Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon meleg van, tudom, lassan nekem sem lesz jó semmi sem, ha hideg van az a bajom, ha meleg akkor meg az… Öregszem, szó se róla!
Pénteken végre esett az eső, szerencsések voltunk, mert a viharnak csak a szélét kaptuk el, így nem volt jég sem, és a szélvihar sem volt eget rengető, nem úgy, mint a környékünkön. Sok kárt okozott nagyon, ami ezen a szegény környéken még ront a megélhetési mutatókon.
Úgy terveztem,szombat reggel kapálgatok a kertben, de telefonált egy "gazda", hogy cseresznyét kellene menni szedni, ha ráérek, persze, hogy ráértem, így a szombatom a cseresznyésben telt el, most kezd termőre fordulni ez a telepítése a gazdának, így kis fák voltak, és hatalmas szem cseresznyék, annyit ettem belőle, hogy azt hittem már kipukkanok! Hát igen, eléggé torkos is vagyok...
Péntek este még egy kicsit palántáztam,de lehet nem is kellett volna, mert ez a hatalmas hőség teljesen lefektette a palántákat, ma este már meglocsolom őket, hátha felélednek.
Voltam ma is templomban, keresztelő is volt, így kicsivel tovább tartott az Isten tisztelet, aranyos pici baba volt, hatalmas kék szemekkel és olyan érdeklődve figyelt az egész szertartás alatt a keresztanyja öléből, hogy szinte végig benne gyönyörködött az egész gyülekezet! Egy olyan családba helyezte a jó Isten ezt a csöppséget, ahol már sokadik gyerek, és elég szegény körülmények között élnek, csak remélni lehet, hogy nem fog elkallódni a kislány, és értékes élete és boldogsága lesz!
Mi földi halandók soha nem tudhatjuk előre, hogy mi, és miért van, hitem szerint mindennek célja és oka van, semmi nincs ok nélkül!
Ezekhez a gondolataimhoz csak a hab volt a tortán a Lelkésznőnk mai igehirdetése, ami a szeretetről szólt nagyrészt, és arról, hogy az ember társas lény. Eleve úgy vagyunk teremtve, olyan tulajdonságokkal vagyunk felruházva, hogy egy férfi és egy nő tud csak egy teljes egészet alkotni. Most ha azt írom, hogy megfájdult a szívem ezek hallatán, és még nagyobb és még erősebb lett az elkeseredésem, hogy akkor miért vagyok egyedül, miért nem érdemlem meg, hogy társat találjak, és lehessünk egy egész. Mert tudom én is, hogy mit ér a szépen terített asztal, a finom étel rajta, a tiszta lakás, a vasalt ruha, a napfelkelte, napnyugta, egy jó film, és sorolhatnám, ha nincs aki értékelje, megköszönje, és legyen kivel megosztani. Persze vannak gyermekeim, és nekik is járnak ezek a dolgok, és azért mégsem vagyok egyedül, de a társ az nagyon hiányzik! És valahogy az idő múlásával arányban nő az ez irányú vágyam is.
A héten a gyülekezetünkben már Nagyhét lesz, Pünkösdre készülünk, Pünkösd elnevezése a "ötven” szóból ered. Ez a húsvét utáni ötvenedik nap. Pünkösd a húsvét beteljesedése. Mindkét ünnep természet-ünnepekben gyökerezik. Húsvét a tavasz ünnepe, pünkösd pedig az aratás kezdete. A keresztények számára, húsvét Jézus feltámadásának, pünkösd pedig a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Minden ünnep egyben mindig az ember önmagára találásának az ünnepe is. Pünkösdkor az emberré válás beteljesedését ünnepeljük.
Nem lesz egyszerű ez a hetem sem, az újsággal is sok a gondom, elég kevés az előfizető, és azoktól is nehéz az előfizetés díját beszedni. A hét elején még ezzel kell küzdenem, majd a hét második felében az Önkormányzatnál lesznek elintézni való dolgaim, ami nem kevés odafigyelést igényel most tőlem.
Megkezdődött a faluban a sportpálya építése is, erre már évek óta gyűlik a pénz, a jótékonysági bálok bevételeit mindig erre raktároztuk el, és most végre odajutottunk, hogy elkezdődött. Csodaszép lesz minden, bár, hogy mennyire lesz elég a pénz, az majd kiderül, sok mindent igyekszünk társadalmi munkával pótolni, már amiket lehet.
De el is búcsúzom, legyen a napotok a lehető legjobb! Köszönöm, hogy értékes időtökből időt szakítottak az irományom olvasására is!
Puszi, szeretettel:
Juhászné Mária
