Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem akarom a mostani levelemet panaszkodással eltölteni, de nagyon el vagyok keseredve.

Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert örülök az Önöktől kapott támogatásnak, de egyre kevesebb élelmiszert tudok belőle megvenni. A márciusi árakhoz viszonyítva is folyamatosan mennek az egekig, és alig futja valamire. Néhány állatot tartunk otthon, de a takarmány is egyre drágább. Árpikának is mindennap kell vinni reggelit az iskolába, ami már magában is jelentős kiadás egy hónapban a beérkező jövedelmünkhöz képest.

A héten vették fel az önkormányzathoz a munkásokat, de sajnos az én párom ebbe a csoportba nem fért bele, Őt nem hívták dolgozni.

A hulladékszállításnál nem sikerült elintézni, hogy havonta tudjam fizetni, pedig számomra sokkal könnyebb lenne, mint egyszerre kiadni a 6000 Ft-ot. Gáztámogatást megvonták, 250 Ft/m3. Már nem is lehet fűteni, éppen csak főzni használom. Nagyon nehéz a téli időszak, mert a gyermekeknek téli ruha is kell, az iskola, a tüzelés minden nagyon sokba kerül. Nehéz fenntartani, hogy mindig ki legyenek fizetve a számlák és félek tőle, hogy nehogy valamelyik gyerek beteg legyen, mert a gyógyszert se tudnám kifizetni.

Tisztelettel:

A Törjék család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink változatlanul telnek, hónap vége felé járva ismét anyagi problémáink vannak, minden forintot meg kell gondolni, mire költjük el. Ilyenkor egyre feszültebbek vagyunk mi felnőttek, próbáljuk a gyerekekkel nem éreztetni. Állás kellene nekem, de sürgősen, egy hónap és már a páromnak sem lesz munkája.
A múlt héten tyúkot vágtam, a hétből már csak öt van. Nem tojtak, vagy valami elhordta a tojást, nincs értelme vásárolni nekik a takarmányt. Lett belőlük finom pörkölt.
A gyerekek jól vannak, a nagyok suliba járnak. A kicsi itthon van, köhög kicsit, nem vittem oviba. Játszik a számítógépen, zenét hallgat. Hiányzik neki az ovi, pedig sokára fog menni, jövő héten szünet lesz, így másfél hét múlva megy először.
Most zárom naplóm, sajnálom, hogy sose tudok érdekes új dolgot írni, sajnos nálunk nem sok minden történik.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok jót most sem tudok írni, a gyerekek betegek, az összes pénzt elviszi a
gyógyszer, még mindig nincs gáz, pedig már mindent megcsináltattam, amit a
gázművek kért, de a ”meós” nem vette át, mivel most már újra kell terveztetni, és
a főzéshez, csak villany tűzhelyet lehet használni. Ez összesen 250 000 Ft-ba
kerül. Ennyi pénzt én nem tudok előteremteni. Lassan itt fagyunk meg! Eszter
lányomnak novemberben lesz a névnapja, és csak annyit kért, hogy melegebb
legyen a lakás, és egy BKV-bérletet. Erről a hétről ennyit, remélem jövő
héten több jóval szolgálhatok!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehéz volt ez a hónap, üres a hűtő, üres a szekrény!

A gyerekek jól vannak, most éppen iskolaszünet van, és pontosan ezért is nagyon nehezen mennek a napok, mivel nagyon sokat ennének! De nem is csoda, mivel növésben vannak.

Én még mindig meg vagyok fázva, és nagyon nehezen kecmergek ki belőle.

A gyerekek már azt várják, hogy mikor fog esni a hó, mert akkor már közel a karácsony. Szinte számolják visszafelé a napokat, főleg Dórika, és Petike. Én pedig azt mondom, bárcsak ilyen jó idő lenne, mert akkor nem lennék gondba a tüzelővel.

A karácsonyunk pedig nagyon szegény lesz!

Tisztelettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten sok dolgot kellett elintéznem. A két nagyobbikat kellett vinnem a nevelési intézetbe. A nagyobbik lányom tavaly folyamatosan kellett vinni, mert sejpített.

A fiút pedig azért, mert sajnos súlyos gondok vannak vele. Tanulás téren is, és magatartás zavarral küszködik. Nagyon nehéz vele.

A hagyatéki ügyben is sok elintézni való van, mert a nagyapám mielőtt meghalt, otthonban volt, és nem is olyan egyszerű megszüntetni a dolgokat. Ráadásul kiderült, hogy a papámmal írattak olyan papírokat alá, hogy Ő fogja vállalni azt, hogy fizeti minden hónapban a díjat az otthonnak. De nem tudom, miért nem vették figyelembe azt, hogy amikor odakerült, volt elmeorvos nála (mivel Alzheimer kórban szenvedett, és a középső stádiumban volt), ami bebizonyította, hogy nem beszámítható. Sajnos nagyon nagy gondot okoz ez az egész. Ebből sajnos pereskedés lesz, mert nekünk kellene fizetni még nagyon sok pénzt, azért, mert végül is a papám nem tudta fizetni a díjat. Úgyhogy most az örökségünk az egy szép adósság lesz. Nem elég, hogy milyen rosszul élünk, sokat nélkülöznek a gyerekek, és akkor egy ilyen is közbejön.

Jövő héten még a gyámhivatalba kell menni, illetve a polgármesteri hivatalba, plusz az itthoni dolgok.

Már nagyon fáradt vagyok, és sajnos nagyon sokat vagyok én is rosszul. A gyomrom nagyon fáj, és sokszor kell mennem kiadni a felesleget magamból (hogy finoman írjam), mert nagyon sok ez rajtam!

Remélem valamikor egy kicsit már fellélegezhetünk.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Beköszöntött a fűtési szezon. Még elég furcsa, hogy minden nap be kell gyújtani, de majd belejövünk.

Lehullottak a levelek is. Nem győzöm söpörni és gereblyézni. Reggelente a szomszédokkal együtt "tornázunk" az utcán. De még inkább a levelek, mint a hólapátolás, bár a maga idejében annak is meg van a varázsa.

Anyukám rendelt fát. Az utcán rakták le, onnan be kellett hordani. Az egész család összefogott a munkára. Mi lányok hordtuk be, a fiúk hasogatták, a gyerekek meg a helyére rakták. Anyu sütött pogácsát és volt forró tea. Nagyon jó családi program volt.

Megünnepeltük Robika születésnapját. Itt volt mind a két húgom a családjával, anyukám és Robika egyik nagy testvére is. Sajnos a másik nem tudott eljönni, mert külföldön dolgozik. Ő telefonon köszöntötte a kisöccsét.

Halászlét főztünk, ami nagyon finomra sikerült. Volt torta és sok-sok ajándék. Tőlünk cipőt kapott a többiektől játékokat; amiket persze még aznap ki kellett próbálni.

Az óvodában is felköszöntötték a csoportban. Mindenki kívánt neki valami szépet. Legjobban az egyik kislány kívánsága tetszett. Azt kívánta, hogy az iskolában majd kapjon sok-sok csillagos ötöst. Hát remélem így lesz.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét a betegségé volt. Középső fiunkon lett két pötty, ezért itthon kellett tartani, mert van valami új fertőző vírus. Ő ennyivel megúszta, de a legkisebb fiunkon rengeteg pötty lett a szája körül, a hajlatokban, és a kis hátsóján. Szteroidos krémmel kellett kennem. Most már szép. A nagy fiunk is itthon volt, rettenetesen köhögött. Ennek az új betegségnek valami lábfej, kézfej szindróma a neve. Az orvosunk szerint tele van vele a város. Kijutott a betegségből. A kicsi még itthon van. A nagyfiunk szombaton volt 8 éves. Vasárnap tartottuk meg a születésnapját.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek egy-két napot ismételten itthon töltöttek, valami betegséget mindig összeszednek. De sajnos most mi is elkaptuk. A férjem és a gyerekek csak kisebb hasmenéssel megúszták, de én nagyobb gyomor problémával, görccsel vészeltem át. A hét közepén még a munkából is haza kellett jönnöm, mert nem bírtam állni sem. Megint elment a pénz gyógyszerre. Az iskola megy mindenkinek, a gyerekek szépen haladnak, én pedig most teszem le a különbözeti vizsgát, hogy kilencedikből tizedik osztályba mehessek. Remélem sikerül a vizsga, mert már rég volt, amikor tanulnom kellett. A férjem jár az éjszakás műszakba, de csak néha beugrósnak. Sokat fáj a lába, de az orvosok azt mondták, hogy meg kell tanulnia ezzel együtt élni.

Szép napot kívánunk:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megérkezett a rossz idő sajnos, a napokban be kellett kapcsolnunk a fűtést. Félek, nehogy még jobban megfázzanak a gyerekek, így is folyton beteg valamelyikük. Néhány napot mentünk óvodába és a kicsi belázasodott. Tényleg kétségbe ejtő, hogy miből fogunk élni, ha mindig táppénzre kell mennem. Magas lázzal pedig nem hagyom senkire.

Próbáltam érdeklődni az önkormányzatnál lakásügyben, hiszen hamarosan ki kell költöznünk az "albérletből". Sajnos nincsen lakáspályázat és nem is valószínű, hogy lesz. Albérletet fizetni nem tudunk egy fizetésből, a férjem állapota nem jó, dolgozni nem tud.

Nem tudom, milyen megoldást találunk, de SOS segítségre lenne szükségünk. Ha ezt beírhatom a naplóba. Egyedülálló idős néninek vagy bácsinak segítenénk gondozásban, vagy ház körüli teendőkben lakhatásért Budapesten. Sajnos egyébként nem tudom mi lesz velünk, ha nem kapunk lehetőséget. Albérlet és rezsire az egész fizetésem sem lenne elég. Most ez a központi problémánk, csak gondolkodom, mit tegyünk, imádkozunk, mert sok okos dolog nem jut az eszünkbe egyelőre.

Itthon segítgettünk a néninek leveleket gereblyézni, zsákokba gyűjteni. Lebonyolítottuk a nagybevásárlást is, elküldtem a számlákat időben. A lányok örömmel segítettek diót szedni, majd a lakást takarítani, port törölgetni, porszívózni. Közös erővel piskótát sütöttünk. Rövid idő alatt el is fogyott.

Édesség bármikor jöhet nekik, még betegségben is, de most kivételesen a gyümölcsöt is rendesen megették és a gyógyszerekkel vitaminok bevételénél se kellett küzdeni. Sajnos már hetek óta sehová nem tudunk kimozdulni hétvégén a betegségek miatt, épp csak a boltba és sietünk haza. Már nagyon szeretnének a Mamáékhoz utazni, de várunk, míg gyógyulnak, ne fertőzzük végig a családot. Bár ebben az időben nehéz egészségesnek maradni. Más említésre méltó dolog most nem is jut az eszembe. Kérem, ha  a kedves olvasók közül valaki tudna  esetleg segíteni rajtunk, jelentkezzen, kérem szépen!

Félek, ha nem tudok megoldást találni, a gyerekek veszélybe kerülnek.

Köszönöm megértésüket!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok minden ért minket az utóbbi hétben! Megbetegedett a kisebbik kislányom, Edina szegényt nagyon sajnáltam, mert a nátha annyira megbetegítette, hogy feküdt több napon át, alig evett, ivott, nem kapott levegőt az orrán, és nagyon féltem, hogy belázasodik vagy, hogy korházba kerül. Minden percben figyeltem meg éjszakákon keresztül is, nehogy ne kapjon levegőt. Ki is merültem az utóbbi napokban nagyon. De hála helyre jött, és most már mehet oviba, de még van egy fajta gyógyszer, amit addig kell neki szedni, amíg fül-orr-gégészeten meg nem nézik, mert lehet, hogy a mandulájával van baj. Szemészetre is elmentünk mindannyian, Edinának rendben van. Nikinek viszont és nekem nem. Mindkettőnknek fényérzékenységünk van, amit nem igazán lehet javítani. Kaptunk szemcseppet, elég drága, és nem tudom kiváltani, csak később. Örülök is, hogy eljutottunk szemészetre, mert így legalább kiderült, hogy már szemüvegre nincsen szüksége. Nikinek ki sem tudtam volna váltani. Lebetegedtem én is. Valószínű, hogy elkaptam ezt a náthát Edinától, de megvisel engem is, remélem hamarosan kiheverem. Szegény anyukámat is sajnálom nagyon, mert ő is beteg. Nagyon fájnak a lábai, folyamatosan be vannak neki dagadva. Sajnos meg sem tudtam látogatni, mert le voltunk és vagyunk betegedve.

Nikinek a suli jól megy, meg az LCD tanfolyam is. A mostani hétvégén nagyon örült, mert az apukája meglátogatta, és vett neki egy csizmát, meg egy télikabátot. Én is örültem, vele együtt, hogy szánt rá időt és, hogy vett neki egy pár dolgot, mert én most nem tudok neki venni. Fám is nagyon kevés van, nem tudom meddig bírom húzni vele, mert most már be kell gyújtani minden nap. Apró jószágaink is szépen megnőttek, aprítanom kell őket, mert nem fogom tudni etetni őket. Hitelekről folyamatosan kapom a felszólítókat, de sajnos nem tudom őket rendezni, mindig ér minket valami. Sokszor már úgy érzem, hogy a sötét alagútban a fényt, ami kivezet sosem látom meg. Az elmúlt időben ennyi történt velünk. Köszönöm önöknek, hogy végigolvassák e kis naplóimat. Jól esik, hogy van, aki törődik velünk, és reményt ad a mi kis -sokszor szürke, egy hangú és szegényes -napjainkban.
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos ez a hetünk betegséggel kezdődött, nekem nagyon fáj a lapockám voltam is vele orvoshoz és azt mondta, hogy izületi fájdalmaim vannak (írt fel nekem gyógyszert és kenőcsöt). Mariann van még itthon, neki gennyes mandula gyulladása van magas lázzal, neki is is írt az orvos kétféle gyógyszert, meg egy torok öblögetőt. A gyógyszereket sajnos csak pénteken tudtuk kiváltani, mert akkor akadt Palinak egy kis maszek munkája. 
Vártuk a héten Mariann családi pótlékát, amit elvettek, mert minden papírt le adtunk hozzá, és elvileg két hét után utalniuk kéne. Sajnos nem jött, pedig jó lett volna, mert vennünk kellene tüzelőt. Nagyon hideg esték vannak már, és a kimosott ruhaneműk sem száradnak könnyen. Arra is vigyáznunk kell, hogy meg ne fázzunk, főleg Violának a veséje miatt. Mivel ilyen hátfájdalmaim vannak, hétvégén a lányok csinálták a szokásos munkákat. Igaz már a múltkor megírtam, hogy meg szeretném tartani a tyúkjaimat, mert szépek, de a kényszer nagy úr, így a hétvégére ismételten levágtunk kettőt, hogy húslevest és pörköltöt készítsünk belőlük. A másik három gyermekemmel nem volt probléma a héten, rendszeresen járnak iskolába és hoznak is jó jegyeket. Violának a héten volt az első úszása, ami nagyon tetszett neki, és nem volt megterhelő a számára a műtéte óta. Már a tornaórákon is kisebb gyakorlatokat kevés pihenéssel elvégez. A hétvégére az eső is megérkezett, amit már nagyon vártunk, hogy puha legyen a föld és lehessen szántani a kerteket, és legyen Palinak egy kis munkája.

Ennyi történt ezen a héten, reméljük szebb és jobb napok várnak ránk ezután.
Köszönettel és tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ennek a hétnek is vége, jól telt nem történt semmi különös. Előkerültek a kabátok, és a kesztyűk, hirtelen jött a hideg.

Hétvégén Réka belázasodott, és fájlalta a torkát, így hétfőn orvoshoz viszem, megnéztem és kis genny pöttyöcskék voltak a manduláján.

Biztos kiírják a hétre, Ő mondjuk örül is, mert egy hétig csak az övé leszek (ezt mondja).

Detti hétfőtől bent aludhat, végre nagyon örült neki, boldogan vitte a párnát és a pizsamát.

Mondtam is neki, nehogy aztán délben hazáig halljam, hogy sír, mint egy csecsemő. Nevetett rajta és megígérte, hogy nem sír, jól fog viselkedni. Nagyon izgulok, és örülök is egyben, mert ez megint csak egy nagy lépcsőfok, amit sikerült meglépnünk.

Janika jól van, most gyűjti a zsebpénzt, mert nagyon szeretne egy kerékpárt, valami vagány feketét, már van 900 Forintja.

Meg kért egy gyöngyfűzért, az esti imához- egy ideje minden este imádkozik és hálát ad a napért, de hallottam, hogy mondta a biciklit is. Sokan összetévesztik Istent a Mikulással.

Szép és jó hetet mindenkinek!

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Péter dolgozik minden nap, én is voltam még pár nap almát szedni, ami nagyon jól jött, vettem is a lányoknak a napszámomból jó meleg harisnyanadrágokat, térdzoknikat, mert Viki már abban jár. Almát is hozhattam amennyit akartam, így lesz legalább valameddig a kicsiknek alma, és süthetünk almás kalácsot is. Lassan itt a mindenszentek, ami plusz kiadás, Pénteken vendégek is jönnek, a nagybátyámék ****ből. A gyermekek nagyon várják már, hisz ebben az évben nem is voltak itthon, főleg Viki, mert neki a keresztszülei, de ugyanúgy Virág és Vanda is kapnak ilyenkor valami ajándékot. Töröm is a fejemet, mivel vendégeljem meg őket, mit is készítsek nekik. Anyukám is volt velem napszámban, szegény nagyon elfáradt, de hát én is, de azért remélem jövőre négyszer ennyit fogunk menni. Lassan odaérünk, hogy meg kell ölnünk a disznókat is, nagyon szépek csak a füstölés miatt várunk még vele. Sokat gondolkodom, vajon mi az olcsóbb, a kész hús, vagy a takarmány, de úgy gondolom, a házit mégis csak mi neveljük, látjuk mit is eszünk. Drága azért már a húsnak is kilója, és egy kiló nekünk hatónknak igen csak kevés egy alkalomra. Most már csak a csizmákat kell megvennem és a kis Virágomnak kell kabát, mert hiába is középső kislány, már ott tartunk, hogy Ő növi a ruhákat a nagynak, de hát nem lehetnek egyformák!

Tudom, hogy minden megoldódik egyik nap még olyan elkeserítő minden, de a másik nap a jó Istenem úgy rendeli el, hogy minden jó legyen!

Szeretettel üdvözlök minden családot, minden elképzelhető jót kívánok mindenkinek, köszönjük ezt a programot!

Rinkóné Emese