így is marad. Szilvi a múlt héten csak két napot hiányzott még eddig az oviból, egy kis torok és hasfájás miatt. Józsi a suli után elmegy az egyik helyi srácnak segíteni egy pár órát, és kap érte egy kis pénzt. Legalább gyűjt magának, mert cipőt szeretne venni. A múlt héten volt kint a bolhapiacon és 900 Ft-ért vett magának egy nagyon jó iskolatáskát, szinte újonnan. Általában az iskolai anyagokat pendrájvra kérik, és a húgom élettársától kapott egyet. Éppen most próbálom elintézni a villanyt, hogy kérjek részletfizetést, hogy ne kapcsolják ki az áramot. Ezzel is nyerhetünk egy kis időt, és talán végre a páromnak is jön valami a nyugdíja ügyében. Már gondolkozom rajta, hogy fel kellene őket hívni, hogy számíthat-e valamire vagy sem. De attól is tartok, ha sürgetem őket, akkor még jobban ráülnek és kivárják a határidőt.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Danival voltam a nevelési tanácsadóban, újra felmérték a beszédét. Heti 3 óra logopédiára van szüksége. Orvosi szaknyelven beszédfogyatékos. Eddig csak úgy tudtam, megkésett beszéd, és ez a fogalom jobban tetszik, mint a fogyatékos. De egy és ugyanaz. Most még jobban hibáztatom az apját és magamat is. Ez mind a mi hibánk. Nem kellett volna olyan dolgokat átélnie, mint a napi verekedés, kiabálás. Nem volt sem időm, sem energiám többet foglalkozni vele. Mindig rettegésben éltem, minden nap. Próbálom behozni és pótolni ezt. Azért is olyan hisztis és akaratos. De nem bánom. ****-ék elköltöztek, azt se mondta, hova. Csak annyit: újra kibékült az urával és még egy esélyt ad neki. A gyerekeken látom, hogy félnek és nem akarnak menni. Próbáltam lebeszélni, meggyőzni, hogy a gyerekeket nézze. Hiányoznak nekem, pláne a két gyerek, már olyan jól összeszoktunk. Itt biztonságban voltak, és az anyjuk megint elvitte a pokolba őket. Mert nem fog megváltozni az ura. Az enyém se változott sokat. Egyedül maradtunk, már nem tudok beszélni senkivel, pedig jó volt, esténként, mikor aludtak a gyerekek, órákat beszélni. Ez jót tett nekem is és neki is. Jön a tél, amitől már egyenesen görcs van a hasamban. Kabát kell, bakancs a gyerekeknek, és a fűtésszámlát is fizetni kell. Megkaptam a leszázalékolást, 60 %-ot. De az áll benne, nem dolgozhatok mellette, még négy órát sem. Eddig segélyt kaptam, mivel nincs annyi évem, nyugdíjat nem kapok. Majd az önkormányzat dönti el, hogy mennyi pénz jár ez után. Gyerektartást még most se kapok, nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen hosszú idő. Persze a bíróságon könnyen beszélnek, nekik nem kell hiányt szenvedniük, mint az én gyerekeimnek.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól kezdődött a gyerekeknek, de a hétvége már rossz lett így nekem is. Hétfőn szülői értekezlet volt Tündének és Mónikának a ****-i iskolában. 16:30-kor kijöttek a tanárok ****-ről. Elmondták, hogy meg vannak elégedve a két lánnyal. Már írtak dolgozatot irodalomból és nyelvtanból, mind a ketten 4-esre írták meg. Kedden a fiúnak volt szülői értekezlet, azt mondta az osztályfőnök, örül neki, hogy a nyári szünetben ennyit fejlődött a fiú. És nagyon reméli, hogy ezzel a tempóval megy tovább. Csütörtökön az iskola tanulmányi kirándulást szervezett a Hortobágyra. Az útiköltséget és a belépőt az iskola fizette. A szülőknek csak egy napi hideg élelmet, innivalót kellett rakni. Örült a fiú, hogy mehetett, nagyon sok élményt látott és boldogan mesélte este, mikor hazajött. Szombaton ****-ben, a falunapon léptek fel Tündéék cigány- és modern tánccal. Sajnos az időjárás közbeszólt, mert esett az eső, így hamar hazajöttek. De annak ellenére jól érezte magát. A közmunkán hétfőn leszedtük a paradicsomot, 9 kg-ot az óvodába küldtük a gyerekeknek, l5 litert kifőztünk. Kedden és szerdán befejeztük az udvarkapálást. Csütörtökön és pénteken az utcákon a lakatlan házak előtt kapáltunk. Itthon sajnos a fiú a kirándulásról betegen jött haza. Este be kellett vigyem az ügyeletre, 39 fokos láza volt. Légúti fertőzése van, gyógyszert, orrcseppet kapott és sok folyadékot igyon. Vasárnap reggelre a két kislány is beteg lett.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Végre megkezdődött az iskola, Tünde és Mónika most már egy busszal járnak, 7-kor indul a hivatal elől. Gyulának 7:45-re kell menni, így együtt megyünk reggel én dolgozni, ő meg iskolába. Tünde minden délután táncpróbára jár. ****-ben lesz nekik egy fellépés, csak még a pontos időt nem tudják. A közmunkán hétfőn és kedden megkapáltuk a kertben az üres területet, a paszulyt és a káposztát, így egy ideig rendben van. Szerdán összetakarítottuk gyümölcsfák alatt a sok falevelet. Lángost sütöttünk, volt, amit szalámival és tört krumplival töltöttünk meg. Csütörtökön a krizantémról leszedtük a bogyókat, hogy ne virágozzanak, és az önkormányzat elibe virágokat ültettünk. Pénteken a hivatal tulajdonában levő ház udvarát kapáltuk fel, de még a jövő héten is betart. Itthon Piroskával voltunk a nőgyógyászaton, belsőleg ki van nyílva. Csütörtökön a védőnőnél voltunk, azt mondta, hogy sokat pihenjen és ne biciklizzen. Fél nagyon, hogy Piroska magába fordul a terhesség végére vagy a szülés után.

Szombaton délután a két lány, a fiú és én horgászni voltunk a halastón. Fogtunk egy süllőt és pár keszeget, jól éreztük magunkat, lehet, a jövő héten is megyünk.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elsőként is szeretném azzal kezdeni levelemet, hogy a gyerekeim nagyon örülnek az iskolának! Minden reggel már hatkor felkelnek, és nagyon aktívan készülődnek az iskolába. Hát remélem egész évben ilyen aktívak lesznek! Már a nagy gyerekem két ötöst szerzett!

A két kicsi most azon igyekszik, hogy ők is tudjanak bizonyítani és, hogy minél több jó jegyet szerezzenek. Én még mindig járom az orvost, és a kórházat. Még most sem tudják az orvosok, hogy mitől görcsölök, nagyon jó lenne, ha már tudnák, mivel egyre jobban fáj, és annyira ki vagyok merülve a sok fájdalomtól. Május óta egy éjszakát se tudtam végigaludni, mert állandóan csak a fájdalmat érzem, csak a sok fájdalomcsillapítón élek. Hálát adok az én egyetlen jó Istenemnek, Jehovának, hogy ilyen megértő családom van, és ott segítenek, ahol tudnak. Még a párom is igen gyorsan összekapta magát, és mindenbe számíthatok rá. A gyerekek is nagyon szófogadóak, és megértők. Vincéjékhez nagyon sok új gyerek érkezett az iskolába, aminek Vince nagyon örült, mivel új barátokat szerzett. A kicsi most megy versenyezni a testnevelés tanárral, fekvőtámaszból. A nagy gyerekem, Géza, októberben mennek egy páran az iskolából Ukrajnába kérdezz-felelek versenyre. Nagyon izgul, és már várja is, mert még soha nem volt ilyen messze tőlünk. A helyzet változatlan, munka még most sincs, pedig nagyon-nagyon nagy szükségünk lenne most rá, mivel lassan hideg lesz, és se kályha, se fa és még azon felül a padlást se tudjuk leszigetelni. Nagyon jó lenne, ha valaki tudna ebben segíteni, legalább annyiban, hogy a lakás szigetelve legyen. Nagyon nagy gond menne le a vállunkról, és  persze a gyerekeknek se kellene kötött pulóverben aludniuk, ami nagyon kényelmetlen számukra, és nem is egészséges.

Ezzel zárom soraimat, tisztelettel:

Cseténé Viola

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sokszor már azt hiszem el vagyunk átkozva! A gyerekek hiába nagyon jó tanulok, folyamatban kapják a beírásokat, mivel még jó néhány dolgot nem tudtam megvenni az iskolához. A lakásról még mindig nem tudok semmit, minden napom egy remegés, hogy mikor tesznek az utcára az öt gyerekkel. Nem tudom a hiteleket fizetni, és a rezsivel is el vagyok maradva, pedig már ennél több munkát nem tudok vállalni, Sanyi és Cinti is nagyon fél, hogy hiába benne vannak a válogatott keretbe, mivel nem tudom fizetni, abba kell hagyniuk az élsportot, és főleg a versenyzést, egyetlen megoldás, ha szponzort találunk, de idáig nem jártam sikerrel!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné