Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Rémálom az életünk, minden nap attól félünk, hogy az utcára kerülünk, két hét múlva lejár a bérleti szerződés, nagyon félek, hogy az öt gyerekkel az utcára kerülünk! A gyerekek is nagyon nehezen viselik, mind a három nagynak szuper lett a bizonyítványa, emellett élsportolók, nagyszerű eredményekkel! A két kicsi közül, már csak Dávidka ovis, Evelin szeptemberben kezdi az iskolát. Éjjel-nappal dolgozok, nem tudom, meddig bírjuk még!?

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjemnek szabadsága van, mivel egy hétre leállt a cég a termeléssel.

A fiam még gyakorlaton van. A férjem és a kisebbik fiam a héten főként együtt vannak, amíg én ház körüli teendőkkel foglalkozom.

A héten főként a kerttel foglalkoztam, vagyis kigazoltam a kertet, ami olyan volt, vagyis beérett, azt felszedtem és elraktam.

A hétvégén túrázni mentünk, de csak délután felé, mert igen nagy a hőség.

Vasárnap délelőtt otthon filmeket néztünk, délután pedig a következő hétre készülődtem.

Napló 2012.  06. 25. – 07. 01.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is elnézést, szeretném leírni, amiért csak most küldöm az előző heti naplót is. Megírtam időben, de sajnos a  gondok nem engedték, hogy feladjam és sajnos anyagilag is a padlón vagyunk. Vártam, hogy kifizetik azt a kis pénzt, amit a meggyesben kerestem, de még mai napig nem fizettek pedig tegnap befejeződött a munka. Bence sajnos szerdán rosszul lett, belázasodott, így már csütörtökön nem tudtam menni meggyezni, pedig jó lett volna az az egy nap is. De nem hagyhatom itthon egyedül, betegen. Így itthon maradtam vele. Szaladtam jobbra-balra, hogy pénzt kerítsek gyógyszerre, kaptam kölcsön, de mihelyt megkapom a pénzt a meggyesből, már vihetem is vissza. Kérdezem én, miért ver engem ennyire a sors? A nagy melegben megyek, hogy legyen egy kis pénz, és most gyógyszerre kell költeni, nem pedig ennivalóra vagy ruhára Bencének. Bizony már sok ruhát kinőtt, és már alsónemű meg zokni is kellene neki, mert elég kopottak, és ilyenkor, ha az orvoshoz viszem, bizony szégyenkezem, hogy nincs neki új. De sajnos nem tudok venni miből. A mindennapi megélhetés is gond. Mindig azon kattog az agyam, hogy mi legyen, hogy legyen, ez is kellene, az is kellene, miből teremtsem elő a pénzt rá… Számlákkal el vagyok maradva, nem tudom, mi lesz. Vártam a héten is, hogy majd szólnak, hogy indul a tanfolyam, de ez idáig még semmi. Talán majd a jövő héten, még reménykedem, talán ide bejutok.

Még jó, hogy van a kert, és van mit enni, mert bizony a hűtő már üres. Már jó a krumpli, az uborka, a zöldség, a sárgarépa és a borsó. Így valamit tudok főzni, és van egy pár tojás is. Így van egy kis leveske, és főzelék is. Most azon gondolkodtam, hogy szombaton leviszek a piacra egy pár kiló krumplit, uborkát, zöldséget, sárgarépát, tojást. És ha ezt mind eladom, akkor visszafelé már be is vásárolok az én kicsi Bencémnek, és ismét lesz tej, sajt, felvágott, tud majd ismét enni. Felülök a biciklire, így buszra nem kell pénzt adni, és visszafelé a Penny elég olcsó, ott veszek ennivalót. Úgy indulok el, hogy mindent el fogok adni, amit kiviszek. Ez a remény, és a pozitív gondolkodás éltet. És a kisfiam, mert érte érdemes élni és harcolni. Megvolt az évzáró, jó lett a bizonyítvány, nagyon büszke vagyok rá, hogy megállta a helyét a városi gimnáziumban. Bizony egy falusi iskolából oda felkerülni és kitartani nem könnyű, de ő mégis megállta a helyét. Mindig bizakodom benne, hogy sikerül és kitartunk és akkor majd egy tanult, jómódú ember lesz belőle, aki majd segíthet az olyan szegény gyerekeken, mint ő. Mert bizony az ilyen szegény ember sose felejti el, honnét is indult. És megígérte nekem, hogy sose fogok semmiben hiányt szenvedni, és meggyógyít, hogy minél tovább éljek, mert senkinek sincs ilyen jó anyukája, mint neki. Sokszor sírok, amikor ezt mondja, bárcsak minden elképzelése teljesülne és elérné a célját. Örülök neki, hogy ilyen jó fiam van, ő nem csavarog, nem iszik, nem cigizik, minden szülő ilyen fiút kívánna! Nekem a sok szenvedésért adott a sors ilyen jó gyereket!

