Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt hetünk igen kimerítő volt. Kora reggel indulás az óvodába, és késő estére érünk haza, nagyon fáradtan. Szinte semmire nincsen időm, se házimunka, se bevásárlás. Elég nehezen indul be a dolog.

Valószínűleg hétvégére marad minden tennivaló, mert minden este elalszom, mielőtt bármihez kezdenék, miután a gyerekek elaludtak. Nekik nagyon tetszik az ovi, vannak barátaik, örülnek a sok játéknak! Reggel még van egy kis nyafogás, de elég jól bírják a gyűrődést. Nehéz fölkelni, nehezen indul a nap, de mindig nagyon várnak délután és örömmel jönnek haza.

Itthon amint írtam nem sokat haladok a munkával, ügyintézés is lenne, de az is áll. Semmire nincs energiám munka után.

A gyerekek is nagyon várják már a hétvégét, hogy sokáig alhassunk és menjünk bevásárolni, játszótérre. Sajnos még mindig nem jutottam el fogorvoshoz, anyagi problémák miatt. De nagyon nehéz így az élet.

Sokat fájnak a fogaim, állandóan begyullad az ínyem. Nem tudok rágni, nagy gond ez, amit nem tudok megoldani sehogyan sem. Nem panaszkodni akarok, de sokat szenvedek a rossz fogaim miatt.

Szép napot kívánva, tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét végén búcsú volt a faluban, de nem foglalkoztunk vele. Móni lányomnak és nekem jutott eszembe, hogy ünnep van, és ez vasárnap reggel volt.
Nem mentünk sehová, mert nem akartunk költekezni a sátrak alatt fölöslegesen, mivel már évek óta nem is foglalkozunk a dologgal. Végül is olyan, mint egy sima vasárnap, mikor sütök és főzök a családnak.
Főztem sertés húslevest, rántott húst, és mellé krumplipürét. Móni lányom dagasztott, így sütöttünk csokis fánkot, és kalácsot. Délután sziesztázott a család, este pedig kint pihentünk, és beszélgettünk az erkélyen.
Üdvözlettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek jól vannak, furcsa nekik hogy iskolába kell járni, de belerázkódnak. Mesikém nagycsoportos lett, meg is beszéltük már reggelente, délután nem Anya (én) öltözteti, hanem mivel már nagylány így Ő maga fog egyedül. Még ez idáig be is tartja. Vannak neki rosszabb napjai, mikor nehezebben indul reggel, de szeret oviba járni. Alig járnak a gyerekek két hete iskolába, oviba, máris kering a hír, hogy van fej tetves kisgyerek. Így nézem a fejüket két naponta, és reménykedem, hogy nem kapják el, mert ha igen, és elterjed, akkor az nagyon sok időt és pénzt vesz igénybe, mire ki tudom irtani. Janika negyedik osztályos, új osztályfőnököt kapott, szigorúbbat, mint tavaly volt, ami nem is baj, elég hanyag a lelkem. Edinánál nem változott semmi, hatodikba lépett, nagyon jó tanárai vannak.
Ma voltam el levásárolni az alapítványi támogatás összegét. Nem vásároltam annyi húst, inkább felvágott féléből vettem többet, mivel a gyerekek az isiben esznek ebédet, mikor hazajönnek a főtt ételt nem igazán kívánják. Sajnos pénztárcánk nem engedte, hogy felöltöztessem Őket, egy-egy cipőt tudtam csak Nekik venni. Iskolai tanszer, füzetek megvannak.
Köszönjük szépen a támogatásukat!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tamás fiamnak elkezdődött az ovi és egy hetet tudott menni, mert megint összeszedett valami nyavalyát. Nem tudom mi lehetett, de azt tudom, hogy egyik percről a másikra ledöntött minket a lábunkról olyannyira, hogy a nejem kórházba került. Szóval az elmúlt napok nagyon rosszul teltek! Betegek voltunk, és nem csináltunk semmit, azon kívül, hogy egész nap az ágyat nyomtuk.

