Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Ezen a héten a férjem délutános volt. A fiúk a héten iskolában voltak. A héten kompótokat raktam el, a lányom segítségével. Pár napig maradhattak itt, mert kezdődik az óvoda. Megvettük a kicsi fiamnak a monitort, amire spóroltunk. A hét végén elkezdtük megcsinálni a fatárolót. Vasárnap pedig a következő hétre készülődtem.
Napló 2012. 09. 03. – 09. 09.
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A héten elkezdődött a suli mind Bencének, mind nekem. Aztán megjött a támogatás összege is a számlánkra, amit már nagyon vártunk, hiszen minden pénzt elvitt a suli, a bérlet, füzetek, stb. Be is mentünk Bencével és bevásároltunk, igaz, nem mindent, de ezt is elég volt elcipelni. Vettem öt kenyeret, ami kitart egy hétig, mert bizony nálunk igen drága. Tejet, vajat, tejfölt és még gyufát, meg egy kis húst Bencének. Úgy osztottuk be. A ****-ban klubtagok vagyunk, így mindig kapunk kedvezményt. Most is minden ötezer forint után jár ezer forint visszatérítés, ami azt jelenti, hogy csak 4 000 Ft-ot kellett kifizetni. Így kettévettük és kétszerre már kétezer forint nyereségünk volt. Bencének van bérlet, nekem pedig most a tanfolyam alatt 90 %-os jegyem van, így olcsón megúsztuk az utazást, csak egy kicsit nehéz volt a szatyor, de akkor is megérte bemenni. Még a jövő hétvégén is bemegyünk, akkorra is van ilyen kedvezmény, így megint spórolunk rajta kétezer forintnyit. Tízezerért vásárolunk és nyolcezret fizetünk. Én minden ilyen akciót nyomon követek, mert csak így tudok spórolni. Még a héten csak suliba jártunk, de már volt német óránk is kettő. Én tanultam 25 évvel ezelőtt németet, így valamit tudok. És amikor Bence tanult, azt is mindig nézegettem. Így remélem, nem lesz nehéz a német. Az áruismeret még nem volt, így nem tudom, milyen lesz. Volt még áruforgalom és kereskedelem, ez nem nehéz, mert már tanultam. Igaz, ezt is jó pár éve és teljesen más minden, mint akkor. Találtam egy barátnőt is, akivel együtt gyakorlatozunk. Igaz, 23 éves fiatalasszony, de nagyon aranyos, kedves. Van két fia, és ő se az a gazdag negyedből való, mert albérletben lakik, így nem néz le, ha csak egy szelet zsíros vagy lekváros kenyeret viszek műszakba. Ő is mindig várja, hogy mikor lesz már pénz, hogy kifizesse a számlákat. Jól el tudunk beszélgetni és nagyon ügyes a munkában is. Pedig nem gondoltam volna, hogy fiatalon ilyen ügyes, dolgos, de gondolom, az élet őt is megedzette, mint engem. Már gondoltam, a hét jól telik, de pénteken a postaládámban találtam egy számlát a ****-tól, szép nagy összeggel, 88 500 Ft-ról. Csak azt nem tudtam, hogy honnan jött elő ez a szép nagy szám. Mivel én három éve nem használom a cég szolgáltatásait. Rám akarja kényszeríteni, hogy kifizessem a pénzt. Egy: nem is az én nevemen volt, hanem a páromén, aki nem lakik itt. Kettő: le lett mondva. Most pedig a végrehajtóval fenyeget, ha nem fizetek. Én pedig nem fizetek, mert nem jogos. Szóval a nagy öröm mellé mindig társul az üröm is. Most várom a villany felszólítást, mert nem fizettem be 5-én, mivel most csak 20-a körül kapok pénzt, így nem tudtam. No de mi is lenne velünk, ha nyugalomban élnénk, talán még a fejem se fájna?!
Köszönök mindent. Jó munkát, jó egészséget, az Isten áldja meg Önöket!
Tisztelettel:
Szécsiné Fehér Erika és Bence
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elkezdődött az iskola végre. Én is örülök neki, és a gyerekek is. Már jegyeket is hoztak haza a suliból, év elejei felmérés, ami nem igazán sikerült jól, de majd fog ez alakulni. Férjemnek még megvan a munkahelye, hála Istennek, remélem, ez nem fog változni. Én is most folyamatosan munkát keresek, nincs nagyon kilátásban, de remélem majd egyszer nekem is összejön. Próbálgatjuk a sok hátralékainkat rendezni folyamatosan, de nagyon-nagyon nehéz, ráadásul itt van a hideg is nem sokára, és fáról is kell gondoskodnunk. Minden tőlünk telhetőt, megteszünk, de felülmúlni tudom, amit nem lehet. A napok telnek, telnek, férjemmel rendezgettünk a félreértéseket, a stressz helyzet sok mindent kihoz belőlünk, nehéz feladatok vannak előttünk még, úgy érzem, és sajnos ez még nagyon sokáig el fog tartani. A lányok jól vannak, a kicsi egy kicsit meg van fázva, de ezen kívül nincs más, remélem nem is lesz. Nehezen éldegélünk, még így is, hogy a férjem dolgozik, mert a fizetése jóformán a sok elmaradás rendezésére megy el, de már ennek is örülünk, hogy valahogy fogyogatnak. De a félelem bennünk van folyamatosan, két hitelünk van úgymond elintézetlenül, csak rakják rá a rengeteg késedelmi kamatot, és duplájára nőtt mindkét hitelünk. De egyenlőre, amíg a gáz, villany és ilyesmi nincs rendezve, addig nem tudjuk azokat fizetni, csak nagyon el vagyunk keseredve, mert mire sikerül fizetni őket, addigra a fellegekben lesz az összeg és, hogy tudjuk majd ki fizetni fogalmunk sincs?! Kár, hogy a kormány az ilyenekre nem hoz törvényt, mert az olyan bajban lévők, mint mi, még azt a kis esélyt is elveszik a rendezésre. Próbálkoztam a bankkal megegyezni kis összeg fizetésével, de sajnos nem voltak segítőkészek. De hát majd csak lesz valahogy ez ügyben is.
Üdvözlettel:
Vincze Zoltáné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elég nehezen indul ez tanév, nehéz minden felszerelést megvenni. Nincsen munkalehetőség Most páromnak kell dolgozni, két holnapot, szeptemberben letelik szerződés, utána nekem kell menni dolgozni. Árpi fiamat nem kell reggelente kelteni, pedig korán kel, most már gyakorlatra kitették őket, kőműves mellé. Két napot dolgoznak egy héten, három napot tanulnak. Nincsen még gyakorlóruhája, majd lesz, ha kap egy kis gyakorlati pénzt. Zsani lányomnak elég nehéz, mert most más tantárgy is van, de azért kezd beleszokni.
Épp a mai napon védőoltást kaptak, eléggé nem jól viselte, ki kellett menni az iskolába érte. Haza kellett hozni, remélem reggelre jobban lesz, és tud menni, hogy ne maradjon le.
Én sajnos beteg lettem, jobb lábamon, combnál lett egy babnyi szemölcs, ami gondot okozott. Bőrgyógyászatra kellett menni, ott megnézte a sebész, majd november 9-én, 10-re megyek, és leveszik. Szerencsére nem rosszindulatú daganat, hanem jó. De muszáj voltam elmenni, mert nőtt-nőtt, és nem tudtam elképzelni se, ha így hagyom, mi lesz vele tavaszra, ha három hónap alatt lett babszemnyi.
Maradok Tisztelettel:
Bede Mónika
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
2012. 09. 07. péntek
Reggel 5-kor keltem, reggeli készen volt, mire keltettem anyát. Fél 7-kor jöttek sorban a gyerekek, kérték a reggelit, meg a zsebpénzt. Miután megkapták, felöltöztek. Én meg 7-kor elmentem dolgozni, 3-ra értem haza, szaladtam is az oviba a két lányért. Már vártak. Bevittem őket a boltba. Hazafelé mesélték, mi volt az oviba, 5-ször, 6-szor is elmesélték. Otthon anya várta őket. Én meg vissza az iskolába a másik háromért. Apa, kaptam egy ötöst meg egy négyest matekdogán. Meg is dicsértem őket. Márk is kapott egy ötöst technikából, Bettina meg jutalom nyomdát kapott. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, aztán mindenki az ágyába.
2012. 09. 08. szombat
Reggel 6-kor keltem, megcsináltam a reggelit, majd fél hétkor felkeltettem anyát, aztán én elmentem kukoricát böngészni. Így anya főzött és takarított. Léda segített neki, a többiek mesét néztek. 2-re értem haza, Vágtam estére fát, megmelegítettem a fürdővizet. Aztán megebédeltünk. 4-kor elmentünk sétálni a gyerekekkel, este 7-ig sétáltunk. Az erdőben, a halastónál, meg a faluban. Hamar lefürödtünk, vacsiztunk, s bebújtunk az ágyba.
2012. 09. 09. vasárnap
Reggel 7-kor keltem, rögtön keltettem is anyát és Mátét. 7-kor mindig cukormérés van, és Máténak rögtön ennie is kell. Ilyenkor kapja az inzulint is. Aztán, ha van kedve, maradhat az ágyban. A többi gyerek későn kelt. Reggeliztek, anya közben már az ebédet főzte. Ebéd után elmentünk sétálni a halastóra, a gyerekek játszottak, bohóckodtak. Úgy elszaladt az idő, hogy ránk is sötétedett majdnem. Gyors fürdés, vacsi, aztán be az ágyba. Hamar el is aludtak.
2012. 09. 10. hétfő
Reggel 5-kor keltem, anyát 6-kor keltettem. Most 7-re járunk dolgozni. Anya viszi őket iskolába, óvodába. Igaz, csak délig dolgoztam, mert rosszul lettem, s a főnököm bevitt a rendelőbe, ki is írtak 1 hét pihenőre táppénzre. A doktornő nem engedett dolgozni. Volt-van egy nagy daganat a combomon, és alig bírok menni. S feküdnöm is kell. Majd kedden kell bemennem a kórházba. Most minden munkát anya végez, sajnos. Este fürdet, és csinálja a vacsorát. Szegény késő este került ágyba. De nem tudok neki segíteni.
2012. 09. 11. kedd
Reggel ugyanúgy 5-kor már fent vagyok. Persze anya is. Szegénynek sok lett a dolga. Nehezen mozgok a daganat miatt, de remélem, hamarosan vége lesz. Délben megy az iskolába Mátéért, majd az oviba 4-kor, aztán az iskolába a két lányért. 7-kor hamar fürdetett, aztán vacsiztunk. Fáradtan zuhant az ágyba. Röstelltem, de nem tudok mit tenni. Remélem, hamar helyre jövök.
2012. 09. 12. szerda
Reggel 5-kor keltem anyával, csak nem enged ki az ágyból, hiába akarok segíteni. Nem engedi. Csak pihizzél, mondja, majd a lányok segítenek nekem. Megfőzte az ebédet, 2-kor ettünk, majd a gyerekek elmentek papírt gyűjteni, ebből megy az iskola kirándulni. 70 kiló papírt szedtek össze. Éhesek és fáradtak is voltak, mikor megjöttek. Jobban megy, apa?, kérdezték, miközben odabújtak hozzám a gyerekek. 7-kor már ágyban is voltunk, néztük a tévét. Ott is aludtunk el.
2012. 09. 13. csütörtök
Reggel 5-kor keltem, elmentem a boltba, a gyerekeknek hoztam reggelit. Anya fáradtan kelt, csinált reggelit, útnak engedte az iskolásokat, aztán elvitte az oviba a két kisebbet. Én meg feldobtam az ebédet. Meg is lepődött. Hát te egyáltalán nem pihensz? Segíteni akarok! Nem muszáj, apa. Persze, aztán majd elalszol itt nekem! Úgyhogy én megyek a gyerekekért! Úgy is volt. 4-kor ovi, majd iskola. Aztán feltettem a fürdővizet. Még a vacsorát is elkészítettem. 7-kor megfürdette a gyerekeket, ettek, s aludtak. Fáradtan bújt mellém. Ez a nap is elment, mondta, s már aludt is.
Bezeli Mária Miskó László
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Eltelt egy újabb hét. A gyerekek járnak iskolába. Még a nyári szünet nyomai bennük vannak, egy kicsit még szokni kell az iskolát. A korán kelés, a mindennapos odafigyelés, és tanulás még egy kicsit döcögősen megy, de majd belerázódnak.
Megkapta Zoli az első fizetést, igaz nem egész havi, de legalább már tudunk venni, ami kell, és a számlákból, ami nagyon sürgős be tudjuk fizetni. Már lassan fát is kellene venni, mert ha bejön hirtelen a hideg, nem fogunk tudni fűteni. De már legalább van rá esély, hogy tudunk venni.
Én még mindig nem kaptam meg a végzést a nyugdíjfolyósítótól, de lassan már kezdek lemondani róla. De akkor legalább írnának, hogy nem kapom meg, és akkor el tudnék menni a munkaügyibe, hogy legalább onnan kapnék valamit.
Már öt hónapja nem kapok nyugdíjat. Ha nem kapnánk az Alapítványtól a támogatást, akkor nem is tudom, hogy miből vennénk ételt, mit adnánk a gyerekeknek enni.
Tisztelettel:
Márton Zoltánné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Megkezdődött az iskola. Nagyon nehéz a gyermekeknek visszarázódni a régi kerékvágásba.
Megszűnt reggel a sokáig lustizás, de nekünk is nagyon rossz, hogy senki nincs itthon egészen délutánig, de ez van, ezt kell elfogadni.
Nagyon nehéz, mert még mindig nem tudtam megvásárolni a dolgokat a gyerkőcöknek, mert hiába dolgozzuk ki a lelkünket a férjemmel, ezzel a heti fizetéssel meg vagyunk rendesen áldva, mármint rossz értelemben.
Itthon voltak a gyermekek a nyári szünetben minden nap főzni kellett. Jelenleg pedig nem győzöm a felvágottat szenvicsnek, mert azt viszi Nelli és Móni lányom ********-ra Iskolába,
Péter és Dorina gyermekeimnek reggelit készítek belőle, és mi is azt visszünk munkába, ha jut. De örülünk, hogy ennyi is van!
Köszönettel:
A Révész család
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Mesikém jól érzi magát a suliban, élvezi a feladatokat, a társaságot, egy dolog nem tetszik neki de nagyon nem, a minden napi tesi óra. Különböző kifogásokat keres, csak ne kelljen tornázni. Akár csak Janika, ő is fájdítja a kezét, bokáját, hátha megússza. Sajnálom őket, és remélem meg tudják szokni a napi mozgást. Mesinek a pénteki nap kivételével minden nap öt órája van, és heti egyszer a hatodikon is maradnia kell. Szerintem sok ez egy elsős gyereknek. Szakköre nem is írattam be, elég délutáni programnak a lecke.
A ruhavásárlásból annyit sikerült megvalósítanom, hogy turiban vettem néhány nadrágot, felsőt a gyerekeknek. Sajnos újra nem tellett, de ennek is nagyon örültek, jó dolgokat fogtunk ki. Cipőt csak Edinának vettem, a két kicsinek még elfogadható állapotban vannak.
A számláimat feladtam, amit hozott a postás GYET-et, családit mind visszavittem a postára, így ez a hónap is szűkös lesz. Köszönjük, hogy kapjuk az alapítványi támogatást, mert enélkül biztos nagy bajban lennénk.
Üdvözlettel:
Varga Jánosné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A gyerekek iskolába járnak , nagyon jól indult mindenkinek. Detti az elvárásokhoz képest 150%-ot teljesít, minden órát imád, és alig várja, hogy újabb feladatot kapjon.
Szívesen hozna házi feladatot is. Az osztályban Ő a legfegyelmezettebb, és mindig elsőnek és pontosan hiba nélkül teljesít.
Szeretik a Tanár nénik, de ami várható volt, a gyerekek elhúzódnak tőle, nem akarnak vele lenni. Nem értem, hisz olyan kedves, és szeretettel fordul mindenkihez.
Annyiban különbözik, hogy figyel, nem beszélget órán, és nem beszél csúnyán, és soha nem tenne rossz megjegyzést senkire.
Sajnos vannak szülők, akik igenis hibásak a rossz nevelés miatt, kár, hogy úgy nő fel egyesek gyereke, mint a gomba semmi következetesség nincs a nevelésükben. És némi alapintelligencia hiány is előfordul.
Az a lényeg most boldog, így én is az vagyok és ennyi elég is.
Janika és Réka is szívesen jár, egyre több a házi feladat meg a fejlesztések nyolcadik, illetve kilencedik órában vannak, elég fáradt Jani.
Réka felvette plusz órának a talajtornát. Dettike az Angolt.
Hétvégére tervezzük, hogy kimegyünk sétálni a *******hoz, és piknikezünk is egyet.
Üdvözlettel:
Lencsésné Tamara
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Megkezdődött az iskola. Túl vagyunk az első izgalmakon. Nagyon aranyosak voltak a kis elsősök, ahogy a nagy iskolatáskával a hátukon megszeppenve sétáltak át az óvodából az iskolai évnyitóra. Mindjárt első nap szülői értekezlet is volt. Lediktálták az órarendet, és rengeteg információt kaptunk. Nekem zsongott a fejem mire hazaértem. Robikának egyelőre tetszik a tanulás, bár még csak színeznek és rajzolnak. A tanító nénit nagyon szereti, azt mondja kedves és segítőkész.
Párom több mint egy hete nem dolgozik (nincs munkájuk). Már elkezdett új munkát keresni. Azt mondta az sem baj, ha nem lesz helyben, de ez így nem mehet tovább.
Nem tudom mi lesz. Jön a tél, ilyenkor több a fizetni való is. Robikának is az iskolára több megy el, mint amikor még óvodás volt. Én az ápolás mellett nem tudok elhelyezkedni négy órában és amúgy is most a gyereknek nagy szüksége van rám a tanulás miatt.
Megpróbáljuk azt a bizonyos nadrágszíjat még jobban összehúzni. Még jó, hogy van az Önök támogatása, így legalább az élelmezést meg tudom oldani. Ezúton is köszönjük segítségüket!
Üdvözlettel:
Bíró Klára
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A hetünk hála Istennek nyugisan telt, a gyerekek jól vannak, nem beteg egy sem. Danira egyre több a panasz az oviban. Az óvónő szerint csináljam azt, amit az oviban. A büntető szék, ugyanis büntető szék van az oviban, ha valamelyik gyerek rossz, akkor ott kell ülni és elgondolkodni addig, míg be nem látja, hogy rosszat csinált. Hát nem tudom, mit csináljak, ő ilyen rossz gyerek. Nincs szívem megütni, eleget szenvedett az apja miatt. Tudom, hogy el van kapatva, belátom. De ő az én kicsi fiam, aki szívbeteg, ez mindig ott van a szemem előtt. Figyelem még éjszaka is. Féltem és óvom mindentől. Dórinak egyre nagyobb a szája, és most igen érdekli Isten. Folyton erről kérdez, hol van? Miért nem látja? És mi lesz, ha valaki meghal? Valamelyik nap váratlanul megkérdezte: anya, milyen érzés anyának lenni? Ilyen felnőtt kérdései vannak. És nem nyugszik bele, hogy a gólya hozta. Mert a gólyás mesét mondtam el neki. Ez valahogy nem stimmel neki, azt kérdezi, mi lesz, ha neki is hoz egy gyereket a gólya, akkor ő hogy megy oviba? Ilyeneket kérdez, és néha nem tudok válaszolni neki. Megdöbbent, még nem készültem fel az ilyenekre. Sokat olvasok nekik, és most az éneklés a menő nálunk. Lassan felnőnek, elrepülnek az évek. Jövő héten megyek ultrahangra mellemmel, még mindig csomó van. Azt hittem, elmúlik. Hát remélem, nem lesz baj. A gyerekek miatt, mert nincs senkim, akire számíthatnék, ha baj volna.
Tisztelettel:
Szakácsné Kiss Katalin
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
A múlt héten elindult az iskola. Nem valami boldog a nagyfiúnk. És a kicsi is elkezdte az ovit. Neki nagyon tetszik. Boldogan röpül be az oviba. A középső fiunk is boldog, hogy a kicsi is oda jár ahova Ő. Én még mindig táppénzen vagyok.
Múlt héten meghalt az Unokabátyám még csak 37 éves volt és szívbeteg. A héten lesz a búcsúztatója.
Férjem több állásinterjún is volt. Remélem most már lesz valami…
Tisztelettel:
Rácz Istvánné
Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Hétfőn kezdetét vette a nagy esemény Alíznak. Izgatottan várta az iskolát. Reggel szépen ünneplő ruhába öltözött és először az oviba mentek és onnan kísérték át őket az iskolába. Az évnyitó után bementünk az osztályterembe, a tanító néni mindenkinek megkérdezte a nevét. 14-en vannak az osztályban. Másnap már házi feladatott kaptak, aminek a jutalma egy csillag lett. Egy hét telet el még az első naptól, és már van 5 nyomdája, 2 csillaga és 7 piros pontja. Minden nap büszkén mutatja a pontokat. Józsinak is nagyon tetszik az iskola, már ő is kapott két ötöst és egy hármas osztályzatot.
A páromnak még határozatot nem küldtek, hogy kap-e nyugdíjat vagy sem. Bízom benne, hogy hamarosan lesz belőle valami. Szilvia megbetegedett, fáj a torka, a hasa és hasmenése van.
Tisztelettel:
Pásztor Józsefné és családja
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Nagyon nehezen, de túléltük ezt a hetet is. Szinte minden nap mennem kellett valamelyik orvoshoz kivizsgálás miatt. Próbálják kideríteni, hogy a rosszullétem még továbbra is az oltás következménye, vagy attól független. Sajnos egyre rosszabbul mennek a dolgaink, így az sem csoda, ha idegileg vagyok kimerülve. Dolgozni muszáj betegen is, mert ha néhány napot hiányzok már nem tudom kifizetni a lakbért, és a számlákat és mehetünk az utcára, a gyerekeket pedig elveszik...
Aggasztó minden nap ezzel a gondolattal kelni és feküdni, ha valami bajom lenne, vége mindennek. Nagy súly ez a vállamon.
Továbbra is próbálok valami nagyobb lakást keresni, de az albérlet mindenképpen nagyon sokba kerül. Itt a gyerekeknek nincs mozgásterük, nehezen lehet bírni velük. Folyton a játszótérre kívánkoznak, még óvoda után is, de így nem haladok itthon semmi munkával. Ismét sok-sok levelet írtam segítségkérés ügyben, postait, mert az talán komolyabban veszik, mint egy e-mailt, de válasz sajnos nem érkezik.
Sok pénzem elmegy a postára, és még egy NEM válaszra se méltatnak, ez nagyon elszomorít. Minden esetre hiszem, hogy fogok találni valakit, aki segít kimászni ebből az évek óta tartó áldatlan helyzetből. Sokat imádkozunk, hogy küldjön az Úr Segítőt, egy olyan Támogatót, aki megteheti és jó szívvel segít is. Sokat álmodozom, hogy egyszer talán lehet saját otthonunk, a gyerekeimnek méltó hely, ahol igazán gyerekek lehetnek. Hiszem, hogy hamarosan így lesz!
A lányok idén szívesebben mennek óvodába, mint tavaly. Ennek nagyon örülök, mert szörnyű reggeleink voltak.
Sok az új barát, rengeteg program lesz e hónapban is, nem unatkoznak.
A héten egy kis koncerten voltak, amit az Alma Együttes adott, nagy élmény volt számukra. Lassan befejezem az írást, megígértem, hogy palacsintát sütünk a lányokkal, és itt állnak vigyázban, nehogy elfelejtsük.
Szép őszi napokat kívánva, tisztelettel:
Füredi Tiborné
Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
Elkezdődött az iskola, Evi is elkezdte az első osztályt, Eszti a 11., Sanyi a 10., Cinti a 8. osztályt, Dávid még egy évet maradt az oviban. Még mindig több minden hiányzik, remélem majd tudom pótolni. Nagyon el vagyok keseredve, még mindig semmi hír lakásügyben, nagyon félek, hogy az öt gyerekkel az utcára kerülök, már nem tudom, mihez kezdjek. Pedig minden munkát elvállalok, még is egyre lejjebb csúszunk, ha ettől még van lejjebb… Nem tudom fizetni a hiteleket, és a rezsit, ráadásul, ha hamarosan nem találok szponzort élsportoló gyerekeimnek -hiába nagyon tehetségesek- abba kell hagyniuk!
Tisztelettel:
Molnár Sándorné
Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez
2012. 08. 31. péntek
Reggel 5-kor keltem, anyával együtt reggeliztünk. Én 6-ra mentem dolgozni, anya csinálta az ebédet. 2-re értem haza, a gyerekek, Máté és Írisz letepertek a földre, kacarásztak. Ettem, persze Írisszel egy tányérból. 4-re az iskolába, oviba kellett menni a gyerekekért. Be a boltba, majd haza. Otthon anya átnézte a könyveket, amiket aznap kaptak meg az iskolából a gyerekek. Becsomagoltak, 8-kor aludtak.
