Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek már nagyon várják a vakációt. Utolsó héten kirándulni fognak menni Nyíregyházára, nagyon örülnek neki. Sajnos a mi helyzetünk nem adatta meg, hogy kirándulni tudnánk menni olyan helyre, ami fizetős. Örülünk neki, ha már megélhetésre jut egész hosszú hónapon át. Mivel munkalehetőség nem nagyon van errefelé, anyagi helyzetünk rossz, nagyon kevés pénz jut élelemre, ezért is nagyon megköszönöm Önöknek Tisztelt Alapítvány, hogy segítenek minket! Segítenek a beteg kisfiamnak, aki súlyos beteg volt, egy kicsit jobban meg tudom adni mindennapira valót. Nagyon örül neki, és a többi gyerek is.

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Utolsó napokat járják a gyerekek az iskolában, örülnek neki nagyon, számolják a vakáció betűit. Már én is várom, mert Mesi egyedül délelőttönként nagyon unatkozik, nincs gyerektársasága. Délután viszont nagyon elvan, megy a Edinával mindenfelé, olyan jó, hogy már nem olyan pici, nagyon anyás volt kicsinek. Viszik sétálni, bicajozni, a meggy-szeder szedés az egyik kedvenc elfoglaltságuk mostanában.
Janika holnap megy kirándulni az osztályával, remélem szép időt fognak ki, és jól érzik majd magukat.  
Nálunk felnőtteknél változatlanul telnek a hétköznapok. Párom dolgozik, én itthon. Csinálom a kiskertünket, teletettem palántával, hogy a gyerekek ehessék a paradicsomot, mert nagyon szeretik.
A hétvégére meghívást kaptunk férjem keresztfiának ballagására. Sajnos elég messze laknak, így nagy döntés előtt állunk menjünk-e, természetesen most is az anyagi lehetőségeinket kell mérlegelni. Évek óta ki sem tettük a lábunkat a faluból együtt, ez egy jó lehetőség lenne egy kis kirándulásra.
Üdvözletem küldöm a naplóm olvasóinak:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Még mindig a költözéssel van gondunk, nem tudom megoldani. A gyerekek már nem járnak oviba, eljött a szünet, pénzem nincs. Mikor lesz ennek vége? Gondoltam az öngyilkosságra, de vinném magammal a gyerekeket is. nekik nincs élet nélkülem, és nekem sincs életem nélkülük. Gondolom, olvassa valaki ezt a naplót, azt kérem, mondja meg, mit csináljak? Adjon tanácsot, ha már segíteni nem tud senki. Én már unom, hogy ilyeneket kell írnom hétről-hétre. Egyszer olyat szeretnék írni, hogy minden rendben, van lakásunk, szekrény, ágy, mosógép, ruha, stb, hogy jól érezzük magunkat, boldogok vagyunk, sokat nevetünk! Mikor lesz ez meg? Vagy sokat kérek?!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Semmi sem volt egyszerű ezen a héten.  Két osztálykirándulás, ruha kifizetés és az osztálypénz befizetése. De legalább letudtuk az iskolával kapcsolatos kiadásokat augusztus végéig. Szélsőséges időjárás miatt hol a kertben, hol a házban voltunk. Még egyelőre a kukorica van hátra, amit be kell kapálni a többi aránylag gazmentes. Már szedtünk borsót is és elkezdtem a tárolást. Nem főztem most még belőle, majd a következő adagból. Hétvégén itt a ballagás. Már előre félek tőle, remélem jó lesz minden, és bízom benne, hogy jó idő lesz. Már így is vita van belőle, hogy mi legyen az ebéd. De hát majd csak lesz valahogy. A gyerekek jól vannak, ez az utolsó hét az oviból, és elkezdődik a nyári szünet.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 06. 01. péntek

Reggel kapkodnom kellett, kicsit elaludtam, kevés időm maradt. Fölkeltettem anyát, aztán én mentem is dolgozni. Mari a konyhában tett-vett, rendezte a gyerekeket. 3-kor értem haza. Le kellett fürdenem, olyan koszos voltam. Aztán játszottam a gyerekekkel. Vacsiztunk, fürödtek. Majd még elmentünk sétálni. 10 óra körül értünk haza, Írisz rögtön elaludt.

2012. 06. 02. szombat

Reggel fé hétkor keltem. Csak anyát keltettem fel. Beadta Máténak az inzulint, evett. Aztán Máté visszabújt az ágyba, tévézett. Én kimentem a konyhába, tettem a dolgomat. Ebédet készítettem, mosogattam. Délben ebédeltünk, majd kicsit tévéztünk, aztán elmentünk mind sétálni. Este későn értünk haza, lefürödtünk és be az ágyba.

2012. 06. 03. vasárnap

Reggel 6-kor keltem, csináltam reggelit. 7-kor Máté megkapta az inzulint. Aztán együtt reggeliztünk a gyerekekkel. Ami elég ritka, mert állandóan rohanunk. Ebédre rántott húst csináltam és sült burgonyát. Ebéd után elmentünk sétálni. Lovakat néztünk, játszótéren voltunk. A gyerekek jól érezték magukat. Persze mi is. 7-re már ágyban voltunk. Néztük a tévét, s ott is aludtunk el. 10-kor még cukrot mértünk Máténak, aztán aludtunk.

2012. 06. 04. hétfő

Reggelit készítettem, 6:40-kor keltettem anyát, majd készültem dolgozni. 7-re járok. Mari vitte oviba a lányokat, Léda és Máté már egyedül járnak iskolába. Léda nagyon okos és ügyes, itthon is sokat segít anyának és nekem is. Mátéval elég sok gond van, nehezen tud tanulni, és a beszéde sem megfelelő. Sajnos a betegsége miatt. Tudomásomra jutott, hogy megszüntetik a közgyógyot. Nem tudom, majd mit csinálunk, s el vagyunk keseredve, mert nem tudom, miből vesszük meg a gyógyszereit.  Nagyon sokba van!

2012. 06. 05. kedd

Reggel 5-kor keltem, gyorsan megcsináltam a dolgom, aztán keltettem anyát meg a gyerekeket. 7-kor már dolgoztam, 3-kor értem haza. Gyorsan tettem fel fürdővizet, aztán nekiálltam vacsorát csinálni. Aztán kimentem a kertbe, s leszedtem a borsót, a gyerekek segítettek kifejteni. 7-kor vacsoráztunk, fürödtünk, a gyerekek ágyból nézték a tévét.

2012. 06. 06. szerda

Reggel 5-kor keltem, fáradt voltam. Csináltam reggelit, anyát felkeltettem. 7-kor elmentem dolgozni, anya főzött és takarított. 3-kor értem haza, egész nap füvet kaszáltam. Otthon is gyorsan rendet raktam  a kertben, tettem fel fürdővizet, elkészítettem a vacsorát, közben Léda megint dicsekedett, hogy három ötöst kapott. Ilyenkor jutalmat kap. Büszkék is vagyunk rá nagyon! Talán ő a legokosabb a családban. 7-kor már ágyban voltunk, beszélgettünk, tévéztünk.

2012. 06. 07. csütörtök

Reggel 5-kor keltem, Léda már fent volt, segített reggelit csinálni. Fél hétkor keltettük anyát, reggeliztünk, megbeszéltük az ebédet, a vacsorát. 7-kor elmentem dolgozni, 3-ra értem haza. Csináltam vacsit, miközben a gyerekek rajtam lógtak. Ezt csináld meg, azt csináld meg – nem hagytak békén. De azért 7-re minden kész lett. Fürödtünk, vacsiztunk, majd lefeküdtünk, néztük a tévét, s így is aludtunk el.

Bezeli Mária                                   Miskó László

A 2012.05.28. és a 2012.06.05. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt.

Délelőttönként a héten elmentem segíteni az egyik ismerősünknek, de csak szerdától, mert addig a lányomék nálunk voltak.

A hétvégén a húgomnál voltunk, mert születésnapi összejövetelt szervezett.

Így szombaton és vasárnap délelőtt nem voltunk otthon.

Vasárnap délután a kertben tevékenykedtem egy keveset, majd a következő hétre készülődtem.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sokat dolgozunk a kertben, nem sok minden termett meg sajnos a zöldségekből, három ágyból egy, répából is egy. 

A padlizsánból semmi, uborka is itt-ott kelt ki, a többire mondhatjuk, hogy szépen sikerült, de szegény ember ennek is örül!

Igaz, nagyon sokat dolgozunk vele, de mindenért meg kell küzdeni, hogy éhen ne haljunk, mert ebben a nehéz világban sajnos ez sincs kizárva.

Ma is egy zacskós levest főztem, és tejfölös tésztát, mivel a levest meghagytam mára, és tészta volt még a bevásárlásból a szekrényben, így csak egy tejföl kellett az ebédhez.

Spórolunk a vízzel, és a villannyal is. A bojlert csak egy héten kétszer kapcsoljuk be, sparhelton melegítjük a vizet. Van kút az udvarban, és onnan hordjuk a vizet. Mosogatni, fürdeni stb. sőt még sokszor kézen is mosok. A gépet csak centrizni kapcsolom be, ha pedig nagyon meleg az idő, akkor még nem is használom a gépet centrizni sem.

Sajnos ez van, de nem lehet minden pénzünk a számlákra fizetni, mert nem olyan világot élünk, hogy pazaroljunk.

Röviden ennyi lenne!

Tisztelettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét nagyon zűrös volt egész héten takarítottam, még éjszaka is voltam, csak egy kis pénzt keresek. Evikém elballagott az oviból, a kisöccse búcsúztatta. Dávid is nagyon ügyes volt az ünnepségen, nagyon büszke vagyok rájuk is, és persze a három nagyra is! Tanulnak, emellett élsportolók, és mindkettőben szuper eredményekkel büszkélkedhetnek. Befejeződött Evelinnek az érlelő tábor, ami egyenlő az iskola előkészítővel, nagyon megdicsérték. Sajnos az anyagi dolgok nem akarnak megoldódni, pedig már ennél többet nem tudok vállalni!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kicsit szomorkás hetünk volt. Már érezzük a VAKÁCIÓ illatát, de idén nyáron sajnos sehová nem tudunk elmenni kikapcsolódni. Ezt érzik, és tudják a gyerekek is. Nem olyan nagy tragédia, hiszen sokan vannak így, de a közösségekben most ez a téma, hogy ki hová és mikor megy nyaralni. Mondtam a lányoknak, hogy ők mennek mamához, de pancsolni vágyakoznak...

Most a költözködésre próbálunk összpontosítani, pakolunk hol ki, hol be a dobozokból, picit belefáradtam már, de egyszer csak vége lesz.

Sikerült aláírni a bérleti szerződés egy részét, talán a jövő héten kapunk kulcsot is. Nagyon félek, hogy a tágas családi ház után hogyan bírják majd a gyerekek a bezártságot… Az egy kis szobába zsúfoltságot. Nem telik el nap, hogy ne gondolnék saját otthonra, mert igazán csak ott nyugodnánk meg. A többi mind csak szükségmegoldás, de esélyünk sincs sajnos, ha csak csoda nem történik velünk. Bármit megtennék, hogy a gyermekeimnek szebb és jobb élete legyen. Sajnálom, hogy állandó lemondás jár nekik, pedig nem ezt érdemlik. Gyermeknapra se tudtam meglepni őket, mindig a pénz...a pénz a probléma!

Befizetem, amit kell és végünk...de nem panaszkodni akarok, magam miatt soha nem keseregnék.

Szép nyári napokat kívánok, és mosolygós tanévzárást mindenkinek!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Napló 2012. 05. 28. – 06. 03.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A háromnapos ünnep alatt sokat esett az eső, így nem tudtunk semmit csinálni az udvaron. Elővettem a ruhákat, amit varrni kellett, azt megvarrogattam. Volt olyan nadrág, ami rövid volt Bencének, azt elvágtam rövidnadrágnak, így nem vész kárba. Ami pedig farmernadrág, annak még fel is használtam a lába szárát, mert szatyrot varrtam magamnak belőle. Bence mindig nevet, mikor ilyeneket kitalálok. Mindig mondja:

- Anya, honnan vannak az ötleteid, én biztos kidobtam volna. Sajnos a szegénység rákényszeríti az embert, hogy mindenből kihozzon valamit. A héten kedden volt a 42. születésnapom, üres a hűtő, így nem tudtam még egy sütit se sütni. De nem ez a fontos, az, hogy ezt is megértem, és még szeretnék legalább annyit, hogy Bence a saját lábára álljon. Próbálom továbbra is árulni a házat, de nem megy. Elmondták a falubeliek, hogy itteni lakos sose fogja megvenni, mert a szomszédaimat sajnos ismerik, és nem akar senki itt lakni. Kérdezték, hogy én hogy bírom? Én kerülöm a konfliktust, csak akkor kiabálok, ha a fiamat bántják. Így a ház sajnos értéktelen, hiába rendezett a porta, és felújított ház. Van egy olyan rosszakaratú szomszédom, a hátsó, hogy amiatt senkinek se kell – falubelinek – a ház. Pedig soknak tetszik, és mondják, hogy jó is lenne, de a vénasszony miatt még ingyen se laknának ott. Akitől mi vettük, azok is fiatalok voltak, és csak egy évig tudtak ott lakni. Én már bírom egy jó pár éve. Most még a nádat is szétverte a hátsó kerítésen, pedig az azért volt odatéve, hogy ne lássanak át, és a gyerek nyugodtan játszódhasson, míg kicsi volt. Volt, hogy egész nap a kerítésnél álltak, a gyerek a homokban játszott, és mindenfélét mondtak neki: - Te egy zabigyerek vagy, nem is ez az apád. No ilyenkor mit szól egy jó anya. Szóval ez a mindennapjaimat még ezek is elkeserítik. Ezért is mennék el innen, meg a hitel miatt is. Remélem, egyszer sikerül!

Köszönök minden segítséget, és jó munkát, jó egészséget kívánok!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tisztelt Adományozók, és kedves levélolvasók! A mi hetünk nagyon jó indult. Kezdeném azzal, hogy két gyerekem is itthon maradt! Mindkettő beteg, mandulagyulladás!

Csütörtökön már mentek iskolába. Elég jól zárták az év végit. A nagyobbik fiammal jövő héten megyünk vissza a sebészetre, mivel volt egy csuklótörése, és megoperálták. Még egy drót benne maradt a csuklóba, és azt ki kell neki venni, nagyon fél szegénykém! A cipőt is megvette a nagy gyerekem maguknak, nagyon aranyosak voltak, amikor készültek cipőt vásárolni. Főleg a nagygyerekem büszke volt magára, hogy tudott venni a két kicsinek cipőt. Ja had tegyem hozzá, hogy maradt egy kis pénzük, és vettek még belőle 30 deka párizsit! Nagyon-nagy örömmel hozták nekünk haza! Sajnos, hogy ilyet kell írnom, de az én gyerekeimet meg tanította a sors, mert úgy gondolkodnak, mint egy felnőtt. Nem nagyon szokott a két nagy játszani menni, hanem mindig az udvaron tevékenykednek. Most kitalálták, hogy csinálnak egy halastavat, mert szünidőben szoktak járni horgászni, és a tóba haza hordják a halat, és általában pirosra meg kell nekik sütni paprikás lisztben.

Sajnos még most sincs munka kilátásban, sok helyen próbálkoztunk már, de mindhiába.  Maradt a hulladékgyűjtés, az is jobb, mint a semmi, próbálunk talpon maradni. Nagyon nehéz ez  a szegénység, olyan, mintha egy kéz nélküli emberre rá adnának egy ruhát és élete végéig hordani kell, és segítség nélkül nem tudja levenni. De mi próbálunk talpra állni, csak a sok gondolkozástól már néha azt se tudjuk, hogy hol járunk. Reggel azzal kelünk, és este azzal fekszünk, hogy hogyan tovább. Szeretnének  a gyerekeim nyaralni menni, de nehezen értik meg, hogy nekünk nem jut rá. Na igen, az iskolában hallják, hogy ki hova megy nyaralni, és  ők is szeretnének azon a szinten lenni néha, mint a többi gyerek. Pl.: A két nagyobb a barátait sem meri elhívni hozzánk, mert szégyellik, hogy ólban lakunk. Igaz, nem mondják, de én látom rajtuk. Mindig azt mondják, hogy nem leszünk itthon. Még most se jött össze a festékre való. Meg sok mindent kellene csinálni a kis házunkon, ami sokba kerülne. Penészedik a fal, már szinte rohad, ami Vincének se jó, mert légúti allergiája van, és éjjelenként be is fullad. Főleg, hogy most már meleg van, és nyomja a szagot a fal. Le kellene vernünk teljesen, de az nagyon sokba lenne. Vince ágyát a szoba közepére raktuk, hogy ne legyen fal közelében.  Sokszor nagyon fáradtan kel fel szegénykém. Nem is tudom, hogy mi lett volna azóta velünk, ha az Alapítvány nem segít rajtunk. Vagy a gyerekeimet vitték volna el, vagy a páromat veszítjük el. A gyerekeim, mivel védelem alatt vannak, úgy maradhattak velünk, hogy be mutattam a családgondozónknak a levelemet, amit Önöktől kaptam. Úgyhogy Önök a gyerekeimet adták vissza a segítségükkel! El sem tudják képzelni, hogy ez mit jelent. Többet ér bármennyitől, és bármitől, hogy a gyerekeimmel tölthetem a napjaimat és éjjeleimet, és még egyszer köszönünk mindent. Köszönöm, hogy a családom együtt maradhatott!

Tisztelettel:

Cseténé Viola

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jó kis hét volt kaptunk hideget, meleget, az időjárás és a vele járó fronthatások megteszik hatásukat az egész családra.
Janikával ma is voltunk vérvételen máj-funkciót kellett újból nézetni. A várólistán nem haladunk kettőről az egyre.
A kert szépen alakul, már megvolt az első borsópöri, fincsi lett. Detti még mindig a nagyokkal alszik, kivételt képez, ha rosszat álmodik. Ilyenkor átjön hozzám, amit ha őszinte akarok lenni nem is bánok, mert már úgy megszoktam, hogy velem alszik majdnem nyolc éve. Furcsa most egyedül aludni.
Réka végre jól van, jobb a kedve, és sokkal figyelmesebb a környezetére, és talán még élvezi is az együtt töltött időt. Remélem ez így is marad.
Sok mindent megbeszéltünk, és úgy tűnik megértette. Sajnos nem vagyunk egy átlagos család. Természetesen  biztosítom minden nap a szeretetemről, és kellő figyelmet fordítok rá még külön is.
Már nem sok van a nyári szünetig, hát bizakodok, hogy sikerül, még ha csak itthon, de tartalmasan és egy kis szórakozást csalni a hétköznapokba.
Mindenkinek szép napot!
Tisztelettel:

Lencsésné Tamara és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egyre kevesebb nap van az iskolából, és egyre kevésbé telnek a napok. A lányok számára, de mindennap csak azt mondom nekik kitartás. Sok mindenből lezárták már a gyerekeket, és hát a nagyobbik lányomnak sok inkább csak görbült a kettesé, de megígérte jövőre jobban odafigyel a tanulásra. A kisebbik kislányom mindenből ötös lesz, kivéve irodalomból az az egy lesz neki négyes, de úgy gondolom, hogy nagyon szép eredmény ez. Sokat esik az eső itt mifelénk, és már nem igazán kellene, mert így napszám is alig van, és a kertünk is eléggé gazosodik, mert nem lehet rámenni annyira vizes a föld. Nem sok változás van nálunk, igazából semmi változás nincs, sem munkahelyben, sem anyagilag. Az nagyon sajnálatos számomra és persze páromnak is, de a remény igaz el van gyengülve már, de még van. Minden nap állást böngészünk, és nagyon sok helyre be van adva az önéletrajzunk is, hátha egyszer sikerül. Bőrgyógyászatra megyünk a jövő héten kislányommal, mert nagyon sokat szenved megint az ekcémája miatt. Úgy sajnálom, pedig már annyi orvosnál voltunk, és annyi gyógyszert, krémet próbáltunk nem sok sikerrel. Ruházkodási problémánk még mindig nem oldódót meg sajnos, pedig annyira kellene vennem a gyerekeknek ruhát, papucsot, szandált bugyit, zoknit. Annyira sok gond és probléma van és, hogy oldjuk meg, nem tudom. És mindig, minden nap ezzel kell ütköznöm, a gyerekektől mindig azt kérem, értsék meg, hogy nem tudunk megvenni sok mindent, de mihelyt jobb lesz anyagi helyzetünk, akkor majd pótoljuk, amit bírunk.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagy ünnep volt az óvodában. A nagycsoportosok elbúcsúztak az ovitól, az óvó néniktől és a többi csoporttól. Igaz még két hét van a nyári szünetig, de most lett megtartva. Nagyon szép műsort adtak, mindenkinek könnyeket csalt a szemébe. Utána volt egy kis zsúr, ahová mi szülők vittünk süteményt, gyümölcsöt és szörpöt. Most már tényleg nemsokára itt az iskola. Szinte hihetetlen, hogy így megnőtt a kisfiunk.

Egy hónap múlva lesz nálunk falunap. Kis csapatunkkal már készülünk. Szélforgót, papír madarat és zsákbamacskát készítünk a gyerekeknek. Ennek a dolognak mindig nagy sikere van. Már most kérdezgetik a gyerekek, mi lesz az idei ajándék. Mi pedig mosolyogva mondjuk, hogy legyen meglepetés.

Párom teljesen meggyógyult már, és teljes erőbedobással dolgozik. A munkahelyén nagyon örülnek, hogy újra a régi.

Szeretnénk az idén a ház oldalánál levő drótkerítést lecserélni téglafalra. Van valamennyi bontott téglánk, de még nem elég hozzá. A mész és a cement is lassan gyűlik. A munkaerővel nincs gond a barátok, haverok segítenek. Remélem, hamar összejön minden, és a nyáron végre zárt kerítésünk lesz.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 05. 25. péntek

Reggel 5-kor keltem, reggelit csináltam a gyerekeknek és Marinak. Mari nagyon beteg, így minden, ami az ő dolga, az enyém. Állandóan fekszik, nem kelhet fel. De nem is nagyon tudna. Elindítottam a két iskolást, majd elvittem a gyerekeket az oviba. Délután 3-ig dolgozom, addig Mama figyel anyára. Vacsorát készítettem, aztán vacsiztunk, fürödtünk, s lefeküdtünk aludni.

2012. 05. 26. szombat

Reggel 5-kor keltem, hagytam a gyerekeket aludni. Csináltam reggelit, aztán szóltam mamának, nézzen át anyához. Nekem mennem kellett dolgozni, 3-ig voltam. Nekiálltam főzni. Mari egy kicsit jobban érezte magát. A gyerekek játszottak, kivéve Léda lányomat. Ő nekem segített palacsintát sütni. Takarítottam, mosogattam. 7-kor Máté megkapta az inzulint, evett. aztán fürödtünk és bebújtunk az ágyba.

2012. 05. 27. vasárnap

Reggel korán nekiálltam mosni, főzni, rengeteg mosnivaló volt, azt se tudtam, mit csináljak. Mari jobban volt. De lázas. Segíteni akart, de nem engedtem. később tettünk egy rövid sétát a levegőn, jól is esett neki a sok fekvés után. 4-kor Máténak megmértem a cukrát, aztán megkapta az inzulint. Csináltam fürdővizet, lefürdettem a gyerekeket, aztán vacsiztak, aztán lefeküdtünk.

2012. 05. 28. hétfő

Reggel 5-kor keltem, reggelit csináltam. A gyerekeket a Mama vitte iskolába és óvodába. Én 7-re mentem dolgozni. 3-ra értem haza, a gyerekek már otthon voltak. Léda ötöst kapott matekból. Nagyon jó tanuló. Sajnos Máté elég gyenge, nem tud tanulni a betegsége miatt. Hiába az odafigyelés. 7-kor vacsiztunk, aztán beszélgettünk anyával. Nagy nagymosást kéne csinálni! Aztán lefeküdtünk.

2012. 05. 29. kedd

Reggel 6-kor keltem, kicsit elaludtam, ezért kapkodnom kellett. 7-kor már itt volt értem a kocsi. Elköszöntem s mentem dolgozni fáradtan 3-ig. Anya fent volt, megfőzött, mire hazaértem. Jobban is volt, de azért megjegyeztem, hogy nem igazán kéne felkelnie még. A gyerekek sorban ugráltak a nyakunkba. Mellettem alszol, apa? – kérdezte Bettina. Hát persze, feleltem, s megpusziltam. 7-kor már ágyban voltunk.

2012. 05. 30. szerda

Reggel 5-kor keltem, anyával együtt reggeliztünk. Aztán ő rendezte el az oviban, iskolában a gyerekeket. 7-kor én már dolgoztam 3-ig. 4-kor már otthon voltak a gyerekek, ettek, aztán játszottak  a számítógépen. Iskolai feladatokat oldottak meg. Én főztem a vacsit, 7-kor fürödtünk, vacsiztunk, Máténak magas volt a cukra, nem is vacsizhatott. Este 10-kor ehetett egy joghurtot.

2012. 05. 31. csütörtök

Reggel elaludtam, megint kapkodnom kellett, hogy odaérjek időben. Kezdek nagyon fáradt lenni, de hát mennem kell. Így is keveset keresek. Alig elég semmire. 3-kor álltam neki vacsit főzni, éppen hogy elkészült 7-re. A gyerekek ettek, fürödtek, majd a nagyfiam mesélt nekik. Hallgatták, közben sorra aludtak el. 10-kor még mértünk Máténak cukrot s mi is elaludtunk.

Bezeli Mária                                         Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a napok, az időjárás pedig egyre változóbb, ez mindenkit megvisel. A gyerekek már türelmetlenek, várják az iskola végét. Azért az év végére elég jól teljesítettek. Már csak a jövő hét péntekig kell iskolába menniük. Én is túl vagyok már a vizsgáimon, sikerült mindegyik. Huszadika után kapjuk meg a bizonyítványt.

Voltam pénteken a bizottság elé, most egy hónapot várnom kell az eredményre, hogy kapom-e tovább a nyugdíjat, vagy mehetek munkanélkülire.

A férjem is beadta a kérelmet a felülvizsgálatra, de neki szeptemberben van a rendes idő, amikor mennie kellene. Addig meg vár, hogy kell-e menni hamarabb. Ez a változó időjárás őt is megviseli, több gyógyszert kell bevennie, hogy ne fájjon a lába.

Már nagyon hónap vége van, elfogyott minden pénzünk, kifogyott a gázpalack. Ha nem lennének a barátaink, még főtt ételt sem ennénk, meg valószínű, hogy semmit sem. De szerencsére egy évvel ezelőtt összehozott minket a sors, és így van segítségünk. Nélkülük nem tudom, hogy vészelnénk át ezt az időt!

Szép napot kívánok mindenkinek!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné