Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek most itthon vannak. A férjem egyik nap itthon maradt, és megcsinálta a szennyvíz rákötést. A fiúk is segítettek Neki, én kiszedtem a hagymát a kertből. Nem olyan szép, csak tartós legyen. Elmentünk és megvettük a kislánynak az iskolatáskát, Ő választotta ki. Jobb minőségűt vettünk, így egy pár évig jó lesz neki. Hétvégén elutaztunk *********-ra, volt még üdülési csekkünk, így azt felhasználtuk a strand belépőkre, meg a szállásra. Jó volt, egy kicsit együtt volt a család. Másik héten bevásároltunk az iskolára, három gyerekre ez nem olcsó dolog. Már csak a testnevelés felszereléseket kell megvenni. Közben nekem is megjött a levél, felvettek a ************-i egyetemre, felsőfokú levelező szakon banki szakügyintézőire.

Ez két éves iskola, remélem, mihamarabb találok munkahelyet. A férjem is keres másik munkahelyet, reméljük mihamarabb talál, ahol jobban fizetnek.

Tisztelettel:

Gulyás Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újra írok, szedem össze a gondolataimat, hol is kezdjem el, hogy ne csak a gondokat vessem ide le, hanem jót is, amiből most kevéske jutott! Próbálunk mindent megoldani, de hol sikerül, hol nem. Írt az orvos nekem stressz-csökkentő tablettát, azt mondja nyugtatót nem szabad, ne szokjon hozzá a szervezetem, de ebből a stressz-oldóból is csak felet merek bevenni, mert aludnék tőle. A lányaim jól vannak, élvezik a szünet maradék napjait, váltottam ki nekik vitamint, és elkezdték szedni, hogy kicsit töltődjenek fel, mire kezdődik a suli. Nagyon féltem őket főleg Virágot, Ő nagyon beteges kicsi kora óta. Az allergia vizsgálat nem mutatott semmit, kivették az orrmanduláját, mert azt mondtak az miatt fullad, de ezek szerint mégsem az volt a baj, igaz most már egyre kevesebbet veszi elő. Mellőztem a porszívót is, és inkább fölmosom a parkettát minden nap, és csak este és reggel nyitok ablakot, pedig ezelőtt szinte mindig nyitva volt, de már az ilyen dolgok is sokat számítanak. Arra is gondoltam, hogy a konyha sarkai és az előszoba is be szokott penészedni, próbáltuk már több módszerrel is eltüntetni, de mindig visszajön, lehet, hogy az is ingerli a fulladást. A nyáron egyszer sem volt baj, megfázás sem volt, remélem most már megerősödik az immunrendszere, mert az gyenge neki. Most már nem bánom, hogy megkezdődik az iskola, mert igencsak kezdtek rosszak lenni, nem is rosszak inkább elevenek. A nagy lányunk Viki, szerintem most éli lázadó korszakát, 12 éves lesz, kezd kicsit feleselgetni mindig útjában találja a kicsiket, próbálok vele sokat beszélgetni kisebb feladatokat adni, amit néha szívesen néha morogva, de megcsinál. Tűzifát vásároltunk, hogy ne télen kapkodjunk, meg most olcsóbb is, de így is adósok maradtunk, de hetente ahogy Péter kap, úgy törlesztjük le, ami maradt, de nem bánom, csak már kezdetnek az is van. Vannak emberkék, akik irigylik ezt a támogatást, és most amikor fát hozattunk is megjegyzéseket tesznek, hogy azt is biztos úgy kapja, mert az ura erdőn dolgozik. Nem tudom milyen felfogásúak az ilyen emberek, irigyek-e vagy miért kell így viselkedni, de hát egy-két nap sírok, aztán már nem érdekel. Ha irigylik, hogy minimálbérért egész nap fát vág, meg kamiont pakol, akkor próbálják ki egész nyugodtan. Meglátnám, ők kapnának-e ingyen fát, mert nem igen hiszem, esetleg jó kis hátfájást! Eszembe jutott egy idézet "Az igazán jó dolgok, mindig csak rövid ideig tartanak.Ez az egész boldogság ilyen nehéznek van kitalálva. De nem szabad azon gondolkodni, hogy miért kaptunk ilyen keveset a jóból, hálásnak kell lennünk azért, hogy egyáltalán jutott belőle valami!"

Tisztelettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét sem ment zökkenőmentesen. Evelin belázasodott, Eszter napszúrást
kapott. Cinti edzőtáborban volt, ma jött haza, nagyon kimerülten érkezett
meg. Sanyi is edzett egész héten. Dávidot megcsípte egy méh, és most derült
ki, hogy allergiás a méhcsípésre. Volt pár takarításom, de sajnos gáz még
mindig nincs. Ezen a héten ennyi történt!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Esős napokkal kezdődött a hét eleje, de már kedden délután szép napos idő volt.

Szerdán mentünk vizsgálatokra a kórházba *******-ra.

Évi ment vissza a fül-orr-gégére, hogy rendbe jött-e a torka.

Én meg mentem a laborba vérvételre, hagytam ott borítékot, mert két órától volt eredményosztás. Az eredményemet nem tudom még, majd szerdán 17-én megyek a körzeti orvoshoz, és elmondja. Meg 18-án lesz egy hasi ultrahangom.

Majd, hogy végeztünk *******-n onnan busszal tovább az Auchan áruház postájára.

Ugyan is, hogy volt itt nyaralni az unokám, itt maradt véletlenül a lakcímigazolványa és a TAJ kártyája, amit én feladtam ajánlott és elsőbbségi levélben, de a levél nem érkezett meg a lányomékhoz. A postán azt mondták, onnan el ment, így nincs más teendő, mint türelmesen várni, és ha 15 munkanapon belül sem ér oda, írásban nyújtsunk be egy kérvényt a Miskolci Auchan áruház postájára. Hát nem tudom meg lesz-e?! Hogy mik vannak a mai világban…

A hét lassan eltelt, ilyen aggodalmas dolgokkal. Nekem egyre jobban fáj az oldalam, sokat pihenek sajnos.

Nagyon várom már az ultrahangot, hogy mit fognak mondani.

A hétvége is szépen csendben eltelt, sokat beszélgetünk, hogy még mindig nincsen munkája Palinak, és egyre kevesebb a jövedelmünk. Azt is sokat beszéljük, el kellene mennünk innen, de hová? Talán máshol jobb a helyzet, ki tudja?!

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött az augusztus, a vakáció utolsó hetei. A gyerekek kitalálták, hogy mivel senki nem volt nyaralni a mamánál (anyukámnál) töltenek két hetet. Igaz, hogy mindenki a faluban lakik, de így együtt vannak egész nap. Ott is aludtak, és nálunk is pár napot. Öt gyereket nem egyszerű kiszolgálni és kordában tartani, de a nagyoknak (18 évesek) hála azért jól elvoltak. A főzést is beosztottuk anyuval, így nem volt olyan megterhelő egyikünknek sem. A legnagyobb sikere a gyümölcslevesnek volt, amit többször is kértek, hogy főzzünk. Reggelire a tejbegríz vált be, amit nem tudtak megunni. Sokat játszottak, medencéztek, és óriási vízipisztoly-csatákat vívtak.

A sok játék mellett azért a házimunkába is besegítettek. Számukra a kerti munka volt a legizgalmasabb. Felszedtük a babot, a kicsik kifejtették, a nagyok pedig feltakarították a helyét. A csemegekukorica szedést is élvezeték, mert azt utána megfőztük, és gyorsan el is fogyasztották.

Esténként sokáig ugráltak, fociztak az utcán, és alig lehetett őket beterelni fürdeni és aludni.

Nehéz így leírva visszaadni azt a hangulatot, ami itt volt. Egész nap gyerekzsivaj és hancúrozás. Robika is nagyon élvezte ezeket a napokat, és minden este tele élményekkel bújt ágyba (persze amikor itthon aludt és nem a mamánál).

Mindent egybevetve jó volt ez a két hét, mi sem a megszokott mindennapjainkat éltük, és jól szórakoztunk a gyerekeken-gyerekekkel.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon jó idő volt szerencsére. A gyerekek nagyon sokat voltak kint a játszótéren. A héten beszéltem a vízszolgáltatóval, a fennmaradó tartozást el tudtuk intézni részletre, amellett, hogy az önkormányzattól még pluszba jön a lakásfenntartási támogatás is. Jövő héten  hozza a megállapodást a részletfizetésről. Aliz nagyon csúnyán köhög, és lázas is volt. Emma az ugyanolyan ˝kisördög˝, mint volt, persze a kicsi követi a rosszalkodásban. Józsi pedig nem igazán várja a sulit. Aliznak csütörtökön volt a szülinapja. Anyutól kapott egy tortát, a húgomtól egy orvosi táskát, hogy tudja gyógyítgatni a beteg lovacskákat. Persze lovat is kapott, most is azt szorítgatja itt mellettem, és arra vár, hogy meséljek Neki. Mindenkinek elmesélte, hogy Ő már hat éves és, hogy miket kapott szülinapjára. A művelődésszervezőtől kapott egy mesekönyvet. Nagyon szereti Alizt, és ahogy mondja nagyon tehetséges, és nem szabad, hogy elkallódjon a későbbiek folyamán. Zongora és rajzterén lát benne fantáziát. Remélem, valamelyiket -amihez Neki is vonzalma van- tudjuk fejleszteni.

Tisztelettel:

Pásztor József és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét sokkal gyorsabban telt, mint eddig bármelyik, ez betudható az iskolakezdési láznak.
Könyvek, füzetek, rengeteg egyéb. Sok minden megvan, de sajnos még vannak hiányosságok.
Rettenetesen el is fáradtam, sokszor alig vártam, hogy vízszintesbe kerüljek.
Még egy hét, és Dettike mehet az oviba, már nagyon várja, izgatott, reméli a kis szerelme is ott lesz.
A nyáron sokan kérdezték tőle, hanyadikba megy, és meglepődnek, ha megtudják, csak ovis a maga kis 135 cm-ével és 45 kg-jával. Nagy leányzó az biztos. Réka osztálytársai ugyan ekkorák.
Jól fog kinézni az elsősök között, nem csak a mérete, de az autizmus miatt is kitűnik.
Janika várólistán van az agyműtéttel, kb. a harmadik, kevés ilyen műtétet végeznek, és az intenzíven sok időre kell biztosítani egy ágyat.
Egyre jobban nem várom, rengeteg a kockázat, és ami biztosan várható, de elveszíteni nem akarom!
Döntenünk kell olyan dolgokról, amit igazából nem is értünk, és fel sem foghatunk!
Ma kapott Jani a mamájától egy íróasztalt, összeszereltük, ketten sokat bénáztunk, életemben most először fogtam a kezembe fúrót, de összejött kb. hat óra alatt profik vagyunk, jól megizzasztott. Rengeteget nevettek rajtam a gyerekek!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először elnézést kérek, hogy késve írom naplóm, de rengeteg munkán vagyunk túl. A héten felújítottuk a kisszobát a gyerekeknek, anyagi lehetőségeinkhez mérten. Plafont javítottunk, vakoltunk, festettünk, sőt bontottan kaptam laminált padlót, azt is leraktuk. Szép lett a szobájuk, rengeteget dolgoztunk rajta, de megérte. Jani és Edina a hét közepén megjöttek a nyaralásból, Ők is sokat segítettek a holmijaik selejtezésénél, elpakolásánál. Mesi barátnőmnél van még mindig, nagyon jól érzi magát, szeretik őt. A hétvégén hozzák haza, már nagyon hiányzik, de tudom, hogy jó helyen van.
Hamarosan kezdődik az iskola, nem kis gond, mindenből újat kell vennünk. A gyerekek vegyes érzelmekkel várják, a pajtások már hiányoznak nekik.
Köszönöm támogatásukat!

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten megint nem történt olyan túl sok minden. A középső lányom oltást kapott, és szegény két napja lázas, elég nehéz így intézni a dolgaimat, mert nem nagyon szeretném hurcolni így. Anyunak végre megérkezett, hogy mikor mehet a bizottság elé, csak az a problémánk, hogy egy ember volt, aki be tudta volna vinni, de visszamondta, mert nem engedik el. A gyerekek készülnek az iskolába, most kell megvenni a tanszereket.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyerekek jól érzik magukat a szünidőben. Most már az idő is kedvez Nekik, sokat játszanak kint. A házkörüli munkákat is alig győzöm megcsinálni. Edinának már az oviba valónak sikerült nagy részét megvenni, de még vannak apróságok, amik kellenek. Nikinek még eztán jön, ami szintén nem lesz olcsó. Körbenézegettük, hogy mennyibe kerülnek Neki a suliba a füzetek, írószerek, táska, tolltartó váltócipő, tornafelszerelés, hát nem lesz olcsó, az biztos. Eddig kb. 20.000 Ft, ahogy nézegettük. Munkahelyet még nem sikerült találni, pályázatomra még válasz nem kaptam, reménykedem hátha sikerül. De ezen a vidéken sajnos nem könnyű elhelyezkedni. A lakáson is kellene már újítanom, de erre nem fut egy jó darabig. Most, hogy itthon vagyok a gyerekekkel, sokat tudok velük foglalkozni, amit nagyon is igényelnek. Nagyon szeretik, amikor együtt főzünk, sütünk. Szoktam Nekik napi kis itthoni programokat kitalálni, aminek nagyon szoktak örülni, mint pl.: rajzolunk, gipszformákat festünk, torna napot is szoktunk tartani, ami szintén az egyik kedvencük. Mindig valami újat találnak ki, és ez agyon bevált náluk. Niki már várja sulit is, Edina viszont az ovit nem. Ennyi fért erre a hétre. Mindenkinek sok pihenést kívánok!
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szomorúan telt a hétvége! Pénteken este tudtam meg nagylányomtól, Nellitől, hogy be kellett vinni a sürgősségire, mert nagyon begörcsölt, és kiderült, hogy ökölnyi nagyságú cisztája van.
19 éves lesz a gyerek decemberben. Teljesen kivagyok, és öntöm bele a lelket, hogy ne féljen! Közben én zokogom magamban, és sem éjjelem sem nappalom nincs a félelemtől!
El voltunk bevásároltunk az Alapítványi pénzből, de nem vagyok boldog, mert mindig jön valami rossz dolog.
Itt az iskolakezdés mindjárt, és sehol nem tartok a bevásárlással.
Nemsokára vége a nyári szünetnek is, de sajnos még **********-ba sem jutottunk el pedig a gyerekek annyira készültek!
A házat sem tudtuk kifesteni, és jövő hónap már szeptember, és akkor még rosszabb lesz a helyzetünk, mivel Iskola lesz már.
De sajnos ez van, mennék innen már el annyira, hogy az már nem emberi, mert itt sosem lesz normális életünk!
Hát sajnos ez van, de remélem másoknak legalább jobb!

Üdvözlettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek nem voltak itthon egész héten, így délutánig egyedül voltam, mivel a férjem délelőttös műszakba jár. Kint nem lehetett semmit csinálni a rossz idő miatt. Bent amit akartam elvégeztem, de lazább volt ez a hét így. Hétfőn délután átsétáltunk sógoromékhoz, megbeszélték a férjemmel, mikor tudja elkezdeni beszerelni a központi fűtésüket, amiért cserébe tűzifát kapunk. Egyik délután a férjem nagybátyjáékhoz mentünk le, ott a szennyvíz rákötést csinálták meg, azt nálunk is jövő héten meg kell csinálni. A gyerekek telefonáltak, jól érzik magukat, de jobb lenne ha az idő is kicsit nyáriasabb lenne. Vasárnap hoztuk haza őket, de majd még talán iskolakezdésig mennek a mamáékhoz. A nagynénéméktől kaptam uborkát, azt elraktam télire savanyúságnak, mivel a miénket a jég elverte, nem maradt semmi. Hétfőtől jobb idő lesz, akkor kint is el tudjuk végezni a munkánkat.

Köszönettel:

Gulyás Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten ismét a szokásos szürke kis életünket éltük. A hétvégén rokonlátogatóba mentünk a Mamáékhoz és az unokatestvérekhez. Szerencsére a gyerekek jól vannak, és nem betegek. A nyaralás sajnos elmarad, nem tudtuk megoldani még egy-egy naposat sem, mert rengeteg kiadás van, és nem tudtuk kiszorítani és itt van már a beiskolázás is, ami úgyszint nagyon megvisel, mert ruházni is meg minden, hogy fogjuk össze hozni nem tudom! Elkezdtük felszedni a krumplinkat a kertben, mert már nagyon le van száradva, és kezd csirázni a földben. Nagyon sok paradicsomunk is van, van répa, zöldség, aránylag elégedtek vagyunk a tavalyi terméshez képest, és örülünk, hogy ezért sem kell adni pénzt, ez is nagy segítség számunkra. A lányok nagyon várják már az iskolát, mert már nagyon unatkoznak itthon, amit el is hiszek. Tisztáztam magamban sok mindent, és lassan rá kell jönnöm, hogy be kell rendezkednem erre az életformára, és ezzel kell megelégednem, ami van. De ez elég nehezemre esik, a férjemmel együtt még mindig keressük a kiutat, és a munkahelyet, mert nagy szükségünk lenne mindkettőnk részére, hogy meg tudjuk oldani dolgokat. Reményünk még tart, és igenis bízok abban, hogy egyszer jobb lesz, és csak egyet szeretnénk nagyon, hogy a lányaimra örökséget nem tudok hagyni, ha egyszer már nem leszünk, de adósságot sem szeretnénk rájuk hagyni. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ez ne történjen meg, és remélem, Isten megsegít minket egyszer.

Üvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten is itt voltak a párom gyerekei, sőt csütörtökön csatlakozott a nagylány is. A gyerekeim voltak a suliban egész héten, az időnek köszönhetően tudtak sétálni és kerékpározni. Most még Szilvit is elengedtem, és azt mondják, hogy egy kicsit kacsázva de tudott haladni a többiekkel. Szerencsére nem olyan forgalmas út van erre, és az autók is aránylag lassan közlekednek. A páromat ismét felbosszantotta az orvos, mert még mindig csak azt hajtogatja neki folyamatosan, hogy örüljön annak, hogy nem volt rákos. A kertben most az eső miatt az uborka kapott egy levélfertőzést, de még a permetezéssel úgy tűnik, hogy sikerült megmenteni. Vasárnap ismét befőztünk egy nagy adag lecsót, most 26 üveggel sikerült elrakni. A hordós savanyúság is nagyon jól sikerült, folyamatosan lehet belepakolni a zöldségféléket. A gyerekek szerencsére nem betegek, jól vannak. Aliz számol visszafelé, mert most lesz a szülinapja. Mindenáron lovacskát szeretne kapni. Lehet, hogy a húgom meg tudja venni Neki.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Üdvözletem mindenkinek! Belefordultunk az augusztusba, szaladnak a napok! Megérkezett a támogatás. Most nagy tételeket vásároltunk, hogy ne kelljen sokat boltba járni, alig látszunk ki a munkából. Paradicsomfőzés van hetente legalább háromszor, elmegy vele az idő délig szinte csak azt csinálom, telik a kamra szépen, lett paradicsomlé és lecsó is bőven. Szomszédasszonyom ígért körtét, abból is rakunk be bőven, Vikim és Vandám is nagyon szeretik. Virág inkább savanyúság kedvelő.

Múlt héten csendes hét volt, amin a lányok szeretettel részt vettek, minden nap lelkesen mentek, imádkoztak, énekeltek, történeteket hallgattak. Első nap én is mentem velük, mert a kicsi nem akart, aztán másnap már hajnalban fölkelt, és indulni készült, kicsit bánom, hogy nem oldottam meg, hogy több nap is mentem volna velük, én is jól éreztem magam.

Két nap tudtak a gyerekek fürödni az ajándékba kapott medencében, sajnos már megint rossz idő van. Bele kell nyugodni, hogy az idei nyár ilyen, nincs mit tenni.

Péter dolgozik nagyon sok a kiadásunk most, sajnos a jelzálog hitelünk rekordot döntött, az aláírt tizenötezer forint helyett ebben a hónapban harminc ezer forint felett vontak le, nem bírom már ezt az ingadozást, remélem most már csinálnak vele valamit, mert ebbe családok fognak beleőrülni. Visszakaptam egy kis pénzt a magánynyugdíjból, azt teljes mértékig a lányokra fordítottam, inkább osztok-szorzok, de ebből semmi másra nem fordítottunk, csak rájuk. Vikinek és Virágnak farmernadrág kellett "csőszárú". El voltam csodálkozva, de hát had válasszanak ők. Sajnos egy nadrág is elég drága nem még kettő. Vandának cipőt vettünk, amiben tud késő őszig oviba járni. Iskolatáskát nem akartam, mert megvarrtam Vikinek kettőt is, de Virág annyira odáig volt érte, nem követelőzött nem is sírt vagy ilyesmi, csak megállt előtte és nézegette jobbról, balról. Kérdezte az apukája mi a baj? Szeretnéd-e? Nyakába borult, és súgta, hogy ne halljam meg, hogy nagyon szeretné. Nekem alig merte kimondani, mert mielőtt elindultunk itthonról megbeszéltük, hogy csak azt, ami nagyon szükséges, és nem kérnek mást. Végül is megvettük neki, a kedvenc énekese van rajta, a Hannah Montana. Teljes a boldogsága, nem is került olyan sokba 2600 Ft volt. A  gyermekvédelmi támogatásból pedig megvesszük a füzeteket, fedőpapírokat, és ami még szükséges. Szeretnének még egy-egy farmernadrágot, de azt már nem ígértem meg, majd addig még eldől, hogy alakul.

Kívánok mindenkinek gondtalan szép napokat!

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kicsit rohanós volt ez a hetünk, de majd kipihenjük

Volt segélyosztás, családi pótlék, alapítványos utalás, voltunk orvosnál is Évivel, mert be vannak gyulladva a hangszálai.

Mariannal beiratkoztunk az új iskolába, csak még azt nem tudom, miből fogom neki fizetni. Fodrász lesz, és már szeptemberben azzal kell kezdeni, hogy fehér öltözéket kell Neki venni: papucsot, zoknit, pólót, nadrágot, köpenyt… És októbertől pedig a felszereléseket: baba fej, hajszárító, fésű, olló stb..

Hát nem lesz könnyű az biztos.

Pénteken még vásárolni is voltunk egy kis élelmiszert, valameddig kitart majd.

Sajnos a villanyszámlát, azt nem tudtam feladni, akkor itt maradtam volna pénz nélkül, és beteg gyerekekkel nem akarok nélkülözni. Elég volt a múlt hónapban.

Kicsit elkeseredett is vagyok, Évi lányom döntése miatt, a barátjával kapcsolatban.

De hát ilyenek a fiatalok.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Tisztelettel:

Szellő Pálné