Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk is elég beteges volt, a nagyobbik lányom egész héten otthon volt a férjemmel náthásan, lázasan. A kicsit vittem reggelente, de eléggé szomorkodott, hogy egyedül maradt ott az oviban a testvére nélkül. Többször sírt is szegénykém, de nem akarom, hogy csak együtt menjenek, hiszen hamarosan a nagyobbik, ha iskolás lesz, úgyis elválnak egymástól. Pénteken a kicsit is el kellett hoznom az oviból, mert csalánkiütés jött ki a hátán. Most még nem tudom mi lesz a sorsunk a jövő héten.

Jó lenne, ha nem betegeskednénk, mert nehéz kifizetni a rezsit így is, de ha alig tudok dolgozni menni, akkor nem tudom mihez kezdek pénz nélkül. A héten örömünk is volt, kaptunk szép kis ruhákat a gyerekekre, nagyon örültek neki.

Munka után igyekeztem a bevásárlásokat intézni, illetve hétvégén, hogy a számlákat időben tudjam küldeni.

Ismét ki kellett húzatni egy fogamat, nagyon fájt. Nem tudom, lesz-e helyette valaha pótlás. Sokat szomorkodtunk is esténként, hogy hamarosan költöznünk kell, és még nem tudjuk hová. Semmi lehetőségünk nincs egyelőre. Budapesten van biztos munkahelyem, a gyerekeknek óvoda stb. nem szeretnénk elmenni a városból, de albérletet fizetni nem tudunk egy fizetésből. A férjem állapota nem túl jó itthon el van, de munkát még nem tud vállalni. Teljesen kilátástalan a helyzetünk, bizonytalanság és félelem minden napunk. Ez nem jó a gyerekeknek se, bár nem beszélünk előttük a gondokról, csak érzik a feszültséget.

Elhatároztam, hogy ismét el kezdek leveleket írni. Muszáj segítséget találnom bármilyen megalázó is kérni!

Érzem, hogy nem adhatom föl, mert a gyerekeim számára biztosítanom kell a nyugodt és biztos hátteret. Saját erőmből nem megy, hát írok írok-írok. Hátha segít rajtunk valaki.

Köszönöm, hogy elolvasták soraimat!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Beköszöntöttek a hideg napok egyre jobban beszorulunk a kis lakásunkba, fűteni is kell most már. Napközben egyedül vagyok itthon, nem is fűtök be, csak estére, mire hazaér a kis családom. Sajnos vége van a pár napos napszámnak, jó volt az a kis pénz, a jó társaság, régen nevettem olyan jóízűen, mint ott, nagyon jó kis csapat volt. Elromlott a TV, aztán muszáj volt megcsináltatni, mert a gyerekek este szeretnek mesét nézni. A mikrónk leégett, egyelőre nincs kilátásba, hogy fogunk tudni venni másikat, de hát régen se volt, melegítünk a gázon ételt, amíg nem alakul a helyzet. Csak így a gyerekeknek muszáj megvárni ha nem, vagyok kéznél mert nem tudnak maguknak melegíteni. A nagybátyám is hozzám van ezáltal kötve, mert ő meg egyáltalán nem tudja kezelni, meg már egyszer nyitva is hagyta, így nem is engedem egyáltalán hozzányúlni! Vikikém szemészeten volt Pénteken, hála Istennek nem kellett másik szemüveg, féltem is, hogy hogyan oldom meg, ha kell, mert nem olcsó mulatság. Délután fellépett az idősek napján, táncoltak a lányokkal és Ő külön énekelt népdalokat. Nagyon félt kiállni, de nagyon ügyes volt, büszke vagyok rá. A háttérből hallgattam, mert itthon nem nagyon énekel nekem, mert elsírom magam, és olyankor Ő is sír. El sem hittem, hogy az a szép csengő hang, az én kicsi gyermekemből jön. Virágnak nagyon potyognak a tejfogai, szegénykém szégyelli az iskolában, de hát ez a rendje ennek, szinte minden héten jár a fogtündér, és a foga helyett hagy Neki 100 Forintot. Vandának pedig most esett ki az első, este lázban égve aludt el, hogy vajon Neki is lesz pénz a foga helyett. Összegyűjtögetik a sok százast, és utána visszaadják, hogy vásároljak érte valamit. Átnéztük a kabátokat, azok még talán kihúzzák a telet, de csizma az kell mindhármójuknak. Minden nap csak bizakodunk, hogy talán a következő hónapban nem kell annyit fizetni a hitelre, egyelőre ez csak szép álomnak látszik.

Kívánok mindenkinek szép elkövetkező hetet, minden elképzelhető jót!

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt napokban semmi változás nagyon nem történt.

Tamásnak az oviban bábelőadás volt, és nagyon jól érezte magát.

Az óvoda megkérte a szülőket, hogy akinek az ideje engedi, az az udvari padok festésében segítsen. Mi, akik segítőkészek vagyunk, így felváltva segítettünk az óvodának. Tamás, aki hat éves, nagyon ügyesen segít az anyukájának a konyhában főzni. Lilla meg Szabolcs pedig rosszalkodnak együtt, felborítják a házat. Így telnek a mindennapjaink, reggeli rohanás nincs, mivel az óvoda velünk szemben van.

Szép napot!

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a napok, és az idő egyre hűvösebb lesz. Persze évszaknak megfelelő az időjárásunk, csak most olyan rosszul esik, hiszen eddig csodaszép őszi idő volt. Kicsit spóroltunk a tüzelővel, és minden munkát el lehetett végezni a kertben és a ház körül.

A föld meghálálja a munkát és a törődést, és persze a termés az kárpótol a sok verejtékért is. Tele van a pince, és a kamra is, lesz télen a szűkös és az ínséges napokon mihez nyúlni és miből főzni, hiszen gondoljunk csak bele pl. burgonyából mennyi mindent és sokfélét lehet főzni. Persze sok minden más is terem egy konyhakertben.

Sokat elgondolkodom,hogy milyen bonyolult is az élet. Milyen egyszerű ez az életvitel, és életforma annak, aki ebbe született és így nőtt fel, ezt tanulta, és ezt szokta meg. Nekem Isten ellen való vétek lenne, ha a földet nem szántatnám fel, és nem vetném be, és nem gondoznám a növényeket. Mi ezt szoktuk meg, nekünk az volt természetes, hogy mindig mindenért meg kell dolgozni, míg van egészségünk, és megbírjuk munkálni. Remélem a gyermekeim ezt a mintát is továbbviszik majd.

Aki csinálja, az tudja mennyi munka van mindennel, és mennyit kell törődni egy magocskával, míg termés lesz belőle. De csodaszép feladat, hiszen alkot az ember.

Az életünk az zajlik, voltunk fogszabályzáson. Persze ismét ívcsere lesz, és újabb kiadás, de gyönyörű lesz a lányom fogsora, és nem mellékesen annyira élete részévé válik a fogápolás és a szájhigiéniájának az ápolása, hogy míg él, Ő már soha nem fogja a fogmosást kihagyni, és persze az alapos fogmosást.

A fiammal a sebészetre voltunk, mert egy éves korában volt egy nagyon súlyos forrázásos balesete, a lábfejére ömlött a forró víz, és most ezen a részen valamilyen fertőzés keletkezett, a háziorvos beküldött a Kórház Szakrendelőjébe, és a sebész főorvos ellátta ezt a gyulladást, bekötötte és remélem hamarosan meg is gyógyul újra a lába.

Nekem a kezemen az ujjaimon volt szemölcs, és ha már várakoztunk nagyon sokat, én is bejelentkeztem, és ezt is "leműtötte" a Főorvos Úr, persze most nagyon fáj, mert elmúlott az érzéstelenítés hatása, de végre megszabadultam ettől. Kicsit hátráltat a "népszámlálásban" a kötés, a jobb kezemen volt. Ha lassabban is, de végzem ezt a munkát is...

Népszámlálás, kellemes elfoglaltság a számomra, ismerem az embereket, egyetlen gondom van, hogy lassabban tudom végezni a munkámat, mint ahogyan kellene, mert sokat beszélgetek az emberekkel. Persze megtanultam én is, hogy hogyan kell helyes "mederbe" terelni a számlálás menetét, de sokszor sajnálom a magányos embert félbeszakítani, mikor elkezdi mesélni, hogy hogyan, milyen körülmények között építették a házukat, és persze minden évszámhoz, dátumhoz is mindig kapcsolódik valami esemény.

Nagyon el vagyunk gépiesedve, keveset beszélgetünk, mert mindig sietünk, és mindig dolgunk van, és olyan dolgokat részesítünk előnyben, amiket nem kellene. Mondjuk a sorozatokat. Ma is kiszólt egy fiatal asszonyka, hogy nem ér rá, mert a kedvenc sorozata van a TV-ben, majd jöjjek vissza egy óra múlva. Szóval érdekes az élet...

Ma cirkuszi előadás van a falunkban. A lányom elment ide is, remélem jól fogja magát érezni. Kaptak kedvezményre jogosító kupont az iskolában, a többi részét a belépőjegyének finanszírozta a kirándulásról visszahozott pénzéből.

Pénteken idősek napja lesz a falunkban, a lányom verset fog mondani, de olyan gyönyörű verset, a tanárnő aki szervezi az ünnepségre a műsort, persze ismeri a helyzetünket, és ez a vers olyan, mintha nekünk és rólunk írták volna... Vagyis a Lánykámról és Nagymamájáról... Remélem el fogja tudni mondani sírás nélkül, tudom előre, hogy a "Nagyik" a könnyeiket fogják törölgetni...

Kicsit nehezen ment ma a főzés, persze húztam fel gumikesztyűt, (víz nem érheti még a kötésemet) de nagyon sokat segítettek a gyerekek is. Paprikás krumpli volt virslivel és nokedlivel, és zöldbab leves…

Örömhír is volt ma, megkaptuk az Önkormányzattól a határozatot, mely szerint a lakásfenntartási támogatást megkaptuk, igaz 4600 Ft lesz havonta, nagyon nagy segítség ez nekünk.

Nem is írok most mást, kicsit fáj a sebem is már, és még át kell néznem ma este az elkészített népszámlálásos papírjaimat. Hátha valamit nem jól jelöltem be, és valahonnan kimaradt az "X", nem csak annyi a népszámlálás, a számlálóbiztosnak, amit a lakáson kitölt nyomtatványt, hanem vannak még másfajta feladatai, és statisztikai adatok csoportosítása is a munkája.

Leírom a verset, amit a Lányom fog elmondani az "öregek napján":

˝Jó nagyanyám nézem, nézem,

     Szép hófehér hajadat,

Nézem mosolygó két szemed

     S a mondókám megakad.

Mert, hogy tudjak megköszönni

     annyi szépet, annyi jót,

Sok játékot, édességet

     Cukrot, süteményt, diót?

S, hogy tudjam én megköszönni

    Sok kedves, meleg szavad,

Mely, ha rosszat is míveltem,

    Ajkadról védőn fakadt?

Nézd, szememből a könny perdül

    Helyettem most az beszél, 

  Azt suttogja: Élj sokáig

   S kerüljön el baj, veszély!˝

Csodaszép napokat kívánok szeretettel mindenkinek:

Juhászné Mária

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nyugodt, jó hetünk volt, és gyorsan el is telt. Dettike volt a farmos kiránduláson, nagyon élvezte. Nagy beszámolót tartott itthon, és utána le is festette.

Ma voltunk a Pszichológusnál, ügyes volt, sokat beszélgetett és türelmesen várt, lehet, hogy lassan elhagyhatjuk a nyugtatót.

Nagyon örülök ennek. Janika viszonylag jól van, de jön a front, ezt már nem annyira kedveljük. Volt egy reggelünk a héten, hogy nagyon rosszul érezte magát, ilyenkor azt mondja olyan, mintha egy burokban lenne, nem érez semmit, és nem gondol semmire, mert képtelen rá.

Ezt az érzést nem szereti, Én sem, mert csak bámul maga elé, és olyan mintha magában szenvedne. Szomorú, mert nem tudok neki segíteni!

Átölelem, és azt gondolom, bárcsak fel ajánlhatnék valamit, vagy akár mindent magamból, hogy Ő meggyógyuljon!

Várjuk, mikor mehetünk végre a műtétre, várólista elején vagyunk, azt mondják nagyon drága műtét, de könyörgöm menyit ér egy gyermek élet?

Tudom, hogy nagyon félnek az orvosok tőle, de egyességet kötöttem azzal, aki mindent lát és mindent hall, tartsa meg nekem, és én a hátamon is elhordom, életem végéig is ha kell, csak érezhessem a melegét és az illatát! Nem önzésből, de minden porcikámmal azon leszek, hogy Ő nagyon, de nagyon boldog legyen. Rettegésből áll az életem, éjszaka arra ébredek, hogy hallom, hogy hány és sír, de nem így van, csak a rettegés a hatalmába kerített. Rohanok a szobájába vagy a fürdőszobába, de Ő alszik, csak én nem.

Bocsánat, ha túl lelkizős, de...

Réka a héten jól volt, habár most büntiben van, mert megengedett magának egy 3-ast matematikából, nem engedhetem, hogy lazítson, mert neki van jövője!

Mi meg elfogadjuk.

Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk is elég mozgalmas volt, és nagyon bosszantó, elkeserítő számunkra.
Szerettünk volna Mariannak pályázni a *********** Ösztöndíjra. Az iskola Igazgatónője azt mondta, hogy szedjük le a Pályázattal kapcsolatos dolgokat, annak reményében, hogy pénz lesz belőle, és a Hivatal segítségét kértük a letöltéshez, és nyomtatáshoz, sajnos ez 1400 Ft-ba került. Másnap mikor Mariann vitte a papírokat közölték vele, hogy nem pályázhatunk, mert öt hátrányos helyzetű tanuló kell, és csak kettő van az osztályban.
Kedden Éva és Viola lebetegedett: lázasak, köhögtek, megy a hasuk, és folyik az orruk. A mai napon megérkezett a számlánkra a Családi pótlék, és leblokkolva vettem tudomást róla, hogy Mariannak a Családi pótlékát nem utalták. Így 59.000 Ft-ot tudtam levenni, ami éppen elég volt a számlánk kifizetésére és bérletek vásárlására. 
Évit és Violát elvittem az orvoshoz, írt fel gyógyszereket, jó drágát, közben vettem lázcsillapítót és köptetőt, a maradék kis pénzemből.
Csütörtökre Mariann is lebetegedett, ugyanazokkal a tünetekkel, mint az előző két gyermekem, Ő is itthon maradt, így három betegünk volt. Mást sem csináltam napokon keresztül: szoba konyha közt szaladgáltam tea, pirítós, leves, gyógyszer napi 3X. A mai napon voltam egy megbeszélésen is, ami 11 órától 13-ig tartott. Téma: Szárnyakat adunk a malacnak. 

Munkaerő, akarat, terv, helyiség, föld, ez mind van, csak senkinek sincsen tőkéje. Pályázatokat is mutattak be, de sajnos magánemberként nem pályázható csak civil és roma szervezeteknek. Volt szó a Kiút programról is, de ott heti fizetés van, de ha deficittel záródik a gazdálkodás, akkor odaveszik az egész program.
Péntek: A mai napon jött utoljára az olcsó kenyeres a maszek boltba. ********-ról járt, de máshol több a rendelés, így nem jön már a mi falunkba, pedig sokkal olcsóbban hozta a kenyeret, kiflit, zsemlét, és a pékárút, amivel több ezer Ft-ot lehet megtakarítani egy családnál.
A hétvége ugyan úgy telt el, mint szokott, voltak haza a gyerekek *******-ról, meg Mariannak volt lent az új barátja bemutatkozni. Pali és Ádám a hétvégi napokon a mellékhelyiség falát tapasztották meg, némi gally fákat gyűjtöttek, hogy egy kicsit be tudjunk fűteni fürdésre, mert már nagyon hűvös éjszakák járnak. 
Vasárnap este volt egy kis riadalom a faluban, az egyik házhoz riasztották a tűzoltókat, mert izzott forgács és fűrészpor nagy füstöt okozott.  Kihívták a tűzoltókat, mert még a műhelyben, pincehelyiségben három gázpalack is bent volt, amitől féltek, hogy felrobban. De hála Istennek a gyorsan megérkező tűzoltóknak, egy órán belül mindent rendbe raktak.

Végezetül sajnos ismételten le kell, hogy írjam immár 10 hónapja nincs a családfőnek Palinak munkája és jövedelme. 

Köszönjük a lehetőséget, hogy részt veszünk a programban!
Tisztelettel:

Szellő Pálné Erika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink változatlanul telnek, sajnos nálunk ritkán történik bármi. A gyerekek jól vannak, járnak iskolába, óvodába. Párom dolgozik, én itthon vagyok, bújom a hirdetéseket, hátha találok munkahelyet részmunkaidőben.
Várom a mosógépszerelőt, hogy megnézze javítható-e a gépem, ha nem, mert gyanítom, azt fogja mondani, veszek használtan egy centrifugát, keverő tárcsás mosógépet kaptam, egyelőre jók lesznek azok is. Nem lesz egyszerű a mosás, mivel nekünk csak zuhanyunk van, pici fürdőben de megoldom. A televíziónk is tönkrement, magától elhalkul, azt biztos nem tudom mostanában javíttatni.
Pénteken megyünk olcsóbb helyre vásárolni, már nagyon várom, üres a hűtő. Itt helyben nagyon drága minden, csak azt veszem, ami nagyon fontos.
Nagyon köszönöm a támogatásukat, sokkal szegényesebb lenne az étkezésünk, ha ez az összeg nem érkezne minden hónapban a számlára!
További szép napok kívánok!

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tökéletesen elfáradtam ezen a héten, nem is testileg, hanem inkább lelkileg. Szilvi egész héten itthon volt, torokgyulladással. Alízt szerdán reggel vittem az oviba, éppen, hogy hazaérkeztem már telefonáltak az óvodából, hogy menjek vissza érte mert az Ő keze is kipöttyösödött. Már estére a lábfeje és a feneke tele volt kiütéssel. Szegénynek annyira viszketett, de nem kapott rá semmilyen krémet, már hintőporral szórtam be Neki, hogy enyhítsem a viszketést. De addig nem mehet oviba, amíg el nem múlik a kiütése. Csütörtök reggelre a nagyfiam lett rosszul, egész nap hányt, hasmenése, és magas láza volt. Hétvégén meg itt voltak a párom gyerekei, hát most nem igazán díjaztam a hülyéskedéseiket, nem sok türelmem volt hozzájuk. Emmának pedig ma volt hasmenése, remélhetőleg csak valami átcsapta, mert láza nem volt. Most meg már el is aludt, mert egész nap tiszta nyűg volt, és délben se pihent semmit. Már napról-napra ügyesebb és akaratos. Nem hagyja magát, hogy én etessem, önállóan akar enni, de aztán öltözni nem igazán szeret. Fürdésnél pedig alig akar kiszállni a kádból. Már estére be kell gyújtani a gyerekek miatt, mert nagyon lehűlt a levegő, és vele a ház is kihűlt.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Itt van az igazi ősz. Esténként már elég hűvös az idő, de a lakásban még 18-19 fok van. Úgy döntöttünk még nem gyújtunk be.

Mozgalmas hét van mögöttünk. Délutánonként, amikor a párom hazaért a munkából fát vágtunk sötétedésig minden nap. Amit este összevágtunk, azt én másnap behordtam. Elég sok összegyűlt. A rakatban nem tűnt soknak, de így összevágva már másképp néz ki.

A napszámnak sajnos vége. Az idén minden olyan hamar lement. Az almaszedés volt legtovább, de azt is szinte mindet léalmának szedtük, eladásra nem sokat. Sajnáltuk is a sok gyönyörű almát, amit leráztak. Még mondogattuk is magunk között, hogy bizony sokan örülnének, ha ilyen almát ehetnének.

Nagyobbik húgom fia most lett 18 éves. Szerveztünk neki egy meglepetés bulit. Titokban meghívtuk a legjobb barátait és a haverjai közül néhányat. Hát mit mondjak, volt meglepetés és még könnyek is a meghatódottságtól. A buli jól sikerült, de itthon 10-kor vége lett. Utána a fiatalok még elmentek a faluba szórakozni.

Robika jól van, nagyon aranyos. Sokat segít itthon és anyukámnál is. Ha bármit csinálok mindig ott "lábatlankodik" és kérdez-beszél megállíthatatlanul. Mindent tudni akar, és főként segíteni, amit éppen akkor csinálok. Legyen az főzés, kertészkedés vagy bármi más. Örülök, hogy minden érdekli, és sok mindent kipróbál. Így legalább rengeteg tapasztalatot szerez és majd nem éri semmi váratlanul a későbbiekben. Hihetetlen, hogy nemsokára már 6 éves lesz, de erről majd a jövő héten írok.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem is tudom, hogy mit írjak. Nehezen telnek a napok. A gyerekek iskolába, mi pedig dolgozni járunk. Meg kaptuk a támogatást, már csak be kell vásárolni. Már tejet, cukrot, olajat vettünk, de még vannak kisebb nagyobb dolgok, amiket még venni szeretnénk. Nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy az Alapítvány támogat minket, mert már régen nem tudtunk ennyi mindent megvenni a gyerekeknek. A tejtermékeket és a gyümölcsöket elég ritkán tudtunk nekik venni, de most  szinte minden héten van gyümölcs és nagyrészt tejterméket is minden nap tudunk adni nekik. Ezt szeretnénk mind az Alapítványnak, mind pedig a támogatóknak megköszönni.

További sok sikert és kitartást kívánunk a munkájukhoz!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk se volt túl szép, a férjem kórházban volt, a lányok egyik betegségből ki, a másikba be. Jelenleg is beteg a kicsi. Nagyon nyűgös, hányt, megy a hasa. Az orvos és az óvónő is azt mondta, most ez a járvány van sajnos. Mindent elkapnak, hiába tömöm beléjük a vitamint. Az kéthete is táppénzen voltam, alig kapok fizetést, nem tudom mi lesz, ha ezen a héten se tudok menni dolgozni. Már egyszerűen semmit nem tudok kifizetni lassan, és csak göngyölődnek a tartozásaim.

Mindemellett a főbérlő közölte, hogy hamarosan el akarják adni a lakást. Keressünk más lehetőséget. Nem tudom, mihez kezdünk ezek után, teljesen kétségbe vagyok esve. Se éjjelem, se nappalom. Itt segítés és rezsifizetés fejében lakunk, albérleti díjat egy fizetésből nem tudunk fizetni. Sokat imádkozom, hogy könyörüljön meg rajtunk az Úr, és adjon lehetőséget, mert a saját erőnkből nem tudunk talpra állni. A férjem most jött ki a körházból, közel egy hónapos kezelés után. Nincs jól, bár a vérnyomását sikerült talán beállítani, lelkileg nagyon mélyponton van. Ez a hír pedig teljesen letaglózta. Én is nagyon rossz lelkiállapotba kerültem ezáltal, tudtam, hogy bármikor elküldhetnek, de most a teljes kilátástalanságban gondolkodni sincs erőm szinte. Próbálom nem elhagyni magam, a gyerekek miatt, de nehezen megy. Belefáradtam a küzdelembe, és egy kis nyugalomra vágyom, de mindig jön új és új probléma, bizonytalanság és kiszolgáltatottság. Nem tudom megoldani!

Egy kis boldogság is volt a héten, amikor megkaptuk a támogatást. Vettem a gyerekeknek sajtokat, tejterméket, szalámit.

Csináltunk egy nagy bevásárlást, mert hét közben boltba menni sincs időnk. Munka után este már mindig nagyon fáradtak vagyunk, rohanunk hazafelé. Egy picit elfeledtük, hogy nagy a baj, köszönjük ezt az Alapítványnak!

Remélem, a hétvégén meggyógyul a kislányom, és tudunk menni oviba, mert nagyon szeret járni. A nagyobbik is szívesen megy, de reggel sokat nyafog, hogy maradjak ott vele. Aztán már alig akar hazajönni délután.

Jól beleilleszkedtek a csoportba, vannak barátaik, sokat mesélnek a társaikról és, hogy mit tanított az óvó néni aznap.

Szép hete kívánva!

Tisztelettel:

Füredi Tiboré

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ott folytatnám, ahol múlt héten abba hagytam. Cinti aranyéremmel tért
haza, most Ukrajnában van, mint válogatott kerettag. Szintén verseny és
edzőtábor, annyi szerencsénk van, hogy mivel Heraklész programos, így nekünk semmibe sem kerül. Sanyi és Eszter jól vannak, Sanyinak befejeződött a verseny
szezon, Esztinek 2 hét múlva újra meccs. A két kicsi megint beteg. Még mindig
nincs gáz, nincs fűtés, és főzni sem tudok. Félek, hogy ha hamarosan nem oldódik
meg, megfagyunk!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten kicsit náthás lett az egész család. Ábel imád bölcsibe járni. Csak úgy száguld befelé, mikor megérkezünk. Ákos kezd nagyon akaratos és hisztis lenni itthon, az oviban nincs vele gond. Dani meg csak hozza a jó jegyeket, nagyon büszkék vagyunk rá! A munka kicsit fárasztó, de hát ez van.

Hétvégén nagyon ment Ábel hasa, és hányt is. Elkapott valami vírusos hasmenést, így most nincs bölcsi. Remélem hamar túl leszünk rajta, és a két nagy gyerek nem kapja el.

A gázosok felé van elmaradásunk. Kérek részletfizetést rá. Jöhetne már egy kicsit jobb lét. Még a villanyból van egy hátra. Az letelik, és jön helyette másik. Mikor lesz ennek vége?!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné