Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Jázmin érlelő táborba megy, ami nagyon jó így iskola előtt, és ingyenes, emellett készül a ballagásra. Dávid is készül az évzáró ünnepségre, a nagyok vizsgáznak, edzenek, és versenyekre járnak. Én dolgozom lassan éjjel-nappal, nagyon magas a vérnyomásom, de míg bírom, addig megyek. A nyár nehéz lesz, mert a két kicsit nem tudom hova rakni, a három nagy pedig, szinte egész nyáron edzőtáborban lesz. Már két szerelő is megnézte a főzőlapot, de még mindig leáll, és nem tudok rajta főzni. A bojler sem jó. Fizetem a rezsit, a lakbért, a hitelt, de mivel átalányt fizetünk,most jönnek a számlák: gáz 65.000 Ft, villany szintén 60.000 Ft felett van, sajnos, ha nem tudom kiegyenlíteni, akkor kiraknak a lakásból bennünket, mert szeptember 9-én jár le a bérleti szerződés. Ráadásul be kell iskoláznom négy gyereket, egy gyereknek pedig az oviba kell sok mindent bevinni. Én már úgy érzem, hogy így is erőn felül teljesítek, de ezt egyedül nem tudom megoldani!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Írtam a naplómban, hogy negyedikével el kell hagynunk az albérletet, ahová költöztünk. Háromhavi kauciót kérnek, mivel két gyerekkel megyek, nagyon sok helyen próbáltam, de amint meghallották, hogy két gyerek van, rögtön tárgytalan lett. Ez, ahol ki adják, nagyon le van lakva, festeni kell, a WC-sem jó a mosogatótálcát ki kéne cserélni, és a gáztűzhely sem jó, szóval közel 100 ezer forint kéne a kaucióra és, hogy egy kicsit lakhatóvá tegyem. Kérem, segítsenek, nem tudok más megoldást mindenhol elutasítanak, akárhová megyek segítségért, mit csináljak? Az utcán nem lakhatunk! Kérem, hogy segítsenek, várom válaszukat, köszönöm!

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mi is történt mostanában? Hát nagyon sok minden.

Dóri lányom sokat betegeskedett, fájt a feje, szédült és még lázas is volt.

De már jól van, hála az égnek. Én munkanélküli lettem ismételten, és ennek köszönhetően 

most félhavi segélyben részesültem. Viszont férjemet vették föl most dolgozni helyettem, aminek nagyon nem örülök!

Így most ő is félhavi segélyt kapott. 10.000 Forintot. Valahogy nekünk sosem sikerülnek úgy a dolgaink, hogy ketten tudnánk dolgozni.

Nagylányomat sem vették föl dolgozni, pedig Ő 30 nap munkaviszonnyal sem rendelkezik, hogy jövőre tovább kapja a bérpótló támogatását.

Most a szezonmunkára várunk, hogy neki is meglegyenek a napjai, és keresni is tudnánk egy keveset.

Tisztelettel:

Révész Péterné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végig izgultuk ezt a hetet is, hogy hátha érkezik már hír a költözéssel kapcsolatban...de semmi. Próbáltam több helyről segítséget kérni, de elutasítanak... Tanácsokkal látnak el, hogyan oldjam meg az életünket. Sajnos ezeket a tanácsolt utakat már mind végigjártam, többnyire eredménytelenül. Csak a csodában reménykedem, más már nem segíthet rajtunk. írom-írom a segítségkérő leveleket, és várom, hogy hátha valaki valahol valamikor elutasítás helyett a kezét nyújtja felénk... Nagyon szeretnénk egy saját otthont, ahol végre megnyugodhatnánk, de a saját erőnkből sajnos esélyünk sincs rá...

Elég sok gond van a gyerekekkel is, a rossz körülményeink miatt. Félek, hogy ez kihat a továbbiakra is. Nagyon szomorú vagyok, hogy nem tudok változtatni a helyzeten, bárhogy is szeretném. Ez a kis lakás is csak szükségmegoldás lesz, ha egyszer megkapjuk. Nem lesznek kiegyensúlyozottak a gyerekek...

Egyébként már várjuk a jó időt, a nyarat, a szünidőt. A gyerekek ismét lebetegedtek, így a héten ismét táppénzen voltam, pedig amúgy is nagyon nehéz a helyzetünk.

Szép hetet kívánok:

Tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nálunk a hét elég mozgalmas volt. Voltam a reumatológián, mert nagyon fájt a derekam, és a röntgen kimutatta, hogy intervertebrális discus rendellenességem van, és izomfájdalmam. Gyógyfürdőt irt ki, de sajnos nem tudom bevállalni, mert az nekem anyagilag egy kicsit luxus. Úgyhogy maradt a fájdalom, és a gyógyszer. A párom most elég jól van, az udvaron tevékenykedik, próbál össze hozni egy lócát, és egy padot a gyerekeknek a szilvafa alá, elég jól halad. A gyerekek megkezdték az év végi dolgozat írását, a kicsinek megy a legjobban a suli, a két nagynak eldöcög. Vincével voltunk pszichológusnál, már ez is le fog neki járni, mivel nyáron nem kell neki menni, pedig szeret járni, nagyon aranyos a kis doktornő, Vince nagyon szereti, neki mindig elmond mindent, amit nekünk nem mer, vagy épp nem akar. Jövő héten megy a két nagy gyerek biciklikirándulásra. Már a biciklit készítik elő a nagy útra. Mivel a gyerekek református iskolába járnak, voltak templomban, és nagyon tetszett nekik, és szeretnek is oda járni. Most megbeszéltük a családdal, hogy együtt is el fogunk látogatni. Gézámnak elég szépen gyűlik a kis vashulladék, amiből szeretne majd cipőket vásárolni maguknak. Szerintem jövő héten már le fogja adni, és közösen elmennek cipőt venni. Készülünk mi is a lakásfestéshez. Remélem, jó idő lesz ránk, mert sajnos a falunk lehullott, és penészedik. Úgyhogy le kell verni az egészet. Na most jelenleg ennyi történt a kis családommal, és mindent még egyszer köszönünk szépen, és külön a gyerekek kértek meg, hogy a nevükbe is köszönjem meg!

Tisztelettel:

Cseténé Viola és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elég kacifántos hetünk volt, már rettenetesen fájnak a kezeim, nem csak éjszaka, hanem nappal is. Évek óta szedem a gyógyszert rá, de nem csinál semmit, nem javul most már a bal kezem is zsibbad, és fáj, a jobb miatt alig tudok aludni valamit. Voltam orvosnál, már szinte könyörögtem, hogy csináljunk valamit, mindent elmondtam neki (Ortopédia, fizikoterápia)
Csinált, is azt mondta mennyek a Pszichiátriára, mert az ér- szűkület miatt nem fájhat ilyen extrém módon, szerinte kimerült vagyok csak.
Tehát nem foglalkozott velem, és nem ad kezelést sem, magyarul hü.....-nek nézett…
Nagyon megbántott, mert ha Ő is évek óta nem aludta volna ki magát, meg nézném, hogy állna helyt nappal. Már utálom ha jön az este, mert nekem csak az ágyon ülést, és a fájdalmat jelenti. Minden esetre nem megyek hozzá! Na ezt el kellett mondanom, bocsánat.
Amúgy a kert szépül, már a második csapat retket ültettem, a borsó kb. egy hét múlva szedhető lesz, a gyerekek is segítenek gazolni és locsolni, már várják a borsó pörit nokedlivel és salátával. A gyerekek már várják a nyári szünetet, én meg félek tőle, mert mit csinálunk a négy fal között egész nap, és minden nap főtt étel kell.
Nehéz lesz Janika műtéte, csúszik, várólista. Detti nagyon okos, kis cserfes, be sem áll a szája, olyan jó hisz nemrég még egyáltalán nem kommunikált, sokan nem értik mit mond, de én igen. Néha jobb is, hogy nem értik, mert nagyon őszinte, és jobb, hogy nem értette más. Réka jól van, csendes, dacos, nehezen érti, miért más a mi családunk.
Mert mi nem mehetünk (a két beteg gyermek miatt), mert mi nem engedhetjük meg magunknak (nincs rá pénz) és sorolhatnám, de minek hisz lassan, de biztosan mindenki érezni és érteni fogja, hogy egyre nehezebb szerényen, de mégis  méltósággal talpon maradni, élni az életet mosollyal az arcodon. Tűrni, hogy porig aláznak, mert nem mindig jó, ha hangot adunk a véleményünknek ez biztos. Mert én csak egy porszem vagyok, nem tiltakozok, oda sodor a szél ahová akar!
Tisztelettel:

Lencsésné Tamara és családja

A 2012.05.21. és 2012.05.27. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt.

Mivel délutános volt, így reggelente együtt mentünk a boltba és elkísértük közben a kisebbik fiunkat az iskolába.

Délutánonként kertészkedtem.

Hétvégén meglátogattak minket az unokámék, így a hétvégén főként neki szenteltem az időmet.

Mivel jó idő volt a hétvégén, így az unokámat a lányommal elvittük a helyi játszótérre.

Szombaton estefelé szalonnát sütöttünk a lányomékkal. Vasárnap pedig pihentünk és a következő hétre készülődtem a lányom segítségével.

Napló 2012. 05. 21. – 05. 27.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten ismét jó idő lett, sőt talán melegebb is a megszokottnál, így ismét nekikezdtem, hogy elkapáljam a kertet. Minden szépen kijött, de a dudva is növöget, talán hamarabb, mint a többi növény, Először a kukoricával kezdtem, mert az már elég nagy, és ha most nem egyelem ki és nem töltögetem fel, nem lehet majd később közé menni. Éppen a zöldséget egyeltem, kapálgattam szerdán, amikor megjött a barátnőm lánya, hogy tudna egy kis munkát, és ha nem vagyok beteg, elvállalom-e? Ugyan, ilyet kérdezni, hogy elvállalom-e, még aznap otthagytam volna a kertet és máris indultam volna, csak pénz legyen. Ilyenkor, ha beteg vagyok, se vagyok beteg, mert nem szabad annak lenni, ez a pozitív gondolkodás elve. Mondtam neki, hogy akármikor megyek, ha szól. Egy öreg néninek az utcájukban van egy kis kapálni való szőlő, kukorica, elvállalom-e. Napszámot fizet, 2500 Ft-ot és ad enni is. Szívesen vállaltam, hiszen mindig jó egy kis pénz. Már voltam ennél a néninél, míg a barátnőm élt, ő ajánlott, és a néni meg volt velem elégedve. Már csütörtökön reggel 6 órakor biciklire is ültem és elindultam kapálni. Bencének elkészítettem mindent a suliba, majd ő a későbbi busszal megy, így ráért felkelni.

Első nap a szőlőt kapáltam be, egészen este 6 óráig. De a néni nagyon jószívű volt, hozott ki enni, és még kólát is adott. Én az ennivaló nagy részét elcsomagoltam Bencének, én úgyse eszem sokat, és még kólát is kaptam. Én is örültem és a néni is, hogy készen vagyok. Meleg volt, 31 fok, le is égett a bőröm, de nem érdekelt, mert kellett a pénz. Másnap felírtam Bencének, mit hozzon a boltból, mosópor, szappan, sampon, mert ez bizony fogyóban volt. Aztán pénteken ismét kapálás, most egy nagy darab kukorica volt kapálni, azt is egyedül, kb. 5 óráig vágtam, míg kész lett. A néni akkor is örült, hogy megcsináltam. Megmondta, hogy nem nagyon jönnek el napi 2500 Ft napszámért, és még akkor a fele dudvát ott hagyják, és utána ismét kapáltatni kell. Engem ismer, mert dolgoztam már neki, így szólt most is nekem. Mondtam, ha bármi munka lesz, szóljon és lebiciklizek és elvégzem, hiszen nekem minden forint kell. Így a hétvégére sikerült bevásárolni, ha még minimálisan is, de Bence nem éhezett. Mert bizony ilyenkor hónap végén már csak tejföl van a hűtőben és tojás. De most még az sincsen, mert azt is elvittem, eladtam, hogy legyen pénz, mert Bencének az arca pattanásos, és a gyógyszertárban kértem rá krémet, és legalábbis erre elég volt a tojás ára.  Bárcsak lenne mindig munkám. Olyan jó, mikor este hazaviszed a pénzt, habár tudod, hogy keményen dolgoztál érte a melóhelyen, mégis büszke vagy, mert nem kellett kérned.

Köszönök mindent! Minden jót, jó egészséget, jó munkát!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A jó idő egész héten kicsalogatott bennünket a szabad levegőre. Esténként, amíg világos volt kint voltunk az udvaron vagy az utcán a szomszédokkal. Nálunk majdnem az összes szomszéd gyesen lévő kismama, vagy nyugdíjas nénike, így esténként mindenki ráér egy kicsit "pletykázni". A gyerekek játszanak, mi pedig megbeszéljük a faluban történt eseményeket.

A kertem nagyon szépen gyarapodik. Sikerült eltennem jó pár üveg eperlekvárt. Borsót, spenótot és salátát is szedtem már. Egyre több a munka, de nem bánom szeretem csinálni.

Vasárnap gyereknap alkalmából bementünk a városba. Sok rendezvény volt, szerencsére a zöme ingyenes. Most hó végén sajnos nem sok pénzünk van, ezért aggódtam, hogy Robika megérti-e, hogy nem költhetünk sokat. Szerencsére beérte egy vattacukorral és az ugrálóvár miatt nem is szomorkodott. Remélem nem lesz mindig így, és egyszer majd kárpótolhatom ezért a sok lemondásért.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A férjemet felvették a hivatalba dolgozni, hogy meg legyen a szociális segélyhez a harminc napja.

Ez most jól jön, mert egy picivel többet keres így. De még így is nagyon meg vagyunk szorulva.

Tegnap vették le a szűkítőt a vízaknából, nem volt vizünk, mert nem volt pénzem befizetni a számlákat  Úgy kéregetem össze rá a pénzt, 26.500 Ft-ot. 

Már két hete így voltunk, a kútról hordtuk a vizet, és főzni sem volt mit. 

Folyamatosan tojást eszünk, még jó hogy vannak csirkéink. A férjem is azt hord magával minden nap a munkába.

A gyerekeknek iskola felújítás van, így kevesebbet vannak iskolában, és többet esznek itthon.

Holnap is szünet lesz nekik. 

Köszönettel:

Révész Péterné és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Telnek a napok, kisebb-nagyobb örömmel, sikerrel, kudarccal, gondokkal. De mindig megpróbáljuk a legjobbat kihozni a dolgokból! A gyerekeknek már lassan itt a nyári szünet! Már nagyon várják. Még nem voltam vissza a bizottság elé, majd holnapután kell mennem. Csak azt nem tudom, hogy miből fogok menni, mert már nincs egy forintunk sem. Egy pár napja már a barátainknál főzünk, mert nincs gáz sem, és főzni valót sem tudunk venni. A nyugdíj kimaradt ebben a hónapban, a férjem már előre elkérte a fizetését, így nem igazán van már mihez nyúlni. A villanyszámlát, amivel el voltunk maradva, muszáj volt befizetni, mert a jövő hónapi pénzeket már nem tudtuk volna megvárni, kikapcsolták volna a villanyunkat. Remélem sikerül kihúznunk a jövő hónapig!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hét közepén voltak Edináék osztálykiránduláson, ami elmondása szerint nagyon jól sikerült, bár esett és borult volt ezen a napon az idő, mégis élményekkel telve érkezett haza. Fotókat is készítettek, amit egy közösségi oldalon mi is láthattunk. Apró dolgokat vásárolt, nem költötte el a pénzét, inkább egy nadrágra fordítja, amit kinézett magának.
A hétvégén rendezvényeket tartottak a falunkban, sok gyermekprogrammal egybekötve. Párom és én nem mentünk ki, mert anyósom nálunk járt látogatóban, de a kicsiket kiengedtük. Kicsit tartottam tőle, hogy szót fog-e fogadni Edinának Mesi, de nem volt gond, többször felhívtam őket telefonon. Már délelőtt elkezdődött, a falubeliek műsorokkal készültek. Volt ugráló vár, vetélkedők, finom ebéd. Az esti órákban még sztárvendég is érkezett. Este nyolckor jöttek haza, nagyon fáradtan, teli élményekkel.
Magunkról nem tudok sokat írni, helyzetünk nem változik jó irányba. Munkahelyem nincs, talán lesz egy pár napos eperszedés, de még ez is bizonytalan. Bármennyire spórolok, szinte minden hónap végén kölcsön kell kérnem, ahogy most is, remélem, kapok. Fizuig még lesz egy ballagás, igaz nem hívok vendégeket, de egy csokorral, és egy házi készítésű tortával szeretnék kedveskedni Mesikémnek.
Köszönetem az Alapítványnak a segítségért:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos már három hete, hogy megcsípett a vörös hangya a közmunkán. Az orvoshoz két hétre rá mentem el, de a csípés nagyon nehezen akar gyógyulni, és az a rossz, hogy nagyon viszket. Nagyon sokat kell sajnos pihennem, lázasan, mert a láz nagyon legyengített. Az is rossz, hogy a munkahelyemen nagyon rosszul fizetnek, ezért nem mindig tudom kifizetni a gyógyszeremet.

Tisztelettel:

Bede Mónika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Gyereknap volt nálunk, ami sok-sok örömöt, és kisebb ajándékokat hozott gyermekeim számára. Volt mindenféle program, a kisebbik kislányom az főként élvezte, mert voltak bátorsági próbák, amikkel pontokat lehetett gyűjteni, és ezt az össze gyűlt pontokat be lehetett váltani édességre, ebédre, és üdítőre. Nagyon-nagyon sok pontot sikerült összegyűjteni, így az egész család megebédelt. Finom paprikás krumplit ettünk. Voltak kisebb koncertek is, és sok minden látni való. Nagyon jól éreztük magunkat, végre együtt volt egy kicsit a család, és kicsit kikapcsolódtunk. Egyébként megvagyunk. Férjem napszámba van ma is, és remélem, még egy pár nap munkát kap majd. Négy napja dolgozik, és nagyon örült neki, mert így hoz egy kis konyhára valót. A villanyszámlánk ideiglenesen megoldódott, úgy, hogy kértük a részletfizetést, és hat hónapra meg is kaptuk. Igaz, így is borzasztó nehéz lesz kifizetni, a havi számlát plusz a részletet, de még mindig jobb, mint egyben olyan sokat kifizetni. Remélem, meg tudjuk oldani valahogy, és megmarad a villanyunk. A gyerekek számlálják a napokat, és egyre hosszabb nekik minden nap az iskolából. Már nagyon unják, de majd csak vége lesz már nekik, és kicsit pihiznek. Holnap kompetenciát írnak az iskolában, és ez miatt nagyon izgulnak, mert azt mondják. Nagyon nehéz, remélem jól fog nekik sikerülni.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Lakás van, találtam, másfél szobás, de nagyon le van lakva, festeni kell, a WC és a mosogatótálca, a csap az nem jó, cserélni kell. Az kb. 20 ezer forint, és a kauciót, háromhavit kell kifizetni, mivel két gyerekkel megyek. Sok helyen ki sem adják a gyerekeseknek, nincs ennyi pénzem, negyedikéig maradhatunk, de a tulaj elvitte az ágyat, a szekrényt, az asztalt, matracon alszunk, és a földön eszünk, ez már túl sok, ennyit nem birok el! A gyerekek előtt próbálom nem mutatni… Kérem szépen segítsenek rajtunk, honnan vegyek  95 ezret? Dóri örül, hogy költözünk. Újságolja az oviban, hogy liftes házba megyünk és, hogy nem lesz többé bűz. Mi lesz, ha nem tudom kifizetni? Hová vigyem Őket? Mi lesz velünk, kérem segítsenek rajtunk, szégyellem, nagyon kérem! 

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek, már nekem nem olyan jó.

Az iskolában csütörtökön 14:30-kor kulturális bemutató volt, ********* ******* címmel, részt vett Tünde és Gyula. Tünde csapata különböző táncokat adott elő, cigány csacsacsát és modern táncot. Gyuláék egy mesés előadást mutattak be és ők is cigánytáncot jártak, nagyon hangulatos műsor volt. Közmunkán szerdán a szomszéd faluban a piacon karalábépalántát árultunk a brigádvezetővel. Pénteken délelőtt a nagybolt előtt hagymát árultunk. Pénteken 11 órától szalonnasütés volt a munkahelyen. Búcsúztattuk a brigádvezetőt, mert 1-jével egy másik faluba megy dolgozni. Szomorúak vagyunk, hogy elmegy, mert nagyon rendes volt, hiányozni fog. Itthon csütörtökön el kellett mennem az orvoshoz, mert nagyon fájt a hátam. Mellhártyagyulladásom van, gyógyszert kaptam, Augmentin és Diklofenák-duó, egy hét múlva menjek vissza. A gyerekek azt mondták, hogy ne menjek dolgozni betegen, de hosszú hétvége jött, így tudtam pihenni. Még mindig fáj a hátam, és megint fulladok, hiába fúvok reggel a szpréből.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné