Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

A mi naplónk:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Én a mama vagyok:

Kellemes meglepetésben volt részem! Nagyon kedves vendégek látogattak meg minket. Ami nagyon nagy örömet szerzett nekem és az unokáimnak. Nagyon kellemesen telt el az az egy nap számomra. Nem foglalkoztam sem az idővel, sem a betegségemmel azon a napon. Nagyon jókat beszélgettünk, kicsit közelebbről jobban megismertük egymást, főleg ők voltak rá kíváncsiak, hogy mi hogyan éljük a mindennapjainkat. Hát elmondtuk nagyvonalakban.

Főleg Timin láttam, de Brigi és én is nagyon élveztük ezt a napot.

Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Mivel is kezdjem, nem tudom?! Nagyobbik lányom nem nagyon bírja a kollégiumot, de mondtam neki, még ne adja fel ilyen hamar, ha pedig nem megy, akkor jön ide vissza a legközelebbi iskolába. Kisebbik lányommal még mindig járjuk az orvost, holnap lesz meg neki a véreredménye. Sokat esett mostanában az eső. Nem szeretem, ha esik, mert még szomorúbb vagyok. Nagyon rosszul áll a szénánk, mint írtam leveleinkben. Vizünket nem tudtuk megmenteni, sajnos 54.000 forintos tartozásunkat képtelenek voltunk befizetni, pedig annyira szerettem volna, ha megmentjük. Azután jött a lakástörlesztő elmaradásunk 162.000 forint hátralék miatt felbontják a szerződésünket, így tehát áprilistól valószínűleg ki kell költöznünk otthonunkból. Borzasztó ez az állapot, úgy érezük nincs kiút már, pedig keressük! Ma voltam egy csoki üzemben jelentkezni. Azt mondták, felhívnak, ha sikeres volt a jelentkezésem, de mivel vidéki vagyok, kevesebb az esélyem, igaz két hónapos munka lenne, de az is valami. Besegítene kicsit ez a plusz jövedelem, nincs más, várakozok, és mint mindig, reménykedem. Nem beszélve a többi adósságainkról, de arról már nem is nyilatkozom. Igazából ez két dolog: a vízdíj, és a lakásunk megmentése volna az elsődleges és legfontosabb!

Üdvözlettel:

                        Vincze Zoltánné

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Két nap napos idő után szerdán ismét beköszöntött az esős idő. Ilyenkor az embernek még a kedve sem olyan, mint amikor jó idő van. Szerdán aztán valami jó is történt velem, és ismét felcsillant valami reménysugár a szememben, amikor a postaládából kivettem a Munkaügyi Központ levelét. Türelmetlenül bontottuk ki, hogy mi lehet benne? És megtaláltam, amire vártam: egy meghívó, egy tanfolyam válogatására. Pénteken meg is történt a válogatás, úgy érzem megoldottam minden példát. Kb. 80-an voltunk, és ebből összesen 16 fő indulhat a tanfolyamon. A minimálbér 60%-át adják, kb. 42.000 forintot, mivel én nem vagyok RÁT-os. De nekem még az az összeg is nagy összeg lenne, a mostani semmi helyett. Két hónapig tartana, októberben kezdődne, és december elején lenne a vizsga. Most nagyon reménykedem, és imádkozok, hogy benne legyek a 16 között. Nem azt mondom, hogy ezzel kimásznánk a bajból, az adósságból, de legalább Bencének tudnánk vastag ruhát, cipőt, kabátot venni, és legalább két köbméter fát tüzelni. Nekem már ez is nagy segítség lenne, hiszen mi minden pénznek örülünk. Hogy tovább, hogy lesz, azt nem tudom, de talán fentről kapunk megint valami segítséget, mint most is. Bízok a jó Isten segítségében, és mindig imádkozom, hogy segítsen rajtunk, hogy tudjunk tovább haladni, és Bencét tudjuk tisztességesen nevelni, mint eddig. Már nyolcadikos, most kezdődött az általánosban az utolsó éve, reméljük sikerül, és kitartunk, ha eddig eljutottunk. De mindig bízom benne, hogy talán holnap jön egy lehetőség, egy munka, és valami bevétel is, nemcsak kiadás. Az a baj, hogy az ember hangulata állandóan változik, most örülök, hogy van egy lehetőség, de ha nem jutok be, akkor biztos padlón leszek. Hát ilyen az élet!

Jó munkát mindenkinek, és jó egészséget! Köszönöm a támogatást mindenkinek!

Tisztelettel:

                        Szécsiné Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nagy segítség Nekünk az Önök támogatása, mert nagyon kevés jövedelemből élünk. Sajnos most a gyerekek betegek, itthon vannak, torokgyulladásuk van. Ilyenkor még jobban oda kell figyelni, óvni a kisfiamat a fertőzésveszélytől.  Nagyon súlyos beteg volt, még mindig nagyon sokba kerülnek a gyógyszerei és a vitaminjai, és a sok hypo és mosószer, amivel a fertőzésmentes környezetet tartjuk fenn neki. Az anyagi helyzetünk még mindig változatlan, továbbra sincs munka az egész környéken.

Köszönettel:

                        Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A folyamatosan szakadó eső sajnos sem a kedélyállapotunknak, sem a szabadban végzendő munkáknak nem kedvez. A héten délelőttös műszakban dolgoztam, minden reggel zuhogó esőben rohantam munkába, hogy minél kevésbé ázzon át a cipőm. Nem nagyon válogathatok lábbelik terén, minden cipőm beázik, és olyankor egész nap úgy kell dolgoznom. A délelőttös műszak annyiban tér el a délutánostól, hogy a takarításon kívül még postázni is kell, így van olyan nap, hogy háromszor is le kell menni hol a postára, hol a Polgármesteri Hivatalba, mindegy hogy esik, vagy fúj!
 A hét eleje viszonylagos nyugalomban telt, szerdán este a nagyfiam egyik volt osztálytársa  üzent, hogy az egyik ********i munkahelyen van felvétel, vigyen önéletrajzot, amilyen hamar csak tud. Másnap reggel, ahogy beért a főnököm dolgozni, az volt az első, hogy megkértem, nyomtasson ki egy friss önéletrajzot, utána telefonáltam anyósomnak, hogy segítsen ki bennünket útiköltséggel. Sikerült a gyereknek bevinni a dokumentumokat, most már arra várunk, hogy visszajelezzenek.
Csütörtökön megkeresett telefonon az a néni, akivel régebben jártam a szőlőbe szüretelni. Munkát ajánlott a hétvégére, de ahogy ez már lenni szokott, mire péntek délután hazaértem munkából, már várt az üzenet, hogy lefújva a hétvégi meló, áttették a következő hétre. Ez ugye engem egyáltalán nem vigasztalt, hisz én hétköznap dolgozom, így számomra tárgytalan. Kérdezte a néni, hogy nem tudok-e szabadságot kérni, de sajnos már nem adnak ebben az évben többet, mert nálunk figyelembe kell venni az év végi iskola szüneteket. Végül is úgy alakult, hogy hétfőtől helyettem a fiam megy szüretelni, napi 3500 forintot fizetnek. Ha kitart a munka, én csak hétvégén mehetnék.

Tisztelettel:
                         A Dózsa család

NAPLÓ 09.06.-09.12.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Egész héten borult volt az idő, és sokszor esett az eső. Sok mindent el kellett halasztanom a kerti munkából. Édesanyámnál sem lett kész minden, de biztosan lesz még jobb idő.
Azért nem unatkoztam így sem. Kicseréltem a ruhatárat. A nyári ruhákat elraktam az őszi-télieket pedig "felkészítettem" a használatukra.
Robika nagyon jól érzi magát az óvodában. Sokat mesél itthon és a verseket, dalokat is elmondja-elénekli. A biciklizésről még mindig nem mond le. Most azzal járunk oviba is, de ha itthon van állandóan azzal nyúz, hogy szeretne biciklizni. A héten a rossz idő miatt sajnos nem nagyon tudtunk menni.
Ilyen időben a napszám is várat magára, de bízom benne, hogy a jövő héten már szebb idő lesz, és munka is akad.

Üdvözlettel:

Bíró Klára

 Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Gyorsan telnek a napok, már szeptember közepén tartunk. Szinte minden nap dolgozom, valahogy híre megy a faluban, ha valaki úgy dolgozik, hogy az megfelel a "gazdának". Ajánlják egymásnak az embert. Nagyon keservesen szoktam meg ezt a nehéz fizikai munkát, de úgy érezem egyre könnyebben megy. Azért annak még mindig nagyon örülök, ha nem kell végigdolgozni a napot. Ha hamarabb felszedjük azt az alma mennyiséget, amit a gazda kitűzött célként, és ideadja azt a pénzt, amit máskor is ad ha tovább dolgozunk, az dupla öröm. Valahogy így tűnik fernek, megvan a munka, és jár a pénz is. Ha rövidebb idő alatt és ügyesebben végeztük el a munkát, akkor a teljes összeg jár. Jó kis csapatformáló dolog!

A gyerekeim nagyon aranyosak, ha hazajövök, teljesen kiszolgálnak, kapok vacsorát, újságot és pihenjek csak nyugodtan, megcsinálnak mindent. Este megfőzünk másnapra, és be is vásárolnak, szóval jó érzés nagyon! Valahogy mindig is ebben bíztam, hogy ilyenek lesznek és olyan jó tudni, hogy számíthatok rájuk mindig, mindenben.

Tovább a teljes naplóhoz

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Beköszöntött az ősz, sajnos szó szerint! Szinte egész héten zuhogott az eső, annyira visszazuhant a lakás hőmérséklete, hogy péntekig bírtuk, akkor már muszáj volt befűteni. Tavalyról maradt egy pár napra való fa, azzal kihúzzuk egy darabig.
Miklós megkezdte 8. osztályos tanulmányait, és meglepő módon az első hetek tetszenek Neki. Új történelem tanárt kaptunk, aki - imáink meghallgatásra találtak - végre férfi. Talán Neki sikerül egy kis fegyelmet produkálni.

Nekem csütörtöktől műszakot kellett váltanom, mert az egyik kolléganőm lebetegedett, így én most délelőttös vagyok. Ugyanezen a napon üzenetet küldött a behajtó cég, miszerint esedékes lesz hamarosan a törlesztő részlet. Fáj is miatta a fejem, mert ha megszakadok, akkor sem tudok még 5 forintnyi összeget sem befizetni! Megint itt maradt egy pár csekk a múlt hónapról, tüzelőt egyelőre nem tudunk venni, a nagyobb gyereknek még mindig nincs munkája, szóval nem könnyű!
Olvastam az újságban, hogy nem igazán jó a szőlő termés az ország más részein sem, az eső pedig további károkat fog okozni, és sajnos nem engedi időben megkezdeni a szüretet. Ez a helyzet a mi megyénkben is, már mehettem volna dolgozni (szüretelni), ha nem esik folyton az eső.
Szóval így csordogálnak a napjaink, egyik olyan, mint a másik. Közben akad egy kis oda nem illő betegség, amit kénytelen vagyok elviselni, mert én nem eshetek ki a munkából. Gyógyszer híján vagy rendbe jövök, vagy nem, de mivel én vagyok a családfenntartó, mindent el kell viselnem.

Tisztelettel:

                        A Dózsa család

Tisztelt Gyermekétkeztetési Alapítvány!

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Az idő rossz is volt, jó is volt, mint a napjaink. A kisfiamnak is voltak rossz és jó napjai is, de a lányok is vitatkoztak játszadozás közben.

Voltam az államkincstárban is elintézni az emelt összegű családi pótlékot, megkaptam az igazolást 2015-ig. Meg kellett venni az óvodába a fiamnak fél évre előre 400db papírzsepit, 2 tubus fogkrémet, fogkefét, 4 csomag toalettpapírt, 1 csomag törlőkendőt, 2 csomag szalvétát és 2 db szappant. A lányoknak meg fejenként 1 csomag papírzsepit, 4 csomag toalettpapírt 0,5 liter folyékony szappant, 1 csomag szalvétát, fogkefét, fogkrémet. Nagy kiadás ez. Még szerencse, hogy a férjem most tud túlórázni. Ha nem lenne beteg a fiam, akkor már visszamentem volna a volt munkahelyemre, anyukám lett volna velük, de így sajnos nem tudok, bár most, hogy oviba felvették, keresnék négy órás munkát, de nem találtam eddig még.

Így is osztottam, szoroztam és arra jutottam, hogy keserves lesz ez a szeptember. Sok kontrollra kell járni, arra is kell benzin pénz, amit utólag visszatérítenek, de akkor is ez kiesik a havi pénzből. A lakástörlesztő is emelkedik, stb. Nekem is azt mondta az orvos, hogy fogyasszak sok húst, gyümölcsöt, mondom magamban, örülök, ha a gyerekeimnek futja.

Anyukám a kisnyugdíjából most vett egy-egy zoknit és harisnyát a gyerekeimnek, és a húgom kisfiának, és mondja, hogy tudja, hogy ez nem sok, mert több kéne, de abból a kisnyugdíjból a gyógyszerei szinte minden pénzt elvisznek.

Hallgattam a TV-t is, és hallottam, milyen sok gyerek éhezik, és sokan fordulnak segítségért, nagyon nehéz a mai világban.

Tisztelettel:

                        Tolnainé Hajnalka

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

A hónap végén bizony még a levél feladása is gondot jelent, ezért elnézést kérek Önöktől, ha nem ér idejébe el a levél. Pedig én minden héten szorgalmasan írom a naplót. Sajnos a héten nagyon fájt a hátam, így több, mint két napig feküdtem, sehová ki sem mozdultam, így teltek a napok. Bencémnek megkezdődött az iskola, becsengettek szerdán. A kicsikém nyolcadikos lett. Itt az utolsó év, ami nemcsak neki, hanem nekem is kemény lesz, hiszen most dönti el, hogy melyik iskolába megy. Többször beszélgettünk róla, először mindenképpen a gimnáziumot szeretné kijárni, de nem tudjuk melyikbe menjen, azt majd még eldönti. Aztán ha bírom még erővel, energiával, és nem utolsó sorban pénzzel, akkor főiskola, vagy egyetem. De ez még odébb van. Ő is nagyon szeretné, ha egyetemet végezhetne, én pedig egyszerűen boldog lennék, ha az én kicsikém egy tanult ember lenne. Neki nem lennének anyagi gondjai, és talán egyszer felemelkedne ebből a szegénységből. Itt vagyok érettségivel, szakmával (könyvtáros, előadó) és mégse tudok munkát találni. Nem kellek, mert öreg vagyok. Bizony már elmúltam negyven, és még falusi is, így nehéz a munkalehetőség. Ezért szeretném, ha Bence továbbtanulna az egyetemen, hogy neki ne kelljen nélkülöznie, ne kelljen napról-napra élni. Bizony a mai világban egy érettségi nem sokat számít, ahhoz még főiskola, vagy egyetem is kell. A kicsikém jól tanul fiú létére, büszke is vagyok rá. Egyszer talán majd Ő is segíthet rászorult gyerekeken, családokon, mint ahogyan rajta is segítettek a támogatók, és az Alapítvány. Nem tudom elégszer megköszönni segítségüket, és köszönetet mondani, mind a támogatóknak, mind az Alapítványnak. Köszönöm a kisfiam nevében is! Mindenkinek jó munkát, jó egészséget és az Isten áldja meg a jóságukért!

Tisztelettel:

                        Szécsi Erika

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eljött a szeptember, a gyerekeknek elkezdődött az iskola. A kicsik a második osztályt kezdték, már nagyon várták. Nagyon nehéz ilyenkor anyagilag, sok a kiadásunk, felszerelés, tankönyvek három iskoláskorú gyerekre, és a rezsi. Nem is tudom, mihez kezdenénk, ha nem kapnánk Önöktől támogatást, nagyon nagy segítség ez nekünk!

Köszönettel:

Déri Ferencné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Eltelt egy újabb hét, és még mindig nincs munkám, pedig keresem. Talán már az is baj, hogy olyan nagyon meg akarom találni! Sokszor azt tudom a leghamarabb elérni, amit nem akarok olyan erővel. Gyermekünk jár iskolába, nagyon szereti a sulit, örül társainak, tanárainak. Egyre többet és többet vállal magára, emeltszintű matekra jár és már németül is tanul! Azt mondta nem rég nekem, hogy egyre többet akar tanulni, hogy tanult ember legyen! Ez a kisgyerek, áldás a mi életünkben!

A napi nehézségeink ugyan úgy megvannak, páromnak új munka után kellett néznie, mert ahol eddig volt, problémák voltak. A hat hónap alatt most harmadjára fordult elő, hogy nem tudták időben kifizetni őket, több nappal később kaptak fizetést. És az is csak akkor volt biztos, amikor már a kezükben volt! Nagyon nehezen viseltük ezeket az időszakokat, hiszen az albérletet időben kell fizetni! De majd a jövő hónapban kiderül, hogy ez a jelenlegi munkahely tényleg olyan jó-e, mint ahogy azt mondták!

Napról napra egyre több embert látok szenvedni valamilyen formában, és sokszor azon gondolkodom, hogy mi lesz velük, segít-e nekik valaki? Már öt éve, hogy van egy család, akiknek gyermekem kinőtt ruháit odaadom, mert igen, bizony ők még azt is szívesen veszik, olyan a helyzetük. Vannak emberek, akik akarják, hogy segítsenek rajtunk, és azokon lehet segíteni! Igen nehéz ma már embernek lenni, embernek maradni!

Napló

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Lassan beköszönt az ősz, a reggelek hűvösek, de még a nappalok melegek. Közel 30 fok volt a héten, így sikerült kiásni a kertben a krumplit. Kemény volt a föld, de már az ideje eljött, hogy kiássuk, mert nincs szára, és nem fejlődik. Ha rájön egy esős idő, még meg is rohad. Így sincsen annyi amennyi tavaly volt. Kicsi a krumpli, és kevés. No, de mindig annyival kell beérni, amennyi van. Talán a tél közepéig elég lesz. Bence sokat segített, én ástam, Ő szedte össze, most nem kellett válogatni, mert mind kicsi volt. Bizony, amikor ránézek a kertre a sírás késztet. Nincs paradicsom, mert lerohadt az esőtől, nincs uborka, mert elszáradt, a babot elvitte a víz, és a sok eső tönkre tette. A zöldség sem az igazi. Így is nehéz az élet, akkor még, ha mindezt a boltból kell megvenni, mi lesz velünk? Mindig volt annyi, hogy az újig kitartott, sőt krumplit még adtam is el, ami felesleg volt. Ez is nagy segítség lett volna. De a mostani időjárás mindent tönkre tett. Ezt kell elfogadni, itt nem mi döntünk, hanem fent az égiek. Hiszek benne, hogy a jövő év, legalább termésben jobb lesz. A dolgok már így is tornyosulnak, a héten már kaptunk felszólítást, hogy fizessük be a házrészletet, mert el vagyunk maradva. A barátnőm segített, hogy befizessük, Ő adott kölcsönt. Bizony neki is vissza kell adni, ha nem is azonnal. Nem tudom, mi lenne velünk, ha nem lennének ilyen jó barátaink. Pedig ők se gazdagok, de ha tudnak, akkor segítenek, olyan jók hozzánk. Próbálom sokszor titkolni, ha gondjaink vannak, de húszévnyi barátság után annyira ismernek, hogy nem tudom eltitkolni. Mindig azt kérdezik, hogy nem bízol bennünk, miért nem mondod el, ha tudunk, segítünk. És most is segítettek, olyan jó szívvel. És én ezt sohasem fogom tudni meghálálni, hogy ilyen jók hozzánk. Önöknek, az Alapítványnak és a Támogatóknak sem tudom elégszer megköszönni, hogy segítettek nekünk, amiért ilyen jók hozzánk, és élelmet vásárolhatok a fiamnak, olyan dolgokat, amiket azelőtt nem evett, mert nem jutott rá. Most boldog és nem beteg, erős kisfiú. Köszönöm!

Köszönettel:

                        Szécsiné Erika

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Beköszöntött a szeptember, és nem mondhatom, hogy túl sok pozitív változást hozott.

Szerdán tanévnyitó ünnepség volt az iskolánkban, sok diák ekkor látta először a teljesen kész, felújított épületet. Nem mentem el az eseményre, mert már délutános műszakban dolgozom újra, és nagyon rövid a délelőtt. A hétfői és keddi nap után olyan fáradtan értem haza, hogy ülve elaludtam, pedig ez velem nem szokott gyakran előfordulni. Miklós szépen szerepelt, ügyesen köszöntötte a kis elsősöket. Beszéltem az osztályfőnökével, és elmondtam, hogy még nem sikerült a 8-os füzetcsomagot beszerezni, amint tudom, pótolom. Szerdán átutalták a fizetésemet, így nem kellett a gyereknek szégyenkeznie a felszerelés hiánya miatt, mert az volt az első, hogy ezeket megvettük.
A maradék pénz még a csekkeket sem futotta ki, cipőre és nadrágra (mert ezeket Miklós kinőtte) pedig már egyáltalán nem jutott. A nagyfiunk azóta is jövedelem nélkül van, a vállalkozó nem hívta vissza, és mivel a nagy nyári munkáknak vége van, a közeljövőben nem lesz rá szükségük.

Csütörtökön bementem a városba, amit csak futott a pénz, mindent kifizettem (villany, jelzálog, stb.), és most várom, hogy lehessen végre menni a szőlőbe, az lesz most az egyetlen pénzforrás, ha az időjárás közbe nem szól, mint már annyiszor az idén!
Az iskoláról teljesen lemondtam, már megszokhattam volna, hogy soha nem sikerül semmi! Egyelőre marad az állás vadászat, fiammal közösen figyeljük a hirdetéseket, és a szomszéd néni is minden nap áthozza nekünk a friss napilapot. Talán még akad egy tanfolyam, amiről nem marad le a gyerek, és ez is növeli az esélyeit a későbbiekben. Azt azért hozzá kell tennem, hogy kezd az optimizmusom elhagyni, ahogy a tél közeledtével egyre tornyosulnak a fejem fölött a hullámok, és nem látom azt, hogy jó irányban fognak változni a dolgaink. Sajnos a családtól semmiféle segítséget nem kapunk, nekem ugye csak apukám él már, csak a férjem szüleire támaszkodhatnánk, de Őket nem érdekli, mi van velünk. Nem messze laknak tőlünk, falun belüli viszonylatban sem, mégis lassan egy kerek éve lesz, hogy a nagyi "megnézte az unokáit". Azt gondolom, senki nem fogja a szememre vetni, hogy nem Ő lesz az első ember, akivel megosztom életünk élményeit vagy kudarcait.

Tisztelettel:

                           A Dózsa család

NAPLÓ 08.30.-09.05.

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagy izgalommal vártuk a héten az óvodakezdést. Robika lázban égett már hétfőn, és el sem múlt szerdáig. Nagyon várta már a napot, hogy találkozhasson a rég nem látott pajtásokkal. Amikor első nap hazajött, tele volt élményekkel és rengeteget mesélt. Szerencsére az ott alvással nem volt probléma, az óvónő azt mondta könnyen elaludt.
Végre befejeztük a meszelést. Volt munka bőven, de a végeredmény kárpótol a sok fáradtságért.
Úgy néz ki lesz napszám. Már szóltak, hogy számítanak rám almát szedni és szüretelni. Nem tudom, mikor megyünk, de mindegy is, a pénz bármikor jól jön. Remélem sokáig lesz munka, bár az időjárás miatt kevesebb a gyümölcs és a szőlő sem olyan szép, mint máskor.
Lassan a kerteket is rendbe kell rakni; a veteményesben már alig van valami, és a virágoskert sem olyan szép már. Édesanyámnál is sok a teendő, úgyhogy lesz dolgom egy darabig most csak az idő is úgy akarja.

Üdvözlettel:

                      Bíró Klára

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez 

Hűvös lett az idő, sok eső esett, de még nagyon sok munka van a kertben, a betakarításban.

A héten volt a születésnapom a gyerekek nagyon készültek rá, számolgatták a pénzüket, és tervezgettek, végül egy cserép virágot, egy Krotont kaptam, és illatos gyertyát. Azaz igazság, hogy nagyon megörültem neki, olyan jó ajándékot kapni, és élvezni, hogy szeretnek. A cserepes virágot meg egyébként is nagyon szeretem.

Azon a napon vendégség is volt nálunk, az Öcsém Anyósáék jöttek el. Igaz, Ők véletlenül választották ezt a napot, de akkor is, jó volt együtt lenni velük. Sütöttem sajtos pogácsát, almás sütit, és töltött káposzta volt az ebéd. 

Egy ismerőstől kaptunk kiskutyát és cicát, ezért jöttek el, elvinni az állatokat. Most költöztek családi házba, és úgy gondolták, hogy ez nekik is jó, ha van. Szegény kutyuska nagyon bátortalan volt, fél az emberektől, mert a régi gazdája nagyon megverte. Már hozzánk szokott, az igaz, hogy megsimogatni még nem lehetett, de legalább elfogadta a kezemből az ennivalót. Már mondják az új tulajdonosok is, hogy ott náluk is nagyon fél még, de napról napra barátságosabb lesz, és közelebb jön hozzájuk. Nem tudom megérteni azt az embert, aki megveri az állatot. Tanítási szándékkal persze én is "rákoppintok" a kiskutyusunk orrára, ha megrágja a papucsot, vagy éppen a lábam alá megy, és majd elesek benne, de ez teljesen más. Pedig annak az embernek is van éppen elég gondja, aki verte az állatot (alkoholista) vagy talán éppen ezért tesz ilyet, tehetetlen dühében, vagy mámoros állapotában.

Más. Járok napszámba dolgozni, van, hogy egy héten 2-3 alkalommal is megyek almát szedni. Nem könnyű munka, de ez van, és ennek is örülök, mert nem egyszerű reggel 7-től 5-ig hulló almát szedni. A férfiak lerázzák a fáról az almát és elviszik a tele vödröket, mi nők, meg szedjük, és szedjük egész nap.

Tovább a teljes naplóhoz