Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos ez a hetünk betegséggel kezdődött, nekem nagyon fáj a lapockám voltam is vele orvoshoz és azt mondta, hogy izületi fájdalmaim vannak (írt fel nekem gyógyszert és kenőcsöt). Mariann van még itthon, neki gennyes mandula gyulladása van magas lázzal, neki is is írt az orvos kétféle gyógyszert, meg egy torok öblögetőt. A gyógyszereket sajnos csak pénteken tudtuk kiváltani, mert akkor akadt Palinak egy kis maszek munkája. 
Vártuk a héten Mariann családi pótlékát, amit elvettek, mert minden papírt le adtunk hozzá, és elvileg két hét után utalniuk kéne. Sajnos nem jött, pedig jó lett volna, mert vennünk kellene tüzelőt. Nagyon hideg esték vannak már, és a kimosott ruhaneműk sem száradnak könnyen. Arra is vigyáznunk kell, hogy meg ne fázzunk, főleg Violának a veséje miatt. Mivel ilyen hátfájdalmaim vannak, hétvégén a lányok csinálták a szokásos munkákat. Igaz már a múltkor megírtam, hogy meg szeretném tartani a tyúkjaimat, mert szépek, de a kényszer nagy úr, így a hétvégére ismételten levágtunk kettőt, hogy húslevest és pörköltöt készítsünk belőlük. A másik három gyermekemmel nem volt probléma a héten, rendszeresen járnak iskolába és hoznak is jó jegyeket. Violának a héten volt az első úszása, ami nagyon tetszett neki, és nem volt megterhelő a számára a műtéte óta. Már a tornaórákon is kisebb gyakorlatokat kevés pihenéssel elvégez. A hétvégére az eső is megérkezett, amit már nagyon vártunk, hogy puha legyen a föld és lehessen szántani a kerteket, és legyen Palinak egy kis munkája.

Ennyi történt ezen a héten, reméljük szebb és jobb napok várnak ránk ezután.
Köszönettel és tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ennek a hétnek is vége, jól telt nem történt semmi különös. Előkerültek a kabátok, és a kesztyűk, hirtelen jött a hideg.

Hétvégén Réka belázasodott, és fájlalta a torkát, így hétfőn orvoshoz viszem, megnéztem és kis genny pöttyöcskék voltak a manduláján.

Biztos kiírják a hétre, Ő mondjuk örül is, mert egy hétig csak az övé leszek (ezt mondja).

Detti hétfőtől bent aludhat, végre nagyon örült neki, boldogan vitte a párnát és a pizsamát.

Mondtam is neki, nehogy aztán délben hazáig halljam, hogy sír, mint egy csecsemő. Nevetett rajta és megígérte, hogy nem sír, jól fog viselkedni. Nagyon izgulok, és örülök is egyben, mert ez megint csak egy nagy lépcsőfok, amit sikerült meglépnünk.

Janika jól van, most gyűjti a zsebpénzt, mert nagyon szeretne egy kerékpárt, valami vagány feketét, már van 900 Forintja.

Meg kért egy gyöngyfűzért, az esti imához- egy ideje minden este imádkozik és hálát ad a napért, de hallottam, hogy mondta a biciklit is. Sokan összetévesztik Istent a Mikulással.

Szép és jó hetet mindenkinek!

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Péter dolgozik minden nap, én is voltam még pár nap almát szedni, ami nagyon jól jött, vettem is a lányoknak a napszámomból jó meleg harisnyanadrágokat, térdzoknikat, mert Viki már abban jár. Almát is hozhattam amennyit akartam, így lesz legalább valameddig a kicsiknek alma, és süthetünk almás kalácsot is. Lassan itt a mindenszentek, ami plusz kiadás, Pénteken vendégek is jönnek, a nagybátyámék ****ből. A gyermekek nagyon várják már, hisz ebben az évben nem is voltak itthon, főleg Viki, mert neki a keresztszülei, de ugyanúgy Virág és Vanda is kapnak ilyenkor valami ajándékot. Töröm is a fejemet, mivel vendégeljem meg őket, mit is készítsek nekik. Anyukám is volt velem napszámban, szegény nagyon elfáradt, de hát én is, de azért remélem jövőre négyszer ennyit fogunk menni. Lassan odaérünk, hogy meg kell ölnünk a disznókat is, nagyon szépek csak a füstölés miatt várunk még vele. Sokat gondolkodom, vajon mi az olcsóbb, a kész hús, vagy a takarmány, de úgy gondolom, a házit mégis csak mi neveljük, látjuk mit is eszünk. Drága azért már a húsnak is kilója, és egy kiló nekünk hatónknak igen csak kevés egy alkalomra. Most már csak a csizmákat kell megvennem és a kis Virágomnak kell kabát, mert hiába is középső kislány, már ott tartunk, hogy Ő növi a ruhákat a nagynak, de hát nem lehetnek egyformák!

Tudom, hogy minden megoldódik egyik nap még olyan elkeserítő minden, de a másik nap a jó Istenem úgy rendeli el, hogy minden jó legyen!

Szeretettel üdvözlök minden családot, minden elképzelhető jót kívánok mindenkinek, köszönjük ezt a programot!

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten nagy változások nem történtek, kicsit meg hűltünk de nem volt nagy a baj most.

A héten nagyon mérges lettem, mert elmentem egy állásinterjúra, és kerékpárral mentem, az még nem semmi, mire kijöttem, kibökték a  kerekét. Két napra rá jött a levél, hogy sajnáljuk, nem tudjuk alkalmazni, nagyon elkeseredtem én, és a családom is, mert nagyon bíztunk benne, hogy most összejön, de sajna nem.

Ennyi történt nagyjából velünk.

Szép napot:

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újabb hét áll mögöttünk. Mennek a napok, és egyre hidegebbek vannak. Már venni kellett a gyerekeknek kabátokat, mert reggel elég hidegek vannak. Magunknak meg előszedtem a tavalyi kabátokat, kimostam, rendbe raktam, mindenkinek. venni már egy kicsit sok lett volna. Így is abból kaptak a gyerekek kabátot, amit a férjem az aratáson kapott. Vége az aratásnak is, így már nappal nem jár dolgozni. Már megkezdtük a fűtést, még szerencse, hogy az előző fűtési szezonból maradt egy pár mázsa fa, így most még nem kellett érte pénzt kiadni, elég lesz jövőhónapban venni. Amúgy a gyerekek jól vannak, nincs probléma velük, tanulnak és délutánonként, de leginkább hétvégén a barátaikkal töltik a szabadidejüket. Én meg járok az iskolába is, meg dolgozni is, de már egyre fárasztóbb összeegyeztetni a munkát, az iskolát és a házi munkát.

De meg kell oldani, mert egyiket sem szeretném elhanyagolni.

További szép napot, és jó munkát kívánok mindenkinek.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Múlt héten épp vártam a mosógépszerelőt, mikor naplóm írtam. Megjött, kiderült, hogy a legnagyobb gondja a gépemnek a szivattyúja volt, kicserélte 12.000 Ft-ért. Érezzük is ennek a pénznek a hiányát, de már nagyon fontos volt megcsináltatni. Mostam is vele sokat, ami ez idáig elmaradt plédek, párnák, téli kabátok stb..
Hidegek az esték, így már majdnem minden este befűtünk mindkét szobában. Tüzelőt még nem vettünk, a hulladék fát tüzeljük el. Hamarosan pedig vásárolni kell, mert ami van, az pár napra elegendő csak. Télikabátot, csizmát is kell vennem a gyerekeknek, mert mindent kinőttek. Sajnos most nem kapunk senkitől ruhákat, pedig szívesen vennénk.
Mesit a héten haza kellett hozni az óvodából, mert rosszul lett, hamarosan viszem laborvizsgálatra, kiderüljön mi lehetett vele. Remélem semmi komoly.
A nagyok jól vannak, nem betegek, jegyeik változók. Két hét múlva Tini Disco lesz nekik az iskolában, már most azt tervezgetik.
Zárom naplóm, mindenkinek további szép napot kívánok!

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon hideg van, annyira szokatlan. Mindent szépen sorban be kellett vinni fagymentes helyre, és a vízcsapot és a vízóra aknát is téliesíteni kellett! A muskátlik gyönyörűen virágzanak még mindig, van egy kamránk, és oda raktam el őket. A leánderek is nagyot nőttek, nem is tudom hová fogom tudni elhelyezni télen, ha tényleg jönnek a kemény mínuszok, de remélem, majd csak találok valami jó helyet nekik.

A népszámlálás jól halad, már csak azok vannak hátra, akik próbálkoztak a netes kitöltéssel, és valami miatt nem sikerült nekik, igaz voltak napok, amikor csak ezzel foglalkoztam, hála és köszönet érte a családomnak, akik ezt lehetővé tették a számomra, hiszen minden munkát elvégeztek helyettem, pedig volt bőven!

Ma fasírt lesz ebédre, krumpli pürével és almakompóttal, persze leves is lesz, csak egy kis gyümölcsleves.

Egészségileg minden rendben most, Édesanyám köhög egy kicsit, de a gyerekek jól bírják ezt a változó időjárást.

A fiam nagyon sokat tevékenykedik, délutánonként is eljár dolgozni, az almaszedés hajrája van, és a barátokkal vállalnak munkát, rázni kell a fáról az almát, majd felszedni, persze nem nagy tétel, inkább aprólékos, időigényes munka, kevés alma van a legtöbb almás kertben, 10-15-20 mázsa alma termett csak 100 almafán.

Gyűjti a keresetét egy téli cipőt szeretne magának, és egy farmert, hiába mondom neki, hogy fiatal szervezetnek nem szabad ennyire hajszolnia magát, de jól érzi magát, és szereti is barátaival tölteni az időt. Mindig nyugtat:"Anya észre sem vesszük és már készen is van!" Nagyon jó fiú!

A lánykám az tanul nagyon sokat, szeretne kitűnő lenni, persze elég sok szakköre és óra utáni foglalkozásra is jár, de szerintem ez is az élethez tartozik, és szükséges egy gyereknek.

Mindig azzal érvel nekem, hogy "Anya te is este tanultál, mégis jó tanuló voltál!"

Igen, csak az kicsit más fajta világ volt még az én koromban, sokat kellett segíteni, hiszen a ház körül nagyon sok volt a tenni való, és volt sok mindenünk.

Tegnap nagyon meghatódtam, este beszélgettünk és mondja a lányom, hogy még fogalmazást kell írnia holnapra, a témája: "Hogyan nevelnéd a gyermekedet?" És kérdeztem, hogy mit fogsz írni? Egyszerű, Anya, leírom, ahogy Te nevelsz minket, és gyorsan készen is leszek. Ez nekem akkora elismerés volt, elpityeredtem, mert ezek szerint valamit csak jól teszek, ha ezt tartja követendőnek.

Nagyon kedvelem a magyar tanárnőjét is, mert ilyen kis kitérőket is tesz a gyerekekkel, és ilyen témákról is beszélget velük, és készíti őket az életre, és nyitja a szemüket a világra!

Persze sok minden más is tetszik még a tanítási stílusában, pl.: nagyon sok verset meg kell tanulniuk, és fel is kérdezi, szerintem a gyereknek tudnia kell pár verset kapásból, sok szülő szerint nem. Mesélte a lányom, hogy tegnap is felment az egyik szülő, hogy olyan verset, mint a Huszt, miért kell megtanulni? Szerintem szép vers, és olyan jól lehet elmondani is... "Bús düledékeiden Husztnak romvára megállék....csend vala... felleg alól szállt fel az éjjeli hold..."

Nem vagyunk egyformák szülők sem, van akinek este hétkor még kint van az utcán a lánya, (most hogy járkálok este is, elég későn a népszámlálás miatt), csak nézek nagyot, mit keres kint ilyenkor egy gyerek az utcán, a fiukkal beszélget, persze majd 20 év körüli fiúkkal…  Volt akire rá is szóltam, hogy nem várnak még otthon, de  csak nevetett egyet és válaszolta, hogy nem... Ennyi, ilyen is van, ha meg gond, baj van a gyerekkel, csak néz a szülő, hogyan történhetett ilyen meg vele???

Már beszéltünk szülői értekezleten is ilyenekről, de van, akit nem érdekel, sajátos elvek szerint neveli a gyermekét, ilyen is van...

Voltunk vasárnap templomban is lánykámmal, új éneket tanul a gyülekezet, hiszen "újbori úrvacsora" lesz 23-án, ezért már szerdától van istentisztelet esténként is, remélem el fogok tudni menni!

Mostanában valahogy még jobban szükségem van az igére, vasárnap a Lelkésznőnk az elengedésről beszélt, hogy tudnia kell minden embernek, hogy meddig kell pátyolgatnia a gyermekét, és mikor kell tudni elengedni, persze akkor, ha előtte kellő önállóságra nevelte. Így van, nem egyszerű gondolatok ezek sem, és lehetne róla hosszan beszélgetni, hiszen az ember életének egy nagyon fontos állomása, és elég nehéz megélni, mikor a gyermeknek barátnője, felesége van és az az első a rangsorban, vele tölti minden idejét, a mi kis lányunk vagy fiunk... Hiszen mindenki családjában rokoni, baráti körében vannak ilyen emberek, akik jól tudják megélni ezt, és vannak akik nem jól. Vajon én milyen leszek majd? Remélem, megadja a jó Isten ezt is nekem és láthatom a gyermekeimet felnőttként és az unokáimat is!

Szombaton volt a "72 óra kompromisszumok nélkül" sorozat keretében a gyerekeknek munka, nagyon jó kedvel és szeretettel végezték el ezt a feladatot is, a kis falunkhoz mérten elég sokan is mentek, olyan jó érzés tudni, hogy jók a gyerekek, fiatalok és egy nemes cél érdekében hajlandóak tenni is, bármivel, bármit!

De  elköszönök, legyen mindenkinek csodaszép a napja, és történjenek jó dolgok is veletek, süssön a nap melegen, és ne felejtsetek el mosolyogni, hiszen a mosoly mindenkinek jól esik, aki adja, és aki kapja annak is. A jó Isten áldása legyen mindenki életén, aki értékes idejéből áldozott rám!

Tisztelettel:

Juhászné Mária

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A fiunkkal kell mennünk a Nevelési Intézetbe, mert ki kell deríteni, hogy igazából mi is a baja és, hogy hogyan legyen kezelve.

A lányokkal semmi gond nincsen, hála Istennek.

Az óvodában és az iskolában is már a héten a karácsonyi fényképezések voltak, nagyon büszke vagyok rájuk, olyan szépek. Csendesen telt ez a hét, de nem is baj, mert kicsit kell, hogy ne legyen annyi gond. Vagyis a gondok megvannak még, csak egy kicsit most másfelé kellett figyelni.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Bejött a hideg, fázós időszak, sajnos. Fűteni kell estére, még szerencse, hogy a fa már bent van száraz helyen, megérte nyáron vele a melegben dolgozni. Józsiék csütörtökön iskolalátogatáson voltak ********ön. Rendőrnek szeretne menni, de én nem igazán rajongok érte. Szerintem sok szülő van így ezzel, akinek a gyermeke ilyen, úgymond veszélyes szakmát választ. Még ami szerintem vonzaná az a színészet lenne, mert tehetsége van a színészkedéshez. Csak az a baj, hogy a tanulmányi eredménye kevés lenne hozzá. Mert itt a művelődésszervező sokszor ad neki szöveget, és tehetségesnek tartja, meg nagyon bírja a fiamat. Pénteken pedig az állatkertbe voltak kirándulni, az egész iskola. A gyerekek jól vannak, most nem betegek. Én is a héten elkezdem a nagytakarítást a lakásban, mert ha bejönnek a nagyon mínuszok, egy kicsit nehéz lesz ablakot pucolni. A párom megint hízott egy kilót, megéri erőltetnie az evést. A kéményt is sikerült hétvégén megjavítani, ugyanis nagyon szét volt nyílva, és ezt a kéményseprő már nem fogadta volna el.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt héten a nagyfiunk hazahozta első hármasát a suliból. Mint kiderült, azért lett hármas a matek dolgozata, mert beszélgetett a padtársával és nem figyelt a feladatra. Ábel imádja a bölcsit továbbra is. Voltak családlátogatáson nálunk a gondozónője és a dadusa. Ákos nem nagyon akar mostanában óvodába járni.

Kérnem kell a gázosoktól részletfizetést, egyszerűen nem bírom befizetni.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Először is elnézést kérek, hogy csak most írok. Az elmúlt hetek olyan gyorsan elmentek. A tűzifánkat a sógorom áthozta, a férjem össze is vágta, és együtt a család bepakolta a helyére. Most már úgyis beindult a fűtési szezon. A nagyobbik fiúnkkal, Attilával letakarítottuk a kertet is, én kiástam a zöldséget, sárgarépát le is hordtuk a pincébe. Ő segített levágni a kukoricaszárat, szerencsére jó idő volt, így egyből el is tudtuk tüzelni. Most még utoljára az idén a férjem a sövényt is megigazította, nagyon felnőtt már. A kertben már csak pár fej káposzta maradt, de anyukámmal megbeszéltem, ha leszedjük, Ő lesavanyítja télire. A gyerekek eddig még nem voltak betegek, csak egy picit lettek náthásak, de ez az idő ezzel jár. De a férjem Pista arcüreggyulladást kapott, a munkahelyéről haza is kellet utaznia. Én még ilyen betegen nem láttam őt, a főnöke mérges is lett rá. Nem is kapott annyi fizetést, amennyi járt volna. Pedig számítottunk a pénzre, lett volna helye, pár csekket be akartam fizetni. Sajnos kihasználják az embereket, mert nincsenek munkahelyek, és nem lehet változtatni. Közben megjött a gáz-végszámla, arra örülünk, hogy nem kellet ráfizetnünk, de a villanyra igen, 35.000 Ft-ot kell befizetni. Számítottunk rá, mert keveselltük a havi számlákat.

Köszönettel:

Gulyás Istvánné           

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Pénteken voltunk a Neurológián, vittük Dettit is, mert egy -nem vállalta senki,- kettő így legalább kipróbálta a vonatot.

Apukájuk hazajött, hogy segítsen az utazásban, három gyerkőccel egyedül nehéz.

Janikát és Rékát is megvizsgálták, a doktornő aranyos volt, és telefonált ******-ra, hogy mihamarabb nézzék meg Rékát és MR készüljön, nagyon beteg testvére miatt is mivel, hasonló kezdeti tünetekkel küszködünk. Epilepsziára utaló jelet nem találtak.

Addig izgulhatunk két hétig, amúgy csak Januárra tudtak volna időpontot adni.

Janikával kapcsolatban megvigasztalt, hogy jó helyen van ebben a kórházban, itt megtesznek érte mindent az orvosok, akik világszerte elismert idegsebészek. Tudom én ezt, de ettől függetlenül egy időzített bomba van az agyában, sajnos.

Dettinek tetszett a vonat, a hajnali négykor kelés nem annyira, de nem volt probléma.

Igaz a Kórházban, egyfolytában hangoztatta boldognak, boldogtalannak, hogy hol lakunk, így akik ott voltak, mindenki tudta pontosan a címünket. Azt hiszem a telefonszámunkat nem fogom megtanítani neki…

A szokatlan hideg ellenére jól vagyunk, és remélem ez így is marad, habár ilyenkor Janikának sokkal több fájdalma van, és nem összeszedett, mert nem kap annyi oxigént az agya, amennyit kellene.

Ma kitakarítottam a kamrát, mert már igencsak elszabadult a pokol, egy zsák szemét, és sok felesleges dolog gyűlt össze.

Zárom soraim.

Tisztelettel:

Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét nagyon nehéz volt, nincs gázunk, így nem tudok főzni, és sajnos nincs
fűtés, majd megfagyunk. A két kicsi, és a nagyfiam is meg van fázva, lázas
beteg, az utolsó forintom gyógyszerre ment el. Nagyon kilátástalan a
helyzetünk! A gyerekek mindent kinőttek, nincsenek ruháik, pedig most jön a
hideg, és nagyon kellene meleg ruha. Le vagyok maradva a hitellel, és a rezsivel
is. A héten amit kerestem a takarítással, elment a gyógyszerekre. A gyerekeknek
fogszabályzó kellene, de sajnos nem tudom kifizetni. Nagyon el vagyok
keseredve, nem tudom mi lesz!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hideg van, nagyon-nagyon fázunk, főleg fürdés után. Kaptunk anyutól egy kis fát, hogy be tudjunk gyújtani esténként, de hát ez mind kevés napról-napra egyre hidegebb van, tüzelőt pedig mostanáig nem sikerült vennünk. Ráadásul a szemüvegeket a lányoknak, azt sem tudom kiváltani, nagyon bántanak ezek a dolgok, meg a többi még e mellet. Felszedtük a sárgarépát, a múlt héten nem sok lett, de amíg tart, annyi. A lányok most jól vannak hála Istennek. Mi meg a férjemmel fáradtak vagyunk, de főleg lelkileg és agyilag, a sok gondolkodástól és menni nem megyünk semmire. Férjemnek sem lesz már munkája novembertől, ahogy nekem sincs már. Egyre kevesebb a bevétel, pedig ami volt az is nagyon kevés volt. A lányoknak jól megy a suli, főleg a kisebbiknek, hát a nagyobbik lányom az kicsit lusta tanulni, de próbáljuk noszogatni, hogy tessék tanulni, mert nagyon fontos a mai világban. A napjaink szürkék, egy hangúak, és már előre félek az óra visszaállítástól, mert akkor még rosszabb lesz, korábban fog sötétedni, hosszabb esték, meg minden. Hát nem lesz valami jó.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk is elég beteges volt, a nagyobbik lányom egész héten otthon volt a férjemmel náthásan, lázasan. A kicsit vittem reggelente, de eléggé szomorkodott, hogy egyedül maradt ott az oviban a testvére nélkül. Többször sírt is szegénykém, de nem akarom, hogy csak együtt menjenek, hiszen hamarosan a nagyobbik, ha iskolás lesz, úgyis elválnak egymástól. Pénteken a kicsit is el kellett hoznom az oviból, mert csalánkiütés jött ki a hátán. Most még nem tudom mi lesz a sorsunk a jövő héten.

Jó lenne, ha nem betegeskednénk, mert nehéz kifizetni a rezsit így is, de ha alig tudok dolgozni menni, akkor nem tudom mihez kezdek pénz nélkül. A héten örömünk is volt, kaptunk szép kis ruhákat a gyerekekre, nagyon örültek neki.

Munka után igyekeztem a bevásárlásokat intézni, illetve hétvégén, hogy a számlákat időben tudjam küldeni.

Ismét ki kellett húzatni egy fogamat, nagyon fájt. Nem tudom, lesz-e helyette valaha pótlás. Sokat szomorkodtunk is esténként, hogy hamarosan költöznünk kell, és még nem tudjuk hová. Semmi lehetőségünk nincs egyelőre. Budapesten van biztos munkahelyem, a gyerekeknek óvoda stb. nem szeretnénk elmenni a városból, de albérletet fizetni nem tudunk egy fizetésből. A férjem állapota nem túl jó itthon el van, de munkát még nem tud vállalni. Teljesen kilátástalan a helyzetünk, bizonytalanság és félelem minden napunk. Ez nem jó a gyerekeknek se, bár nem beszélünk előttük a gondokról, csak érzik a feszültséget.

Elhatároztam, hogy ismét el kezdek leveleket írni. Muszáj segítséget találnom bármilyen megalázó is kérni!

Érzem, hogy nem adhatom föl, mert a gyerekeim számára biztosítanom kell a nyugodt és biztos hátteret. Saját erőmből nem megy, hát írok írok-írok. Hátha segít rajtunk valaki.

Köszönöm, hogy elolvasták soraimat!

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Beköszöntöttek a hideg napok egyre jobban beszorulunk a kis lakásunkba, fűteni is kell most már. Napközben egyedül vagyok itthon, nem is fűtök be, csak estére, mire hazaér a kis családom. Sajnos vége van a pár napos napszámnak, jó volt az a kis pénz, a jó társaság, régen nevettem olyan jóízűen, mint ott, nagyon jó kis csapat volt. Elromlott a TV, aztán muszáj volt megcsináltatni, mert a gyerekek este szeretnek mesét nézni. A mikrónk leégett, egyelőre nincs kilátásba, hogy fogunk tudni venni másikat, de hát régen se volt, melegítünk a gázon ételt, amíg nem alakul a helyzet. Csak így a gyerekeknek muszáj megvárni ha nem, vagyok kéznél mert nem tudnak maguknak melegíteni. A nagybátyám is hozzám van ezáltal kötve, mert ő meg egyáltalán nem tudja kezelni, meg már egyszer nyitva is hagyta, így nem is engedem egyáltalán hozzányúlni! Vikikém szemészeten volt Pénteken, hála Istennek nem kellett másik szemüveg, féltem is, hogy hogyan oldom meg, ha kell, mert nem olcsó mulatság. Délután fellépett az idősek napján, táncoltak a lányokkal és Ő külön énekelt népdalokat. Nagyon félt kiállni, de nagyon ügyes volt, büszke vagyok rá. A háttérből hallgattam, mert itthon nem nagyon énekel nekem, mert elsírom magam, és olyankor Ő is sír. El sem hittem, hogy az a szép csengő hang, az én kicsi gyermekemből jön. Virágnak nagyon potyognak a tejfogai, szegénykém szégyelli az iskolában, de hát ez a rendje ennek, szinte minden héten jár a fogtündér, és a foga helyett hagy Neki 100 Forintot. Vandának pedig most esett ki az első, este lázban égve aludt el, hogy vajon Neki is lesz pénz a foga helyett. Összegyűjtögetik a sok százast, és utána visszaadják, hogy vásároljak érte valamit. Átnéztük a kabátokat, azok még talán kihúzzák a telet, de csizma az kell mindhármójuknak. Minden nap csak bizakodunk, hogy talán a következő hónapban nem kell annyit fizetni a hitelre, egyelőre ez csak szép álomnak látszik.

Kívánok mindenkinek szép elkövetkező hetet, minden elképzelhető jót!

Rinkóné Emese