Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész héten nagyon meleg volt, a gyerekek élvezték, hogy a szabadban lehetnek. Sokat voltam kint velük a játszótéren. A nagyfiamék kedden kirándulni voltak az iskolával Csillebércen a kalandparkban. Nagy élménybeszámolóval jött haza. Szerdán az iskolában volt megtartva a gyereknap, hatalmas csúszda volt felállítva a pályán. Kint volt a Rendőrség, Tűzoltóság és a Katasztrófavédelem is. Mindent ki lehetett próbálni a gyerekeknek, hát volt ott szirénázástól kezdve minden. Szilvi nem mert kipróbálni semmit, nagyon meg volt szeppenve. Pénteken volt az oviban az évzáró délelőtt, ott pedig ugrálóvár lett felállítva. Szombaton pedig a művelődési házban volt a gyerekeknek játszóház, babakiállítás, bábszínház és táncolási lehetőség. Csak délután tudtunk kimenni, mert délelőtt jöttek a szüleim, és pillanatok alatt eldöntöttük, hogy süssünk szalonnát. Megvették a hozzávalókat és elkezdett esni az eső, szerencsére van üst alja, és abba lett rakva a tűz. Aztán nem a szabadban, hanem a garázsban lett sütve a szalonna. Emma a fogától belázasodott, meg egy kicsit meg van fázva. Szegénykémnek olyan kis rekedt hangja van, meg egész nap nyűgős és csak rajtam lóg, alig tudok csinálni tőle valamit.

Üdvözlettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szinte nem is tudom, hogyan kezdjem, mit írjak, mivel nagyon rossz ez a hónap, és alig várom, hogy vége legyen. Üres a hűtőszekrény, semmi pénzünk nincsen és csak mindig a holnapot várjuk, hátha történik valami csoda.
Tegnap voltam szülőin a Móni lányom ballagásáról volt szó. Nem is tudom mi lesz, mert júniusban 10.000 forintot kell vinnem az új Iskolába, a beiratkozáskor befizetni neki az ottani dolgokhoz. És megint vár egy hosszú hónap a családra.
Nagyon nem bírom, minden gond nekem van a nyakamba szakadva, nekem kell mindent megoldanom és gondolkodnom rajta. Nagyon sokszor azt mondom, hogy sok ez én nekem és tegnap este is inkább elvonultam a veteményeskertbe gyomlálgatni, és legalább kicsit ott el voltam magamnak nyugodtan.

Üdvözlettel: a Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nagy köszönet, hogy részt vehetünk ebben a programban, mert ez nekünk nagy segítség. Most sajnos a mosógépem ment tönkre, amit nehezen tudok nélkülözni, mivel ez egy régen kapott mosógép. Nincsen mosógépem, sem centrifugám így mosni nem tudok, venni nem tudok, mert a középső gyermekem 8. általánosból ballag és ünneplős cipőt is vennem kell. Sajnos mikor a háztartási cikk megy tönkre, olyan mintha családtag halt volna meg: nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. Most az én eredményem nem jó: syncumár eredményem jó, cukor és koleszterin nem jó. Sajnos a vizeletből izomgyulladást mutattak ki. Egyre rosszabb fenntartani ezt az állapotot ebben a nehéz, drága világban.

Tisztelettel:

                        A Törjék család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hát nem tudom, mi jöhet még! Szerencsére vége a csőtöréses históriának, amiről a múlt héten írtam.
Hétfőn Dettikét orvoshoz kellett vinnem, mert rettentően csúnyán köhögött, majd a jövő hét csütörtökön kell visszavinnem.
Szerdán Janikát kellett vinni, mert belázasodott és fáj a torka, Ő is marad a jövő hétig itthon. Ma pénteken meg már magamat ¨vittem˝, mert beduzzadtak a nyirokcsomóim, köhögök, és lázas vagyok. Mindannyian kaptunk egy csomó gyógyszert, az ára meg még több volt.
Nagy gondot okoz ez így, kölcsönből lett megoldva, tehát remélhetőleg meg is tudom adni a jövő hónapban.
A gyerekek állandó gyógyszerei, közgyógyosok, az enyém még nem, de megpróbálom elintézni.
Az Én állandó gyógyszereim: Magas -vérnyomás, pajzsmirigy-alulműködés, és évek óta fáj a kezem érszűkület miatt. Az asztmára valót nem szedem, mert nagyon drága. Volt, hogy az összeset abbahagytam, mert nem tudtam az élelmiszerre költhető pénzből, havi 15 ezer Ft-ot kivenni. Nagyon rosszul voltam, majd 225/140-es vérnyomást mértek. Mondjuk én nem éreztem soknak, mert 12 éves korom óta magas a vérnyomásom, megszoktam már.
Na jól van ennyit a betegségekről! A gyerekek nagyon hisztisek, nehéz most velük, Janikának már ez a meleg is nagyon meleg, Detti meg nem találja a helyét, mert hiányzik az ovi neki. Most nagyon utál engem érte. Már 10 csomag rajzlapot és 10 üveg poharat telifestett.
Réka tartja magát, szerencsére ritkán beteg, ma éppen gyereknap van az iskolában, nagyon várta, harmadikán mennek kirándulni az osztállyal.
Nagyon jó dolog ez, mert ha nem volnának, szegénykém, mindenből kimarad állandóan, a két beteg testvére miatt, még strandon sem voltunk soha, se állatkertben, se semmi. Csakis a négy fal, TV és mikor mi akad. Az autista kislányomtól tartva nem igazán szeretik, ha megyünk, és nem is hívnak sehová, csak jó távolból sajnálnak. Az is valami.
Szép hétvégét mindenkinek!
Üdvözlettel:

Lencsés Jánosné

A mi naplónk

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Mama vagyok:

A hetek nagyon nehezen telnek, a napok számomra véget nem érőnek tűnnek, ez sajnos a betegségemnek, a rossz állapotomnak köszönhető. Nagyon nehezen viselem a napokat az időjárás miatt. Hála Istennek most fűteni nem kell, viszont a szervezetemet nagyon megviseli, főleg a szívemet. Nagyon fáradékony vagyok, alig van erőm. Sajnos többet fekszem, mint kellene, szinte semmit sem tudok csinálni magam körül, ha a lányok nem lennének, elvesznék. Ha hazajönnek az iskolából, az egyikőjük rendet rak, a másik ennivalót készít. Csak az a baj az egészben, hogy sajnos amink van, havi szinten, azt mind elviszi a rezsi, az iskola, a bérletek és a kölcsönök, amit az otthonunk helyrehozására vettem fel, ami tönkre ment az árvíz miatt.

Sajnos annyi pénzünk sem marad ezután, hogy együnk, az Önök segítsége nélkül megállna az élet!

Tisztelettel:

Özv. Takács Mártonné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Újra eltelt egy hét, ami eseményekben gazdag volt a gyerekek számára. Szerdán kihívás napja volt, egész nap programok, feladatok voltak az iskolában. Viki osztálya lett a legsportosabb osztály. Traktorhúzástól kezdve mindenféle feladatok voltak. El is voltak fáradva nagyon.

Én a kerti munkákat csináltam, nagyon szép lett a kert, semmi gaz nincs benne, csak száraz, de amit lehet, azt locsolgatjuk .Apja minden nap dolgozik, de Vasárnap gyereknap volt a sportpályán, itthon volt Ő is egész nap. Együtt voltunk, délelőtt kifőztünk és együtt mentünk le délután. A gyerekeknek nagy élmény volt , hogy az önkormányzat megoldotta a szórakoztatást. Nagy körhinta, nagy csúszda, kisvasút állt a gyerekek rendelkezésére. Nagyon élvezték minden percét a napnak. Virág és Vanda szinte egész nap vasutaztak, és nagyon örültem neki, hogy nem követelőztek, hisz rengeteg bazáros volt. 500 Ft volt a megengedett keret sajnos nekik, kis aranyos pénztárcát választott a két kicsi, a nagylány pedig hajba való szettet, és kaptak egy-egy gömb fagylaltot is. Vanda repetát is kapott, szerepelt az óvodás csoportjával, és óvó néni is megjutalmazta egy fagyival őket. Az iskola pedig, az önkormányzattal közösen ingyen lángost és ivólevet osztott nekik. Most már csak a tanulásra fogunk koncentrálni, hogy jó jegyekkel zárják az évet, és lassan lezajlanak a kirándulások is. Kívánok az  Alapítványnak és minden családnak szép napokat! Köszönjük, hogy részesei lehetünk e programnak.

Tisztelettel: Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Kedden kislányoméknál az oviban megtörtént az évzáró, és az anyák napi ünnepség. Aranyosak voltak a kicsik, szépen megszervezték az óvó nénik az előadást. Edinámnak osztálykirándulása pénteki napra esett, lázasan készülődött már előző nap bepakolt, előkészített mindent. Hajnalba kelt, hogy mehessen a boltba friss pékáruért. Esti hazaérkezésekor nagy örömmel mesélte a történteket, nagyon élvezte az utat, sok szépet látott és sokat nevetgélt barátaival. A hétvégén meglátogatott minket anyósom, a gyerekek főképp a lányok nagyon szeretik őt, sajnos ritka, hogy jön. Nem éppen vendégváró állapotban volt a lakás, nekiálltam kipakolni a konyhát meszeléshez készülődve. Borzalmasak ezek a vályogházak, amit tavaly kijavítottunk vakolatot, az idén már lepotyogott, lehet kezdeni elölről. De megcsináltuk, és ha nem is tükör simák, de legalább tiszták a falak. Lenne még mit felújítani, sok mindent kéne csinálnunk, tető, kémény, belülről mennyezetet, konyhába, fürdőbe csempézni, járólapozni. Hát nem tudom, valaha ezt egyáltalán meg tudjuk-e valósítani, most biztos, hogy nem, minimálbérből, egy fizetésből nem fog menni, csak a tető bírja ki addig...
Tisztelettel:

                        Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét fárasztó volt. Reggel viszem suliba, oviba a gyerekeket, azután megyek napszámba tengerit kapálni. Négy órakor szaladok értük. Hazajövünk, főzök, fürdetem őket, és mire végzek, el vagyok fáradva. De örülök ennek a párnapos munkának is, ez is nagy segítség nekünk. A gyerekek egészségesek, jól vannak. Most voltak az oviban nevelési tanácsadótól felmérni a gyerekeket, hogy mehetnek-e iskolába. Már várják a nyári szünetet, számolják a napokat, csak én félek tőle, hogy egész napra sok kell a gyerekeknek. Hosszú a nap, sok mindent kérnek. Tamarának vett az óvó néni egy új pólót ajándékba, nagyon örült neki.

Tisztelettel:

Mencsik Piroska

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A napok telnek, teli gondokkal és reményekkel. Nagyobbik lányunk meggyógyult és ennek nagyon örülünk. Jól vannak a gyerekek, elvannak, tanulnak és várják, mikor lesz vége az iskolának. Már nagyon pihennének. Nekünk minden nap egyforma, szürkék és teli gondokkal. Nem történt a héten semmi érdekes, a napjaink egyformák voltak. Várjuk az esőt, mert az nagyon kellene a kertre, mert így nem lesz termésünk az idén sem.

Üdvözlettel: Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten is még délig dolgoztam a közmunkán, csak hétfőn nem, mert esett az eső, ami igen jól jött a kertre. A héten minden délután kis egyszerű főzés, és 2-3-óra hossza a kertben kapálás, plántálás és locsolással telt el. Violát is vittük már magunkkal a kertbe, és kis pihenőkkel fél-fél sorocskákat Ő is kigyomlált. Kellemes meleg, és szelős volt az idő járás. A hétvégére, szombatra már csak a 12-sor kukorica kapálása marad itt, már mind a négy gyermek itthon volt és 3-óra alatt be is kapáltuk. Szép tiszta a kert, úgyhogy most már lehet kicsit piheni. Csütörtöktől, reggelente kicsit több a munka, mert az önkormányzaton keresztül meg kaptuk a tyúkokat és a csibéket. Nagyon örültünk neki, mert szépek, és 2-4 tojáska van naponta.

Vasárnap reggel levágtam egy tyúkocskát, mert őt bántotta a többi, állandóan csiborázták a tollait. Sajnáltam szegényt, de ez a sorsa.  Szép húsa volt, és ízletes volt a levese. Nagyon jó hogy ezt is kaptuk, ilyen lehetőségek is vannak.

Kicsit szomorkodunk is, mert a férjemnek még mindig nincsen munkája és jövedelme, sajnos már 6 hónapja, és így nagyon nehéz. Nem tudnak még az önkormányzatnál sem biztatni semmivel sem. Itt a környéket már végigjárta újból megint, de sajnos nincsen hely, se lehetőség. Pedig nagy szükség volna rá, hogy legyen keresete, mert a két nagyobb gyermekünk még tovább szeretne tanulni, és nyelvvizsgát szeretnének tenni, de ez nem igazán fog sikerülni ilyen kevés jövedelemből.

A vasárnap, mint mindig most is a megszokott, mert ebédet kell főzni. Évi készül vissza a kollégiumba, a déli busszal. Most is mindenkinek meg van a dolga, amit gyorsan megcsináltunk, hogy vasárnap délután pihenhessünk, és készülődjünk a következő hétre.

Így telt el ez a hetünk is.

Tisztelettel: Szellő Pálné Éva és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét elég nehéz hetet hagytunk magunk mögött... Próbálom fejben megoldani a problémáinkat, de ez általában kudarccal végződik.

A munkahelyemen év végi hajrá van, itthon pedig harc és alkudozás a gyerekekkel. Új gyurmakészletet szeretnének a lányok, meg biciklit... Mind a ketten egyszerre, és nincs miből venni használtat se! Ezt nem sikerül csak hosszas beszélgetés során megértetni velük. Állatkertbe szeretnének menni, de a félre tett, gyűjtögetett pénzből szandált kellett venni a nagyobbik lányomnak, mert a régi elszakadt.

A hét végén az Unokaöcsém óvodai ballagására hívtak meg minket, de egyelőre nem tudom hogyan megyünk, mert semmi ünneplő holmink nincs... Az utazás is pénz és valami kis meglepetést is kellene vinni. Ha nem megyünk, az sértődés tárgya, ráadásul a lányok is nagyon várják! Még nem tudom, hogyan csinálom, már nincs se nappalom se éjjelem a sok gond miatt. Nem csodára várok, mert dolgozom azért, hogy jobb legyen az életünk, de hiszek és remélek abban, hogy vannak még csodák!

Itthon dolgozgatunk a kertben. Kikelt a zöldbab, a gyerekek nagy örömére, locsolgatjuk szorgalmasan. A lányokkal kigyomláltuk a járda mellett- és között, ők közben tanulmányozták a csigákat a fűben.

Szerda délután jégkrémeztünk, remélem ezt nem követi torokgyulladás is.

Sajnos még mindig nincs mosógépünk, így csütörtök és péntek délután mostam. Hála Istennek most hamar megszárad a ruha kinn az udvaron!

Szombaton közösen takarítottunk és főztünk vasárnapra is. Délután hintáztak, mászókáztak, homokoztak a gyerekek a játszótéren. Szép hetet kívánok Mindenkinek!

Üdvözlettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához  |  Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A mai hét a "kihívásról” szólt. Az általános iskola "szórakozva sportolj, sportolva szórakozz"

címen benevezett az országos Kihívás Napjára. Az egész iskola, sőt még az óvodások és

a szülők is csatlakozhattak a sportos naphoz. Reggel kilenctől este fél tízig különböző

sportokat lehetett kipróbálni. Reggeltől tizenegy óráig én is ott voltam. Átjöttek az óvodás

gyerekek is, és egy közös torna keretében megnyitották a sportnapot. Lehetett teniszezni,

focizni és még rengeteg mindent. Az én kislányom nagyon lelkes volt. Bicikliversenyen

a harmadik helyezett lett, amiért bronzérmet is kapott! Nagyon büszkén viselve jött haza

este, hulla fáradtan. Délután, amikor visszamentem, épp traktort húzott. Egy percig kellett

húzni, de nagyon kitartó volt, és persze nagyon ügyes! A legnagyobb büszkeségem!

A Vasárnapi nap pedig a gyereknap jegyében fog zajlani, ugyanis egész nap ingyen

körhinta, ugrálóvár és kisvasút várja az itteni gyerekeket. Nagyon izgatottak és nagyon

várják már. Ezúttal kívánok minden gyereknek itt Magyarországon nagyon sok boldog

gyereknapot még! Éljetek, és soha ne nőjetek fel, mindig gyerekek maradjatok!

Üdvözlettel:

                        Pethő Brigitta

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon szép idő volt egész héten. A gyerekek élvezték a kint létet az udvaron, és a játszótéren, alig akartak este bejönni az udvarról. Ennek köszönhetően a szomszédomnak egy tyúkja bánta. Ez úgy derült ki, hogy csütörtökön beszélgettem, odajöttek a lányok is köszönni, és akkor mondja a szomszéd Aliznak, hogy haragszik rá. Nem értettem, hogy miért, ezért vissza is kérdeztem, hogy mit csinált? Meg is kaptam a választ, mert leütötte a tyúkját. Kérdőre vontam egyből, hogy mit ártott neki az a szegény állat, azt mondta, hogy meghúzta a haját. Erre Ő fogott egy karót, hogy megtorolja, csak szerintem Ő se gondolta azt, hogy el fog pusztulni. Ugyanis a nagyobbik lányom nagy állatbarát, és állandóan a szomszéd tyúkjait eteti, meg megpróbálja elkapni, hogy megsimogathassa. Szerencsére nincs harag emiatt a szomszéddal. De péntektől már nem tud bennük kárt okozni, mert lett felállítva pala a drótkerítés helyére. A kert is szép, meg van is benne munka. Már van újhagyma is, de a retket azt újra kell vetni, mert kifagyott. Hétfőn volt szülői értekezlet az iskolában, a bankettel és a ballagással kapcsolatban, és akkor derült ki, hogy még mindig nincs ballagási meghívó. Kérdem én ezek után, milyen iskola ez, hogy három hét múlva ballagás, és még nem intézték el a meghívókat. Amúgy se vagyok megbékülve egy-két tanárral, csak a nagyfiam miatt nem szólok, nehogy Ő lássa kárát. Így is rá van szállva az osztályfőnöke, meg a társaival és állandó vitában van. Főleg egy pénzes szülő gyerekével, aki év vége közeledtével mindenkit elárul azért, ha valamit csinál, hogy ne bukjon meg. Mert érdekes módon abból a két tantárgyból áll bukásra, amit az osztályfőnök tanít nekik. De kíváncsi leszek rá, hogy átengedik év végén vagy sem. Csak hát szerintem az a baj, hogy majd felső tagozatban ez a gyerek nem fog elérni semmit ezzel a viselkedési stílussal, de majd akkor a saját kárán megtanulja. Már a gyerekek nagyon várják a szünetet, hogy ne kelljen olyan korán abbahagyni a játékot az udvaron, és hogy ne keltsem fel őket korán. Azzal vigasztalom őket, hogy már csak három hét, és szünet. Számolják a napokat visszafelé!

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Azzal kezdeném, hogy Cinti lányom egymás után két nemzetközi versenyen is a dobogó legfelsőbb fokára állhatott! Sanyi fiam megírta a történelem írásbeli vizsgát, és most készül a szóbelire, ráadásul hétvégén kajak verseny, ahol egyesben és párosban is indul. Eszternek is most volt egy röplabda meccse, és Ő is egymás után írja a témazárókat, ami általában jól sikerül. Cintinek jövő hétvégén is versenye lesz Miskolcon. A két kicsi is készülődik az óvodai évzáró ünnepségre, rengeteg mondókát és sok dalt tanultak. Sajnos egyre kevesebb munka adódik, ráadásul, a héten is a kórházat és a gyerekorvost jártuk. Állandóan remegek, mikor kapcsolják ki a villanyt és a gázt, egyszerűen nem bírom fizetni. Teljesen kétségbe vagyok esve!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt időszak, kellemesen telt, végre megvolt az oviban az évzáró és nagyon szépen teljesített a Tamás. Kicsit szomorú, mert mondták június 1-ig van csak óvoda, utána ügyelet van.

A nagynéni, aki mesze lakik tőlünk meglátogatott minket, és négy napot töltött nálunk vendégségben.

A gyerekek nagyon örültek neki, sokat jártuk a várost, és ez idő alatt megvettük a virágokat a Tamás évzárójára.

A nejem gyomorproblémákkal küszködik, amióta megszülettek a gyerekek, és elég sokat jár rutinvizsgálatokra, hogy megtalálják rá a megfelelő gyógyszereket, mert amit eddig szedett, az nem vált be.

Én jómagam folyamatosan keresem az állásokat, de sajnos ahová beadtam az önéletrajzomat onnan elutasítottak, helyhiány címszóval. De nem adom fel, csak akad valami.

Tisztelettel:

                        Szász József és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét nagy izgalommal telt a középső gyermekünk számára. Csütörtökön volt az évadzáró ünnepély az oviban. Gyakorolták rá a táncot és az énekeket, amit egész évben tanultak. Ákos annyira izgult azon a napon, hogy még átöltözni sem akart az ünneplőruhába. Nagyon lámpalázas volt. Végül is nagyon jól végződött. Nagyon aranyosak voltak. Szombaton a nagyfiúnk sulijában volt családi nap. Dani beiratkozott bicikliversenyre, ami nagyon jó ment Neki. Volt rendőrségi, tűzoltó és motoros bemutató. Jól éreztük magunkat. A legkisebb gyermekünk esik-kel, így csupa seb a kis térde (ez az átka a rövidnadrágnak, nem védi a lábát).

Üdvözlettel:

Rácz Istvánné