Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan vége a nyárnak. Ma ment volna a fiunk az új iskolával a gólya táborba, de mivel sikerült négy órásba elmennem dolgozni, így a bejárásra elment a tábor ára. Szerencsére megértette, hogy most a munkahely fontosabb, pedig a szívem szakad meg, amikor valahová szeretnének elmenni, vagy valami apróságot szeretnének, és azt kell mondanom, hogy most nincs rá lehetőség. De azért valami jó is történt a héten, az egyik ismerősünk hozott egy pulykát, amit megpucolva és szétporciózva eltettünk a fagyasztóba. Kb. 10 kg-os, így egy darabig van húsunk. Két nagyon jó baráti házaspár pedig egy újabb lángos és kenyérsütő versenyre vitt el, ahol pedig elég jó helyezéseket értünk el, itt is liszttel jutalmazták a teljesítményünket, így süthetünk finom süteményeket. A társaság is jó volt, a programok is kiválóak. Szerencsére nagyon jó barátokra találtunk, akikre nagyon sok mindenben számíthatunk.

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megint voltam napszámban, más emberek nem mennének napszámba sem, mert elég érdekes ez a gazda is, pont augusztus 20-án szedeti le a bodzát, pedig megtehette volna már máskor is. Vagy később is, vagy előbb is, és még holnap is megyek. Igaz nem sokáig fog tartani, csak kb. 11-ig, de annyira dilis vagyok, hogy kérték menjek már, és megyek. Bár abban is reménykedem, hogy szólnak, ha körtét, szilvát és almát kell szedni is, nem sok termett nekik sem, de ahhoz a kevéshez is szólnak, és kapok is belőle, és ez már jó. És valahogy úgy vagyok vele, hogy  jövőre hátha több minden terem majd, és akkor keresek egy kis pénzt is. Nem úgy mint az idén.

Ma volt egy házaspár is a napszámban, olyan szívfacsaró volt nekem nézni, hogy a férfi állandóan kímélte a feleségét,  amikor csak tehette ment mellé, és segített neki szedni a bodzát. Pedig nem is élnek túl jól, a férfi mégis a tenyerén hordja...

Na, nem ezért kellene nekem a férfi, hogy dolgozzék helyettem, hanem az összes többiért. A kedves szavakért, csak úgy egy ölelésért, egy pusziért, csak úgy megfogná a  kezem, és nem lennék mindig egyedül.

És olyan kellemetlen érzés nekem az is, hogy sok-sok kétértelmű ajánlatot el kell viselni, mert nincs férfi,aki meg tudna védeni ettől. Csupán a jelenlétével, vagy azzal az egyszerű ténnyel, hogy vagyunk és együtt…

Olyan jó lenne néha egy érintés, egy simogatás, csak úgy, de nem folytatom már. Hiszen gondolom hasonló érzésekkel küzdenek mások is, akik egyedül élnek.

Ma még örültem is, hogy reggel elkészítettem a húsokat, és a lányom és Anyu csak berakta a sütőbe, és elkészítették a rántott húst a fiamnak. A másik hús csak tepsiben sült hús volt, vele sült krumplival. Leves nem is volt. És a holnapi napom is furcsán alakul. Mikor hazajövök, tárcsán sütök lapcsánkát majd, és a gulyáslevest odakészítem reggel, mielőtt elmegyek....

Holnap a lányom születésnapra megy délután egy osztálytársához, a fiam meg a barátaival megy a *******-hoz fürdeni. Így remélem délután lesz időm pihenni is egy kicsit.

Bár mostanában sokat pihenek, olvasok, rejtvényt fejtek, és persze alszom, és elég sokat…

Augusztus 31-ére van időpontom a szemészetre, és akkor majd kérek egy időpontot a kontroll vizsgálatomra is, a nőgyógyászatra és az onkológiára, sok-sok furcsa tünetem van, és sokat vagyok fáradt is, bár tudom, hogy öregszem, és sokat is vállaltam, de akkor is ez elég rémes nekem, hogy sok apró kis jel van ami nem jóra utal nálam. Remélem, nem kezdődik elölről minden (daganatom), és tünetmentes leszek. Vagy csak valami kis apró gondom van, de nem tetszik sok minden magamon. Nem akarom még egyszer végigcsinálni. Bár nem én döntöm el, hogy mi és mikor és hogyan lesz, vagy legyen.

Kicsit  elszomorodtam, és elnézést, hogy megosztom a kétségeimet, tudom nem kellene terhelnem vele senkit, de olyan jó kicsit megkönyebbülni azzal, hogy elmondom, kiírom magamból...

Borzasztó meleg  van. Minden kiszárad, a járda mellett ültettem végig egy sor fehér őszirózsát, nagyon szép mutatós lenne, ha nem száradna ki, persze öntözöm, de az kevés. Egész nap süti a nap, és ha nem is szárad el, akkor is nagyon gyorsan el fog virágzani.

A kertben is minden pocsék, mindent öntözni kellene, de a víz olyan drága, hogy inkább nem locsolok, de azt meg végig nézni, hogy minden kiszárad, nem olyan nagyon jó érzés. Egész tavasztól dolgoztam, és most minden semmibe megy, de ez van.

A jövő héten megyek továbbképzésre a népszámlálással kapcsolatban, és utána még lesz egy vizsga is belőle. Remélem, fog sikerülni, és csinálhatom ezt is. Legalább emberekkel találkozom, és kizökkent ebből a depressziós hangulatból, és persze nem utolsó sorban egy kis pénzt is keresek vele, bár a pénzből csak karácsony körül lesz majd valami, de jó lesz az akkor is.

Bocsánat, ha kicsit szomorúra sikeredet ez a bejegyzésem, de mostanában sajnos ilyen a hangulatom. Kezdődik az iskola, sokat kellene vásárolgatnunk, a gyerekek kinőtték a ruháikat, a cipőiket, de most nincs rá pénzünk, és persze az iskolakezdéssel járó plusz kiadások is kemény fejtörést okoznak nekem. Füzetek, toll, ceruza, vonalzó, bérlet, táska és sorolhatnám. Tudom nem eget rengető kiadások lennének, de mire befizetem a számlákat, alig marad pénzünk, és abból a kevésből kell még ezt is kigazdálkodni.

Kérdeztem a munkahelyemen is, hogy nincs-e valami támogatás ilyenkor, de csak egyszerűen közölték, hogy nincs, semmit nem kapok, sem védőruhát, sem munkaruhát, kerékpárra még gondolni sem merek, hogy kérjek, még egy cérna kesztyűt sem adnak, pedig anélkül tiszta fekete lenne a kezem minden reggel az újságtól. Borzasztó, hogy egy jogállamban, egy munkahely mindent megtehet, hiszen olyan nagy a munkanélküliség, hogy a helyemre rögtön 20 embert is kapnának, aki szívesen végezné még ezt a munkát is, akár ilyen körülmények között is, szó nélkül. Persze teszem én is, csak úgy elgondolkodom, hogy hová jutottunk… 

Az Önkormányzat is hasonló gondokkal küszködik, még a gyermekvédelmi kedvezményt sem fizették ki, állítólag nincs rá pénzük... Hát csak a gond van mindenfelé…

Szebb napokat kívánok mindenkinek, aki értékes idejéből a bejegyzésem olvasására is áldozott! Üdvözlettel:

Juhászné Mária

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek nagyon várják az iskolát, csak sajnos az anyagi helyzetünk kevés ahhoz, hogy minden  szükséges dolgot meg tudjak vásárolni a gyerekeknek. Az iskolára sajnos nem jut. Ez a segítség, amit kapunk Önöktől, nagyon jó, mivel nagyon kevés a havi bevételünk. Élelemre is kevés. A múlt héten volt egy kis lehetőségünk, hogy elmehettünk napszámba dolgozni, szedrezni. Ez jól jött, bár mindig lenne ilyen lehetőség. A gyerekek jól vannak, a kisfiúval megyünk kontrollra a héten. Jól van, hála Istenek, de vérképre járni kell. 

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan telt az elmúlt hét. Mindannyian kifáradtunk az előző hét nagytakarításában. Hamarosan kezdődik az iskola, amit Niki nagyon vár, hogy több időt tölthessen a barátaival és tanáraival. Edina nem igazán várja az ovit, Ő inkább itthon szeret lenni, mesézni, meg a napi kis kreativitásokat csinálgatni. Az némileg leköti ebben a hőségben. Nagy nehezen sikerült megoldani a bevásárlást is, igaz megcsúsztam a számla beküldésével, de sajnos mindig alkalmazkodnom kell másokhoz. Rengeteg ruhát kinőttek a gyerekek, és nem igazán fogom tudni Nekik pótolni, csak minimálisan. Niki kerékpárját se tudom újítani egy darabig, mert a bele való alkatrészek nagyon drágák, majd gyalog közlekedik a suliba. A hiteleim miatt folyamatosan keresnek, de most ismét, hogy nincs munkám, nem igazán tudok fizetgetni. Ismételten halmozódik, nem tudom mikor ér már véget, de nagyon remélem, hogy találok hosszú távú munkát, hogy megoldja a rengeteg kifizetnivalót, hogy ne a gyerekeimre maradjon, ha nekem valami bajom esne. Igaz, hogy szegények vagyunk, és nagyon nehezen nevelgetem, rendezgetem kis családi életünk, de azt nem szeretném, hogy még a gyerekeim is hitellel induljanak az éltnek, van még igaz jó pár évem, de nem tudom még a sors mit tartogat nekem, de remélem, hogy már csak jót.

Köszönöm segítségüket!
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten vendég gyerekeink voltak, így próbáltam mindenben a sajátjaim és az Ő kedvükben járni. Megkapták a nagyszobát, ott kényelmesen elfértek mind az öten. Este sokáig tévézhettek és minden nap csináltam nekik valami finomat, amit tudom, a gyerekek kedvelnek. Pénteken menniük kellett haza, Edinám nagyon sajnálta, hogy elment a kis barátnője. Sajnos igen, vége a nyárnak, bár időjárásunkban még nem érezzük de elmúlt augusztus 20-a. Kezdődik az iskola, készülni kell rá, vissza kell szokni az időben lefekvéshez is.
Sajnálom, hogy az idén sem tudtam Őket sehová vinni, szegények Ők nem tudják, milyen a Balatonon, akár egy napot eltölteni, nem hogy nyaralni. Reménykedem benne, hogy talán leszünk egyszer mi is olyan anyagi helyzetben, hogy elmenjünk nyaralni, vagy akár az állatkertbe nézelődni.
Félek a téltől, fűteni kell, nem tudtam félretenni fára, félretenni... egyik hónaptól a másikig nem jövünk ki! Úgy lesz a kis szobában fűtés, hogy anyósom nevére kaptunk áruhitelre egy kis kályhát, mert a régi, ami volt az már csak a füstöt nyomta kifelé, meleget nem adott. Igaz fizetnünk kell rá két évet, de legalább nyugodtan alszom el este, tudom, nem fáznak a gyerekek. Feltéve, ha tudok vásárolni méreg drágán fát.
Mosógépem azóta sincs, most még nincs gond, kicsöpögnek a ruhák, de mire bejön az esős idő, meg kell oldanom, hogy legyen.
Elnézést, hogy naplóm tele van keserűséggel, köszönöm az Alapítványnak, és természetesen a támogatóinknak, hogy segítenek nekünk!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét nagyon fárasztó volt. Egész héten a fát fűrészelte a párom és apám. Minden nap reggel nyolckor megkezdték, délután négyig, utána pedig fél tizenegyig hordtuk befelé a fát. Még a két lány is besegített, felváltva hordták a kis talicskájukat megpakolva fával. A pici lány az meg vagy medencézett vagy játszott a homokozóban, addig amíg be nem vittem Őket vacsizni, fürdeni aztán alvás volt hamar, és vissza tudtam állni pakolni én is. A szúnyogok meg jól összecsipkedtek minket, de nem baj, a lényeg az, hogy azt már a hó alól kell kiszedegetni, hanem száraz, fedett helyen van. Szombaton pedig pihenésképpen átmentünk családostul a párom szüleihez. Mivel Ők mind a ketten cukorbetegek, megnézték csak kíváncsiságképpen a párom vércukorszintjét, hát az eredmény már nem volt olyan vicces. Ugyanis 13,3-as eredményt mutatott. Ezért hétfőn megkezdi az orvoshoz mászkálást, ismét kér egy cukorterheléses vizsgálatot. Hát nem tudom, mi jöhet még ezek után. Nem elég, hogy így is meg kellett változtatni az étrendjét a műtét miatt, most meg ha kiderül, hogy még cukros is, hát nem tudom mi lesz. A gyerekek szerencsére jól vannak, Aliz már nagyon várja az ovit, hogy a barátaival találkozhasson.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is eltelt! Bográcsozott a család, hála az égnek sütöttünk, főztünk az Alapítványi pénzből.
Készültünk a faluba, hogy lesz olyasmi, hogy autótalálkozó és meglepetés, ha odamegyünk a helyszínre, de nem történt semmi. Férjem a fiammal egésznap estig jártak, hogy kezdődik-e valami, erre semmi. Szerintünk ez volt a meglepi, szomorú nemde?!
El voltunk a munkaügyön jelentkezni. Most már én is bérpótló támogatáson leszek.
Dóri nagyon örült a tortának, amit sütöttünk Neki Mónival. A tűzijátékot a tévében néztük.
Szomorúak vagyunk, mert az iskola itt van nemsokára, és még sehol nem tartunk. De tüzelőt sem tudunk venni.
Van még sok minden, csak leírni is hosszú!

Üdvözlettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Készülünk a Falunapra, amit már XII. alkalommal rendezünk meg augusztus 20-án. A főzőversenyre már beneveztünk, Kakast főzünk, lecsós tésztával. Süteménnyel is készülünk, mert a ******* ******** Klub tagjai ezt ajánlják fel.

Az iskolakezdéshez még nem vásároltunk be, várjuk a RGYVK kifizetését, hogy el tudjunk ********-ra menni egybe mindent megvenni, mert *************-ban minden nagyon drága. Nem mindegy, hogy egy füzeten mennyit spórolunk meg. A gyerekek szerint gyorsan elszaladt a nyár.

Tisztelettel:

A Törjék család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát ez a hét nagyon rossz volt. Augusztus 17-én reggel kaptam egy telefont, hogy a nagyapám meghalt az éjszaka. A sírástól nem láttam, és azt sem tudtam, hogyan mondjam el anyukámnak (mert az Ő apukájáról van szó), nagyon beteg volt már Alzheimer-kórban szenvedett, az utolsó stádiumban volt, de végül is szívelégtelenségben halt meg. Augusztus 18-án pedig az apukámnak az évfordulója volt, aki már 10 éve, hogy meghalt, de ezt soha nem tudom elfogadni, a mai napig várom, hogy belépjen az ajtón. Úgyhogy most intézkedni kell a temetés miatt. Sok mindent kell csinálnom, foglalkoznom, mert a temetés, a gyerekeknek jövő héten kedden kezdődik az iskola, meg az óvoda. Most én is egy kicsit megingtam lelkileg. Nagyon sok van rajtam, és nagyon nehéz, hogy mindenhol megfeleljek, mindet észben tartsak. Ez a hét a gyász hete, de a jövő hét sem lesz könnyebb.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan vége a nyári szünetnek, valahol már szerencsére, mert ha unatkoznak a gyerekek, akkor csak szenvednek.
A jövő héten kezdődik az óvoda, beindul a nagy gépezet.
Nagyjából megvan minden az iskolakezdésre is, ami hiányzik, esetleg meglesz később.
A hét mosással, és próbálgatással telt, mi jó még, és mi nem, nálunk nem érvényes a kicsi örököl a nagytól. Mivel a kicsi nagyobb a nagynál, neki le kell cserélni az egész ruhatárát, de hogy miből és hogyan nem tudom még.
A svájci hitel meg csak emelkedik és emelkedik, mi és rengeteg család meg csak úszunk az árral szemben, ki tudja meddig bírjuk, mert-hát ez nem kitartás kérdése. Lakás-hitel, rezsi, iskola, készülnünk kéne a műtétre, de egy fillér sincs félre téve. Sok időt lesz kórházban, és nagyon szeretnék mellette lenni, és leszek is, ha kikapcsolnak mindent, akkor is.
Nem könnyű az élet senkinek, de ahol három gyermek közül kettő súlyosan beteg, talán panaszkodhatok egy kicsit.
A legnagyobb szerencsém, a Fel a fejjel program, hogy sikerült bekerülni, és nem lehetek elég hálás!
Köszönjük az egész család nevében még egyszer!
Szép hétvégét mindenkinek!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét sem volt egyszerű, édesanyám telefonált, hogy édesapám az intenzív
osztályon van, ********ben a kórházban. Egy ismerősöm elvitt bennünket hozzá. Sajnos nagyon rosszul van, az orvos azt mondta, hogy sajnos számíthatunk a legrosszabbra. Egyre elviselhetetlenebb, hogy nincs gáz, így nem tudok főzni, a gyerekeknek is nagyon
rossz. Annyit nőttek, hogy azt a kevés ruhát, ami volt nekik, azt is kinőtték. Se
ruhájuk, se tanszerük. Nagyon el vagyok keseredve!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink telelgetnek, és már elég közel van az iskola is, amit már sem mi, sem a gyerekek nem bánnak, mivel már azt mondják nagyon unalmas itthon. Próbáltunk a férjemmel egy olyan kikapcsolódást keresni a gyerekekkel, ami nem kerül pénzbe és találtunk is itt a közelben. Van egy víztározó, és oda kivittük őket horgászni. Nagyon élvezték, csak kicsi lányunk volt csalódott, mert Ő nem fogott halacskát. Igaz senkinek nem igazán sikerült, öt darab kárászt, és nagyon kicsiket fogtunk, na de hát mondtuk a gyerekeknek, majd legközelebb jobban sikerül remélhetőleg. Szeretnénk a füzet csomagokat is meg venni már, de még sajnos nincs rá pénz, és lehet nem is sikerül megvenni csak szeptemberben. A ruházkodás is sajnos függőben van, még mindig, pedig nyakunkon az iskola, és annyi minden kellene, fogalmam nincs, miből veszünk meg nekik mindent.

Az idő nagyon jó erre felé, krumpli szedés közepette vagyunk. Folyamatosan szedjük, ahogy van egy kis időnk, remélem sok lesz, igaz, amit most szedtünk négy sor, abból nem valami sok jött fel, nem igazán volt jó a vetőmag. Hál Istennek betegek nem vagyunk, és mi ennek is nagyon tudunk örülni, főleg én, mint anya.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten nem tudtam írni, mert a nagycsaládos egyesület nyert egy pályázatot a gyerekek nyaraltatására, és a két gyerekkel táborban voltunk. A férjem pedig munka után járt. A tábor nagyon jó volt, minimális önrészt kellett az étkezési költségbe befizetni, 1500 Ft/fő, a szállás díjat pedig a pályázati pénzből fizette az egyesület. Ennyiből nem készítettem volna itthon ételt. Már lassan vége a nyárnak, a gyerekek már készülődnek az iskolakezdésre. Igaz nem olyan nagy lelkesedéssel, de már várják a találkozást a barátokkal, a fiam pedig az új osztálytársakkal. Már megvettük az iskolakezdéshez szükséges minimális felszereléseket, de majd első nap mondják meg, hogy mire van még szükség. Remélem már nem sok minden kell, mert szeptemberben már minden drágább.

Köszönet a támogatásért és segítségért!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekeknek lassan telik a szünet főleg ezen a héten, mert én napokig beteg voltam, feküdtem. A pénteki levél helyett csak most tudok írni, mert eddig fel sem bírtam kelni. Gyomorrontásom volt csak kekszet ettem, még jó, hogy a gyerekek nem kapták el. Készülődni kellene lassan az iskolakezdéshez, de még most is erőtlen vagyok. Remélem, nemsokára jobban leszek és akkor majd többet tudok írni.

Üdvözlettel:

A Törjék család 

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A mostani hetünk gyorsan telt, minden napra jutott munka. A gyerekekkel sok közös házi munkát végeztünk, de persze amíg kedvük volt, és egy kis kikapcsolódást is sikerült erre a hétre rakni. Hét elején az itthoni házimunka, ami nagyon sok volt, egy részét megcsináltuk fűnyírás, udvartakarítás, a kertben is sok termést sikerült elraknunk tököt, paradicsomot főztünk, karalábét, lecsót, raktunk el télire. Szedtünk fel burgonyát is, amin nagyon meglepődtem, mert nagyon szépek, és sok termés van alatta. Sütöttem még a gyerekeknek krumplit és töltött tököt. Edina el is nevezte az apraját dundi krumplinak. A benti nagytakarítással is végeztünk. A kis házi állatkáink meg osztásra kerültek. Edinának jutott a tengerimalac, amit még a vadasparkban kaptak, Nikinek cica, kiskutyus, nekem meg az apró jószág, így mindenkinek meg lett az állatok körüli elrendezése. Edinával külön nevelgettünk egy kiscsirkét, aminek el volt törve a lába, kötözgettük, külön etettük, itattuk, hogy megerősödjön, de most már hamarosan visszamehet a többihez. A hétvégén a gyerekekkel elmentünk strandolni. Nagyon örültek, hogy nagy nehezen meg tudtam oldani, hogy eljuthassunk. Hatalmas öröm és boldogság töltött el, amikor a nap folyamán láttam a gyermekeimen, hogy milyen felszabadultan élvezik ezt a napot. Niki gyorsan meg is ismerkedett egy pár gyerekkel, akik különböző játékokat találtak ki. Edinának is volt pajtása, akivel homokvárat építettek, és labdajátékokat találtak ki. Nagyon szeretnek vízben pancsolni, játszani. Amikor hazaértünk a strandolásból, nagyon meglepődtem gyermekeimen, mert nemcsak az, hogy meg köszönték, hogy elvittem Őket, szegényes körülményeinkhez képest, de még meg is kérdezték, hogy akkor most még ennivalóra maradt, meg a beiskoláztatásra is?! Niki, mivel már 12 éves Ő aztán tisztába van a dolgainkkal, igaz nem teljesen, de lát belőle. Részben az Ő nyara kicsit szomorkás is volt, mert apukája a szüli napja óta nem kereste, ami 20-án lesz két hónapja, se telefonon, se személyesen. Pedig tőlünk még 1 km-re se lakik. Mi ********* szélén, ő meg a közepén. Edinát az apukája néha elviszi a játszótérre, meg sütizni. Ő valamennyire foglalkozik vele. Így telt ez a hetünk. Mindenkinek szép napot és sok egészséget kívánok!

Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ünnepeltünk a hétvégén párom aktuális és nagylányom elmaradt születésnapját. Barátaink is eljöttek köszönteni, gyerekeikkel. Bográcsoztunk, és az általam sütött tortával köszöntöttük Őket.

Megérkezett kis lányom is a nyaralásból. Nagyon jól érezte magát, jövőre is szeretne menni. A vendég gyerekek maradtak nálunk pár napra, így most nagyon jól érzik magukat, az én gyerekeim is. Nagy örömünkre kis macskánk megellett, lett neki négy nagyon szép cicája. A kislányom mindig ott lenne körülöttük, de nem engedem Neki, nagyon picik, csak nézni lehet, kézbe venni nem. Persze nem tartjuk meg a kicsiket, a gyerekek már keresik nekik a gazdikat.

Üdvözlet mindenkinek:

Varga Jánosné