Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre egy hét, ami viszonylag jól telt, kellett már ez a kis lehűlés.
Sokat voltunk sétálni és biciklizni, és sok időt töltöttünk az udvaron, játékkal.
A gyerekeknek is jobb volt a hangulatuk, teljesen felfrissültek és velük együtt én is.
Terveztük, hogy kimegyünk a strandra, de sajnos az eső, meghiúsította a tervünket, így elhívtuk Anyósomékat ebédre, és így legalább tudtunk együtt tölteni egy kis időt. Jól telt a nap, finom lett az ebéd, és jókat beszélgettünk, komoly dolgokról, és kevésbé komoly dolgokról egyaránt.
Bízva benne, hogy a holnap, talán kegyelmez nekünk, és ad egy pár óra napsütést.
Azért is jó lenne most, mert a férjem most jött haza, és legközelebb két hét múlva lesz itthon, egyedül nem merem kivinni a gyerekeket, meg hát egy négyzetméterrel több mosni való van rajtam, és így nem vetkőzök le fürdőruhára, szeretném kerülni az esetleg nekem bántó pillantásokat. Nem beszélve  a hipó reklámozásáról. Körülbelül húsz éve nem strandoltam, szégyellős vagyok, nagyon, de nagyon!
A gyerekek egészségileg elég jól vannak. Janikának csökkentek a fájdalmai, hála a jó Istennek, a közérzete is nagyon jó lett!
Zárom soraimat! Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét eltelt egy nagyon meleg hét. De ez a mai nap, a gyerekek számára kész büntetés. Esik az eső, fúj a szél, bár a kertnek nagyon jó most ez az idő. Hétvégén megtartottuk Emma első születésnapját, összejött egy kicsit a család. Anyukám sütött két tortát, hát el is fogyott. A húgom elvitte két napra Szilvit hozzájuk, jól érezte magát. Azt mondja, hogy nappal nem volt vele gond, de este nagyon sírt, és nehezen aludt el. Hétfőn viszi el Alizt, nem tudom, megy-e vele, mert minden percben meggondolja magát, hol menni akar, hol meg nem. Nem erőszakolom rá azt se, hogy menjen, azt se, hogy maradjon. Döntse el Ő, hogy mit szeretne. Szilvi ma meg kifejezetten hisztis, nem bír magával, állandóan kötözködik Alizzel, Ő meg azért nyávog, mert nem hagyja békén. Úgyhogy kész vagyok ma tőle. Emmát is felébresztette, ő meg nyűgös, mert nem tudta kialudni magát. Az élettársam volt kedden az orvosnál a B12 injekciót beadatni magának, megmérte a súlyát, hát kiderült, hogy 3 kilót megint fogyott. Hiába eszik rendszeresen, betartja a diétát és csak fogy. Augusztusban kell visszamennie a kórházba kontrollra, de ha így folytatódik, lehet, előbb kell visszamennie megnézetni magát. Megvolt a bizonyítványosztás, szerencsére nem bukott meg a fiam, megkapta a kettest földrajzból. De szeptemberben nagyon bele kell húznia a tanulásba, hogy valami normális iskolába tudjon tovább tanulni.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Örömhírrel kezdem a beszámolót, Cinti lányom megnyerte a Világkupát, az év legnagyobb versenyét, nagyon büszkék vagyunk rá! Ráadásul jó sikerült a bizonyítvány is, Sanyinak és Eszternek is nagyon jó lett a bizonyítvány. Evelinnek és Dávidnak, majd csak szeptemberben kezdődik az ovi. Nincs gáz, nem tudok főzni, már azt sem tudom, hogy mit adjak enni a gyerekeknek! Elég keserves az életünk, egyik napról a másikra élünk, inkább kínlódunk. Már előre félek, hogy fogom beiskolázni a gyerekeket! Egész héten beteg voltam, sajnos baj van a vércukrommal és a vérnyomásommal is, Sanyi fiamnak is tart a kivizsgálás. Rémálom, mindig azt hiszem, hogy nem lehet rosszabb, és akkor rájövök, hogy sajnos lehet!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdem naplóm írását. Most nagyon rossz passzban vagyok, sok a gond mind megoldásra vár. A gyerekek jól vannak, a nagyok járnak rendszeresen ebédelni, a kicsi folyton a sarkamban van, nagy viharok vannak erre felé, azóta nagyon fél egyedül nem is akar a házban maradni. Vikimnek lett két hármasa, Virágnak egy. Kicsit bosszant, és magamat hibáztatom, hogy nem eleget foglalkoztam velük. Viki osztályfőnöke szerint felesleges magam idegesíteni 4,2 az átlaga, ami jónak mondható ötödik osztályban, sajnos van náluk négy olyan tanuló akinek nem ott lenne a helye. Nehéz a tanároknak úgy tanítani, hogy azok a gyerekek külön foglalkozást igényelnek, java részük még mindig a nevük leírásánál tart a többi gyerek csak szó szerint húzza maga után őket.

Péter dolgozik a héten, rendszerint elázva jött haza, nagyon remélem, hogy nem fázik meg, és azt hogy vasárnap itthon lesz velünk. Anyósom meglepetés szülinapja jól sikerült, örült a tortának, mi meg neki. Az öcsém sok gondot okoz, nagyon ivászatra adta a fejét. Nem tudok vele mit kezdeni, kikészíti a szüleimet teljesen. A gyermekekre ruhát kellene lassan vásárolgatni, hogy az iskolára is jusson a nyár végén, de nincs most miből. Napszám sajnos most nincs. Most mehettem volna ***********-ba a ruhagyárba, kézzel-lábbal szerettem volna, de nem tudok, a gyermekeket képtelenség egyedül hagyni minden nap. Így maradok anyaságin, amíg jár és beosztjuk valahogy, amit lehet.

Kívánok mindenkinek kellemes napokat, az Alapítványnak jó munkát, kellemesen eltöltött szabadidőt!

Üdvözlettel: Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét az apuka telefonhívásával kezdődött, miszerint megy dolgozni a jövő héten *******-re,

és kérte, hogy a gyerekek ezt a hetet töltsék ott, mert utána már a nyári szünet alatt nem

lesz itthon. Hétfőn este átmentek a gyerekek. Szerdán már annyira hiányoltam Őket, hogy

fogtam magam és átmentem a gyerekekhez. Persze Ők rögtön haza akartak jönni, amint

megláttak engem. Ezért most jelenleg itthon vannak, és a 13 éves öcsém jött nyaralni.

Így már három gyerekről kell gondoskodnom. Nagyon sokszor rosszalkodnak, de hát ez

a dolguk, hisz gyerekek. Nem tudom meddig lesz az öcsém, de amíg akar, addig maradhat.

Nagyon sokat segít és nagyon szeretem Őt, főleg azóta amióta a 22 éves öcsémet

elvesztettem kb. öt éve. Azóta tudom, azt hogy az érzéseinket ki kell mutatni, mert talán

már holnap nem lesz rá lehetőségünk!

Üdvözlettel:

                        Pethő Brigitta

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét mozgalmas volt. Megérett a meggy, amit leszedtünk. Befőttet csináltam belőle és raktam a fagyasztóba is. Persze egy friss meggyes pitét rögtön sütnöm kellett, ami pillanatok alatt el is fogyott.

Elromlott a mosógépem. Sajnos a motorja ment tönkre, úgyhogy nem érdemes megcsináltatni. Most az egyik szomszédból kaptam kölcsön egyet, amíg megoldódik a gondunk. Újat kéne venni, de nem tudom mikor lesz rá pénzünk. Nemsokára beindul a napszám, talán majd abból.

A nagy melegben Robika örömére felállítottuk a medencét. Elég hamar átmelegedett a víz benne és már ki is próbálta. Alig lehetett kiparancsolni esténként belőle.

Pénteken vége lett az ovinak. A gyerek örült is meg nem is. Azt mondta igaz, hogy nem kell korán kelni, de a pajtásai hiányozni fognak. Megnyugtattam, hogy biztosan találkozunk majd néhányukkal a játszótéren vagy valahol máshol a faluban.

Vasárnap búcsú volt nálunk. Egész délelőtt esett az eső így Robika tiszta lázban volt, hogy most mi lesz. Itt voltak a párom nagyfiai, akiket nagyon szeret, és ők lefoglalták azért egy időre. Délutánra aztán elállt az eső, így nem maradt el a hintázás és a horgászat. Sajnos másra nem futotta, de így is nagy volt az öröm. A nagyfiúk a kilencórás busszal mentek haza, így Robika még kapott tőlük jó éjt puszit, és utána úgy aludt mint a bunda!

Üdvözlettel: Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét közepétől a gyerekek már tanszert alig hordtak az iskolába, szinte csak játszani szórakozni jártak. Pénteken évzáró ünnepségre indultak, szépen, ünnepélyesen, de mégis nyárias öltözetben, mert nagyon meleg volt. Hazaérkeztükkor rögtön az éves eredményüket vettem a kezembe, izgatottan olvastam. Mindkét gyermekemnek lett sajnos főtantárgyakból hármasa, átlagot nem számoltam. Szerintem többre lennének képesek, ha kicsit jobban odafigyelnének a tanulásra.
Szombaton barátnőm fiának ballagási ünnepségére voltunk hivatalosak. Felajánlottam, hogy segítek az előkészületekben, így a pénteki napom süteménykészítéssel telt. Mindkettőnk családja szereti a kókusztekercset és az islert, ezért erre esett a választás. Én magára az ünnepségre nem mentem, maradtam ott náluk segédkezni húst sütni, tálalni, előkészíteni mindent, hogy mire a vendégek megérkeznek, minden a helyére kerüljön. Párom lett a fotós az ünnepségen. Reggel kioktattam, mit hogyan csináljon, nagyon jó képeket készített! A gyerekek nagyon jól érezték magukat, mindhárman találtak maguknak korban és érdeklődési körben egyező játszó-beszélgető partnert. Finom volt az ebéd, a sok süti (nem csak én sütöttem barátnőm is). Jó volt a kellemes társaság, nagyokat nevettünk, sztorizgattunk a régi időkről.
Sűrűbben lehetne ilyen ünnep mikor az ember jól tudja magát érezni, feledni a hétköznapok problémáit.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Így veszem észre, megint eltelt egy hét. Vége az iskolának, a fiúk itthon vannak, pihennek. Mostanra tényleg elfáradtak. Attila szeret olvasni az egyik kötelező olvasmányt már elolvasta, kicsit később nekiáll a másiknak. Szabolcs legózik, játszik. Megbeszéltük később délután tudnak kimenni az udvarra vagy biciklizni, mert nagyon meleg van. Barbara június végéig jár oviba, aztán Ő is itthon lesz. A férjem délelőttös, délután meg az öccséékhez ment, mert azok vettek házat és ment vizet, szennyvizet szerelni. Így neki elég fárasztó volt a hét. A munkájáért tűzifát kapunk, így a téli tüzelő nagyobb része meglesz. Várjuk az esőt, nagyon kellene a növények a kertben csak kínlódnak, reméljük hamarosan lesz. A másik nyúlunk is megellett, örülünk a hús majd jól fog jönni, a gyerekek is nagyon szeretik. Vasárnapra is csak lehűlt a levegő, de nem esett az eső sajnos.

Köszönettel:

Gulyás Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A napjaink telnek gyorsan szinte repülnek. A lányok most már pihennek, megvolt a biziosztás is, és nagyon jók lettek örültem és büszke voltam! Született hét cicánk, és Márti nagyon boldog volt, mert a cica a mindene, de mondtuk Neki, csak kettő maradhat, mert nem tudjuk etetni őket, mert az nagyon sok. A lányok nagyon szeretnének strandra menni, de egyelőre nem bírjuk elvinni Őket, mert nem engedi a pénztárca sajnos, de bízunk benne, hogy a nyár folyamán legalább egyszer sikerül elvinni Őket. Helyzetünk továbbra is változatlan, sajnos semmilyen változás nem történt. Továbbra is fent áll az a nagy problémánk, hogy nem tudom ruházni a gyereket. Úgy sajnálom Őket!

Nem nagyon tudok többet írni, mert itt ezen a kis falun nem történt most semmi különös velünk.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt ez a hét is. Megvolt a fiunk ballagása. Már alig várta. Előző nap elkészítettem a süteményt (keksz-gombócot, hogy ne kelljen sütni), meg a sós rudat, mert azt mindenki szereti. A hidegtálhoz sütöttünk három fajta húst, a francia salátát meg a szomszéd fiatalasszony hozta. Nagyon sokat segített a ballagás napján is, meg a barátnőm is. A barátnőm sütött zserbó szeletet, így még édesség is volt azon kívül, amit Mi készítettünk. A ballagási menüt nem is tudtuk volna megvenni, ha az Alapítvány nem támogat. A banknál ahova lassan 15 éve utaltatjuk a pénzünket, van hitelkeretünk, amit minden hónapban elhasználunk, nem tudjuk rosszabb időkre tartalékolni. Most ezt a hitelkeretet több mint negyvenezerrel visszavették, ezért a fele pénzünkhöz hozzá sem jutottunk.

Délután még előkészítettem mindenkinek a ruháit másnapra, még szerencse, hogy nem nőtték ki, mert nem lett volna rávaló, hogy újat vegyünk. A ballagás napja kicsit kapkodva indult, de szerencsére minden elkészült és időben oda értünk. Nagyon szép műsort adtak a gyerekek, de a lányunk ballagása is szép volt tavaly. A műsor után hazamentünk, kiraktuk a hidegtálat és mindenki jóízűen megebédelt. A fiunk még meglepinek kapott egy tortát, amit Én sütöttem Neki. Ebéd után desszertnek még szétosztottuk. Nagyon jól éreztük magunkat, kis baráti társaságban. Anyukám, és az öcsém a családjával nem tudott eljönni, mert messze laknak, tőlük egy hátizsákot kapott. A húgom a családjával sem jött el, mert Nekik is ballagott a fiuk. Tőlük nem ajándékot kapott, hanem pénzt. Apu tudott csak eljönni. A férjem szülei nem élnek, így csak a testvére jött el a feleségével. Tőlük egy illatszer csomagot kapott meg pénzt. Így legalább lesz miből egy pár ruhát vennie az iskolakezdésre. Jött még egy baráti pár, és nagyon sok cipőt meg ruhát kaptunk Tőlük. A lányunknak nagyon sok divatos felsőt, pólót, cipőt hoztak, így Neki már csak nadrágot kell majd venni. Megkapta a bizonyítványt is, elég jól sikerült. Nagyon büszkék vagyunk Rá! A férjemnek még mindig nem sikerült munka, már azon gondolkodunk, hogy valahol az ország másik részén próbál keresni, hátha ott sikerül. Csak akkor ritkán látnánk. De így meg nem jutunk egyről a kettőre. Most fog indulni biztonsági őr tanfolyam, hátha sikerülne bekerülnie, és ezzel a tanfolyammal munka is csak lenne.

Még egyszer nagyon köszönjük az Alapítványnak, hogy támogatja családunkat!

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten ismét a szokásos szürke kis életünket éltük. Élveztük az új mosógép előnyeit... Végre sikerült rendesen kimosni az ágyneműket, plédeket is... Már nagyon rájuk fért. A héten kitört a VAKÁCIÓ, így gyakran jönnek az unokatestvérek és szomszéd gyerekek játszani a lányokhoz. Szerettünk volna az állatkertbe elmenni végre, de ismét nem sikerült a váratlan kiadás miatt... Ezért kicsit szomorúak voltak a gyerekek, mert már régóta tervezzük ezt a programot, talán még a nyáron sor kerül rá valahogyan.

Hét elején a kertben segítgettünk a főbérlő néninek. Füvet nyírtunk, aprítottuk a kerti hulladékot és zsákokba raktuk. A lányokkal locsolgatjuk a zöldbabot, reméljük lesz belőle valami egyszer már.

Sajnos kevés a csapadék errefelé, ez nem kedvez a növényeinknek.

Csütörtökön a nagyobbik lányom ötlete alapján sajtos pogácsát sütöttünk, pénteken pedig segítettek palacsintát sütni. És persze tölteni és enni is. Hála Istennek, nagyon szeretik az ilyen egyszerű ételeket is!

Pénteken kontrol vizsgálatra kellett mennünk, mert még mindig köhögnek a lányok, a tüdejükkel nincs gond a doktornő szerint.

A hétvégén rokonlátogatóba mentünk a mamáékhoz és az unokatestvérekhez. Nagyon jót játszott együtt a négy gyerek. Fogócskáztak, csúszdáztak, hintáztak, motoroztak. Mindenki jól érezte magát, fáradtan tértünk haza. Előző naplóbejegyzésemben írtam, hogy kitörött a fogam... Sajnos még mindig nem tudtam, nem mertem elmenni orvoshoz, mert nincs miből. az a baj, hogy begyulladt az ínyem és már szinte minden fogam fáj. Lüktet az arcom, a fejem. Fogalmam sincs, hogy tudok menni reggel dolgozni és főként, hogy meddig húzhatom ezt a dolgot?

Kihúzatni van lehetőség, de megcsináltatni csak álom...

Szép napokat kívánok!

Üdvözlettel és tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét jól kezdődött, mivel hétfőn ünnep volt. Kedden a kislánynak még suli volt, igaz tízre kellett menni, de az utolsó nap volt az első osztályban. Árpád még egész héten járt óvodába, de a jövő héten már Ő sem fog járni.  Épp ma volt a tanévzáró az iskolában. A kislány kitűnő tanuló lett és kapott egy oklevelet illetve egy meséskönyvet is. Nagyon büszke vagyok rá, és néha elcsodálkozom rajta, hogy milyen gyorsan telnek a napok, hónapok és évek. Nemrég kezdte az elsőt, és már folyékonyan olvas, ír. Árpikáék pénteken főzőcskéztek az óvodában. Tiszta piknik hangulatot teremtett az Óvó néni az óvoda kertjében. Padokkal, zenével. A gyerekek nagyon élvezték.

Most már nyári szünet van, tehát mind a kettőjüknek. Remélem jól fog telni!

Üdvözlettel:

                        Pethő Brigitta

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nagy szárasság van mifelénk, és ez a kertben lévő növényeinket nagyon megviseli meg persze minket is. Vége lett a mostani tanévnek is Niki kitűnő lett, osztályelső és három tantárgyból dicséretet is kapott: magyar nyelv, irodalom és rajzból. Nagyon örültem neki, hogy ilyen szép eredményt ért el, Ő is boldog, hogy az 5. osztályt ilyen jól tudta teljesíteni, és még kapott ajándékba egy könyvet. Nagyon szép és hasznos dolgok vannak benne, amit későbbiek során fel fog tudni használni. Edina is örült Niki eredményének, nagyon. Eredményünk még nincs, hogy mi lehet a Edina szervezetében.

A héten nagy meglepetésben volt részem: a gyerekek megleptek szülinapomra egy csokor virággal, meg egy kis keksz tekerccsel, amit Ők maguk készítettek el! Nagyon finom lett, és a meghatódottságtól el is sírtam magam, hogy milyen ügyesek, hogy nem felejtették el. Niki apukája nem törődik most már egyáltalán a kislánnyal, ami nagyon fáj Nikinek. Nem is látogatja, nem is hívja lassan három hónapja. Edina az apukájával megvannak, igaz nem mindig akar a kislány vele lenni, nagyon anyás és mellőlem még sokszor oviba se akar ott maradni. Nagyon ízlett a gyerekeknek a hétvégi ebéd karalábéleves és kelkáposzta főzelék, meg töltött fasírt és uborkasaláta volt.
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét elejét kerti munkával kezdtük, majd szerdán vérvételen voltunk Violával.

A csütörtöki nap nagyon meleg és fullasztó volt a kánikula miatt. Évi lányom is és én is alig bírtuk venni a levegőt, meg a fejünk is fájt. A pénteki nap és a szombati tűrhető volt, már nem volt olyan nagy a hőség, és örömünkre vasárnap hajnalba megjött a lehűlés, esővel.

Szép a kertünk, ami meg maradt a két héttel ezelőtti jégeső után, már szedtünk le borsot is, elraktuk a fagyasztóba.

A tyúkok és a csibék még meg vannak, csak ami darát kaptunk, nekik már elfogyott, így venni kellett 3700 forintba került egy zsák vegyes dara. Sajnos alig tellett erre a darára, de nem nézhettük, hogy egész nap éhen csipognak a csibék és a tyúkok.

Változtatunk az élelmezésünkön is, mert mivel kevés a jövedelmünk, és a férjem Pál immár lassan hét hónapja van jövedelem nélkül, egy héten csak kétszer van főtt étel szerdán és vasárnap, és csak vasárnap főzök húsfélét.

A kenyeret, zsemlét, tejet , pékárút, felvágottat, pedig úgy oldjuk meg egy hétre, hogy a beteg gyermek kártyájával beutazunk a városba, ahol 150 Ft a kenyér és 10 Ft a zsemle, és a többi termék is fél áron van, mint itt a faluban. Ezeket meg vesszük, lefagyasztjuk, és mikor szükség van rá, kiengedjük, megesszük.

Sajnos van olyan érzésünk, hogy ettől még rosszabb lesz az élet!

A jövő holnapunk nem tudom, hogyan lesz, mert villany számlák vannak össze halmozódva, és ezt ki kell fizetnünk, mert akkor áram nélkül maradunk.

Amit az alapítvány utal, abból tudunk venni majd egy kis élelmet. Csakhogy a gyerekek idehaza vannak, szüneten, és enniük is kell, főleg a betegeknek.

Nagy gond és felelősség ez egy szülőnek, hogy megfelelő képen ellássa a gyermekeit.

Sajnos az életünkben még mindég nem történt változás.

Ennyit szeretem volna írni erre a hétre.

Tisztelettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A beszámolót azzal kezdeném, hogy Cinti lányom most utazott el a serdülő világkupára. Ez egy három napos verseny, mivel az első helyen áll a táblázaton, és Neki van a legtöbb pontja, így a szállástól kezdve az étkezésig, az utazásról nem is beszélve, mindent a Judó szövetség fizet. A bizonyítvány is jó lett, igaz becsúszott pár négyes. Sanyi fiam még nem kapta meg a bizonyítványt. Neki is verseny lesz, Budapest bajnokság, szombaton rendezik. Eszternek nagyon jó lett a bizonyítványa, az igazgatótól kapta meg, oklevéllel és könyvutalvánnyal. Hétfőtől nincs gáz, nem tudok főzni, mivel a többi csekket sem tudom fizetni, jóra nem számítok. Teljesen kétségbe vagyok esve!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét gyorsan eltelt, hála a jó Istennek sikerült helyreállítani a tetőt ért károkat a vihar után. Nem jó, de ez is valami.
Annyira el van porhadva a cserép, hogy egy gumilabda alatt is betörne. Talán ha egyszer sikerül, még ha használt cserepet is, de jó lenne lecserélni az egészet, meg néhány sablon deszkát. Remélem azért tart még egy ideig, de a telet már nem bírná ki.
A gyerekek unatkoznak, így több a konfliktus közöttük, és az én vérnyomásomat is szinten tartják.
Nagyon melegük van, azt mondják sokan a vályog, télen hideg nyáron meleg, hát a mi házunk rácáfol erre!
Estére pokollá válik. Jó lenne medencézni, de Detti nagyon fél a bögölytől, én nem tudom, azok messziről kiszagolják, hogy kimegyünk, és rögtön megjelenik egy-kettő. Na akkor futás a házba, az igazat meg vallva, én is félek tőlük! A nap nagy részét bent töltjük, a gyerekek gyógyszerei és a Janika agyműtétei miatt nem lehetünk hosszabb ideig a napon. Mondjuk az én vérnyomásom sem igényli a napot.
Dettike már emlegeti az ovit, szeretne már menni. Azt mondta, már nem autista, nem kell nyugtató, neki. Majd délután, ha valaki megszólalt, míg rajzolt, annak annyi volt, és a TV-t sem lehetett nézni a gyerekeknek. Szóval nem megy az olyan könnyen.
Jó lenne sok játék, ügyességi és bármi, amivel lefoglalhatnák magukat. Csak ne lenne olyan drága!
Addig is marad a jó öreg játék, a boltos, amikor is az összes akasztós ruha és szekrény bolttá alakul, pénztárossal és játékpénzzel.
Ebben csak annyi baj van, hogy miután végzek a konyhában, elmehetek a boltba, összehajtogatni a ruhákat, mert akkorra mindenki eltűnik.
Ennyit a hétről!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné