Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nehéz lenne megteremteni azokat a dolgokat, amit szeretne a kislány: egyaránt szeretne ruhát, nyári lábbelit, de sajnos még turkálóba se tudok neki vásárolni,.pedig egy pár cipőért ott 500 Ft-ot kérnek. Pedig apránként jó lenne. Már a mai világban nem kapunk, inkább kukába kiteszik. De valahogy majd lesz, most már Árpinak nem kell gyakorlatra menni, apukájának segít, minden munkát, amit lehet, mindent megfogunk. Minél többen szólnak, hogy füvet kell vágni, vagy nyaralósoknak pl.: füvet locsolni, veteményest, ház körül, amit csak tudunk, elvégezzük!

Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem szűnik a kánikula. A kertet locsolom, de ha nem jön eső, akkor nem sok minden lesz benne.

Robika állandóan a medencében pancsol. Többször átjöttek a szomszéd gyerekek is. Ők még élvezik ezt a meleget, én már nem annyira. Párom is fáradtan jön haza esténként a munkából. Náluk a meleg mellett még a nagy gépek is ontják a hőt magukból.

Szerdán elmentünk a Dunára kicsit fürdeni. Nagyon jó volt a víz, és végre mi is lehűthettük magunkat. Napozni nem nagyon mertem, de estére így is mindannyian megpirultunk.

Hétvégén falunap volt nálunk. Szombaton rengeteg gyerekprogramot szerveztek, és szerencsére minden ingyenes volt. Robika nagyon élvezte az egész napot. Volt ugrálóvár, körhinta, arcfestés, lovagoltatás, gombócevés, focikupa és még sorolhatnám a sok-sok programot. Délután a színpadon tánccsoportok és énekesek léptek fel, este pedig utcabál volt. Nekünk csak ilyen szórakozás jut, de így is nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt egy kicsit kikapcsolódni, és nem gondolni a hétköznapi gondokra.

Kívánok mindenkinek kellemes nyarat!

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szombaton reggel 7-kor kimentünk a szabad strandra, úszkáltak a gyerekek, nagyon jól érezték magukat, igaz csak 9.30-ig maradtunk, de így is jó volt.
A kis veteményesnek annyi, ez az erős nap 2-3 nap alatt kivégezte az uborkát, paprikát és hát igazából mindent.
Nagyon sajnálom, nem csak a sok munka, kapálás, de a nem kicsit megnövekedett vízszámla miatt is.
Jobban átgondolva ennyi ráfordításból már teli lehetne a fagyasztóm, de nincs, így gondolkozunk, hogy megéri-e és jövőre csináljunk-e.
Szerencsénkre nálunk nem volt jégeső, sem zivatar, csak a meleg kínoz bennünket.
Már reggel úgy kelnek a gyerekek, hogy szia, úgy unatkozok, nem sok mindent tudunk csinálni.
Ma voltunk megint Májfunkciót nézetni Janikával, majd holnap tudjuk meg az eredményt  reméljük kicsit ment lefelé. Most nem volt ájulás sem.
Apuka dolgozik, szerencsére van munka, így majdnem minden számlát ki tudtunk fizetni, de az is igaz, hogy nem maradt semmi.
Enyém a lakáshitel Övé a rezsi, aztán marad a pislogás. Megszoktuk, hogy szerényen élünk, de nem mintha nem szeretnék néha egy-egy ruhadarabot venni. Mert 1-2 pólóban járok állandóan, és egy–téli, és egy-nyári nadrágom van. Néha már úgy szégyellem magam, hogy mindig ugyan az van rajtam.
Most már hárman indulnak iskolába, nem tudom miből, és hogyan lesz meg minden, a kezdéshez...
Talán ezzel még ráérek, de nem sokáig itt nincs beiskoláztatási támogatás, és a könyveket is ki kell fizetni, de miből?!
Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok érdekes dologról nem tudok beszámolni, napjaink egyformán telnek. Párom dolgozik, előbb kezdődik a munkaideje és korábban is van vége, így próbálja a főnökség elviselhetőbbé tenni a forróságot.
A gyerekeknek kialakult a megszokott napi ritmusuk, délelőtt segítenek nekem, a délutánt a haverokkal töltik. Janikám kedvenc szórakozása még mindig a foci, minden este kijár az iskola pályájára.
Mi felnőttek nagyon feszültek vagyunk, a tankönyveket ugyan ingyen kapjuk, de hogy táskákat és a tanszereket miből vesszük meg, még elképzelésük sincs. Reménytelen a helyzetünk, bele vagyunk fáradva az állandó idegeskedésbe. Sose történik semmi pozitív, ami dobna a helyzetünkön, és vele együtt a hangulatunkon. Annyi mindent tudnánk szépíteni a házon is saját magunk, de az anyaghoz pénz kell, ami sosincs. Ha elromlik valami háztartási gép, pótolni nem tudjuk. Legalább három éve ki kéne cserélni a tűzhelyem, már csak két platni működik, reménytelen. Ez csak egy példa.
Hálásak vagyunk az Alapítványnak, így legalább a mindennapi tápláló étkezés biztosítva van a gyerekeinknek.

Köszönjük!

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Itt a nyár és nem tudom el vinni a gyerekeket nyaralni sem, persze soha nem voltunk, pedig olyan jó volna…  A csomó még mindig a mellemben van, időpontot kaptam ultrahangra. A gyerekek jól vannak, az egész napot együtt tudjuk tölteni, csak az estéket nem. Félek, mi lesz, ha este valamelyik beteg lesz, vagy belázasodik, és én nem vagyok ott mellettük. A kinti alvást az utcán egyre nehezebben viselem. Soha nem vágytam még így egy puha ágyra.

Nem tud senki sem segíteni, hogy egy albérletet tudjak váltani? Kérem! A gyerekeimmel kell hogy legyek este is! Csak 75 ezer forint kellene, hogy a kauciót ki tudjam fizetni. Kérem, segítsenek!

Köszönettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hőség elviselhetetlen számunkra, egyszerűen sehol nem jó már. Bent a szobák is nagyon fel vannak melegedve, alig bírunk aludni is. A kertben minden szárad el, nem lesz termés, amit leszedhetnénk, ha nem jön nagyon hamarosan eső. El vagyok szomorodva, mert oly szép volt a kertünk és most oly csúnya lett a szárasságtól. Sajnos locsolni nem tudunk, hisz a vízszámlánkkal így is el vagyunk maradva, így nem tehetjük meg, hogy még locsoljunk is. Férjem még dolgozik, reggeltől estig nem is látjuk jóformán, de van munkája és reméljük nem fogják elküldeni a szezon végén. A lányok szenvednek itt bent a szobában, nem engedem ki őket a nagy meleg miatt, félek napszúrást kapnak. Jó lenne strandolni, de még nem tehetjük meg, próbálok mindent fizetgetni, sajnos oly nagy hátralékaink vannak. Így is csak picikét tudok mindenbe éppen fizetni, de ha a férjemnek marad a munkája, majd csak egyre könnyebb lesz remélhetőleg.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött a lányoknak is a nyári szünet. Örülnek neki, hiszen nem kell korán kelniük. Még sajnos nem kaptunk választ a nyugdíjtól a fellebbezés ügyében. A hétvégén voltak az ********i napok, amin felléptek a lányok és a fiam is. Nagyon ügyesek voltak, hiszen sokat gyakoroltak. A gyerekek a fellépés után kaptak ingyenjegyet, és felülhettek bármire, amire csak akartak. A lányok a kakasos ugrálóvárat választották a fiam pedig a Breakdance mellet döntött. Az esti Mc. Hawer koncerten ott tudtunk maradni, nagyon tetszett a gyerekeknek és még mire megérkezett a nagy eső, már vége volt a koncertnek. Szombaton a párom fiát és az én fiamat kiengedtük előbb a pályára, hiszen ők segítettek kipakolni a színpadot, és be volt ígérve nekik az ebéd, amit meg is kaptak. Este mi is kinéztünk a gyerekekkel, ismételten nagyon jól szórakoztak. Élő TV felvétel volt, a házibuli Attilával című műsort vették fel. Vasárnap már csak 8 óra felé mentünk ki. Nem volt nagy kedvem, de a gyerekek miatt kinéztünk. A két fiú ottmaradt, az esti nagy koncerten, amin egy külföldi zenekar lépett fel.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Rémálom az életünk, minden nap attól félünk, hogy az utcára kerülünk, két hét múlva lejár a bérleti szerződés, nagyon félek, hogy az öt gyerekkel az utcára kerülünk! A gyerekek is nagyon nehezen viselik, mind a három nagynak szuper lett a bizonyítványa, emellett élsportolók, nagyszerű eredményekkel! A két kicsi közül, már csak Dávidka ovis, Evelin szeptemberben kezdi az iskolát. Éjjel-nappal dolgozok, nem tudom, meddig bírjuk még!?

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjemnek szabadsága van, mivel egy hétre leállt a cég a termeléssel.

A fiam még gyakorlaton van. A férjem és a kisebbik fiam a héten főként együtt vannak, amíg én ház körüli teendőkkel foglalkozom.

A héten főként a kerttel foglalkoztam, vagyis kigazoltam a kertet, ami olyan volt, vagyis beérett, azt felszedtem és elraktam.

A hétvégén túrázni mentünk, de csak délután felé, mert igen nagy a hőség.

Vasárnap délelőtt otthon filmeket néztünk, délután pedig a következő hétre készülődtem.

Napló 2012.  06. 25. – 07. 01.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is elnézést, szeretném leírni, amiért csak most küldöm az előző heti naplót is. Megírtam időben, de sajnos a  gondok nem engedték, hogy feladjam és sajnos anyagilag is a padlón vagyunk. Vártam, hogy kifizetik azt a kis pénzt, amit a meggyesben kerestem, de még mai napig nem fizettek pedig tegnap befejeződött a munka. Bence sajnos szerdán rosszul lett, belázasodott, így már csütörtökön nem tudtam menni meggyezni, pedig jó lett volna az az egy nap is. De nem hagyhatom itthon egyedül, betegen. Így itthon maradtam vele. Szaladtam jobbra-balra, hogy pénzt kerítsek gyógyszerre, kaptam kölcsön, de mihelyt megkapom a pénzt a meggyesből, már vihetem is vissza. Kérdezem én, miért ver engem ennyire a sors? A nagy melegben megyek, hogy legyen egy kis pénz, és most gyógyszerre kell költeni, nem pedig ennivalóra vagy ruhára Bencének. Bizony már sok ruhát kinőtt, és már alsónemű meg zokni is kellene neki, mert elég kopottak, és ilyenkor, ha az orvoshoz viszem, bizony szégyenkezem, hogy nincs neki új. De sajnos nem tudok venni miből. A mindennapi megélhetés is gond. Mindig azon kattog az agyam, hogy mi legyen, hogy legyen, ez is kellene, az is kellene, miből teremtsem elő a pénzt rá… Számlákkal el vagyok maradva, nem tudom, mi lesz. Vártam a héten is, hogy majd szólnak, hogy indul a tanfolyam, de ez idáig még semmi. Talán majd a jövő héten, még reménykedem, talán ide bejutok.

Még jó, hogy van a kert, és van mit enni, mert bizony a hűtő már üres. Már jó a krumpli, az uborka, a zöldség, a sárgarépa és a borsó. Így valamit tudok főzni, és van egy pár tojás is. Így van egy kis leveske, és főzelék is. Most azon gondolkodtam, hogy szombaton leviszek a piacra egy pár kiló krumplit, uborkát, zöldséget, sárgarépát, tojást. És ha ezt mind eladom, akkor visszafelé már be is vásárolok az én kicsi Bencémnek, és ismét lesz tej, sajt, felvágott, tud majd ismét enni. Felülök a biciklire, így buszra nem kell pénzt adni, és visszafelé a Penny elég olcsó, ott veszek ennivalót. Úgy indulok el, hogy mindent el fogok adni, amit kiviszek. Ez a remény, és a pozitív gondolkodás éltet. És a kisfiam, mert érte érdemes élni és harcolni. Megvolt az évzáró, jó lett a bizonyítvány, nagyon büszke vagyok rá, hogy megállta a helyét a városi gimnáziumban. Bizony egy falusi iskolából oda felkerülni és kitartani nem könnyű, de ő mégis megállta a helyét. Mindig bizakodom benne, hogy sikerül és kitartunk és akkor majd egy tanult, jómódú ember lesz belőle, aki majd segíthet az olyan szegény gyerekeken, mint ő. Mert bizony az ilyen szegény ember sose felejti el, honnét is indult. És megígérte nekem, hogy sose fogok semmiben hiányt szenvedni, és meggyógyít, hogy minél tovább éljek, mert senkinek sincs ilyen jó anyukája, mint neki. Sokszor sírok, amikor ezt mondja, bárcsak minden elképzelése teljesülne és elérné a célját. Örülök neki, hogy ilyen jó fiam van, ő nem csavarog, nem iszik, nem cigizik, minden szülő ilyen fiút kívánna! Nekem a sok szenvedésért adott a sors ilyen jó gyereket!

Köszönök mindent, jó munkát, jó egészséget!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Mama vagyok:

Nagyon nehezen telt a múlt hónap. Nehezen viselem ezt a nagy meleget. Jövő héten befekszek a kórházba, szóltam a háziorvosnak, hogy utaljon be. Mert nagyon nagy szükségem van az infúziós és a vénás kezelésre, amit ott kapok. De a rossz közérzetemre ez a nagy hőség még rátesz.

A lányok már hála Istennek nem járnak iskolába, itt a szünet, így jobban meg vagyok kímélve mindentől. Nem mondhatok rájuk hála az Istennek semmit, nagyon jó gyerekek!

Tegnap megkaptuk Önökről a segítséget, hála az Istennek, már alig vártuk, mert már szinte mindenből kifogytunk, nem volt már semmink. A lányok azonnal fogták magukat, Tímea és Dóra elmentek, de Brigitta itthon maradt velem, hogy magam ne maradjak. Mert mint mondtam már, ez a nagy hőség még jobban elveszi az erőmet.

Bevásároltak, hála a jó Istenkének, összeírtuk, hogy mire van szükségünk, a legközelebbi busszal mentek is bevásárolni.

De az Önök segítsége nélkül ez nem valósulhatott volna meg. Áldja meg magukat a jó Isten. Minden léptükben, az egész családjukkal együtt, mert Önök itt a földön a mi segítő angyalaink.

Tisztelettel:

Mama, Tímea, Dóra, Brigitta

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Azt hittük, hogy ez a hetünk nyugisabb lesz, de sajnálatos módon nem jött össze! Most nem tudjuk eldönteni a párommal, hogy mi történt a családdal. Teljesen felborult az egyensúly a családban! Férjem újra kezd magába fordulni, nem tud mit kezdeni magával, lement a meggyszedés is, és megint haszontalannak érzi magát. Nincs munka. Gyerekeim úgyszintén lázadnak, hogy nem tudnak sehová se eljutni. Barátaik alig vannak, a társadalmi helyzetünk miatt kiközösítik őket! Én már mondtam, hogy lassan én kerülök az idegosztályra, nem a párom. Most megint csak énrám szakadt minden. A lakást még mindig nem tudtuk kifesteni, a fal teljesen leomlott. Ablakokat se tudtunk cserélni, mivel olyan ablakkal rendelkezünk, hogy csak be van rakva, és kinyitni nem lehet. Amíg kint van 40 fok, a lakásban 42 fok plusz kályhán főzők, mivel nincs gáztűzhelyünk, és amíg kifőzők, többször is rosszul vagyok. Vince volt vetélkedő versenyen a szociális központban, és nyert egy strandbelépőt, de nem használta ki a belépőt, inkább nem ment, mert a tesói sem tudtak menni, így hát elcserélte 3x1 gömb fagyira, és így igazságosnak érezte a dolgot. Vágynak az iskolába vissza, nem szeretik a szünetet. Nagyon sajnálom őket. A kicsi már többször felment az iskolába megnézni, hogy nincs-e nyitva az iskola ajtó kétszer a takarítók hozták haza. Nagyon unják magukat itthon. Remélem, egyszer nekünk is lesz egy szép nyugodt nyaralásunk. Bízzunk benne, és a jó Istenben!

Tisztelettel:

Cseténé Viola és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány és azon belül a Fel a fejjel program, Támogatók!
Azt hiszem a magunk és sok-sok kétségbe esett család nevében -amiből sajnos egyre több lesz az Országban-  csakis hálás szívvel és köszönettel tartozunk mindazoknak, akik létrehozták és életben tartják ezt a felbecsülhetetlen értékű segítséget, programot.
Azon szerencsések lehetünk, akik kézzel fogható segítséget kapnak, amit a gyermekeim és minden gyermek arca árul el, amikor az asztalon étel van, és olyan is, amit ritkán vagy soha nem vennék meg, de így mégis lehetőséget kaptunk arra, hogy ne csak a reklámból legyen ismerős egy-egy joghurt készítmény, vagy sok-sok bármi más.
A legnagyobb tisztelettel és hálával tartozunk, ha tudnám csokorba gyűjteném a gyerekek örömét, és oda adnám, hogy érezzék is, milyen sokat jelent az Önök munkája családoknak!
Magyarországnak nagy szüksége van Önökre! Köszönjük, hogy vannak!
Jól vagyunk, a nagy meleg ellenére is próbáljuk jól érezni magunkat. Nagyon jól sikerült az uborkánk, és a patiszon is, jutalmaz a kert!
Vivien nagyon várja az iskolát, a nagyobbak egymást szórakoztatják.
Ma reggel korán voltam a boltban, a támogatást nagyon vártuk, és végre van étel a hűtőben, mert a múlt hét már nagyon keserves volt…
Üdvözlettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon sok minden nem történt, nehéz most egy kicsit ez a nyár. Mivel a nagylányom már tavaly elköltözött, Zsaninak nagyon rossz, nincs itthon, nagyon megvoltak egymással szokva, így nagyon unalmasan telik a szünet. Hála az Istenek Árpi fiam sikeresen átment tizedik osztályba, nagyon nehéz volt neki. Most kapta meg a bizonyítványt, közepes az átlaga. Énnekem még tart a munka, de sajnos ebben a hónapban lejár a szerződés. Nagyon rossz ez a nagy meleg, de muszáj dolgozni, hogy a számlák is ki legyenek fizetve.

Maradok Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is egy szomorú hírrel kezdeném a naplómat, a kis nyuszik kedd reggelre sajnos elpusztultak. Nem etette őket az anyjuk, és hiába próbáltunk segíteni neki, nem engedte csak folyamatosan támadt felénk. Az oviban készültek a lányok az ********i napokra, majd július 6-án lesz a fellépésük. A fiam is jár néptáncra, ők is nagyon sokat gyakorolnak. Szerdán volt a szakmunkásképzőben a beiratkozás, a párommal ment el. Én nem mentem el a kicsivel ebben a nagy melegben. Délután a lányok már alig várják, hogy ki lehessen menni a medencébe pancsolni. Elég nehezen lehet őket beparancsolni, feküdni. Itt vannak még nyaralni a párom gyerekei is. Nem is bánom most, mert nagyon sokat segítenek a kertben. A zöldbabból a héten kétszer lett szedve, 10 csomaggal került a fagyóba. A hordós savanyúság is el lett kezdve csinálva. Remélem az idén is sikerülni fog!

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A nyári táborban töltött időt élvezték a gyerekek. Tartottak nekik kézműves foglalkozást, hozták haza a maguk által készített kerámia díszeket. Kint voltak a réten, ahol vetélkedőket tartottak nekik. A legnagyobb élmény mégis a mozi volt, egyik napon elvitték őket egy közeli városba sétálni és filmezni. Az én gyerkőceim most voltak először, és nagyon-nagyon élvezték. Bárcsak mi is vihetnénk őket. Pénteken tábortűzzel és szalonnasütéssel zárták a hetet. Tarthatnák hosszabb ideig ezt a fajta tábort, mert már a héten nagyon unatkoznak, nem nagyon találják fel magukat. Egyetlen szórakozásuk a családi medence, de mivel nagyon meleg van, csak délután tudnak benne pancsolni.
Nagyon szegényes héten vagyunk túl, hitelbe vásárolok már egy hete, adósságom nem kevés. A fagyasztóm, szekrényem teljesen kiürült. A boltból csak a legfontosabbakat hozom, hogy spóroljak, mert itt mindennek még inkább megkérik az árát. Idegileg teljesen felőröl bennünket a napi megélhetési problémák, pláne ha a közeledő beiskolázásra gondolunk, márpedig nagyon sokat agyalunk rajta. Párom amúgy is feszültebb most, egész nap a kánikulában lapátol, nagyon sajnálom, és amiben tudok kedvezek is neki.
Hajnalban járok a kis kertembe kapálni, szépen fejlődik minden, igaz locsolni kell. Pár szem paradicsomot már hoztam be, gyerekek nagy örömére. De, hogy érjen rendesen, arra még várni kell. A leveshez való zöldséget már csak onnan szedem.
Köszönjük a támogatóknak és az Alapítványnak a segítséget!
Üdvözlettel:

Varga Jánosné