Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre eljött a karácsony a gyerekek nagy örömére. Már izgatottan várták és egész héten számolták a napokat visszafelé, hogy mennyit kell még aludni karácsonyig. Szombaton délelőtt a párom megsütötte a bejglit, Emma segítségével, ugyanis folyton ott legyeskedik az apja körül. A mákot rakta a tésztába, de közben el is vett belőle, tiszta mákos és ragacsos volt az egész arca. Anyukám sütött nekünk egy banános piskóta tekercset, anyósomtól pedig töltött káposztát kaptunk. Délután pedig négy óra körül előkerült a karácsonyfa és a gyerekek szépen feldíszítették. Este nagyon nehezen aludtak el. De vasárnap reggelre nagy meglepetés várta Őket, hiszen volt a fa alatt egy kis ajándék. Vasárnap délután meglátogattuk anyósomékat és a szüleimet. A szüleimnél is meglepetés várta a gyerekeket, mert ott is volt ajándék a fa alatt a számukra. Nekünk pedig az volt a legszebb karácsonyi ajándék, hogy együtt vagyunk, és látjuk azt, ahogyan a gyermekeink szeme csillog az örömtől és nagyon boldogok.

Ezt a mai naplómat egy gondolattal szeretném befejezni és még egyszer kívánok mindenkinek boldog és meghitt karácsonyt, egészségben, reményben és szeretetben!

„Tudod, karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” - Márai Sándor.  

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk megint kórházi napokkal, orvosi vizsgálatokkal kezdődött.

Mariannak kellett visszamennie, és én pedig laborba voltam meg magamnak és Évinek kértem időpontot ultrahangra, és nyaki ultrahangra.

Férjem, Pali be tudta fejezni végleg a kertünk kiszántását, a jó esős napok megpuhították a földet.

Látogatóink is voltak a héten, először egy régi ismerősünk, a család és a gyerekek gyerekkori játszótársa, már két éve nem láttuk.

Budapesten él és dolgozik. Jó volt újra látni, és sokat beszélgetünk, csak kicsit kellemetlenül éreztem magamat, mert nálunk csak borsó leves volt enni, meg krumplis tészta máshol meg a jó karácsonyi ételek, de ez is nagyon jól eset neki, azt mondta a tömör ételek után.

Volt az unokám is, mert Pali fiamat vitték el magukkal az ünnepekre.

Sajnos csak a férjemmel voltunk itthon ketten, mert nem álltunk úgy, hogy élelmet biztosítsunk a gyerekeknek ezekre a napokra.

Mariann a barátjánál volt, a másik két lány a barátnőknél. Szeretettel fogadták Őket a családok.

A testvéreméknél is ki szántotta a kertet a párom, és jól is jártak, mert már másnap esett a hó, és szép fehér karácsony volt-van!

Az önkormányzatnál a segélyemből adtak ki az ünnepre 5000 Forint előleget, és sokat töprengtünk a párommal, mitévők legyünk ezzel a kis pénzel. Végül is vettünk szenet érte, és melegben vagyunk itthon.

A szomszédból kaptunk töltött káposztát, meg kalácsot, ami nagyon finom volt, és elég is volt kettőnknek.

Azt hiszem leírtam mindent, amit szeretem volna.

Köszönjük a lehetőséget ismét!

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Szeretettel, Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elmúlt a Karácsony is. Nagyon vártuk, bár tudtuk a fa alatt most sem lesz ajándék, de élünk, és megvagyunk egymásnak, egészségesek vagyunk, lassan itt tartunk, hogy ezeknek is örülnünk kell. Az alapvető dolgok is nehezen előteremthetőek a mai világban az, hogy fűtés legyen a lakásban, és ne legyen kikapcsolva a víz, a villany, a gáz. Sajnos ez is nehézségekbe ütközik, hogy ezeket kifizessük. Talán mi falun élők kicsit annyival könnyebb az életünk, hogy megtermelünk a kertben sok mindent, amit mostanság elő tudunk venni, és van krumpli, van mit főzni. De az, hogy egész tavasztól késő őszig dolgozunk, és abból a nagyon kevés pénzből kell kigazdálkodni a szántásra, vetőmagra, permetező szerre való pénzt is, azt ilyenkor senki nem gondolja végig. És míg más pihengetett a hűvös szobában, vagy éppen reggelente sokáig aludt, addig akinek kertje van, és műveli, az már dolgozik, és este még mindig dolgozik, hogy legyen meg minden a családnak.

Tudom ez másoknak sokszor érthetetlen, elnézem a Tv-ben a műsorokat, micsoda pompázatos berendezések vannak a lakásokban, és micsoda ételek az asztalokon. Mi még a szemünkkel sem láttunk olyat, nemhogy esetleg ilyet ehetnénk!

Néha belenézek a való világba is, de azon is csak felidegesítem magam, hiszen a rengeteg étel ott van, a banán ott barnul meg, a mandarin ott rohad el, én meg nem tudok venni a gyermekeimnek ilyen csemegéket. De ez van, nekünk ez jutott. Legalább munkalehetőség lenne! De felénk még ez sincs, sem alkalmi munka, semmi.

Nagyon nő a lopások száma is, szinte mindent ellopnak a faluban már. Még a tyúkok óljára is lakatot kell rakni, mert egy reggel majd arra ébredünk, hogy ez sincs meg, és még akkor tojásunk sem lesz.

Nagyon el vagyok keseredve, nagyon nehéz az életünk, a hitelem is nagyon megemelkedett, és alig marad pénzünk a megélhetésre, szinte naponta krumplit főzünk valamilyen formában. Ma lebbencsleves lesz, és rakott krumpli. Estére meg sütök egy kis krumpli lángost, hogy kevesebb kenyér kelljen. Jó az is, megtelik vele a gyomor, főzök egy teát hozzá, és nyugodtan alszanak a gyerekek is utána, nem ébrednek fel éjszaka, hogy milyen éhesek. Mióta szünet van, nagyon hiányzik nekik az ebéd és a tízórai, uzsonna, hiszen az változatos és laktató volt, itthon meg alig van valami ilyenkor hónap végén már.

Alig várjuk, hogy megkapjuk a támogatást, és újra megtöltsük a hűtőt.

A jó Isten áldja meg mindenki életét, aki lehetővé teszi a számunkra, hogy megkapjuk ezt a segítséget!

Tisztelettel:

Juhászné Mária

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét volt az utolsó suli, ovi és bölcsi szempontjából. Már alig várták a gyerekek, hogy elteljen a hét. Karácsonyi lázban égtek, és persze alig várják a Szentestét. Kicsit betegek is voltak, de az orvost megúsztuk. Kértünk a gázra részletfizetést. Nagyon elég a pénztelenségből. Áldott, Békés és Boldog Karácsonyt kívánok magam és Családom nevében!

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten voltak nálunk a rokonok látogatóban. Készültünk rá, a gyerekek kézzel készített ajándékokat csináltak. Nagyon örültünk nekik, rég láttuk őket, ritkák ezek a találkozások, messze élnek. Sajnos az idén egyel kevesebben ülhettük körbe az ünnepi asztalt. Szeretett Papánk már sajnos nem lehetett köztünk. Igaz a dal, "Csak a jók mennek el...", Ő igazán jó ember volt, akit mindenki szeretett. Hiányzik nekünk, soha nem feledjük!
A lányoknak is megvolt a fellépésük a falunapi ünnepségen. Szépek és ügyesek voltak, volt értelme a sok gyakorlásnak.
Meghoztuk a fenyőfát az árustól. Kicsi-ducit vettünk az idén is, ami asztalon kényelmesen elfér, egyébként is kicsi a lakás.
Páromnak megszűnt a munkaszerződése, álláskereső lett. Volt a munkaügyön másfél hónap segélyt kap, utána miből fogunk megélni, még nem tudjuk. Próbálom az ünnepekre félretenni a gondolatot, de nem nagyon sikerül, mi lesz velünk februártól?!
Most zárom naplóm, megyek sütni az ünnepre, az idén már nem annyit, mit az előző években.
Nagyon köszönjük a támogatásukat, sokat jelent nekünk!
Békés, boldog karácsonyt kívánok a családoknak, támogatóinknak és az Alapítvány munkatársainak!

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon szomorú karácsonyunk lesz, a gyerekek betegek, és sajnos én is nagyon rosszul lettem, csak saját felelősségemre maradhattam itthon. Még mindig nem tudok főzni, nem is tudom mit eszünk karácsonykor, legfeljebb amit a mikróban összekínlódok, sajnos ajándékra sem telt! Sajnos minden kezd tönkre menni a házban, mivel nincs pénzem megcsináltatni, így sajnos lassan semmi sem fog működni.

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten voltunk vásárolni az Auchanban, vettük karácsonyra a sütéshez és főzéshez valót.

A gyerekek már nagyon várják. Elég szegény lesz a Jézuska de, ennek ellenére biztos örülni fognak neki.

Legjobban a süteményeket várják, és a fiam a töltött káposztát. Ő nagyon húsimádó, csak sajnos ritkán jut az asztalra. Az Alapítvány nélkül még ennyink sem lenne!

Az iskolákban lassan eljön a szünet, és kicsit ideges vagyok, hogy mit fogok az asztalra tenni. Eddig az iskolában ettek a gyerekek, és ez meg könnyítette a dolgom. Némileg kevesebb élelem fogyott, mivel a nap nagy részét ott töltik. 

Hálásan köszönjük a segítséget! És kellemes, boldog ünnepeket kívánunk mindenkinek! 

Köszönettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hol is kezdjem? Sok minden történt az elmúlt időben.

A múlt héten megérkezett a Télapó. Robika már korán reggel felkelt, hogy megnézze az ablakba kirakott csizmáját. Nagy boldogsággal ugrott közénk az ágyba, és mutatta, hogy milyen csomagot hozott a Télapó. Persze a virgácsnak nem örült annyira. Aznap az óvodában is látogatást tett a "nagyszakállú", akinek műsort adtak a gyerekek.

Megérkezett a támogatás, és elmentünk bevásárolni. Párom egyik munkatársa vitt el bennünket. Nagyon jóban vagyunk, sokat segítünk egymásnak. Mindig próbálom a vásárlásokat úgy megoldani, hogy ne kelljen sokszor menni, de minden legyen folyamatosan. Úgy érzem ez elég jól sikerül is.

Robikáék az óvodából meglátogatták az idősek otthona lakóit, ahol ajándékként egy Betlehemes játékot adtak elő. Sajnos ott nem lehettek szülők, de az ott dolgozók és az óvó nénik elmondása szerint nagyon ügyesek voltak, amit a nyugdíjasok vastapssal jutalmaztak.

Sikerült a húgomék ajándékait beszerezni. Azt hiszem mindenki örülni fog, még akkor is, ha csak apróságokról van szó. Szerintem a Karácsony nem az ajándékokról szól, hanem a szeretetről és az összetartozásról. Gondolom ezzel sokan így vannak.

Párom volt segíteni disznót vágni egy ismerősünknél, ahonnan egy nagy csomaggal jött haza. Nagyon örültem a sok húsnak, a kolbásznak és hurkának. Már tervezgetem belőle az ünnepi ebédet.

Tegnap nálunk is leesett az első hó. Elég jól megmaradt, remélem fehér Karácsonyunk lesz.

Kívánok mindenkinek áldott békés ünnepeket!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Még pár nap és itt a karácsony, a szeretet ünnepe. A legkedvesebb ünnep számunkra igaz, ajándék nélkül, de hát ez van. Nekünk a szeretet marad, és ennek is nagyon örülünk! Szeretnénk a Gyermekétkeztetési Alapítványnak és a Támogatóknak kellemes és boldog karácsonyi ünnepeket kívánni!

Semmi változás nem történt nálunk. Továbbra sincs munkánk, de bízom benne, hogy majd 2012-ben változik ez a helyzet, mindnyájan nagyon reméljük.

Már mindenünket elvesztettük, beleértve a házunkat is, csak reményünk van, hogy lesz ez jobb is! A gyerekek nem betegek, és nagyon várják a havazást, ami valószínűleg ide is ér karácsonyra, és akkor kimegyünk együtt szánkózni.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mától megkezdődött a téli szünet, de jó együtt lenni! Játszunk, teszünk, veszünk minden félét csinálunk.

Nem sokára itt a Karácsony is, sokan ígérték, hogy segítenek kis-apró játékokkal stb., de nem lesz abból semmi, mivel azóta sem jelentkeztek. Nem vagyok bánatos, csak nem értem mi történt. Nem is foglalkozom a kérdéssel, mert hát kunyerálni meg nem fogok.

Apuka dolgozik még három napot, és vége a cégnek, hogy mi lesz a lakás hitellel, és velünk nem tudom még… Egyáltalán nincs ünnepi hangulatom keserű vagyok, és szomorú, csalódott és megfáradt!

A gyerekek jól vannak, a héten senki nem betegedett meg. Örülnek, hogy itthon lehetnek. Aranyosak voltak, mert Én tudom, hogy vettek egymásnak csokoládét, becsomagolták és majd a fa alá kerül. Mindenki külön-külön titokban tartja.

Én már szeretnék mindenkinek kellemes ünnepeket és boldogabb új évet kívánni!

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten is történt nálunk ez meg az, mint mindig.

Mariann volt ultrahangon, sajnos nem lettek jók az eredmények, be küldte az orvos a megyei kórházba ********-ra de nem megy, csak majd az után, hogy visszament a rendszeres, saját orvosunkhoz 12.19-én. Majd ő meg mondja, hogy mitévők legyünk.

Violának is meg lett a labor eredménye, hála Istenek jók lettek, nincsen most gond a veséjével, de sokat fájlalta, gondolom az időjárás miatt.

Voltam én is a körzeti orvosunkhoz vittem az eredményeimet, mindent beirkált a gépébe, most egyelőre nincsen más teendő, az ünnepek miatt várnunk kell türelmesen a tüdőgondozói eredményre sajnos.

De nem jutottunk előrébb, mert a lapockám még mindig szúr, fáj, nehezen veszem a levegőt, és a nyakamat is mintha fojtaná valami.

Voltam a polgármesteri hivatalban is, a férjemnek szerettem volna intézni a bérpótló juttatást, és majd munkát, de sajnos elutasítottak, nem lehetett.

Ugyanis mivel 2011-ben nem volt bedolgozva 30-napja, így nem jár neki. Munkát meg azért nem adhatnak neki a hivatalnál, mert nem neki jár a bérpótló juttatás, hanem nekem, de én már ledolgoztam a kötelező 30 napot. Azt mondta a hölgy még, akinél voltam, hogy várjunk januárig türelmesen, hátha lesz lehetősége a férjemnek is dolgozni közmunkán.

Hát ki tudja még milyen változások lesznek januárban. Azt mondja a közmondás is: türelem rózsát terem!

A hétvégén voltak itthon Kati lányomék is, azt monda talán kilátásban van, hogy lesz kisbabája, de ez még a jövő titka! Meg hoztak egy kis moslékot, szárazkenyeret a malackáknak. Az unokámmal is beszéltem telefonon a kis rosszcsonttal és nagyon szeretne már jönni hozzánk.

A férjemnek volt a héten egy kis maszek munkája, és tudtunk venni egy pár napra való élelmet, meg a kismalacoknak egy kis korpát.

Tüzelőnk az még nincsen sajnos, kis vékony gallyakkal próbálunk meleget varázsolni estére, de ez is több mint a semmi, csak sokat koszolunk vele és füst van!

Hát ennyi történt a héten a családunkban.

Maradok tisztelettel, köszönettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez volt az utolsó hét a suliból és az oviból. Már nagyon várták a gyerekek a téli szünetet jó lesz nekik egy kis pihenés. Alíz egy kicsit szomorú, hogy tél van ugyan, de nem esett még a hó. Én nem vagyok annyira, mert így legalább nem kell havat lapátolni. Pénteken a kultúrházban volt egy kis színházi előadás, én is elmentem a gyerekekkel, nagyon élvezték. Még Emma is végignézte, csak a végén kezdett el egy kicsit ficánkolni, amikor meggyújtották a színpadon a gyertyát és Ő minden áron fel akart menni, hogy elfújja. Ma volt az óvodában a karácsonyi műsor. Szilviék verset és éneket mondtak. Alízék pedig egy mesét adtak elő. Az óvónők pedig bábelőadással kedveskedtek a gyerekeknek. Már nagyon várják a gyerekek itthon is a karácsonyt. 

És előre is kívánok mindenkinek nagyon boldog békés karácsonyi ünnepet!

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész héten reménykedtem, de péntekre ismét lebetegedtek a lányok.

Sajnos nem lehettünk ott az ovikarácsonyon, pedig nagyon várták. A nagyobbik lányom rengeteg verset megtanult, csak mondja, mondja, de majd Szenteste előadja őket a családnak, ha már az oviról lemaradt. A sok befizetnivaló után alig maradt pénzem, így nagy ünneplést nem tudunk csapni. Élelmiszert, kis linzert vásároltam a gyerekeknek meg egy olcsó bejglit... Hála Istennek, hogy még kapjuk ezt a támogatást!

Bele se merek gondolni, mi lesz, ha véget ér!  Se fenyőfát, se ajándékot nem tudok venni sajnos idén, ilyen még nem fordult elő. A lányok nagyon várják a karácsonyfát, talán majd ágakat próbálok összekötözni valahogyan, és azt tesszük be a szobába. Akartam készülni a Karácsonyra, többször tettem is félre néhány ezer forintot, de mindig kellett gyógyszerre vagy egyéb S.O.S. dologra.

A téli szünetben dolgozom, a lányok részben a férjemmel, részben a mamánál lesznek, ha minden jól megy.

Én sem voltam túl jól a hétvégén, így a takarítás, az ünnepi készülődés eltolódott. Esténkét próbálom majd pótolni, ami a hétvégére volt tervezve. Az a gond, hogy mire hazaérek, alig élek, de erőt kell venni magamon. Egész héten váruk a Tündért, de végül is nem érkezett meg. Nehezen értik meg a lányok, hogy miért nem tud eljönni hozzánk, amikor olyan szépet festettek, és "írtak" neki. Sajnos rengeteg szegény család van, én megértem, de titkon reméltem, hátha csoda történik velünk, hiszen olyan nyomorultak vagyunk. Ez most elmaradt, de valahogy túléljük. Ha cseng a telefonom, vagy a kapucsengő, azért rohannak, hátha mégis Ő jött...

Próbálunk az Ünnep lényegére koncentrálni, a külsőségek nem annyira fontosak, csak néha úgy gondoljuk, hogy ez kell.

Mindenkinek szép Ünnepet, és türelmes készülődést kívánok!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos a két kicsi és Réka lányom beteg, Cinti lányom tegnap jött haza az edzőtáborból, Sanyinak most van az évértékelő ünnepi vacsora az egyesületben, ahová a legjobb sportolókat hívták meg, Cintinek szerdán lesz! Réka sajnos a betegsége miatt nem tudott menni. Még mindig nem tudok főzni, ráadásul mindenünk tönkre megy, a hűtő, sőt úgy néz ki, hogy a bojler sem jó. Nem tudok venni fenyőfát, se szaloncukrot, ajándékról nem is beszélve, le vagyok maradva a hitellel, és a rezsivel. Nagyon félek, hogy kikapcsolnak mindent, és az utcára kerülünk! Már nem tudom mit tegyek!

Boldog karácsonyt mindenkinek!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát megvolt a hétfői élménybeszámoló, nagyon élvezték a cirkuszt. Még Szilvi is végigülte az egészet, pedig nagyon hosszú volt 2,5 órán át az előadás. Bár már a végén nagyon ficánkolt az óvónő szerint, de végignézte. Alíz még DVD-t is nyert, de az ott maradt az óvodának. A sütés is egész jól sikerült, de volt olyan keksz, amit legalább háromszor is le kellett darálni, mert Emma az asztalon ült, és folyamatosan visszarakta a tésztát a darálóba. De nem bántam, mert segítettek nekem, és így élvezetesebb volt az egész, és hamar kész voltam. Este a csizmák is kikerültek az ablakba és már reggel felkelve az ablak volt az első útjuk. Szerdán lett volna Alíznak az utolsó úszás, és akkor lett volna a bemutató, hogy mit tanultak, de ez sajnos nem jött össze, ugyanis reggelre kötőhártya-gyulladást kapott. Másnapra Szilvi és Emma is elkapta tőle. De hétfőn már mehetnek oviba mind a ketten.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon kellemesen teltek az elmúlt napok. A gyerekek szorgalmasan tisztították a csizmájukat, hogy a télapó meglepje őket, amivel sikerrel is jártak. Aztán megírták a levelet a Jézuskának is, persze a mi segítségünkkel. Sajnos nem tudom mi lesz ebből, mert elég rosszul állunk pénzügyileg, és nagyon sajnálom őket, mert nem tehetnek semmiről.

A lakáshitelünket, ha nem tudjuk kifizetni, akkor januárban felmondják, így nem tudom mi lesz velünk, tanácstalanok vagyunk. Valószínűleg megyünk az utcára.

Röviden ennyi történt az elmúlt napokban.

Tisztelettel:

Szász József