Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elérkezett az utolsó tanítási nap,  cseppet sem kicsi a gond. Egyenlőre fogalmam sincs, mivel és, hogy fogjuk tölteni a Nyári szünetet.
Egész nap bent, majd mire hűvösödik˝, jönnek a szúnyogok Réka nagyon érzékeny rájuk, egy-egy csípés tenyérnyi duzzanatot hagy maga után.
A kis kertecske már jutalmazta a munkánkat, leszedtük a borsót, és már nekikezdett az uborka és már van főzőtökünk is, a hétvégén kirántom, és kapros-tejfölös mártást készítek hozzá,
ami nagyon finom együtt. A gyerekek nagy kedvence. Detti örül, hogy ez az utolsó napja, azt mondta, legalább megszabadulok Katitól, mert ő mindig csak néz, ha mondok valamit, mintha UFO volnék, meg mindent Rám fog. Detti mondta is az óvó néninek, hogy Én autista vagyok, nem hülye, soha nem okoznék fájdalmat senkinek, nem én vagyok minden baj okozója.
Szóval kiált magáért. Janikáék ma fürdőbe mennek. A tanítónő elvállalta, hogy elviszi Janit is. 11 óráig és tízpercenként árnyékba ülteti, nehogy napszúrást kapjon (ami neki nagy gond volna), kitágulna az ér, és elmozdulhatnak a záró töltetek. Ez lesz az első strandolás. Remélem, jól fogja érezni magát, és jól szórakozik majd.
Üdvözlettel:

Lencsésné Tamara és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre itt a várva várt nyár, nagyon örülünk a jó időnek! Túl vagyunk az évzárón, a ballagáson is. A lányok nagyon szeretnének menni a Balatonra, mivel tavaly azt ígértem, hogy most nyáron majd elmegyünk.

Fogalmam sincs, hogyan mondjam meg nekik, hogy még vonatköltségre való pénzem sincs, nemhogy nyaralásra... Nagyon nehéz, hogy mindig csalódást és szomorúságot okozok nekik. Lassan lehetne költözködni az új helyünkre is, még kis híja van a szerződéseknek a gazdasági irodánál. Addig kellene festenünk, takarítanunk...csak az a gond, hogy semmi eszközünk nincs hozzá, és pénz se, hogy vásároljak festéket stb.... Így nagyon lassan haladunk sajnos. Próbálok segítséget kérni innen-onnan, de válasz nem érkezik. Aggódom, hogyan leszünk készen időre, nincs semmink ez a baj. Vidéken voltak eszközeink, de azt mind ellopták, amikor elköltöztünk.

Amit tudok, még pakolok, csomagolok, de a hogyan tovább még kérdés... Nincs pénzem költöztetőre sem, nyomorúság ez így, de nincs semmi lehetőségünk. Az a lényeg, hogy a gyerekek minél kevesebbet érezzenek az itthon lévő feszültségből.

Próbálom lekötni a figyelmüket, amennyire tőlem telik. Megyünk sétálni, játszótérre esetleg fagyizni egyszer-egyszer. El se merem képzelni, mi lesz velük ott a pici szobában, mert eddig tágas környezethez szoktak hozzá. Még a mostani nagy tér is kicsi számukra... Ott pedig jó, ha lépni tudunk a holmiainktól. Nem tudom, hogy lesz, de sehogyan se jó sajnos.

Nem akarok panaszkodni, úgyhogy el is köszönök!

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 06. 08. péntek

Reggel fél hétkor keltem, így kapkodnom kellett, hogy elérjem a buszt. Mari is futva tette a dolgát. 3-kor értem haza. Feltettem a fürdővizet, megcsináltam a vacsorát. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, aztán leültünk a tévé elé. 10-kor megmértük Máté cukrát, aztán késő éjszaka el is tudtunk aludni.

2012. 06. 09. szombat

Reggel nem volt se melóm, se semmi egyéb munkám, így pihiztünk. Csináltam reggelit, tévéztünk, beszélgettünk. Segítettem Lédának meg Máténak a matekben, meg írogattunk. Főzni nem kellett, előző este már megfőztem, így délben csak melegíteni kellett. Aztán 3 felé elmentünk sétálni a gyerekekkel. Mari húgának a kislánya is nálunk nyaral pár napig. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, aztán bebújtunk az ágyba s aludtunk. 10-kor még cukrot mértünk Máténak.

2012. 06. 10. vasárnap

Reggel 7-kor keltettem anyát és Mátét. Megkapta az inzulint, majd reggelizett. Én nekiálltam főzni, anya mosogatott, takarított. Fél kettőkor ebédeltünk, nem voltak éhesek. 4 óra körül elmentünk a gyerekekkel sétálni, fociztunk is. Rengeteget rugdostak, kacarásztak, jó kedvük volt. ½ 8-kor mentünk haza. Vacsiztunk, fürödtünk, aztán bebújtunk az ágyba. Birkóznom kellett a gyerekekkel. Jó későn aludtak el. 10-kor mértünk cukrot s aludtunk tovább.

2012. 06. 11. hétfő

Reggel 5-kor keltem, csináltam reggelit, aztán készültem dolgozni. Anya főzött, takarított. 7-kor mentem dolgozni, vagyis jönnek értem házhoz minden nap. 3-kor érek haza, gyorsan begyújtok, teszek fel fürdővizet, aztán 7-kor vacsizunk, fürdünk, 9-ig tévét nézünk, majd a gyerekekkel együtt lefekszünk. 10-kor megmértük Máté cukrát, aztán aludtunk.

2012. 06. 12. kedd

5-kor ébredtem fel, csináltam reggelit. Aztán végigpuszilgattam a gyerekeket. Nagyon szeretem őket. Bettina lányom most megy majd iskolába, szerencsére ő is jó tanuló lesz. Már most le tud írni szavakat és ügyes is. 7-kor keltettem őket, aztán én elmentem dolgozni. Fél négyre értem haza. Ebédeltem, persze minden gyerek együtt evett velem. 7-kor fürödtünk s lefeküdtünk. Az összes gyerek  rajtam volt. Már most mondogatták, hogy miket kérnek a Jézuskától. Vannak kívánságaik! Rajtam aludtak el.

2012. 06. 13. szerda

Szerda reggel kicsit későn ébredtem, fáradtan, nyomottan. 7-kor már készen volt a reggeli. Anya rendezte a gyerekeket oviba, iskolába, én meg mentem dolgozni. 3-kor értem haza. Elmentem az oviba a lányokért, kaptak édességet. Persze  minden nap kapnak valamit. Vacsorára tejbegrízt kértek, amit a nagylányom csinált meg! Aztán lefürödtünk s bebújtunk az ágyba. Én hamarosan elaludtam Írisszel. Ő velem alszik mindig.

2012. 06. 14. csütörtök

5-kor keltem, csináltam reggelit. Nem volt sok kedvem dolgozni, de hát muszáj. 7-kor keltettem anyát, majd a gyerekeket. Aztán jött is a busz értem. 4-kor értem haza, már otthon voltak a gyerekek. Futottak felém, s ugráltak a nyakamba. Imádom őket. Írisz meg volt fázva, lázas is volt, úgy bújt hozzám. Vacsora után sétálnom kellett vele. Nehezen aludtak el, ahogy én is.

Bezeli Mária                                                                     Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Mama vagyok:

Nagyon szépen köszönöm mindazoknak, akiknek köszönhetem én és az unokáim a mindennapi kenyerünket! Mert, hogy ha Önök minket nem támogatnának, akkor már nem írnánk a levelet Önök felé, mert már rég az Önök segítsége nélkül éhen haltunk volna, mert minekünk ez a segítség, amit Önöktől kapunk, nem csak segítség, hanem az életünk.

Áldja meg mindazokat a jó Isten, akiknek ebben része van, az egész családjukkal együtt, mert minekünk ez a segítség az életet jelenti.

Ez a hét nagyon nehezen telik nekünk. Ebben a hónapban, 17-én vesztettem el a lányomat. Az unokáim pedig egyetlenegy, legkedvesebb, pótolhatatlan édesanyjukat.

Nagyon beteg vagyok ezekben a napokban, mint testileg, úgy lelkileg is. Ezt a hónapot nagyon nehezen viselem el. Az életem egyik legnehezebb hónapja és időszaka. Csak a jó Istennek köszönhetem, hogy azt nagy, mély fájdalmat el tudtam viselni, mert amit én átéltem 6 évvel ezelőtt, azt még az ellenségemnek se kívánom. Mert egy anyának az a legnagyobb fájdalom: túlélni a gyermekeit.

Ezt egy anya se élje át, amit én átéltem, mert ez elviselhetetlen fájdalom. Mindegy, hogy mennyi idő telik el, ezen az ember túltenni magát nem tudja. Csak nagyon nagy Isteni segítséggel.

Arra kérem a jó Istenkét, hogy egy édesanya se élje át azt a fájdalmat, amit én átéltem s még most is érzek!

Kívánom minden támogatónak az Istentől való áldást és minden családtagjainak. Minden segítségért, amit kapunk, áldja meg érte magukat a jó Isten.

Mama, Tímea, Brigitta, Dóra

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tiszta idegtépő héten vagyunk túl, végre pénteken megvolt a ballagás. Minden rendben volt szerencsére, és még vita sem volt.  De ez még nem volt elég erre a hétre, a párom megkapta a nyugdíjtól az értesítést, Sajnos elvették a nyugdíját. Most jövő hónaptól mínusz 42.000 Ft kiesés, plusz nekem lejár a gyedem, és csak a gyest kapom majd. Azzal is 20.000 Ft-tal kevesebb lesz. Meg lesz fellebbezve a határozat de, hogy mikor lesz belőle valami meg, hogy lesz-e egyáltalán, ez még kérdéses. Én már nem sok reményt fűzők hozzá. Pedig nagyon bíztunk benne, hogy megkapja, csak azt nem értem, hogy másfél éve, hogy műtötték, egy éve kapja a nyugdíjat, és egészségileg nem változott semmit, sőt még majdhogynem rosszabb lett az állapota. A bal kezét már alig tudja használni, méretre pedig fele akkora, mint a jobb. És ez csak rosszabb lesz!

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre vége az iskolának, és hát ennek nagyon örülnek a gyerekek. Megvolt a bizonyítványosztás is, a kisebbik kislányom kapott egy nagyon szép könyvet, az év tanulói közé került, és ez volt az ajándék Neki. Nagyon-nagyon örült neki, és igazából meg is érdemelte, mert nagyon sokat tanul, sportol, kézilabdázik is, és ott is kapott egy bronz érmet. Nagyobbik lányomnak közepes lett a bizi, van egy-két kettes, de így is örülök, hogy átment. Ígéri, hogy javítani fog, mert tudna is, csak akarat nincs neki. Nagyon meleg van itt mifelénk, férjem napszámban van, kapálni. Nagyon sajnálom Őt, mert nagyon rossz lehet neki ebben a melegben . Nem sikerült még rendes állást találnia sajnos. Anyagilag nagyon rossz a helyzet, villany és gázgondunk van, amit most a legfontosabb megoldani, de nem tudjuk, hogyan is tegyük. A gázszolgáltató elutasította a részletfizetési kérelmem, és hát így nem tudjuk kifizetni sehogy sem az elmaradást, ami 46.000.Ft, így hát 15 nap múlva lekapcsolják. A villanynál ugyan megkaptam, de mivel ott nagyon sok volt az elmaradás, 11.000 Ft törlesztőt kaptunk, havonta hat hónapra, és mellé a havi számla, ami 13.000 Ft. Hát nagyon kemény, egyiket be is fizetem ma. A férjem napszámából összegyűjtöttem, de a havi számlák sorakoznak, és egyszerűen nem tudok fizetni. Vannak problémák, nagyon sok. Próbálom sorba rakni, de már néha összezavarodom. Kicsi lányomnak is nagyon csúnya lett az ekcémája, és hétvégén ügyeletre kellett vinnem, mert már nem tudtam mitévő legyek, de Ők sem tudtak sajnos sokat segíteni. Elfertőzőt Neki, mert nagyon viszket, és vakarja. Most már kicsit szebb, fertőtlenítjük Neki és krémeztük. Szegénykém…már kiskora óta szenvedünk vele. Rengeteg orvosnál voltunk már, most is küldtek minket egy mangánrendelésre, mondván ő nagyon jó, és ki tudja kezelni a kislányt de hát sok pénzbe kerül, és sajnos bármennyire is szeretném, nem tudok fizetni, pedig annyira jó lenne!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek, nekem egy kicsit fárasztó volt.

Csütörtökön az itteni iskolából a fiúosztályok focizni voltak a szomszéd faluban. Pénteken kirándulni voltak a vadasparkban. Nagyon jól érezte magát a fiú és szép élményekkel jött haza. Nem győzött mesélni, hogy milyen sok állatot látott és hogy szép helyeken voltak. Eljött végre a várva várt nap, a nyári szünet. Szombaton volt a ballagás a másik iskolában, Mónika ballagtatott. Reggel mentek Tündével a hetes busszal és a fél kettes busszal jöttek haza. A ballagás után elmentek a játszótérre játszani, így búcsúztak az iskolától. A közmunkán pályázaton megnyerték az üvegházat és annak kellett a helyét előkészíteni. Felszedtük a retket, felkapáltuk a helyét és oda lesz felállítva. Itthon voltam a kórházban, a hörgők és az izmok vannak begyulladva, gyógyszert kaptam rá. Ha a gyógyszert beszedtem, és a panasz nem múlik, akkor vissza kell mennem. Erithromycint és Sandozt kapok, napi 1 tablettát kell bevennem, illetve meginnom.

Hát így telt el a hetünk.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét elejei viharos idő után megjött a nyári kánikula. Robika örömére előkerült a medence és máris nagyokat pancsolt benne.

Vége az ovinak is, és mivel nem megy, többet kijelentette, hogy Ő már iskolás lett.

Volt a héten három napra napszámom. Két nap napraforgó kapálás, egy nap pedig a húgommal egy idős néninél rendbe tettük a kertet és az udvart. Ezt a kis pénzt félretettem a beiskolázásra.

Sajnos szomorú dolog is történt. Meghalt a Keresztapám 63 évesen. Régóta betegeskedett már, de hirtelen érte a halál. Nagyon szomorúak vagyunk miatta. Kedves, jó kedélyű ember volt, akit mindenki szeretett. Nagyon fog hiányozni, de az élet megy tovább.

A kertben sok a munka. Eső után nagyon megnőtt a gaz. Borsót és spenótot szedtem, ezeket már a fagyasztóba teszem. Már tudtam szedni cukkinit is, igazi csemege volt, vacsorára kirántva.

Páromék pénteken nem dolgoztak, megint nincs munka. Nem tudom, mi lesz így, már sokan felmondtak a cégnél a fiatalabbak közül. De 54 évesen már nem nagyon lehet új munkahelyet találni, ezért próbál kitartani, amíg lehet. Csak bízni tudunk, és reméljük, hogy a rossz után jobb jön.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt.

Ezen a héten kezdte a nagyobbik fiam a nyári gyakorlatot, ami 3 hétig fog tartani. A kisebbik fiam ezen a héten itthon lesz, mivel nincsenek otthon azok a barátai, akikkel játszani szoktak.

A héten többször följöttek az unokahúgomék, vagyis ő és a két fia, így jó gyorsan eltelt a hét.

A hétvégén eljöttek a húgomék látogatóba és így bográcsoztunk.

Vasárnap pedig a következő hétre készülődtem, valamint pihentünk.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Cinti lányom szerdán utazik az EB-re Montenegróba. Még az a szerencse, hogy első a ranglistán, és így mindent fizet a judo szövetség! Sanyinak is verseny-verseny hátán, hét hétig egyfolytában. Még csak Cinti kapta meg a bizonyítványt, neki jól sikerült, de Sanyinak, és Eszternek is nagyon jóra számítunk, ők tíz nap múlva kapják meg. Sajnos nagyon rosszul vagyok, egész nap vérzik az orrom, és nagyon magas a vérnyomásom, teljesen kétségbe vagyok esve, mindig csak a sok baj és gond. Nem tudom, mi lesz tovább, mi lesz, ha nem hosszabbítják meg a bérleti szerződést, pedig nagy rá az esély, hiába próbálkozom, már nem tudom, mihez kezdjek, átalányt fizetünk, és most küldték meg a többletfizetésről. A csekket, nagyon sok, nem tudom kifizetni, ráadásul öt gyerekből négyet kell beiskoláznom! Mi lesz velünk?!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Múlt héten a kicsi bölcsödés gyermekünk elkezdett szobatiszta lenni. Nem nagyon viseli el a pelust, és szól, ha kell neki a bili. Nagyon ügyes. A nagy fiúnk már várja  a nyári szünetet. A középső meg nem nagyon akar az oviban lenni. Már szeretne evés után hazajönni, és nem ott aludni. Kaptunk egy levelet a végrehajtótól. A férjemnek van felbontott személyi kölcsöne.750.000 Ft. Erre másfél milliót kéne befizetnünk. Lehet, hogy elveszítjük a házunkat is!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Zsani lányom nagyon készült az iskolában való táncvizsgára. Nagyon jól sikerült, és szépek is voltak. Elmentem az iskolába megnézni Őket. Zsani várja a nővérét, hogy hazajöjjön, mert lesz a szülinapja, június 14-én. És pont akkor mennek az osztállyal, kirándulni az iskolával *****-be. Megnézik a várat, megnézik a vízesést, megnéznek egy 3D-s filmet, a vár történetét. Árpinak meg járni kell a nyári gyakorlatra, és még az a jó, hogy szereti a kőműves szakmát. Én még dolgozom, jövő hónap végéig. Nagyon nehéz a számlákat fizetni, mivel most 3-án kaptunk fizetést, kaptam 22.980 Forintot. A többi pénzt meg kétszerre fizette ki az önkormányzat.

Tisztelettel:

Bede Mónika

A 2012.06.04. és a 2012.06.10. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt.

Ezen a héten az iskolában a nagyobbik fiamat már lezárták. A kisebbik fiam még javítgat.

A héten a kertben tevékenykedtem főként, mivel jó idő volt, így főként palántáztam és kigazoltam.

A hétvégén elmentünk túrázni négyen és mivel a lányom a mellettünk levő faluban lakik, ezért átsétáltunk hozzá.

Vasárnap a férjemmel az udvari teendőket csináltuk, vagyis füvet nyírtunk és összeszedtük a szétszórt szemetet az árokból.

Majd a következő hétre készülődtem.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez az időjárás megvisel mindenkit, a gyerekek türelmetlenek, a férjem a lába most sokkal jobban fáj. Több gyógyszert kell szednie. A gyerekek már türelmetlenül várják az iskola végét, már csak két napot kell menniük. De már én is várom, hogy egy kicsit többet lehessek velük. Elég jók lesznek a bizonyítványok. A félévihez képest Timi és Attila is javított.

Bevásároltunk az Alapítványtól kapott támogatásból. Már egyre kevesebb élelmiszert tudunk venni belőle, de legalább van miből vásárolni. Ha nem lenne a támogatás, akkor nem hiszem, hogy lenne mit az asztalra tenni mindennap.

Még nem kaptam végzést, hogy maradok-e nyugdíjas. Ha nem maradok, akkor nem tudom mi lesz. A munkanélküli is nagyon kevés, de munka sincs, hogy tudjak menni dolgozni. A bejárást pedig már egyáltalán nem tudjuk megfinanszírozni.

De azért meg próbálunk mindent megtenni, hogy a gyerekek ne szenvedjenek hiányt semmiben.

További jó munkát kívánunk az Alapítvány munkatársainak, és szép napot mindenkinek!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt, nekem már nem olyan jól.

Az iskolában szülői értekezletet tartottak, Mónika és Tünde osztályfőnökei tartották a másik iskolából. Szó volt az éves munka értékeléséről, a képesség-kibontakoztató szöveges értékelések megbeszélése, aláírása Tündének. Tájékoztattak, hogy év végén Mónika jogosult az ösztöndíjra. Az Útravaló Macika ösztöndíj most 17 500 Ft lesz. Nagyon örül a lány, hogy ismét kap. Már számolja, hogy mit tud venni belőle. Közmunkán hétfőn felnyűttük a borsót és leszedtük. 53 kg lett rajta. Ezt a borsót is eladtuk, most 350 Ft-ért kilóját, még így lesz két csapat borsó. A brigádunkból elküldtek egy nőt, aki mindig telefonált. Közölte a polgármester, hogy nem szereti, a munka mellé beszél. Itthon csütörtökön voltam orvosnál, és beküldött a kórházba. Majd csak hétfőn tudok bemenni. Pénteken hivatalos voltam a óvodai ballagásra: a kis keresztlányom miatt. Nagyon szép és hangulatos műsor volt. Én is leszedtem a fiú kertjéből a zöldborsót. A csirkék is szépek, a fiú gondozza őket, még el se megy az iskolába, már megyen etetni.

Hát így telt el ez a hetünk is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Napló 2012. 06. 04. – 06. 10.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Csupa sár minden, nem lehet a kertbe lemenni, mert három napig esett az eső. Mondjuk nem is baj, mert nagyon kellett az eső, hogy a növények fejlődjenek. Nagyon szép a krumpli, sok helyen már virít, de sajnos a bogár is megjelent rajta. Szép a plánta is, a paradicsom már majdnem virít, a paprika viszont még a földben van. A karalábé, káposzta, amit másodszor vetettem, az is szép már. A kukorica már térdig ér, így azt már nem kell kapálni. A hagymát magról ültettem, az is olyan, hogy már hagymaszárat lehet enni. Az uborka fut, hamarosan virít. Egy jó két hét és szerintem lesz azon is. Nagyon örülök ilyenkor, amikor szép minden, tudom, sok munka van benne, de nem baj, mert ezt legalább nem kell megvenni.

Várom mindennap, hogy szóljanak, hogy indul a meggy szedése. Remélem beleférek, mert annyi a jelentkező, hogy nehéz lesz bejutni, de reménykedem, hogy lesz, aki visszamondja a kevés pénz miatt. Mindig mondom a fiamnak is – a remény hal meg utoljára. Ha remény nem lenne mindennap, nem tudom, hogy vészelnénk át a napokat, amik egyre nehezebbek. Most is jött egy papír a hivataltól, amiben arra köteleznek, hogy 2013. júniusig be kell vezetni a vezetékes vizet, mert ez kormányrendelet. Nem tudom, mire jó ez, mi évek óta a benti vizet isszuk, igaz, a szivattyú megszűri, és semmi bajunk. Még nekem ez egy plusz kiadás, ami nem nagyon hiányozna. És már lassan három éve fizetem a szennyvizet is, és még fürdőszobánk sincs. Kérdezem én, mire ez a sok felesleges kiadás? Én tudom, hogy nem az önkormányzat találja ki ezeket a dolgokat, de azt a rendeletet, aki alkotja, az nem tudja, hogy az emberek annyira szegények, hogy még enni se jut?! Vagy eszel, hogy éhen ne halj, vagy számlát fizetsz! No, de nem bosszantom magam ezzel. Bence jól van, még a jövő hét és jön a vakáció. Ő is várja, mint minden gyerek.

Köszönök mindent, a jó Isten áldja meg Önöket! Jó munkát, jó egészséget és jó nyaralást!

Szécsiné Fehér Erika és Bence