Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához  |  Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos a múlt héten, pénteken történt egy kis baleset a kislányommal az iskolában. Ellökték, és ráléptek a hüvelykujjára. Szombatra már nagyon bedagadt, így mentem vele a kórházba.

Hála Istennek nincs eltörve, csak erősen megzúzódott. De a gipszet így sem úsztuk meg.

Két hétig lesz rajta, és ami a legrosszabb, hogy pont a jobb keze. Így írni egyáltalán nem

tud. A matekházit is úgy csináljuk, hogy az eredményt Ő megmondja, de én írom be. Biztos

nagyon le fog maradni az írásban. És ráadásul most veszik a nagybetűket. Sokáig fog tartani

amíg bepótolunk mindent. Nagyon nehezen, de már lassan megszokja a bal kézzel evést is.

Szerdán a kiscsoportos óvodások lejöttek megnézni a kis nyuszinkat. Árpika teljesen váratlanul elkezdett sírni. Itthon szeretett volna maradni, és nem akart visszamenni az oviba.

Mostanában nagyon kényes és nagyon hisztis. Ha nem kap meg valamit, azonnal hozzákezd

Sírni, és én nem nagyon tudom az ilyet kezelni. Nem is tudom mi a jobb megoldás. Ráhagyni,

vagy szólni érte, hogy ez így nem jó megoldás?!

Üdvözlettel:

                        Pethő Brigitta

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Május1.

Végre  hétvége van, és tényleg lesz egy  pihenő napom, vasárnap nem lesz újság, ettől nagyobb öröm most kevés van nekem!

Reggel kicsit rosszul indult a napom, késett az újság, több mint egy órával később érkezett a futár, és egyfajta újságot nem is hozott, kellemetlen, mert az előfizetők nem nagyon hiszik el, hogy a megszokott időben nem jelenik meg a kedvenc lapjuk. Akikkel találkoztam, közöltem velük azt a tényt is, hogy holnap nem lesz Vasárnapi *********, volt aki meglepődött, mert elég nevetséges, hogy húsvét vasárnap megjelenik az újság, május elsején meg nem. De ez van. És lehetne sorolni a rendszer hibáit, mármint a társadalmi rendszerét, de felesleges, és igyekszem egyébként sem politizálni, az nem a kis emberek műfaja.

De ez a vasárnap az Anyák napja is, azt hiszem a világ legszebb ünnepe, egy napot adni az Édesanyáknak a naptárban is, bár most osztozik a május, virágajándékozással, és a ballagással is, ez a hétvége a virág kereskedők nagy napja volt azt hiszem.

De maradjunk az Anyák napjánál, a gyermekeim gyűjtögették a pénzecskéjüket, és ma realizálódott is a vásárlás. Bár még nem kaptam meg, de sejtem, hogy cserepes virágot fogok kapni holnap, mert nagy a mozgolódás a szobájukban, gondolom valahol az akasztós szekrény alján bújik még a virág, mert ma többször is szomjas volt a lánykám, és csapvizet akart inni. (ilyen sem gyakran fordul elő) biztosan megöntözték, miután elhozták az üzletből. De nem leselkedem, kivárom a meglepetést!

Tőlem is cserepes virágot fog kapni Édesanyám, mint évek óta általában mindig, nagyon sok növényünk van, és nagyon szereti ápolgatni őket. Szerinte "aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet…"

Voltam ma is a temetőben, Nagymamám sírjára vittem virágot, persze Apukáméra is, de most elsősorban miatta mentem ki.

Bár én nem emlékszem Nagymamámra, de  állítólag nagyon szeretett. 4 éves voltam, mikor meghalt, de Aputól rengeteg történetet hallottam róla, és mindig olyan szeretettel beszélt róla, mindig azt a szót használta "Édesanyám..." nekem ez olyan jól esett, még hallani is.

Sokat meséltem a gyermekeimnek én is a régi történetekről, és a fiam néha nekem is mondja, " Édesanyám.."..de ennek mindig van valami kérdő hangsúlya is, olyankor mindig szeretne  valamit…

Pénteken ballagáson voltunk, a barátnőm fia ballagott a szakközép iskolából, úgy eltelt ez a 4 év, olyan mintha most kezdte volna el a középiskolát, és már végez is.

Nagyon szép volt a ballagás! Olyan visszaemlékezős hangulatba kerültem, mikor én ballagtam. De rég is volt, 29 éve…még kimondani is sok!

A fiam tegnap és ma is ott maradt, ünnepelnek, és együtt vannak. Szeretik egymást nagyon a gyerekek, és persze folyton programokat találnak ki, és "hülyülnek", de hát a kamasz fiúk már csak ilyenek!

Holnap megint  vendégeink lesznek, a Bátyámék jönnek Anyut köszönteni. Csak ebéd után jönnek, sütöttem sütit, a kedvenc most a "Gumi-süti" lett, és Habos-túrós lesz a másik csemege. A holnapi ebéd az tyúkhúsleves csigatésztával és tejfölös-gombás csirkecomb krumplipürével lesz.

Remélem a  templomba is el tudok majd menni, mert ilyenkor nagyon szép az Istentisztelet, az Anyákról beszél a  Lelkésznőnk, köszönti is őket verssel és pár gyermek is szaval verset is, az én lánykám is mond egyet, de nem árulta el, hogy milyen verset  fog mondani, csak annyit mondott, vigyek zsebkendőt majd  bőven!

Az iskolai ünnepség az hétfő délután 5-től lesz megtartva, mert  a hétvégén zsúfolt volt a program szinte mindenkinek. Nagyon készülnek a gyerekek, sok szép vers és dal hangzik el ilyenkor, hiszen az íróink, költőink szép műveket alkottak.

Búcsúzom! Legyen csodaszép a hétvégéje minden hozzám betérőnek és olvasónak! Ezzel az idézettel köszöntök minden Édesanyát:

"Köszönöm, hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad egyetlen mosolyoddal..."

(Pam Brown)

Üdvözlettel: Juhászné Mária

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt hét nagy izgalommal kezdődött, mert a nagyobbik fiam, Tamás három hónap kihagyás után újra elkezdte az óvodát.

Reggel mindig Ő akar lenni az első, de a felkelés nagyon nehezen akar menni Neki.

Nagyon ügyes, sok szépet tanul az oviban, és folyamatosan mondja mi történt aznap vele. Csütörtökön az ovival meglátogatták a fogorvost, ami rutinellenőrzés volt, és büszkén mesélte, hogy Ő nem félt, de az egyik ovitársa nagyon sírt és Ő megvigasztalta.

A kellemetlen időjárás miatt most elmaradozott a séta, és ezt meg is éreztük, mert nehéz volt bánni a két gyerekkel, felgyűlt bennük az energia.

Egy kedves barátnőnktől kaptunk egy megunt társasjátékot, amit ők már nem használtak. A neve Gazdálkodj okosan, Tamás (3) és Szabi (5) nagyon ügyesen felfedezték benne a játékpénzeket, és azzal kezdtek el boltosat játszani. Apa a kasszás, Anyával pedig bevásároltak, (jaj, hogy mivolt itt a lakásban, szét volt minden dobálva). Lilla, aki másfél éves, addig szépen összekente az ajtót banánnal.

Szóval ilyen szórakoztatóan teltek a napjaink! Persze az igazi bevásárlás sem maradhat el a gyerekekkel!

Izgatottan várjuk a reggelt, hogy minden kezdődjön elölről.

Tisztelettel:

                        Szász József és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

De rég írtam! Nagyon összejöttek a dolgaim! Eddig az eső miatt panaszkodtam, most az eső hiánya, ami nem jó… De nehéz a kedvemre tenni, tudom én ezt.

Szóval készülődtem a Húsvétra, csütörtökön végre elvetettük a kertet is. Mindent, krumpli, kukorica, ez a kert 2/3-át foglalja el, a többibe meg a konyhakerti növények kerültek: hagyma, sárgarépa, zöldség, zeller, retek, borsó, cékla, uborka, bab, és még sorolhatnám. Most jó lenne egy kis eső, hogy kikeljenek!

Nagyon meleg napok vannak, és egész nap kint dolgozgattunk, már le is barnultam. Igazi falusi színem van!

A Húsvéti készülődés is megvolt, takarítgattunk, sütöttünk, főztünk. Az Öcsémék tegnap ebédeltek itt, holnap meg a Bátyámék fognak jönni, ma kis pihenő van.

Jól sikerültek a sütik is, legalábbis nagyon ízlett a vendégeknek is. Olyan jó érzés, ha örömet tud okozni az ember a szeretteinek, és ha megfelel az elvárásoknak is. Tegnap is úgy jöttek az Öcsémék, ugye, sütöttél túrós batyut is, és sárga túrót is készítettél? Számítanak rá, és a Tesóm mindig azt mondja, beállította a gyomrát ezekre az ételekre.

Ma voltam templomban, úrvacsoráztunk, igaz hét közben is voltam többször is. Legátus hirdette ma az igét, még tele van lelkesedéssel és tenni akarással, tele tűzdeli a mondandóját sok-sok mai történetekkel, ezért is jó a fiatal embereket hallgatni.

Történt egy baki is, majd elnevettem magam, pedig ilyen helyen ez nem lenne helyén való, igehirdetés előtti éneket énekeltünk volna, és a szintetizátor valahogyan átprogramozódott, mert diszko stílusban szólalt meg, és a Lelkész nőnk alig tudta elhallgattatni,  persze a fiataloknak ez a  hangzás jobban bejönne...

Megyünk bringázni a gyerekekkel háromtól, kicsit mozgunk és élvezzük a tavaszi virágzást, a friss levegőt, és hogy együtt vagyunk. Meg szoktunk állni, és beszélgetünk is, persze viszünk inni valót, és egy kis ropogtatni valót is. Kellemes lesz remélem!

Ma itthon leszek, és tényleg van dolgom bőven. Főznöm is kell, rakott fasírt lesz, és borsó leves, meg sütök egy kis pogácsát is.

Takarítanom is kell, készülök az ünnepre végre itthon is. Mosógép mos, a gyerekek iskolában, a lánykám olyan izgatott, holnap mennek a dráma versenyre, ahol ha tovább jutnak, akkor a következő forduló már két napos lesz, és ott fognak aludni is. Remélem tovább jutnak, bár tegnap is beszélgettünk róla, ha nem jutnak tovább, akkor is egy remek kis társaság alakult már ki. Szeretnek együtt lenni, és sokat nevetnek, jól érzik magukat, azt hiszem egy ilyen foglalkozásnak ezt kell adnia. A tanárnéni egy tüneményes nő, ahogyan maga köré gyűjti a gyerekeket, és meg is tartja maga körül, dicséri, és a hibákat korrigálja velük. Törődik mindennel és mindenkivel. Észreveszi a legapróbb rosszkedvet is, és rákérdez. Meg lehet beszélni vele mindent, persze rengeteg szabadidejét áldozza a gyerekekre, de azt mondja mindig, hogy megéri, mert nagyon sok színész növendéke van, akik tőle kaptak kedvet arra a pályára, és neki ettől nagyobb ajándék nem kell. Szóval olyan jótét-lélek...

De el is búcsúzom! Legyen szép a napotok, és történjenek jó dolgok veletek! Csicseregjenek a madarak és süssön rátok a nap, és legyetek vidámak, jó kedvűek, és mosolyogjatok, mert a mosoly széppé tesz férfit és nőt is, és ha ezt együtt tehetik, akkor meg pláne szép az élet! Baráti ölelésemet és puszimat küldöm szeretettel: Juhászné Mária 

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szeretném leírni, hogy telik egy napunk a hét többi napjából.
Minden reggel 6:30-kor kelünk, a két nagyobbat elkészítem az iskolára, reggelit készítek.
Addig amíg Ők megreggeliznek, felöltöztetem a kislányom esőmanóként, még nem tud egyedül felöltözni, mosdás stb.
Neki külön reggeli, mert nem eszik meg akármit.
Aztán indulás az iskolába, utána elviszem a lányom oviba, haza megyek és összepakolok: ágyazás, mosogatás, mosás, porszívózás, stb…
Valami gyors ételt elkészítek. Aztán 11-után mehetek is vissza az oviba, itthon megetetem, mert önállóan nem igazán eszik, és ki kell válogatni az ételt. Az oviból haza hozhatjuk, így vagy szűrjük, vagy törjük. Kisebb-nagyobb sikerrel jól lakik, aztán vissza viszem az oviba, mert egyéni fejlesztést kap, ami mindenre kiterjed. Nagyon aranyos és igazán lelkiismeretes tanár nénink van. Egy óra fejlesztést kap, addig haza megyek, vagy, sétálok, vagy bemegyek a boltba. Utána visszamegyek Dettiért, és haza. Közben a nagy fiam, az órái után Ő is fejlesztést kap, majd jön haza. Négy órakor elmegyek Rékáért az iskolába, aztán haza. Gyorsan el telik a nap, beszélgetünk, játszunk, TV-t nézünk.
Janika bepakol, készül ahogy tud, mivel folyamatosan hanyatlik a teljesítménye, sok tantárgyból fel van mentve, de ettől függetlenül, amennyi telik tőle megteszi, van, hogy Én olvasom el az anyagot, mert Ő nem nagyon tudja, főleg mert nem érti, és nagyon kifárasztja. Aztán százszor elmondom a lényeget, ami reggelre talán egy kettesre elég lesz, mivel nem túl jó a memóriája.
Az igazat megvallva, Ő nem magolhat, mert nagyon sokat árt az agyának vele. Szigorúan tilos.
Szövögeti az álmait, mit szeretne, és mi lenne jó. Szerelmes, és bizonytalan, mert nem jönnek a szavak a szájára. Kicsit magába fordult, és félénk. De állítom ő a legsegítőkészebb, a legintelligensebb, mai 13 éves fiú!
Nekem minden kép egy csoda, egy ajándék az élettől, így, hogy nagyon beteg még inkább ajándék minden nap, amit együtt élhetünk meg.
Imádom a hangját, a nevetését, a szagát, az érintését, mindent, amit csak ad és adhat nekem!
Talán ezt az érzést mind tudják, akik halálos beteg gyermeket nevelnek, nagy próba tétel ez, és így, hogy a kicsi Autista, még nehezebb,mert félti a helyét a szívemben, és kinyilvánítja nemtetszését, ha kicsit összebújunk Janikával. Nem szakadhatok háromfelé a három gyermekem között, de jó is lenne. Apukájuk kéthetente jön haza, így minden az én vállamon csücsül. Azt hiszem, míg van dolgom, és tennivalóm, addig minden rendben lesz. Az éjszakák nem jók, mert gondolkozok, és a bűntudat, suttogó hangja, nem hagy nyugodtan aludni.
Vajon hol hibáztam, és mindent meg tettem-e? Mit tehetnék még?
Többször végigjárom a gyerekeket, betakarom, megpuszilom Őket, és csak reménykedek abban, hogy a holnap is minden rendben lesz, mindenki itthon együtt, örökké.

Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész héten jó idő volt (ami hétvégére elromlott), így a napok nagy részét a szabadban töltöttük. Párom délutános volt, úgyhogy délelőtt tudtunk közösen dolgozgatni. Reggel 8 körül elvittem Robikát az óvodába, onnan bevásárlás és jöhetett a munka. A szomszéd nénitől kaptam néhány muskátlit, azokat kiültettük az utcára. A veteményesben is van mindig tennivaló. Megkapáltam a borsót és elvetettük a csemegekukoricát és a babot.

Pénteken ingyenes ruhaakciót tartott a szervezetünk. Nagyon sokan eljöttek és sok ruha gazdára talált. Szeretem ezeket a találkozásokat. Szeretek találkozni a sok emberrel és beszélgetni velük; és jó látni, hogy tudunk nekik segíteni. A mi életünk sem túl könnyű de "adni jobb, mint kapni".

A hétvége nyugodtan telt leszámítva az Anyák napját. A fiúk már délelőtt megleptek egy nagy csokor virággal -Robika elmondott egy szép verset, amit az óvodában tanultak- én pedig cserébe finom ebédet főztem és sütöttem egy "Anyák napi" tortát. Délután átmentünk anyukámat is felköszönteni. Robika neki is elmondta a verset, amin anyu meg is hatódott. Egész nap esett az eső ezért hazaérve a lakásba szorultunk. Tévéztünk, társasjátékoztunk, kártyáztunk. Nagyon jó hangulatban telt a nap hátralévő része.

Üdvözlettel: Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehezen telt a hét, sokat dolgozgattam a kis és a nagy kertben.

A hétvégén rali volt, és nem tudtam pihenni. Álladóan fáradt vagyok, nem is tudom mi ez, talán öregszem minden bizonnyal. A gyerekek jól érezték magukat, hála az égnek, csak nekem nincsen segítségem semmiben. Szerintem rosszul neveltem a lányaimat. Férjem szokott segíteni nekem, és Anyák napján is az egyetlen fiamnak jutott eszébe elsőnek köszönteni engem. Drága kicsi fiam, rajongom érte, de meg is érdemli, hogy imádjam. Most már lassan itt van Móni lányom ballagója, és nem tudom, hogyan fogom megoldani. Miből veszek neki ünneplőt, csokrot, neki és a tanárának? Hogyan öltözünk fel, mikor nekem még egy normális ruhám sincsen, sem cipőm. De lényegtelen, mert a gyerekeknek kellene most vásárolnom cipőket, nadrágot, mert már elfeselnek a cuccaik. Hát röviden ennyi minden történt. Reggelente fejfájással ébredek, de ez van, sajnos munka nincsen.

Üdvözlettel: a Révész család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb hét, nagyon fáradtak vagyunk, sokat vagyunk a kertben, locsolunk és kapálunk. Voltam két napot napszámban, fóliaházban és elég kimerítő volt számomra. Nagyon meleg volt. Ballagáson voltunk a hétvégén, nagyon jól éreztük magunkat, végre kikapcsolódott kicsit a család. Vasárnap anyák napja volt, és mentünk köszönteni anyukánkat és voltunk a mama sírjánál is. Sajnos, hogy már Őt csak itt tudjuk köszönteni. A lányok is felköszöntöttek, olyan jól esett. A kicsi az iskolában készített nekem egy kis apró ajándékot, nagyon örültem neki, és jól esett. A nagyobbik kislányom nem tudott nekem semmit adni, de a szavai annál többet értek! Tegnap óta már dolgozok négy órában, és nagyon jó a társaság és a munka sem megerőltető. A gázszámlánkkal van most nagy problémánk, nem tudjuk kifizetni, és megkaptam ma a kikapcsolást, de nem tudom mi tévők legyünk. Valószínű kikapcsolják, mert nem tudjuk rendezni, de majd lesz valahogy.

Hát ennyi történt velünk a héten.

Üdv.: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is eltelt. Minden nap délig közmunkával telt, virágokat ültetem, locsoltam.

Délutánonként minden nap volt egy kis főtt étel a gyerekeknek (ez is az Alapítványnak köszönhetően - mert be tudtam vásárolni). A gyerekek itthon vannak, mert tavaszi szünet van hét napig! Violával is voltunk visszarendelésen a körzeti orvosnál.

Sajnos még mindig elég gyenge és sápadt ahhoz, hogy iskolába menjen, úgyhogy még mindig itthon marad, pihenget és erősödik a család körében. Május 4-re rendelt minket vissza az orvos, reméljük akkor már kicsit erősebb lesz! Végül is április 28-án lesz egy holnapja, hogy megműtötték és kivették a bal veséjét.

Éva a körülményekhez képes jól van és én is, jön az allergia időszak, most azzal is küszködünk. Kicsit nehezen vészeljük át, de ameddig csak lehet, bent vagyunk és kerüljük az allergiás levegőt.

Sajnos ez az én esetemben nem igazán kerülhető el a közmunka miatt, de tűrhetően viselem.

Ma reggelre esett egy kis eső és megtisztult a levegő. A hét bezárásaképpen, délelőtt kukoricát ültetünk a kertben, délután egy kis bográcsolással zártuk a hetet. A menü babgulyás csirke szárnyból és még egy egyszerű gyümölcs tortára is kispóroltam a gyerekeknek, aminek nagyon ürültek, mert régen volt már sütemény.

Ezt történt velünk a héten.

Köszönettel és Tisztelettel: Szellő Pálné Éva és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt hét tényleg átlagosan telt, nem történt semmi különösebb. Hónap vége van, pénztárcánk ilyenkor már igen üres, evvel együtt hangulatom is ilyenkor rossz irányba fordul.  Munkalehetőség semmi, hirdetéseket nézegetném, ha volna, de ami van, az nem nekem szól. Szerettem volna tanulni, tanfolyamon, addig még itthon vagyok a gyerekeimmel. Belefért volna időmbe, nagy kedvvel indultam, hogy utána járjak. Sajnos nem lehet, világosított fel a munkaügyi központban az ügyintéző hölgy, mert GYET mellett csak heti 30 órás jöhetne szóba, ha lenne, de nincs. Meszelnem, festenem kéne, szívesen csinálnám, mindig én szoktam, de nincs hozzá anyagom, pedig már aktuális lenne, két éve csináltam. A mosógépem sem tudom megcsináltatni, marad a kézi mosás, és közben az agyalás, hogy mit, mikor és miből valósítsak meg.
Janikámék szombaton kirándulni voltak az osztállyal, nagy élményekkel tért haza, jól érezte magát. A lányok a majálisra szerettek volna kimenni, de le kellett róla mondaniuk, pénz nélkül nem megy. Mindhárman várják a szünidőt, rájuk fér már egy kis pihenés!

Üdvözlettel: Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kedden a gyerekek még itthon voltak szüneten, játszással töltötték a napot. Szerdán a fiúk mentek iskolába, mi délelőtt a kertbe beültettük a magokat, amelyek visszavoltak. Az eső is jókor jött, így reménykedünk, hogy lesz valami termésünk. A gyerekek "lázasan" készülődtek az anyák-napi műsorra. A fiúk mindketten szerepeltek az ünnepélyen, mely pénteken volt a helyi tornateremben. Nagyon ügyesek voltak. Panka az óvodában mondta el a verseket és énekelt a feleségemnek. Még aznap délelőtt volt a feleségem hasi ultrahangon, de nem találtak nála semmit. Szombat délután átmentünk a nagyszülőkhöz felköszönteni mindkét nagymamát, (de hozták szokott formájukat és a gyerekeknek egyik sem készített semmit, mint minden évben). A vasárnapot pihenéssel töltjük, de lassan készülődünk a holnapra.

Tisztelettel:

                        Gulyás István

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Minden anyának azt kívánom, hogy a gyermekei úgy köszöntsék anyák napja alkalmából, mint engem az öt gyermekem. Nyugodtan mondhatom, hogy szegények vagyunk, semmink sincs, de ez nem igaz, mert én vagyok a leggazdagabb, mert öt ilyen csodálatos gyermekem van. A héten volt a fiam kajak versenye, éremmel tért haza, sőt a héten szolgálatban is volt, mivel gyermekvasutas, a nagylányom Eszter szintén jó eredményekkel zárta a verseny szezont, a röplabda csapatával. Cintinek a héten nem volt versenye, de minden nap, sőt még reggel is keményen edzett, hogy a jövő heti versenyen a dobogó legmagasabbik fokára léphessen. A két picurkám sok betegség után, újra oviban, nagyon szeretnek járni. A férjem és én reménykedünk, hogy a férjem mielőbb munkát talál, és kicsit könnyebb lesz, én a héten kaptam egy-két apróbb munkát, de ez még mindig nagyon kevés, sajnos még mindig azért reszketünk, hogy ki ne kapcsolják a villanyt, és ki ne rakjanak bennünket az önkormányzati lakásból, sajnos a hiteleket se nagyon tudjuk fizetni. De remélem minél előbb helyre jövünk. Minden anyának boldog anyák napját!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a munkahelyemen tavaszi szünet van a gyerekeknek, így én is szabadságon vagyok.

Néhány napot vidéken töltöttünk a mamáéknál, amit nagyon élveztek a lányok. Találkoztak az unokatestvérekkel, sokat játszottak a jó friss levegőn. Nagyon szép időnk volt végig, hála Istennek. Visszafelé úton találkoztunk a másik nagyiékkal is, csak rövid ideig sajnos, de örültünk egymásnak.

Délutánonként locsolgatjuk a virágokat, gyűjtjük és összevágjuk a lehullott, száraz kis ágakat, zsákokba rakjuk...bár tegnap valami ok miatt nem jött a zöldhulladékos autó, reméljük majd csak ide ér egyszer.

Hétfőn lesz a beiratkozás az oviba, nagyon izgulok, hogy vegyék föl a gyerekeket! Ha nem sikerül mindkettejüket elhelyezni, és a férjem nem tud munkába állni, akkor nem tudom mihez kezdünk.

Tegnap volt a rezsi elszámolásunk a főbérlő nénivel. Sajnos a múlt hónapról van hátralékunk, így 54.000 Ft-ot kell "elővarázsolnom", de fogalmam sincs honnan! Ha nem rendezzük az adósságot, nem maradhatunk, és akkor vége mindennek! Aludni se tudtam az éjjel, ha a banki tartozással maradok el, fölmondják a hitelt és akkor is végünk van!

Már csak a CSODÁban bízom, hogy Isten nem hagy magunkra segítség nélkül. Nagy segítség számunkra ez a 25.000 Ft-os havi támogatás, így a gyerekek étkezése nincs veszélyben. A többit meg majd osztjuk, szorozzuk.

Igyekszem mindig csak a következő "lépésre" koncentrálni, mert félek, hogy egyébként megbolondulok a sok baj miatt.

Holnap még tervezünk a reggeli Mise után egy nagy sétát május "tiszteletére". Vásárlós helyre nem megyünk, mert akkor sajnos félő, hogy kitör a hiszti. Nem mindig értik meg a lányok, ha valami nincs...

Nagyon szeretnének már elmenni az állatkertbe, de még fél éves budapesti tartózkodásunk alatt nem sikerült félre tenni egy családi jegyre majd egyszer talán! Szép tavaszi napokat kívánok Mindenkinek!

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A nagymama elvesztése a gyermekeimet nagyon megviselte, szerencsére a heten itthon voltak, mert tartott a tavaszi szünet. Mindannyian tudjuk, hogy az élet nem áll meg, megy tovább. Gyermekeimet is erre tanítjuk, ezért is örülök nagyon, hogy az anyák napi műsorokban részt fognak venni. Vasárnap lesz a ********-i Iskolában, hétfőn pedig *********-án. Nagy örömünkre szolgál, hogy egy éve működik a ******** ******* klub, aminek mi is aktív tagjai vagyunk. A klub rendezvényei között szerepel a szombaton megrendezésre kerülő Családi vetélkedő, amelyet májusfa díszítés és fáklyás felvonulás követ, ezen is mindannyian részt fogunk venni.

Tisztelettel:

                                   Törjék család