Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezen a héten aratásban vettünk részt tevékenyen. Apuka aratott kaszával Árpi bőgővel gereblyézett. Nagyon jól éreztük magunkat. A nap zárásaként szalonnát sütöttünk, melyet együtt jókedvűen fogyasztottunk el.
Lassan készülődünk az iskolakezdéshez, gyűjtögetem a pici pénzünket a jelentős kiadáshoz.
Tisztelettel:
A Törjék család
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Az esőzés miatt nehezen telt a hetünk, mert teljesen beszorultunk, de részben jó volt. Edina kívánsága is teljesült, itthon lehetett velem, volt időnk játszani. Átnézegettük a ruháikat is ismét, mert hamarosan itt a beiskolázás, és újból az ovi, de rengeteget kinőttek. Hogy pótolom Nekik, az még nem tudom. Megkaptam a gyermekvédelmi támogatást is, aminek nagyon örültem. Edina lelete is megérkezett, és hála Istennek minden negatív lett. 80 fajta vizsgálatot csináltak: étel, növény, állat, fűfélék fajtáiból. Viszont még menni kell vele bőrgyógyászhoz, mert nem igazán múlnak neki a kiütései. Sokat főztünk, sütöttünk, és Ők is készítettek főleg sütit, aminek nagyon örültek, hogy Ők készíthették és nagyon finom is volt! Folyamatosan nézek, érdeklődök munka iránt, próbáltam maradni a családsegítő központban az idősek gondozásában, de a hivatal annyit mondott, hogy nincs pénz, és így nem tudnak alkalmazni tovább. Niki nagyon várja már a kirándulást, és a sulit, sokszor hiányoznak Neki a barátai.
Ez a hetünk így telt. Szép napot kívánok!
Tisztelettel:
Fülöp Ildikó és gyermekei
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Szaladnak a napok, eltelt egy újabb hét. Vendégeink voltak: Édesapám nővére, és a férje jöttek Pestről. Jó volt, hogy itt voltak, igyekeztünk kedvükbe lenni. A nénje nagyon szereti a zöldbab levest, de csak frissen szedett babot, így három nap is főzetett magának levest, hát mit ne mondjak mi egy darabig nem igen fogunk enni, mert eléggé meguntuk. A báttyával nagyon nehéz volt, februárban agyvérzése volt, nem tud rendesen mozogni, de teher sem akart lenni, de a humora az nem változott hál Istennek! A gyerekek kaptak tőlük egy medencét, amit még nem tudtak kipróbálni a rossz időjárás miatt. Péter minden nap elindul munkába, de hamar vissza is jön. Rendre megáznak, így a héten nem számíthatunk fizetésre, nehéz lesz itthol a helyzet, amíg alakul valami. A gyerekek kezdenek rosszak lenni, de próbálom őket fogni. A játszótérnél beszélgettünk egyik este anyukákkal, és ők nagyon panaszkodtak, hogy az ő gyerekeik mennyit elcsavarognak, még a szomszéd faluba is a szülők tudta nélkül. Azon gondolkodtam akkor az én nem lányaim nem is olyan rosszak, mert kicsi veszekedésük nem olyan rettenetes probléma, amit el is rendeznek egymás között hamar, de az utcára sem teszik a lábukat anélkül, hogy nem szólnának. Ma lecsót raktam el, és nagy hordóba vegyes vágottat, mindent elrakunk, mert a sok esőtől amúgy is hamar romlik. Köszönjük, hogy részesei vagyunk a programnak, kívánok mindenkinek szép napokat.
Tisztelettel:
Rinkóné Emese
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Fiamnak szépen rendbe jött a füle, már nem fáj neki, hatott a gyógyszer, amit az orvos kiírt. Párom a hét második felében itthon volt szabadságon, pihent és tevékenykedett a ház körül. Mesim sokat unatkozik, nehezen viseli, hogy délelőtt nem engedem a kis barátnőjéhez, várnia kell délutánig. Edinám még mindig rokonoknál van, talán a hétvégén már haza hozzák. Még egy hónap és vége a nyárnak, kezdődik az iskola. Félek is tőle nagyon, sok mindent kell vásárolnunk kezdésre. Tavalyról nem maradt most semmi, iskolatáskától elkezdve mindent meg kell vennünk és még a ruháztatás.
Nekünk nagyon egyhangúan telnek napjaink, minden nap ugyan olyan, nem járunk sehová, nincsenek itt rokonaink, barátaink sem sok. Éljük a magunk kis életét problémáink, ha vannak, azok szinte mindig anyagi okok miatt vannak. A legjobban a tetőnk idegesít, sürgősen javítani kéne, mert el vannak vékonyodva a cserepek, beázunk. Töröm az agyam, hogy valósítsuk meg, de lehetetlen, önerőből egyáltalán nem megy. Hitelt nem kaphatunk, mert csak szezonálisan van férjemnek munkahelye. Így marad az agyalás, és a sárga foltok a plafonon.
Üdvözlet mindenkinek:
Varga Jánosné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Sajnos egyre rosszabb a helyzetünk, ezen a héten is voltak rossz hírek nálunk a családunk számára.
Kezdeném Mariannal, ugye Neki vége van az iskolának, és szeretne majd továbbtanulni, fel is vették az új iskolába *********-ra, csak még nem voltunk beiratkozni, mert nem volt rá pénzünk, és ez hozott maga után kellemetlen dolgokat.
Megszüntették a családi pótlékját 2011.07.30-val, így már csak a másik három gyermekre kapok, ami 59.900 Forint. Sajnos, lecsökkent 17.000 Forinttal a jövedelem. Tovább fokozva a jövedelem csökkenéseket, az önkormányzatnál is felvilágosítottak, hogy ha az új iskolából 2011.08.05-ig nem viszek igazolást Mariann nevéről, beiratkozásáról, nem kapom meg az 5800 Forint gyermekvédelmi támogatást sem! Tovább fokozva a gondokat, én is voltam az orvosnál, mert fájdalmaim vannak. Újból előjött a májammal a probléma, és a cukrommal. Laborvizsgálat és hasi ultrahang utáni eredményről bővebben tudok írni majd a legközelebbi naplóban. A kertben is dolgozgatunk a héten, sajnos a sok eső miatt újabb karalábékat kellet kiszednünk, mert nem bírják az esőt.
Szerettünk volna szerencsét próbálni, vagy is jobban Pál, mert az Ő nevén futott volna minden a ********programmal.
Minden szépen és jól hangzott a megbeszélések alapján, csak sok volt a ha. És ha veszteség van, azt be kell kalkulálni, és még a legnagyobb probléma vele, hogy heti fizetésre adták volna. Ehhez öt fő kell, és amiben mi szeretünk volna bele fogni az öt fővel, sajnos az 27.000 Forintot jelentett volna hetente hat hónapra vissza fizetést. Sajnos már a családunk fenntartása krízises hétről hétre, nem még, hogy hetente ennyi összeget kikalkulálni. Amúgy a tét állatok tartása lett volna.
Hát ennyit szerettem volna leírni erre a hétre, kicsit elkeseredve, és sajnos nem tudom hogyan tovább?!
Szeptember elsejével négy gyermeket kell iskolába indítanom!
Tisztelettel:
Szellő Pálné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nemrég írtam előző naplóbejegyzésem, de most megragadom a lehetőséget, hogy beszámoljak a héten történtekről, mert néhány napig a nagyszülőknél leszünk a gyerekekkel, ahonnan nem tudok írni. Meglepetésként még kaptam néhány nap szabadságot, ezért lazítunk még egyet óvoda előtt. Sajnos a héten rengeteg csapadék esett, semmit nem tudtunk dolgozni a kertben. A gyerekek is nagyon nyugtalanok és nyűgösek voltak, a frontok és az álladó rossz idő miatt. Szinte nem tudtunk kimozdulni velük a lakásból, a benti játékot pedig már nagyon unták. Elég nehezen gazdálkodunk már így hónap vége felé, a villanyhátralék befizetése elvitte a pénzünket. Lassan telnek a napok. Hála Istennek, a héten meglátogattak rokonok, a gyerekek kaptak kis csokit, cukrot, nagyon örültek neki! Meg kaptak a nagyobb unokatestvérektől egy érdekes társasjátékot. Eddig még nem volt nekik. Ez most egy időre leköti őket. És kaptak aszfaltkrétát, ami jó is meg nem is.
A kisebbik lányom sajnos a falra is rajzolt ezt azt, de sikerült szerencsére letisztítanom időben. Már nagyon várják, hogy mehessenek óvodába. Én is várom, de félek is tőle, nem lesz túl egyszerű a szeptember! Sajnos még nem jutottunk el az állatkertbe, pedig naponta kérdezik, hogy mikor megyünk... Már több hónapja kapott a nagyobbik lányom egy 16-os kisbiciklit, de egy külső gumi és támasztókerék kellene még rá... Sajnos erre se maradt pénzem. Úgy szeretné már kipróbálni.
Ha reggel nem esik az eső, a Mamáékhoz megyünk, ott aztán játszhatnak szabadon, jó nagy udvar van. Az unokatestvérekkel együtt nagyon jól eltöltik az időt, néha kicsit már rosszalkodnak is, mint minden gyerek…
Alig akartak lefeküdni, hogy nehogy elaludjunk, időben induljunk!
Megnyugtattam Őket, hogy beállítom az ébresztőt és keltem őket. Talán most ennyit írnék, az "élménybeszámolót" a következő levelemben küldöm.
További szép...illetve szebb nyári napokat kívánok!
Tisztelettel:
Füredi Tiborné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Az elmúlt napokban sajnos nem tudtunk kimozdulni a házból, a rossz idő miatt, és mert a hirtelen hideg miatt megfáztak a gyerekek, és még mindig lábadoznak.
Tegnap megkeresett minket személyesen a behajtó cég, és mondták, ha nem fizetünk mihamarabb, vagy nem egyezünk meg részletfizetésben akkor bíróságra adják a tartozásunkat és árverés is elképzelhető. Nagyon stresszesek vagyunk, mert nem tudunk fizetni! Jómagam RÁT-on vagyok, míg a nejem GYED-en, és decemberben lejár neki, és már közölték vele, hogy el fogják küldeni. Aki tud, kérem segítsen a családunkon!
Köszönettel:
Szász József
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Hát ismét eltelt egy hét, és újra itt vagyok. A héten a gyerekek délelőtt ismét voltak a suliba, nagyon jól érzik ott magukat. Főleg Aliz a tanárok nem győzik dicsérni, hogy milyen okos. Kedden biciklizni voltak lent a Duna parton. Igaz Józsi meg Szilvi nem tudott menni, mert defektes lett a kerék emiatt egy kicsit szomorúak voltak, de Szilvinek nagyon tetszett. Szerdán az eső miatt nem mentek át de a 10-12 gyerekből csak hárman voltak ott csak. Csütörtökön a tornaterembe voltak egy kissé fáradtan jöttek haza. Csütörtökön a párom volt kontrollon az orvosnál Pesten. Igaz, aki műtötte az éppen szabin van, ezért nem igazán akarták megnézni. Haza akarták küldeni, hogy majd csak akkor jöjjön vissza, ha ott lesz az orvos. Erre csak kiharcolta magának, hogy már igenis vizsgálják meg, és adják ki a papírt, hogy Ő ott volt. Nagy nehezen ránézett az orvos, és azt mondja a páromnak, hogy örüljön neki, hogy nem volt rákos mert akkor már nem lenne ott. Hát köszönöm szépen, ezt az örömöt, ha minden nap szenvedés az egész, mert ha már evésről van szó már attól rosszul van. Nem beszélve arról, hogy egy egészséges emberből csináltak egy nyomorékot. Napról-napra fáradtabb, kimerült, feszült, nem beszélve a rengeteg súlyveszteségről. Hát a nagyfiam nagyobb méretű pólót hord mint Ő. XL-es méretből átment M-esbe. És ˝poén˝ az egészben, hogy a papírján, amit most kapott, azon még mindig rákos…
Tisztelettel:
Pásztor Józsefné és családja
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Esik az eső napok óta, már nagyon uncsi, mert nincs kedvünk, mert szomorkás az idő. Pláne kint sem lehet semmit csinálni. Vivi kislányom táborba fog menni, az iskola szervezte, ez egy ingyenes erdei tábor, és a jó tanulók mehetnek egy hétre. Nagyon örült ennek a kislányom, így legalább Ő mehet egy kicsit kikapcsolódni. Nagyobbik lányom is elvan, szerelmes még mindig. Voltak a Mamánál a hétvégén, ennek Mama nagyon örült, mert már nagyon hiányoztak az unokák. Jövő héten meszelni fogunk, remélem nem sokáig fog tartani, hogy szanaszét lesz minden, de már nagyon ráfér egy-két helyen a lakásban a felfrissítés.
Üdvözlettel:
Vincze Zoltánné
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon meleg van, tegnap strandon voltunk, és elég jól lesültem, ma sajog minden részem, fájnak még a mozdulatok is, de meg kell csinálni, amit muszáj!
Egyébként is jól éreztük magunkat, a lánykám barátnőivel töltöttük az időt, olyan voltam, és úgy is éreztem magam, mint egy tyúkanyó, ennyi serdülő lánnyal, a fiúk persze folyton ott sündörögtek körülöttük, a lányok élvezték és persze a fiuk is, "Mária nénivel azért jó a strandon is, mert nem fél senkitől..." mondta tegnap az egyik lányka. Nem volt kellemes úgy labdázni, hogy a fiúk végig vigyorogtak rajtunk, persze mikor megszólítottam őket, hogy inkább gyertek labdázni, kicsit megszeppentek, de a bátrabbak be is álltak, összeismerkedtek a lányok is, még MSN-címet is cseréltek. Így ma már ment a "beszélgetés" délelőtt is, és tervezik a következő "strandos randit" is, a fiúk is a környező falukban élnek, osztálytársak és így voltak együtt.
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy van még pár év, és a gyermekeim élik a saját életüket, és én addigra teljesen egyedül maradok. Még az sem lesz, akihez szólhatok. Persze nem szó szerint, de egy jó szülőnek el is kell tudni engednie a gyermekeit, éljék ők is a saját életüket.
Most mikor a fiúk így legyeskedtek a lányok körül, tudatosult bennem, hogy milyen "rossz" érzés is ez, az én lányom ezután valaki barátnője, kedvese, felesége lesz, persze mindig az enyém marad, de már nem elsősorban. De nehéz is az élet, de hagyom már ezt a strandos szomorkodásomat!
Nyár van ezerrel, és nagyon sok a munka a kertben, csak kevés az időm, hajnalban az újság, mire végzek hét óra, és el is fáradok, meg meleg is van, csak leszedem az uborkát, a tökféléket, a zöldbabot, paprikát, paradicsomot, és megetetem az állatokat, persze nekik is viszek friss füvet, mióta a fiam nincs itthon, megint megtanultam kaszálni is. De nehéz is visszaszokni erre is. Irigylem is az elektromos fűkaszásokat, nekem "kenyérbélhajtásos kaszám" van de, hogy el is lehet szokni az olyan munkától amit nem végez már az ember, szombaton permeteztem is reggel korán, az is rosszul esett, ezeket a dolgokat már a fiam végezte. De most még mindig a barátnőméknél van, jól érzi magát, térkövet raknak le, és "szükség" van a segítségére, meg tudom, szereti is ha valami ilyesmit, és új dolgokat tanulhat. Tegnap már ecsetelte, hogy milyen jó lenne nekünk is az udvart kirakni, csak az anyagot kellene megvennem, és a hozzávalókat, Ő már meg is tudná csinálni. Mindig is tudtam, hogy manuális képességű ember lesz, és szorgalmas is, legalábbis még most. Remélem nem is fogja kinőni...
A szomszédasszonyomék elmentek tegnap nyaralni a Balatonra, megígértem neki, hogy leszedem az uborkáját, de ma reggel nem jutott rá időm, majd este leszedem, és lerakom neki a pincébe, és ha hazajönnek, majd hasznosítja...
Nekik is van csemegekukoricájuk is, azt is leszedem, és majd elrakja a fagyóba. Muszáj igyekezni, míg gyenge, megrakni a fagyót, mert az csak úgy finom. Egyébként is ma hallottam, hogy valami "kukoricabogár" lepte el a határban a kukoricatáblákat, és nem tudnak vele mit kezdeni, nagy károkat okoz a termésben, pedig most legalább lenne kukorica, mert kedvez neki az időjárás.
Ugyanez van a krumplibogárral is, nem lehet kiirtani, rengeteg van, és túlélnek minden növényvédő szert. Nem is tudom, mit lehetne tenni ellenük, már kihívták a gazdák a Növényvédelmi Állomás szakembereit is, de mintát vittek, és pár nap múlva jelentkeznek majd.
Nem is írom a szívemnek kedves és fontos hírt, Népszámláló leszek! Október 1-31-ig, sikerült bekerülnöm a csapatba, természetesen van időm, és van képesítésem is hozzá, és nem utolsó sorban az a kis pénz nagyon jól jön. Még a hivatalos szerződést nem írták meg, de remélem semmi nem fog változni, nem találnak valaki mást helyettem. (bár ennek még a levegőben van a lehetősége)
Elgondolkodtam rajta, hogy mennyi sok pénzbe kerülhet ez. Ebben a kis községben, ahol van 1100 lakos, (de majd kiderül, hogy mégis mennyi az annyi) 4 fő szükséges ehhez a munkához, és van egy felügyelő, és annak egy felügyelője. És az a rengeteg papír, de legalább munka van. Olvastam a neten, hogy nagyon sokrétű lesz a kérdések özöne, mindenről kell kérdezni, a személyes adatokról, a szakképzettség, vallás, egészségügyi dolgok, lakás, miből, mikor épült, és sorolhatnám. De majd tartanak képzést ezzel kapcsolatban, és elmondják, amit tudni kell, és mit hogyan kell megcsinálni.
De búcsúzom, hagyok holnapra is témát, hiszen ilyenkor délidőben a hűvös szobában töltöm az időt, "delelek" ahogy régen az öregek mondták. Az ebéd készen van, igaz csak tökfőzelék pörkölttel és készítettem egy kis lecsót is az jó lesz vacsorára, majd utána dinnyét eszünk, ami már be van hűtve, a pincében vár a sorsára. Ebéd után, ha kér valaki, ehet egy kis őszibarackot is. Már érik, nagyon kevés van, majd abból tudok berakni ami később érik. Reggel raktam ki a futárnak is pár darab kóstolót, mert minden reggel megcsodálta a fát, hogy milyen szépek a barackok. Nem találkozom vele minden nap, de mikor találkozunk akkor pár percet beszélgetünk, velem korabeli "fiatal" ember. Minden nap Ő hozza az újságot, és lerakja nekem a teraszra, tehát mindennapos vendég, és jó lelkű ember lehet, mert mindig megdicséri a virágokat, a fák növekedésének, a gyümölcs érésének is örül. Kedves munkakapcsolat a mienk, sokat vigasztal, ha gondom van, és nyugtatja a háborgó lelkemet, hogy más falukban még így sincs, még kevesebb az újság, az előfizetés...
De tényleg elbúcsúzom, teljen a napotok a lehető legjobban, tegye mindenki azt, amihez kedve van, és lehetősége is! Köszönöm, hogy értékes időtökből szántatok a naplóm olvasására is. Baráti ölelésemet, és puszimat küldöm szeretettel:
Juhászné Mária
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Egész héten azon gondolkodtam, hogy miféle nyári élményt fogok biztosítani a gyerekeimnek, amiről esetleg a kislányom az iskolában rajzolhat, vagy a kisfiam az óvodában élménybeszámolót tarthat. Nagyon sok ötlet van, de szinte minden terv megvalósításához kb. 30 ezer forintra lenne szükségünk. Első gondolatom az állatkert volt, de amikor megláttam a belépők árát, majdnem, hogy sírva fakadtam. Majd jött a második ötlet: ****-part. Lementünk és megnéztük, de ott is van szinte minden, amivel a gyerekeket meg lehet bolondítani. Dodzsemtől kezdve ugrálóvárig, amire tuti, hogy az én gyerekeim fel akartak volna ülni. Nem olcsó mulatság. Egy fél óra ötszáz forint. És nem is kell mondanom, milyen árak vannak a büfékben.
Üdvözlettel:
Pethő Brigitta
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Végre egy kis hűvös idő, nekünk ez a legkedvezőbb. Habár, az egyhangúság és a gyerekek folyamatos: ”-mit csináljak, -úgy unatkozok” egyáltalán nem könnyít a helyzeten, már inkább végig szenvedjük a napot, nehéz mindig valamit kitalálni, ami persze mindenkinek megfelel, és egyaránt szórakoztató. Dettike egyfolytában oviba menne, hiányoznak Neki a kis pajtásai, a feladatok, pedig adok neki, mert folyamatosan matematikát tanulunk, már elég jól megy neki a 20-as számkörben az összeadás: 10 perc alatt 30 feladatot teljesít, és jól!
Kis okos, pedig 4 éves koráig csak sikított, nem beszélt, és ránk sem nézett. Rettegtem, ha mennünk kellett valahová, általában hívtam még egy felnőttet, mert ha bepánikolt, ketten is kevesek voltunk. Még egy évet jár óvodába, utána iskola. Remélem fel tudom készíteni valamennyire.
Szegénykémet attól féltem a legjobban, hogy a mássága miatt a többi gyerek bántani fogja, na jól van, addig azért még van időnk.
Olyan jó lenne, ha boldog lenne, ez minden vágyam, remélem sikerül hozzá segítenem!
Janika műtéti időpontja még mindig húzódik. Erről nem is írnék többet, mert rögtön elönt a harci ideg. Na majd a jövő héten az asztalra csapok, mert ez nem megy így, ne hitegessenek, mert az volt, hogy talán még tudnak rajta segíteni, igaz a szellemi leépülést nem állítja meg, de az élete a tét, mivel folyamatosan nő a fejében az AVM. Az idő ellenünk dolgozik!
Tudom, hogy nagyon veszélyes a műtét, vagyis nem, de reménykedünk, bízunk!
Felhívjuk őket, és ja, majd egy hét múlva többet tudnak mondani, eltelik egy hét, kérem két hét múlva érdeklődjön, és ez megy lassan fél éve.
Kértek vizsgálatokat, megcsináltattuk mindet, és csend, aztán mondták, hogy műtik, aztán megint csend, és azóta is csend! Őrjítő!
Tisztelettel:
Lencsés Jánosné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hét elején nem történt semmi különös, 21-én pedig a legkisebb lányomnak volt születésnapja. Négy éves lett, itthon csináltam Neki "tortát". Nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, de nagyon örült neki. Szeretetre méltó! Anyunak megérkezet a levél, amire régóta vártunk, hogy jövő hónap 15-én kell az orvosi bizottság elé mennie, akkor fog eldőlni, hogy hány százalékra százalékolják le.
Üdvözlettel:
A Nagy család
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon rossz ez a hét, már napok óta nincs jó idő, ezt nagyon rosszul viseli a család, állandóan bent kell lenni a házban. A hétvégén nagyon finomat főztem, sertés oldalast és csirke mellet rántottam, és mellé rizibizit és három kalácsot sütöttem, és nagyon szépek lettek a kalácsok. Egyiket öt ágból fontam, és mind elfogyott.
Mónika lányommal beszélünk, hogy nagyon sokat köszönhetünk az Alapítványnak, hogy van mit, és miből főzni, sütni. Nem is tudom mi lenne velünk ilyenkor hónap vége felé!
A régi dolgainkba bele sem merek gondolni, hogy mennyit nélkülöztünk már ilyenkor, szóval hosszú.
Abba pedig egyáltalán bele sem merek gondolni, mi lesz, ha nem lesz ez a segítségünk az Alapítványtól, mert munka sajnos továbbra sem adódik, hiába próbálkozunk. Nagyon szomorú, hogy Magyarországon ilyen helyzetbe kerülnek családok!
Ez semmilyen szinten nem jelent biztonságot a családok számára, és főleg nem a nagycsaládok számára.
A gyermekek hála az égnek jól vannak, én vagyok néha rosszul, néha szédülök és egy hosszú nap után bokámtól bedagadnak a lábaim, de nem baj, csak a gyerekek ne legyenek betegek!
Üdvözlettel:
A Révész család