Köszönök mindent, jó munkát, jó egészséget!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Mama vagyok:

Nagyon nehezen telt a múlt hónap. Nehezen viselem ezt a nagy meleget. Jövő héten befekszek a kórházba, szóltam a háziorvosnak, hogy utaljon be. Mert nagyon nagy szükségem van az infúziós és a vénás kezelésre, amit ott kapok. De a rossz közérzetemre ez a nagy hőség még rátesz.

A lányok már hála Istennek nem járnak iskolába, itt a szünet, így jobban meg vagyok kímélve mindentől. Nem mondhatok rájuk hála az Istennek semmit, nagyon jó gyerekek!

Tegnap megkaptuk Önökről a segítséget, hála az Istennek, már alig vártuk, mert már szinte mindenből kifogytunk, nem volt már semmink. A lányok azonnal fogták magukat, Tímea és Dóra elmentek, de Brigitta itthon maradt velem, hogy magam ne maradjak. Mert mint mondtam már, ez a nagy hőség még jobban elveszi az erőmet.

Bevásároltak, hála a jó Istenkének, összeírtuk, hogy mire van szükségünk, a legközelebbi busszal mentek is bevásárolni.

De az Önök segítsége nélkül ez nem valósulhatott volna meg. Áldja meg magukat a jó Isten. Minden léptükben, az egész családjukkal együtt, mert Önök itt a földön a mi segítő angyalaink.

Tisztelettel:

Mama, Tímea, Dóra, Brigitta

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Azt hittük, hogy ez a hetünk nyugisabb lesz, de sajnálatos módon nem jött össze! Most nem tudjuk eldönteni a párommal, hogy mi történt a családdal. Teljesen felborult az egyensúly a családban! Férjem újra kezd magába fordulni, nem tud mit kezdeni magával, lement a meggyszedés is, és megint haszontalannak érzi magát. Nincs munka. Gyerekeim úgyszintén lázadnak, hogy nem tudnak sehová se eljutni. Barátaik alig vannak, a társadalmi helyzetünk miatt kiközösítik őket! Én már mondtam, hogy lassan én kerülök az idegosztályra, nem a párom. Most megint csak énrám szakadt minden. A lakást még mindig nem tudtuk kifesteni, a fal teljesen leomlott. Ablakokat se tudtunk cserélni, mivel olyan ablakkal rendelkezünk, hogy csak be van rakva, és kinyitni nem lehet. Amíg kint van 40 fok, a lakásban 42 fok plusz kályhán főzők, mivel nincs gáztűzhelyünk, és amíg kifőzők, többször is rosszul vagyok. Vince volt vetélkedő versenyen a szociális központban, és nyert egy strandbelépőt, de nem használta ki a belépőt, inkább nem ment, mert a tesói sem tudtak menni, így hát elcserélte 3x1 gömb fagyira, és így igazságosnak érezte a dolgot. Vágynak az iskolába vissza, nem szeretik a szünetet. Nagyon sajnálom őket. A kicsi már többször felment az iskolába megnézni, hogy nincs-e nyitva az iskola ajtó kétszer a takarítók hozták haza. Nagyon unják magukat itthon. Remélem, egyszer nekünk is lesz egy szép nyugodt nyaralásunk. Bízzunk benne, és a jó Istenben!

Tisztelettel:

Cseténé Viola és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány és azon belül a Fel a fejjel program, Támogatók!
Azt hiszem a magunk és sok-sok kétségbe esett család nevében -amiből sajnos egyre több lesz az Országban-  csakis hálás szívvel és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik létrehozták és életben tartják ezt a felbecsülhetetlen értékű segítséget, programot.
Azon szerencsések lehetünk, akik kézzel fogható segítséget kapnak, amit a gyermekeim és minden gyermek arca árul el, amikor az asztalon étel van, és olyan is, amit ritkán vagy soha nem vennék meg, de így mégis lehetőséget kaptunk arra, hogy ne csak a reklámból legyen ismerős egy-egy joghurt készítmény, vagy sok-sok bármi más.
A legnagyobb tisztelettel és hálával tartozunk, ha tudnám csokorba gyűjteném a gyerekek örömét, és oda adnám, hogy érezzék is, milyen sokat jelent az Önök munkája családoknak!
Magyarországnak nagy szüksége van Önökre! Köszönjük, hogy vannak!
Jól vagyunk, a nagy meleg ellenére is próbáljuk jól érezni magunkat. Nagyon jól sikerült az uborkánk, és a patiszon is, jutalmaz a kert!
Vivien nagyon várja az iskolát, a nagyobbak egymást szórakoztatják.
Ma reggel korán voltam a boltban, a támogatást nagyon vártuk, és végre van étel a hűtőben, mert a múlt hét már nagyon keserves volt…
Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon sok minden nem történt, nehéz most egy kicsit ez a nyár. Mivel a nagylányom már tavaly elköltözött, Zsaninak nagyon rossz, nincs itthon, nagyon megvoltak egymással szokva, így nagyon unalmasan telik a szünet. Hála az Istenek Árpi fiam sikeresen átment tizedik osztályba, nagyon nehéz volt neki. Most kapta meg a bizonyítványt, közepes az átlaga. Énnekem még tart a munka, de sajnos ebben a hónapban lejár a szerződés. Nagyon rossz ez a nagy meleg, de muszáj dolgozni, hogy a számlák is ki legyenek fizetve.

Maradok Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is egy szomorú hírrel kezdeném a naplómat, a kis nyuszik kedd reggelre sajnos elpusztultak. Nem etette őket az anyjuk, és hiába próbáltunk segíteni neki, nem engedte csak folyamatosan támadt felénk. Az oviban készültek a lányok az ********i napokra, majd július 6-án lesz a fellépésük. A fiam is jár néptáncra, ők is nagyon sokat gyakorolnak. Szerdán volt a szakmunkásképzőben a beiratkozás, a párommal ment el. Én nem mentem el a kicsivel ebben a nagy melegben. Délután a lányok már alig várják, hogy ki lehessen menni a medencébe pancsolni. Elég nehezen lehet őket beparancsolni, feküdni. Itt vannak még nyaralni a párom gyerekei is. Nem is bánom most, mert nagyon sokat segítenek a kertben. A zöldbabból a héten kétszer lett szedve, 10 csomaggal került a fagyóba. A hordós savanyúság is el lett kezdve csinálva. Remélem az idén is sikerülni fog!

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A nyári táborban töltött időt élvezték a gyerekek. Tartottak nekik kézműves foglalkozást, hozták haza a maguk által készített kerámia díszeket. Kint voltak a réten, ahol vetélkedőket tartottak nekik. A legnagyobb élmény mégis a mozi volt, egyik napon elvitték őket egy közeli városba sétálni és filmezni. Az én gyerkőceim most voltak először, és nagyon-nagyon élvezték. Bárcsak mi is vihetnénk őket. Pénteken tábortűzzel és szalonnasütéssel zárták a hetet. Tarthatnák hosszabb ideig ezt a fajta tábort, mert már a héten nagyon unatkoznak, nem nagyon találják fel magukat. Egyetlen szórakozásuk a családi medence, de mivel nagyon meleg van, csak délután tudnak benne pancsolni.
Nagyon szegényes héten vagyunk túl, hitelbe vásárolok már egy hete, adósságom nem kevés. A fagyasztóm, szekrényem teljesen kiürült. A boltból csak a legfontosabbakat hozom, hogy spóroljak, mert itt mindennek még inkább megkérik az árát. Idegileg teljesen felőröl bennünket a napi megélhetési problémák, pláne ha a közeledő beiskolázásra gondolunk, márpedig nagyon sokat agyalunk rajta. Párom amúgy is feszültebb most, egész nap a kánikulában lapátol, nagyon sajnálom, és amiben tudok kedvezek is neki.
Hajnalban járok a kis kertembe kapálni, szépen fejlődik minden, igaz locsolni kell. Pár szem paradicsomot már hoztam be, gyerekek nagy örömére. De, hogy érjen rendesen, arra még várni kell. A leveshez való zöldséget már csak onnan szedem.
Köszönjük a támogatóknak és az Alapítványnak a segítséget!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 06. 22. péntek

Reggel 5-kor keltem, reggelikészítés, aztán 6-kor mentem dolgozni, de előtte még fölkeltettem anyát. 2-re értem haza, megcsináltam a házi melót, aztán a vacsorát és a fürdővizet. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, majd leültünk a tévé elé. Este 10-ig tévéztünk, majd megmértük Máté cukrát, most elég tűrhető, evett is.  Majd lefeküdtünk végre, mert elfáradtunk.

2012. 06. 23. szombat

Reggel 7-kor keltem, gondoltam, ma végre kipihenem magam. De hát nem sikerült, mert sok volt a teendő, a kert, a ház, satöbbi. Közben anya ebédet főzött, mosogatott, takarított. Én falaztam, malteroztam egész nap. Sok volt a melóm és észre se vettem, hogy este 8 óra van. Megfürödtünk, vacsiztunk, összebújtunk a gyerekekkel, tévéztünk, nevetgéltünk. Jól érezték magukat, nekem majd leragadt a szemem.

2012. 06. 24. vasárnap

Vasárnap tovább falaztam, a gyerekek sokat segítettek, hordták a téglát, cementet, söprögettek. Anya főzött, takarított, tette a dolgát. Délben ebédeltünk, s mivel nincs se iskola, se óvoda, így nem kell korán feküdni, se korán kelni.  7-kor megfürödtünk, vacsoráztunk, majd befeküdtünk az ágyba, tévét néztünk, míg el nem aludtak a gyerekek. 11 óra felé mi is elaludtunk.

2012. 06. 25. hétfő

Reggel 5-kor keltem csináltam reggelit, majd 6-kor keltettem anyát, én meg elmentem dolgozni. 2-ig vagyunk a nagy meleg miatt. 3-kor ettünk pár falatot, aztán kimentünk a kertbe locsolni, gazolni, a gyerekek mindenben segítenek. Ügyesek. 7-kor fürödtünk, vacsiztunk, majd néztük a tévét. 10-kor megmértük Máté cukrát, aztán mi is aludtunk.

2012. 06. 26. kedd

Reggel 5-kor keltem, reggelit készítettem. Aztán 7-kor keltettem a gyerekeket, csináltam nekik az udvaron hintát, volt is veszekedés, hogy ki hintázzon először. Megígértették velem, hogy még csinálok két hintát, hogy mindenkinek legyen. Anya főzött, én meg Máté és Léda segítségével csináltam a másik hintát, meg függőágyat. De ez még nem lett kész, talán majd holnap, ha lesz rá időm. De igyekszem, mert számon kérik a gyerekek.

2012. 06. 27. szerda

Reggel 5-kor keltem, reggelit csináltam, aztán 7-kor keltettem anyát, majd én elmentem dolgozni. Anyára maradtak a gyerekek, főzés, takarítás,. minden délután 3-ig. 3-tól enyém a pálya, a kert, a gyerekek, főzés, vacsora, meg néha a fürdetés is. Írisszel minden este 10 felé ki kell menni sétálni, míg el nem alszik. Ha elaludt, akkor reggelig alszik, pihenhetek én is. Egész nap rajtam lóg! De el tudom viselni.

2012. 06. 28. csütörtök

Reggel 7-kor keltem, nem mentem dolgozni, mert Mátét kellett vinni vérvételre. Eddig anya vitte, mindig hisztizett, le kellett fogni, most meg simán levették a vért tőle. Ezután mindig én viszem. A többi gyerek a Mama felügyelete alatt volt, jól viselkedtek. 11-es busszal értünk haza. Csináltunk ebédet, kajáltunk, aztán kivittem a gyerekeket a focipályára. Jót fociztunk, játszottunk, futkároztunk. 9-kor vacsiztunk, fürödtünk, s bebújtunk az ágyba. 10-kor mértünk cukrot Máténak, s aludtunk.

Bezeli Mária                          Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is szeretném megköszönni a családom nevében a lehetőséget, hogy kapjuk a támogatást. Nagyon jól jött, én most júliusban kapom utoljára a Gyed-et, munkahelyi lehetőség meg nincsen. Főleg úgy, hogy szinte egyedül vagyok a gyerekekkel, a férjem a munkája miatt nagyon ritkán van itthon, nagyszülői segítség meg nincsen. Végre vége az iskolának, a gyerekek mindhárman jól végeztek az iskolában. Attila kitűnővel, és hat tantárgyból dicséretes lett a 6. osztályban. Szabi jeles lett 2. osztályban. Annamari kitűnő, és négy tárgyból dicséretes lett az 1.osztályban. Mindhárman könyvjutalmat kaptak, és a német nyelvért könyvutalványban részesültek. Úgy gondolom, büszkék lehetünk rájuk. Attila elbúcsúzott az osztályától, mivel ő szeptembertől a **********i ***** ****** evangélikus gimnáziumban folytatja tanulmányait. A szünet eddig jól telt nekik, Attila a múlt héten *********-en volt múzeumi táborban, reggel mentek, és késő délután jöttek. Minden nap teljes ellátást kaptak, ez teljesen ingyenes volt, mivel pályázati pénzből valósult meg a tábor. A héten és jövő héten meg a kettő kisebb megy. Járnak ********-ra sport táborba, ez is ingyenes, a gyermekvédelemben részesülő gyerekeknek rendezték, itt is teljes ellátásban részesülnek. Délelőtt folyamán csoportokban, úszásoktatásban vesznek részt a gyerekek.

Még egyszer mindent köszönünk!

Gulyás Istvánné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek, nekem fárasztó volt nagyon.

A gyerekeknek szünidei foglalkoztató programok lesznek. Lesz olyan, ami csak lányoknak lesz. Hétfőn 9 órától ügyes kezek, játékok, használati tárgyak készítése. És több programot akarnak szervezni a nyári szünetre. A közmunkán most már 5 órától 13 óráig dolgozunk a meleg miatt. Kedden este 7 órakor mentünk az őszi káposztát palántálni, igaz, az eső hazazavart bennünket. Így szombat-vasárnap is dolgoztunk, mert locsolni kellett 6 órától nyolcig. Itthon nagyon nagy öröm töltött el, mikor Piroska elmondta, hogy lehet, nagymama leszek. Igaz, hogy csak a jövő héten tudjuk meg biztosan. A hétvégén kigazoltam a veteményt, csak nagyon száraz a föld, eső kéne.

Hát így telt el ez a hét.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már nagyon szeretnék valami jót írni, de talán majd egyszer eljön az ideje annak is! Ugyan már Dóri jobban van, ez jó hír, de pár napja csomót észleltem a mellemben, és a honaljamban, véletlenül. De nem fáj, nem tudom ez most jó-e, vagy nem. A depresszióm is egyre rosszabb, bár szedem a gyógyszert, de nem jobb. Egyre idegesebb vagyok, és feszült. Járok terápiára, beszélgetésre a pszichológushoz, de nem jobb, vagy idő kell hozzá, nem tudom. Dani egyre rosszabb, nem birok vele, visszafelesel, ordít, és toporzékol. Mióta nincs ovi, még rosszabb. Lakásügyben ugyan úgy vagyunk, nem változott semmi, nincs pénzem új albérletre. A gyerekek ismerősnél aludnak, ha elférek én is ott alszom, de ha nem, akkor kint. Úgy félek olyankor, és olyan nehezen jön el a reggel, de tudom, hogy a gyerekek ágyban alszanak. Valaki mondja meg nekem, mit csináljak!? Olvassa ezt a naplót valaki?

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tombol a kánikula, de mi örülünk a jó időnek. Én még dolgozom, a gyerekek elmentek nyaralni a nagyszülőkhöz. Sokat pancsolnak a kismedencében, fagyiznak, jól érzik magukat vidéken.

Készülünk a költözködésre, de sajnos fogalmam sincs, honnan szerzek segítséget, mert autóra nincsen pénzem. Festjük, takarítjuk a lakást. Elég rossz állapotban van, de a semminél jobb. Tehát örülünk nagyon. Még a holmijaink egy részét igyekszem szelektálni, csak a legfontosabb dolgokat visszük, mert nem lesz helyünk.

Már megküldték a másfél havi számlát, és szinte nem marad semmink élni. Nagyon kétségbeejtő ez a helyzet. Gondoltam vállalok plusz munkát, de nincs idő rá, a gyerekekkel szinte alig találkozunk hét közben így is.

Nagyon fáradt vagyok, így most el is köszönök! Szép nyarat mindenkinek!

Jó pihenést annak, aki teheti!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné