Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Még mindig nagyon meleg van. Alig lehet kibírni ezt a hőséget. Robikát nagyon nehéz bent tartani a lakásban. Igaz bent sincs sokkal hűvösebb, de legalább nem tűz a nap.

Voltunk a városban ruhákat vásárolni Robikának az iskolára. Szerencsénk volt, kifogtunk egy jó turkálót, ahol elég olcsón sok ruhát tudtunk venni. Alig várta, hogy hazaérjünk és megmutathassa a mamának az új ruháit. Még cipőt kell vennünk és "felkészültünk" az iskolára.

20-án sikerült eljutnunk **********-ra strandolni. A karitatív szervezetünk utazott közösen. Autókkal mentünk, és elosztottuk az útiköltséget. A belépő jegyek is olcsóbbak voltak így. Robika nagyon élvezte, rengeteget csúszdázott és alig lehetett kicsalogatni a vízből. Ismételten sikerült lepirulnunk, hiába vittünk naptejet. Most néhány napig ezt fogjuk kiheverni.

Ennyi történt mostanában röviden.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten intéznivalók voltak: közgyógy-kártya igénylés, gyógyszeríratás, mennünk kellett Évivel tüdőgondozóba, és nagy csalódás ért minket, mivel már felnőtt orvoshoz mentünk, így nem töltötte ki neki a tartós betegség papírját.

Bizottság elé kell majd mennie, hogy alanyi jogon igényelni tudja magának a családi pótlékot, amíg tanul.

A hét közepén Viola ment fotózásra, talán elkezdődik az útja a modellkedés felé.

Szombaton falunap volt nálunk, minden jó volt, mindenki jól érezte magát, csak fárasztó volt, én és Pali is dolgoztunk.

Nekem délután kettőtől este hatig a tájházba kellet lennem, vártam a látogatókat, Pali pedig hordta őket lovas kocsival.

Évinek megérkezett a levél ********-ből, hogy felvették az egyetemre, a pedagógiai szakra.

Jött is szépen a levél kíséretében két csekk is egy 15000 Ft-os és egy 8000 Ft-os, amit még e hónapban be kellene fizetni.

Majd még 2000 Forintot regisztrációs díjnak utalni. Mindent interneten kell pályázni, és rengeteg dokumentum kell hozzá.

A malackánkat is levágtuk a hét végén, már szegényke nem bírt ebben a nagy melegben, meg nem is evet már úgy. Azon is sokat agyaltunk, eladjuk,vagy megtartsuk, de a hús is kell, meg a pénz is kéne. De végül nem találtunk vevőt, így megmaradt.

Az Alapítványos pénz is megérkezett a hónap elején, nagyon jól jött, mint mindig, voltunk is vásárolni élelmiszereket.

Az unokám is itt nyaral, nálunk már 8 napja nagyon jól el van, csak néha fárasztó és akaratos.

Hát ennyi történt nálunk a héten.

Köszönjük szépen a támogatást erre a hónapra is!

Maradok Tisztelettel:

Szellő Pálné Éva

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a Brigi vagyok:

Nagyon várom, hogy már vége legyen a szünidőnek, mert már szeretnék iskolába menni, egy kicsit a magam korosztályával is lenni. Mert már itt minden nap egyhangú. Mindig ugyanaz van, felkelünk, kitakarítunk, valamit elkészítünk, hogy tudjunk valamit enni, ami egyre nehezebb nap, mint nap, mert itt, ahol mi lakunk, Északkelet-Magyarországon, ez itt a legdrágább része Magyarországnak. Egy kg kenyér 319 Ft a legolcsóbb. Egy liter tej, a legolcsóbb termék 245 Ft. Nem beszélve a többi élelmiszerről, mint a burgonya, és ilyen árak mellett élünk. Amik itt vannak, ilyen kevés pénzből, amiből mi élünk hárman és a Mama. Nagyon nehéz úgy beosztanunk, hogy egy hónapig valahogy ki bírjunk tartani. Várom az iskolát egyrészt nagyon, de egyrészt meg nagyon félek, hogy meg tudjuk-e venni az iskolához való dolgokat. Vannak olyan, velem egykorú lányok, akiknek vannak szüleik, és őnekik minden évben megvan minden felszerelésük, szép ruhák, táskák, írószerek, szép cipő. Énnekem meg csak olyan van, ami másnak nem kell, és megkapom tőle.

De remélem, ez az időszak egyszer el fog múlni, leszek még egyszer önálló felnőtt, elvégzem az iskolát, lesz állásom és majd akkor nekem is lesznek kedvemre való szép cuccaim.

Én a Mama vagyok:

Nem sokára el fog menni a nyár, sajnos itt lesz az ősz. Amitől nagyon félek előre. A téli tüzelő miatt. Még annyi tüzelőfánk sincs, amit egy kis madár elvinne a kis csőriben.

Nagyon félek a fűtési időszaktól, nem elég, hogy a mindennapi betevő falatunkkal küszködünk. Itt az iskolaidő is nem soká, csak legyen miből ezeknek a gyerekeknek venni a dolgokat. De sajnos nincsen, mert ha Önök nem lennének, már rég éhen haltunk volna.

De hála az Istennek, Önök vannak, áldja is meg magukat a jó Isten minden adományukért, amit adtak és tettek értünk.

Köszönettel: a Mama, Timi, Brigi, Dóri

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos kórházba kerültem, saját felelősségre jöttem haza, nagyon magas a vérnyomásom. Még mindig remegek, hogy mi lesz a lakással. Nagyon félek, hogy utcára kerülünk az öt gyerekkel, mert még az önkormányzat nem értesített! A gyerekek jól vannak, sokat edzenek, és várják az iskolát, Dávid pedig az ovit. Még semmit nem tudtam venni az iskolába, már kétségbe vagyok esve. Egyre nehezebb, a gyerekek minden ruhát kinőttek, már nem tudok mit rájuk adni. Nem tudom mi lesz a gyerekekkel, ha újból kórházban kötök ki. Egyik napról a másikra kínlódunk!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos a párom édesanyja kedd reggel meghalt. Bár már várható volt, de nagyon nehéz elfogadni azt a tényt, hogy már nincs közöttünk. A gyerekek vegyes érzelmekkel fogadták a hírt. Alíz majdnem elsírta magát, Józsi meg elviharzott biciklizni. A Párom az pedig egész héten a kórházban volt a keze miatt. B1-vitamin injekcióból két ampullával kapott egy nap. A vérképe, és az MRI vizsgálat nem mutatott ki semmit. Még az ENG és az EMG vizsgálat van hátra, de arra még nem kapott időpontot, mert nincs orvos. Ha lesz, akkor majd értesítik. Addig is fizikoterápiára kell járnia, és itthon tornáztatni a kezét. Tökéletes már soha nem lesz a keze, de reméljük, hogy nem is fog romlani. A gyerekek a hétvégére betegek lettek, egy kis orrfolyás, és köhögésen kívül szerencsére nem nagy a probléma. Hétfőn az augusztus 20-ai ünnepségen verset mondanak, nagyon szépen megtanulták.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek nagyon várják az iskolát, nagyon nehezen, megpróbáltam a fontos dolgokat megvenni nekik, mert most volt egy kis napszámos munka, szedrezni jártunk napszámba. Hát így egy kicsit jobban jutott. Nagyon fontos lenne, egy mindennapi munkahely, de sajnos nincs lehetőség rá errefelé. Nagyon nehéz így a megélhetőség. Semmi egyéb dolgokra nem jut, pedig már kellene egy hűtőszekrény, mert elromlott a régi, és nem jut venni. Ha tudna valaki segíteni, az nagyon jó lenne. Ezt előre is megköszönném és továbbra is köszönöm a segítségüket!

Tisztelettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A gyerekek jól vannak hála Istennek, mennek újra oviba. Hosszú volt a szünet, nyaralni nem voltunk sehol, miből is mentünk volna el. Sikerült ruhákat, elég jókat turkálnom nekik, mert újat nem tudtam volna venni rájuk. Az apjuk adott 10 ezret, sok, mi? Az cipőre ment el, három párat kellett vennem fejenként, benti, udvari meg amiben járnak. Amit kaptunk, az jó lett volna az udvarra Dórinak, de kinőtte, Danira nem tudom adni, mert lányos. Már csak a tisztasági kell, de szóltam az óvónőnek, hogy azt csak később tudom bevinni. 2 db éttermi szalvéta, 4 tekercs vécépapír, 100 db papír zsebkendő, fogkrém, fogkefe, pohár, fénymásoló papír, 4 db szappan. Ezt fejenként kell megvenni. A lakás az jó, bár van csótány, irtom, ahogy tudom. Szerencsére a szomszédok csak késő este vannak itthon (és mind siketek), meg van egy házaspár, aki siketnéma. Nagyon sajnálom őket, de a gyerekek szempontjából jó, így tudnak ugrálni, szaladgálni, hangoskodni, amit nem tudtak a másik házban. Mindig csendben kellett lenni. Jól érzem magam itt, kicsit nyugodtabb vagyok. Már csak egy jó munkahely kellene. Még nem jött papírom a leszázalékolásról, ha meglesz az, 40-50 %-kal nagyobb lesz a segélyem, és azzal a papírral már el tudok állni dolgozni. Sokat imádkozok a fentiekhez, hogy segítsenek egy kicsit. Mert ez a fél év hamar el fog repülni, és akkor menni kell. Próbálok nem gondolni rá, de éjszaka mindig ez jár a fejemben.

Köszönettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

2012. 08. 10. péntek

5-kor keltem, csináltam reggelit, aztán felkelt Írisz, a legkisebb lányom. Kiverte a reggeli hisztit. Nem is tudtam semmit se csinálni, dolgozni is úgy kellett elszöknöm. Nagyon apás. Bánni nem bánom. Szeretem, ha így ragaszkodnak hozzám. 2-re értem haza, Evelin és Bettina már a kapuban a nyakamba ugrottak. 4-kor megmértük Máté cukrát, aztán elmentünk sétálni a gyerekekkel. Elmentünk a játszótérre. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk s be az ágyba.

2012. 08. 11. szombat

Reggel 7-kor keltem, reggeli hamar elkészült, 8-kor már mindenki útra készen volt, kirándulni mentünk a hegyekbe, de csak ide a ****-i hegyekbe. Bográcsoltunk, a gyerekek kavicsokat szedtek, virágokat. Este 7-re értünk haza, mindenki jó fáradt volt, főleg a gyerekek. Hamar lefürödtünk, vacsizott, aki éhes volt, aztán befeküdtünk az ágyba.  Aztán a gyerekek mesélgették, hogy ki mit látott. Úgy is aludtak el.

2012. 08. 12. vasárnap

Reggel 5-kor keltem, mert mentem fát szedni. De gyorsan megcsináltam a reggelit, csak úgy mentem el dolgozni. Persze anyát felkeltettem. Délután 4-kor értem haza. Ettem, lefürödtem, s nekiálltam játszani a gyerekekkel. Ilyenkor bármit elfelejtek, a gondjaimat. Mert nem gondolok másra, csak arra, hogy milyen édesek. 7-kor megfürödtünk, majd vacsiztunk és bebújtunk az ágyba.

2012. 08. 13 hétfő

Reggel 5-kor keltem, 6-kor jött értem a kocsi. Kapálni mentünk, ilyenkor egy egész 4 hektáros területet kell bekapálni, vagy gazt kell kikapálni, ami tuskóról nőtt csemete, azt is ki kell irtani. úgy, hogy látszódjon, hogy ott fasor van. És ezt nyolc órában kell elvégezni és kemény negyvenhétezer forintért, hegyen-völgyön. De hát ez van. 2-kor hazaérek, eszek és kezdődik elölről minden. Csak most itthoni melóval 7-ig, aztán fáradtan be az ágyba.

2012. 08. 14. kedd

Reggel 5-kor keltem, reggeli és a gyerekeknek a reggelijük. Aztán keltem anyát, majd irány az erdő 2-ig. Aztán házi meló. Segítek anyának, ha kell, ha nem, akkor húzom a kéményt. De kétszer is kell húznom és még egy téglafalat is kell húznom. Úgyhogy megvan a délutáni pihenés! 7-kor vacsizom a gyerekekkel- apa, ideadnád a sót, cukrot, vagy éppen egy szelet kenyeret -, aztán be a tévé elé, és így alszanak el.

2012. 08. 15 szerda

Reggel 5-kor keltem, Evelin is felébredt. Apa, fáj a hasam, mondja, miközben közelebb bújik hozzám. Megsimogatom, megpuszilgatom, dédelgetem. Aztán nekem el kell menni dolgozni. Aztán kezdődik elölről minden, csak most itthon, este hétig. aztán vacsizás, fürdés, s be az ágyba, fáradtan. De még előtte jól megdögönyözöm a gyerekeket, kacarásznak, alszanak el. Ilyenkor elgondolkodom, milyen életük lesz.

2012. 08. 16. csütörtök

Reggel 5-kor keltem anyát.  Már nekem óra sem kell, automata vagyok. korán kelek, s teszem a dolgom. Futok ide, futok oda, nekem ez kall, nekem az kell. S mire mindenkit kiszolgálok, itt a kocsi értem, futtában megiszom a kávémat, amit reggel 5 óta iszom. 2-re megjövök, gyorsan nekiállok vacsorát csinálni. Máté sokat segít a főzésnél, meg Léda is. 7-kor fáradtan ülök a kádba, jólesik eldőlni a langyos vízbe. Reggel kezdődik minden elölről.

Bezeli Mária                             Miskó László

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Hétfőn hímeztek és fontak a gyerekek a foglalkozáson. Csütörtökön ötven gyerek érkezett a tájházba ****-ről, ****-ról és ****-ból, ezeket a gyerekeket látták vendégül a mi gyerekeink. Különböző ügyességi versenyek és bográcsfőzés volt. A közmunkán hétfőn még elpalántáltuk a maradék 200 db virágot. Kedden én és egy másik asszony 180 db dugványt ültettünk. Kedden leszedtük az egész érett paradicsomot és a rosszakat. A jó paradicsomot eladtuk a faluban és a konyhára, a rosszakat kifőztük, majdnem 20 liter lett belőle. Csütörtökön a vendéggyerekeknek pászkát sütöttünk a konyhán. Szombat és vasárnap délután megkapáltuk az udvart, a virágoskertet, a kapu elejét és a felszedett vetemények helyét. Vasárnap ebéd után elmentünk Tündével és a fiúval a folyóra pecázni. Örültek, mert fogtak kis halakat, örömmel mutogatták. Igaz az én lábam dagadt össze, mert messze és gyalog voltunk.

Hát így telt el az a hét is.

Tisztelettel

Merényi Gyuláné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a napok. Egyre közelebb vagyunk a szeptemberhez. A gyerekeknek iskola, be kell vásárolni nekik. Füzetek, írószerek, táska, tolltartó, minden tönkre ment a tavalyi éven.

Csak az olcsóbb dolgokat tudtuk megvenni, ezek pedig nem tartanak túl sokáig.

Na meg itt van lassan a hűvös idő is, már azon gondolkodunk, hogy lesz tüzelő télére.

Már előre bele fájdul a fejem, hogy fogunk-e fázni a télen. A gyerekek még élvezik a nyarat, nekik még nincs úgy tétje a napoknak, hónapoknak.

De ez így van rendjén, majd amikor már önállóan kell gondoskodniuk magukról, akkor elég lesz a fejüket törni a mindennapokon.

Addig meg itt vagyunk nekik, és gondoskodunk róluk, a lehetőségeink szerint.

További kellemes nyarat kívánunk mindenkinek!

Tisztelettel:

A Márton család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Van mindig intéznivaló, most intéztem a hivatalnál, hogy jövedelmet kapjak. Közben gyermek-védelmink is lejárt, azt elintéztem, hogy a tankönyvek ne kerüljenek pénzbe. A hatodikos Zsaninak 16.000 Ft lenne a könyv. Nagyfiamnak most már gyakorlatra kell majd járni, szereti ezt a szakmát, nem is volt olyan, hogy ne ment volna iskolába. Már majd megkapom a gyermekvédelmi pénzt, bevásárolunk az iskolába, amint fut a kis pénz. Remélem lassan is, de megoldódik minden, ha nem is egyszerre. Nagyon nehéz!

Maradok Tisztelettel:

Bede Mónika

Napló 2012.08.06.–08.12.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mint megígértem, leírom, mi történt az új melóban és a tanfolyamon. Gyakorlattal kezdtem, mint írtam, mert több mint két hete elindult a tanfolyam, ők voltak már elméleten is.  Most próbálom leírni, amiről lemaradtam. Egy nap csak egy tételre jut időm, mert ugye gyakorlat, meg az itthoni teendők is, és még másolom a tételeket is, kicsit húzós, de kibírjuk. A múlt héten délelőtt mentem, így reggel már fél ötkor keltem, az 5-ös busszal mentem, mert 6-ra benn kell lenni, és más busz nem megy, vissza pedig fél kettő, amikor hazafelé jön busz. Fél egykor végzek, és még utána van időm vásárolni, nézelődni, vagyis, ha lenne miből vásárolni, mert ugye a busz az mindennap 150 Ft. Tudom, nem nagy pénz, de sajnos nálunk sokszor ez is gond. És most még megkaptam a szoc. segélyt, de már szeptember 5-én nem lesz pénz, csak úgy 20-25 körül jön meg a tanfolyam díja, mert még elsején veszik el a munkalapot, azt végignézik, aláírják, kiszámolják, és úgy utal csak a Munkanélküli. Ha van hiányzás, hiába igazolt orvosi, arra a napra nem fizet. Próbálom úgy, hogy ne hiányozzak, mert minden forint számít. Nem kell sok a balesethez, és megtörténik. Szerdán megcsípte egy méhecske a lábamat, és úgy megdagadt csütörtök reggelre, hogy alig tudtam rá papucsot húzni, de még úgy is mentem, mert kell a pénz. Egy nagy ABC-ben vagyunk, ahol félóránként jön az áru, és délelőtt három tanuló, délután kettő. Így megállni sincs időd. Volt úgy, hogy de. 11 órakor ettünk egy szelet kenyeret, mert akkor jutott rá pár perc. Nagyon sokat kell dolgozni és pakolni, takarítani. De mi vállaltuk, így meg kell csinálni. És azt is el kell tűrni, ha megaláznak, ha beléd rúgnak, mert ezt választottad. A dolgozók kinevetik a tanulókat, pedig sok fiatalabb, mint én, és még iskolája sincs annyi. És amikor megkérdezték, milyen iskolám van, akkor csak annyit mondtak, hogy minek vagyok itt. Én megmondtam őszintén, a pénzért, mert van egy fiam, akit nevelni, taníttatni kell. Nem tudom, de én dolgoztam kereskedelemben régen, de nem ilyen világ volt. Most árulkodnak egymásra az emberek, azt nézik, ki mit csinál és hogyan, mindenki mindenkinek ellensége. És egy ilyen közegben kész rémálom letudni a hat és fél órát. És akkor mindig mondom, mi is lett ebből a világból. Mert nem a főnök, vagy a helyettese szól rád vagy parancsol neked, hanem a dolgozó. Sőt van kereskedelmis tanuló, II. osztályos, és még az is parancsolni akarna. Szóval nem nyakig tejfel az élet, főleg, ha olyan közegben vagy, de majd eltelik az a három hónap, és hátha sikerül valami igazi munkát találni.

Köszönöm a támogatást, és a jó Isten áldja meg Önöket a jóságukért! Jó pihenést, jó nyaralást!

Szécsiné Fehér Erika és Bence   

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk a megszokott ritmusban telt. A lányoknak unatkoznak, egyre nehezebben tudom lefoglalni őket. Fiam még mindig a Mamánál. Beszéltem vele telefonon nagyon tetszett neki a keresztanyjánál töltött pár nap, mindig vitte őt valamerre, sétálni, játszótérre, stb. Természetesen a Pesti kirándulás volt a fő élmény. Pénteken már jön haza, Mesi nagyon várja akkor ő mehet. Tervezi, hogy mit visz magával, és már a ruháit is összekészítette. Örülök, hogy van anyósom és legalább ő tud a gyerekeknek egy kis élményt, változatosságot adni avval, hogy elviszi őket nyaralni. Sajnos nem volt felhőtlen a kapcsolatom vele a házasságunk elején, de az utóbbi években megváltozott minden, remélem még sokáig velünk marad! Az én anyukám sajnos már régóta nincs köztünk.

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagy készülődés van a lányoknál, az iskolához pakolásznak, meg minden. Várják már a könyveket is, és jövő héten már az is meg lesz talán. Végre lehűlt a levegő, ennek örülünk. A kertben vagyunk, amikor csak időnk engedi, mert nagyon sok a munka. Gazolni és a termést is fel szedni. Igaz nagyon rossz lett az idei termés, de hát az is valami. Sok a munka, sokszor azt sem tudom, mivel kezdjem, de hát jó, hogy van munka, örülök. Sajnos nem jutottunk el, még strandra sem, az idei nyáron ez nagyon bánt engem, a lányok miatt pedig ez igazán nem lett volna nagy dolog, de ezt sem tudtam nekik teljesíteni. De hát mindent nem lehet sajnos. A remény az marad, és remélem, majd csak minden jobb lesz és sorban majd mindenre adatik lehetőségünk egyszer csak. Kicsit boldogtalan vagyok, lelkem összetört, sok minden hiányzik, és az fáj a legjobban, hogy ezek kis dolgok, parányok, de annyira fáj nekem. Fizettünk ebben a hónapban az adósságokba, remélem egyszer elfogy. Oly nehéz az élet, és oly nehéz ezt elviselni, néha már úgy érzem elfogy az erő, de ránézek a gyermekeimre, és összeszedem magam, és azt mondom magamban, nem adhatom fel. Nem akarok már panaszkodni, hisz már annyi mindent és annyiszor leírtam a mi sok problémáinkat. Az a baj, hogy a férjemmel is konfliktusok vannak a problémák miatt, amit próbálnék elkerülni, de nem mindig sikerül, és ez a lányokat is megviseli.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lassan, de biztosan látszik, hogy véget ér a nyári szünet. Most már az unatkozás átcsap némi feszültségbe, és kétségbeesésbe, a gyerekeken már egyre jobban ez figyelhető meg. Természetesen én is nagyon izgulok, de még inkább ideges vagyok, mert nem tudom milyen, és, hogy viszonyulnak a Tanárok és a gyerekek egyaránt a mássághoz, amit Detti képvisel. Nagyon féltem, amiért egyszerre kell szembesülnie a cseppet sem elfogadó  közösséggel.
Egy hete a fülembe jutott, hogy a tanáriba beszéltek rólunk, és nagyon rosszul esett, amit hallottam (enyhén szólva szapultak) és olyan, akiről egyáltalán nem gondoltam volna.
Nagyon feldúlt ez a téma, de jobban átgondolva felül kerekedek a történeten, és eldöntöttem, nem állok nekik, hanem megpróbálok változtatni a véleményükön, ha majd így sem megy, akkor nem veszek róluk tudomást és tovább lépek. Végül is nem ők a fontosak, hanem a gyerekek. Sokan kérdezték, akkor miért nem máshová iratom Őket, váltsunk iskolát.
Azért sem, hisz ők csak emberek, akik csacsognak és sejtésük nincs a dolgokról. Kiállok magamért, és azokért, akiket szeretek.
Van, aki látszat szerint, van, aki látszat alapján ítél, nagy a különbség, előbbi elítélendő, utóbbi erény!
Szép napot mindenkinek:

A Lencsés család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hétfőn éjszaka megint rosszul lettem. Bevittek ****-ra a sürgősségi osztályra, kiderült, hogy 3 db 1 cm-es epekő éktelenkedik a hasamban és ettől görcsöltem. Kaptam infúziót és utána haza is engedtek, mivel a műtétre várni kell. A diétát nálunk nem nehéz betartani, hiszen mi a férjemmel szinte alig eszünk, hogy több maradjon a gyerekeknek.

A gyerekek nagyon megijedtek, hogy megint így látnak, sápadtan és erőtlenül, de elmagyaráztam nekik, hogy majd kiszedik azokat a rondaságokat és utána megint a régi anyuci leszek. Hét végére már jobban voltam a gyógyszerektől, mivel a gyerekek egész héten nagyon sokat segítettek a házimunkában, ismét elővettük a bicikliket és elmentünk a ****-be kirándulni. Nagyon jólesett a mozgás, a friss levegő, láttunk nyulat, őzet és hallottunk szebbnél szebb madárhangokat. A gyerekek meg ismét megleptek egy gyönyörű erdei virágcsokorral.