Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten nem jó dolog történt, sajnos az idősebb bátyám kórházba került. Elég nagy volt a  baj, be volt sűrűsödve a vére. Eléggé megijedtünk, oxigént ís kapott. Ma, 28-án voltunk a ********-i kórházban látogatni. Nagyon bántott, hogy otthonában nem tudtam meglátogatni, mivel én meg lázas voltam, hasmenésem és végtagfájdalmam volt. De hála Istennek minden jóra fordult, mint a mesében.

Tisztelettel vagyok hálás Önöknek, és akik ezt a pénzt felajánlják a rászorultak számára!

Isten áldását küldöm, hogy a jó Isten tartsa meg Őket sokáig!

Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét is gyorsan elszaladt. A nagyfiúnk nagyon jól tanul. Szeretne gitározni megtanulni, de sajnos nagyon sokba kerül a gitár is, így nem hiszem, hogy ez módunkban fog állni. Ábelnek volt az oviban évzárója. Nagyon szereti a mondókákat mondogatni, amit ott tanulnak meg. Ábel már kb. egy hete az emeletes ágy alján alszik. Szétszedtük a kiságyat, bár nem nagyon akarta engedni, mert azt mondogatta, hogy az enyém, az enyém. Szépen elmagyaráztuk neki, hogy már nagy, és nem kell neki a kiságy. Nem volt egyszerű, de végül is megértette. További szép napot kívánok!

Köszönjük a segítségüket!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek, de nekem már nem.

Mindkét iskolában szerdán kompetencia-felmérés volt Tündének és Gyulának. Kaptak egy olyan dokumentumot, amit a szülővel együtt kellett kitölteni. Csütörtökön vissza kellett küldeni az iskolába. Közmunkán kedden 11 órakor gyűlés volt a további munkáról. Elmondta a polgármester, hogy én maradok december 31-ig, de lesznek olyan személyek, akiket lecserél. Majd a jövő héten dől el, hogy kik lesznek. Szerdán leszedtük az első csapat borsót, ami 46 kg lett, a faluban adtuk el, 400 Ft-ért kilóját. Most már 6 órára járunk dolgozni, így fél kettőig vagyunk, de így jobb, mert délután máshova is tudok menni dolgozni. Itthon így hogy biztos, hogy december 31-ig leszek, és sikerült még vettem 30 napos csirkét. Nagyon örültek a gyerekek a csirkének, mindenki nagy odafigyeléssel gondozza őket. Hétvégén odavoltam Piroskával lucernát gyűjteni. Sajnos megjártam, mert ahol dolgoztunk, megharapott a kutya, még jó, hogy be volt oltva. Igaz, hogy nem volt nagy harapás, elvittek az orvoshoz, lekezelt, majd menjek kötözésre.

Hát így telt el ez a hét.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mesikémnek pénteken volt az ovis ballagása, szép kis előadást tartottak, a kicsik, mesével, zenével, tánccal. Szép rózsaszín nyuszit kapott tőlünk ez alkalomra, virágcsokorba kötve. Este gesztenyés tortát ettünk, amit még délelőtt együtt sütöttünk.
Az eperszedésből sajnos nem lett semmi, pedig nagyon bíztam benne. Nagyon feszült vagyok, sokat fáj a gyomrom, valószínű az idegességtől. Nehéz hetünk volt. Nem tudtam kölcsön kérni, a boltba kellett mennem hitelért. Elkeserítő, hogy nem jövünk ki a hónap végéig, mindig anyagi gondjaink vannak, felőrli az életünket.
Kiskertünkben szépen nő a zöldség, répa. A borsó már érik, tegnap abból volt borsó pörkölt. Paradicsomot, paprikát palántáztunk a hétvégén, elég kicsik remélem, megmaradnak.
Zárom naplóm, köszönjük a támogatást, üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten az ovisok teljes mértékben a ballagásra készültek. A Alízék fényképezkedtek, és a versüket gyakorolták, Szilviék szintén. Tíz gyerek ballagott el, köztük Alíz is. Csütörtök délelőtt volt a ballagó, nagyon ügyesek voltak. Büszke vagyok rá, hogy már iskolába megy. Szilvi adta át neki a virágot. A szomszéd kisfiútól kapott egy nagyon szép cserepes virágot, kis locsoló kannával együtt. Anyu pedig egy kis virágcsokrot kötött neki. Most hétvégén pedig volt a nagy kupaktanács, hogy mi is legyen a fiam ballagóján, hogy jó is legyen, és olcsó is. De hát nem igazán sikerült dűlőre jutni, mert ami nekünk jó lett volna, az másnak nem felelt meg. Ami meg nekik, az meg nekünk nem volt jó. A jövő héten remélem sikerül kitalálni, hogy mi is legyen valójában.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jázmin érlelő táborba megy, ami nagyon jó így iskola előtt, és ingyenes, emellett készül a ballagásra. Dávid is készül az évzáró ünnepségre, a nagyok vizsgáznak, edzenek, és versenyekre járnak. Én dolgozom lassan éjjel-nappal, nagyon magas a vérnyomásom, de míg bírom, addig megyek. A nyár nehéz lesz, mert a két kicsit nem tudom hova rakni, a három nagy pedig, szinte egész nyáron edzőtáborban lesz. Már két szerelő is megnézte a főzőlapot, de még mindig leáll, és nem tudok rajta főzni. A bojler sem jó. Fizetem a rezsit, a lakbért, a hitelt, de mivel átalányt fizetünk,most jönnek a számlák: gáz 65.000 Ft, villany szintén 60.000 Ft felett van, sajnos, ha nem tudom kiegyenlíteni, akkor kiraknak a lakásból bennünket, mert szeptember 9-én jár le a bérleti szerződés. Ráadásul be kell iskoláznom négy gyereket, egy gyereknek pedig az oviba kell sok mindent bevinni. Én már úgy érzem, hogy így is erőn felül teljesítek, de ezt egyedül nem tudom megoldani!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Írtam a naplómban, hogy negyedikével el kell hagynunk az albérletet, ahová költöztünk. Háromhavi kauciót kérnek, mivel két gyerekkel megyek, nagyon sok helyen próbáltam, de amint meghallották, hogy két gyerek van, rögtön tárgytalan lett. Ez, ahol ki adják, nagyon le van lakva, festeni kell, a WC-sem jó a mosogatótálcát ki kéne cserélni, és a gáztűzhely sem jó, szóval közel 100 ezer forint kéne a kaucióra és, hogy egy kicsit lakhatóvá tegyem. Kérem, segítsenek, nem tudok más megoldást mindenhol elutasítanak, akárhová megyek segítségért, mit csináljak? Az utcán nem lakhatunk! Kérem, hogy segítsenek, várom válaszukat, köszönöm!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mi is történt mostanában? Hát nagyon sok minden.

Dóri lányom sokat betegeskedett, fájt a feje, szédült és még lázas is volt.

De már jól van, hála az égnek. Én munkanélküli lettem ismételten, és ennek köszönhetően 

most félhavi segélyben részesültem. Viszont férjemet vették föl most dolgozni helyettem, aminek nagyon nem örülök!

Így most ő is félhavi segélyt kapott. 10.000 Forintot. Valahogy nekünk sosem sikerülnek úgy a dolgaink, hogy ketten tudnánk dolgozni.

Nagylányomat sem vették föl dolgozni, pedig Ő 30 nap munkaviszonnyal sem rendelkezik, hogy jövőre tovább kapja a bérpótló támogatását.

Most a szezonmunkára várunk, hogy neki is meglegyenek a napjai, és keresni is tudnánk egy keveset.

Tisztelettel:

Révész Péterné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végig izgultuk ezt a hetet is, hogy hátha érkezik már hír a költözéssel kapcsolatban...de semmi. Próbáltam több helyről segítséget kérni, de elutasítanak... Tanácsokkal látnak el, hogyan oldjam meg az életünket. Sajnos ezeket a tanácsolt utakat már mind végigjártam, többnyire eredménytelenül. Csak a csodában reménykedem, más már nem segíthet rajtunk. írom-írom a segítségkérő leveleket, és várom, hogy hátha valaki valahol valamikor elutasítás helyett a kezét nyújtja felénk... Nagyon szeretnénk egy saját otthont, ahol végre megnyugodhatnánk, de a saját erőnkből sajnos esélyünk sincs rá...

Elég sok gond van a gyerekekkel is, a rossz körülményeink miatt. Félek, hogy ez kihat a továbbiakra is. Nagyon szomorú vagyok, hogy nem tudok változtatni a helyzeten, bárhogy is szeretném. Ez a kis lakás is csak szükségmegoldás lesz, ha egyszer megkapjuk. Nem lesznek kiegyensúlyozottak a gyerekek...

Egyébként már várjuk a jó időt, a nyarat, a szünidőt. A gyerekek ismét lebetegedtek, így a héten ismét táppénzen voltam, pedig amúgy is nagyon nehéz a helyzetünk.

Szép hetet kívánok:

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nálunk a hét elég mozgalmas volt. Voltam a reumatológián, mert nagyon fájt a derekam, és a röntgen kimutatta, hogy intervertebrális discus rendellenességem van, és izomfájdalmam. Gyógyfürdőt irt ki, de sajnos nem tudom bevállalni, mert az nekem anyagilag egy kicsit luxus. Úgyhogy maradt a fájdalom, és a gyógyszer. A párom most elég jól van, az udvaron tevékenykedik, próbál össze hozni egy lócát, és egy padot a gyerekeknek a szilvafa alá, elég jól halad. A gyerekek megkezdték az év végi dolgozat írását, a kicsinek megy a legjobban a suli, a két nagynak eldöcög. Vincével voltunk pszichológusnál, már ez is le fog neki járni, mivel nyáron nem kell neki menni, pedig szeret járni, nagyon aranyos a kis doktornő, Vince nagyon szereti, neki mindig elmond mindent, amit nekünk nem mer, vagy épp nem akar. Jövő héten megy a két nagy gyerek biciklikirándulásra. Már a biciklit készítik elő a nagy útra. Mivel a gyerekek református iskolába járnak, voltak templomban, és nagyon tetszett nekik, és szeretnek is oda járni. Most megbeszéltük a családdal, hogy együtt is el fogunk látogatni. Gézámnak elég szépen gyűlik a kis vashulladék, amiből szeretne majd cipőket vásárolni maguknak. Szerintem jövő héten már le fogja adni, és közösen elmennek cipőt venni. Készülünk mi is a lakásfestéshez. Remélem, jó idő lesz ránk, mert sajnos a falunk lehullott, és penészedik. Úgyhogy le kell verni az egészet. Na most jelenleg ennyi történt a kis családommal, és mindent még egyszer köszönünk szépen, és külön a gyerekek kértek meg, hogy a nevükbe is köszönjem meg!

Tisztelettel:

Cseténé Viola és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elég kacifántos hetünk volt, már rettenetesen fájnak a kezeim, nem csak éjszaka, hanem nappal is. Évek óta szedem a gyógyszert rá, de nem csinál semmit, nem javul most már a bal kezem is zsibbad, és fáj, a jobb miatt alig tudok aludni valamit. Voltam orvosnál, már szinte könyörögtem, hogy csináljunk valamit, mindent elmondtam neki (Ortopédia, fizikoterápia)
Csinált, is azt mondta mennyek a Pszichiátriára, mert az ér- szűkület miatt nem fájhat ilyen extrém módon, szerinte kimerült vagyok csak.
Tehát nem foglalkozott velem, és nem ad kezelést sem, magyarul hü.....-nek nézett…
Nagyon megbántott, mert ha Ő is évek óta nem aludta volna ki magát, meg nézném, hogy állna helyt nappal. Már utálom ha jön az este, mert nekem csak az ágyon ülést, és a fájdalmat jelenti. Minden esetre nem megyek hozzá! Na ezt el kellett mondanom, bocsánat.
Amúgy a kert szépül, már a második csapat retket ültettem, a borsó kb. egy hét múlva szedhető lesz, a gyerekek is segítenek gazolni és locsolni, már várják a borsó pörit nokedlivel és salátával. A gyerekek már várják a nyári szünetet, én meg félek tőle, mert mit csinálunk a négy fal között egész nap, és minden nap főtt étel kell.
Nehéz lesz Janika műtéte, csúszik, várólista. Detti nagyon okos, kis cserfes, be sem áll a szája, olyan jó hisz nemrég még egyáltalán nem kommunikált, sokan nem értik mit mond, de én igen. Néha jobb is, hogy nem értik, mert nagyon őszinte, és jobb, hogy nem értette más. Réka jól van, csendes, dacos, nehezen érti, miért más a mi családunk.
Mert mi nem mehetünk (a két beteg gyermek miatt), mert mi nem engedhetjük meg magunknak (nincs rá pénz) és sorolhatnám, de minek hisz lassan, de biztosan mindenki érezni és érteni fogja, hogy egyre nehezebb szerényen, de mégis  méltósággal talpon maradni, élni az életet mosollyal az arcodon. Tűrni, hogy porig aláznak, mert nem mindig jó, ha hangot adunk a véleményünknek ez biztos. Mert én csak egy porszem vagyok, nem tiltakozok, oda sodor a szél ahová akar!
Tisztelettel:

Lencsésné Tamara és családja

A 2012.05.21. és 2012.05.27. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt.

Mivel délutános volt, így reggelente együtt mentünk a boltba és elkísértük közben a kisebbik fiunkat az iskolába.

Délutánonként kertészkedtem.

Hétvégén meglátogattak minket az unokámék, így a hétvégén főként neki szenteltem az időmet.

Mivel jó idő volt a hétvégén, így az unokámat a lányommal elvittük a helyi játszótérre.

Szombaton estefelé szalonnát sütöttünk a lányomékkal. Vasárnap pedig pihentünk és a következő hétre készülődtem a lányom segítségével.

Napló 2012. 05. 21. – 05. 27.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten ismét jó idő lett, sőt talán melegebb is a megszokottnál, így ismét nekikezdtem, hogy elkapáljam a kertet. Minden szépen kijött, de a dudva is növöget, talán hamarabb, mint a többi növény, Először a kukoricával kezdtem, mert az már elég nagy, és ha most nem egyelem ki és nem töltögetem fel, nem lehet majd később közé menni. Éppen a zöldséget egyeltem, kapálgattam szerdán, amikor megjött a barátnőm lánya, hogy tudna egy kis munkát, és ha nem vagyok beteg, elvállalom-e? Ugyan, ilyet kérdezni, hogy elvállalom-e, még aznap otthagytam volna a kertet és máris indultam volna, csak pénz legyen. Ilyenkor, ha beteg vagyok, se vagyok beteg, mert nem szabad annak lenni, ez a pozitív gondolkodás elve. Mondtam neki, hogy akármikor megyek, ha szól. Egy öreg néninek az utcájukban van egy kis kapálni való szőlő, kukorica, elvállalom-e. Napszámot fizet, 2500 Ft-ot és ad enni is. Szívesen vállaltam, hiszen mindig jó egy kis pénz. Már voltam ennél a néninél, míg a barátnőm élt, ő ajánlott, és a néni meg volt velem elégedve. Már csütörtökön reggel 6 órakor biciklire is ültem és elindultam kapálni. Bencének elkészítettem mindent a suliba, majd ő a későbbi busszal megy, így ráért felkelni.

Első nap a szőlőt kapáltam be, egészen este 6 óráig. De a néni nagyon jószívű volt, hozott ki enni, és még kólát is adott. Én az ennivaló nagy részét elcsomagoltam Bencének, én úgyse eszem sokat, és még kólát is kaptam. Én is örültem és a néni is, hogy készen vagyok. Meleg volt, 31 fok, le is égett a bőröm, de nem érdekelt, mert kellett a pénz. Másnap felírtam Bencének, mit hozzon a boltból, mosópor, szappan, sampon, mert ez bizony fogyóban volt. Aztán pénteken ismét kapálás, most egy nagy darab kukorica volt kapálni, azt is egyedül, kb. 5 óráig vágtam, míg kész lett. A néni akkor is örült, hogy megcsináltam. Megmondta, hogy nem nagyon jönnek el napi 2500 Ft napszámért, és még akkor a fele dudvát ott hagyják, és utána ismét kapáltatni kell. Engem ismer, mert dolgoztam már neki, így szólt most is nekem. Mondtam, ha bármi munka lesz, szóljon és lebiciklizek és elvégzem, hiszen nekem minden forint kell. Így a hétvégére sikerült bevásárolni, ha még minimálisan is, de Bence nem éhezett. Mert bizony ilyenkor hónap végén már csak tejföl van a hűtőben és tojás. De most még az sincsen, mert azt is elvittem, eladtam, hogy legyen pénz, mert Bencének az arca pattanásos, és a gyógyszertárban kértem rá krémet, és legalábbis erre elég volt a tojás ára.  Bárcsak lenne mindig munkám. Olyan jó, mikor este hazaviszed a pénzt, habár tudod, hogy keményen dolgoztál érte a melóhelyen, mégis büszke vagy, mert nem kellett kérned.

Köszönök mindent! Minden jót, jó egészséget, jó munkát!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A jó idő egész héten kicsalogatott bennünket a szabad levegőre. Esténként, amíg világos volt kint voltunk az udvaron vagy az utcán a szomszédokkal. Nálunk majdnem az összes szomszéd gyesen lévő kismama, vagy nyugdíjas nénike, így esténként mindenki ráér egy kicsit "pletykázni". A gyerekek játszanak, mi pedig megbeszéljük a faluban történt eseményeket.

A kertem nagyon szépen gyarapodik. Sikerült eltennem jó pár üveg eperlekvárt. Borsót, spenótot és salátát is szedtem már. Egyre több a munka, de nem bánom szeretem csinálni.

Vasárnap gyereknap alkalmából bementünk a városba. Sok rendezvény volt, szerencsére a zöme ingyenes. Most hó végén sajnos nem sok pénzünk van, ezért aggódtam, hogy Robika megérti-e, hogy nem költhetünk sokat. Szerencsére beérte egy vattacukorral és az ugrálóvár miatt nem is szomorkodott. Remélem nem lesz mindig így, és egyszer majd kárpótolhatom ezért a sok lemondásért.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A férjemet felvették a hivatalba dolgozni, hogy meg legyen a szociális segélyhez a harminc napja.

Ez most jól jön, mert egy picivel többet keres így. De még így is nagyon meg vagyunk szorulva.

Tegnap vették le a szűkítőt a vízaknából, nem volt vizünk, mert nem volt pénzem befizetni a számlákat  Úgy kéregetem össze rá a pénzt, 26.500 Ft-ot. 

Már két hete így voltunk, a kútról hordtuk a vizet, és főzni sem volt mit. 

Folyamatosan tojást eszünk, még jó hogy vannak csirkéink. A férjem is azt hord magával minden nap a munkába.

A gyerekeknek iskola felújítás van, így kevesebbet vannak iskolában, és többet esznek itthon.

Holnap is szünet lesz nekik. 

Köszönettel:

Révész Péterné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a napok, kisebb-nagyobb örömmel, sikerrel, kudarccal, gondokkal. De mindig megpróbáljuk a legjobbat kihozni a dolgokból! A gyerekeknek már lassan itt a nyári szünet! Már nagyon várják. Még nem voltam vissza a bizottság elé, majd holnapután kell mennem. Csak azt nem tudom, hogy miből fogok menni, mert már nincs egy forintunk sem. Egy pár napja már a barátainknál főzünk, mert nincs gáz sem, és főzni valót sem tudunk venni. A nyugdíj kimaradt ebben a hónapban, a férjem már előre elkérte a fizetését, így nem igazán van már mihez nyúlni. A villanyszámlát, amivel el voltunk maradva, muszáj volt befizetni, mert a jövő hónapi pénzeket már nem tudtuk volna megvárni, kikapcsolták volna a villanyunkat. Remélem sikerül kihúznunk a jövő hónapig!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné