Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Anyagi helyzetünk nagyon egyforma, sajnos semmi változás. Munkalehetőség nincs, megélhetőségünk is kevés. Sajnos semmire nem telik, pedig ki kéne festetni a lakást, mert már nagyon ráférne, de sajnos nincs rá pénz megcsinálni. Ha tudna valaki ebbe segíteni, nagyon jó lenne, mert fontos lenne a tisztaság, a higiénia Marcika miatt, mivel Ő súlyos beteg volt. Sokat van úgy, hogy meg van fázva, saját pénzemből kell kiváltani a gyógyszereket. Jó lenne neki minél több vitamint fogyasztani, egészséges ételeket enni. De nem telik rá. Ezért jó lenne, ha még valaki tudna segíteni a gyerek miatt. Előre megköszönjük!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Múlt héten volt az évzáró az iskolában. Nagyon szép lett a Dani bizonyítványa. Jeles lett. Csupa ötös. Egyedül a gyógytesi, és a magatartás négyes. A bölcsiben pénteken volt a ballagás. Ábelnek kötőhártya gyulladása lett, ezért nem maradtunk ott. Ákosnak most van egy hónap szünet az oviban. Én voltam a *********-ban vizsgálaton, mert itt ********-ban találtak a lépemen egy két centiméteres daganatot, amit a CT viszont nem lát, csak, hogy meg van nagyobbodva a lépem. Mennem kell MRI-re két hét múlva. Nem tudom mi lesz velünk. Mindig csak a rossz dolgok jönnek. Elegem van mindenből. Nem tudok senkihez segítségért fordulni. Félek, és minden napom rettegéssel telik, hogy elveszítjük a házunkat, velem mi lesz?! Miből fizetjük ki a villany és a gáz hátralékunkat?! A  férjem még mindig nem talált munkát. Ha volna neki, nyugodtabb lennék, hiszen rá tudná tenni a bank a levonást a fizetésére, és nem volna veszélyben a házunk.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Csütörtökön meg volt tartva az évzáró, a bizonyítványosztással együtt. Nagyon büszke nem vagyok a gyerekekre. Edina főtantárgyakból hármasokat kapott, egy kettese lett matekból, a többi négyes. Janika teljes közepessel zárt főtantárgyakból, a többiből négyeseket hozott. Remélem, jövőre jobban fog menni nekik.
Az elmúlt héten nagy kánikula volt, a gyerekek is nehezen találták fel magukat. Délelőtt elvégeztük a ház körüli munkánkat, de háromnál előbb nem engedtem ki őket medencézni, féltem napszúrást kapnak. Pénteken tartottuk Edina szülinapját. Szalonnasütést terveztem, tortabontással egybekötve. Hát mivel fújt a szél, a szabadtéri sütést annyiban megváltoztattam, hogy én sütöttem nekik az udvaron elektromos sütőn. A végén egyhangúan leszögeztük, hogy jó ötlet volt, finom lett füstmentesen is. Az este fénypontja a torta volt, amit még a délelőtt készítettünk közösen. Már 13 szál gyertyával.
A hetet az iskola által szervezett úgynevezett nyári táborban töltik a lurkók. Itt tartják nekik helyben, reggel mennek, délután jönnek haza. Különböző programokkal színesítik, kézműves, sport, kirándulás, stb. Mesikém is mehetett, hagy szokja meg a környezetet, ismerkedjen a tanárokkal, gyerekekkel.
Magunkról, felnőttekről nem sokat tudok írni, panaszkodni tudnék csak, nem szeretnék. Hónap vége van, ismét az anyagi gondok…
Köszönjük a támogatásukat, üdvözletem a családoknak!

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 06. 15. péntek

Csináltam reggelit. Aztán 6-kor keltettem mindenkit. Iskola, óvoda, én meg mentem 7-re dolgozni. 3-kor mentem a lányokért az oviba. Aztán vacsit csináltam, majd fürödtünk és vacsiztunk. Aztán még játszottam a gyerekekkel egy kicsit. 10-kor megmértük Máté cukrát. Sajnos elég magas neki mostanában. Aztán aludtunk.

2012. 06. 16. szombat

Reggel csak én keltem, 7-kor megmértem Máté cukrát, 18 egység inzulint kapott. Aztán evett, utána visszabújt az ágyába. Én nekiálltam főzni. Anyát csak 10-kor keltettem, tegnap fárasztó napja volt. Reggeliztünk, majd kimentek játszani. Később elmentünk sétálni. 7-kor vacsiztunk, jót fürödtünk, s bebújtunk az ágyba. 10-kor még volt egy cukormérés.

2012. 06. 17. vasárnap

Reggel megint későn keltettem mindenkit. Hagytam őket pihenni. Addig csináltam reggelit. 10 körül már mindenki fent volt. 1 órakor ebédeltünk, mosogattam, anya takarított. Aztán este 7-ig sétálgattunk, a gyerekekkel fociztunk. 8-kor vacsiztunk, aztán fürödtünk,  aztán 10-ig tévéztünk, közben el is aludtunk. A gyerekek békésen aludtak, öröm volt nézni őket.

2012. 06. 18. hétfő

Reggel 5-kor keltem, reggeli a szokásos időben. Aztán 7-kor iskola, óvoda, én meg dolgozbi. 4-ig dolgoztam, fél ötkor már minden gyerek otthon volt. Vacsit csináltam. Léda lányom dicsekedett, hogy apa, hoztam ám ötöst. jössz egy ötszázassal! Pénzt kapnak a jó jegyért, így legalább motiválja őket a tanulásban. Igaz, van olyan, hogy naponta három ötöst is hoz, ilyenkor felírom neki. Hamar el is aludtunk.

2012. 06. 19. kedd

5-kor keltem. Mivel a gyerekek már nem mennek iskolába, így hagytam őket aludni. Ki mikor ébred, akkor reggelizik. Közben megfőztem az ebédes és a vacsorát is megcsináltam. Minden délután sétálunk egy kicsit este 7-ig. Utána vacsizunk, fürdünk, majd kicsit tévézünk, beszélgetünk, megbeszéljük az ebédet és a vacsorát. A reggelit azt rám bízzák mindig.

2012. 06. 20. szerda

Reggel én mindig 5-kor kelek, a reggelit megcsinálom. Aztán hogy látom, hogy még alszanak, hagyom őket aludni. S ahogy ébredeznek, úgy reggeliznek. Ebéd 1-kor van, aztán egy kis szieszta, s lehet játszani, sétálni. Közben vacsit csinálok és kapálok, ha van időm. 7-kor vacsizunk, cukrot mérünk Máténak, aztán 10-kor megint mérünk, utána alvás.

2012. 06. 21. csütörtök

Reggel 6-kor keltem, szokásos reggelikészítés. 7-kor kelnek a gyerekek, aztán futnak az asztalhoz. Ebédig százszor is jönnek sorban, hogy most mit főztél, én ezt kérek, én azt! Válogatnak. Nem győzök a kedvükre főzni. Már persze ha a tárcám engedi. Akkor azt főzök, amit kérnek. 7-kor mindig megfürdünk, a vacsi az változó, lehet 7-kor, lehet 8-kor, mikor hogy. 10-kor mindig cukrot mérünk Máténak, ha magas, nem eszik, ha alacsony, eszik. Nagyon ingadozik a cukorszintje. Nem tudunk mit csinálni.

Bezeli Mária                             Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már javában tart a nyári szünet, de a lányok még mindig járnak oviba. Sikerült elintézni, hogy amíg itt helyben nyitva van az óvoda, addig járhatnak. Júliusban lesz csak szünet egész hónapban, és augusztustól ismét mehetnek. Így legalább délelőtt tudjuk intézni a dolgainkat, délután meg együtt lehetünk. És Ők sem unatkoznak annyit. A párom egész nap a kertben van, és folyamatosan csak a gazt írtja. A fiúk is besegítenek Neki, mert egyedül nem bírná. Már a fóliasátorból ettünk paprikát, és paradicsomot. És kint az uborka is kezd már fejlődni. Szerencsére sikerül minden úgy néz ki, és lesz mit tárolni, csak legyen hová. Vasárnap reggel nagy meglepetés ért, amikor mentem etetni a nyulakat, kilenc kis nyuszi fogadott. A gyerekek nagyon örültek neki, de sajnos három kicsi már elpusztult. Sajnáltam őket nagyon, és sajnos a legszebb a kis foltos, amire azt mondtam, hogy senkinek sem adom oda ő is köztük volt. Bízom benne, hogy a többi megmarad, de ez két hét alatt dől el majd.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megvolt az évzáró. Hála az égnek, egyik gyermekem sem ismétel osztályt, sőt még pótvizsgázniuk sem kell.

Nelli lányomnak sikerült egy tanfolyamra feliratkozni és majd értesítik a teszt írás időpontjáról.

Peti fiam mostanában hála az égnek nem beteg most és úgy néz ki, hogy kinövi az allergiáját.

Móni diákmunkáját intéztem, de még várni kell.

Nagyon türelmetlen a kislány, mert annyira menne dolgozni a nyáron.

Dóri lányom jól van, kapott egy használt biciklit, igaz pár dolog hiányzik róla, de lassan megcsinálgatja az apja neki. 

Férjem most őrségbe jár dolgozni éjszakára a gyümölcsösbe, de még azt sem tudjuk, hogy mennyiért.

Sokszor félünk itthon egyedül, és így nem sokat tudunk aludni.

De sajnos ez van, mert rá kellett jönni, hogy sosem ért még ennyire keveset a pénzünk, de mégis egyre nagyobb a jelentősége!

Tisztelettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt.

Ezen a héten az idősebbik fiam még nyári gyakorlaton van. A kisebbik fiam és én a héten főként a kertben és az udvaron tevékenykedtünk.

A hétvégén a lányom és az unokám meglátogattak minket, vagyis már pénteken megérkeztek. Pénteken elkísértem a lányomat vásárolni, majd együtt megfőztünk.

Szombaton reggel 9 órakor elindultunk az óvodába, mivel az unokámnak oviismertetője volt. Az egész délelőtt az óvodában voltunk.

Vasárnap pihentünk és sokat játszottunk, majd délután a lányom segítségével a következő hétre készülődtünk.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is szépen telt a gyerekeknek, igaz, nekem fárasztó volt.

Az itteni iskolában csütörtökön volt az évzáró, sajnos a fiú megbukott. Azt mondta az osztályfőnök, hogy nagyon sajnálja, hogy tavaly nem hallgatott rám, hogy hagyja vissza a fiút. Inkább itt ismételjen egy évet, mint hogy a másik iskolában bukjon meg. A lányoknak a szomszédban pénteken 16-kor volt az évzáró. Ők biciklivel mentek be, mert sajnos nincs úgy buszjárat, hogy hazajöjjenek. Meg vagyok elégedve a bizonyítvánnyal. Szilvia 4, Mónika 3,8, Tünde 4,2 lett. Én nem tudtam velük menni ebben a melegben, mert befulladok. Így telefonon lebeszéltem, hogy szerda délelőtt bemegyek a papírokat aláírni. A közmunkán hétfőtől 4:30-tól 11 óráig dolgozunk, azt mondta az alpolgármester, mert nagyon meleg van, majd azt a két órát ledolgozzuk. Kedden a hatórások helyett dolgoztunk, kapáltuk a virágoskerteket a hivatal előtt, a templomnál és a posta előtt, mert nem haladnak a munkával. Mire a polgármester visszajön, mindennel rendben kell lenni, így mi csináljuk. Szerdán és csütörtökön a hagymaföldön kapáltunk. Pénteken felnyűttük az utolsó borsót, leszedtük és kibontottuk. leszedtük az uborkát, karalábét és árultuk az uborkát, a kicsinek 200 Ft, a nagynak 180 Ft volt kilója, a karalábé 500 Ft volt. Itthon örülök, hogy mire hazajövök, a gyerekek mindent megcsinálnak. Megosztják a munkát, hogy ki mit csinál. Az önkormányzattól nyári ebédet kapok a gyerekre június 18-tól augusztus 18-ig. De ez nem jelenti, hogy nem kell főznünk.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Várjuk a nyári szünetet. Zsaniék voltak kirándulni *****-ben, nagyon jól érezte magát. Az osztállyal voltak horgászni, nagyon sok volt a naphal. Csak az volt a baj, hogy esett az eső, így eláztak és Zsani megfázott. Zsani várta, hogy megkapja az oklevelet, a maraton futásért, meg egy kis ajándékot. Sokan futottak a maratonon. Árpi is ment a maratonra neki segíteni futni, hogy több köre legyen. Zsaninak 45 km kellett, hogy meglegyen. Nagy akarattal és kitartással, véghez is vitte, sőt túl is szárnyalta.

Én még dolgozom, ez az utolsó hónap: 07. 31-ig szól a szerződésem.

Tisztelettel:

Bede Mónika

Napló 1012. 06. 11. – 06. 17.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Utolsó hét a suliban, Bence szerint ez olyan laza hét, csak annak kell tanulni, aki bukásra áll vagy javítani szeretne. Így ő csak bejár az órára és unatkozik. Kezdődik a vakáció, amit már nagyon vár. Szeretne velem jönni  gyümölcsözni, de nem lehet, csak 16 évet betöltöttnek. És amúgy se vinném magammal a negy melegbe, nem akarom tönkretenni a gyereket, de ezt nem mondtam neki. Ő csak tanuljon és vigye valamire, hogy majd egyszer ne kelljen neki nélkülözni, és ha módjában áll, még segíteni is tudjon másokon. A fizikai munka nem egy leányálom, de ő még ezt nem tudja, és remélem, sose kell majd annyit szenvednie, mint nekem, és ilyen nehezen megkeresni pár forintot. A héten végig esett az eső, de a jövő hétre már kánikulát mond. Remélem, már elkezdődik a meggy szedése, és beleférek a munkások közé, már nagyon várom, hogy legyen egy kis pénz. Mert abból sosem elég. Most a konyhában romlott el a csap, és ugye a víz meg kellene. Most le van vakdugózva, így a kútról húzom a vizet, de így meleg víz sincsen, így mindig melegíteni kell. Szóval nagyon macerás, mert eddig, ha mosni akartam, volt meleg víz és mostam. Most várni kell rá egy órát, míg 20 liter víz megmelegszik a fazékban, és csak úgy moshatok. Szép minden a kertben, már tegnap szedtem fel krumplit, és azt főztem. Olyan jó, hogy van minden a kertben, legalább nem kell a boltban venni mindent. Így is nagy gond a mindennapi fennmaradás. Legalább most két hónapig bérlet nem kell Bencének, ez is megmarad. De majd jön a következő sulis év, ami szintén nagy beruházás lesz. Füzetek, írószerek, táska, stb. Már előre félek tőle. De ha lesz munka a gyümölcsösben, vagy bárhol, akkor összeszedem rá. Hétfőn megyek jelentkezni a munkaügyre, így mindig reménykedem, talán a hölgyek „megsúgnak” valami munkát, még ha pár hónap, az is jó lenne, és biztos jövedelem. Egyre kilátástalanabb a helyzet. Az árak az égben, a számlák emelkednek, a pénz pedig egyre kevesebbet ér. Mi lesz itt, nem tudom?! Egyre több ember éhezik, nélkülözik, csak sajnos sok nem mondja büszkeségből. Én se dicsekszem sehol vele…

Mindent köszönök, az Isten áldja meg jóságukat! Jó munkát, jó pihenést!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hú mivel is kezdjem, iszonyú ez a meleg szinte felforr az agya az embernek két perc alatt.
Szinte egész nap bent vagyunk, de bent is rossz, nincs légmozgás, fülledt a levegő.
Szinte az ájulás környékezi az embert, de gondolom ezzel mindenki így van.
Sokat társasjátékozunk, és rajzolunk jobb híján. Sokkal hamarabb összekapnak a gyerekek apró-cseprő dolgok miatt. Apuka dolgozik, most tízóráznak, és hétvégéken is mehet, de szegényke ujjára ráesett egy nagy vas, és nagyon fáj neki, lila és dagadt. Táppénz szóba sem jöhet, mivel a múlt héten 30 embert küldtek el.
Félünk, nehogy Apát is elküldjék. Ma medencéznek a gyerekek, szerencsére a kis parasztház verandás, így lehetőség van egy kis árnyékra.  Éjszaka alig tudunk aludni, mondjuk nekem mindegy, legalább nem vagyok egyedül. Nem javul a kezem, most már egész nap fáj, el van zsibbadva és iszonyatosan ég, mintha forró olajba mártottam volna. Megpucolok két krumplit és vége nem tudom megfogni, és nagyon erőlködve, és fájdalmasan tudom folytatni nem érzem, hogy többet nem tudok. Egyszerűen nem hiszem el, hogy senki nem tud segíteni, ez nem lehet csak érszűkület! Lassan szalámit sem tudok vágni jobb kézzel. Ha éjszaka felkelek, az ajtót is alig tudom kinyitni!
Bocsánat, hogy megint erről írok, de kivagyok, olyan sok dolgom volna, és lassan képtelen vagyok apró dolgokat elvégezni.
Szeretném a családomat maximálisan ellátni.
Mindenki vigyázzon magára ebben a nagy melegben!
Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kétségbe vagyok esve, nem tudom mit csináljak, nem szeptemberben, hanem júliusban jár le a bérleti szerződés, a rezsit végig fizettem, de sajnos átalányt fizetünk, és most jött ki a gáztól és a villanytól is egy nagyobb összeg. Ráadásul a mostani havit sem tudom kifizetni, és még itt a hitel is! Utcára kerülünk az öt gyerekkel! Cinti EB-n van, nagyon izgult. Montenegróban rendezik a versenyt, annyi szerencsénk van, hogy mivel Ő is Heraklész programos, és első a ranglistán, így a judo szövetség fizet mindent. Sanyinak is versenye van a hétvégén, és mellette edzőtábor. Eszti munkát keres, nem sok sikerrel, de szokott jönni velem takarítani. Evikém már nagyon várja az iskolát, minden nap kérdezi, hogy mikor kap iskolatáskát, és tolltartót. Dávid sajnos belázasodott, de most már jobban van. Éjszaka is takarítottam, nem tudom, meddig bírom még. Nagyon magas a vérnyomásom, állandóan vérzik az orrom, félek, hogy én is agyvérzést kapok, mint édesapám. Bele se merek gondolni, hogy mi lesz, ha nem tudom az adóságot kiegyenlíteni, mehetünk az utcára!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten kapta a férjem a végrehajtótól a levelet, miszerint 750.000 Ft helyett 1.500.000 Ft-ot kell befizetnie e hét péntekig. Jönnek, és visznek, amit tudnak. Senkit nem érdekel, hogy nem azért nem fizetjük, mert nem akarunk fizetni, hanem mert nincs miből!! Sajnos az a meglátásom, hogy el fogjuk veszíteni a házunkat. Kérem ha tudnak valami Egyesületet, aki segíteni tudna írjanak! Jönnek a felszólító levelek sorban! A gyermekeink jól vannak. A sulinak vége. Ennek a nagyfiunk nagyon örül. A két kicsi még jár oviba, és bölcsödébe. Kicsit meg vannak fázva mind a hárman, mikor ha nem nyáron?!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Pörgős héten vagyunk túl. A hétvégén ballagáson voltunk párom keresztfiánál. Szombat reggel korán indultunk vonattal, hogy ne sokat késünk, de így is csak az ünnepség közepe táján értünk oda. A gyerekek nagyon élvezték a vonatozást, így együtt még nem is utaztunk sehová. Sógornőmék örömmel fogadtak minket, finom ebéddel, süteménnyel vártak bennünket. Estére még programot is eszeltek ki a gyerekeknek, meghívtak bennünket pancsolni. A lurkóknak nagyon tetszett Mesinek és Edinának ez volt az első fürdőzése, Janikát már egyszer elvitték ők tavaly nyáron. Sajnos ezt mi egyáltalán nem engedhetjük meg magunknak. Ezt az utat is csak azért vállaltam, mert mehettünk 90%-os jeggyel. Vasárnap délben jöttünk haza, sajnos elég rossz a közlekedés erre felénk, nagyon meleg volt, ki is fáradtunk mire hazaértünk. A lányok első útja természetesen a szomszédok voltak, hogy elmesélhessék élményeiket.
Nagyon meleg van, így arra a döntésre jutottam, hogy felállítom a medencét, hagy fürödjenek a gyerekek. Nem akartam pedig, mert lyukas lehet valahol, engedi a fölső karimájából a levegőt, egy 24 óra alatt teljesen lapos. Jó lenne másikat venni, de az idén nyáron biztos nem fog rá pénz jutni. Egy-két számlával is el vagyok maradva, tartozásom is van minden hónapban, és itt az iskolakezdés nemsoká.

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hetünk nagyon izgalmas volt! Négy napig jártunk napszámba a párommal meggyet szedni. De jól is jött a kis plusz pénz, mivel volt á hitelem, és azt most vissza fogta az OTP, de így legalább tisztáztam az adóságomat. A gyerekek örülnek a szünetnek, csak szegénykéim nagyon unják magukat. Próbáltam érdeklődni az itteni családgondozóknál, hogy nincs-e véletlenül valahol ingyenes gyerektáborozási lehetőség, de sajnos nincs! Nagyon elszomorodtak a gyerekeim. Pénteken sátort építettek a kertben maguknak, és megpróbálták el játszani, hogy épp táborban vannak. Nagyon aranyosak voltak! A párom kapott egy kis bodzafát, amit hajnalban kijár csinálgatni télire, hogy legyen egy kis tüzelőnk. A kertünk nagyon szép lett, már ötször főztem a borsóból, a zöldségünk is nagyon szép. A nagyfiam jelentkezett szórólaphordásra, így próbál minket segíteni. Tegnap volt cseresznyét szedni, és kapott tojást, meg egy kis édességet, meg cseresznyét. Nagyon örültek a kicsik neki! Olyan büszkén, és örömmel hozta haza már a kisajtóban kiabált a két kicsinek, hogy hozott nekik valamit! Ezt a nagy meleget is alig bírjuk, mivel egy ólat csináltunk meg lakásnak, és itt még ablakot se tudunk nyitni, így nagyon nehéz! Munkahely még most sincs, kilátásban ez nagyon elszomorít minket! Már gondolkoztunk azon is, hogy lehet, hogy jobb lenne elköltözni feljebb, és ott hátha több munkahely lenne. De segítség nélkül nem igen menne. Remélem, egyszer a mi életünk is jobbra fordul. Sajnos, mi nem jó csillagzat alatt születtünk!

Köszönet Önöknek és az Alapítványnak, hogy próbálnak könnyíteni az életünkön, és terhet levenni a vállunkról, ez többet ér mindennél! És az Isten áldja meg Önöket, minden nap imába foglalom a mi jó akaróinkat és, hogy az Isten, Jehova segítse önöket minden útjukon!   Tisztelettel:

Cseténé Viola

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Dóri beteg már megint. Borzalmas, mennyi pénz elmegy a gyógyszere. Kértem segítséget lakásügyben, segélyt, de elutasítottak azzal, hogy kapom a gyermekvédelmit, és a lakástámogatást, ami 6 ezer forint, holott már nem lakom ott. Dani hála Istenek nem beteg. A 25 ezret későn vásároltam le. Remélem nem baj. Még egyszer meg próbálom az Alapítványt, hogy kérem, segítsenek! Valamennyi pénzt küldjenek már kérem, így nem jó, nincs erőm az öngyilkosságra, és nem tudom megtenni a gyerekekkel sem. Ha rájuk nézek, nincs szívem megtenni, pedig tudom, hogy mind a hármunknak ez volna jobb!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin