Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A hét jól kezdődött, igaz közel 35 fok van. De van munka, és az a lényeg. Még mindig járunk meggyezni, hála Istennek így lesz egy kis pénzünk, és végre kifesthetem a konyhát, és Bencének is lesz ruha. Mindent kinőtt, vennem kell neki zoknit, alsóneműt, pólót, papucsot, stb.

Nagyon jól jött ez a kis munka, így legalább valamit vehetek Bencének. A héten ugyan vége a meggyezésnek, de remélem, hamarosan indul a barack, és oda is szeretnék bejutni. Most a rossz idő miatt ugyan nincs annyi termés, de ez is jobb, mint a semmi. Már van a kertben uborka, zöldség, sárgarépa, krumpli (igaz elég kicsi még, olyan akár egy tojás) de legalább ezeket nem kell venni. Most tojást is tudtam eladni, itt a meggyesbe a munkatársaimnak. Nincs csak tíz tyúkom, de most tojnak, és nem használom fel mindet, így eladom. Most úgy néz ki nem lesz krumpli, pedig azt is szoktam eladni, ha van felesleg. Nekünk minden forint jó, és ami felesleg, azt próbálom értékesíteni. Bencének szépek a nyulai, most megint lesz neki hamarosan. Ha eladhatja, már tervezi, hogy táska kell neki belőle, meg egy új cipő. Úgy szeretem, amikor tervez, és Ő is próbál segíteni a családi kasszán, hogy tegyen bele valamit, amiből majd neki veszünk dolgokat. Mert bizony az augusztus az iskolakezdésről szól. Ekkor kell mindent beszerezni és ez bizony nagy kiadás. No de ezzel még nem rontom el a jó kedvemet, elég lesz róla akkor gondolkodni. Most az a lényeg, hogy van munka, és van egy kicsi belőle. Igaz, elég nehéz a 35 fokos melegben dolgozni, de itt egy cél lebeg mindannyiunk feje felett, és az, hogy minél többet szedjünk, és akkor több lesz a pénz is.

Minden jót, jó egészségét mindenkinek, és köszönöm a támogatást, ami nélkül nem tudom, hogy mi lenne velünk. Köszönök mindent a támogatóknak és az Alapítványnak. A jó Isten áldja meg mindnyájukat!

Szeretettel és tisztelet:

                                   Szécsiné Erika

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a mama vagyok:

Nagyon köszönöm a segítséget, amit adtak a magam, és az unokáim nevében. Számunkra ez nagyon nagy segítség volt Önöktől, amit tiszta szívből köszönök, mert, ha ezt Önök nem adnák számunkra, az élet lehetetlenné válna.

Minden pénzünk a kiadásokra és az adósságokra megy el. Az eddigi rezsin felül a ház javítására felvett hitel, illetve az anyagok, amiket hitelbe vittük ki a tüzépről, az ácsok és a kőműves bére. Lakásbiztosításunk nem volt így semmiféle kárrendezésre nem számíthatunk.

A hivatalban is azt mondták, hogy nincs rá pénzük, hogy segítsenek, pedig a kárszakértők itt voltak nálunk, mindent lefényképeztek és jegyzőkönyvet is írtak, és azzal bíztattak, hogy kell kapnunk segítséget a hivatalból. Most az Önök segítsége nélkül tényleg éhen vesznénk. Nagyon megkérem Önöket, hogy legyenek elnézőek, ha nem írunk Önöknek minden héten, mert annyi sincs, hogy ezt feladjuk a Postán. Köszönöm szépen!

Timi vagyok:

Olyan nagyon megörültem, mikor megkaptuk a pénzt Önöktől, mert már semmink nem volt, és olyan jó volt, hogy elmehettünk vásárolni!

Brigi vagyok:

Én is nagyon köszönöm, hogy segítenek nekünk, és az ilyen kilátástalan szegény embereken. Ha nagy leszek én is mindent meg szeretnék tenni a szegény és bajba jutott emberekért, mert én tudom, hogy milyen szegénynek lenni, és bajban élni. Mindent el fogok követni, hogy legyen belőlem is valaki, ezért is tanulok. Ez ösztönöz a tanulásban, hogy én is segíthessek másokon. Még egyszer köszönöm a segítséget a magam és családom nevében!

Tisztelettel:

                        Mama, Brigi, Timi

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Picit mozgalmasabb hetünk volt, mint az előzőek! Kedden a nagyfiúnknak vissza kellett jelentkeznie a munkaügyi központba, és hivatalosan is regisztrált álláskereső lett, megkapta a "kék kiskönyvét" is.
Szerdán újra telefonáltam a vállalkozónak, akivel már többször beszéltem a gyerek miatt, és legnagyobb meglepetésemre felpörögtek az események. Csütörtökön személyesen is találkoztunk, és innentől már zöld volt az út! Találkozót beszéltem meg a nejével (Ő az adminisztrátor), és pénteken már meg is csinálták a papírokat. Úgynevezett egyszerűsített szerződés keretében foglalkoztatják majd, segédmunkásként, és hetente hosszabbítják a szerződést, 26-án kezd, és nagyon izgul. Én is! Az építőipar nem egy könnyű munka egy 19 évesnek, de ennek is nagyon örülünk. Bízom benne, hogy segítik az idősebbek, és nem fogják kihasználni.
A 20 ezer forintot nem tudtam befizetni határidőre, egyszerűen nem tudtam ekkora összeget kölcsönkérni senkitől. Valószínűleg hétfőn fognak újra keresni telefonon, amikor is közlik majd, hogy polgári peres eljárást indítanak ellenem.

Üdvözlettel:

A Dózsa család

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Minden rendben van, jól vagyunk! A gyerekek szeretnek játszani, segédkezni az otthoni munkában. Az anyagi gondunk az, ami nehéz, sok a kiadás, a rezsi, a fizetni való, valamint a kisfiúnak a vitaminok. Nagyon vigyázni kell rá a fertőzés miatt. Sajnos munkalehetőség még mindig nincs. Köszönjük a segítséget!

Tisztelettel:

                        Déri Ferencné

NAPLÓ 07.12-07.18.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok jó dolog történt ezen a héten. Úgy kezdődött, hogy hívtak napszámba sárgabarackot szedni. A fizetség egy részét pénzben, a többit gyümölcsben kaptam, így mindjárt két legyet ütöttem egy csapásra, és 15 üveg befőttet raktam el. Majd később lesz lekvárnak való is, abból is kapok. Tehát elkezdődött az éléskamra feltöltése télire.
Párom is jó hírt hozott. Ettől a héttől újra 8 órás munkarendben dolgoznak. Ilyenkor nyáron több a megrendelés az ajtókra, ablakokra. Úgy néz ki, lesz szombati túlóra is, ami nagyon jó, mert elég jól fizet.
Vasárnapra meghívást kaptam egy nagyon régi barátnőmtől, aki három faluval távolabb lakik. 25 éves barátság a miénk, még ipari tanuló koromban kezdődött. Abban a boltban volt eladó ahol, én tanuló; majd utána kollégák is lettünk. Később elsodort az élet minket egymás mellől, de a kapcsolat nem szakadt meg. Leveleztünk egymással, ami a mai napig tart. Évente egyszer-kétszer találkozunk. Ő az édesanyjával lakik. Nála jártam vasárnap. Nagyon jó hangulatban telt a nap, sokat beszélgettünk és Robikáról is sok szó esett. Gyorsan eltelt a nap, és szomorúan indultunk a buszmegállóba. Maradnak újra a levelek és SMS-ek.
Ezen a héten volt édesapám halálának egy éves évfordulója. Egy kis megemlékezést tartottunk, amire eljött ********-ről apu két húga is. Velük is csak ritkán találkozunk a távolság miatt, így nagyon örültünk a látogatásuknak - bárcsak ne ilyen szomorú esemény kapcsán jöttek volna. Sokat meséltek az ottani rokonságról. Este, amikor kikísértük őket a buszhoz mindenki szomorúan búcsúzkodott. Most egy darabig nem találkozunk újra.

Üdv.:

            Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Próbálom, vagyis próbáljuk és keressük a kiutat, a napjaink ezzel telnek el. Úgy döntöttünk, áruljuk a házunkat és csak bizakodunk, hogy ebben a mai helyzetben sikerül mihamarabb eladni, és így kitisztáznánk az adóságainkat. Nem lenne lakásunk igaz, de adóságunk sem. Megkönnyebbülnénk egy kicsit. Nyakunkon az iskoláztatás és fogalmunk sincs, hogy fogjuk beiskoláztatni a lányokat. Eddig nagy segítség volt, hogy a férjem munkahelyén kaptuk az iskoláztatási utalványt, de ezt most elvették a dolgozóktól, hivatkozva a nagy vihari kárra. Semmilyen pénzforrást nem tudok, ami segítségre lenne a mostani helyzetünkben. Aggódok a lányok miatt, mert szeretném normális módon elindítani őket az iskolába.

Nagyon melegünk van napok óta a lakás is nagyon felmelegedett, már aludni sem tudunk.

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Vége van az iskolának, itt a vakáció! A bizonyítványt is kikaptuk, egész jó lett.

Apukámnak van egy régi motorja, és azzal szoktam motorozni a kertben, meg a legelőn.

Megfialt a macskám is. Meg igen nagyon nagy kárt tettem! Felrobbant a motor 6. hó 28-án, és a csűr, az ólak, meg a tető ¼-e leégett. Majdnem megsemmisült a házunk is. Nagyon nagy a kár. Édesanyám bele van betegedve!

Azzal jártunk jól, hogy a tűzoltók *********-en voltak gyakorlatozni, és jöttek gyorsan, mert ha nem, leég az egész ház.

Ezért nagy köszönet a tűzoltóknak! Még a mentő is jött, mert a detonációtól kirepültem a garázsból, és nagyon fájt a fejem. Oxigént adtak, de hála Istennek nem volt komolyabb sérülésem. Ennek a szüleim is örültek. De fáj nagyon a szívük a házért, mert biztosítás nem volt. Lemondták, nem bírták fizetni.

A testvéremet, Kornéliát elvitték Pestre a rokonok nyaralni. Úgyhogy egyedül vagyok itthon anyával. Takarítjuk a törmelékeket, meg a maradék tetőgerendát pucoljuk.

Sokat dolgozunk.

Én 16.00 után fel szoktam menni az internetes terembe egy óra hosszára netezni. Mert a faluban van a régi iskolában könyvtár, klub internet. Más nincs is ebben a kis eldugott istenháta mögötti faluban. Anya azt sem tudja, mi lesz a tetővel, mert nincs pénze felfóliázni sem. Hogyha jön az eső be fog ázni a konyha meg a szoba, és leszakad a plafon is.

Nagyon nagy kárt tettem. Igen sajnálom, hogy így történt. Mindenki veszekedett velem, hogy ezt a kis szegénységünket is tönkre tettem.

Ádám

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Késve írok, sorolhatnám a mentségeket, de nem teszem. Az igaz, hogy sok minden összejön mindig az ember életében, de amire kell és fontos, igyekszem időt szakítani. Nem egyszerű az élet egyedül, sok-sok gond és baj is látogat minket, mint ahogy mindenki mást is. Valahogy sokszor elgondolkozom, hogy lehet, mi teremtettünk sok mindent magunknak, amiből gondot is tudunk csinálni. Mert vegyük pl. a régebbi embereket, alig volt "igényük". Emlékszem gyerekkoromban nem volt édesség, nem volt vajas kenyér. Pláne itt falun és nem volt ennyi ruhánk sem. Nem azt mondom, hogy ez jobb volt, mint a mai világban. De valahogy az emberek jobban ráértek egymással törődni, beszélgetni, segíteni. Valahogy mindenki egyforma volt, és ezért nem is kellett egymásra irigykedni. Köpenyben jártunk iskolába, hogy alá ki mit vett fel, az nem érdekelt senkit, hisz egyik sem volt különb, a másiknál, nem azt mondom, hogy ez volt a helyes időszak, de emberi szempontból jobb volt, nyugodtabb és biztonságosabb is. Talán minden baj gyökere, hogy nincs, vagy nagyon kevés a munkahely.

 Tovább a teljes naplóhoz

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A hét jól indult, hétfőn már mentünk meggyért, de ez is jobb, mint a semmi. Így, ha ügyes vagyok napi 2200-2500 Ft-ot is megkereshetek. Hétfőn ennyit sikerült. Remélem, több is lesz. Igaz, elég nehéz szedni, nagy a meleg, 32 fok volt hétfőn is. De nem számít, csak legyen munka. Kedd, szerda ismét esik az eső, elindultunk meggyezni, de visszajöttünk, így akkor nincs kereset. Ma csütörtök van, amikor írom a levelet, és ma hála Istennek ismét dolgozunk, van munka, és az eső se esik. Jó az idő, most már 24 fok van, reggelizünk, és én most írom a levelet, hogy hazafelé feladhassam a postán. Bekaptam gyorsan a kis zsíros kenyeremet, így még írásra is van időm, amíg a többi eszik és cigizik.

Már tervezem gondolatban, hogy mi is kell ebből a pénzből. Remélem a hétvégén is jövünk, és akkor meglesz a festésre a pénz, és Bencének is jut ruhára. Ameddig lehet, megyek, mert kell a pénz. Minden jót, jó egészséget mindenkinek. És mindenkinek köszönöm a támogatást, a család nevében is! A jó Isten áldja meg mindannyiukat!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jó az idő mostanában, igazi strandidő. Jó is lenne, ha el tudnánk menni legalább egyszer a strandra. Üdülési alapítványtól is kapnánk támogatást, de az sem jön össze, mert nem bírjuk az önerőt sehogy sem befizetni. Éppen beteg a nagyobbik lányom, begyulladt a torka és lázas egyfolytában. Remélem, mihamarabb meggyógyul. Férjemmel jelenleg nem tárgyalunk, vagyis nem vagyunk jóban. A pénztelenség ezt teszi, hiába mondom neki, így nem lesz több, és ne okoljuk egymást, de egyelőre nem beszélünk, remélhetőleg megoldódik ez is. Minden a feje tetejére állt, sokat sírok nap, mint nap, sok ideget eszek mindenért, főleg, hogy még a férjem is rátesz. Nagyon unatkoznak a lányok a szünidő alatt, sehova sem tudjuk őket vinni. Bizakodtunk, hogy kapunk valami állami segítséget az önkormányzaton keresztül, hogy nem volt biztosításunk a viharnál, de sajnos nem segítenek. Hát röviden ennyit írnék.

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Nemrég a következő levél érkezett az Alapítványhoz:

„Tisztelt Alapítvány!

Sajnos nem tudom anyagiakkal támogatni Önöket, csupán egy csomagot áll módomban összeállítani a majd' 15 éves lányom segítségével (kinőtt, alig illetve nem használt ruhák, játékok, könyvek, ceruzák). A blogot régebb óta olvasom, és a Vincze családban van két lány, akik a lányomnál kisebbek, így rájuk esett a "választásom".

Amennyiben módjukban áll, kérem, adják ki számomra a postai címüket, hogy el tudjuk juttatni a lányok számára a tőlünk telhetőt, ami szívből jön, és ha csak egy kicsi, de akkor is talán segítség számukra.

Ha a cím kiadásához bármilyen információra van szükség magamról, kérem, tegyék fel. Örömmel állok segítségükre, hisz ez egy bizalmi ügy. 

Megértem, azt is, ha nem közvetlenül Nekik postázhatom a csomagot, ebben az esetben kérem azt a címet, ahova küldhetem, és biztonsággal megkapják a lányok!

Köszönöm előre is bizalmukat!

Tisztelettel:

****** ******** ”

Rövid egyeztetés után, hamarosan megérkezett a csomag, melyet másnap tovább is küldtünk a család részére.

A Vincze család levélben köszönte meg a segítséget:

„Tisztelt Alapítvány!!!

Szeretném megköszöni valahogy a csomagot, amit meg is kaptunk! Elég sok ruha jó lett a lánykáimra. Nagyon meglepődtünk, és nagyon örültem, de főleg a lányok! Nagy izgalommal próbálgatták a ruhákat. Kérem Önöket, adják át köszönetünket és hálánkat, a segítségükért!

Üdv: 

Vincze Zoltánné”

Mi is köszönjük szépen a támogatást!

GYEA

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újra egy olyan hét áll mögöttünk, amikor nem történt túl sok dolog. Hétfőn telefonált a behajtó cég képviselője, újabb fizetési határidőt kaptam. Július 23-ig esedékes a húszezer forintot befizetni, persze most sem mertem semmit ígérni, mert mire is?!
Rengeteg fizetnivaló lesz augusztusban, és a nagyfiunk még munka nélkül van. Egy másik fejvadász céghez is elküldtük az önéletrajzokat, és felhívtam telefonon egy céget is, innen is várjuk a visszajelzést. Kedden van visszarendelve a munkaügyi központba, most fogják kiállítani a kiskönyvét.
A hirtelen jött nagy meleg miatt nem járnak a szőlőbe, így nekem sincs plusz keresetem. A két gyereknek feltétlenül cipőt kellene venni, Miklós szinte az összes nadrágját kinőtte, mióta edz, de olyan kevés az összjövedelmünk, hogy mire mindent kinyögök, soha nem futja ki az összes csekket - gyakorlatilag egy forintom sem marad. Hála az Önök segítségének, kétszer tudok nagybevásárlást csinálni, de még nem tudtam megszabadulni a bolti hiteltől, így hónapról hónapra ide is tartozunk.
Fogalmam sincs, miből lesz tüzelőnk, és nyugtatgathatom magam azzal, hogy ezzel még ráérek foglalkozni, meg hogy addigra úgyis lesz munkája a gyereknek, de tudom, hogy sajnos ez nem így van! Itt Észak-Magyarországon sokkal nehezebb minden, és ha nincs szülői háttér, meg sok segítőkész ismerős, akkor vége.

Üdvözlettel:

A Dózsa család

NAPLÓ 07.05.-07.11.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A jó idő beköszöntével nem lehet a gyerekkel bírni. Állandóan az utcán lógna, nekem pedig figyelni kéne rá, de ez nem mehet így egész álló nap. Nehezen tudom kordában tartani. Megpróbálom néha lekötni azzal, hogy befogom a kisebb házimunkákba, ami neki is érdekes. Az egyik szomszéd nénitől kaptunk egy zsák diót, azt segített megpucolni. Közben eszegetett is belőle.
Lecseréltük a kis medence vízét is természetesen az Ő segítségével. Nagy élvezettel takarította az alját a nagy kefével, és utána Ő engedte bele a friss vizet is.
Esténként biciklire pattantunk és minden nap másfelé kerekeztünk. Ezekre az utakra elkísért a közelben lakó barátnőm is a kisfiával aki pont annyi idős mint Robika.
A konyhakert alsó részéről lemondtam már, mert nagyobb a gaz, mint a paradicsom és a paprika. Párom kaszával vágta le az egészet. A borsót kiszedtem szárastól, és utána szedtem le a hüvelyeket róla. A kifejtésben is segített Robika, bár többet evett meg, mint ami a tálba került, de ezt nem bántam. Nagy szerencsém, hogy mindent megeszik.
A héten szomorú esemény is történt. Meghalt édesanyám nagybátyja. Szép kort élt meg -80 évet. Mindenki nagyon sajnálja, mert nagyon aranyos kedves bácsi volt. Pénteken volt a temetés. Mivel anyu nehezen mozdul ki otthonról a sógora vitte ki a temetőbe, és mindjárt kihasználta az alkalmat, hogy apu sírjához is ellátogasson. Jövő héten lesz a halálának az évfordulója.
Sok tervünk van jövő hétre, remélem jó idő lesz és minden sikerül!

Üdvözlettel: Bíró Klára

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ismét orvostól-orvosig jártunk! Voltunk gyerekorvosnál. Kaptunk beutalót a CK laborba a kisfiamnak. Másnap el is vittük a gyerekosztályra *******-be ott levettek két cső vért.

Közben boltokba is menni kellett.

Aztán voltunk a Bethesda kórházban is Budapesten, a neurológián, sőt ért egy kellemetlenség is minket. 11-re volt időpontunk egy doktornőhöz, de ő sajnos nem tudott fogadni, sőt be sem voltunk írva, pedig telefonon ezt az időpontot kaptuk. Aztán a doktornő mondta, hogy beszél egy másik doktornővel, ha elfogadjuk. Így egy másikhoz kerültünk, de nagyon kedves, aranyos volt. Kaptunk EEG-re 08.25-re időpontot.

Másnap a foglalkozáson a kisfiam nagyon nyugtalan volt, sikoltozott, de a doktornő nem volt, akivel a Haloperidol gyógyszert megbeszéltem volna.

Ezen a napon az Auchanba is benéztünk, a kisfiamnak vettünk édességeket.

Az olvadósrágót, rudit és a csokit mindig kéri PEX kártyáról. Ha elveszem a kártyát, akkor meg odahúz a hűtőhöz, vagy a szekrényhez és sír, ha nem adok neki. Van, hogy öt percenként édességet akar.

Sárika ismét *********-n aludt két éjjelt, Reni pedig két napot, míg mi Pesten voltunk. Nap közben volt ott, nem mertük elvinni, mert hány útközben.

Kicsit kiborultam a héten megint, a sok orvostól-orvosig járástól, mondtam nem jut egy kis kikapcsolódás.

Nagyon sír a fiam, olyan napja van, de evett, ivott, tiszta a pelus, lefürdettem, nehéz megnyugtatni, játszani sem akar.

Kaptam a héten az egyik pártól a lépcsőházunkból játékokat repülő, autó, stb. A gyerekek örültek neki.

Tolnainé Hajnalka

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jól vagyunk, nem betegek a gyerekek, sokat játszanak kint a szabadban. Az anyagi gondjaink sajnos megvannak most is. Sőt elromlott a mosógépem is, így kézzel kell mosnom az egész családra (5 fő). Igen fárasztó és sajnos egyáltalán nem jut másikra, se újra, se használtra. Ha tudnak nekünk segítséget nyújtani, örömmel fogadjuk!

Tisztelettel:

                        Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ma azt mondta nekem valaki, hogy „Az élet szép, az élet minden! Mondhatják, hogy semmid nincsen, de a legnagyobb kincs mégis a tiéd, az, hogy élsz!” Ismerősünk, a sok betegség miatt mondta ezt, de nem vigasztalt meg! Férjem jelenleg igen gyenge, de azt mondta, már nem megy orvoshoz! Tudja, hogy az életével játszik, de már nem érdekli! Az árvízkárosultak elvesztették házukat, állatukat, kocsijukat, idővel, igaz sok munkával is, de ez mind pótolható! De egészsége és élete mindenkinek csakis egy van, amit, ha veszítesz, SOHA TÖBBÉ NEM KAPSZ VISSZA! Vannak dolgok, amelyek pénzzel nem pótolhatóak: Ez az élet!!!

Régen mi is csak autóra, jobb lakásra, stb.-re vágytunk, de az életnek vannak sokkal komolyabb, szörnyűbb dolgai, amikor az ember élete a tét, egy betegség miatt! Olvastam a helyi újságban, hogy egy 13 éves kisfiú küzd az életéért, szív és tüdőbeteg! Ha időben kap szervet, életben marad, de ha nem, hát …….!

Belegondoltam a helyzetébe, a családéba, és igen összeszorult a szívem! És ha jelenleg nem lenne családom, azonnal felajánlanám a szerveimet a gyermeknek, ezzel adhatnám a legtöbbet: Az életet! Autoimmun betegként mondom, nekem is már igen mindegy, de ha én is veszíteném a gyermekemet, vagy ilyen súlyos állapotba kerülne, mint az a 13 éves kisfiú, nem tudom, el tudnám-e fogadni azt, hogy mi lesz? Mi lehet?

Jövő héten megint mennem kellene Pestre vissza orvoshoz, de már nem tudom, hogyan oldom meg azt is! Újabb gyógyszereket kapok, újabb eredményeket és újabb feszültség, hogy megint tovább mi lesz?

Mi is tönkrementünk, hiszen már semmink sincsen! De nap, mint nap hálát adunk Istennek, hogy élünk, és egymásnak vagyunk! És szerintem ez a legfontosabb a világon! Mert az élet Isten ajándéka, amivel tudni kell élni és meg kell tudni becsülni!!!