Fel a fejjel! - Gyermekétkeztetési Alapítvány

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A múlt hét a nagytakarításról szolt itthon. Eltettük a téli ruhákat, és előszedtük a nyáriakat! A gyerekek nagyon élvezték a rendetlenséget, ami ezzel járt. A nagy fiunk hozott egy beírást, mert nem figyelt az órán. Alig várja  a suli végét. A középső szintúgy. Nem nagyon szereti az ovit. Nem akar ott aludni. A kicsi viszont még mindig imádja  a bölcsit. A férjemnek még mindig nincs munkája, egy kicsit kezdi ez felemészteni. Jó lenne már valami munka neki.

Tisztelettel:

Rácz Istvánné

A 2012.04.30. és a 2012.05.06. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délelőttös volt.

Ezen a héten jó idő volt, így elkezdtem palántázni. Mivel délutánonként mindegyikünk itthon volt, ezért a ház körüli munkáknak is nekiláttunk.

A fiúk a héten is suliban voltak.

Pénteken elmentem az egyik ismerősömnek segíteni festeni. Szombaton meglátogattuk a lányomékat, mivel ők nem tudtak átjönni, mert sok volt a kerti munkájuk, és így segítettünk neki egy kicsit és az unokámmal is lehettem egy kicsit.

Vasárnap itthon voltunk és a kisebbik fiamnak segítettünk tanulni, vagyis matekozni.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hetünk úgy ment el, hogy szaladgáltam a városban. Persze gyalog, ruhákért. Ballagásra voltunk meghívva, nem akartam menni, de annyit beszéltek, hogy bele mentem, mivel sem nekem, sem a gyerekeknek nem volt ruhája, pénz az nem volt, végig jártam a turkálókat 3800 forintért sikerült venni ruhákat. A gyerekek nagyon várták, bevallom én is, olyan rég voltam már szórakozni, hát nem is tudom, mikor, még lánykoromban. Jól éreztük magunkat, a gyerekeknek volt játszópajtásuk. Jó volt egy kicsit beszélgetni, egy kicsit elfelejteni a bajokat, a mindennapi gondokat. Mert csak gondolkodom mi lesz, hogy lesz tovább, hová megyünk, lesz egyáltalán jobb életünk?! Pedig nem vagyok nagyravágyó, megtanultam a leckét. Elindítottam újra a leszázalékolásom, meg van az 50%, de nincs évem. Újra előjött a betegségem, amitől 16 éves korom óta szenvedek.

Tisztelettel:

Szakácsné Kiss Katalin

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

A hosszú hétvégén nem jutottunk el sehová, lent veteményeztünk a kertben. Nem is baj, így legalább el lett ültetve minden. Igaz még a palánták nem lettek kiültetve, már ami megmaradt belőle, az majd csak a fagyosszentek után lesz. A gyerekek jól vannak, de én magamról nem mondhatom el. Péntekre ugyanis 40 fokos lázzal ébredtem, és ez így ment egész hétvégén. Voltam az orvosnál, azt mondta, hogy vesegyulladásom van, hiszen görcsölt az egész oldalam, meg a hasam alja. Mára már egy fokkal jobban vagyok, ezt ki is használom, és nekiállok megcsinálni azt, ami hétvégén elmaradt. A nagyfiam és a párom sokat segített nekem, csak pihenni kellett. Vasárnap kiderült, hogy lomtalanítás van szét is néztek gyorsan a faluban, és hoztak egy csomó faanyagot, amit már csak fel kell vágni, és mehet a garázsba. Hát mi így gyűjtögetjük a fát télire.

Tisztelettel:

Pásztor Józsefné és családja

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Igaz semmink sincs, de még is én vagyok a leggazdagabb a világon, mert öt ilyen gyerekkel áldott meg a jó Isten. Tegnap Cinti versenyen volt, amit megnyert, Sanyi is rengeteget edz és készül a vizsgákra, Eszter szintén, egyetlen egy edzést sem hagy ki, és sokat tanul, a két kicsinek pénteken volt az anyák napi ünnepség az oviban, nagyon ügyesek voltak. Ma reggel az öt gyermekem egy gyönyörű verssel köszöntött, és saját kézzel készített ajándékkal leptek meg! Igaz hogy ebédre, csak pár szem krumpli jutott, még is nagy örömmel ültek az asztalhoz, nekem vannak a legszuperebb gyerekeim!

Tisztelettel:

Molnár Sándorné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Meg kaptuk a támogatást, aminek nagyon örültünk, mert mostanában nem igazán úgy mennek a dolgok, ahogy jó lenne. A pénzünkhöz nem tudunk hozzá férni, mert a bank zárolta a számlánkat, így pont jókor jött a támogatás. Tudtunk főzni olyan ételeket, amiket már rég nem tudunk megvenni. A gyerekek örülnek, mert nem kell egy pár napot iskolába menni az érettségi vizsgák miatt. Legalább ki tudják használni, hogy jó idő van. A lányunkat hordjuk orvoshoz, ki derült, hogy asztmás. Még a héten kell vissza vinni, hogy mennyire előre haladott, lehet-e gyógyítani, vagy már végleges.

A férjem dolgozgat egy mezőgazdasági cégnél, alkalmanként. De ez is több, mint a semmi. Én most próbáltam elhelyezkedni, de a jól teljesített felvételi után értesítettek, hogy most nem vesznek fel egyelőre, mert nem kapnak elég munkát. De nem csüggedek, mert folytatom tovább a keresést. Egyszer majd csak sikerül valami.

További jó munkát, és szép napot kívánok mindenkinek!

Tisztelettel:

Márton Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nyílt napot tartottak Mesikém csoportjában az oviban. A bemutatójukat a jövendőbeli tanárnénijeik is végignézték. Örömömre két első osztályt indítanak, így könnyebb lesz a gyerekeknek is az iskolához való hozzászokás, és a tanulás. Ügyesek voltak a kicsik, bár néha-néha a figyelmük megakadt a nézőközönségükön, azaz rajtunk szülőkön. Az anyák napja is meg volt tartva, Mesikém az ˝Orgona ágát˝ énekelte nekem, és egy verset is mondott, nagyon izgult, így elkelt az óvó néni segítsége.
Kis kertünkben szépen nő a borsó, a sárgarépa, és a zöldség is kibújt. A héten már kapálni, gazolni kellett. Míg én evvel foglalatoskodtam Mesikém leszedegette a krumplibogarakat a növényről. Edinám hozzá nem nyúlna, undorodik tőle, így Ő ebben nem vett részt.
Janikám jól van, megyeget neki a tanulás, sokat van kinn esténként a haverokkal, fociznak.
Feladom a számlákat, aztán osztanom- szoroznom kell, mert rövidnadrágot, szandált kell vásárolnom nekik.
A hétről többet írni nem tudok így zárom naplóm.
Üdvözlettel:

Varga Jánosné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Tomboló hőség, szóval ez se jó az se jó. Szépen alakul a kis kertecskénk, úgy látszik minden kibújik a földből.
A hosszú hétvége gyorsan eltelt, sikerült egy kis plusz pénzt keresni takarítással, 8-6-ig voltam, és kaptam 5000 Ft-ot jól is jött, Rékának lett belőle cipő és egy nadrág.
Meg voltak elégedve velem, így hívnak máskor is. Éttermi konyhát kellett kitakarítani. Na fáj is a kezem még az óta is.
A gyerekek jól vannak, csak nekik is sok a meleg, és sok a lecke. Detti nagyon várja az Anyák napját, hívtunk Nagymamát, de elutasította a meghívást... hát... Én ott leszek!

Mindenki vigyázzon magára, mi is megpróbálunk!
Üdvözlettel:

Lencsés család

Napló  2012. 04. 23. – 04. 29.

Tovább a család bemutatkozójához| Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nagyon nehezen telnek a napok így pénz nélkül. Minden nap az a gondolkodás, hogy mit főzzek, mire Bence hazajön suliból. Sajnos ma is csak két szelet kenyeret vitt egy kis parizerrel, de vaj már nem volt rá. Alig várom, hogy induljon a gyümölcsös és menjek. Nincs semmi munka, az önkormányzat se vesz fel senkit. Nem tudok sehová bejutni, pedig olyan nap nincsen, hogy ne kérdezzem, akivel találkozom, hogy nem tud-e valahol munkát. De sajnos nem a válasz. Itt a mi megyénk, B. A. Z. megye a legelmaradottabb, mi vagyunk a legrosszabb helyzetben.

A házat próbálom újra eladni, így legalább megszabadulnánk a tartozástól. A villanynak májusban telik le a részlete, de a többi számlával mindig csúszok. Bencének kezd gyógyulni a lábujja, jár suliba még fájós lábbal is. Most lesz a négynapos ünnep, majd segít az udvart rendbe tenni. Az első szobából eladtam a bútort, így üres, azt kellene lemeszelni, de még festék sincsen. Ez volt az egyetlen kiút, hogy Bence tanulhasson. Bizony a jövő héten újabb bérletet kéne venni, ha megjön a családi, azonnal megyek és megveszem. Az osztálypénzt is be kell fizetni. Így lesz bőven kiadás, de az én kicsikém ennél többet ér. Csak tanuljon, legyen belőle valami és majd akkor ő is segít a szegény embereken. Mindig azt mondom, ha egyszer munkahelyem lesz, az adóm 1 %-át biztosan a GYEÁ-nak adom. Én csak így tudom meghálálni jóságukat, és ha már Bence felnő, biztosan támogatni fogja az Alapítványt. Ez a legkevesebb, amit tehet, ha többet is fog tenni, akkor megteszi!

Mindent köszönök. Sírok, mert Önök olyan jók voltak hozzánk!

Szécsiné Fehér Erika és Bence

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Nálunk kivételesen csendes volt a hét! Először is kezdem azzal, hogy megkezdődtek az iskolában az osztály kirándulások, amiről sajnos gyermekeim lemaradtak, mivel el vagyok maradva az osztálypénzzel, és nagyon nehezen tudnám be pótolni a három gyereknek, de nagyon aranyosak voltak a gyerekeim, mert megértették. Igaz a kicsi fiam, mivel ő még csak 9 éves, kicsit nehezen tudta megérteni. A hét elején Vincével voltam a *******-i kórházban, mivel ő tartósan beteg! Voltunk MRI- vizsgálaton, és CT-n. Sajnos a betegsége mellett kialakult nála egy nyelőcső fekély, és egy gyomorfekély. Írtak neki gyógyszert rá. Géza kisfiam 12 éves ő aktívan gyűjti a lemezhulladékot, a szabadidejében lejár a mezőre, és kapával keresgéli a földben a vasat. Most jelen pillanatban cipőre gyűjt magának, és testvéreinek. Most kitűztünk magunknak egy célt: szeretnénk kifesteni a lakást, mivel Vince gyermekemnek higiénikus lakásra lenne szüksége, mert neki egy nagyon erős légúti allergiája van, és  sajnos egy sterilebb lakásra lenne szüksége. Ezt a kezelő orvosa mondta, mivel mi egy ólból alakítottunk ki magunknak lakást, azt szeretnénk rendbe hozni, lakhatóbbá tenni, és otthonosabbá. Nekem jövő héten kell visszamennem kórházba, mivel volt egy rosszindulatú daganatom, és megműtöttek, de vár még rám újból egy műtét, és vissza kell mennem az eredményekért, és akkor megbeszéljük az orvosommal, hogy hogyan tovább. Párommal még most se jutottunk munkalehetőséghez sajnos, pedig jó lenne már dolgozni! A kertben ültettek a gyerekek veteményt, ami nagyon szépen kikelt, és szépen gyomlálgatják. A párommal. szerdán voltam vissza a pszichológián, nála is már javulás látható lehet, hogy ez részben  az Alapítványnak köszönhető, mivel így már van esélyünk  a padlóról felállni. Mivel sorsdöntő fordulat történt az életünkben, amióta az Alapítványhoz kerültünk! Ezt szerintem soha nem fogjuk elfelejteni, soha, de soha! És mindent nagyon szépen köszönünk az Alapítványnak, hogy szívükön viselik sorsunkat!

Üdvözlettel:

Cseténé Viola és családja

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Az iskolából a fiú és még pár gyerek elmentek focizni a szomszéd faluba. Igaz, kikaptak, de lesz még visszavágó nálunk. Ki kellett tölteni egy nyilatkozatot, hogy engedem-e a fiút kirándulni. Júniusban mennek a Nyíregyházi Vadasparkba, pályázaton nyerte az iskola. A kirándulás összköltsége 3400 Ft, de a szülőknek 600 Ft-ot kellene vállalniuk, így engedem a fiút. Mónika 4-én megkapta az iskolában az Útravalót, 10 500 Ft a félévi tanulmányi eredményéért. Nagy örömmel jött haza a lány az iskolából, így hét végén megyek ruhát venni Piroskával. A közmunkán szépek a vetemények és a palánták. Megkapáltuk a hagymát és a borsót feltöltöttük – ez a csapat borsó már virágos. A hivataltól kint volt a munkafelügyelő és nagyon elégedett volt a veteményekkel. Azt mondta, hogy náluk még nem tudnak ilyen szép eredményt felmutatni. Nagyon örültünk, mikor ezt mondta. Itthon csütörtökön a gyerekek meglepetést csináltak a születésnapomra, mire hazajöttem a közmunkáról, tortát sütöttek. Pénteken óvodába voltam, anyák napjára hivatalos, nagyon szép műsort adtak elő a gyerekek.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné

A 2012.04.23. és a 2012.04.29. közötti időszak:

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ezen a héten a férjem délutános volt.

Ezen a héten a lányom és az unokám még maradtak pár napig, vagyis szerdáig.

Mivel ezen a héten is jó idő volt, most is elég sokat kertészkedtünk, mivel a lányom is segített. Mikor elmentek a lányomék, nagytakarítást rendeztem.

A fiúk iskolában voltak.

A hétvégén, mivel jó idő volt, elmentünk négyen túrázni a helyi erdőbe.

Vasárnap otthon pihentünk, mivel a férjem délelőttös lesz a héten.

Tovább a család bemutatkozójához |Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Hamar volt az örömünk a férjem munkahelyével kapcsolatban. Sajnos már nem is dolgozik, mert arra hivatkozott a vállalkozó, hogy nincs megrendelés, vagyis visszamondták a megrendelések, így újra munka nélkül maradt. Nagyon nehéz ezen a térségen munkahelyet találni. Én is voltam egy meghallgatáson a múlt héten, de sajnos nem tudtam elvállalni, mert 12 napon keresztül bent kellet volna lennem, úgy, hogy haza sem jöhetek a családhoz. Ezt nem tehetem meg a gyermekeimmel, így ebből sem lett semmi, pedig annyira örültem, mikor behívtak a meghallgatásra. Olyan boldog voltam, hisz azt mondják, ha már behívnak, az egy fél siker, de sajnos nem tudtam bevállalni, ha már nem itthon laknának a gyermekeim, akkor minden zokszó nélkül vállaltam volna. Nagyon meleg van itt mi felénk, nem igazán bírjuk vagy lehet nem szoktuk még meg. Kaptunk egy kertet művelni. Ennek nagyon örültünk, be is vetettük kukoricával, ennyivel is több lesz a családnak. Nagyon nagy problémával szembesültünk, a villanyszámlánk, mint azt írtam, már nagyon sok lett. Már fáj a fejem a sok gondolkodástól, mi tevők legyünk, hogy fizessük ki. Félek, hogy ha nem sikerül, nem lesz villanyunk. A gondok mindig csak jönnek, és mindig csak egyre több van, már olyan fáradt vagyok ilyen téren, annyira jó volna kicsit megszabadulni minden gondtól. Már nagyon ránk férne. Egyébként el vagyunk, nem vagyunk betegek, és ez jó.

Üdvözlettel:

Vincze Zoltánné

Tovább a család bemutatkozójához | Tovább a család korábbi naplóbejegyzéseihez

Ez a hét is jól telt a gyerekeknek és nekem is.

Az iskolában pénteken, 17-én roma-magyar fesztivál volt. Tünde cigányul táncolt, Gyulus cigány verset mondott. Zártkörű rendezvény volt. A környező falvakból is voltak nagyon sokan gyerekek. Mi szülők majd májusban nézhetjük meg a műsort. A közmunkán szerdán a brigádvezetőnek a tájházban kellett lenni egész nap. Így én helyettesítettem. Volt egy nő, akinek ez nem tetszett és mást akart dolgozni. Elmondtam mindenkinek, hogy kapáljuk fel az üres földet, ahová majd a zöldpaszulyt rakjuk. Csütörtökön a polgármester megdicsért bennünket, mikor lejött a kertbe és mindent rendben talált. Lefotóztak bennünket, mikor raktuk a paszulyt. Itthon kedden voltam a kórházban a pipajavaslatért, mert lejárt. Megkaptam októberig, majd akkor kell megint mennem vagy panasz esetén. Pénteken tüdőszűrés volt 9-től 14 óráig, csak délig dolgoztunk, és így el tudtam menni.

Hát így telt el ez a hét is.

Tisztelettel:

Merényi Gyuláné