Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szomorú hírt kaptunk az elmúlt héten, nagybátyám meghalt. Sokkoló volt, hisz igaz, az évek Ő felette is elszálltak, mégsem mondható, hogy beteges lett volna. Nekem gyerekkoromban Ő volt az apapótló, sajnos apukám velem nem tartotta a kapcsolatot. Az életem úgy alakult, hogy elköltöztünk a közelükből, de sokat gondolok rájuk, anyukám halála után Ők maradtak az én családom: a neje (anyukám nővére) és Ő. Párom szerette, sokat hosszan el tudtak beszélgetni az élet apró-cseprő dolgairól. Gyerekeimnek Ő volt a Papa. Edina két éves kora óta járt hozzájuk, minden évben legalább egyszer, több hétre. Nagyon sírt szegény kislány, mikor megtudta. A kisebbeken is látszott, de talán ők még fel sem fogják.
A hét elején volt a temetés, kettesben mentünk Janival, nem vittünk gyerekeket, hosszú volt az út, elfáradtunk fizikailag és lelkileg is. Szépen meg volt minden szervezve, unokanővérem, aki intézte, minden apró részletre kellő figyelmet szentelt, pedig neki nem lehetett egyszerű, hisz az édesapja.
Párom e hónapban nagyon kevés fizetést kapott, nehéz hónapnak nézünk elébe. Pedig ruháztatni kéne a gyerekeket, a mosógépem megcsináltatására sem lesz pénz. Elkeserítő a helyzet, évről-évre egyre többet várnak el tőle, most már minimálbér alatti fizetésért. Szeretne állást változtatni, de nincs más lehetőség, pedig tudjuk, hogy kihasználják, átvágják mégis hallgatunk, tűrünk, mert ha még ez sem lenne, miből élnénk.
Szeretném magam, és családom tagjainak nevében is megköszönni a támogatóknak, és természetesen az Alapítvány munkatársainak, hogy segítenek minket, e nélkül a pénz nélkül bizony nagy bajban lennénk.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdődött az iskola, kicsit még nehezen megy a felkelés a lányoknak, a nyáron sokáig aludtak minden nap. A nagylányok ügyesek, olyan lendülettel indultak az iskolának, Viki már három ötöst hozott, Virág pedig csillagot. Vanda ott alvós lett az oviban, nagyon féltem, de nem sír, nem panaszkodik, szeret menni és aludni is. Ma reggel nem engedte, hogy az ovi kapuján bemenjek, kért egy puszit, és azt mondta, menjek nyugodtan haza, bemegy egyedül, mert most úgy szeretne. Kicsit vártam még utána kint, gondolkodtam, hogy menjek-e utána belessek-e, hogy rendesen áthuzakodott-e, de nem mentem, a dada kiszólt, hogy minden rendben, ügyesen bement a csoportszobába. Annyira kezdenek önállóak lenni, hogy már könyörögnöm kell, egy kis ölelésért, és ez nekem még nagyon rossz, de ez az élet rendje. Levonták a hitelt, mondanom sem kell, megint ugyanolyan magas volt, mint a múlt hónapban. Harminc fölött, rengeteg számlám volt most is, nem sírok, úgy érzem már könnyem sincs, mintha elfogytak volna. Nem változik semmi, nem lép senki ellene, nem segítenek az embereknek, csak hagynak minket fuldokolni, miközben a bank megszedi magát. Ez a rendszer, adós fizess bármi áron! El kell viselnünk, mert nincs más választásunk "Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembe nézni az apróbbakkal. S amikor elvégezted napi feladataidat, békében térj nyugovóra!". Remélem hamarosan békésebb lesz minden. Péter igyekszik, de még van egy kis tartozásunk, most az a fontos, hogy elrendezzük. A lányoknak lesz színházi előadás, fejenként kétezer forint, az a nagy kérdés honnan szakítsuk el, hogy el tudjanak menni, ez egy bérlet és két előadásra utaznak majd. Megbeszéltük a párommal, vagy elmennek mindhárman, vagy egyikük sem. Huszadikáig van egy kis idő, bízom benne, hogy talán alakul valami jó. Tanárok javasolták, hogy Vikit írassuk be zeneiskolába, mert kiemelkedő az egész iskolában a tehetsége. Igyekeznének ők is segíteni ebben, de Péter nem szeretné. Anyagilag se bírjuk, meg hiába a legközelebbi városban van Viki nem járatos ott, csak egy évben egyszer, vagy kétszer megyünk be, ha olyan ruha kell, amit nem tudok nélküle megvenni. Még nem tudom mi lesz, szeretném is meg nem is, Ő is egy kicsit húzódozik tőle.

Lassan befejezem, remélem nem voltam senkinek terhére!

Baráti ölelésemet küldöm az Alapítvány és a családok tagjainak.

Köszönjük ezt a programot!

Tisztelettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt napok nagyon jól teltek. Tamás fiam elkezdte az ovit, és nagyon szeret járni, Ő akar lenni az első mindig, mert kapott az óvoda egy új  játékot, és azzal akar játszani mindig.

Új csoporttársa is érkezett Tominak, és mesélte neki, hogy szoktak szavalni, hogy könnyebben beilleszkedjen a csoportba.

Mivel nagyon nehezen élünk, ezért a nejem el szeretne helyezkedni négyórás munkába dolgozni, de mikor kiderült hogy három gyerekes anyuka, mondták, hogy sajnos nem tudják foglalkoztatni. Kérdezem én hol az igazság? Akinek gyereke van, az nem dolgozhat?

Nekünk csak a szegénység maradt, meg a gyerekek öröme, és szeretete! 

Szép napot!

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Múlt hét nem volt a legjobb a nagyfiunk számára. Ugyanis elkezdődött az iskola. Ettől függetlenül nagyon jól érezte magát, hiszen rég nem találkozott a kis barátaival. Most már csak a legkisebb van itthon, majd megy bölcsibe, de ahhoz a férjemnek is el kellene tudni helyezkedni. Nem tudom mi lesz!A középső fiunk nagyon szeret most már az oviba járni, neki is hiányoztak a barátai.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan megszokom, hogy gyermekeim ismét iskolában vannak, és csak délután jönnek haza sorban. Délelőtt nem is főzöm, csak délutánra. Móni lányomnak sikerült egy másik iskolát találnom, és hála Istennek, nagyon jól érzi magát mind az új iskolában, mind az új osztály társaival is.
Igaz, nagyon sokat kell utaznia itthonról is és bent a városban is, de hát ez van, ezt kell szeretni, mert iskolába járni kell!
Majd meglátjuk, hogyan állunk majd anyagilag, és akkor télére kollégista lesz.
Nagylányom barátjának hosszú idő után sikerült munkába elhelyezkedni, és reméljük jobb lesz most már a sorsuk. Peti fiam nagyon jól kezdte az évet a suliban, már első héten hét darab ötöst kapott Magyarból és Angolból. Nagyon megdicsértem érte, mondtam Neki csak így tovább, nagyon ügyes vagy!
Dóri lányom is ügyes, csak vele még sokat kell foglalkozni, verseket tanulni, stb..

Én vagyok magamnak a gondjaimmal, és az apró örömökkel, mit gyermekeim szereznek nekem.

Üdvözlettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdődött az iskola. Már várták a gyerekek a régi és az új ismerősöket, mi pedig a férjemmel még megvettük, amire szükség van az iskolában. Nekem az új munkahely még kicsit szokatlan, de majd belerázódom, igaz csak négy órás, de a semminél jobb. Így legalább lesz télen tüzelőre való, nem kell spórolni, hogy jusson másnapra még fa. Szeretnénk felszántatni a kertet, hátha jövőre már sikerülne valami olyasmit ültetni bele, amit tudunk is használni belőle. Az éven nem ültettünk semmit, mert tavaly mindent elöntött a víz, bele öltük a vetőmagokba a pénzt, és nem tudtunk enni belőle. Remélem a következő év már jobban fog alakulni.

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Már szeptember van, elkezdődött a tanítás. De egyszerű ezt így leírni, pedig milyen sok gond és tennivaló volt, míg ide eljutottunk…

Hála a jó Istennek, nagyot nőttek a nyáron a gyermekeim, így most csak nézünk körül magunkon, hogy szinte mindent újat kell vennünk, mert kinőtték. De majd csak szép sorjában jutunk el ide, hiszen nagyon sok a kiadásunk. Sajnos a svájci frankos hitelünk nagyon magas lett, és egyébként is úgy vagyunk vele, legelőször a csekkeket kell befizetni, majd aztán ami marad, azt beosztjuk, vagyis előbb "szétosztjuk", és ha abból marad, akkor vásárolunk ruhát, cipőt is...

Nagyon büszke vagyok a gyermekeimre, mert megbecsülik a holmijukat, így nem kellett új táskát, tolltartót, tollakat, ceruzákat vennünk. A könyvek füzetek befedését is megoldják, színes papírokat, (posztereket, állatos képeket, tájképeket) gyűjtögetnek, és ezzel fedik be a könyveket, füzeteket. Van hogy "ciki" az osztályban, mert  az osztályban a "nagymenők" néha gúnyolódnak, de elmúlik…

A kertben is sok a munka, a betakarítás sem egyszerű, sok a tennivaló, míg a kertből a pincébe, kamrába kerül minden. De nagyon sokat segítenek a gyerekek is, és így kicsit könnyebb minden.

Nagyon sok paradicsomot főztem be, és lecsót is tettem el, hiszen ha megterem, legyen már értelme a munkánknak is. És olyan jó télen elővenni, és elfogyasztani, nagyon nagy könnyebbség ez is.

A héten leolvasták a villanyóránkat, és kicsit aggódom, mert ha sokat kell utána fizetnem (általányt fizetünk) akkor azt vajon miből teszem meg? 

A tankönyveket az iskolában szerencsére ingyen kaptuk meg, és az idén mivel hátrányos helyzetűek vagyunk, füzetcsomagot is kaptunk. Ma elvitték az étkezéshez is a gyerekek nyilatkozatokat, és megindul az ebédelés is.

A lánykám nagyon sok szakkörre beiratkozott, remélem, fogja bírni a tanulás mellett, de 7. osztályos és nem tudja eldönteni, hogy mi is érdekli igazán, próbálgatja magát, hogy mégis miben a legjobb. Nagyon szeret rajzolni, kézilabdázni, táncra is jár, és a dráma szakkör is tagjaként köszönti. Tehetséggondozásra jár matekból, és angolból, ezekből a tárgyakból versenyeken is sikeresen szerepelt.

A fiamnak kibővült a tanulása szakmai gyakorlattal, egy héten egy napot a tanműhelyben vannak, nagyon szereti ezeket a napokat, hiszen manuális típus, és szeret dolgozgatni is. És így talán a szakma is közelebb kerül hozzá.

Én járom az utcákat hajnalban, és rakom az újságokat…

Édesanyám gyengélkedik kicsit, megviselte ez a nagy meleg, kiugrott a vérnyomása, hol magas, hol alacsony, és a cukra is nagyon ingadozik. A háziorvos szerint rendbe áll ez is, ha kicsit enyhül a hőség, ebben bízunk. Igaz már 76 éves lesz, de mindent igyekszünk megtenni, hogy jó általános állapotban legyen!

Ma rántott karfiol lesz az ebéd, tartármártással, és zöldbab leves, délután meg sütök egy piskótát, mert ma van a születésnapom. Nem tartunk ünneplést, mert most valahogy nagyon szűkös a keretünk, a  Testvéreim jönnek hétvégén és majd akkor lesz torta és köszöntés is.

El is köszönök, köszönöm mindenkinek, akik támogatnak bennünket, mert nem is tudom, hogy mi lenne velünk e nélkül a támogatás nélkül.

A jó Isten áldása legyen életükön!

Tisztelettel üdvözlök mindenkit, azokat is, akik támogatnak, és azokat is, akiket támogatnak, és akik ezt a számunkra lebonyolítják!

Vidám nyárvégi napokat kívánok szeretettel:

Juhászné Mária

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mivel is kezdhetném a beszámolót, minthogy csütörtökön, becsengettek, elkezdődött az iskola és az óvoda! Meglepő módon nem csak a két ovis, hanem a három nagy is
nagyon várta, az iskolakezdést. Rengeteg könyvet kaptak, de sajnos még több
minden hiányzik! Beindulnak újból a versenyek, jövő héten, hétvégén Sanyinak
és Cintinek is lesz versenye, Esztinek csak két hét múlva kezdődik a versenyszezon. A két kicsi nagyon örült, hogy csütörtökön végre oviba mehetnek, igaz
hogy még a héten nem aludtak az oviban. Gáz még mindig nincs, már nem tudom
mit csináljak!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Naplómat azzal kezdeném, hogy sajnos kórházban voltam. Az elmúlt napokban nagyon begörcsöltem, orvost hívott a férjem, és bevitt a mentő. Már rég szenvedek a gyomrommal, évek óta, az epém és a gyomrom begyulladt. Jelenleg még megúsztam a műtétet, de ez csak ideiglenes, azt mondta az orvos, mert ő javasolta, hogy minél hamarabb műtessem meg magam, mert nem lesz jó vége. De én még nem mentem bele, remélem, nem is kerül rá sor, megpróbálom a diétát betartani, ami igaz nagyon nehéz lesz. A gyerekek is nagyon megijedtek, és az iskolakezdésre sem voltam velük nekem is nagyon rossz volt. A suli megkezdődött, nagyon nehezen kelnek reggelenként, hozzá vannak szokva a sokáig alváshoz. Na majd csak megszokják újra ezt az állapotot. Most pihegnetek itthon, ami nem jó, nem szeretem ezt a tétlenkedést, a gyerkőcök sokat segítenek a házi munkában.

Várjuk már a lehűlést, mert nem bírjuk már ezt a nagyon meleget sem.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hetünk nagyon rohangálós volt, és sajnos még nem is tudtuk kipihenni. Mindenki nagyon fáradt, kimerült és szétszórt. Mint tudjuk, iskolakezdés volt a héten.

Meg kezdtük hétfőn a pakolást és a lista írását Évi részére, mivel Ő kollégista.

Kedden irány **********. vásárlás, amire Évinek szüksége van egy hónapra a kollégiumba, és egy garnitúra ruhanemű. Szerdán költözés a kollégiumba, mindenki cipelt valamit.

Csütörtökön iskola, évnyitó, bérletvásárlás, *******, *********, ******.

Péntek déltől krumpli ásás az egyik oldalon a kertben.

Szombaton főzés, és vendégek várása, akikkel jól összebarátkoztunk a Zánkai nyaraláson meg látogattak mink ********-ről.

Kaptam egy meglepetés ajándékot is tőlük, amire már 25 éve vágyom, egy álló éjjeli lámpát az ágyam mellé, nagyon örültem neki!

Nagy volt a találkozás, csak kevés volt az idő, mert sajnos délután négy órakor indulniuk kellett. Vasárnap megint krumpli ásás, csak a kert másik oldalában.

Nem igazán voltunk megelégedve a terméssel, mert sok volt a romlott krumpli,de azért lett 11 zsák nagy krumpli, és 5 zsákkal kicsi, apró, ezt majd a ló megeszi.

Sajnos csak Évit tudtam útnak indítani az iskolába, kollégiumba a másik három gyereknek nem tudtam venni semmit sem, mert nem jutott rá.

Már nagyon várjuk az utalást az Alapítványtól, hogy élelmiszert vegyünk belőle.

Nagyon jó, hogy van ez a kis segítség a családunk számára.

Sajnos és ismét elkeseredve írom, Palinak még mindig nincsen munkahelye, jövedelme, immár kilenc hónapja, pedig mindég keressük, de nem találunk. Volt három hely is, ahová családostól is elmehettünk volna. Állatok gondozása lett volna a munka, de mást választottak, helyettünk.

Szeretnénk eladni a házunkat, és elmenni innen, mert itt nincsen élet.

Hát ennyi történt nálunk a múlt héten.

Köszönettel:

Szellő Pálné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Megkezdődött az iskola, örülnek neki a gyerekek. A kislány nem örül annyira az ovinak, mert van egy kislány, nem hagy neki békét, és ezért nem akar menni.
A fiú fél háromkor kel, mert a hajnali ötös busszal jár ********-ra délután ötre ér haza fáradtan.

Még jó, hogy van napszám, mert villany éves leolvasás volt, 68 ezret kell ráfizetni. Elég nehéz lesz megoldani, de muszáj kifizetni, mert két hónap múlva kikapcsolják. Nem is tudom, ha nem kapnánk ezt a pénzt, mi lenne velünk

Nagyon nagy segítség a mi számunkra, tüzelőnk sincs. 76.000 Forintból négyünknek nehéz megélni: számlára, ruhára, élni nem elég, sajnos itt ********-ban nehéz a megélhetés.
Tisztelettel:

Mencsik Piroska

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött az iskola, végre! A gyerekek nagy izgalommal várták az évnyitót, és, hogy találkozzanak az osztálytársakkal.
Dettike is ovis, már megengedték, hogy bent ebédeljen, mert mondtam, hogy már nagyon sok mindent megeszik, és nem kell pépesíteni, nem fuldoklik az ételtől. Egy-egy kérődzés előfordul, de nem számottevő. Szeretne már bent aludni, és hát ahhoz, kell, hogy lássák mindent elfogyaszt, és jól is lakik. Egy újabb lépcsőfok az életében, és a fejlesztésében.
Nagyon örülök, mert ha kicsi léptekkel, de csak haladunk. Volt egy eset az oviban, ami nagyon elgondolkoztató:
Mentem Dettikéért, és sírva fogadott, hogy a ˝kicsinyeit˝ a Pistike kidobta a kerítésen, nagy sokára kiderült, hogy egy nagy falevél és három kicsi.
Ezek alkották a kis családot, de szerencsére sikerült megtalálni, az óvó néni azt mondta ki tudja mi jár a fejében.
Aztán itthon beszélgettünk, hogy mit is jelent neki a falevél család, elmondta, hogy a földön találta a leveleket közel egymáshoz, és megérintette őket, és érezte, hogy hidegek, Ő csak meg akarta melegíteni őket, nagyon sajnálta, hogy leestek a fáról.
Na ez a kérdés! A mai világban, mi az elfogadott viselkedési forma?
-Ha egy gyermek egy bottal ver egy élő fát?
-Vagy aki sajnálja, vagy éppen sírva fakad ennek a látványától?
Mik a normák? Szerintem mi döntjük el, és lehetséges sokszor a norma nem is olyan normális!
Tisztelettel:

Lencsés Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre elkezdődött a suli és az ovi. Szilvi már nagyon várta, Józsika kevésbé. Szilvit szerdán vagy csütörtökön viszem az oviba beszoktatni. Szerencsére ismeri az óvónőket, és a gyerekek többségét, remélem, nem lesz vele gond. Furcsa lesz, hogy már Ő is oviba fog járni, pedig még csak most született, és már így elrepült az idő. Józsiék a suliba már pénteken rendesen tanultak, hétvégére pedig már leckét is kaptak. Mivel még nem tudtunk Neki mindent beszerezni az iskolába, ezért az öcsémtől és a barátnőjétől kapott egy iskolatáskát. Megelőlegezve a születésnapi ajándékát. Nagyon bele kell húznia a tanulásba, hogy normális iskolába tudjon menni továbbtanulni, és hogy egy jó szakma legyen a kezében. Aliz kikönyörgött még egy hét halasztást, hogy ne kapja meg az oltást. Én az utóbbi időben vérnyomásproblémákkal küszködöm, általában a pulzusszám is sok, és ezért vérnyomáscsökkentő gyógyszert kell szednem.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja 

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elkezdődött az iskola, aminek Niki nagyon örül, mert az osztálytársai nagyon hiányoztak már Neki. Lett két új tantárgya is, fizika meg földrajz. Kicsit tart tőle, hogy nagyon nehéz lesz, de próbálom pozitívan biztatni, hogy ne féljen tőle. Edinának is elkezdődött az ovi, de Ő nem várta, legszívesebben itthon lenne velem, de ezt úgy nem lehet, mert ez már az utolsó éve az oviban. Furcsa mindkettőjüknek, hogy korán kell kelni, de majd visszarázónak. Nekem sajnos elutasította a pályázatomat a Lidl, pedig nagyon reménykedtem benne, de ez sem jött össze. Próbálok több helyre pályázatokat beadni, interneten keresztül, hátha összejönne, mert nagyon jó lenne egy biztos munka, hamarosan itt a tél is, és nagyon félek tőle, hogy milyen lesz. Felszólító számláim megint gyülemlenek sorozatban, utol se érem magam, kezdhetem előröl, mint szinte egy mókuskerék. A kertből nem sok mindent tudok most már behozni télire, hogy ez a kár ért minket, de egy kis darabig elég lesz a maradék burgonyám. A hivatal felől is nagy csönd van ez ügyben, nem tudom, hogy mi lesz ennek a vége. Nagyon örülök, hogy Önök támogatnak, mert olyan sokszor el vagyok keseredve a kilátástalan helyzetek miatt, amik körül vesznek, hogy sokszor úgy érzem, összeroppanok. A lakásban is, hogy meddig maradhatunk még, nem tudom, de valószínű, hogy nem sokáig. Mikor a gyermekeimre nézek, azt se tudom, hogy leplezem sokszor a fájdalmamat a körülményeink miatt. Belül ezt az érzést nagyon nehéz helyre rakni, és irányítani, de az élet erre is megtanít.

Ennyi történt ezen a héten, mindenkinek további szép napot kívánok!

Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és családja