2012. 09. 01. szombat
Reggel 6-kor keltem, majd elmentem a boltba. Majd 7-kor keltettem anyát, s én elmentem dolgozni az erdőre, saját részre szedtem a fát. Jó sokat kell szednem, 3 kályhával kell majd tüzelnem. 8-kor keltek a gyerekek, reggeliztek. Írisz azzal ébredt, anya, apa hol van? Dolgozik? Igen, mondta az anyja, s így megnyugodott. 2-re értem haza, már szaladt is felém, kapkodta a kis lábait. Apa, apa, kiabált, s ugrott a nyakamba. 8-kor már mindenki aludt.
2012. 09. 02. vasárnap
Reggel már korán fent voltak a gyerekek. Lázban voltak, ma van az évnyitó. Fürödtek, öltöztek, én meg 2-ig elmentem még fát szedni. 2-re kész volt az ebéd. Ettünk, aztán én is megfürödtem. 5-kor volt az évnyitó. 4-kor az oviban kellett lenni. Ugyanis Bettina lányom megy elsőbe. Olyan édesek voltak. Szegény el sem bírja azt a nagy táskát. Kaptak ajándékot az ovitól, majd az iskolától is. 7-re értünk haza, ettünk, s bebújtunk az ágyba. Három iskolás és két ovisom van. Nagy nehezen elaludtunk.
2012. 09. 03. hétő
Reggel 5-kor keltünk, anyával beszélgettünk, mi legyen az ebéd, meg hogy hová pakoljuk a fát. Aztán végül is döntöttünk. 6-ra jött értem a kocsi, anya főzött, a gyerekek oviban, iskolában. 2-re értem haza. Első napjuk volt az iskolában meg az oviban. Máté első nap dicséretet kapott. Dicsekedett is, mikor hazaértünk. Bettina is úgy fogadott, na apa, nekem is lesz zsebpénzem? Hát persze, ha megígértem, de jól is kell tanulnod ám! Jól fogok tanulni, apa, egyezkedett a lányom. 7-kor fürödtünk, vacsiztunk, s bebújtunk az ágyba. Még egy kicsit tévéztünk s mi is elfeküdtünk. Aludtunk is, fárasztó napunk volt.
2012. 09. 04. kedd
Reggel 5-kor keltem. Átsiettem a fuvaroshoz, s megbeszéltük a fa beszállítást az erdőről. 2-re beszéltük meg, pont akkor értem haza a munkából. A gyerekeket csak megpuszilgattam s indultam is az erdőre a fáért. 4 kanyar volt, minden kanyarnál segítettek a gyerekek pakolni. 7-kor fürödtek, vacsiztak, én fél 8-kor hoztam be az utolsó kocsi fát. Bementem a gyerekekhez és megpuszilgattam őket. Olyan édesen aludtak, hagytam is őket pihenni. 10-kor még cukrot mértünk Máténak.
2012. 09. 05. szerda
Reggel 5-kor keltem, kihordtam a fürdővizet, majd készültem dolgozni. 6-ra járok s 2-ig dolgozom. Megpuszilgattam a gyerekeket, ittunk anyával egy kávét s elmentem. 2-ig voltunk. Anya még mosott, mikor hazaértem. Mentem az oviba, majd az iskolába a többi gyerekért. 4-kor uzsiztak a gyerekek. Én meg pakoltam a fát az udvaron. A gyerekek segítettek, de inkább csak feltartottak. De nem szóltam, hadd segítsenek. 7-kor vacsiztunk, fürödtünk, 8-kor már aludtak a gyerekek. Én 9-kor bújtam ágyba, 10-kor cukrot mértünk Máténak, s elaludtunk.
2012. 09. 06. csütörtök
Reggel 5-kor keltem, nekiálltam reggelit csinálni, de közben felkelt a kislányom, s föl kellett vennem. Aztán egész végig mondogatta: apa, ne menj dolgozni, maradj velem itthon. Úgy kellett megszöknöm előle. 2-re értem haza. Rögtön jött is hozzám. Közben elmentem Evelinért az oviba, bevittem a boltba s vettem neki, amit kért. Mire hazaértünk, anya is otthon volt az iskolából. Máté is dicsekedett, hogy megdicsérte a tanár néni. Olyan boldog volt. 7-kor megfürödtünk, vacsiztunk. Aztán még pakoltam a fát az udvaron, 9-kor mentem be, addigra minden gyerek aludt. Én is megfürödtem, s lefeküdtem aludni.
Bezeli Mária Miskó László
