Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

NAPLÓ 08.02- 08.08

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a munka mellett a szórakozásra is volt lehetőségünk. Három születésnap is volt a családban, így ünnepeltünk.
A hét elején befejeztem édesanyámnál a meszelést és a takarítást.
A virágoskertemet is rendbe tettem, elég gazos volt már. Most minden olyan szép és nagyon színes is. Sokfajta virág nyílik most, úgyhogy gyönyörű az egész és jó ránézni az udvarra. A konyhakertem is rendben van, igaz nem sok minden van még benne.
Robikának vásároltam már néhány dolgot az óvodába. Van itt a faluban egy turkáló, oda szoktam járni. Ismerem az eladót, és ha van valami, ami a gyereknek jó akkor általában félreteszi és szól, hogy mikor menjek. Majd szeretnék a városba is bejutni vásárolni. Sokat nőtt a nyáron, a tavalyi nadrágok már mind rövidek neki. Cipőt is újat kell venni. Nemsokára lesz ruhaakció a védőnőnél, oda is elmegyek majd. Oda úgy szoktam menni, hogy viszek is ruhát meg hozok is.
Az augusztus hónap a gyerekről szól. Már nagyon várja az ovit, azt mondja, hiányoznak a pajtások.
Szombaton megtartottuk a szülinapokat (köztük az enyémet is). Édesanyám főzött finom töltött paprikát, én pedig sütöttem zserbót. Ez a család kedvenc sütije. Minden ünnepelt kapott egy kisebb ajándékot. Ez nálunk már régóta így van. Megbeszéltük, hogy az ajándékozást közösen oldjuk meg és próbálunk hasznos dolgokat venni.
Vasárnap délután bicikliztünk egyet, mert Robika állandóan ezzel nyaggatott. Sikerült egy kellemes délutánt eltöltenünk hármasban.

                                    Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Egy héttel öregebb lettél és bölcsebb is talán. Ez a kicsit átírt dallam jár most a fejemben. Jó lenne bölcsebbnek is lenni, de sajnos az évekkel csak úgy magától nem jön a bölcsesség, meg kell szenvedni érte!

Vasárnap voltam templomban, úrvacsoráztunk "új kenyér" alkalmából. Feltöltődtem. Nagyon szépen tud beszélni a Tiszteletesnő. Szinte olyan, mintha balzsam lenne a sebeimre. Nekem a hitem nagyon nagy segítség. Valahogy jó érzés "beletörődni", hogy minden nehézség, akadály, gond, baj, probléma már akkor elő volt nekem készítve mikor még nem is éltem. Akinek nincs hite, nem is igazán érti meg ezt. Nekem segítség a hit, és tudom, hogy van mindenre megoldás és segítség, csak néha elmegyek mellette, nem veszem észre, mert mással vagyok elfoglalva. Megyek egy felesleges kört, majd újra úgyis vissza kell térnem oda, ahol minden megoldást nyer.

Meleg van, kaptunk esőt is, de szerencsére elkerültek a nagy károkat okozó viharok. Most újra kánikula van, nagyon sok munka lenne még a kertben, de valahogy annyira nincs kedve az embernek ott dolgozni. Magas a páratartalom, és még melegebbnek érezzük, mint amilyen. Így hajnalban kelünk a gyerekekkel, és akkor végezzük el a munka nagyrészét. A gyom nagyon kedveli ezt az időjárást és nő is nagyon, alig győzzük irtani. Leginkább kézzel húzzuk ki, mert a veteményektől már nehéz kapálni, de ha most nem dolgozunk meg vele, akkor ősszel, mikor a betakarítást szeretnék elvégezni, akkor azt sem találjuk meg, hogy mi hol van. Persze nem utolsó szempont az sem, hogy a szemnek is kell gyönyörködnie.

 Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagy izgalommal indultunk az új hétnek, hisz a nagy fiam munkás ember lett! Este fölhívott a leendő főnöke, és elmagyarázta, hogy hol fog dolgozni, és mi lesz a feladata. Azt is mondta, hol kell reggel az autót várni, mert sajnos változott a helyzet, és nem ott kezdett, ahová eredetileg irányították. Az ácsokhoz került, ahol elég kemény, embert próbáló munka folyik, még egy tapasztalt "vén" rókának is, nem egy zöldfülűnek!
Napi 12 órát van oda - ha az utazást is beleszámoljuk -és 3500 forintot fizet Neki a vállalkozó. Szerdán a zuhogó eső miatt visszajöttek, arra a napra semmit nem kaptak, pedig már 9 óra is elmúlt, mire hazaértek. Annyira sajnálom szegénykémet, mert van egy kis tériszonya, amit nem mer mondani a brigádvezetőnek, és 4-5 emelet magasan dolgozik egész nap kinn az álláson. Szerdára mindkét karja pecsenye pirosra égett, a pala össze-vissza vagdalta a tenyerét, de férfiasan tűri.
A nyári étkeztetés keretén belül - mivel augusztus hónapban leáll a főzés az iskola konyháján - konzerveket, tésztát, májkrémet, és leves porokat kaptak a gyerekek az Önkormányzat Gyermekvédelmi részlegétől. Persze ez már csak Miklóst érinti, mert már csak Neki jár a gyermekvédelmi kedvezmény.
Pénteken Miklós végre el tudott menni újra edzeni az unokatestvéréhez, mert volt egy kis szabadideje a tesójának. Hétfő reggel jön haza, és már "beharangozta", hogy augusztus vége felé amatőr versenyre szeretnének nevezni, ami valahol ****** mellett kerül megrendezésre. Bízom benne, hogy kitart a lelkesedés addig!
Szombaton Csaba születésnapra volt hivatalos, ahonnan csak vasárnap reggel jött haza. Nagyon üres volt a lakás a fiúk nélkül egész hétvégén, teljesen elveszettnek éreztem magam nélkülük.
Még előttem áll egy több oldalas nyomtatvány kitöltése, mert holnap akarja a férjem benyújtani a rokkant nyugdíj iránti kérelmet, de minden ilyen feladat is engem terhel.

 Mindenkinek jó pihenést kívánok a nyár hátralévő részére!
 
 Üdvözlettel:

                        A Dózsa család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Férjem felmondott a cégnél, ahol dolgozott. Nem volt más választása, bérét annyira lecsökkentették, hogy mivel így sem tudunk megélni, muszáj volt lépni neki. Sikerült egy másik állás *******-n, azt megpróbálja. Igaz, nagyon nehéz munka, de a fizetés kétszer annyi lenne egy idő után, mint a mostani cégénél. Nincs pénzünk beiskoláztatni a gyerekeket, és most ez a fő probléma nálunk. Nem tudom mitévő legyek. Egyszerűen fogalmam sincs, mit csináljunk, annyi minden kellene a gyerekeknek. Ráadásul hó végén, nagyobbik lányomnak, mikor vonul be az új iskolába, 40000 forintot kell vinnie a könyvekre, és a kollégiumra. Félek, ezt nem tudjuk teljesíteni, és akkor, hogy megy a lányom is? Borzasztó ez az érzés, szeretnénk tanítani őket, de anyagilag nem megy!

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

NAPLÓ 07.26-08.01.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mozgalmas hét áll mögöttünk.
A héten élelmiszer segélyosztás volt a faluban. A mi szervezetünket kérte fel a polgármester úr a kiosztásra. Én is kaptam csomagot (liszt-cukor-tésztafélék stb.), aminek nagyon örültem, és itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak, mert a segélycsomag az Önök alapítványától érkezett. Jó volt látni a sok boldog és megkönnyebbült arcot, hiszen most pont hó vége van és lehet, hogy némelyik rászorulónak ez volt az "utolsó pillanat", hogy élelemhez jutott. Még egyszer nagyon szépen köszönjük a magam és sorstársaim nevében.
Szerdán *********-on voltunk a szemészeten Robikával. Csupa jó hírt kaptunk. Már a legkisebb ábrákat is le tudta olvasni, úgyhogy a szemtakarást már csak a biztonság kedvéért kell folytatni még egy hónapig. Nagyon nehéz rábeszélni a takarásra, főleg ezekben a forró napokban. A szemüveget még hordani kell, és úgy néz ki augusztusban végre ki tudjuk cseréltetni a lencséket is.
Édesanyámnál kipakoltuk a konyhát és kimeszeltük. Mindjárt kicsit át is rendeztük, most olyan mintha új lenne. Néha kell egy kis változás, azt hiszem. Mindjárt másképp érzi magát az ember. Jövő héten a szobáját szeretném megcsinálni és utána jöhet a mi házunk. Már elég régen volt meszelve, úgyhogy nagyon ráfér.
Sok apró tervem van, amit szeretnék megvalósítani és ami persze nem kerül pénzbe csak az ötlet kell hozzá. Talán nálunk is változtatunk egy kicsit. Jó lenne a fürdőszobát is befejezni, de egyenlőre a párom nagy fia vidéken dolgozik, egy másik kőműves pedig sok pénzbe kerülne és az óvodakezdés előtt erre végképp nincs keret. Remélem, sokáig jó idő lesz és azért még az idén ősszel sikerül megoldani a dolgot.

                                   Bíró Klára

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a mama vagyok:

Ez a hét is olyan rossz volt. Nagy meleg után ez a hirtelen lehűlés, ami nem is baj, hogy lehűlt, mert nehezen viseltem. Nagyon megviselte a szervezetemet. Vérnyomásom állandóan fent volt, szívem is nagyon nehezen viselte. De most, ahogy kezd egy kicsit hozzászokni, most már jobb a közérzetem, de nem sokkal. Már vége lehetne ennek a hónapnak, mert nagyon nehezen telik. Mivel már több napja kenyerünk sincsen, már alig várom, hogy egy kis pénzt kapjunk, mert teljesen kifogytunk, egy fillérünk sincsen. Minden forintunk, amit kapunk, az én nyugdíjam, a gyerekeknek a pénze, a villanyra, vízre, és a házunk rendbetételére, a kölcsönök fizetésére megy, mert ahogy mondtam, árvízkárosultak vagyunk.

És ebből a kis pénzből, amit kapunk kellett megcsináltatnunk az otthonunkat. Tönkre mentek a falak, a mennyezet és ezeket, hogy meg bírjam csináltatni, hitelbe vannak véve az anyagok, hitelbe dolgoztak a munkások. És ezeket fizetgetem, de ez el fog húzódni, még jövő ilyenkorra is, mire kifizetem őket. Jön majd az Iskola nemsokára. Bele sem merek gondolni, hogy indítom el a gyereket, mert semmiféle segítséget nem kapok a hivatalban sem, csak Tőletek, Önöktől.

Tovább a teljes naplóhoz

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A lábam kezd javulni, így még egy kicsit sántítva is, de már mennék barackozni, de most az idő szól közbe. Ma csütörtök van, és még a héten végig esett az eső. Voltam jelentkezni a munkanélküli központban, és ígérték, ha lesz tanfolyam, akkor megpróbálnak beíratni, nekem már ez is egy reménysugár, és olyan boldogan jöttem ki, mintha nem tudom mi történt volna velem, mintha nyertem volna a lottón. Pedig nem is lottózom, így esélyem sincsen, de a tanfolyamra még van. Nehéz bejutni, főleg, hogy én nem kapok semmi segélyt. Jelentkezni így is kell járni, mert akkor nincs társadalombiztosításom.

A héten kimeszeltük a konyhát is, így most már tiszta. Az ajtóra kell még venni festéket, de arra már nem jutott. Bencének vettem pár holmit, és már oda is van a pénz, amit a meggyesben kerestem. Most nagyon kellene a barackos pénz, hogy jön az iskola, és az bizony nagy kiadás.

Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Ha az ember beteg lesz, vagy betegen születik, akkor neki az élet „árnyoldala” jut. Az állandó ellenőrzések, az állandó pluszkiadások emiatt, igen megterhelők a család számára. Nehéz úgy megélni a mindennapokat, hogy fogalmunk sincs arról, hogy mi lesz másnap. Jól lehet, nehéz mindenkinek, ma már mindenki küzd valamilyen problémával, de egyes embereknek különösen kijut a gondokból. Most megint ott tartunk, hogy választanunk kell a megélhetés, vagy albérletfizetés?! Mert ma már a kettő nem megy egyszerre! Nagyon rossz érzés, nagyon megterhelő lelkileg! Itt az iskolakezdés is ami pluszkiadással jár az embernek, de még a helyi Önkormányzattól sem várhatunk segítséget! Borzalmas, amikor meg kell alázkodni, amikor könyörögni kell azért, hogy kapjunk segítséget! Megint Pestre kell mennem orvoshoz, újabb gyógyszereket kapok, de a jelenlegieket sem tudom mindig kiváltani! Párom egyre fáradtabb, egyre nehezebben bírja a munkát, hiányoznak a kezelései, csak idő kérdése ez is, hogy meddig bírja még? Mégis küzd, mert nem tehet már semmit! Messze van a megoldás az életünktől, de még messzebb van a gyógyulás! Nagyon-nagyon aggódom, mert én még mindig nem találtam munkát és ez elkeserít!

Az a kis pénzünk is legtöbb esetben arra megy el, hogy telefonálok, ha látok egy álláshirdetést, vagy utazom át egy városba, mert éppen személyesen lehet jelentkezni! De ha meg sem próbálom, honnan tudjam, hogy sikerülni fog-e? Nem tudom, hogy ennek az egésznek mi lesz a vége, de a helyzetünk hétről-hétre rosszabb, kilátástalanabb, elkeserítőbb! Lassan úgy látjuk, úgy gondoljuk, ahhoz, hogy jobb, vagy talán könnyebb legyen, nem kellene ilyen korrekt, becsületes emberként élni!!!

Tovább a család bemutatkozójához|Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mint írtam bemutatkozó levelemben, édesanyám tavaly meghalt, hosszas otthoni ápolás után. Nyugdíját, melyet járóképtelensége miatt nem tudott átvenni, nekem kellett átvennem. Édesanyámat teljes mértékben én ápoltam, így gyógyszereit, gondozóit, orvosait, étkezését ebből az összegből térítettem. Édesanyám elmondása szerint a nyugdíjat mindig visszamenőleg kapta meg, így felhívta figyelmemet, hogy így kalkuláljak. Édesanyám augusztusban elhunyt, így az Ő tájékoztatása szerint a szeptemberben érkező nyugdíjat átvettem, melyből a temetkezés egy részét sikerült fedeznem. A nyugdíjfolyósítótól kaptam egy határozatot, hogy fizessek vissza 1 havi nyugdíj összegét, hiszen a nyugdíj, mindig adott hónapra jár, így én arra nem voltam jogosult. Miután ezt az összeget a temetkezés kiadásaiba fektettük bele, így ezt én visszafizetni sajnos nem tudom, melynek összege: 87.535 forint.
Most épp azon vagyok, kitől kérjek kölcsön, mert ezt az összeget kifizetni nem tudom, és számlámról kellene utalnom a pénzt a nyugdíjfolyósítónak, még ezen a héten.
Erről természetesen hivatalos határozatom is van.

 Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Úgy rohannak a hónapok, már augusztus van! Ebben a hónapban be kell vásárolni az iskolakezdéshez, nem semmi egy futam lesz! Még fogalmam sincs, hogy mit, és miből fogok megvenni. Nem beszélve a ruhaneműkről, megint sokat nőttek a gyerekek. Azokból is új kellene. Fáradt vagyok, kimerít ez a nagy hőség, és nagyon sok a munka. Sokat kell dolgozni a befőzéssel is, bár mikor sorakoznak a polcon, nagyon jó látvány. Most számolgattam kicsit utána, hogy nagyon sokba kerül. Sárgabarack lekvárt is főztem be, igaz, vettem a barackot, így még többe kerül. De egy olyan családtól vettem, akiknek nagyon nagy segítség volt. Ott három kisgyerek van, és munkahelye nincs az Apának, csak segélyt kapnak, az Anyuka itthon van anyaságin, nemrég költöztek ide a faluba, olyan kertjük van, ahová sok fát ültettek az előző tulajdonosok, így a feleslegből eladásra is jut egy kevés.

Uborkából nekem is feleslegem van, de a nagyobb méretet csak 10 Ft/kg-ért vásárolják fel, pedig mennyi baj van vele, mennyit kell permetezni, míg terem, és még most is, úgy kell szedni, hogy háromnaponta permetezni kell.

 Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Folyamatos keserűségek sorozata következett ezen a héten!

Hiteleinket felmondták, behajtó céghez adtak, akik semmilyen együttműködésre nem hajlandóak a dolgok rendezése végett! Szemtelenül és lekezelően beszélnek az emberrel a telefonban. Nem tudom, hogy minek kellene még bekövetkeznie, de már így is éppen, hogy van erőnk, lelkileg, és anyagilag már így is a padló „alatt” vagyunk! Soha életemben nem éreztem magamat ilyen nyomorultul, ilyen kilátástalan helyzetben sem voltunk még.

Ha létezik csoda, akkor könyörgünk, jöjjön, mert már nem megy tovább! Nehéz úgy élni a mindennapokat, hogy tudja az ember, bármelyik nap vége lehet az életének, a betegségekből kifolyólag. Nap, mint nap azon gondolkodom, hogy ezt mivel érdemeltük ki, ezt a helyzetet? Egyáltalán nem bántunk senkit, folyamatosan segítünk embertársainkon! Azt hittük, hogy jó tett helyében az ember csakis jót várhat! Butaság ez is! Mindig azon gondolkodom, hogy egyes embereket miért ver így a sors?

Lassan vége a nyárnak és kezdődik az iskola, de, hogy idén, hogyan fogjuk elkezdeni, miből, azt nem tudom!? Szerencsétlen helyzet a miénk, nem igazán jó csillag alatt születtünk! Jó lenne már egy kicsit megnyugodni, megpihenni, mert lassan elhiszem, amit az orvosaink mondanak, hogy a sok betegség az idegi és lelki problémák által kezd kialakulni! Az miatt meg már teljesen kiborultam, hogy még mindig nem találtam munkát, olyan rossz, hogy mindig találnak valami kifogást az emberben! Az, hogy az ember dolgozni akar, az csakis másodlagos dolog! Az, hogy még élni akarunk, és ahhoz pénz kell az meg közömbös más ember számára! Hát ilyenek lettünk mi emberek!!

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Tisztelt Alapítvány és Támogatók!

Még élek, nem fogom tudni Önöknek megköszönni, hogy segítettek rajtunk. Egy olyan kisfiún, aki eddig nem nagyon tudta, mi a Túró Rudi, a joghurt, hús is csak ritkán került az asztalra.

Most megpróbálom beosztani úgy a támogatást, hogy Bence minden nap kapjon megfelelő tejterméket, és hús is gyakrabban kerüljön az asztalra. Ezt a támogatást Ő kapta, így neki is kell élveznie. Mi eddig is nélkülöztünk, most se jobb a sorsunk, de most legalább látom, a fiam vidám, és teli hassal fekszik le. És olyan jó, amikor mondja: Anya, olyan jól laktam a kirántott husival! Nekem ettől nagyobb Öröm nem is kell, és ezt mind Önöknek köszönhetem!

Köszönöm a kisfiam, és a család nevében!

Tisztelettel: 

                    Szécsiné Erika

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Újra eltelt egy hét. Végre megszakadt ez a nagy hőség. Esett eső, mi most nagyon szerencsés emberek vagyunk, mert vihar nélkül kaptuk a jótékony áldást. Kicsit fujt a szél, de azért nagyon nagy károkat nem okozott. A rengeteg víz az már nem annyira jó, mert a növények vízben álltak, a sárgarépa kicsattogzott, szintúgy a karalábé, káposzta is. A krumpli rohad a földben, a paradicsom fekélyes lett, de nem sorolom már. Hisz hol áll ez ahhoz a gondokhoz képest, amit máshol, másoknak okozott a víz?!

Sokszor elgondolkodom, hogy sok embernek annyira nehéz az élete az enyém is az, a mienk is az, de valahogy mindig találunk valamilyen megoldást a gondjainkra, vagy megoldódik részben, vagy kicsit elodázódik. Igaz az is, hogy nem is ülök ölbe tett kézzel, valamit mindig próbálok változtatni az életünkön.

 Tovább a teljes naplóhoz

NAPLÓ 07.19 - 07.25.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész héten kánikula. A sok eső után most a nagy meleg. Az idei időjárás megviseli még az egészséges embereket is.
Robika minden délután a medencében pancsolt és bevallom volt olyan nap, amikor én is csatlakoztam hozzá egy kis időre. Most a fürdést is gyorsan megoldottuk. Az udvaron van egy fekete hordó felállítva zuhanyrózsával. Nagyon jó meleg lett a víz benne így esténként ott zuhanyoztunk.
Reggelente rendbe szedtem a kertet is. Amíg nem sütött annyira a nap, addig csinálgattam, így napról-napra haladtam vele.(Este nem lehetett a szúnyogok miatt.) Felszedetem a fejteni való babot. Az legalább bejött. Lett rajta szépen, úgyhogy telik a fagyasztóm.
Esténként biciklizni mentünk. Robika a sajátjával jött és csak a falun belül kerekeztünk. Próbálom tanítani a helyes közlekedésre több-kevesebb sikerrel.(Azért elég jól haladunk.)
Vasárnapra a kis legény belázasodott - kicsit megfázott - így egész nap feküdt. Estefelé már kezdett jobban lenni és az egész napi rosszaság akkor jött ki rajta. Remélem, nem kell jövő héten orvoshoz vinnem.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Rengeteg gonddal meg kellett eddig is küzdenünk, de úgy érzem a java még hátra van. Még mindig nem találtam munkát, és ez egyre jobban elkeserít, kétségbe ejt. Igaz a mondás, ha valaki minél jobban akar valamit, annál nehezebben jön össze. A munkáltatók állandóan találnak valami kifogást, de az őszinteséget igen mellőzik! Nagyon nehéz úgy elhelyezkedni, hogyha egy munkafelvételnél legtöbbször nem is a dolgozni akarás, hanem a külső számít!!! Lassan már szégyellnem kell magamat amiatt, hogy nem vagyok egy ”bombázó” nő, csak egyszerűen dolgozni akaró. Családok tömegei mennek tönkre, hullanak szét, mert valamelyik elveszíti munkáját, és előbb-utóbb lelkileg is belerokkannak! Nos már mi is itt tartunk! Feszült helyzet alakult ki a „pénztelenség” miatt, mert én hiába akarok dolgozni, ha nem kellek, mint munkaerő!

Telik a nyár, egyre melegebb van, nem örülünk neki. A hétvégén kifestettük a szobánkat és a konyhát, ha talán a jó Isten is úgy akarja, akkor még télire lesz tiszta, ápolt albérletünk. De ha sürgősen nem jön a CSODA, nem tudjuk mi lesz, de tényleg nem tudjuk. Belerokkanunk a várakozásba, abba, hogy hittük, minden rossz után csakis jó jöhet!!! A napi szomorúság, bánat felemészti minden erőnket, és minden este úgy fekszünk le, mint aki 24 órán keresztül dolgozott! Jó lenne már egy kicsit megpihenni, megnyugodni! Hát olyan nagy kérés ez? Szerintem nem, de hát ki, hogyan véli! Sokszor vannak dolgok, amik a pénznél is fontosabbak!

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Eltelt egy hét ismét. A héten ez a nagy meleg nagyon megviselt mindenkit. Elvittem a helyettes gyerekorvosnak a kisfiam CK labor eredményét, azt mondta jó, bár rákérdezett, mennyi folyadékot iszik a kisgyerek, de mondtam, hogy nagyon sokat.

A két kislány volt egy napot anyukámnál és húgomnál is.

A máltai szeretetszolgálatnál is jártunk, támogató szolgálat ügyben, de még nem válaszoltak.

A héten járt a közgyógy pelus is, mivel az előző 360 db elfogyott, meg már kicsi is, így nagyobbat írtak fel. El is hoztuk 270 db. Kibontottuk, de ez sajnos túl nagy méret, de rendes volt a patika, másnap 240-et visszavettek (cipeltem a buszon, Sári eljött velem), de most nincs megoldás, mert kaptam 3 db nejlonost próbának, de ezt le is tépi a kisfiam, így kellett vennem Libero 7-es pelust. Nem tudom mi lesz majd, beszélnem kell a neurológussal. Ha a közgyógy pelus sem lesz megfelelő, akkor az a pénz sem marad meg.

Voltunk a gyógytornát kiíratni a főorvos úrnál, a kisfiam nagyon türelmetlen volt, nagyon sokan voltak. Sikoltozott, kaptunk megjegyzéseket a várakozóktól, elnézést kértem, kénytelen voltam szólni, és elővenni az Autizmus-kártyát. Az orvos nagyon kedves volt, tíz alkalmat írt ki (H-SZ-P), de a gyógytornász hölgy csak K-CS vállalja, „fél”, kérdezte, hogy mennyire fogja tűrni a fiam (egy alkalom 15 perc), mondom, meg kell próbálni.

Kaptunk egy babakocsit, ingyen, fel kellett fújni a kerekét, jó nehéz, de jó állapotú. Nagyon rendes, segítőkész emberektől kaptuk. A Vöröskereszttől meg nagyon szép pólókat kaptak a gyerekeim, nekik is megköszöntük szavakkal. És Önöknek is köszönöm a segítséget a gyermekeim nevében!

Tolnainé Hajnalka