Szép napot kívánok!

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehéz gondok, bajok voltak az elmúlt héten. Anyagi helyzetünk kevés, és mellette orvosokhoz jártunk. Beteg volt a két gyerek, alig tudtuk kiváltani a gyógyszereket. Elfogyott a pénzünk, az iskolára elköltöttük. Nem is tudom, hogy mi volna velünk, ha nem kapnánk a támogatást. Így is nehéz a megélhetés, még kevesebb jutna akkor. A kisfiúval is most voltunk kontrollon, a nagylánnyal pedig urológiára küldenek kivizsgálásra. Gyakran fel van fázva, vese cisztás. Nem elég a szegénység, sajnos még orvosokhoz is kell járni, gyógyszereket váltogatni. Köszönöm a segítségüket továbbra is!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét elröpült. Az első iskolai hét még eseménytelen volt. Nem volt sok lecke sem. A fiunk azért nem szeret korán kelni. Mindig azt számolja, mennyit alszik még, hogy itthon lehessen. Elég náthás lett mindhárom gyermekünk. Nem tudom mitől. Lehet, hogy az időjárás változás miatt. Nem jó, hogy 10-15 fokokat esik a hőmérséklet. A gyerekeket nagyon megviseli. A férjem még nem talált munkát. Ábel megy bölcsibe, hogy vissza tudjak menni dolgozni. A gyes nagyon kevés lesz.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Meleg van nagyon-nagyon, a héten még mindig jól tartja magát a nyár. Sok munka összejött, megint a héten a ház körül, gazolni és rendbe tenni való az van, csak a meleg miatt lassan halad minden. Vivit szemészetre kellene vinnem, mert nem jó neki a tavalyi szemüveg, fáj a szeme csak az a baj, hogy nem tudom mit is csináljak, ha elviszem új szemüveget kap, de nem tudom kiváltani Neki. Márti meg rosszul lett, szédülés, fülfájás, szemfájás. Volt az orvosnál, de nem tudja, mi lehet a baj. Hát nem lettünk okosabbak, sajnos. Zajlik az élet, de semmi jóval nincs fánk, és félek, mert lassan itt a hideg, miből veszünk fogalmam sincs. Gondok hegyén-hátán, és nem találok rá meg oldást, ez olyan szomorító. A négyórás munkahelyem, aminek annyira örültem, mert mi a kicsit is becsüljük, szeptember 30-al megszűnik, eddig alkalmaztak. Pedig így is milyen nehezen élünk és még kevesebb lesz havonta és több kiadással a tél. Elég stresszes vagyok mostanában megint, úgy felgyülemlett minden. A munkahelyem megszűnésével még gyötörtebb leszek, mert annyira jó, hogy van ez a kis munka, és ez a kis fizetés, de ez sem lesz.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdődött az óvoda. Robika boldogan indult el első nap, és nagyon jókedvű volt akkor is, amikor érte mentem. Azóta sincs semmi gond, szeret menni, és az óvó néniket is imádja.

Nem sokáig "örülhettem" az üres lakásnak, és a csendnek, mert már kedden szóltak, hogy lesz napszám. Szerda óta járok almát szedni, és volt már egy szüret is. Úgy néz ki egész szeptemberre lesz munka.

A kertet rendbe tettem, már csak a káposzták díszelegnek és a krizantémok. A virágoskert elől még nagyon szép, nem tudom, meddig bírja.

Lassan el kellene ültetni a tulipán és nárcisz hagymákat (amiket tavasszal kiszedtem), de ilyen meleg időben még nem lehet. Most már jöhetne egy kis eső.

Sok a tennivaló itthon, és anyukámnál is, és néha úgy érzem, összecsapnak a fejem felett a hullámok. Aztán másnap minden "kitisztul", és ez így megy néha heteken keresztül. Szerencsére a párom nagyon segítőkész, és sokszor vigasztal is, ha el vagyok keseredve. Robikáról nem is beszélve. Tünemény egy kis ember. Ha látja, hogy valami nem úgy megy, ahogy kellene és gondban vagyok, sokszor Ő is vigasztal és próbál segíteni, ahogy tud.

Szerencsés vagyok, hogy ilyen családom van és számíthatok rájuk!

Beleértve a húgaimat és az Ő családjaikat is. Összetartó csapat vagyunk, és remélem ez így marad még nagyon sokáig!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már másfél hete, hogy járnak a gyerekek iskolába. Végre mindent beszereztünk Nekik. Közben egyik nap átnéztem a ruhatárukat, mi jó rájuk, de szinte mindegyik mindent kinőtt. Így kénytelenek voltunk elvinni Őket vásárolni, mert ha hirtelen jön a hideg, legyen nekik hosszú nadrágjuk ill. pulóverjük. Ha még tudnánk Nekik venni jó lenne, de sajnos nem engedhetjük meg magunknak, majd apránként még kapnak. De jó, hogy még ilyen jó idő van. Élelmiszerre most kevesebb jutott, de beosztjuk, ami van. A férjem átment máshova dolgozni, itt se ígértek a szakmunkás minimálbérnél többet, de folyamatos munkát adnak. Talán csurran csöppen még valami, de már az jó, ha egész évben folyamatosan lesz munka. A burgonyát még nem szedtük ki, a hétvégén szeretnénk, de sajnos az idén nem szép, sok az apró közötte. Így biztosan kell még vennünk. A gyerekeknek most az a dolguk, hogy tanuljanak.

Tisztelettel:

Gulyás Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét nem volt olyan túl jó. A gyerekek nagyon örültek neki, hogy végre elkezdődött az iskola és az óvoda.

Másrészt pedig szombaton volt a nagyapám temetése. Anyukám a körülményekhez képest jól viseli, tele van nyugtatóval. Csak nehogy megint bármi komolyabb baja legyen! Én most nagyon nagy ürességet érzek, és fájdalmat. Nagyon közel állt hozzám, és míg meg nem halt, ott voltam végig mellette. A nagymamám mellé lett temetve, és most újra együtt lehetnek. Tudom ez elég furán hangzik, de ők 40 évig éltek nagyon boldog házasságban.

Szomorúan telik a vasárnapi nap is, de muszáj a többi fontos dolgokat is elintézni.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehezen  szoknak a gyerekek a korán keléshez, még mindig furcsa Nekik. Niki kezd megbarátkozni az új tantárggyal, a földrajzzal. Tanul is sokat, van már egy pár ötöse is. Nagy célt tűzött ki maga elé, amin én is meg lepődtem, hogy a kitűnőségét végig akarja tartani a 8. osztályig, nagyon remélem be is tartja. Szegény meg is járta a múlt héten, mert a szája kicsattant, elment orvoshoz, most legelőször egyedül, azt mondja, hogy ne kísérgessem. Nagyon furcsa, hogy ennyire önállósodik igaz 12 éves, de ez hirtelen sok, hogy ennyire hamar cseperedik. Kiderült hogy vírusos, gombás herpesz, holnap megy vissza, de most megyek vele, mert nem igazán akar neki múlni. Edinának az oviban lettek új társai, de azokkal annyira még nem szeret lenni, még mindig hiányzik neki a kis barátnője, aki már iskolás lett. A furulyát is egy darabig abba hagyta, most be van eléggé lassulva, de remélem, hogy ez az utolsó év még sokat változtat rajta. Állatkáink szépen növögetnek, hamarosan lehet majd vágni őket még 1-2 hónap, és be is érnek teljesen. Megcsináltattam a kéményt, mert már nagyon rossz volt, a mostani fűtési szezont nem bírta volna ki, és féltem, hogy nehogy baj legyen belőle, mert azt nem szeretném. Voltak a vizesek is ellenőrizni, és külön szennyvízaknát kell még a tél előtt csináltatnom, mert a fúrt kúti víz nem mehet máshova, az is még egy plusz költség. Mindig van valami, ami közbejön, egy két ház körüli munka, megoldódik, nagy nehezen ott van már a következő és még télire a fáról is kell gondoskodnom, hamarosan itt a fűtési szezon. Munkát még sajnos nem találtam, pedig már nagyon szeretnék dolgozni. A hivataltól kapom majd a szociális segélyt, ami nagyon kis pénz és megélni nem igazán lehet belőle, de a semminél több. Ennyi történt a mi kis családunkban. Mindenkinek további szép napot!
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Vége ennek a hétnek is, a gyerekek nagy izgalommal mentek az iskolába, még nagy a lelkesedés remélem jó sokáig tart majd.
Detti ügyes volt az oviban, szépen evett, remélem egyre közelebb vagyunk ahhoz, hogy tovább maradhasson már szeretne ott aludni.
Meg én is szeretném, mert nem győzöm hozni-vinni, kerékpárral már nem sokáig tudom vinni a súlya miatt, és gyalog naponta hatszor csak az oviba menni, télen, mert a fejlesztésre vissza kell menni. Az a baj ezzel, hogy nem tud aludni, neki ez kimarad, meg mire haza érünk, már mehetünk is vissza, vagy ott lődörgünk az ovi körül egy órát és nem főtt ételt, hanem valami hideget veszünk a közeli boltba.
Aztán gyorsan haza, mert mennem kell a másik gyermekért, tehát kalácsból is sok. Egyszóval egy autista (beteg) kislánynak sokkal nehezebb, és többet várnak el a korlátaikat nem figyelembe véve, mint egészséges társaiktól. Soha nem bántott senkit, szófogadó, közvetlen, kommunikáló, igényes magára, önállóan eszik, akkor miért nem maradhat? Egyszer fordult elő, hogy véletlenül ellökött egy kislányt, amit nagyon sajnált, és nem győzött bocsánatot kérni.
Jövőre iskolakötelesek leszünk, és ennél több kell, sokkal több, nem vagyok az a szülő féle, aki másokra mutogat és nap hosszat béget, hogy mit tegyen az autista gyermekével, mert 100%-ban megteszek mindent azért, hogy a követelményeknek megfeleljünk, és mindent megteszek annak érdekében, hogy egy élhető boldog ember válhasson belőle. Nem azt keresem miért, hanem, hogy hogyan segíthetek Neki a legjobban. Olyan sokat tettünk eddig is, hogy kaphasson egy esélyt a mi kis szürke, rohanó világunkban. Ami ha jól körbe nézünk nem sok örömmel kecsegtet, sőt!
Réka egyre többet van rosszul, sajnos ugyanolyan tünetekkel, mint annak idején Janika. Bele sem merek gondolni, mi lesz, ha kiderül ugyan az a baja. Kiderítjük, Neurológia, MR-stb.
Azt nem engedheti Isten, hogy három gyermekem közül három legyen beteg, látnia kell, hogy rogyik a térdünk, és teli van a vállunk, nem bírunk többet!
Tisztelettel:

 Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk kicsit nyugisabb volt, de azért kellett intézni ezt-azt.

Hétfőn Mariann kezdett az új iskolában, 14.00-ra kellett mennie az évnyitóra.

Majd hazaérkezése után nem voltam elragadtatva amiatt, ahogyan iskolába kell járnia.

Ugyanis úgy lett beosztva, hogy minden nap 11.30-ra kell mennie, de sajnos tőlünk csak fél kilenckor megy busz, meg fél egykor. Így sajnos Mariannak három óra hosszát várnia kell a városban.

Majd kedden, iskola után haza érve egy listát tett az asztalra, amit-e hónap 15-ig meg kell vennünk 24.000 Ft-ért.

Mikor beiratkoztunk az iskolába, erről nem így tájékoztatott az igazgatónő minket, hanem azt mondta apránként, vásárolhatunk egy vállalkozótól, és januárra kell meglennie mindennek, mert az iskola felszerelt tanműhellyel el van látva.

Plusz még ehhez nekünk kell vennünk hajszárítót és hajvasalót. Hát most ezekhez mit szóljak!?

Szerdán munkanélküli központba kellett menni, meg vásároltunk egy-két élelmiszert, mert megjött az alapítványos pénz.

Csütörtökön ismét vásároltunk élelmet, és Mariann ekkor úgy jött haza, hogy vinnie kell fehér törölközőt, meg sampont, balzsamot a gyakorlatra. Hát megvettem, nem tudok jobbat. Nem tudom, mibe fogtunk bele, nem erre számítottunk. De most már mindegy, végig kell csinálniuk ezt a két évet, és reménykedünk benne, hogy jó szakmát tesz le, és keresni is fog vele.

A hétvégén, szombaton egy kicsit takarítottuk a kertet, meg főztünk egy kis jó húslevest.

Vasárnap Évit készítettük vissza a kollégiumba, és délután meg jött látogatóba az unokánk. Mint mindig, most is lefárasztott minket, mert örökmozgó. meg verte a cirkuszt, mert nem akart haza menni, és oviba járni.

A héten több munkalehetőségre is jelentkeztünk Palival, netten és telefonon keresztül is.

De még nem kaptunk visszajelzést. Most volna egy lehetőség is, itt a közelben, arra is ma várjuk a választ.

Nagyon jó lenne, ha sikerülne valami, mert jön a tél, és tüzelőt is venni kell, meg a házunkat is tatarozni kéne, meg a gyerekek taníttatására, számlák fizetésére is sok pénz kell. Ennyiből, amiből most tengődünk, lehetetlen megélni.

Hát ennyi telet a hétre a naplóírásból.

Köszönettel és Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött az iskola, és a versenyszezon. Cinti lányom most is versenyen
van, nagyobb kor és súlycsoportban versenyez, szegénykém nagyon
izgult. Sanyinak jövő héten kezdődik és négy hétvégén keresztül tart. Eszternek is
jövő héten kezdődik a röplabda bajnokság. Egész héten meg még jövő héten is
szülői értekezletre járok az iskolába, az oviba az egyesületekhez. Esztinek
megsérült a keze, de hála Istennek csak zúzódás. Gáz még mindig nincs, nagyon
félek, hogy jön a hideg, és itt fagyunk meg. Nem elég, hogy nem tudok főzni!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre Szilvike is elkezdte az óvodát. Szerencsére nem sírt és még ott se kellett maradni vele, szépen leült reggelizni és hagyta, hogy hazamenjek. Ebéd után mentem érte, és azt mondják az óvónők, hogy még csak nem is keresett. Már barátkozik a többi gyerekkel és mondja, hogy sokat játszanak. Alízzal az udvaron szoktak találkozni. Szerencsére nem válogatós és mindent megeszik még a káposztás tésztát is megette, pedig itthon meg se kóstolja. Már verset is tanultak, és el is mondta nekem. Azt hittem nehezebb lesz vele a beszoktatás, mint a Alízzal, de vele még könnyebb volt. Emma meg délelőtt unatkozik itthon, állandóan húz magával, mindenhová, hiányzik neki a társaság és a zsivaly. Délután már más a helyzet, akkor már felszabadultabb és vidámabb. Szilvi nyúzza, hogy játsszon vele. Az esti fürdés után pedig még jobban rohangálnak, és nyúzzák egymást. Csütörtök este Szilvi feküdt az ágyban, mert már elfáradt. Emma odament hozzá és beleharapott az orrába. Szegénykém úgy sírt, alig tudtam megvigasztalni. Emma meg azért hisztizett, hogy Szilvi az ölembe van, és nem vele foglalkozom.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja