Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ismét eltelt egy hét, nagyon szeles időnk volt. Most Alizt vitte a húgom nyaralni két napra, olyan jól érezte magát, hogy maradni akart még. Elvitte az állatkertbe is. Úgy néz ki, hogy jövő hónapba is elviszi egy pár napra. Újra igényeltem a szociális étkezést és megkaptuk, azt még nem tudom, hogy meddig, ugyanis még határozatot nem kaptam róla. Józsi nevére jött értesítő a hivataltól, hogy minden nap 10-12-ig vannak napi programok, és utána ebédet kapnak. Pénteken még hozott is haza belőle. A hétvégén vannak az *********-i napok, az esti koncertre kiengedtük a nagy gyerekeket a koncertre, felnőtt felügyelettel. Jól érezték magukat. Mc Hawer és a Tekknő koncert volt pénteken. Szombaton mi is kimentünk a kicsikkel Aliz és Szilvi egyből kiszúrta a lovakat, és lovagoltak. Aztán ugrálóváraztak és körhintáztak, tetszett nekik, este hamar elaludtak. Ma Mr. President koncert lesz, ha nem esik, akkor lehet kimegyek a nagy gyerekekkel a koncertre, de ha esik akkor maradunk itthon. A héten be kellett fizetnem az önkormányzatnak a pénzt, amit a párom kapott majdnem 180.000 Ft-ot vittem be.

Tisztelettel:

Pásztor József és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Eltelt egy újabb hét. Az idő nagyon rossz, szinte alig volt rendes igazi nyári napunk, pedig szeretnek a lányok szoknyában lenni. Telik a nyári szünet, olvasgatják a kötelező olvasmányokat. Kaptam ruhákat ismerőstől, Ő is támogatott és jól esett hogy rám gondolt, a lányok pedig nagyon örültek neki, remélem, tudom neki majd viszonozni valahogy. Így legalább kevesebbet kell venni iskolára, de hát akkor is gond marad, hogy miből lesznek elindítva suliba. Sokat elgondolkodom, hogy mennyire igyekszünk, és a gondok csak tornyosulnak, nem iszunk, nem dohányzunk, még kávézni se kávézunk, de min spóroljak? A hasunkon nem igen lehet. Elítélem azokat az embereket, akik nem a családjukat helyezik előtérbe, sajnos itt is van sok olyan ember, aki inkább kocsmázik meg egyebek, minthogy a gyerekeiről megfelelően gondoskodnának. Bele vagyok betegedve, hogy nincs napszám. Tavaly az nagyon sokat lendített rajtunk, most meg nincs semmi. Elkészítettem a hordós savanyúságot, és pakolgatom bele az uborkát. Remélem, nem romlik meg, mert nagyon szeretik a gyerekek. Lassan rakom be a zöldbabot is üvegbe, télen sok kell. Kukoricát kellett most vennünk, sajnos egy vagyon az ára 6000 Ft, és akkor még tápot meg koncentrátumot nem is vettünk a malackáknak, most már azt mondom inkább a takarmányok árán húst vennék, minden hónapban. Olcsóbban kijönne, de hát ha már van, akkor etetni kell, legalább karácsonyra tele lesz a hűtő. Nem tudom mi lesz így velünk 340 Ft-os kenyér ár mellett, és egy nem is elég egy napra. Családok mennek tönkre, és nem tudunk egymásnak segíteni, már nem tervezünk előre még egy napot sem, borzalmas ez a világ. A támogatás legalább egy biztos pont, amíg van. Nagyon nagy segítség az biztos, de reménykedni kell, hogy talán jobb lesz, legalább a gyerekek előtt nem panaszkodom, nekik még kell a gondtalan gyermekkor.

"Az Úr Isten soha nem csuk be egy ajtót anélkül, hogy kinyitna egy ablakot."Az imádság sokat segít, megnyugszom tőle.

Lassan befejezem, kívánok mindenkinek szép napokat, az Alapítvány dolgozóinak jó munkát, kitartást mindenkinek!

Szeretettel:

Rinkóné Emese

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elég sokat mérgelődünk a kiszámíthatatlan időjárás miatt. Most szabadságon vagyok, mehetnénk a gyerekekkel kirándulni, de egyszerűen nem tudom, mikor induljunk útnak, mert folyton lóg az eső lába. Ezen a nyáron se tudunk igazán nyaralni, így csak kisebb kirándulásokat teszünk a közelben, a lányok ezt is nagyon élvezik. Régóta szeretnénk elmenni az állatkertbe...

Szégyen, de egyszerűen képtelen vagyok kispórolni ezt a néhány ezer forintot a kasszából. Gyakran álmodozunk, amikor a tv-ben szép helyeket látunk, hogy milyen jó lenne elmenni oda, de mi minden nap a holnapért harcolunk. Nagyon nagy segítség, hogy kapjuk ezt a támogatást, nélküle nem is tudom, mi lenne. A lányok néhány napra majd mennek a mamáékhoz kikapcsolódni, játszani az unokatestvérekkel, én addig jobban tudok dolgozni itthon, bár nagyon féltem őket mindentől, ha messze vannak tőlem.

Ezen a héten szortíroztuk a ruhákat, kiválogattuk az elnyűtt vagy kinőtt ruhákat. Ágyneműt és plédeket mostam. Leolvasztottuk a hűtőt, mivel fizetés előtt már szinte üresen ácsorog.

A férjem vágta a lehullott, korhadt ágakat télre tüzelőnek, füvet vágott, gyomlált a kertben. Sokat játszottak, rajzolt a gyerekekkel, gyurmáztak, játszótérre mentek. A játszótérről sajnos mindig nagyon nehéz haza menni, de sok civakodás árán csak sikerül. Röviden ennyi történt velünk a múlt héten, köszönöm, hogy elolvasták soraimat!

Üdvözlettel és tisztelettel:

Füredi Tiborné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Szombaton lezajlott a ballagás. Nagy segítség a támogatás. Sajnos a hűtő nagyon hiányzik. Szépek voltak a gyerekek. Vasárnap megvolt az évzáró is. Elég jó eredményeink lettek. Hétfőn viszem a fiamat beiratkozni a középiskolába. Időpont egyeztetés után alkalmassági vizsgálatra is el kell mennünk. Kőműves szeretne lenni. A ház körüli munka megszaporodott a jó idő beköszöntével. Most, hogy vége az iskolának a gyerekek is besegítenek.

Üdvözlettel:

A Törjék család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Változatlan héten vagyunk túl ugyancsak. Dolgozunk, a kislányom is jár napszámba, igaz nem minden nap, csak időközönként. A kisebbik lányom az, aki sokat unatkozik itthon. Segít a háztartásban, nagyon ügyesek a lányok, egy szavam sem lehet rájuk. Tényleg mindent megcsinálnak, belátják, hogy muszáj és segíteni kell anyáéknak. Ez olyan jól esik, de sajnálom is Őket, mert Nekik inkább nyaralni kellene, amit sajna nem tudunk biztosítani Nekik. Végre esik egy kis eső, a kertnek nagy szüksége van rá, nagyon szárasság van. Az élelmünk nagyon fogyóban van, még az a szerencse, hogy a kertből is tudunk főzni, és ez is nagy segítség számunkra. Férjemmel sokat összeülünk, és beszéljük mi lesz velünk, és mit is csináljunk, és ezt-azt, hogy is tudnánk megoldani. Persze nem nagy sikerrel járunk egy beszélgetés során sem, mert kilátástalan minden körülütünk. Próbálunk keresni egy olyan lehetőséget, hogy az összes hitelünket egybe raknánk, és azt fizetnénk egy törlesztőben, és akkor a házunk is meg maradna, de még ki látásban sincs, és az eladás is nagyon nehéz itt, ahol mi lakunk. De gondolom ez országos szinten így van, rengeteg ingatlan eladó és pont azért, amiért mi is el szeretnénk adni, hogy egy rész adósság ki lenne fizetve. Reményünk egyre kevesebb, valahogy már kezdem fel adni a gyermekeimet sajnálom a legjobban, mert Ők a mindeneink!

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A szünet nagyon lassan telik Nikinek. Nem szeret maga lenni, hiányoznak Neki a társai. Itthon a házimunkában sokat segít nekem, amíg én dolgozom. Edina az oviba nem igazán szeret lenni, vágyik már, hogy itthon lehessen egy kicsit. Megérkeztek a hétvégén a kis csirkék, meg a kis kacsák, amit a hivataltól kaptunk program keretében. Edina nagyon örül nekik, meg persze mi is, remélem meg is maradnak. A kertünkben szépen fejlődnek a növények, és nagyon örülünk neki, hogy lett egy kis borsó, zöldbab, tök meg uborka. Nagyon szeretik a gyermekeim a zöldségféléket is. Remélem, hogy a többi zöldségfélénk is megmarad. Ismételten folyamatosan érkeznek a felszólító levelek, hol a hitelek miatt, hol a közüzemi számlák miatt. A fizetési tiltást is megkaptam. Hónapról-hónapra rosszabb az anyagi helyzetünk, egyszerűen rengeteg. Gyerekeim sokszor kérdezik, mikor kapnak új ruhát, hisz itt a nyár, és mindenüket szinte kinőtték, pótolni Nekik nem igazán bírom. Örülök, hogy élelmünk van, amit az Önök segítsége nélkül nem igazán tudnám mindennapjaikban biztosítani.
Tisztelettel:

Fülöp Ildikó és gyermekei

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A héten nem történt semmi különös. A gyerekek sokat járnak sétálni, a szomszédba játszani, focizni. Természetesen nálunk is olykor sok gyerek van felváltva, hol itt, hol ott vannak. Edina és Janika járnak étkezni az iskolába, minden délben. Főzök itthon is, de így legalább nagyobb a változatosság az étkezésükben. Idejükből kitelik, nem járnak sehová. Párom dolgozik, nagyon megterhelő neki fizikailag. Sajnos keveset keres, nem becsülik meg a kétkezi munkásokat! Évekkel ez előtt többet hozott haza, mint most, és azóta az árak csak növekedtek!
Most nem tudok többet írni talán a jövő héten.

Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A férjem nem maradt bent a korházban, hála Istenek nagyobb volt az ijedelem, mint a baj.

A gyerekeknek bizonyítványosztás volt. A nagyobbik lányom kitűnő lett, fiam négyes átlaggal zárt. Nagyon büszke vagyok rájuk, örülök neki, hogy ilyen jól tanulnak. Anyukám pár napig elment ******-ra a húgomhoz, egy kicsit pihenni.

Üdvözlettel:

A Nagy család

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Régóta írtam, sok a munkám, és az élet sem olyan már, mint régen volt!

A társkeresésben sincs sikerem, de jó ez így, ahogy van, élek, nevelem a gyermekeimet, művelem a kertemet, viszem az újságokat, ápolom Édesanyámat, és elvagyok. Csak mindig ott a de. Nincs is nappal semmi gondom, hiszen lefoglalom magam, de este mikor egy filmet lenne jó megnézni valakivel, vagy elmenni sétálni, kirándulni, vagy csak úgy lenni együtt, nézni a csillagos eget, és szívni a jó levegőt este együtt, csak úgy megfogni a kezét, és elmesélni, hogy mi bánt, és miért örülök, és mit gondolok, mit szeretnék. Azt hiszem ez a magányosság érzése, ez a legrosszabb. Tegnap este is beszélgettem a szomszédokkal az utcán, fiatalabbak tőlem vagy 10 évvel, és a férfi megölelte a feleségét, és rajta felejtette a kezét, ezek a mozdulatok és ezek a gesztusok, amik hiányoznak. És  persze a többi is, de szinte keserű lett a gondolatom is tőle, ahogy ezt a mozdulatsort láttam. De rég is volt mikor megölelt valaki úgy igazán! No, mindegy is, csak kesergek kicsit magamnak, ez is én vagyok…

A kertem csodaszép, esett eső, és minden neki indult a növekedésnek, már a fagyasztóban és üvegekben van sok minden, és persze nap mint nap használhatjuk is a terméseket, hagymát, sárgarépát, zöldséget, borsót, babot, uborkát, zöldbabot, cukkinit, de nem is sorolom. Cseresznyét is raktunk el bőven, kaptunk is, és nekünk is termett egy kevés, holnap meggyet megyek szedni, és onnan is kapok, lehet dzsemet is főzök belőle, és szörpöt is rakok el, mert szereti a család.

Voltam ma is templomban, csak fáradt voltam, és valahogy most nem tudtam kellően odafigyelni, folyton máshol jártak a gondolataim. Tisztáztam magamban sok mindent, és lassan rá kell jönnöm, hogy be kell rendezkednem erre az életformára, és ezzel kell megelégednem ami van. Örülnöm kell tudni annak, hogy egészségesek vagyunk, és szeretjük egymást, nekem ez adatott meg, hogy nem lehet teljes az életem, nem teljesedhetek már ki soha egy férfi oldalán. Igaz a lelkésznő is a változásról és az elfogadásról prédikált, talán ezért is jártak ezek a gondolatok a fejemben.

Tegnap voltam újságpénzt beszedni, és egy idős házaspárnál nagyon sokáig elidőztem, hellyel kínáltak, és beszélgettünk is kicsit. (hozzájuk egy évben csak egyszer megyek, éves előfizetésük van) megmutatták a kertjüket, süteménnyel kínáltak, és elmondták ők is, hogy sokat elgondolkoztak már az életemen, hogy miért alakult így, és miért nem lehet ebből kilépni. (A lányuk osztálytársam volt általánosban - talán ezért is tudtam velük őszintén beszélgetni, mert ismernek kicsi korom óta, de végül is mindannyian arra jutottunk, hogy nehéz dolog ez már ebben a korban és gyerekekkel együtt, egy rendes társat találni). De jó volt velük beszélgetni, nagyon kedves emberek és Ők is magányosak, mert a gyermekeik távol élnek, és ritkán tudnak hazajönni, az unokákat is szeretnék többet látni, de nem tudnak utazni, mert a néninek csípő-protézist ültettek be, és nehéz a mozgás a számára, de a kertben eldolgozgat, szerintem ez tartja Őket életben, hogy dolgozhatnak a kertben és a ház körül.

Hétvégén jönnek a Öcsémék, itt lesznek két napot velünk, már alig várom, nagyon jó lesz velük együtt lenni, már  tervezem a menüt, bár legtöbbször keresztbe húzzák, mert mindig olyan dolgot kérnek, hogy készítsek amihez nekik nincs kedvük vagy idejük, vagy "itthon az igazi".

A bizonyítvány is megvolt, a lányom kitűnő lett, a fiamé az "görbült" de ez a lényeg. Teljes a nyári szabadság nekik!

Hét közepén megyünk a strandra a gyerekekkel, jönnek a barátaik is, én meg "felvigyázom" őket. Leszünk egy páran, de így legalább csoportos belépőjeggyel tudunk bemenni, és talán marad pénz fagyizni is. Tehát mindennek van jó oldala is, csak meg kell/kellene látni benne. Búcsúzom, legyen csodaszép a napotok, történjenek jó dolgok veletek, és lássátok meg mindenben a szépet és a jót, és mosolyogjatok, mert hátha valaki a mosolyodba szeret bele!

 Baráti ölelésemet, és puszimat küldöm szeretettel:

Juhászné Mária

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Sajnos a legkisebb gyermekünknek múlt héten is ment a hasa. Visszavittem az orvoshoz. Azt mondta, ha elkezd kiszáradni, irány a kórház, de az nagy szerencse, hogy nem hány. Új gyógyszert kapott, most úgy néz ki, hogy jobb már. Bár még mindig nem tökéletes. A két nagyobb meg köhög és náthás. Mikor lesz vége?! A nagy fiunk unatkozik, semmi nem jó neki. Mehetne táborba, ha lenne rá pénz. De jobb híján itthon marad. Talán jövőre. Olvas minden nap, nagyon jól megy neki.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét csütörtökön elvoltunk beíratni Mónika lányom az iskolába. Minden sikerült csak nagyon sok pénzembe került.

Peti fiam megint beteg lett, az allergiájából adódóan, sajnos nem tudtam a gyógyszerét kivenni, ez nagyon rossz érzés! Nagyon nem vagyok jól, a nagylányom miatt.

Teljesen kivagyok. Nem veszi fel a telefont, és most már kerestetem. Senkinek nem kívánom azt az érzést, amit én érzek a gyerekem miatt. Férjemmel pedig nem tudok róla beszélni, mert Ő nagyon haragszik a lányra, mivel nem hallgatott ránk szülőkre, hogy csakis a jót akartuk Neki. De remélem, nincs semmi baja, és az idő, mint sok mindent majd ezt a problémát is megoldja.

Üdvözlettel:

A Révész család

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Elmúlt egy hét. Letudtuk a ballagást. Most alig várjuk, hogy hétfő legyen, mert akkor kapjuk a családi pótlékot. Menni kell beiratkozni az új iskolába a fiunkkal. A héten már nem tudom, hogy lesz-e mindennap mit főzni. Most annyi elfoglaltságunk van, hogy aratás lesz az egyesületben, és segítőnek vagyunk felkérve. Pénteken készítjük a kemencében a másnapi ételeket (kenyér, bukta, kenyérlángos és töltött káposzta). Így már pénteken és szombaton legalább nem kell azon gondolkodnunk, hogy mit eszünk. A gyerekek voltak egy kicsit kikapcsolódni, két-három napot rokonoknál, barátoknál töltöttek. Ez volt a nyaralás, valószínű, hogy nagyobb nem is lesz. Egyenlőre jól érzik magukat, élvezik, hogy nem kell suliba járni. Lassan letelik a három hónap, és nem tudom, hogy mi lesz utána. Indulnak a gyerekek iskolába, meg már a tüzelőn is törjük a fejünket, hogy tudunk-e majd venni. De még az egy kicsit odébb van, most élvezzük a napsütést!

Üdvözlettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Az elmúlt hét változatosan telt. A gyerekek mikor beköszöntött a rossz idő, kicsit nehezen találták fel magukat, mert nem tudtunk kimozdulni a szabadba.

Hogy egy kicsit enyhítsük az unalmukat, közös tevékenykedéseket folytattunk a gyerekekkel.

Felhívta a házból az egyik óvodai barátját a Tamás (6 év) és elkezdtek sütni, persze egyszerű kisgyerekeknek valót, muffint. Ez egyszerű, mert csak össze kellet borogatni és kész.

Amit műveltek, nagyon vicces volt, de a barátja is nagyon élvezte.

Csak az anyuka nem nagyon, mert minden tiszta piszok volt, de a lényeg, hogy nagyon ügyesek voltak.

Közben a hétvégén egy kedves szomszéd elköltözött és megkért, hogy nem-e segítenék nekik a költözködésben, persze elvállaltam, mert ez is egy kis plusz pénzt hozott, ami most nagyon ránk is fér. Nagyon kedves volt, hogy rám gondolt, mert mondta is, hogy azért nekem szólt, mert tudja, hogy nehéz nekünk három gyerekkel megélni.

A nap legtöbb részében mindig ugyan azt teszem: állást keresek.

Tisztelettel:

Szász József

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Végre egy hét, ami viszonylag jól telt, kellett már ez a kis lehűlés.
Sokat voltunk sétálni és biciklizni, és sok időt töltöttünk az udvaron, játékkal.
A gyerekeknek is jobb volt a hangulatuk, teljesen felfrissültek és velük együtt én is.
Terveztük, hogy kimegyünk a strandra, de sajnos az eső, meghiúsította a tervünket, így elhívtuk Anyósomékat ebédre, és így legalább tudtunk együtt tölteni egy kis időt. Jól telt a nap, finom lett az ebéd, és jókat beszélgettünk, komoly dolgokról, és kevésbé komoly dolgokról egyaránt.
Bízva benne, hogy a holnap, talán kegyelmez nekünk, és ad egy pár óra napsütést.
Azért is jó lenne most, mert a férjem most jött haza, és legközelebb két hét múlva lesz itthon, egyedül nem merem kivinni a gyerekeket, meg hát egy négyzetméterrel több mosni való van rajtam, és így nem vetkőzök le fürdőruhára, szeretném kerülni az esetleg nekem bántó pillantásokat. Nem beszélve  a hipó reklámozásáról. Körülbelül húsz éve nem strandoltam, szégyellős vagyok, nagyon, de nagyon!
A gyerekek egészségileg elég jól vannak. Janikának csökkentek a fájdalmai, hála a jó Istennek, a közérzete is nagyon jó lett!
Zárom soraimat! Tisztelettel:

Lencsés Jánosné