Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A napok szinte úgy egybefolynak. A férjem, Pista meggyógyult, jár is dolgozni, még ezen a hosszú hétvégén is dolgoznak. Remélem ezeket a napokat kifizetik rendesen, nagyon nehéz, Ő szinte nincs is itthon. Így mindent nekem kell megoldanom. Kilyukadt a gázbojlerunk, végleg megadta magát, most fizetéskor kénytelenek leszünk lecserélni. Nem hiányoznak az ilyen kiadások. Sorba minden tönkre megy, elromlik itthon. Sokszor azt gondolom, már csak a "csoda" segíthetne ezeket kicserélni, megjavítani. Most itt az őszi-szünet a gyerekeknek, annak örülők, hogy Ők még nem voltak betegek. Itthon lesznek, nem is tudom, mit főzzek nekik nap mint nap, így hónap végére kiürülünk az élelmiszerekből, minden elfogy ilyenkorra. Nehéz hónapról-hónapra élni, de jó, hogy az idén van ez a támogatás. A férjem öccséék a másik faluból ide költöztek *********-ra, pár házzal följebb tőlünk, a férjem szülei is jöttek. Eladták a házukat, és ezt a házat meg teljesen felújították, minden új lett sógoroméknak. Nem mentünk át, hogy beköltöztek pedig a férjem szerelte a fűtést, vizet, szennyvizet náluk. A szülei még meg se köszönték a munkáját. Soha nem is érdeklődnek a férjem után, meg a gyerekek után. Hogy eladták a házukat jól jött volna nekünk is egy kis segítség minden téren. Sajnos vannak ilyen szülők egyik gyereknek mindent adnak, hogy minden új legyen, a másik gyerekükkel nem is beszélnek…

Köszönettel:

Gulyás Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egy hét megint a hátunk mögött, nem is tudom, sokszor elgondolkozom azon, hogy várom, hogy teljen az idő, vagy csak hamisak az érzékszerveim, és úgy érzékeljük, kell, hogy haladjunk az idővel. Mintha lenne valami fontos, halaszthatatlan dolgunk, ami fele igyekszünk. Nem vagyok benne biztos, ha tehetném -ha volna rá lehetőségem- megállítanám-e az időt, azt hiszem egyértelmű, hogy igen.

Most állj, és így lenne a legjobb, nekem a gyerekek miatt kellene az idő.

„Vedd a napot ajándéknak, amit mások pazarolnak”- József Attila

Rá kell, hogy jöjjünk, a világunkat addig alakítottuk a tudásunk szerinti legjobbra, hogy észre sem vettük, elfelejtünk lassan, de biztosan a mának élni, és a most pillanatát megélni. Csak aggódunk a jövőn, és kesergünk a múlton, hogy is kéne, hogy legyen: -azért dolgozunk, hogy éljünk, vagy azért élünk, hogy dolgozhassunk!? Az időnk lett kevesebb, vagy cseppet sem lett tökéletes a tökéletesre gyúrt világunk?

Szerettem volna azt is leírni, amit gondolok, miközben megállok egy pillanatra és leírom mi történt velünk, és hogy érzünk.

Jól vagyunk, örülnek a gyerekek az őszi szünetnek, kaptunk adományba temperát, filctollat, festéket az biztos, hogy sokat fogunk festeni.

Tegnap esti mese helyett elálmodoztunk, mi lenne, ha nyernénk a lottón. Jó volt nagyon is, a gyerekek külön szobáról és, hogy apának nem kellene elmennie, egy új nadrág egy baba (ennyire rossz a helyzet?). Már álmodni sem merünk nagyot!

Tisztelettel, és üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét teljes nyugalomban telt. A csajok oviban, a nagyfiam suliban, szerencsére senki sem volt beteg. Hétvégén a párom a kertben tevékenykedett, ki lett szedve a paradicsom és a paprika száraz gaza. A kiskertbe pedig sikerült szerezni eperpalántát és azt ültette el. Ma pedig málna bokrot kaptunk az pedig holnap lesz kiültetve. Nem bír megülni egy helyben, nem igazán hagyja el magát. Kedden ismét volt orvosnál, és újabb tápszereket írtak fel neki. Sőt még egy füzetet is kell vezetnie arról, hogy mit evett, hány grammot és, hogy mennyi kalóriát tartalmazott az étel. Ezt egy hónapig kell vezetnie, és utána vissza kell mennie kontrollra. Ezen a héten már van az őszi szünet, nem fogok unatkozni itthon. De kell a gyerekeknek is egy kis pihenő, és kikapcsolódás. Meg mi is legalább többet lehetünk együtt. Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A helyzetünk szinte változatlan előző naplóbejegyzésem óta. A gyerekek folyamatosan betegek. Vagy egyik, vagy a másik. Most a héten mindketten itthon voltak a férjemmel. Alig járunk oviba, mindig belázasodnak, köhögnek stb. Tegnap éjjel már én is 39 fokos lázzal küszködtem, de úgy tűnik a nehezén túl vagyok. A férjem is kapja a folyamatos utánpótlást bacilusokból. Kapják a multivitamin szirupot, és főként mióta van ez a támogatás, hála Istennek gyümölcsöt is tudok venni nekik, és mégis mindig baj van!

A lányok már azon gondolkodnak, hogy mit kérjenek a Mikulástól és a Jézuskától. Már néhány rajz el is készült, amit majd postáznom kell.

Időben akarják megírni a leveleket, mert tavaly késett a posta és nem éppen a kívánságok voltak a fa alatt.

Igényeink lennének, de sajnos jelen pillanatban még a napi megélhetés biztosítása a fő cél. Persze valahogyan fogunk venni ajándékot, de sajnos nem biztos, hogy azt, amit áhítanak. Még mindig nem tudom, mi lesz velünk hamarosan, ha el kell költözni innen. Voltam bent az önkormányzatnál, szociális lakáspályázat nincs kiírva, és nem is várható a jövőben, teljesen el vagyok keseredve, nem tudom mitévő legyek. Albérletet egy fizetésből nem tudunk fizetni, reménytelen a helyzet, csak a csoda segíthet. Naponta imádkozom az Úrhoz, hogy könyörüljön meg rajtunk, ne engedje, hogy az utcára kerüljünk! Bízom Benne, hogy nem hagy magunkra minket. Nagyon nehéz helyzetekben sohasem hagyott a saját nyomorúságunkba, hanem valami módon fölemelt és megszabadított a szenvedéstől... Ebben reménykedem most is, hogy a segítségünkre siet, mert már nagyon elfáradtunk!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok jó hírrel most sem szolgálhatok. Gáz még mindig nincs, nagyon nehéz
egyedül az öt gyerekkel. A férjem, mióta nem lakik velünk, egy forinttal sem
támogat bennünket. Nagyon félek a téltől, hogy itt fagyunk meg, itt van a
gyerekek név és szülinapja, mikulás, karácsony… Már jó pár éve nincs
karácsonyfánk, és ajándék sincs! Most is betegek a gyerekek, Esztinek és
Evelinnek torokgyulladása van, Dávid is lázas. Erről a hétről ennyit!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk úgy kezdődött, hogy látogatót fogadott a családunk.

********ről jöttek a bátyámék, Ők apám testvére a feleségével, és mikor kezdődik a mindenszentek, körbejárják a rokonságot, egy évben egyszer.

Nagy meglepetésünkre nálunk kezdték először a látogatást.

Minden gyerek itthon volt már, mire ideértek, csak Évi nem, mert Ő kollégista.

Jó volt viszontlátni egymást egy év elteltével ismét.

A gyerekek nagyon örültek az ajándékoknak, amit kaptak főleg a gyümölcsöknek.

Annyi meleg használt ruhaneműt, cipőt, táskákat és csecsebecséket kaptunk,

hogy itt a faluba, még másik két  családnak is adtam belőle, aminek nagyon örültek.

Az egyik családnál hét gyermek van, a másiknál négy gyerek.

Sokat beszélgetünk mindenről, és még egy gyógy-masszázson is átestem.

A bátyám felesége ezzel foglalkozik, és szóba jött, hogy milyen lapockafájdalmaim

vannak már lassan három hete.

Jól megmasszírozott, alig bírtam lábra állni utána, de nagyon sokat ért!

Mivel ők ********iek, és nem tudnak termelni, nem engedtük el őket üres kézzel,

Igaz, nekünk se sok van, de pakoltunk nekik egy nagyobb szatyornyi krumplit, zöldséget, céklát és sütőtököt, aminek nagyon örültek.

Ádám fiam a héten volt focizni füves pályán a csapattal *******ón, nagy újságolással jött haza, hogy 6:1-re nyertek! Ő volt a kapus, és csak egy gólt engedett be.

A héten a tüdőszűrös busz is volt a faluban, minden 30. évet betöltöttnek kötelező volt menni. 

Én nem mentem, mert engem minden éven megszűrnek a tüdőgondozóban, ha

megyek, ez majd 2012. januárjában lesz aktuális.

Palinak megint volt munkája, a héten először, két kertet művel meg  abból a maradék recepteket váltottuk ki. Utána volt három kert, abból pedig vettem mosószert, és élelmet.

Pénteken volt segélyosztás is, mert jön a mindenszentek, így kiadták azt a kis pénzt.

Abból eltettem Mariannak 5200 Forintot, mert be kell neki vinni szünet után könyvre.

Meg cseréltünk egy gázpalackot, és maradt 800 Forintom.

Ebben a hónapban még Évivel is mennem kellett volna kontrollvizsgálatra, de nem volt rá úgy pénzem, mert 3000 Forint egy vizsgálat, amikor meg mentünk volna, 2010.10.31-én a doktornő nem rendelt, így eltettük a jövő hétre.

Most pedig magamról írnék egy pár dolgot. Ügye már lassan két hete szedem itt a drága, erős fájdalom csillapítókat, meg kenőcsözzük a lapockámat, de csak bekábulok a gyógyszertől, le gyengülök a fájdalom viszont ott marad, úgyhogy jövő héten egy röntgenre megyek.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Köszönettel, tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nem akarom a mostani levelemet panaszkodással eltölteni, de nagyon el vagyok keseredve.

Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert örülök az Önöktől kapott támogatásnak, de egyre kevesebb élelmiszert tudok belőle megvenni. A márciusi árakhoz viszonyítva is folyamatosan mennek az egekig, és alig futja valamire. Néhány állatot tartunk otthon, de a takarmány is egyre drágább. Árpikának is mindennap kell vinni reggelit az iskolába, ami már magában is jelentős kiadás egy hónapban a beérkező jövedelmünkhöz képest.

A héten vették fel az önkormányzathoz a munkásokat, de sajnos az én párom ebbe a csoportba nem fért bele, Őt nem hívták dolgozni.

A hulladékszállításnál nem sikerült elintézni, hogy havonta tudjam fizetni, pedig számomra sokkal könnyebb lenne, mint egyszerre kiadni a 6000 Ft-ot. Gáztámogatást megvonták, 250 Ft/m3. Már nem is lehet fűteni, éppen csak főzni használom. Nagyon nehéz a téli időszak, mert a gyermekeknek téli ruha is kell, az iskola, a tüzelés minden nagyon sokba kerül. Nehéz fenntartani, hogy mindig ki legyenek fizetve a számlák és félek tőle, hogy nehogy valamelyik gyerek beteg legyen, mert a gyógyszert se tudnám kifizetni.

Tisztelettel:

A Törjék család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Napjaink változatlanul telnek, hónap vége felé járva ismét anyagi problémáink vannak, minden forintot meg kell gondolni, mire költjük el. Ilyenkor egyre feszültebbek vagyunk mi felnőttek, próbáljuk a gyerekekkel nem éreztetni. Állás kellene nekem, de sürgősen, egy hónap és már a páromnak sem lesz munkája.
A múlt héten tyúkot vágtam, a hétből már csak öt van. Nem tojtak, vagy valami elhordta a tojást, nincs értelme vásárolni nekik a takarmányt. Lett belőlük finom pörkölt.
A gyerekek jól vannak, a nagyok suliba járnak. A kicsi itthon van, köhög kicsit, nem vittem oviba. Játszik a számítógépen, zenét hallgat. Hiányzik neki az ovi, pedig sokára fog menni, jövő héten szünet lesz, így másfél hét múlva megy először.
Most zárom naplóm, sajnálom, hogy sose tudok érdekes új dolgot írni, sajnos nálunk nem sok minden történik.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok jót most sem tudok írni, a gyerekek betegek, az összes pénzt elviszi a
gyógyszer, még mindig nincs gáz, pedig már mindent megcsináltattam, amit a
gázművek kért, de a ”meós” nem vette át, mivel most már újra kell terveztetni, és
a főzéshez, csak villany tűzhelyet lehet használni. Ez összesen 250 000 Ft-ba
kerül. Ennyi pénzt én nem tudok előteremteni. Lassan itt fagyunk meg! Eszter
lányomnak novemberben lesz a névnapja, és csak annyit kért, hogy melegebb
legyen a lakás, és egy BKV-bérletet. Erről a hétről ennyit, remélem jövő
héten több jóval szolgálhatok!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehéz volt ez a hónap, üres a hűtő, üres a szekrény!

A gyerekek jól vannak, most éppen iskolaszünet van, és pontosan ezért is nagyon nehezen mennek a napok, mivel nagyon sokat ennének! De nem is csoda, mivel növésben vannak.

Én még mindig meg vagyok fázva, és nagyon nehezen kecmergek ki belőle.

A gyerekek már azt várják, hogy mikor fog esni a hó, mert akkor már közel a karácsony. Szinte számolják visszafelé a napokat, főleg Dórika, és Petike. Én pedig azt mondom, bárcsak ilyen jó idő lenne, mert akkor nem lennék gondba a tüzelővel.

A karácsonyunk pedig nagyon szegény lesz!

Tisztelettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten sok dolgot kellett elintéznem. A két nagyobbikat kellett vinnem a nevelési intézetbe. A nagyobbik lányom tavaly folyamatosan kellett vinni, mert sejpített.

A fiút pedig azért, mert sajnos súlyos gondok vannak vele. Tanulás téren is, és magatartás zavarral küszködik. Nagyon nehéz vele.

A hagyatéki ügyben is sok elintézni való van, mert a nagyapám mielőtt meghalt, otthonban volt, és nem is olyan egyszerű megszüntetni a dolgokat. Ráadásul kiderült, hogy a papámmal írattak olyan papírokat alá, hogy Ő fogja vállalni azt, hogy fizeti minden hónapban a díjat az otthonnak. De nem tudom, miért nem vették figyelembe azt, hogy amikor odakerült, volt elmeorvos nála (mivel Alzheimer kórban szenvedett, és a középső stádiumban volt), ami bebizonyította, hogy nem beszámítható. Sajnos nagyon nagy gondot okoz ez az egész. Ebből sajnos pereskedés lesz, mert nekünk kellene fizetni még nagyon sok pénzt, azért, mert végül is a papám nem tudta fizetni a díjat. Úgyhogy most az örökségünk az egy szép adósság lesz. Nem elég, hogy milyen rosszul élünk, sokat nélkülöznek a gyerekek, és akkor egy ilyen is közbejön.

Jövő héten még a gyámhivatalba kell menni, illetve a polgármesteri hivatalba, plusz az itthoni dolgok.

Már nagyon fáradt vagyok, és sajnos nagyon sokat vagyok én is rosszul. A gyomrom nagyon fáj, és sokszor kell mennem kiadni a felesleget magamból (hogy finoman írjam), mert nagyon sok ez rajtam!

Remélem valamikor egy kicsit már fellélegezhetünk.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Beköszöntött a fűtési szezon. Még elég furcsa, hogy minden nap be kell gyújtani, de majd belejövünk.

Lehullottak a levelek is. Nem győzöm söpörni és gereblyézni. Reggelente a szomszédokkal együtt "tornázunk" az utcán. De még inkább a levelek, mint a hólapátolás, bár a maga idejében annak is meg van a varázsa.

Anyukám rendelt fát. Az utcán rakták le, onnan be kellett hordani. Az egész család összefogott a munkára. Mi lányok hordtuk be, a fiúk hasogatták, a gyerekek meg a helyére rakták. Anyu sütött pogácsát és volt forró tea. Nagyon jó családi program volt.

Megünnepeltük Robika születésnapját. Itt volt mind a két húgom a családjával, anyukám és Robika egyik nagy testvére is. Sajnos a másik nem tudott eljönni, mert külföldön dolgozik. Ő telefonon köszöntötte a kisöccsét.

Halászlét főztünk, ami nagyon finomra sikerült. Volt torta és sok-sok ajándék. Tőlünk cipőt kapott a többiektől játékokat; amiket persze még aznap ki kellett próbálni.

Az óvodában is felköszöntötték a csoportban. Mindenki kívánt neki valami szépet. Legjobban az egyik kislány kívánsága tetszett. Azt kívánta, hogy az iskolában majd kapjon sok-sok csillagos ötöst. Hát remélem így lesz.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét a betegségé volt. Középső fiunkon lett két pötty, ezért itthon kellett tartani, mert van valami új fertőző vírus. Ő ennyivel megúszta, de a legkisebb fiunkon rengeteg pötty lett a szája körül, a hajlatokban, és a kis hátsóján. Szteroidos krémmel kellett kennem. Most már szép. A nagy fiunk is itthon volt, rettenetesen köhögött. Ennek az új betegségnek valami lábfej, kézfej szindróma a neve. Az orvosunk szerint tele van vele a város. Kijutott a betegségből. A kicsi még itthon van. A nagyfiunk szombaton volt 8 éves. Vasárnap tartottuk meg a születésnapját.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek egy-két napot ismételten itthon töltöttek, valami betegséget mindig összeszednek. De sajnos most mi is elkaptuk. A férjem és a gyerekek csak kisebb hasmenéssel megúszták, de én nagyobb gyomor problémával, görccsel vészeltem át. A hét közepén még a munkából is haza kellett jönnöm, mert nem bírtam állni sem. Megint elment a pénz gyógyszerre. Az iskola megy mindenkinek, a gyerekek szépen haladnak, én pedig most teszem le a különbözeti vizsgát, hogy kilencedikből tizedik osztályba mehessek. Remélem sikerül a vizsga, mert már rég volt, amikor tanulnom kellett. A férjem jár az éjszakás műszakba, de csak néha beugrósnak. Sokat fáj a lába, de az orvosok azt mondták, hogy meg kell tanulnia ezzel együtt élni.

Szép napot kívánunk:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megérkezett a rossz idő sajnos, a napokban be kellett kapcsolnunk a fűtést. Félek, nehogy még jobban megfázzanak a gyerekek, így is folyton beteg valamelyikük. Néhány napot mentünk óvodába és a kicsi belázasodott. Tényleg kétségbe ejtő, hogy miből fogunk élni, ha mindig táppénzre kell mennem. Magas lázzal pedig nem hagyom senkire.

Próbáltam érdeklődni az önkormányzatnál lakásügyben, hiszen hamarosan ki kell költöznünk az "albérletből". Sajnos nincsen lakáspályázat és nem is valószínű, hogy lesz. Albérletet fizetni nem tudunk egy fizetésből, a férjem állapota nem jó, dolgozni nem tud.

Nem tudom, milyen megoldást találunk, de SOS segítségre lenne szükségünk. Ha ezt beírhatom a naplóba. Egyedülálló idős néninek vagy bácsinak segítenénk gondozásban, vagy ház körüli teendőkben lakhatásért Budapesten. Sajnos egyébként nem tudom mi lesz velünk, ha nem kapunk lehetőséget. Albérlet és rezsire az egész fizetésem sem lenne elég. Most ez a központi problémánk, csak gondolkodom, mit tegyünk, imádkozunk, mert sok okos dolog nem jut az eszünkbe egyelőre.

Itthon segítgettünk a néninek leveleket gereblyézni, zsákokba gyűjteni. Lebonyolítottuk a nagybevásárlást is, elküldtem a számlákat időben. A lányok örömmel segítettek diót szedni, majd a lakást takarítani, port törölgetni, porszívózni. Közös erővel piskótát sütöttünk. Rövid idő alatt el is fogyott.

Édesség bármikor jöhet nekik, még betegségben is, de most kivételesen a gyümölcsöt is rendesen megették és a gyógyszerekkel vitaminok bevételénél se kellett küzdeni. Sajnos már hetek óta sehová nem tudunk kimozdulni hétvégén a betegségek miatt, épp csak a boltba és sietünk haza. Már nagyon szeretnének a Mamáékhoz utazni, de várunk, míg gyógyulnak, ne fertőzzük végig a családot. Bár ebben az időben nehéz egészségesnek maradni. Más említésre méltó dolog most nem is jut az eszembe. Kérem, ha  a kedves olvasók közül valaki tudna  esetleg segíteni rajtunk, jelentkezzen, kérem szépen!

Félek, ha nem tudok megoldást találni, a gyerekek veszélybe kerülnek.

Köszönöm megértésüket!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sok minden ért minket az utóbbi hétben! Megbetegedett a kisebbik kislányom, Edina szegényt nagyon sajnáltam, mert a nátha annyira megbetegítette, hogy feküdt több napon át, alig evett, ivott, nem kapott levegőt az orrán, és nagyon féltem, hogy belázasodik vagy, hogy korházba kerül. Minden percben figyeltem meg éjszakákon keresztül is, nehogy ne kapjon levegőt. Ki is merültem az utóbbi napokban nagyon. De hála helyre jött, és most már mehet oviba, de még van egy fajta gyógyszer, amit addig kell neki szedni, amíg fül-orr-gégészeten meg nem nézik, mert lehet, hogy a mandulájával van baj. Szemészetre is elmentünk mindannyian, Edinának rendben van. Nikinek viszont és nekem nem. Mindkettőnknek fényérzékenységünk van, amit nem igazán lehet javítani. Kaptunk szemcseppet, elég drága, és nem tudom kiváltani, csak később. Örülök is, hogy eljutottunk szemészetre, mert így legalább kiderült, hogy már szemüvegre nincsen szüksége. Nikinek ki sem tudtam volna váltani. Lebetegedtem én is. Valószínű, hogy elkaptam ezt a náthát Edinától, de megvisel engem is, remélem hamarosan kiheverem. Szegény anyukámat is sajnálom nagyon, mert ő is beteg. Nagyon fájnak a lábai, folyamatosan be vannak neki dagadva. Sajnos meg sem tudtam látogatni, mert le voltunk és vagyunk betegedve.

Nikinek a suli jól megy, meg az LCD tanfolyam is. A mostani hétvégén nagyon örült, mert az apukája meglátogatta, és vett neki egy csizmát, meg egy télikabátot. Én is örültem, vele együtt, hogy szánt rá időt és, hogy vett neki egy pár dolgot, mert én most nem tudok neki venni. Fám is nagyon kevés van, nem tudom meddig bírom húzni vele, mert most már be kell gyújtani minden nap. Apró jószágaink is szépen megnőttek, aprítanom kell őket, mert nem fogom tudni etetni őket. Hitelekről folyamatosan kapom a felszólítókat, de sajnos nem tudom őket rendezni, mindig ér minket valami. Sokszor már úgy érzem, hogy a sötét alagútban a fényt, ami kivezet sosem látom meg. Az elmúlt időben ennyi történt velünk. Köszönöm önöknek, hogy végigolvassák e kis naplóimat. Jól esik, hogy van, aki törődik velünk, és reményt ad a mi kis -sokszor szürke, egy hangú és szegényes -napjainkban.
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei